Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-09 / 160. szám

Esc nt én yek sorokban U Thant, az ENSZ főtit­kára Géniből Párizsba ér­kezett, ahol tárgyalni fog a francia külügyminiszter­re! Vietnamról és más fon­tos nemzetközi kérdésekről. Csütörtökön a szovjet kormány vendégeként Moszkvába érkezett Takeo Miki japán külkereskedel­mi miniszter, aki pénteken részt vesz a moszkvai ja­pán ipari kiállítás ünnepé­lyes megnyitásán. A Prensa Latina jelentése szerint az ecuadori katonai junta csapatokat vezényelt Guayaquil-be az ottani kormányellenes tüntetések és diákzavargások megfé­kezésére. A mauritániai fővárosban hivatalosan bejelentették, hogy Mauritánia Iszlám Köztársaság kilép az afri­kai Malgas együttműködési szervezetből. A Mariner—4 amerikai űrrakéta, amely a tervek szerint július 14-én halad el a Mars közelében, szer­dán bejutott a bolygó gra­vitációs terébe — közölték a pasadenai csillagvizsgáló munkatársai. Ennek követ­keztében a rakéta sebessé­ge meggyorsult. A Szudán! alkotmányozó nemzetgyűlésben csütörtö­kön a Szudán! Kommunis­ta Párt képviselőinek indít­ványára a miniszterelnök döntést hozott a tüntetési tilalom hatálytalanításáról, de hangsúlyozta, hogy a tüntetéseknek „törvényes keretek között” kell lezaj- laniok. Az Amerika-közi „emberi jogok bizottsága” szerdán nyilvánosságra hozta előze­tes jelentését a Dominikai Köztársaságban tapasztalt börtönállapotokról. A jelen­tés mind az Imbertista jun­tát, mind a Caamano-féle alkotmányhfl erőket elma­rasztalja. de rámutat: a legnagyobb prob’émát a”. Imbert-junta kezén lévő központi rendőri börtön túl­zsúfoltsága okozta. De Gaulle francia köztár­sasági elnök csütörtökön délelőtt fogadta Eduardo Frei chilei elnököt. Frei négy napot tölt Franciaor­szágban. Onnan Angliába és Nyugat-Németországba utazik. Washingtoni hírek szerint Hanoi bombázására készül a Pentagon Krassnaja Zvesda: Növekedni fog a Szovjetunió segítsége Vietnamnak! Saigon, (MTI): Csütörtökön hajnalban aknalövedékek érték Kon- tum dél-vietnami tartomá­nyi székhelyen a kormány­csapatok főhadiszállását. Kontum 416 kilométernyire északra fekszik Saigontól, s körülbelül 32 kilométernyi­re délre Dák To-tól, attól a járási székhelytől, ame­lyet kedden éjjel a partizá­nok elfoglaltak és a leg­utóbbi jelentések szerint változatlanul tartanak. Az amerikai katonai hatóságok szóvivője csütörtökön reggel kö- Nzölte, hogy mindeddig képtelenek voltak rá­diókapcsolatot létesíte­ni mind Dák Tó-val, mind az innen 30 kilo­méternyire északra fek- fő Dák Sut városkával. Az AP szerint a hivatalos közlésekből nem derül ki, hogy Dak To elfoglalásával egyidőben elesett-e Dák Sut is. A vietnami néphadsereg főparancsnokságának össze­kötő bizottsága szerdán újabb agresszív cselekmény­nek minősítette azt a fejle­ményt, hogy Da Nangban további nyolcezer amerikai tengerészgyalogos szállt partra. Egy másik tiltakozó üze­net arra hívja fel az ellen­őrző bizottság figyelmét, hogy az amerikai gépek június 7-e és 20-a között Tra Vinh tartományban tö­megével szórtak le mérgező vegyi anyagokat. A genfi egyezmények súlyos megsértésével végrehajtott terrorak­ció következtében több mint 30 ezer ember megbetegedett, s közü­lük sokan meg is hal­tak. Iggn nagy károk keletkez­tek az állatállományban, több ezer hektár termő­föld is kipusztult. Tra Vinh tartomány hat falvában ez alatt a két hét alatt több áldozata volt a vietnami háborúnak, mint 1961 és 1964 között összesen — mu­tat rá a tiltakozó üzenet. Washingtonból érkezett hírek szerint a Pentagonban és jobboldali republikánus kongresszusi körökben egy­re többet beszélnek arról, hogy az amerikai gépeknek a demokratikus Vietnam .fővárosát, Hanoit