Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-31 / 179. szám

Közösség és egyén Csúcsforgalom a MM-m »,A* Individuum önma­gában, a kollektívától el- szakadva, valamilyen átfo­gó, az embereket egyesítő eszme nélkül tehetetlen, konzervatív, és akadályo­zója az élet fejlődésének.” (Gorkij) Az egyen, önmagában, a közösség nélkül nem létez­het. Ez olyan társadalmi tény, amelyet’ ma már egy­aránt elfogadnak a polgári és marxista filozófusok, szociológusok és pszicho­lógusok és amelyet az em­berek hétköznapi tapaszta­latai is igazolnak. Korántsem mindenki íté­li meg azonban egyformán az egyén . és. közösség vi­szonyának jellemzőit. A pol­gár! ideológusok — általá­nosságban elismerve egyén és közösség szükségszerű kapcsolatát —, olyan el­lentéteket fedeznek fel ab­ban, amelyek „természetük­nél" fogva feloldhatatla- nok. Az ember mindig ar­ra törekszik, — mondják — hogy minden külső „el­lenállással’’ szemben bizto­sítsa egyéni érvényesülését, egyéni érdekeit. A közösség a társadalom viszont igyek­szik letörni az egyén ön­állósulási törekvéseit, „meg- védeni” a közösséget e tö­rekvésekkel szemben; ezért a közösség és az egyén „örök” konfliktusa — fel- oldhatatlan. Vagy a társa­dalmi érdek érvényesül az egyén rovására, vagy az egyéni érdek a társadalom, a közösség rovására. A marxizmus nem elvon­tan, a konkrét társadalmi feltételektől elszakítva vizs­gálja közösség és egyén vi­szonyát, hanem mind az egyént, mind a közösséget történelmileg változónak te­kinti. Az osztálytársadal­makban közösség és egyén viszonya antagonisztikus. A kizsákmányolás eldologiaso­dott, osztályellentétektől terhes világban a magán- tulajdon mértéke által rangsorolt egyének nem al­kothatnak igazi, emberi kö­zösséget. Minden emberi kapcsolatot beárnyékol a pénz utáni hajsza, az anya­gi haszonra való törekvés. A szocializmusban közös­ség és egyén új alapokon álló viszonyának kialakulá­sa hosszan tartó, bonyolult folyamat, s nem valósul meg ellentmondások, nem egyszer éles konfliktusok nélkül. Bizonyos ellentmon­dások persze itt is fennma­radnak e viszonyban. Ezek azonban — az új társadalmi körülmények között — álta­lában nem fejlődhetnek an- tagonizmussá. A szocializ­musban a társadalmi ér­dek nem idegen az egyéni érdektől, mert hiszen egyik központi célja a társadalom tagjainak anyagi és szelle­mi jólétét biztosítani, meg­teremteni a sokoldalú fejlő­dés feltételeit. Ezért az egyén magáénak érzi a tár­sadalmi célkitűzéseket és tö­rekvéseket, azonosul velük. A szocializmusban az egyé­ni érdek érvényesítésének legfőbb útja egyre inkább a társadalmi érdek megva­lósításán át vezet. Egyén és közösség, egyén és társada­lom harmonikus viszonya mindenekelőtt olyan ténye­zőktől függ, mint az anya­gi és szellemi-erkölcsi ösz­tönzők rendszere, de szük­ség van olyan közösségek kialakítására is, amelyek megfelelnek a szocializ­mus társadalmi követelmé­nyeinek és egyszersmind az egyének törekvéseinek is. A közösség mindig meg­határozó befolyással van az egyénre, de e befolyás kétféle lehet: kedvező és kedvezőtlen irányú. A kö­zösségek közvetlen hordo­zói a szokásoknak, hagyo­mányoknak, előítéleteknek a régi elavult erkölcsi elveknek, de ugyanakkor az új embe­ri kapcsolatoknak, a szocia­lista társadalom által tá­masztott követelményeknek és magatartásformáknak is. A társadalmi tevékenység legkülönbözőbb területein: a munkában, politikai-köz­életi tevékenységben, a kulturális és művelődési te­vékenységben, a szabad idő eltöltésének meghatározott területein (sport, játék, szó­rakozás, stb.) a magánélet­ben (család, baráti csopor­tok, stb.) a közösség sokfé­le formája alakult ki. Az ember mindig több közös­séghez tartozik, a másikkal szorosabb kapcsolatai épül­nek ki. E kapcsolatok jelle­gektől nagymértékben függ az egyén fejlődése. Társa­dalmilag a legjelentősebb szerepet a munkakollektí­vák töltik be, mert ezekben zajlik az ember