Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-28 / 176. szám
Fidel Castro beszéde Havanna, (MTI): Kuba népe hétfőn ünnepelte a Moncada erőd ellen intézett támadás 12. évfordulóját. A köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából hétfőn Sajtanta darában mintegy ötszázezer ember részvételével nagygyűlést tartottak. Fidel Castro miniszterelnök, a kubai Szó-, cialista Forradalmi Egységpárt Országos Vezetőségének első titkára mondott ünnepi beszédet. Rámutatott, hogy a kubai forradalom egységesebb és erősebb, mint bármikor eddig. Ennek az egységnek és erőnek fő forrása a kubai nép legjobb képviselőiből álló párt vezető szerepe. Kuba ellenségeinek egyszer s mindenkorra le kell mondaniok arról, hogy megszüntethetik a forradalom vívmányait. Ezt a forradalmat nem lehet kitörölni Kuba történelméből, és minden akadályon keresztül diadalmaskodni fog — jelentette ki a miniszterelnök. Fidel Castro beszélt arról a küzdelemről, amelyet Kuba népe ez Egyesült Államok szervezte ellenforradalmárok ellen vívott. Közölte, hogy az évek során kétezerőt banditát lettek ártalmatlanná, és az ellenük vívott harcokban a forradalmi erők kétszázkilencvenöt katonája áldozta életét. Ez a harc éveken át folyt — közölte a miniszterelnök — amikor egy-egy ellenforradalmár bandát leszámoltunk, az; Egyesült Államok újabb osztagokat szervezett és fegyverzett fel, míg végül valamennyit meg nem semmisítettük. Fidel Castro hozzáfűzte, a felforgató elemek beszivárgásának veszélye mellett továbbra __ is számolni kell az amerikai invázió lehetőségével és Kubának fel kell készüfnie arra, hogy visszaverjen egy ilyen támadást. Kuba ma már olyan katonai erővel rendelkezik — közölte a miniszterelnök —, amelyet éppen úgy nem lehet megsemmisíted, ahogy nem lehet Kuba néldá.iát figyelmen kívül hagyni —. Ezzel kapcsolatban szólott a latin-amerikai forradalmi mozgalmak helyzetéről. „La- tin-Amerikában a forradalom éppen úgy elkerülhetetlen, mint Afrikában és Ázsiában, mint a világ minden olyan részén, ahol kizsákmányolják az embereket. Johnson kiszélesíti a vietnami katonai agressziói A Fehér Ház közölte, hogy Johnson elnök kedden vagy szerdán tárgyal a kongresszus vezetőivel a vietnami helyzetről. Az elnök gyakorlatilag befejezte tárgyalásait katonai és politikai tanácsadóival és most szándékozik formába önteni az Egyesült Államok vietnami katonai beavatkozásának kiszélesítésével kapcsolatos döntést, amelyet még megvitat a kongresszus két házának vezetőivel. Saigoni jelentések szerint hétfőn az amerikai légierő hat támadást intézett a VDK területe ellen, a keddre virradó éjszaka pedig az Independence amerikai repülőgép-anyahajéról felszállt gépek két kisebb csoportban bombázták Dong Hói körzetét és egy Hanoitól 100 kilométerre délre fekvő átkelőhelyet. Az észak-vietnami hírügynökség Hanoiból érkezett jelentése szerint a hétfői légitámadások során két amerikai gépet lőtt le a VDK légvédelme, e ezzel az 1964. augusztus 5-e óta megsemmisített gépek száma 406-ra emelkedett. Saigonban az amerikai hatóságok teljes hallgatásba burkolóztak a Phantom F—4e típusú amerikai repülőgépről, amelyről korábban azt állították, hogy szombaton minden valószínűség szerint légel- hárítö rakétával lőtték le Hanoitól 65 kilométernyire. Hétfőn egy amerikai katonai szóvivő sajtóértekezletét, amely ezzel a kérdéssel foglalkozott volna, váratlanul lemondták. Amerikai repülőgépek, kedden Hanoitól 64 kilométerre északnyugatra támadást hajtottak végre feltételezett rakétakilövő állomások ellen. A Pentagon erről szóló közleménye azt állítja, hogy a VDK fővárosának védelmére a közelmúltban ebben a körzetben rakétaberendezéseket helyeztek el. Terroristákat fogtak el Brazzaville i Kongóban Brazzaville, (TASZSZ, Ap): Massemba-Debat, a Brazzaville-! Kongó elnöke hétfői sajtóértekezletén bejelentette, a közelmúltban Leo- poldville-ből egy terrorista csoportot dobtak át Braz- zaville-be azzal a feladattal, hogy döntsék meg a kormányt és hiúsítsák meg az első afrikai sportjátékok megtartását. A kongói elnök elmondotta, hogy a július 15-ére virradó éjjel átdobott 32 tagú terrorista csoportnak fel kellett volna robbantania a központi stadiont, a villanytelepet. elvágni a Brazza- ville-ből Pointe Noireba vezető utat. A terroristák megbízatást kaptak pánikkeltésre és vezető személyiségek meggyilkolására. A csoport tagjai a Mobutu- féle ejtőernyősök Leopold- ville-i táborában kaptak kiképzést. A fegyverek néhány európai állam Leo- poldvil.'e-i nagykövetségéről származtak. A terroristák közül tizennyolcat elfogtak, egyet megöltek, a többi a Brazzaville környéki erdőkbe menekült. Massemba-Debat a sajtóértekezleten bemutatta a terroristáktól elkobzott spanyol és belga gyártmányú géppisztolyokat, időzíthető aknákat, pisztolyokat, kézigránátokat és robbanószerkezeteket. Ä Bolgár Távirati Iroda közleménye Szófia (MTI) A Bolgár Népköztársaság nemzetgyűlésének elnöksége Borisz Velcsevet felmentette a párt és állami ellenőrzési bizottság elnökének tisztsége alól azzal, hogy minden erejét a Bolgár KP Központi Bizottsága titkári teendőinek ellátására fordíthassa. A párt és állami ellenőrzési bizottság elnökévé az elnökség Ninko Sztefano- vot nevezte ki. A Bolgár Népköztársaság nemzetgyűlésének elnöksége rendelkezett a belügyminisztérium kettéosztásáról a tulajdonképpeni belügyminisztériumra és a miniszter- tanács mellet működő állambiztonsági bizottságra. A rendelkezésnek az a célja, hogy ezzel a társadalom részvételét erősítsék a belügyminisztérium tevékenységében. A belügyi tárca élére Diko Dikovot, az államvédelmi bizottság elnökévé pedig Angel Szolako- vot nevezték ki. Más megbízatásával kapcsolatban Angel Canevet felmentették az építésügyi miniszter helyettesének tisztsége alól. Ugyancsak felmentették aktív katonai beosztásából Vlako Tanov vezérőrnagyot, akit a párí és állami ellenőrzési bizottság elnökhelyettesévé nevezte ki. Rekordnapirend az ENSZ-közgyűlés előtt New York (Reuter) Közzétették az ENSZ-köz- gyülés szeptember 21-én kezdődő 20. ülésszakának ideiglenes napirendjét, _ame- lyet még az általános ügyrendi bizottságnak és a közgyűlés plenáris ülésének is jóvá kell hagynia. A napirenden újra ott szerepelnek a hagyományos kérdések, mint például a le- szerilés, az atomfegyver-kísérletek, a koreai probléma, a Palesztinái menekültek kérdése, a dél-afrikai faj- üldözés, nyugat-afrika helyzete és a gyarmati rendszer elleni harc kérdése. összesen 97 napirendi pontot tartanak nyilván, ami az ENSZ megalakítása óta rekordszámot jelent. Külpolitikát! széljegyzet Akik nem égiinannából élnek Tessék csak elképzelni, létezik egy francia lap, amelynek „La Vie Francaí- se:’ a címe. Magyarul: „A Francia Élet”. Azt pontosan nem lehet megállapítani, miért éppen ezt a címet kapta ez a lap, mert feldíszíthették volna ezzel az elnevezéssel is:, „A francia üzleti körök orgánuma”. Nos, miután ez a sajtótermék valóban a francia üzleti körök véleményűét tükrözi, legutóbbi egyik cikkét elgondolkodva olvashatja a tudásra szomjas olvasó. A szóban lévő cikk címe: „Egy állam amely tud bánni a vagyonával”. Ugyan, melyik állam lehet ez? Az USA? Aligha, hiszen onnét kiáramlóban van az arany, s a dollár stabilitását itt-ott — enyhén szólva vitatják. Anglia? Dehogy. Hiszen a font sterling megmentése érdekében különböző intézkedések történtek, s alighanem történnek mind a mai napig. Bonn? Tűnőben van a gazdasági csoda, akárcsak a széps'áges Itáliából. Franciaország? A Vatikánról van szó, kérem alásan. Az id:ézett lap — lelke rajta, ha nem írt igazat — úgy véli: a Vatikán mintaszerűen kezeli a saját pénzügyeit és a módszerei példaképnek tekinthetők. Ez — állítja a La Vie Francaise ■— annál is inkább feltűnő, mert a Vatikánnak — „van mivel bánnia”. Igaz — olvasható a cikkben — a pápai kincsek mennyiségéről nem tesznek közzé pontos statisztikai adatokat. Még pontatlanokat sem. Irtóznak a bürokráciától. Nem terhelik magukat értelmetlen és ezért felesleges kimutatásokkal. Következésképpen a Vatikán vagyoni állagát és üzleti tevékenységét mély titok fedi. Mélyebb, mint a világ teremtése. Igen ám, de az idézett francia szaklap a maga szakembereinek segítségével pontosságra törekvő számításokat végzett. E tekintetben nem misztikus sugallatokra, hanem a kibernetika lehetőségeire támaszkodott. Eszerint a Vatikán mobilizálható értékei elérik az 5 milliárd és 600 millió dollárt. Értékpapírokról, valutáról beszél ez a szám és nem épületekről, amelyek külön rovatba tartoznak. A „La Vie Francaise” úgy tudja, a Vatikán „fürge” vagyona -— az 5 600 Q00 000 dollár — kétszer akkora, mint amennyivel Nagy-Britan- nia rendelkezik aranyban és valutában. A summa tehát tiszteletre késztet minden tőkést. Az indiszkrét „La Vie Francaise’1' feltette önmagának ezután a csintalan kérdést: mi a forrása a Vatikán kincseinek? A szentek nem haj igái ták le az égből, ez abszolút bizonyos. Talán a hívők adták össze? Ez sem valószínű, hiszen a hívők adományozási készségének is vannak természetes határai. Marad az egyetlen reális magyarázat: a Vatikán tőkés alapon különféle vállalkozásokban vesz részt. Ért az ügyes tőkebefektetésekhez, az értékpapírok forgatásához, a hétpróbás tőzsdemanőverekhez, mindazokhoz az erényekhez, amelyekkel a modern kapitalizmus Nágy Fejei oly bőségesen rendelkeznek. In concreto — azaz valójában, letagadhatatlanul — létezik egy pápai hivatal, amely a Vatikán pénzügyeit irányítja. Az ehhez szükséges tudást és gyakorlatot aligha valamiféle katekizmusból szedik. Ezt a hivatalt a praktikus észjárás jellemzi. Vezetője ezért fekteti be az egyházi pénzeket a San Remo-i kaszinó elnevezésű játék- barlangba, amely pedig hatásában magát az ördögöt szolgálja. N(o persze, tisztább ügyletek is előfordulnak a szóban lévő hivatal tevékenységében. Például a 100 céget egyesítő IRI olasz monopólium hasznré- ból való részesedés. Ez a monopólium mintegy SOO ezer dolgozót foglalkoztat, s ahol ennyi ember szorgoskodik — ott némi hasz- nocska azért nagy üggyel- bajjal csak létrejön. De a Vatikán —■ írja a „La Vie Francaise” —- „nagy osztalékot kap számos nemzeti, nemzetközi monopóliumtól, tröszttől, közlekedési vállalattól, turistaügynökségtől, biztosító társaságtól” — és ki tudja még honnét, vagy honnét nem? Mindezek után teljes joggal állapította meg eme tényanyag egyik ámuló kommentátora: „Amint látjuk, a vatikáni atyák egyáltalán nem égj mannából élnek, hanem annál többre tartják a teljesen reális földi értékeket”. Eme írat szerzője pedig kíváncsian firtatja: tanulni akart- e a „Ha Vie Frsmwm’ cikkírója a vatikáni üzlet! agytröszt zsenialitásából ■*-, vagy csuán a rút irigység beszél belője? SIPKAY BARNA: J-eketc bÁMvMfök' — Kisregény — A kérő 7. Tóth dühösen kapar- * ta kezefejét. Nem mondtam, hogy vége a sornak. Adok egy tehenet is! Lássuk, mit szánsz a fiamnak még, Kulcsár Bálint! Lesz-é vonóállat a fogathoz? A szekérhez, amit én adok? — A lovamat? — kapta fel a fejét az öregember. — Hogy a lovamat? y Úgy nézett szét, mint aki halálhírt kap, s várja, hogy a többiek sírni kezdenek. — Én adtam a tehenet — vonta a vállát Tóth- — Fn nem csinálok hátsófelet a szájamból. Egy Tóth György! — Egy Kulcsár Bálint talán igen?! — Ne add a lovat! — si- koltott az öregasszony. — Elment az eszed? __ Én. .. — az öregember megdermedt. Nem volt képes tovább mondani. — Az isten engem ... Holper kacagni kezdett, mind hangosabban. A tollat szépen rátette a tintást'végre, a tenyerét meg a térdére csapta. — Add csak oda a lovadat, meg a két szemedet! Ha már a lányod adod! — Ugye? — kapaszkodott bele Kulcsár. — Ugye, te is ígv gondolod? Tóth György öklét mutogatta: — Vagy kötünk szerződést, vagy nem kötünk! — Ez a lány megér tíz holdat! — Holper a feszületre tette egyik kezét. — És ellenében semmit. Maga a lány megér tíz holdat! Tóth felugrott. Ordított. — Visszavonom a szavamat! Rám itten akkor nincsen szíjj^ség! Az öregember megzavarodva ráncigálta: — Ülj le már! Várjál már! Az asszony szájához, kapkodott, szipogott, rémült szemmel. Csak a lány ült mozdulatlan a lócán, kicsit úgy hallgatta az egészet, mint egy színdarabot. / Az öregember Tóth kabátja szélét markolta, de Holperre nézett. Egyiket sem akarta elmulasztani. — Azt mondod, Frigyes, tíz holdat? Meg is ér any- nyit! De ki adná meg? Azt feleld, ki adná? Holper elkomolyodott. Veres arca megfeszült a vértől. összekulcsolta kezét és az asztalra tette. — Akinek van. Mindenki csalódva elfordult. — Akinek van — húzta a száját Tóth. — Ha akad olyan bolond. — Akkor hát — legyintett Kulcsár —, miben maradunk? — Adod a lovadat — pattogott Tóth György Apró szemével ide-oda ugratta tekintetét. — A szekeremhez! — Nem adom. Azt nem. Tiszta gyilkosság lenne. Mit csinálok akkor a földdel, mi? — Az már a te dolgod. Az asszony megbökte az ura vállát. — Volna megoldás, hallod. Ne add a lovadat, Tóth Gyuri se adja a szekeret. — A tehenet! — helyesbítette a vendég. — Nem adod a lovadat, nem adom a tehenet! — így is jó — bólintott az öregember. — Szerezzenek, ragasszanak, mint mi valamikor. Ha semmire se jó a fiad, legalább dolgozzon. — Hogy hogy semmire? — Hát van valamije a karján kívül? — Nincs különb legény a faluban! Másfél mázsát visz fel a padra! — Attól még nem lesz gyereke senkinek. — Majd elválik! — ismételte Tóth csattanásig dühvei. — Majd elválik! — A lányához fordult. — Eridj, hívd be Ferit! Ugorj! A Tóth lány kiugrott. Csendben vártak. Ismerték, de hátha látnak valami újat. Maguk sem tudták, mit várnak. Még az apja se. — Itt van kint — magyarázta Tóth —, vár. A fiam. A legény bejött. Alig lépett kettőt, megállt. — Köszönni nem tudsz? — ripakodott rá az apja. — Vedd le a kalapodat! A legény lekapta új zöld kalapját, ijedten bámult a feszületre, de most sem köszönt. Magas volt, csontos, akkora szemmel, mint egy bika. De ez a szem. átlátszó volt mint a mélyvíz, s üres, mint a levegő. Holper tetőtől talpig végignézte. , — Hát ez az — mondta — Ez! — vágta rá Tóth (Jyörgy. — Van egy mázsa, ha nem több. — Van. Holper dpbolni kezdett az asztalon. Most vg! ahogy úgy érezte, nincs kedve az egészhez. Pedig céllal jött. Régen kinézte magának Kulcsár lányát. Különösen a lány hamvassága tetszett, egyszer elment a kul- túrházba is, hogy táncolni lássa próbán, a színpadon. Szép, sudár combja legjobban feszült a lányok közt. Holper öregedett. Egyszer megnősülhet. Itt az ideje. A föld úgyis téesz. Mikor? Holnap? Jövőre? Várt, mikor jön ki a sora a dolognak, most kijött. Ez a kerge Tóth legény jól jött. De hirtelen nem veit kedve mégsem, túl nagy és túlságos marha ez a legény, gondolta. Nem jó volna vele éjszaka összeakadni. Se most, se később. — Hány zsákot viszel a padra, mondd meg nekik — parancsolta az apja. A legény habogott. — Zsákot te, a válladon! Hányat? Mutasd meg! Tpfh Ferenc magg elé emelte ujjúit, begörbített kettőt. Hármat felmutatott, És vigyorgott, boldogan. (Folytatjuk?