is támad- niok kellene. A Pentagon, mint a hír- ügynökség írja, már azt mérlegeli, hogy a nagy ha­tósugarú B—52-es, avagy pedig más típusú gépeket vessen be erre a feladatra. Két angol lap. a Daily Mail és a Sun csütörtök reggeli kiadása első oldalon, nagy betűs címmel közli azt az értesülést, hogy a Wil- son-kormány nem hivatalos tárgyalások céljából küldöt­tet menesztett Délkelet- Ázsiába. A sajtójelentések szerint Wilson Harold Da­vies nyugdíjügyi minisztert bízta meg ezzel a feladat­tal, aki „a legnagyobb ti­tokban” már el is utazott. A Krasznaja Zvezda „Az agresszorok elszámítják magukat” című vezércikké­ben elemzi az Egyesült Ál­lamok vietnami agressziója Megnyílt az Oroszországi Föderáció parlamentjének ülése Moszkva, (TASZSZ); Csütörtökön megkezdte munkáját az Oroszországi Föderáció (OSZSZSZK) par­lamentjének ülésszaka. Az ülésszak munkájában részt vesznek a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány vezetői. A csütörtök délelőtti ülé­sen Valentyin Gyakov, az OSZSZSZK minisztertaná­csának elnökhelyettese szá­molt be a kereskedelem és a közétkeztetés megjaví­tásának kérdéseiről. Valentyin Gyakov egye­bek között elmondotta, hogy hat év alatt (1959—1965) negyven százalékkal emel­kedett a kiskereskedelmi forgalom volumene. Ebben az évben kétszer annyi köz­szükségleti és kultúrcikket hoznak forgalomba, mint 1958-ban. Különösen nagy mértékben emelik a hűtő­gépek, motorkerékpárok, bútorok és zongorák gyár­tását. „Az ipar és a kereskede­lem kapcsolatainak megja­1965. július 9. vitása fontos felíelele a dolgozók kívánságai tökéle­tesebb kielégítésének” —je­lentette ki Gyakov, majd hivatkozott a moszkvai Bolsevicska és a Gorkiji Majak Konfekciógyár kísér­letére, ahol a kereskede­lem rendelésének teljesítése és a tiszta nyereség volt a gyár tevékenységének fő kritériuma. „A gyakorlat bebizonyította e kísérletek életképességét” — mondotta Gyakov és közölte, hogy a közeljövőben Moszkva és Leningrád valamennyi kon­fekció- és cipőipari vállala­ta áttér az új tervezési rendszerre. Gyakov megemlítette, a falusi áruforgalom rohamos emelkedését. A parasztcsa­ládok közszükségleti és kultúrcikkvásárlásai a hét­éves terv időszakában 69 százalékkal emelkedtek. Hangsúlyozta, hogy a ház­táji gazdaságok indokolat­lan korlátozásának megszün­tetése már érezteti kedvező hatását a piacokon. Több mezőgazdasági termék ke­rül a piacokra és csökken­tek az árak. A miniszterelnök-helyet­tes elmondotta, hogy a hét­éves terv időszakában csak­nem hárommilliárd rubelt fordítottak a kereskedelem fejlesztésére. következtében kialakult helyzetet és megállapítja, hogy az igen veszélyes és az általános békére nézve végzetes következmények­kel járhat. „A Szovjetunió, — hang­zik a cikk — szentül telje­sítve internacionalista köte­lességét, minden szükséges segítséget megadott és meg fog adni a Vietnami De­mokratikus Köztársaságnak az amerikai agresszió elhá­rításához. Növekedni fog az a segítség, amelyet a Szovjetunió, a szocialis­ta közösség országai nyújtanak a testvéri vietnami népnek és ez­zel számolnia kell az amerikai szoldateszká- nak. Az amerikai tábornokok­nak számolniok kell azzal, hogy hová vezethetik or­szágukat a vietnami eszte­len cselekedetek. Az imperialisták kegyet­lenül elszámítják magukat ha lebecsülik a hatalmas szocialista közösség erejét, a szabad népeknek azt az eltökélt szándékát és aka­ratát, hogy megvédik a vi­lágbékét, megsemmisítenek bármely agresszort”. i Hamarosan ismertetik az ú| algériai kormányt Algír, (MTI): Bumedien ezredes, az Al­gériai Forradalmi Tanács elnöke valószínűleg ma mu­tatja be új kormányát — jelenti a Reuter tudósítója, jól értesült körökre hivat­kozva} Az