alapvető élettevékenysége, s ez ala­pozza meg az ember más­irányú fejlődését is. Jellegükben, szerepükben bármilyen eltérő közössé­gekről legyen is szó, — kezdve a munkakollektívá­val a politikai-társadalmi szervezeteken és a szabad idő közösségeken keresztül a családig, — néhány olyan általános ismérvet sorolha­tunk fel, amelyek a szocia­lista közösség általános jel­lemzői. Nem tekinthető fejlett kö­zösségnek az a csoport, amelynek tagjai nem tuda­tos eszmék és célok, hanem csak az együttes tevékeny­ség objektív elkerülhetet­lensége alapján kapcsolód­nak össze. Ez az oka an- nak, hogy például az együtt dolgozó emberek korántsem mindig , alkotnak közösséget. Ha csak a munkamegosztás technikai vonatkozásai kötik össze az embereket egy műhelyben, gyárban, intéz­ményben — bár ez igen lényeges feltétele a közös­ség kialakulásának — ez még nem közösség. Ilyen körülmények között az egyén a csoport tagjaként is éppoly magányos lehet, mintha azonkívül foglalna helyet. Ha a munkatársa­kat pusztán az az elkerül­hetetlen körülmény egyesí­ti, hogy csak ily módon te­hetnek szert a megélhetés­hez szükséges anyagi esz­közökre, ettől még az ego­ista hajlamok és tendenciák zavartalanul tovább élhet­nek. Az együttes munka csak akkor fejleszt ki tény­leges közösséget^ ha aa együtt dolgozókat a közös hivatásbeli, poli­tikai, világnézeti és erköl­csi célok is összekötik. ^ A spontánul, véletlenül és ideiglenesen szerveződött csoportokra is többnyire ez jellemző, hogy hiányzik belőlük a tartalmas társa­dalmi cél és törekvés. Ez különösen a szabad idő el­töltésére szerveződött cso­portokban mutatkozik meg, amelyeknek célja gyakran csak az együttes szórako­zás. Az igazi szocialista kö­zösség sokasam öncélú, te­vékenységben, törekvései­ben túlmutat önmagán, jelentősége nem létezésében, hanem abban van, amit produkál. Ez azt jelenti: a szocialista közösség soha­sem szakadhat el a társa­dalomtól. annak céljaitól és törekvéseitől. Ha ez nem érvényesül, a közösség könnyen a társadalommal szembenálló érdekek kifeje­zőjévé válhat, olyan para­zita csoporttá, amely nem alkalmas arra. hogy kollek­tív^ érzésű, társadalmi fe­lelősségű embereket nevel­jen, hanem éppen az indi­vidualista tulajdonságok ki­alakulásának melegágya, egyfajta „kollektív individu­alizmus” hordozója lesz. A közösség belső fi­gyelme és szervezettsége azonban csak akkor való­sulhat meg, ha vele párhu­zamosan a közösség min­den tagja számára bizto­sított a közösség ügyeiben való megfelelő beleszólási és döntési jog, ha élő és erős a sajátos belső de­mokratizmus. E demokratiz­mus természetesen nem csaphat át anarchiába, a közösség által kialakított belső fegyelem, a többségi határozatok önkényes fel­rúgásába. Az egyén kötelessége, hogy önként alávesse magát a kollektíva határozatainak, teljesítse mindazokat a fel­adatokat, amelyeket a kö­zösség érdekében rábíznak, hogy önmaga és a közös­ség érdekében állandóan fejlessze tudását, bővítse ismereteit, elmélyítse kul­turáltságát. Az egyén joga, hogy a közösségtől megköve­telje egyéni hajlamainak. Napi ezer vagon áru törekvéseinek tiszteletben tartását, elismertesse ön­álló és fejlett egyéniséggé válásra irányuló törekvé­seit. A fejlett közösségben az egyén legfontosabb vo­nása, hogy nem külsőleg rendeli magát alá a közös­ség kívánalmainak, hanem belsőleg igényli, magáévá teszi és ily módon tudato­san, meggyőződésből köve­ti, mint saját legfontosabb céljait és érdekeit érvénye­síti azokat. Az „elsődleges közös­ségek” jelentőségének és szerepének elismerése szo­cialista céljaink elérésében szükségessé teszi, hogy alaposan tanulmányozzuk ezeket a közösségeket, kia­lakításuk, működésük mód­ját az élet minden terüle­tén. Korábban meglehető­sen elhanyagoltuk ezt a feladatot. A különböző kis közösségekben áttételek nélkül, sokszor az egyén sa­játos közvetlen viszonyai­tól eltekintve apelláltunk az össztársadalmi