Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-28 / 176. szám

Kevesebb — több Bppen a legforróbb ká­nikulai napon érkezett a jelentés: megkezdték a próbákat, elkészítették az első villanykörtéket az új nagykanizsai gyárban. Még ugyanezen a napon olvastuk a hírt: új üzemcsarnokot adtak át Győrben, beköltöz­tek az első lakók a sop­roni Fenyves szállóba, több mint tíz új modern cam- pinggel gyarapodott a Ba­laton körüli nyaralóhelyek koszorúja. S tovább: meg­kezdték á gtépszerelést a dunaújvárosi papírgyárban, átadták a tervezett új áru­házakat és vendéglátó he­lyeket az országban, befe­jezés előtt az ország leg­korszerűbb — százmillió forintért épülő _ mész­üzemének első része Hejő- csabán, megkezdődött a Péti Nitrogénművek bőví­tése, s megkezdésre készí­tik elő a Tiszai Vegyikom­binátban iparunk első, s ezért nagy jelentőségű kar- bamidgyárát, lakótelepeket adnak át Nyíregyházán, új kórházi osztály Kisvárdán. Egyetlen nap hírcsokra csupán, s ki tudja, a fél­esztendő alatt országosan át­adott 7180 lakásból ezen a forró kánikulai hétközna­pon hányba költöztek _be a lakók, hány tetőtől-tal- pig rendbehozott ház körül bontották le az állványokat, hány új gép kapcsoló­gombját nyomta meg ek­kor először gondos gazdá­ja, hány és hány helyen vált könnyebbé, s eredmé­nyesebbé a munka. Talán nem is a számok fontosak most, hanem az a tartalom, amelyről az ese­ményeket közlő hírcsokor tudósít. S ez több, mint maga a történés, mert bár jelentős — például —, hogy új izzólámpagyárral gazdagodott az ország, a lé­nyeg mégis inkább most az a mód, ahogy ez meg­történt. A hogyan pedig az a nagyobb céltudatosság, magasabb fokú tervszerű­ség, az erők és a lehető­ségek alaposan átgondolt elosztása, amelynek az első fél esztendőben már tanúi, megfigyelői lehettünk. A decemberi párthatáro­zat is nyomatékkai aláhúz­ta, sürgette az ésszerűbb beruházási terfkenységet. így készült el az idei terv, s már a kézzelfogható eredményekre utalnak leg­utóbbi híreink. A gazdasá­gosság elve, követelménye — hosszú évek gyakorla­tával ellentétben — azt pa­rancsolta: kevesebbet, de hatékonyabban; ugyanannyi erőráfordítást csak viszony­lag szűkebb körben, gyü­mölcsözőbben osszanak el a tervezők. így vált — most már eseményekben, tények­ben is — látható, lemér­hető valósággá az elv, hogy a kevesebb — adott al­kalommal — több lehet. Korunkban a gazdaságnak az a része, amelyet egy szóval kifejezve beruházásnak mondunk, valóságos tudo­mánnyá Vált. Napjaink gya­korlatára vonatkoztatva azt tanítja, hogy minél kesebb befektetés miniéi nagyobb, s gyorsabban megtérülő hasznot hozzon. S mert a gazdaságfejlesztéssel, a be­ruházásokkal egyidőben se­regnyi más tennivalóval is el kell osztani a meglévő és megszerezhető pénzt, anyagot, erőt, ez az elv azt parancsolja, hogy ke­vesebb helyen kezdődjék egy időpontban a munka, de ott a lehető leggyorsab­ban be is fejeződjék, az új létesítmény mielőbb dol­gozzék az ország javára. Sok jó kezdeményezésről hallottunk éppen e vonat­kozásban a múlt fél esz­tendő alatt. Csak egy a sok közül Budapesten koor­dináló bizottság alakult, amely felülvizsgált több beruházást, bizonyos léte­sítményeket, közműveket egyesített, összevont, s ez­zel — az időnyerésen túl — tízmilliókat takarítottak meg. Fél esztendőnk bizony­ság rá, hogy ha e kezdemé­nyezés országos gyakorlat­tá válik, olyan új lehetősé­gek tárulnak fel, amelyek hatása, várható eredménye ma még szinte felmérhe­tetlen. Sokszor bírált gyakorlat volt az, amely mindig és mindenre „felülről” várt pénzt, hitelt és póthitelt, amely minden ftond egyet­len elképzelhető megoldá­sának a beruházást tartotta. Most olyan kifejlődőben lé­vő, s alapjaiban más szem­lélettel találkoztunk, amely a pénzbeli beruházásokat _ ha erre lehetőség mutatko­zik —, ötletek, jó gondola­tok hasznosításával helyet­tesíti. S mig az előző mód­szer végső következménye erőink megosztása volt, ad­dig az újnak, a mainak az egyesítés, a koncentrálás, a magasabbfokú hatékonyság az eredménye. A gazdaságosságról sok­szor beszélünk, érte, nem is keveset, már tettünk. A gondosabb, megfontoltabb beruházási tevékenységben e fontos elv kamatozásá­nak olyan lehetőségei tá­rulnak fel, amelyek gyor­san és sokat hozhatnak az államháztartás pénztárába. De túl ezen, van más hasz­nuk is: új termékek, bősé­gesebb áruválaszték, kor­szerű munkahelyek sora és gyorsabb változás az or­szág sok tájának, így a Nyírségnek, Szatmárnak is az arculatán. <L) Vasárnapi műszakok az időjárás okozta termeléskiesés pótlására A tégla és a cserép egyik legfontosabb építőanyag. A Tiszaberceli Téglagyár éves tervében nyolcmillió 400 ezer tégla, egymillió 480 ezer szalagcserép és 34 ezer kupcserép szerepel. Az ár­vízsújtotta területek, az építkezések üteme most kü­lönösen időszerűvé teszik e fontos építési anyagok gyár­tását. Ám a kedvezőtlen, esős időjárás — húsz napon át nem tudott dolgozni az üzem — lemaradást okozott a gyár termelésében. Az év első hat hónapjában egy­millió nyers, 41 ezer ége­tett tégla, 194 ezer szalag- cserép esett ki a termelés­ből. A gyár vezetői és 104 dolgozója — az elmaradás behozására — elhatároz­ták: napi tízórás műszak­ban és egymás • után hat vasárnap is dol­goznak. Legutóbb ezt is ' módosították: kilenc vasárnapi műszakot vál­laltak, hogy év végére ne csak teljesítsék, hanem túl is szárnyalják az előírt ter­vet. A vállalásukat tett követ­te. Az első vasárnap, július 11 műszak bérét — közel Oda-vissza... Oda-vissza... Váróteremben — egy szabálytalan szabadszombat előtt — A háború óta távol dolgozom a családtól — mondja a kalapos férfi. — Azelőtt volt öt hold földünk, — egy esett minden testvér­re, — ezért napszámba jár­tunk a kétezer holdas Roch- litz vagy a Máté birtokára. Az övéké volt akkor az egész világ. M essze még Kisvarsány Pénteken este a nyíregy­házi állomáson találkoztam a két Böszörményi István­nal. Az apa és tizenhét éves fia együtt várta a vonatot: éjfél előtt egy órával indul. Sokára ér az még Kisvar- sányba. — Hatan vagyunk testvé­rek — így a fiú. — A nő­vérem mezőgazdasági szak­iskolában tanul, a többi ki­sebb nálam. A Kőfaragó és Épület­szobrászipari Vállalatnál dolgoznak mind a ketten. Eddig Tiszapalkonyára jár­tak, a jövő héttől megvál­tozik a munkahelyük: Pest­re fognak utazni. — Mit csinálunk, ha ha­zaértünk? Segítünk a fele­ségemnek. A tsz-ben kimér­ték mindenkinek a területét részes művelésre. Ha hárman- négyen nekiállunk, hamar megvan. Kisvarsányban nincs mo­zi. Tavaly idegenből járt át egy ember, de nyugdíj­ba ment és nincs helyettese. Marad a kocsma. ... és a fiú? — Ritkán megyek én oda, nem vagyok kocsmás — vá­laszolta a fiatalabb Böször­ményi, — inkább bálba. Nem verekedések a kisvar- sányiak, hát gyakran ren­deznek mulatságot. Fejenként 1700 forintot KISIÓi SZÁZEZER, MILLIÓ, TRILLIÓ... "ET angulatos olaszországi riportban olvasom, hogy Itália tengerpartján végtelen sorban követik egymást a fürdővárosok, s olyan a kép, mint valami rappant Palatínuson, csak strandolok számát kell szorozni több százezerrel. A Palatínusnak egy-egy kánikulai vasárnapon 20 000 — 40 000 látogatója van. Ha esák égyszázézerrél szorzóm és öt nullát írok hozzá, 2—4 milliárdot kapok. Az olasz tér gerben és partjain ezek- szerint a föld lakosságának többszöröse lubickol lés hcerészik. Egyik nagymalmunkról ir lelkes méltatást az ismert szaklap, s költői képekkel ecseteli, hogyan teszi meg az utat a kalásztól a gara­tig, a millió *és trillió kicsi búzaszem. Amióta először adtam össze, vajon csakugyan oly sok-e a saktábla 64 koc­kájára eső búzaszem, azóta gyanakszom, ha nagy szá­mot látok. Az anekdota sze­rint a királytól a mester, amikor a sakjátékpt be­mutatta neki, jutalmul csak azt kérte, hogy a tábla első kockájára adjon egy szem búzát, a másodikra kettőt, a harmadikra négyet és így tovább. A király túl sze­rénynek találta a kívánsá­got, ám amikor kincstartó­ja összeszámolta, elhalt aj- \kán a mosply. Valami 23 trillió szem jött ki. Hogy ez súlyban mennyi, ne keres­sük, nézzük csak a malom trillióját. Ezer szem búza súlya 35 gramm, tízezeré 350, száz­ezeré 3500, egy trillióé: 35 000 000 000 000 000 gramm azaz: 35 000 000 000 000 kilo­gramm, azaz 350 000 000 000 mázsa. Mivel a Föld évi búzater­mése 2 milliárd mázsa kö­rül lehet, az 1 trillió szem búza a föld 175 évi termé­slének felel meg. — Látod, milyen felüle­tesen dobálóznak kollegáid a számokkal? — mutatom ifjú szobatársamnak a tü­relmes számolgatás ered­ményét. Ám tekintete messze jár, levlap előtte, a kislány írta és millió csókot küld a Tátrából. — Csacsiság! — legyintek —, idefigyelj! Ceruzát ragadok és szá­molom: — Egy csóknak a munka- folyamata felületesen vé­li evesnek. Szép pénz. Ha­vonta négyszer járnak haza, egyet fizet a vállalat. Pal- konyán „maradhatós” he­lyük volt — mondják. A fiú terveiről beszélge­tünk. — Mondtam neki, hogy tanuljon szakmát. A kubi- kolást százéves korában is megtalálja. Jelentkezett is villanyszerelőnek, a bányá­ba is elment, végül Palko- nyán kötött ki, mellettem. Egy év múlva behívják katonának. Egész életében ezt akarja csinálni? Tanu­lás vagy más cél? — Nincs. Nincs semmi. Vasárnap este aztán ismét vonatra ülnek, s egy éjjel törődés után folytatják, amit pénteken abbahagytak. Mosdótól, vagy patak Kevesen vannak az állo­máson. Ma nincs „szabá­lyos” szabadszombat. A nyírcsaholyi Tulipán Berta­lan — sötétkék svájcisap­kás, napégett arcú ember — a peronon várja a vona­tát. Szerencsen dolgozik a cu­korgyárban, a borsodi mély­építőkkel. A pakuratároló tűzbiztosító berendezését csinálják. — 1958 óta járok. Több munkahelyen is dolgoztam, nem ez az első. De itt nem jó. Nincs munkásszálló, ma­gánházaknál lakunk, öten egy szobában. Fürdőnk sincs, csak egy mosdótál, vagy a közelben egy patak. Emellett a munka ... Még­sem kaptam prémiumot már két éve. Három gyermeke van, a legnagyobb gimnazista Kesé­dén. A felesége tsz-tag. — Nincs se televízióm, se rádióm. Hét éve teheneket adtam el, de nem ilyesmit vettem, hanem egy kis föl­gezve sem lehet kevesebb 5 másodpercnél. Egy perc alatt 12, egy óra alatt 720 adható. Ezt most szorzóm 24-gyel, kijön 17 280. Ennyi fér bele a nap 24 órájába, de akkor szakadatlanul csi­nálni kell. És mit gondolsz, mennyi időt vesz igénybe, ha valaki milliót akar ad­ni? Ifjú kartársam nem felel. Sebesen számolok: — ötmillió másodperc! Megfelel 83 333 percnek, azaz 1388 órának, vagyis majdnem 58 napnak. Két teljes hónap ez, barátom! Ha a kislány október 1-én hazatér, november végéig függ ajkidon, méghozzá 24 órás munkaidővel, vagyis három műszakban. Belátod, hogy lehetetten? — Igén — feleli, amiköz­ben a válaszlevelet írja. — Nos, remélem, ezek után nem akarsz te is mil­lió csókot küldeni? — Nem — rázta fejét. — Hanem mennyit? Szemét behunyja és át­szellemült arccal válaszol: — Tízmilliót! decskét. Később ismét volt pénzem, akkor tehenet vá­sároltam belőle. Föld. Tehén. Még mindig? Közelebb, közelebb! — A földbe almafákat ül­tettem, szombaton azt per­metezem le. Az idén már teremni fog. 1400 forintot keres. Nincs túlságosan messze a mun­kahely, „csak” 240 kilomé­tert utazik oda-vissza. Van­nak, akik ezret. — Nemrég nézegettem egy rádiót. 1180-ért adnák. Megteszi. De nincs rá pén­zem. Két mélyépítő brigád dol­gozik Szerencsen: kilencven százalékuk szabolcsi. — Szeretnék közelebb ke­rülni. Mert az utazás... Szóval nem kellemes. Rajtuk is múlik. K. — 10 ezer forintot — az ár­vízkárosultak megsegítésé­re ajánlották fel. Azóta minden vasárnap dolgoz­tak. Különösen az ifjúság jár az élen. Önként vállalták a legne­hezebb és a legfontosabb munkát, amiben Pikli Anna KISZ-titkár jeleskedik. Két másik társával, Radai Já­nossal és Király Sándorral napohta 56 ezer nyerstég­lát formálnak meg és Szál­lítanak el a szárítóba. Mun­kájuk nehézségére jellemző, hogy egy műszak alatt 2500 mázsa nyersanyagot mozgatnak meg, illetve rak­ják kocsikra. Nem maradnak el az ége­tők és a szalagcserép­gyártók V' égetésnél Kovács Károly párti ■ brigádja a példamutató. Naponta 5—6000 égetett tég­lát szállítanak ki a kemen­céből és rakják közvetlenül a vagonokba. Ha a munka úgy kí­vánja. 