értesülések szerint Bu- teflika továbbra is külügy­miniszter marad és Me- degri ideiglenes belügymi­nisztert véglegesítik hivata­lában. Ben Belláról továbbra is csak kósza hírek keringe­nek. A hatóságok szerint jó egészségnek örvend, tartóz­kodási helyét azonban hiva­talosan mind máig nem kö­zölték. Erőfeszítések a Közös Piac válságának leküzdésére Brüsszel, (MTI): Walter Hallstein profesz- szor az Európai Gazdasági Közösség Bizottságának nyugatnémet elnöke csütör­tökre virradó éjjel Bonnba repült, hogy a nyugatnémet fővárosban folytassa a Kö­zös Piac megmentésére irá­nyuló erőfeszítéseit. Utazásának hivatalos cél­ja előadást tartani a Nyu­gatnémet Keresztény Demok­rata Unió (DU) düsseldorfi gazdasági értekezletén. A Közös Piac bizottságához közelálló körök azonban rá­mutatnak, hogy Hallstein professzor feltételezhetően tárgyalni fog Erhard kan cellárral és a jelenleg Bonnban tartózkodó olasz vezetőkkel, Giuseppe Sara- gat elnökkel és Amintore Fanfani külügyminiszterrel. Art Buchwald szatírája Keringés Párizs Körül-rohnson elnöknek az a / döntése, hogy Ed- ** ward White és Ja­mes McDivitt űrhajósokat Párizsba küldi, nagy meg­lepetést okozott az Országos Űrhajózási Hivatal houstoni főhadiszállásán. Noha mind­ketten megkerülték már a földgolyót, és egyikük sétát is tett az űrben, mindenki bizonytalankodott, hogyan bírják ki majd a szórakoz­tató intézményekben eltöl­tött mozgalmas párizsi éj­szaka megpróbáltatásait. Az űrhajózás felelős or­vosszakértői aggodalmuknak adtak hangot. Egyikük így nyilatkozott: „Nem volt tervbe véve, hogy amerikai űrhajósok szállnak le Pá­rizsban 1967 előtt. Ügy vél­jük, még igen sokat kell tapasztalnunk, mielőtt koc­kára tennénk a két ember életét. Már az Egyesült Ál­lamokban, más űrhajósok által tett körutazások is mutatták, mennyire veszély- teli e férfiak élete, miután visszatértek a földre.” Washingtonban az a köz­hiedelem, hogy az elnök azért döntött így, mert az oroszok Tyitov és Gagarin űrhajósokat elküldték Pá­rizsba, s így megelőztek bennünket a földutazásban. a mikor az elnök kiad­ja ta rendelkezéseit, a houstoni főhadiszál­lás akcióba lépett. Riasztották valamennyi pá­rizsi megfigyelőállomást, he­likopteres mentőosztagot küldtek az Orly-i repülőtér­re, s a Wasp repülőgép- anyahajó lehorgonyzóit Le Havreban. Noha McDivitt és White már országszerte különböző tiszti klubokban folytatott edzést erre az utazásra, egyikük sem tudta, mivel találhatja szemben magát Párizsban. Mialatt beöltöztek az Andrews repülőtámaszpon­ton, vidáman tréfálkoztak egymással, s egyikük sem árult el szikrányit sem a lelkét eltöltő aggodalomból. A kilövés tökéletes volt, s hamarosan jelentették Gus Grissom űrhajóparancsnok­nak, hogy minden oké! „Közeledünk a célhoz” — mondta White — „és balra 2 fokos szögben már lát­juk az Eiffel tornyot.” Grissom engedélyt adott, hogy három napig keringj&i nek a párizsi bárok körül. Később enyhe ijedelem támadt, amikor az űrhajó­sok közlekedési dugóba ke­rültek a Diadalív mellett és a megfigyelő állomások el­vesztették őket szem elől. De az ellenrakéták beveté­sével sikerűt visszatéríteni pályájukra. Néhány órával ezután kö­vetkezett az utazás legizgal­masabb része. Az űrhajó­sokat utasították, hogy ta­lálkozzanak a Lido bárban, Whitenak sétát kellett ten­nie a színpadon, mialatt McDivitt színes filmet ké­szített róla. A nemzet minden szavu­kat figyelemmel kísérhette. _ Milyen odakint? — ér­deklődött Grissom. — Óriási — felelte White. — Egészen csodálatos itt fönt. Ilyesmit még sohasem láttál. S zemtelen vagy — mondta McDivitt — elhomályosítod a szélvédőüvegemet. — Félek, hogy elveszítem az önuralmamat, — felelte White. — Ügy látpm, a vérnyo­másod is emelkedik — szólt Grissom aggódva. Túlontúl sok a látniva­ló, — magyarázta White — azt kívánom, bár minden amerikai honfitársam itt le­hetne velem. _ Jobb lenne, ha most már visszatérnél — figyel­meztette McDivitt. — Túlságosan élevezem a dolgot. Grissom rászólt. — White, ez parancs! És White vonakodva le­jött a színpadról. És azt nondta: — Ez volt életem legszebb 20 perce. Amikor biztonságban ki­léptek az éjszakai mulató­ból, Johnson elnök telefon- hívást intézett az űrhajó­sokhoz. — A nemzet büszke mind­kettőjükre — mondta. — Mit szólnak a gondolathoz, hogy vissztértük után meg­látogassanak engem a ranchon? — Nagyon örülnénk uram. — Remek. Nos, akkor a filmfelvételeket is hozzák magukkal! \; Fordította: Zilahi Judit Nyolcadik nemzetközi munkáskonferencia Rostockban csütörtökön megnyílt a balti országok, Norvégia és Izland munká­sainak 8. nemzetközi érte­kezlete. A kétnapos tanács­kozáson mintegy 600 kül­dött vesz részt az NDK, az NSZK, Lengyelország, a Szovjetunió, Finnország, Svédország, Norvégia, Dánia és Izland dolgozóinak kép­viseletében. A megbeszélé­sek alkalmával a békeharc, a társadalmi haladás és a szakszervezeti együttműkö­dés problémáit vitatják meg. Az értekezlet fő referátu­mát Aaarne Saarinen (Finn­ország) tartotta. Rámuta­tott, hogy az európai béke fenntartásához elengedhetet­lenül szükség van az egyes országok munkásainak egy­ségére, a szakszervezetek, a szociáldemokrata pártok és az egyéb munkásszervezetek szoros együttműködésére. Helyszíni riport egy Vietnam elleni amerikai bombatámadás színhelyéről Hanoi, (TASZSZ): Rendkívül veszélyes most az út a hősi Vinh várostól északra, a vietnami főváros felé. Az éjszakai órákban amerikai bombáktól és gép­fegyvergolyóktól haltak itt meg az emberek: sofőrök, révészek, utasok, gyalogo­sok. Az amerikai légierők nappal az észak-vietnami városokat bombázzák, éj­szaka pedig az utak ellen hajtják végre haramiatá­madásaikat. Késő este indultunk el Vinhből. Egyszerre légiria­dót jeleztek és elsötétült a város. Az új hold gyenge világa volt az egyedüli fényforrás. Időnként hol jobbra, hol balra az úttól, néhány kilométerre a mi gépkocsinktól fellobbantak az ejtőernyőkre szerelt vi­lágító rakéták. A héják megsemmisítendő célponto­kat kerestek. Vinh és Thanh Hoa között félúton szemtanúi voltunk az amerikai repülők uton- állásának. Valamivel a mi gépkocsink előtt fellobbant öt világító rakéta, nappali fényt árasztva maga körül. Ezután felhangzott a bukó­repülést végrehajtó gépek zúgása, a bombák súlyos robbanása. Félórán át re­megett az út a robbanások­tól. Amikor csend lett, el­indultunk a bombázás szín­helyére. Az amerikai repü­lőgépek három, Vínhbe gyógyszert szállító teherau­tó ellen intéztek támadást. Egy teherautó kigyulladt. „Oltsátok el a reflekto­rokat!” — ezek a szavak törvénnyé váltak Vietnam hadiútjain. Az amerikai héják számára teljesen kö­zömbös, hogy gépkocsiref­lektor, vagy biciklilámpa-e a fényforrás. A Gép folyó partján az amerikai repülők támadást hajtottak végre egy csónak ellen, amely a folyó másik partja felé igyekezett. A Vinhtől Hanoiig vezető 28 órás út nemcsak az amerikai barbárok iránti gyűlöletet támasztotta fel bennünk, hanem felkeltette elragadtatásunkat is az egy­szerű vietnami emberek bá­torsága és nyugalma láttán. A révészek eltemetik tár­saikat és ismét megindít­ják a kompokat a bővizű folyókon át. A gépkocsive­zetők felváltják az eleset­teket és folytatják vesze­delmes útjukat. Munkájukra éppúgy szüksége van az országnak, mint a légelhá- rítók és népfelkelők harci készültségére, akik egyre nagyobb csapásokat mérnek az emberi mivoltukból ki­vetkőzött ellenségre.

Next

/
Thumbnails
Contents