érdekre, nem vettük kellően figye­lembe, hogy az egyén ér­dekei az össztársadalmi ér­dekhez csak e közösségek rendkívül bonyolult áttéte­lein keresztül kapcsolódnak. Ezt a közbülső láncszemet a szocialista emberré válás feltételeinél semmiképp sem hagyhatjuk számításon A nyíregyházi MÁV pá­lyaudvar — fekvésénél fog­va — jelentős helyet foglal el a vasút vérkeringésé­ben. Naponta több mint ezer, áruval megrakolt vagont válogatnak, il­letve sorolnak új sze­relvényekbe és irányít­ják rendeltetési helyük­re. A vasúti dolgozók állják a a nyári csúcsidőnek roha­mát is. Erről tanúskodik: július hónapi tervüket 102 százalékára, míg féléves ter­vüket száz százalékra telje­sítették. A vasúton szállított áru mennyisége évről évre növek­szik. A nyíregyházi MÁV lé­pést tudott tartani a fokozó­dó igényekkel. Ez a vállala­tokkal való jobb együtt­működés és a vagonok gaz­daságosabb használaténak eredménye. Ma már mindinkább arányosabban oszlik meg a teherforgalom — kivéve egy-két nyá­ri, őszi hónapot. Ezen a gondon is segít a KGST-én belüli közös vagonpark (OPW) egyez­mény, amely lehetőre teszi a külföldi vago­nok igénybevételét. Jelentős lépés a szállítás meggyorsításában a Diesel­mozdonyok beállítása, amely nagy sebesség és vonóerő nyomán emelik a szállítan­dó áruk mennyiségét és csökkentik a menetidőt. En­nek során több irányvonat beállítása vált lehető, E lé- nyékből adódik, hogy az elmúlt év hasonló idősza­kához viszonyítva az átla­gos 9—10 órai kirakodási idő 5—6 órára csökkent. (A vasútnál egy vagonra adott kirakodási idő 4 óra.) Lényegesen csökkent a vagonok állási ideje, kevesebb lett a fek- bér, több vagon áll a forgalom rendelkezésére. Érdemes egy-két szám­adattal bizonyítani. 1964 június hónapban a ay r- egyházi TÜZÉP-hez 473 vagon áru érkezett. Ebből 194 vagon után 18 216 forint fekbért fizettek ki. 1965 jú­nius hónapban 477 vagont fogadott, amiből csak 22 kocsi után fizetett tekbért — 3048 forintot. Hasonló jó eredményt mutat az Al­matároló és még több vál­lalat kirakodása — kivéve a sütőipari vállalatot. Jú­lius 28-án is például öt órával lépték túl a meg­engedett kirakodási időt. Sajnos, ez elég gyakori a vállalatnál. Az áruk ki- és berako­dása még nem elég gépesí­tett a nyíregyházi MÁV- nál, bár történt erőfeszítés a megoldására. Több villa­mostargonca, daru, emelő­villás rakodókocsi segít a munkában, de kevés. Ezért a vasút munkaerővel is se­gíti a vállalatokat a ki- és berakodásnál, ha ezt igénylik. „Minden brigád mit várhat" Nincs gond a kislétai tsz-ben kívül. Ezért mind a párt- szervezeteknek, mind a társadalmi szervezeteknek meg kell teremteniök a feltételeket ahhoz, hogy a közvetlen közösségek szocialista jellegének kiala­kításában minél nagyobb eredményeket érjünk el. E téren nem nélkülözhet­jük a szociológiai, társada- lampszichológiai, stb. kuta­tásokat, a szocialista peda­gógia eredményeit, de nem mondhatunk le a szocializ­mus építése során felhal­mozódott, gyakorlati tapasz­talatok fokozottabb felhasz­nálásáról sem. Ilyen tapasz­talatokkal rendelkezünk a szocialista brigádmozgalom­ban is, amelyet joggal ne­vezhetünk a szocialista kö­zösségek kialakításához ve­zető út mintájának. Külö­nös gondot kell fordítanunk azokra a tényezőkre, ame­lyek a szocialista közössé­gek kialakításának ma még legfontosabb objektív és szubjektív akadályait ké­pezik. Mindehhez természe­tesen ismernünk kell azo­kat a célokat, amelyeket belátható időn belül el kell érnünk. Ezek közül kísérel­tünk meg néhányat a fen­tiekben, korántsem a tel­jesség igényével, összefog­lalni. Lick József A kislétai Rákóczi Tsz- ben Mikó János elnök, és az agronómia képviselői meglepetéssel hallgatják, hogy a megye nyugati ré­szén. előző éjjel hatalmas eső volt. Hozzájuk csak reg­gel érkezett pár szem, hír­mondónak, így a napi mun­kaprogramot zavartalanul végezhetik. „Tizenhatan aratgatnak . . .** Sorolják is, hogy a tagok fő része a dohány aljleve­leinek a törését végzi, a töb­biek a kukorica harmadik, egyben gazoló kapálásával vannak elfoglalva. — És az aratás? — vetődik fel jo­gosan a legnagyobb nyári munkával kapcsolatban a kérdés. — Tizenhatan aratgatnak mindössze — mondja Ko­vács László főmezőgazdász. A tsz-vezetők hanghordo­zásán érződik, hogy az el­mondottakat afféle beugra­tásnak szánták, később ki is derül; egészen másról van szó. A Rákóczi Termelőszövet­kezetben már tavalyelőtt is rendre tért a tagok több­sége afelett, hogy a kézi aratás nem könnyű munka, így átadták az elsőbbséget — a kombájnnak. A tsz- ben az idén összesen 735 hold volt az aratnivaló. Még az első rendek levá­gása előtt * úgy tervezték, hogy ebből 645 holdat jut­tatnak a gépeknek, s az apró-cseprő és a dombos területek várnak kézi ara­tásra. Az időjárás módosí­tott a korábbi elképzelésen: a dombok hajlatának, a kisebb területeknek is ne­kieresztik a kombájnt, a lágy talajú, vizes részek ma­radnak a kézi kaszásoknak. Végeredményben a tervezett 645 helyett 680 holdat tar­tanak alkalmasnak kom­bájnaratásra. A tagok a me­redek dombokról, a vízben álló terményből csipegettek le eddig húsz holdnyit. Ezért nem aratnak, hát a kislétai tsz-tagok...! 10 százalék többlettermés Számvetéssel teleírt pa­pírlapokat szednek' elő a tsz vezetői. Egy hold kom­bájnaratás, mindent „össze­rázva”, háromszáz forint, s a termény mér a raktárban. A kézi aratás pedig... Ehhez még a hordás, cséplés. Nem is szólva arról, hogy meddig húzódna el így a termés biztonságos helyre juttatá­sa..: — A termény felét a négy kombájnos betakarította — níondja az elnök. — Az A széles telepítésű szülő között elfér a gép. Ez könnyíti a talajmunkát. Pistár Mi­hály, Horváth József körözik a kifeszített huzalokhoz a hajtásokat a bökönyi Kossuth Tsz-ben. Hammel József felvétele. előbb említett 16 tsz-tag kö­zül nyolc a gabona szállí­tásán dolgozik a négy von­tatón, a másik nyolc pedig a kombájn sarkában: a szalma elvontatásánál. A szalma után az árpatarlő már feketéink, felében, ami ötven hold, csirázik a siló- kukorica magva. A kukoricában, burgonyá­ban, dohányban a har­madik kapálások 8—• 10 százalékos többletter­mést ígérnek. A tagok ed­dig 16—17 ezer póréra való aljdohányt szedtek le, fűz­tek fel, mentettek meg a peronoszpórától. Kazalban a lucerna második gyapja, ké­szülnek a harmadik kaszá­lásra. Mindez olyan érték, hogy messze felülmúlja a kézi aratás látszólagos hasz­nát... A tsz vezetői nyugodtak, nem kapkodnak. Gond van itt-ott a kombájnok üzem- képességével. de az álló rozs. az intenzív búza nem oereg: aratásra alkalmas idő esetén néhány nap alatt elvégzik a kombájnolást, egvben acséplést Is. Ezt tartják a legfonto­sabbnak. Filléres alkatrészek hiányzanak Különben bosszankodásra is altad alkalom. Szeret­nék, ha minden erőgépükkel zavartalanul dolgozhatná­nak. Ez sokszor filléres al­katrészek hiányán múlik. Egy UE—28-as január óta a napokban került vissza hozzájuk javításból, egy má­sik szintén néhány hónapja távol. Az RS—09-es két hét­re esett ki a munkából csak azért, mert egy forint értékű alkatrészhez nem jutottak hozzá. Az elnök, az aratással kapcsolatban megjegyzi még hogy a máriapócsi Zöld Mező Tsz-ben — amit S másodállásban irányít — a kislétaihoz hasonlóan alakul a eépi aratás A pócsiakat nem volt könnvű meggyőz­ni. ü“ végül' sikerült.. A Rákóczi Tsz udvarán esövert tábla, rajta iűlius vési keltezéssel a növény- termesztő brigádok sorrendje, mellettük ” kertészeké, ál- lattopvésztőké. Első a Bihari József ve­zette ifújsáci brigád, máso­dik a kertészeti, kővetkező Orosz András majd Sitku András bricádia. csapata A tsz-közffvűlés s> tervmeebe- széiésen döntött a verseny- jutalmakról: minden brigád tudja, mit várhat, ha jobb az eredménye. így aratnak — kapával a — a kislétaiak. Samu András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents