Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-07 / 157. szám
12000 GYILKOS A Lengyelországban elkövetett náci bűncselekményeket kutató bizottság igazgatója, dr. Czeslaw Pilichowskí hétfőn sajtótájékoztatón számolt bg a nyugatnémetországi ludwigs- burgi, a hitlerista bűntettek központi dokumentációs intézete munkatársainak újabb lengyelországi tartózkodásáról. A nyugatnémet intézet munkacsoportja dr. Adalbert Rückern vezetésével húsz napon át több mint tizenhatezer oldalnyi, a hitleristák bűntetteit bizonyító aktát mikrofilmezett. Ezek az akták és eredeti fényképfelvételek több olyan dokumentumot tartalmaznak, amely eddig ismeretlen volt a közvélemény előtt. A nyugatnémet bizottság Varsóban és Lengyelország más területén elkövetett náci tömeggyilkosságok végrehajtóiról gyűjtött ösz- sze bizonyítékokat. Pilichowskí tájékoztatójában emlékeztetett rá, hogy Lengyelország már 1945 és 1947 között 12 000 olyan hitlerista nevét tartalmazó dokumentumot nyújtott át a Németországot megszálló szövetséges hatóságoknak, akik Lengyel- ország területén a népirtás bűncselekményét követték el. Közülük a nyugati megszálló hatalmak mindössze 1800 személyt állítottak bíróság elé. Az elmúlt évek során több olyan pert folytattak le Nyugat-Né- metországban, amelynek során a Lengyelországban elkövetett bűncselekményeket nem vették tekintetbe és mellőzték a lengyel tanúkihallgatásokat. így például a sobibori haláltábor foglyaival szemben elkövetett bűncselekmények végrehajtói ellen Hagen- ben most folyó tárgyalásra egyetlen lengyel tanút sem idéztek meg. Pilichowski ezután elmondotta, hogy bár még sok adat áll a nyugatnémet hatóságok rendelkezésére, nem indítottak eljárást olyan hitlerista gyilkosok ellen, .nint Ludwig Hahn, a varsói gettó volt parancsnoka, Heinz Reinefahrt SS-tábornok és Von Den Bach tábornok elten. Ugyancsak nem vonták még felelősségre Hans Krügert, a lengyelországi chojnichi körzeti hitlerista bíróság vezetőjét, akinek lelkét sok ezer ártatlanul meggyilkolt ember terheli, « aki a legutóbbi időkig az úgynevezett kitelepítettek miniszteri tárcáját töltötte be a bonni kormányban. Franciaország Nyugati hírügynökségek: Algériai helyzeti elentése Algír, (MTI): A hírügynökségek és a világsajtó élénken kommentálják az Algériai Forradalmi Tanács nagysokára nyilvánosságra hozott összetételét. Az AFP francia hírügynökség három pontban foglalja össze ezzel kapcsolatos észrevételéit: 1. A tanácsban a régi és az új katongk jutottak túlsúlyra; tagjai sorában csupán két polgári személy található. Basir Bumaza iparügyi miniszter és Mohamed Jahiani, az FLN Központi Bizottságának tagja. 2. összetételében megnyilvánul „a nemzeti egységre való törekvés”; Bumedin ezredes hívein kívül ugyanis olyan személyek is helyet kaptak, mint a Mussza parancsnok néven ismert Mohamed Ben Ahmed, akit április 10-én Ait Ahmeddel- együtt halálra ítéltek a szocialista erők frontjában kifejtett felforgató tevékenység vádjával. Bevették a tanácsba rajtuk kívül még Jusszef Khatibot, valamint Hasszán és Mohand Uel Hadzs ezredeseket, akik 1962. augusztusában nvíltan szembeszálltak Ben Bellával és Bumediennel. 3. A tanácsból ..kiszorították a marxistákat”. A befolyásos angol The Times is megállapítja, hogy a tanács összetételéből arra lehet következtetni: a hadsereg szilárdan kezében tartja az uralmat. A UPI tudósítása szerint Bumedien ezekben az órákban az új kormány összeállításán fáradozik. A kormány névsorát — mint hivatalos helyen közölték — hamarosan közzéteszik. Egyelőre nem ismeretes, hogy a kormány megalakulása Után mi lesz a forradalmi tanács sorsa. Feltételezik, hogy Az igazságügyminiszté- rium és a belügyminisztérium — a Reuter tudósítá- sa szerint — hétfőn este közös közleményben jelentette be, hogy a poiitikai foglyok újabb csoportját helyezték szabadlábra. Ezzel az államcsíny óta szabadon bocsátott bebörtönzöttek száma 1318-ra emelkedett. Az AFP és az AP tudósítása szerint Bumedien és a forradalmi tanács kedden este a nép palotájának, a francia kormányzók egykori rezidenciájának kertjében fényes fogadást adott a diplomáciai testület tagjai tiszteletére. Buteflika külön súlyt helyezett arra, oogy minden nagyhatalom diplomáciai megbízottjával váltson néhány szót. Elbeszélgetett az amerikai, az angol, a francia, a kínai és a szov- j jet nagykövettel. 1 Kedden reggel ismeretessé vált a vasárnap megtartott japán felsőházi választások nem hivatalos végeredménye. A szavazók megválasztották a 250 tagú felsőház 127 új képviselőjét. Az eredmények tanúsága szerint az ország demokratikus erői sikert aratlak. A Szocialista Párt — az ország legnagyobb ellenzéki pártja nyolccal növelte mandátumainak számát, míg az uralmon levő Liberális Demokrata Párt — noha megőrizte szilárd többségét a felsőházban — a jövőben négy képviselővel kevesebbet küldhet a törvényhozás felsőházába. A pártot a tokiói szavazókörzetben súlyos tekintély veszteség érte; a történetemben először egyetlen egy jelöltjét sem választották meg. j nem vesz részt... Brüsszel, (AFP, Reuter, DPA): A francia kormány hazahívta Jean-Marc Boegnert, Franciaország állandó képviselőjét az Európai Gazdasági Közösség Bizottságából. A bizottság hétfőn .ült össze, hogy megkísérelje a Közös Piac mezőgazdasági politikájával kapcsolatos válság leküzdését. A 17 tagú francia közös piaci képviseletet Boegner helyettese Maurice Ullrich vezeti a továbbiakban. Brüsszeli megfigyelők szerint az a tény. hogy Boeg- nert hazahívták, azt mutatja, hogy bár nem szakadtak meg teljesen a kapcsolatok a Közös Piac és Franciaország között, bizonyos, hogy a belátható jövőben Francia- ország semmilyen bizottság szintjén nem kíván részt venni a Közös Piac tevékenységében. Mint az A.FP brüsszeli jelentésében rámutat, Franciaország részéről Boegner hazahívásával teljes lett a Közös Piac bojkottálása. Liberális Demokrata Párt 140 (144), Szocialista Párt 73 (65), Tiszta Politika Pártja. „Komejto” 20 (13), Szocialista Demokrata Párt 7 (9), Kommunista Párt 4 (3), Függetlenek 5 (9). (Egy mandátum sorsa egy pótválasztáson dől el.) Politikai megfigyelők szerint a választások eredménye súlyos figyelmeztetés a Szato miniszterelnök vezette kormánynak és az uralmon levő Liberális Demokrata Pártnak, amely a nép követelése ellenére folytatja kritikátlan Amerika-barát politikáját, tétlen magatartást tanúsít a vietnami konfliktus ügyében. végül pedig rosszul sáfárkodik az ország erőforrásaival, ami a lakosság életkörülményeinek romlását eredményezte. A japán felsőházi választások eredménye mindaddig hivatalban marad, amíg az ország nem kap új alkotmányt, és nem választják meg az államfőt. A Kommunista Párt egy mandátum nyereséghez jutott, s Tokióban Noszaka. a párt elnöke kapta a legtöbb szavazatot. Letartóztatások Peruban A közbeeső időbén Bumedien, mint a tanács elnöke fogja gyakorolni az államfő funkcióit. A felsőház összetétele tehát így alakult (zárójelben a korábbi mandáiumok ezáma). A vasárnapi és hétfői zavargásokat követően Peruban — a UPI amerikai hírügynökség jelentése szerint — 28 személyt letartóztatSaragat Bonnba érkezett Bonn, (MTI): Saragat olasz köztársasági elnök Fanfani külügyminiszter kíséretében kedden délelőtt, repülőgépen Bonnba érkezett ötnapos állami látogatásra. Az Olasz államfő látogatást tesz több nyugatnémet nagyvárosban is. Bonnban Erhard kancellárral tárgyal, Fanfani külügyminiszter pedig Schröder miniszterrel. A megbeszélések középpontjában elsősorban a nyugati politikai helyzet áll majd, különös tekintettel a Közöc Piacon belül kirobbant válságra. tak. A kormány láthatóan arra akarja felhasználni az éhség és a nyomor következtében kirobbant tüntetéseket, hogy leszámoljon a kommunista párttal. A 30 napos szükségállapotnak mindjárt a kezdetén letartóztatták Genaro Camero Chcecát, a Nemzeti Felsza- badítási Front titkárát. Hír- ügynökségi jelentések szerint a 28 letartóztatott között más kommunisták is vannak. Vlagyimir Pőpov riportja: A KGST „•lajcsoméponfja" A TÁGAS, kárpitozott falú helyiségbe lépve a látogatót a lázas munka levegője csapja meg. Az egyik sarokban távgépíró, telexgép kattog. Egy magas férfi, sötét öltönyben, a telexgép végtelen papírtekercséről valamit figyelmesen egy vaskos könyvbe másol. Közben türelmetlenül cseng a telefon. Emberünk felemeli a négy hallgató egyikét: — A diszpécserszolgálat... Slabecká elvtársnő? .. . Igen igen, én beszélek . . . Értem, világos. Azt hiszem menni fog . . . — A szállítási osztály vezetőjét kérem, — mondja a férfi a másik telefonba, s szavaiból máris megtudjuk, miről beszélt az imént Slabecká elvtársnővel. — Az előbb Bratislava jelentkezett. Szeretnék, ha a következő dekádban fokoznánk az olajszállítást. Gondolom, húsz százalékkal túlteljesíthetnénk a tervet. Úgy, mint a múlt hónapban is... Ez a tágas, kárpitozott falú helyiség a Barátság nemzetközi olajvezeték Ívovi diszpécserközpontja. A fekete öltönyös férfi pedig Mihail Csisztov fődiszpécser. Rövid szabatos mondatai, kimért mozdulatai egykori katonát sejtetnek. Valóban: Csisztov azelőtt repülőalezredes volt. Ma pedig a munka hadseregének katonája. Szeretem-e az új hivatásomat? — kérdez vissza. — Szeretnem kell, hiszen fontos, hogy az ember érezze: szükség van rá, márpedig énrám itt sokaknak van szükségük. Csak az imént beszéltem Csehszlovákiával, előtte meg Pawlowski elvtárssal Lengyelországból. Hat perc múlva pedig Kuj- bisevből várok telefont. Mozgalmas az ügyelet: nagyüzem van nálunk. A barátság kőolaj- vezeték szállítási osztóján percre sem szünetel a munka. A diszpécserek: Mihail Csisztov, Nelli Volgina, Avgusztina Nyeszena, Emilia Ivanova éjjel-nappal felváltva ügyeletet tartanak. Gyakran velük együtt dolgozik késő estig Szofron Kvjatkovszkij, osztályvezető, egyébként jónevű olaj- mérnök. A telexgépek, telefonok, de rádió és távíró útján is állandó összeköttetésben vannak az összes szivattyúállomással, végig a Barátság kőolajvezeték mentén, a Volga partvidékétől majd ötezer kilométeren át Bratislaváig, Plockig, Schwedtig és Székesfehérvárig. Egyedül a Szovjetunió területén több mint kétezer embert foglalkoztat a Barátság kőolajvezeték üzemeltetése. A világ egyik legnagyobb olajvezetékrendszere ez, amelynek működését több ezer bonyolult gép, berendezés, precíziós műszer biztosítja. Pedig a Barátság kőolajvezeték tulajdonképpen még csak gyerekcipőben jár. Alig néhány hónapja, hogy Kujbisevből megindult a csöveken a Volga-vidék fekete aranya. Ám e rövid idő is elegendő volt ahhoz, hogy az olajvezeték réven máris mintegy hatmillió tonna kőolajat kapjon Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország és a Német Demokratikus Köztársaság ipara... A diszpécser íróasztalán a térképen pontos ábra mutatja a kőolajvezeték fekvését, a szivattyúállomások elhelyezkedését. Pillanatnyilag 13 ilyen szivattyúállomás működik, de az év végéig a számuk megduplázódik. A szállított kőolaj mennyisége akkor másfélszeresére növekszik. A szivattyúállomások mindegyike önálló irányítású: az a feladatuk, hogy a vezetékben biztosítsák az állandó nyomásszintet. Így az olaj állomástól állomásig sebességcsökkenés nélkül „szalad”. Ennek az egész roppant rendszernek az irányítója a Ívovi „olajcsomópont” diszpécsere, aki az állomások munkáját ösz- szehangolja, az olajszállítást szabályozza, s ügyel az olaj minőségi mutatóira. KÉTÖRANKÉNT rádiótáviratokat helyeznek a diszpécser íróasztalára: a közlemények az olajvezeték egyes szakaszainak működéséről, a szivattyúállomások munkájáról szóló jelentéseket tartalmazzák. A legfőbb feladat, hogy pontosán betartsák a napi ütemtervet, amelyet előzetesen egyeztettek a lengyel* német, csehszlovák és magyar szakemberekkel. Ha bárhol a legkisebb zavar jelentkezik, a vezeték mentén mindenütt riasztják az ügyeleteseket és a mozgó brigádok rövidesen a helyszínre érkeznek. Megtörténik azonban* hogy komolyabb bajt jelentenek. Tavaly ősszel például éppen Nelli Volgina völt ügyeletes, amikor csengetett a telefon: a csehszlovák szivattyúállomáson tűz ütött ki, gyors segítséget kértek. Az ügyeletes telefonált Uzsgorpdra: tűzoltóautókat kért. Utána Brodit riasztotta: készítsék elő az oltóhabot. A Ívovi riasztás nyomán százak indulták segíteni. Néhány perccel később 12 tűzoltóautó száguldott át a határon, a tűzvész színhelyére. Lvovból ugyanakkor több repülőgép és helikopter szállította a csehszlovák szivattyúállomás fölé a kőolaj oltásához szükséges anyagot. A tüzet rövidesen sikerült megfékezni. — Igen jó egyetértésbén élünk szomszédainkkal — LÓNYAI SÁNDOR: Portugália V. Magyarok Lisszabonban A labdarúgás kedvelői tudják, hogy a Benfica edzője Schwarz Elek. Rajta kívül Lisszabonban még majdnem 100 magyar származású él. Huszonöt-harminc éve vándoroltak ki az óhazából. Jó néhánynak a pályafutása ugyancsak a labdarúgással párosult. Játékosnak, vagy edzőnek szerződték Olaszországba, Franciaországba, Spanyolországba és végül így vagy úgy, Lisszabonban telepedtek le. Ilyen Biri János, Zörgő Jenő, Juhász Ferenc és számosán mások. A megélhetés, a karrier utáni vágy szakította el őket hazájuktól. Amikor Európa országútjaira indultak, fiatalok, 25—35 évesek voltak. Most mindnyájan a hatodik X közelébe érkeztek, néhányat! azt is túllépték. Milyenek ezek az emberek? A 25—35 éves külföldi élet, a portugál állampolgárság, az idegenben való családalapítás sem ölte ki em- lékükezetükből szülőhazájukat. Beszélgetésükből érződik a kifejezésbeli nehézség, tapasztalható a hazai szavak keresése, szívük mélyén mégis megmaradtak magyaroknak. A lisszaboni Estadio da Lusban Biri Jánossal együtt néztem a Benfica—Győri FTO mérkőzés második félidejét. Hidegkúti Nándor társaságában érthetően nagy volt az izgalom. A Benfica egykori edzője, Biri János (a portugál labdarúgó-csapatnak ma is tiszteletbeli vezetőségi tagja) velünk együtt szurkolt a Győri ETO-nak. Nem udvariasságból. hanem őszintén, szívből. Tudom, hogy mások, akik hasonlóan élnek Lisszabonban, ugyanezt tették. A Lisszabonban élő magyarok mégis másfajta emberekké váltak, mint amilyenek mi vagyunk. Másként élnek, gondolkodnak. A számunkra idegennek tetsző szórakozások náluk magától értetődőek, természetesek. Szólás mondás, hogy a piacról él az ember. A kereset, a jövedelem nagysága nálunk Is alapvető dolog. És mi tagadás, az átlagos kereset hazánkban sem magas, de jó és biztos. Aki tisztességesen dolgozik, nem kell tartania a holnaptól. Ezért merünk élni, és a lehetőségekhez képest szórakozni is. A lisszaboni magyar ismerőseim a 20—30 éves külföldi tartózkodás után szívesen beszélnek arról, hogy jelentős pénzösszeggel rendelkeznek. Nem tudni, hogy dicsekvésükben mennyi a valóság. Tény, hogy alaposan meggondolják még a legapróbb kiadást is. — Nem tudni, mit hoz a .fövő. — Lehet, — hallottam több alkalommal is —, hógv megszűnik a szerződés, újat nem biztos, hogy találok, és akkor is élni kell... — ötvennégy éves legényember vagyok — mondotta Juhász Ferenc. — Az eddigi 32 éves vándorlásban nem akartam nősölni. Tartottam tőle, hogy ha az asszonytól rövidebb, vagy hosszabb időre elszakadok, baj kéletkézik a családi életben. Most megházasodom. Nem szerelemből. A jövendőbelimnek van egy „kis pénze”. Ebből lehet venni penziót. A rövidesen megkötendő érdekházasságról úgy beszél, mint az élet legtermészetesebb eseményéről. Az ő számára csak egy a fontos, a pénz. A pénz, a pénz, es újra a pénz. Minden beszélgetés eleje és végé a pénz! Lisszabonba érkezve hallottam erről — és tapasztaltam is —, hogy a portugál emberek között az utcán, a város forga'agában, az üzletekben, a villamoson, alig lehet derűs, nevető embert látni. A mi lisszaboni magyarjaink is iöhbé-kevésbé élfélejtétték á jó magyar, vidám déíüt. mondja Mihail Csisztov. —- Nem volt még eset, hogy ne segítettünk volna egymáson. Ha például lengyel vagy csehszlovák részről több olajat kérnek tőlürtk igyekszünk a kérést teljesíteni. Az idén március első dekádjában például a Csehszlovákiának szállított olaj mennyiségét csaknem húsz százalékkal emeltük, majd a következő dekádban ugyanúgy jártunk el a lengyelek esetében is. ... ÉJFÉL IS ELMÚLT már, alszik a város. De L'gsv szívében az Adam Miczkiewicz téren egy emeletes épületben még világosak az ablakok. Az olajcsomópont székházában vagyunk, ahol éjjel-nappal őrködnek azon, hogy a Barátság kőolajvezeték ipart éltető érverése pillanátra se szüneteljen.