20 ezer darabot is kihordanak a ke­mencéből. mint például a legutóbbi vasárnapi műszakban. Bár az égetők munkáját sokszor gátolta a nyers, vi­zes fűtőanyag, most úgy segítenek magukon, hogy szakaszokban, befedve tá­rolják a tüzelőt. A szalagcserép gyártásánál naponta 12 ezer darab ké­szül el. A cserépgyártásban ú.i eljárást dolgoztak ki: zsirszulfáttal keverik a nyersanyagot. ami öt napra rövidíti le a cse­rép száradási Idejét. Ez a módszer 200 ezerrel több szalagcserép gyártását teszi lehetővé. B. L. nyIlt levél bizalom ügyében Tisztelt Szelke László elv­társ! ön, mint a Kisvárdai Épí­tőipari Ktsz műszaki veze­tője. igyekezett meggyőzni, hogy mindent megtettek a tiszabezdédi Csizmadia Lász­ló házának felépítése érde­kében. Elhittem önnek, hogy nem számított az a 34 nap ta­valy, amivel később kezdték az építkezést. Év végére így is be tudták volna fejezni. És' nem számított az sem, hogy a kőművesek egy-egy hétre leálltak a munkával, mert vagy máshová irányí­tották őket, vagy anyag nem volt, Ez ugyan az épí­tési naplóból nem derül ki, mért kissé hiányosan vezet­ték, s éppen az Ön bejegy­zése hívta fel a figyelme­met, hogy egy hónap onnan is kimaradt. Elhittem önnek azt is, hogy Csizmadia Lászlóék hátráltatták az építkezést, mert több napon keresztül nem döngölték le a szoba földjét. És pontosan amiatt késtek nyolc napot az átvé­tellel, ami persze nem szá­mított túlságosan sokat, hi­szen az OTP még így is folyósította a kölcsönt az elvégzett munkájukra. S ez volt a legfontosabb! Átvételkor igazolták a te­rasz, kéményszegély, a má­zolás és a vakolás elkészül­tét, s ki tudja még mit nem. Pedig nem csinálták meg. Király János építésve­zető ígérte Csizmadia Lász- lóéknak, hogy amint az idő eneédi. pótolnak mindent. ön tudja, hol lakott a Csizmadia-család az elmúlt télen. Öten éltek egy 2.20x4 méteres nyárikonyhában. Tudja azt is. hogy 92 ezer forintjuk van eddig a ház­ban. Mégsem tett semmit. Amint az idő engedte... Akkorra Király János beteg lett. Csizmadia Lászlóék jártak az Önök nyakára, tudom más problémák is voltak, kideríthetetlen tervmódosí­tás, eltérés a költségvetés­től. Csizmadia Lászlóék egy­szerű emberek. Ügy erezték, hogy egyes dolgokban az Építőipari Ktsz nem járt el egyenesen. Többet számolt fel a tervezettnél, de keve­sebbet végzett, a hiányok pótlását megígérte, de nem csinálta meg... Mit tehettek? Megpróbál­tak vitatkozni a ktsz veze­tőivel, és nem fizettek. ön — amíg Király János vissza nem jött a betegál­lományból, — semmit sem tett a házépítés befejezése érdekében. Éppen fél év múlt el. miközben Csizmadia Lászlóék egyre idegesebbek lettek. Pénzük, munkájuk feküdt a házban, s a követ­kező telet nem akarták is­mét a nyárikonyhában ki­húzni. A garancia 1966 ja­nuár 8-án jár le, s a ktsz ráér... Csizmadia László önök helyett építette fel a te­raszt, megvette a festéket az ajtókhoz, s ablakokhoz, másnak adott megbízást a mázolásra. S mire a ktsz- festők július 12-én megér­keztek Tiszabezdédre, kije- jelentette, hogy nem tart igénvt munkájukra. Kétségkívül ők is hibáz­tak, nem is egy esetben. Mégis: önöknek kellett vol­na emberséges szóval meg­magyarázni a dolgokat Csízmsdiáéknak. Amíg velem beszélt, ál­landóan kifogásokat kere­sett. ..Az építtető” ezt nem csinálta, azt akadályozta, nem fizetett... Úgyis per lesz a vége. Lehet, valószínű De ez a per nem válik majd az Építőipari Ktsz dicsőségére. Tisztelettel: Kun ístváa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents