Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-09 / 160. szám
Ki fizesse meg a termelőszövetkezetnek az okozott kárt ? A Jövő falui a tervezők asztalán Készülnek a nagyobb községek rendezési tervei (iB többszintes központi épületek dl Zsugorodnak a nagy telkek § Építési tilalom leendő ipari területeken Aki kárt okoz, köteles megtéríteni. Ezt mindenki természetesnek, tartja, különösen ha őt magát éri kárt. Ilyen esetben hajlandók még a legmagasabb fórumokat is megmozgatni, legyen az összeg bármilyen csekély. Viszont meglepő az a nagyvonalúság, gaval- léroskodás, ha a közös vagyonról van szó. Ez ugyanis látszólag nem a saját zsebre megy. Csak látszólag, mert alapjában véve egy ember hanyagsága miatt sokan károsodnak. Az aranyosapáti Béke Termelőszövetkezetben Gedeon Béla főagronómus nem tartotta be a gyomirtó vegyszerek alkalmazására \*>- natkozó előírásokat. Vegyszeres tartályokból öntöztet- te a dohány és dinnyepalántákat. Azok természetesen kiszáradtak, a termelőszövetkezetet mintegy 37 ezer forint kár érte. A bíróság Gedeon Bélát pénzbüntetésre ítélte, azonban nem döntött a „Higyje el, nincs ebben semmi rendkívüli. Dolgozunk. Csak anyaghiány ne legyen, mert akkor...” Mintha összebeszéltek volna, úgy válaszolnak az első kérdésekre a mezőgazdasági gépjavítóban. Valóban nincsen abban semmi különös, hogy az elmúlt fél évben közel ötmillió forint értékű pótalkatrészt gyártottak a mezőgazdasági gépekhez? Subert András MEÖ-sal, a KISZ alapszervezet megbízott titkárával járjuk az üzemet. A fiatalokat kérdezzük, hiszen elsősorban nekik szól a KISZ Központi Bizottságának felhívása; a mezőgazdasági munkák gyors elvégzéséhez gyártsanak minél több pótalkatrészt. Reggeltől éjfélig... Lekli József brigádjának kétszáz darab könyökös tengelyt kellett elkészíteni pót- alkatrészként az elmúlt negyedévben. Vállalták, teljesítették. így igaz, de hogyan? — Hát a végén egy kicsit hajrázni kellett — mondja Gazsi István lakatos, a brigádban dolgozó hat fiatal egyike szerényen. — És a dupla műszak? Azt ki csinálta? — emlékezteti a KISZ-titkár. — Igen, a végén a hegesztésnél már nagyon szorított a cipő. Nem volt más mit tenni, mi hárman — Garai Jóska, Marauszki György, meg én — akik hegeszteni tudunk, két nap bejöttünk éjszaka is dolgozni. Műszak után pihentünk egy órát, aztán éjfélig, megállás nélkül. Reggel hatkor újra kezdtük... A kész könyökös tengelyek már ott vannak szép pirosra festve a műhely előtt, minőségileg átvéve. Elszállításra várnak. Történhetett volna másként is. S ha nem is kétkártérítés kérdésében. Mindez a múlt év májusában történt. Telt-múlt az idő, végül a termelőszövetkezet elnöke az ügyészség utasítására összehívta a közgyűlést. Hamarosan megszületett a határozat: a termelőszövetkezet közgyűlése a tőagronómus ellen pert nem indít, felmenti a kár megtérítése alól. Ugyancsak a múlt évben a nyírpilisi Vörös Zászló Termelőszövetkezet akkori vezetősége súlyos kárt okozott a közös vagyonban. A tagság itt is „nagylelkűnek” bizonyult. Magára vállalta a kár teljes megtérítését. Hasonló esettel találkozhattunk a máriapócsi Zöld Mező Termelőszövetkezetben is. Az említetteken kívül a tagság még jó néhány esetben magára vállalt, fizetett, felmentett. Maguk tartották a hátukat mások hanyagságáért. Es nemcsak a hátukat, hanem a pénztárcájukat is. Hiszen Aranyosapátiban több tízezer forint kár keletkezett a palánták kiszáradásából, de ha' mindegyike termést hozhatott volna, akkor százezrekről száz, de négy-öt, de talán tíz gép is állhatott volna a földeken. Nem állnak. Három fiatal hat éjszakát áldozott azért, hogy ne így legyen! Rövidebbre fogtuk az ebédidőt Egy másik műhelycsarnokban ekékhez készülnek a tarlókerekek. Alvári Mihály brigádjának specialitása. A harmadik negyedév végéig 250 a terv. Kétszáz már június harmincra elkészült, Hogyan? — Rövidebbre fogtuk az ebédidőt — mondja mosolyogva, tréfálkozva Szűcs András. — Úgy van ez — magyarázza a fiatal brigádvezető, hogy eddig harminc perc ebédidőt tartottunk, de rájöttünk, hogy húsz is bőven elég. Azt a tíz percet eddig úgy is csak elcsellengte az ember. Majdnem két óra ez naponta a tizenegy tagú brigádnál, ahol kilenc a fiatal. MOSZ1 R eggel. Valamivel műit hat óra. Szembe velem a frissen portalanított kövesúton libacsapat bállá#. Elől az anyai Feje antennaként nyúlik a magasba és gombszemeit lokátorként forgatja felém. Sziszeg, majd nagyot kiált. Rájuk szólok, de rám sem ügyelnek. Mint ahogy a nyomukban jövő, hatéves forma gyerek sem vesz tudomást, létezésemről. Egyik szemével ugyanis a libacsa- padot figyeli, a másikkal pedig egy kutyust kísér. A kutyus a járdán ballag. — Moszi! Moszikám! Gyere ide Moszikám, — hangzik kedveskedve. Moszi, azaz Moszat valóban rászolgál nevére. Színe barnásszürke, mint a vízben ázott fadarabé, vagy a nádcsörmőé, melyet árambesaélhetnénte. Es ennek a súlya a munkaegységértékek fizetésénél is megmutatkozik. Az ügyészség mindenhol közbelépett és törvényes útra terelte az ügyet. A példák hasonlósága azt biz*>- nyitja, hogy nem téves állásfoglalásról, hanem egy, már kialakult, alapvetően hibás szemléletről van szó. Nem az a cél, hogy ha valaki gondatlan magatartásával nagyobb összegű kárt okoz, a teljes megtérítéssel anyagi romlásba döntsék. Olyan szemléletet és közvéleményt kell kialakítani, amely nem a felmentésben, hanem a megelőzésben nyújt segítséget a munkatársaknak, barátoknak és minden embernek. Az ugyanis a legnagyobb felelőtlenség a közössel szemben, ha a károkozást nem követi felelősségre vonás. Annak azonban körültekintőnek és arányosnak kell lenni, de sohasam szabad elmaradnia. Ezt írja elő a törvény és ezt kívánja minden becsületes ember igazságérzete. (B) A brigádvezető is csak most szerelt le a néphadseregből. A tanulók is Készül a hátralévő ötven is, a munka nem állt meg. — Július kilencre az is kész — erősítgetik többen. — Nem is húzhatnánk tovább — magyarázza a bri- gádvézetö — mert az emberek fele már más munkán dolgozik. Oda kell most már minden erő. Folytathatnánk tovább a sort. Virányi Tiborral, aki az elmúlt fél évben csak vezetőkar csapágyból hatszáz pótalkatrészt készített, vagy a harmadéves tanulók brigádjáról, akik az annyira fontos ekenádakat gyártották. Az ötmillió forint értékű alkatrész hatvan féle változata adott itt munkát bőven mindenkinek. Idősnek fiatalnak egyaránt. S habár most fiatalokról szól a krónika, mindenkinek kijut a dicséret: a sok anyaghiány okozta kiesés ellenére teljesítették a tervet a pótalkatrészgyártásnál. lás sodor magával, és csomóra sem mutat valami nagyít. A fiúcska könnyedén öl- tözöttl Fején semmi, felsőtestén csak ing, az alsón fekete tornagatya és a lábán szanda. A szanda a konfekcióipar terméke lehet, mert annyira divatos, hogy a lábujja, kinn van belőle. Egyszóval mintha nem is a liba őrzésére készült volna fel. Erre következtetek, egy másik dologból is. Ugyanis nem gyalog van, hanem egy közepes nagyságú piros színű, gyermekbiciklin. Emlékeket idéz. látása. Gyermekkori és halványuló emlékeket — ezenbelül a liba- és malacőrzés időszakát — amire készültünk, mint valami ünnepre. Milyen nagy pakkot cipeltünk mi magunkkal! — idézem a régi képeket. Rossz, nagyujjas, hurkostarisznya amiben az ennivaló volt, literes üveg vizA magyar városrendezés, mint tudomány mindössze 6—8 éves múltra tekinthet vissza. Azóta folyik rendszeresen ilyen jellegű tervezés. Megyénkben először 19(10- ban Kisvárda egyszerűsítet! általános rendezési terve készült el, egy évvel később Záhony következett, s ma már mintegy húsz nagyobb község rendelkezik 15—20 éves távlat i rendezési tervvel. Még hátra van ötven olyan település, melyeknek a jövőben nagyobb szerep jut. Azonban a debreceni és a budapesti tervező irodák — kapacitás hiányában — csak 6—8 év múlva tudják megoldani a kívánt feladatokat. A tervezési díjakat KÖFA alapból fedezik, s ez általában 50 ezer forint körüli összeg, Természetesen a tervezés a községi tanácsokkal karöltve történik, alapos helyszíni tanulmányozás után. A tervezők asztalain tehát már a jövő falu képe bontakozik. Milyen is lesz ez a falu? Általános szempont, hogy a központban többszintes épületeket alakítanak ki. A közműveket gazdaságosan ugyanis csak ilyen körülmények között lehet kihasználni. Ugyancsak a központokban helyezik el a köz- intézményeket is, az orvosi rendelőket, tanácsházát, stb. Természetesen van lehetőség kertes, családi házak építésére is, de csak a centrumtól távolabb. A régi 800 négyszögöles telkek 200 négyszögölre zsugorodnak. Még távolabb az úgynevezett „gazdaportás” telkek nagysága elérheti a 400 négyszögölet is. Igaz, hogy a lakók itt különálló kertes házakban élhetnek, viszont távol vannak a közintézményektől, üzletektől, a központtól. A tervezők gondoltak arra, hogy a település milyen fejlődés előtt áll iparosítás szempontjából. Erre külön területet hagynak szabadon, ahol már építési tilalmai, rendeltek el. Ugyancsak a célnak megfelelő helyen hagyják meg a zöldövezetet is. nek, labda, tekebot, bige, mikor milyen játék volt divatban. És ma? Kihajt, hazajön. Estére értemegy, és behajt, s még el sem fárad. (Pedig keresgetni kell a csapatot. Nincs aki őrizze. Libász — Mari néni a hajdani pásztor, már a felhőzsombékos legelőn terengeti, az eltévedteket). Az idillnek azonban hamar vége szakad. Mert amint elfogy a járda, és a balról jövő mellékutcán túl, a vásártér zöld gyepe tárul eléjük, Moszit elhagyja nyugodtsága. Szinte nyüszítve iramodik meg, Nem cél nélkül, mint a magukról felejtkezett ebtársai, hanem egyenesen az első libacsapatnak. Űzi, hajtja, kavarja, ahogy csak bírja. — Moszat! Moszikám, gyere ide kutyuskám — kiabálja a fiúcska, és kerékpárjáról leszállva a kuAhol már elkészültek a rendezési tervek, ott az építkezés annak figyelembe vételével halad Utcanyilások- nál, csatornázásnál, építési engedélyek kiadásánál már ez a terv az irányadó Éppen ezért számtalanszor előfordul, hogy az egyéni érdek ütközik a közös érdekkel. Viszont a cél nem az, hogy a tervezők szakítva minden hagyománnyal, csak többszintes épületeket tervezzenek. Kulturált, a városi igényeknek megfelelő fa'VR- kat akarnak kialakítani, s ezért szükséges, hogy betartsák a tervekben előírotta- kat. A tervezők munkáját erősen gátolja, hogy községeink nagyrésze csak 1:25 000 nagyságrendű térképpel rendelkezik. A precíz munkához 1:5000 nagytya után iramodik. (Hisz azokat a libákat is őrzi valaki, és jaj Moszatnak, ha észreveszik.) De amint az történni szokott, az egyik baj, nyomban szüli a másikat. A második a harmadikat — mert a kerékpár a kövesúton maradt, azt elgázolhatja a vontató, az ő libája pedig belecsapódhat a tsz cukorrépájába stb. — s mire a fiúcska, túl éviekéi rajtuk, nem ismerek rá. Maszatos a képe, vizes a gatyája — Moszi felelősségre vonás közben meleg vízzel öntötte le — és szája sírásra görbül. Estére ugyanazon az úton megyek. Kerékpáron és lassan, s mire észreveszem magam, újra előttem az említett libacsapat. Az anya ébersége, most sem kisebb, pedig az ő nyaka is félre áll a jóllakott-' ságtól, de a többire, az utódok mozgására nem ismerek rá. Tötyögnek, lötyögnek, pityerkélnek, mint az elégedett kofaasszonyok. ságrendű szükséges Ez a térkép az alapfeltétele a rendezési munka megkezdésének. Célszerűnek látszik tehát, ha a települések időben beszerzik ezt a méretet. Ez évben elkészül Ib- rány és Nagyhalász egyszerűsített ál! alános rendezési terve. Több nagyközségben, iho! ez már elkészült, részletesebb, csak a központra '-o- natkozó terveket is kidolgoznak. Készülőben van Kisvárda, Nagykálló é* Baktalórántháza községközpontok részletes rendezési terve. Bogár Ferenc Pásztorunk is ilyen. Felemelt fejjel és biztos kézzel vezeti járművét — közben csengetéssel riasztja a lemaradókat — s hátra-1 hátra pillant kísérőjére. A Moszira, mely a bízr tonság kedvéért, egy méternyi zsineggel a kerékpár üléséhez van kötve, s látszólag — mivel nyalja száját — bele van nyugodva helyzetébe. A csillogó gyermekszem beszédes. A megelégedettség mellett mintha azt mondaná, amit az öreg „Halász”* halásza mondott: nem azért született az ember fia, hogy legyőzzék, hanem hogy ő győzzön le mindent. Minden korban és minden időben. Szállási László 9 1965. július 9. Csak a tervet teljesítették ? Egy kicsit hajrázni kellett — Sok kicsi sokra megy Ötmillió forint pótalkatrészben Tóth Árpád A magyar daoulon hazájában Januárban kezdték meg a munkát a nyergesújfalui Viscosa Gyár jelentősen kibővített és modernizált danu- Ion-rost üzemében. Az üzem most már képes kielégíteni a hazai igényeket, sőt jelentős mennyiségben exportál is. Kiválóan alkalmas gyapjú típusú termékek: szőnyegek, gyapjúval kevert szövetek, paplanok előállítására. Képünkön: Csévékre kerül a finomításra váró nyers danulonszál. (MTI foto — Bara István felvétele)
