Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-31 / 179. szám
Esőméit \fck sótokban A Calcutta központjától mintegy húsz kilométerre lévő Barrackpore állomáson a rendőrség pénteken tüzet nyitott a tüntető tömegre, amely kövekkel dobálj meg és megpróbált feltartóztatni egy vonatot. Két tüntető és 12 rendőr megsebesült. Az angol alsóház legújabb bizalmatlansági vitája a munkáspárti kormány váratlan nagyarányú győzelmével végződött: a ház 306 szavazattal 285 ellenében elutasította a konzervatívok bizalmatlansági javaslatát. A 21 szavazatnyi többség úgy alakult ki. hogy a kormányra szavazott ezúttal a liberális párt is. Pénteken délelőtt Brioni- ban folytatták a jugoszláv— indiai tárgyalásokat, ame- ivek két nappal ezelőtt kezdődtek Belgrádban. Tito elnök és Sasztri miniszterelnök eszmecserét folytatott időszerű nemzetközi kérdésekről. Az angol kereskedelemügyi minisztérium jelentése szerint az ország külkereskedelmi deficitje az év első felében átlagban havi 26 000 000 font sterling volt, vagyis körülbelül a fele az 1964. év havi átlagának. Négynapos ülésezés után pénteken véget ért az atom- és hidrogénfegyverek betiltásáért küzdő 11. tokiói világkongresszus. A záróülésen elfogadott határozatban a részvevők támogatták a vietnami nép harcát és követelték az amerikai csapatok kivonását Vietnamból. Csou En-la j mi niszterel- nök és Csen Ji külügyminiszter Sanghajban bankettet adott Ne Win tábornok, a burmai forradalmi tanács elnöke, hadügyminiszter tiszteletére. Az Indiai Kommunista Párt pénteken nyilatkozatot adott ki, amelyben teljes támogatásáról biztosítja a calcuttaiak harcát az angol villamostársaság önkényes intézkedése ellen. Legfrissebb jelentések s z e- rint a városban az utóbbi öt nap alatt összesen több mint ötszáz embert tartóztattak le. A rendőrség engedélyt kapott, hogy fegyverét használja a tüntetések és zavargások letörésére. Spanyolország abban a helyzetben van, hogy rövidesen saját atombombát állíthat elő — jelentette kj Madridban a „Junta de energia nuclear” az atomero bizottság szóvivője. Ez a lehetőség azon alapszik, hogy Spanyolországnak van a leggazdagabb urániumkészlete Európában. Spanyolország azonban pen^~ ügyi okokból nem épít atombomba-gyártáshoz szükséges urániumdúsító berendezést. E tekintetben Madrid inkább más európai államokkal működik szorosan közre — nevezetesen Nyugat-Németországgal. Letartóztatásai: Venezuelában A UPI hírügynökség jelentése szérint a venezuelai kormány elrendelte „a kommunista párt és a baloldali politikai szervezetek! aktív tagjainak letartóztató- j sát”. Csütörtökön máris [ őrizetbe vettek több mint 50 személyt — közölték hivatalosan Caracasban. A tudósítás arról is beszámol, hogy az intézkedés elsősorban a Nemzeti Felszabadítás! Front (FALN) tagjaira | vonatkozik. Az amerikai hírügynökség úgy értesült, hogy a kiormány döntését az országban egyre inkább megélénkülő partizántevékenység megfékezése céljából hozta. Amint a TASZSZ jelenti, fegyveres csoportok dina- mittal levegőbe röpítették a Texas Petroleum Company amerikai vállalat két olajvezetékét Anzoátegni államban, Guanta és Barcelona városa közelében. New York-í fiatalok tüntetése, japán tiltakozás A közvélemény a vietnami háború kiterjesztése ellen Az amerikaiak „inkább rezignációval, mint lelkesedéssel” fogadták Johnson elnök bejelentését a vietnami beavatkozás kiszélesítéséről — jelenti a New York Times. A lap szerint a közvélemény egyetért azzal, hogy „ki kell állni a szabadság mellett”, viszont „bizonyos megütközéssel fogadja azt, hogy ennek legjobb útja: harcolni Vietnamban”. Egy amerikai közvéleménykutató intézet szerint Johnson bejelentését kedvezően fogadta a lakosság egy órával a beszéd után -- később azonban már másként nyilatkoztak az emberek, it Az elnöki döntést támogató személyek aránya hat órával később 54 százalékról 46 százalékra csökkent, míg azok száma, akik „nem tudom”-mal válaszoltak az intézet telefonkörkérdésére, - 22 százalékról 43 százalékra nőtt. New Yorkban 400 ifjú tüntetett az egyik sorozó híva tál előtt a Vietnam elleni háborúban való részvétel ellen. A tüntetők a hivatal előtt elégettek öt behívó cédulát. Az épület ablakaiból több újonc kiáltott a tüntetőknek: „elkéstek, minket már besoroztak!” Maga az elnök mindent megtesz a kétkedők meggyőzésére; fogadta az amerikai kormányzók minnea- polisi értekezletének részvevőit és hosszasan magyarázta nekik vietnami politikáját. A megbeszélés után * V Romney és Hatfield kormányzók, akik korábban nem szavazták meg a John- son-bejeientést támogató határozatot, kedvezőbben nyilatkoztak az elnöki döntésről. Az elnök még amerikai női lapok tudósítóit is magához hívta és kijelentette nekik, hogy a vietnami válságban, úgymond „erőt merített” azokból a hazafias levelekből, amelyeket ,a Vietnamban szolgáló férfiak szülei és feleségei írtak neki. Á New York Times pénteki vezércikke azt fejtegeti, hogy az elnöki beszéd után ismét kirajzolódik egy világos alap a tárgyalásokra: az 1954-es genfi egyezmény — csak az a probléma, hogyan lehet megkezdeni a tárgyalásokat. A New York Herald Tribune követeli, hogy az Külpolitikai széljegyzet: Játék a elnök tájékoztassa őszintébben Amerikát a vietnami helyzetről. Az AP amerikai hírügy- j nökség jelentése szerint amerikai katonai körökben elégedetlenek a Johnson által Vietnamba küldött erősítés méreteivel. A Pentagon, korábbi kéréseinek megfelelően, a Dél-Vietnam- ban harcoló amerikai erők létszámát 150—200 ezerre szeretné növelni. Hanoiból jelenti a VNA hírügynökség, hogy július 13-én a dél-vietnami szabadságharcosok teljesen megsemmisítettek a délvietnami kormánycsapatok egyik zászlóalját. A népi erők megöltek 138 ellenséges katonát, fogságba ejtettek 30-at, 150 puskát és három aknavetőt zsákmá- nvoltak. Az év eleje óta a dél-vietnami szabadságharcosok 25 ellenséges zászlóaljat vertek szét. A görög képviselők Novasz kormánya ellen Athén (Reuter, AP) A centrum unió 143 képviselője állást foglalt Atha- nassziadesz-Novasz hivatalnokkormánya ellen, és bejelentette, hogy a parlamentben megvonja bizalmát a kijelölt miniszterelnöktől. A képviselők állásfoglalása kormánykörökben nagy izgalmat keltett. A fővárosban olyan hírek terjedtek el, hogy több miAz FKP a Közös Piac válságáról Párizs, (MTI): Az FKP Politikai Bizottsága nyilatkozatban foglalt állást a Közös Piac válságához. A brüsszeli tárgyalások kudarcával — szögezi le a nyilatkozat — kiéleződött. új fázisba lépett a Közös Piac válsága. A nyugat-európai monopóliumok által uralt Közös Piac ádáz harc színhelyévé vált. A harc a piacok meghódításáért, az egyre nagyobb nyereségekért, a gazdasági és politikai hegemóniáért folyik. A Közös Piac kiélezte a hat érdekelt ország közötti ellentéteket. A verseny az erősebb, korszerűbben felszerelt monopóliumoknak kedvez, elsősorban a nyugatnémeteknek, amelyek fokozzák politikai- és atomköveteléseiket. Ugyanakkor a szociális ellentmondások is súlyosbodnak. Bebizonyosodik, hogy a munkásosztály, a parasztság és a nem monopolista társadalmi rétegek semmi jót sem várhatnak a trösztök Európájától. A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának nyilatkozata ezután szembefordul azokkal, akik integ- j rációs törekvéseikkel, nem- i zetek feletti intézmények j létrehozásával teljesen ki akarják vonni a Közös Piacot a népek ellenőrzése alól. niszter már le is köszönt tárcájáról. Athanassziadesz- Novasz miniszterelnök azért jónak látta, hogy cáfolatot adjon ki. A kormányfői tisztségéből elmozdított Papandreu báboknak és árulóknak nevezte Novasz kormányának tagjait és bejelentette, hogy híveivel együtt boj kottáim fogja a parlamenti vitát, csupán a bizalmi szavazáson vesz részt. „Nem veszünk részt a parlamenti paródián, ahol Novasz kormányfőnek szeretne látszani... csak a szavazáson veszünk részt, hogy eltöröljük őt és híveit a föld színéről — mondotta. A világközvélemény aggodalommal értesült az amerikai katonai beavatkozás fokozásáról Vietnamban. U Thant ENSZ-főtitkár Johnson elnök ho/zá intézett levelére válaszolva hangoztatta; hogy „összehangolt erőfeszítéseket kellene tenni, hogy minél hamarabb véget vessünk a további katonai te-vékenységnek” Vietnamban. U Thant hangoztatta, hogy kész minden rendelkezésére álló eszközzel elősegíteni a vietnami kérdés tárgyalásos rendezését. Az ENSZ-főtitkár csütörtökön az újságírók kérdésére válaszolva meglehetősen lakonikusan nyilatkozott altról, vajon Johnson újabb kijelentései tárgyalási készségéről növel- hetik-e a megegyezés lehetőségeit. „Lehetséges” — mondotta U Thant. Wilson angol miniszter- elnök csütörtökön az angol televízióban kijelentette, mélységesen sajnálja az amerikai csapatok vietnami létszámának növelését. A televízió munkatársa megkérdezte, véleménye szerint Johnson helyesen cselekedett-e, amikor 50 ezer fővel növelte Vietnamban az amerikai haderőt? Wilson a következő óvatos mondattal válaszolt: „úgy gondolom, hogy az ő nézőpontjából és az átala kitűzött célok szempontjából ez elkerülhetetlen volt: én mélységesen sajnálom”. Wilson ezután megismételte azt a véleményét, hogy Vietnamban senki sem győzhet. Johnson nyilatkozatát ismertetve az Üj-Kína hír- ügynökség rámutat, „ hogy az elnöki döntés „újabb súlyos lépés a vietnami agresszió kiszélesítésére”. Az elnöknek' tárgyalási készségét hangoztató szavairól szólva a hírügynökség megállapítja: „Johnson olajágat lengetett, hogy elterelSzoTjet—guineai tárgya 9 ások Moszkva (TASZSZ). A moszkvai Kremlben Seku Touré, a Guineái Demokrata Párt főtitkára, köztársasági elnök tárgyalt Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP Központi Bizottsága első titkárával, Alekszej Kosziginnal, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökével és Anasztasz Mikojánnal, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elnökével. A barátság és kölcsönös megértés légkörében lefolyt tárgyalásokon a felek véleményt cseréltek a nemzetközi feszültség enyhítésére, a béke szilárdítására, az imperializmus és a gyarmatosítás elleni harcra, a nemzeti felszabadító mozgalom támogatására, valamint az afrikai népek egységének szilárdítására vonatkozó kérdésekben. Megvizsgálták a szovjet—guineai kapcsolatok további fejlesztésének kérdéseit, beleértve a két ország gazdasági, kulturális és más irányú együttműködését. je a közvélemény figyelmét a nagyobb háború felé tartó őrült rohanástól”. Az Unitá, az Olasz Kommunista Párt lapja megállapítja: „minél közelebb kerül az amerikai politika a kudarchoz, annál veszélyesebb. Johnson fenyegető, de aggodalmas beszédével a vietnami válság a dráma és a kockázat eddig soha nem tapasztalt fokát érte el. Az Egyesült Államok olyan zsákutcába jutott, amelyből csak komoly politikai ár ellenében juthat ki és senki sem tudja, mikor lesz hajlandó Amerika fizetni”. A VNA észak-vietnami hírügynökség az amerikai döntést kommentálva rámutat, hogy az bizonyítja az agresszorok mind nagyobb zavarát. Az amerikai csapatok, amelyeket akkor küldenek Vietnamba, amikor a dél-vietnami hadsereg a teljes szétzüllés állapotába jutott, a tüzbe repülő pillangókhoz hasonlítanak, — mutat rá a hírügynökség kommentárja. A VNA hírügynökség ismerteti azt az interjút is, amelyet Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársasági elnök adott a kubai újságíróknak. „Johnson elnök szavai a béketárgyalásokról senkit sem csapnak be, mivel szavai nem fedik tetteit. Míg nagy csindarattát csap a béketárgyalásokról, minden eszközzel fokozza az agresszív háborút Dél-Vietnamban és kiterjeszti a romboló bombázásokat Észak-Vietnam- ban”. Ho Si Minh hangoztatta, hogy az amerikai beavatkozás ellenére Dél- Vietnam fel fog szabadulni és egy napon megvalósul majd Vietnam egysége. Az amerikai imperialistákra „elsősorban a 30 millió vietnami szoros egysége és határozott harcra” mért vereséget — mutatott rá a VDK elnöke. „A testvéri szocialista országoknak és a világ békeszerető népeinek támogatása, beleértve az Egyesült Államok haladó embereinek támogatását is, tovább növelte népünk anyagi és erkölcsi erejét és eltökéltségét, hogy vereséget mér az amerikai ag- resszorokra” — mondotta Ho Si Minh. A Krasznaja Zvezda, a szovjet hadsereg lapja, az amerikai döntést kommentálva pénteki számában rámutat: „A háború semmiféle kiterjesztése nem törheti meg a vietnami népet, amely igazságos ügyért harcol. Ausztriai noteszlapok Magyar nyelvű prospekfus a szállodában V Azt a bizonyos „sógorsá- got” úgy öt esztendővel ezelőtt nemigen vállalták a Lajta túlsó párjain. Jól emlékszem azokra az időkre, minden eszendőben átutaztam Ausztrián. Bécsen, s a fővárosban sehol sem akadt volna jelzőtábla, amely Budapest felé mutatta volna az utat. Ma már van. A“ Schwarzenberg téren iá másutt is. És a könyvesboltok kirakatában magyar kiadású, német nyelvű magyar autótérképek is, meg Budapestet, a Balatont ismertető könyvek. Egy plakát. a győri színház bécsi vendégjátékát hirdeti. A társasutazásokra hívogató reklámokban előkelő helyen áll a „pusztára, s a Balatonra” már nem (Plattensee!) tervezett számtalan utazás. A Neues Österreich a Szegedi Szabadtéri Játékok előkészületéről ír és megállapítja, hogy Szeged „magyar Salzburggá válik a maga ünnepi játékaival.” Az alsó-ausztriai idegenforgalmi központ vezetője tárt karokkal fogad és csillogó szemmel beszél új, nagy, közös, magyar—osztrák idegenforgalmi tervekről. A Ballhausplatzon, a miniszterelnökség azaz a kancellária palotájában szíves, készséges hangulatban hangzanak el ígéretes mondatok a két szomszédország kapcsolatainak fejlődéséről. A szállodában meglepetés vár. A pulton a prospektusok halmazában egy külön csomó: magyar nyelvű ismertető a bécsi tudnivalókról, arról például, hogy vasárnap hiábavaló autóbuszra várni, mert a munkaszüneti napon szünetel az autóbuszforgalom is .. . De a múzeumok nyitvatartási idejétől a borravalóval kapcsolatos helyi szokásokig sok minden benne van. öt éve? Majd- hogy ki nem néztek a szállodából, s most itt a magyar nyelvű prospektus . . . Persze nemcsak Becs jött közelebb Budapesthez, Budapesttől sincs már olyan messze Bécs, mint korábban. Az osztrák főváros utcain itt is, ott is magyar szót hallani: magyar turisták. Arról lehet őket megismerni, hogy kezükben, vállukon az orkánkabát. (Bécsi polgár ron sohasem látni, rég elmúlt a divatja) Pironkodnunk is kell: elsősorban a Kärntnerstrasse, a Graben s a Mariahilferstrasse üzleteiben, áruházaiban vagy a kirakataik előtt találkozni magyarokkal. A múzeumokba, a képtárakba, a műemlékek környékére már kevesebben jutnak el. A Hofburg kincseinél egyeseknek úgy látszik, többet jelentenek azok a kétes értékű kincsek, amelyeket a „magyaroknak nagy árengedmény” feliratú boltokban talá’ni? (Egy mellékutcai kis üzlet ezzel a cégtáblával hivalkodik, persze magyar nyelven: „Kis Corvin Áruház.”) Pedig nem csupán a kirakatokat kell és érdemes végignézni, van látnivaló másutt is bőven. A megfigyelés mozaikjaiból összerakható egy hitelesebb kép, mint amely a kirakatok óriási üvegtáblái mögül rajzolódik ki... A politikai események szele is megcsaphatja a túristát, tépett plakátokból éppúgy, mint egy Gasthof abrosztalan asztal ánál egy korsó sör melletti politizálásból, vagy éppen autók jelvényeiből kiszűrhető a mai osztrák valóság sok apró részlete, a részekből következtetni lehet az egészre. Autókat is mondtam? Igen Az „EU” jelzés nem egy gépkocsin ai-ról árulkodik hogy az autó tulajdonosa híve annak az európai gondolatnak, amely Ausztriát a Közös Piacon át a nyugatnémet hegemónia bűvkörébe sodorná. A fogadóban pedig Himmelbauer úr. (milyen kedvesen furcsa név: Meny- nyei-parasztnak fordíthatnám. . .) kacsintva mondja: Volt a Német Birodalomhoz tartozásnak előnye is. Salzburgban a nyugatnémet vállalkozók szövetsége rendez kongresszust, a részvevők Nyugat-Németország minden városából Ausztriába jönnek ülésezni. És a Mondsee partján a templom előtt plakát: dr. Habsburg Ottó a határ túlsó oldalán, a bajor Bad Reichenhallban előadást fog tartani arról, hogy az „egyesült Európa lehet csak az utolsó mentsvár ...” A házfalakon szakadt plakátok, napszítta fényképek emlékeztetnek a tavasz végén volt nagy belpolitikai versengésre a köztársasági elnökválasztásra, amelyből csak csekély többséggel került ki a szociáldemokrata jelölt, az egykori nyomdász, Bécs polgármestere, Franz Jonas. (Rajta kívül nyomdász volt még Anton Proksch, a szociális ügyek minisztere és Ottó Probst, a közlekedésügyi miniszter. Jonas-szal együtt olt voltak a bécsi Zsófia-teremben a nyomdászszakszervezet minapi kongresszusán.) De Jonas ellenfele, a néppárti dr. Gorbach mögött felsorakoztak a régi nácik és az osztrák újfasiszták is. Az elnökválasztási küzdelem csak méginkább aktivizálta a szélsőjobboldalt amely számra nem is, de hangra nagy. (Hogy mégsem csak ordítozni tudnak, azt a Kirchweger-gyilkosság bizonyította. Az idős osztrák antifasisztát — egyébként az Osztrák—Magyar Egyesület egyik vezetőségi tagja volt — utcai tüntetésen agyonverték Hitler kései osztrák hívei . . .) Nem felhőtlen az osztrák politikai égbolt. A semlegességen alapuló külpolitikát az ország belső életében a szükséges demokratikus fe - lődést a nyugatnémetek „gazdasági anschluss” törekvéseitől a Habsburg-problé- mán át a nácik mozgolódó sáig nem egy aggasztó jt lenség árnyékolja be. Pálfy Józsri (Következik: Lakóház lffW bői.)