Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-24 / 173. szám

Partízániikerek Dél-Vietnamban Saigon (MTI) Az AFF jelentése szerint a dél-vietnami partizánok csütörtök este Saigonétól 410 kilométernyire északra le­lőttek egy Skyraider tipusu amerikai repülőgépet. A gép pilótája meghalt. A dél-vietnami „Felszaba­dítás” hírügynökség jelenté­se szerint az elmúlt időszak­ban két nagy ütközet zaj­lott le Bien Hoa tartomány északi részén a partizánok és az amerikai, valamint ausztráliai intervenciósok között. A partizánok az ellenség 220 katonáját megölték, illetve megsebesítették, lelőttek öt ellenséges helikoptert és nagy mennyiségű fegyverzetet, katonai felszerelést zsákmányoltak. A sajtószolgálat elmondja, hogy Saigontól 56 kilomé­ternyire északra, a 13-as számú főútvonalon, körül­belül egy héttel ezelőtt, a kormánycsapatok és az amerikai erők rendkívül sú­lyos vereséget szenvedtek a partizánoktól. A felszabadí­tó hadsereg tagjai az ellen­ség 422 katonáját megsem­misítették. Az AFP jelenté­se szerint a 13-as számú or­szágos főútvonalat, amely Saigont a kambodzsai ha­Ncssszer beszéde az egyiptomi forradalom 13. évfordulóján Kairó, (MTI): Az egyiptomi forradalom 13. évfordulója alkalmából Nasszer, az EAK elnöke nagy beszédet mondbtt. Nasszer hangsúlyozta: Az EAK rendületlenül folytatja harcát az impe­rializmus ellen, a szociális, ta társadalom felépítéséért. Méltatta a forradalom ered­ményeit, melyek a né­peknek nem csak gaz­dasági, kulturális és szo­ciális haladást biztosítottak, hanem megteremtették az alapot a feltételekhez nem fűzött függetlenséghez, a de­mokratikus kibontakozáshoz is. Az elnök felhívással for­dult az arab néphez, na­gyobb elszántsággal küzdje­nek az imperializmus ma-, radványainak felszámolá­sában. A jelenlegi nehézsé­gek — mutatott rá — jó­részt abból adódnak, hogy különböző a fejlettségi fok az egyes arab országok kö­zött. Nasszer hálás szavakkal emlékezett meg arról a nagyértékű támogatásról, amelyet a Szovjetunió nyúj­tott az EAK-nak gabona- szállítmányaival. Rátért ez­zel kapcsolatban arra a zsa­roló politikára, amelyet az Egyesült Államok tanúsít az EAK-kal szemben. s amely miatt a két állam kapcsolata 1963 óta fokoza­tosan Bomlott. Nasszer hang­súlyozta, hogy az EAK sem eddig, sem ezután nem en­ged a nyomásnak, nem ad­ja el az országot, végre­hajtja ötéves tervét, hat­éves tervét és megoldja problémáit. Az elnök részletesen tag­lalta az ország belpolitikai problémáit. Az eredmények mellett feltárta a gazdasági és beruházási nehézsége­ket, amelyek nagyrészben a lakosság létszámának ug­rásszerű növekedésével függ. nek össze. Pénteken délelőtt szín­pompás katonai parádé volt az EAK fővárosában a for­radalom 13. évfordulója al­kalmából. Amer marsall, a fegyve* rés erők helyettes főparancs­noka, az ünnepi szónok, be­szédében hangsúlyozta: az EAK fegyveres erői húsz­ként tekinthetnek vissza az elmúlt 13 esztendőre. tárral köti össze, a partizá­nok elvágták. A Vietnami Demokrati­kus Köztársaság ellen ame­rikai és dél-vietnami repü­lőgépek pénteken is intéz­tek támadásokat. A ■ dél- vietnami gépek Dien Bien Phu közelében két közúti híd­ra összesen harminchat tonna bombát dobtak le. Az amerikai kalózgé­pek főként az észak- vietnami fővárostól a laoszi, illetve a kínai határig húzódó terü­letre szórták le bom­báikat. A Da Nang-i • támasz­pont környékén az ameri­kai megszállók kiűzik a polgári lakosságot: a tá­maszpont biztonsága érde­kében több mint ötezer pol­gári személyt egy távolab­bi kényszerlakhelyre tele­pítenek át. Az amerikaiak a számukra rendkívül fon­tos támaszpontot így akar­ják biztonsági övezettel körülvenni és megakadá­lyozni, hogy a hazafias erők behatoljanak a támaszpont védelmi övezetébe. vagy aknavető-tűzzel árasszák el a támaszpontot. Mint az AP jelenti Géniből, a Nemzetközi Vöröskereszt pénteken felhívással fordult a Vietnamban harcoló fe­lekhez, hogy tartsák tiszteletben a hadi fog­lyok és a polgári lakos­ság védelméről szóló nemzetközi vöröske­reszt-egyezményeket. Berlini ADN-jelentés sze­rint a Német Demokratikus Köztársaság ifjúsága há­romszázezer márkát gyűj­tött össze a harcoló dél­vietnami nép megsegítésé­re. Ítélet a Brooke-perben Moszkva, (TASZSZ): Pénteken délután elhang­zott a vádbeszéd a szovjetellenes felforgató tevékenységgel vádolt Ge­rald Brooke angol ál­lampolgár perében. Genna- gyij Tyerehov ügyész vád­beszédében hangoztatta, hogy Brooke súlyos bűn- cselekmén követett el, ezért az ítéletnek is szi­gorúnak kell lennie. Ez az ítélet komoly figyelmeztetés lesz mindazoknak a külföl­dieknek. akik előszeretettel avatkoznak be a Szovjet­unió belügyeibe. Tyerehov hét év szabadságvesztést kért a vádlottra azzal, hogy a büntetés első két eszten­deiét börtönben kell le­töltenie. Az ügyész rámuta­tott, hogy a vádlott első ízben sértette meg a tör­vényt és a bűncselekmény körülményeit őszintén beval­lotta, ezért nem tartja szük­ségesnek pótbüntetések ki­szabását. A moszkvai városi bíró­ság öt évi szabadságvesztés­re ítélte a 27 éves Gerald Brooke brit állampolgárt, olyan formán, hogy az első évet börtönben tölti a többi négyet pedig szigorított ja­vító-nevelő munkán. A Brooke-per ezzel befe­jeződött. Láncok Harlemben V. Dsck Gregoryt felhívják Délről S1PKAY BARNA: fekete áttfok — Kisregény — Holper 16 holdja {Folytatás az t. oldalról.) hozzájárulhat az összes pártok elméleti és gyakor­lati kincsestárának gazda­gításához. „A nemzetközi helyzet, az imperializmus ellen, 8 békéért és szocializ­musért vívott harc — az összes kommunista es munkáspártok közös célkitűzései — fontos, alapvető problémáiban a nézetek szabad össze­vetése szükségszerűen jelentkezik, elkerülhe­tetlen”. „A szocialista országok, a kommunista és munkásmoz­galom egysége a történel­mi fejlődés óriás ereje. Az élet bizonyítja, hogy az, ami a kommunista párto­kat, a szocialista országokat egyesíti objektív közös ér­dekeik révén, összehasonlít­hatatlanul erősebb, mint az ami időlegesen elválasztja őket. Ügy véljük, hogy min­den nézeteltérésnek fölébe kell helyezni azt, ami közi-, ami egyesit: ennek kell túl­súlyba kerülnie, győzedel­meskednie.”. Emil Bodnaras felszólalá­sa után Stefan Bálán okta­tásügyi miniszter adott át­fogó képet az oktatás ered­ményeiről, majd Joseph Ga- rang, a Szudáni Kommu­nista Párt Központi Bizott­ságának tagja üdvözölte a kongresszust. Az RKP IX. kongresszu­sának péntek délelőtti ülésén lezárult a vita a na­pirenden szereplő beszámo­lókon. A küldöttek szava­zással döntöttek a kongresz- szus elé terjesztett doku­mentumokról. Pénteken dél­után zárt ajtók mögött ta­nácskozott a kongresszus. Ez alkalommal került sor f a párt vezető szerveinek . megválasztására. Szombaton délelőtt — magyar idő sze­rint 10 órakor — ünnepélyes záróüléssel fejezi be munká­latait a kongersszus. sótokban Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök pénteken délelőtt a Kremlben ismét fogadta Milton Obote ugan- dai miniszterelnököt. A megbeszélésen az afrikai kormányfő kíséretének tag­jai és szovjet miniszterek is részt vettek. Az olasz kormány hatá­rozatot hozott a postai ^ dí­jak emeléséről a belföldi és külföldi forgalomban egyaránt. A felemelt díjak 1965. augusztus 1-én lépnek életbe. Eduardo Frei chilei el­nök befejezte európai kör­útját és Párizsból pénteken különgépen Santiagoba uta­zott. 5. Jól akarja az ember, ti­zenöt hold egyben, és nincs rá senki, csak ez a lány, meg a Tóth Gyuri kerge fia. Annak ugyan van. még egy húga, de az nem jus- sol, azt nem szereti az ap­ja. A kerge fiút könnyű eltolni a tányértól, gyerek se kell, s tizenöt hold egy­be, az már vagyon. Külö­nösképp, hogy tsz-be megy a falu, lesz tekintélye a tizenöt hold saját földnek. Majd megérti ez a lány, hogy ez az élet sora, lesz még büszke, mikor harma­dosait osztja ki, s végig­megy a falun, nem köszön előre senkinek a Kulcsár lánya. Kiment az emberért. Az öregember úgy nyi­tott be, mint amikor egy veszett lova volt. amelyik rúgott, harapott, hátracsa­pott füllel vicsorgott a já­szol mellett. Előbb oda kel­let rá sózni a villával, hogy kiszedje alóla az al­mot. De mikor a szekér­ben kemény ököllel hátra­csavarta a gyepiüt, s a vér kiserkedt a habos állat­szájból, száguldott az a ve­szett ló! — Mit akarsz?! — né­zett a lányára és gyilkolt a szeme. — Ki vagy te, hogy ide rángatod az embert7 A lány az ágy támlája mögé húzódott a sarokba, mint a patkány, a hátát védte. Ügy markolta az öreg, festett fát, hogy a körmei belévájódtak. — Eresszen el engem a városba. Eresszen el, soha gondja nem lesz velem! — hadarta. — Hírt se hall rólam, csak eresszen el! — Eresszelek el? Gyújt­sam fel a házat, csapjam kt a tehenet! Most amikor hasznot látnék belőled, is­ten áldja apám, vesszen minden?! — Nem akarok férjhez menni, édesapám! — Hallgass! Mit adtál te nekem? Én mindent adtam! Mindent nekem köszön­hetsz! És ha csak ellenke­zésre nyitod a szádat.. • te... ismerhetsz... az én lányom vagy... éppen azért... — Édesapám... — kö­nyörgött halkan a lány. s olyan rosszul lett, hogy for­gott vele a szoba —, ... édesapám... Az öregember kiment. Nem haragudott igazában. Még sajnálta is, mint a csi­kót, amit korán befognak. Ez a dolgok rendje, fájdal­mas, mint a szülés, de az is kell. Holper már a kancsó fe­nekén tartott. Úgy vereslett a képe, hogy az erek majd kicsattantak. Aki ránézett, félt, hogy szétveti ezt a büszke arcot a vér. Részeg még nem volt. de nyúlósakká váltak a szavai, s a mozdulatai. — Ülj már, te ... kedves rokon! Az öregemberben még tartott a műharag. — Kedvesebb, mint sok más, igazad van. Én még nem kalapoltam az udva­rodban se szalonnáért, se szalmáért. — Ezt becsülöm én !g:n benned! — húzta le maga mellé Holper. — Kódus vol­tál, mitagadás, de tartottad magad! Hát ezért jöttem én el, amikor hívtál. Különben nem jöttem volna. Az öregember megeny­hült. Megemelte a kancsót. Az asszonyra villantotta a szemét. — Üres ... Az asszony vette a kan- csőt, s ment. Holper rátette tenyerét az öreg vereshátú kezefejére. — Aztán meggondoltad, te ... kedves rokon. Meggon­doltad? — Mit? — Hogy kinek dobod a lányodat. — Meggondoltam. — Hogy egyben legyen a tizenöt hold. — Hogy egybe legyen. Meg a többiért. Nincs jus- soló. Nincs aki összeszag­gatná a birtokot. Kerge Tóth felesége azt csinál A kölcsönös gyűlölet sza- kadéka választja el a világ legnagyobb néger gettóját New York többi részétől. A harlemiek jogos dühe ma már nem az állatnak kijáró megvetéssel áll szemben a másik oldal részéről, hanem a félelmes és nem egyszer szellemi fölényben lévő el­lenfél gyűlöletével. Amikor az ismert és nagyon tehet­séges néger komikus, Dick Gregory kisfia meghalt egy vírusos tüdőgyulladásban és sok lap közölte ezt a szomo­rú hírt, egy szadista fehér, nem sajnálva a pénzt, fel­hívta a szenvedő apát va­lahonnan délről és azt mondta neki: — Helló, Dick. Hallottam az örömhírt, gratulálok és elmondhatom: nagyon bol­dog vagyok. A néger nem tört ki szit- kozódásban, nem csapta le a kagylót. Ez a kiforrott nagy művész ebben a tra­gikus pillanatban is hű tu­dott maradni önmagához. Embertelenül nehéz lehetett, de humorista maradt. — Magam is nagyon elé­gedett vagyok a dolgok ilyen állásával, uram — mondta a leforrázott faj­üldözőnek. — A gyerek ugyanis ötmillió dollárra volt biztosítva. „Jókívánság Goldwaternak“ Ray Scottnak, egy másik híres néger komikusnak volt a tavalyi választások alatt egy „Jókívánságok Goldwa­ternak” című száma. Mint ismeretes, a szélsőjobboldali arizonai szenátor volt a re­publikánus párt elnök jelölt­je. öt támogatta a Ku Klux Klántól kezdve minden faj­üldöző szervezet. így a né­gerek szemében az arizonai személyében testesült meg mindaz, ami még a jelenle­gi helyzetnél is rosszabb: egy olyan Amerika, amely­ben meg se próbálnak ten­ni valamit a probléma eny­hítésére. — A kedves, jó Mr. Gold- water hét másik autóval együtt rohanjon neki egy benzinszállító kocsinak, amely viszont éppen egy gyufával megrakott teher- vonattal karambolozik a Nagy Kanyon felett. Ha túléli, a mentőkocsi, amely a kórház felé száguld vele, kapjon egyszerre minden ke­rekén durdefektet és ütközzék benne amit akar! Ki van ez gondolva. Holper veregetni kezdte az öreg kezét. — Vétek ezt a lányt. Hal­lod? Vétek. Annak a ker­gének. Szép a te lányod. Mint az egészséges tej. Mint a friss kútviz. Mint a jo­natán, mikor megfogja a nap. Az öreg gyanakodva me­redt Holperra, megrántotta a vállát. — Tudom én. Annak a fiú­nak is tetszik. Elzavartam már párszor éjszaka az ud­varról. — Merted? Olyan pedig, mint a bivaly. De olyan ostoba is. — Hát nem kár? Meg­gondoltad? — Meg. — Te tudod — ereszke­dett vissza közönyös moso­lyába Holper, s ide oda lök- döste üres poharát. — Miért? — ugatott fel az öregember. — Mit kellene meggondolni ? — Hát, hogy nincs e más. — Mi más? — Föld. Föld, ebbe a ha­tárba. Nagyobb, jobb. — Nagyobb? Jobb? Mire gondolsz ? — Teszem azt, az enyém. — Holper hosszan az öreg­re bámult. — Az enyém, például. Nagyobb, jobb. Ti­zenhat hold, zsíros föld, ke­zelt föld és nincs jussolója. Senki, egy égvilágon senki. __ __ (Folytatjuk) egy téglafalnak, amely mö­gött nukleáris robbanófejek és TNT-vel töltött zsákok vannak. — Ha ezek után sem átall megmaradni, dobják be őt olyan vadkutyák közé, ame­lyeket az őrjöngésig csíp­nek a bolhák. Ha az okta­lan állatok esetleg eléggé el nem ítélhető módon béké­ben hagynák, vakarja ma­gát szépen ő az őrületbe a bolhák miatt. Ha beér a kórházba, szörnyeteg legyen az orvos, egy gorillával a hátán. Gyulladjon ki a kór­ház és ugyanabban a pilla­natban fagyjon be minden tűzoltócsap Nova Scotiától Arizonáig. A sírjára folyjék iszapos viz, csapjon villám a szívébe és mindez tegye őt olyan rondává, mint egy forró mustárt zabáló maj­mot, miközben éppen ke­resztülmegy rajta egy komplett vasúti szerelvény. — És ha mindez nem elég, hát ébredjen holnap reg­gel fekete bőrrel — éppen olyannal, mint az enyém! Harlemben néha a humort is nagyon nehéz mekülön- böztetni a zokogástól. Az „egyenjogúság" illúziója New York „belső gyarma­tának” főutcáján, a 125-en a New Haven állomástól a St. Nicholas állomásig tart Harlem üzleti Váci utcája, a Diamond Milo, a Gyé­mánt-Mérföld. Négy néger cukorkabolton és három kisvendéglőn kívül itt is minden a fehéreké. Itt ván Harlem ma is kitűnően prosperáló étterme, a> Frank’s Restaurant. Minek köszönheti busás jövedelmét? Déltájban a környékbeli fehér kereske­dők lunch helye lett, akik viszont délután elhagyják Harlemet. Vacsoraidőben már jobbmódú négerek né­pesítik be Frank helyiségeit. Ök boldogan megfizetik a szemérmetlenül magas ára­kat, az ügyes tulaj ugyanis komoly dolgot ad érte cse­rébe: az egyenrangúság il­lúzióját. Ez az üzleti siker elsőszámú titka — Franknál fehér pincérek szolgálják ki a néger vendégeket. És általában, a harlemiek mindenüket odaadják a me­nekülés valamilyen látsza­táért vagy egyszerűen a fe­ledésért. A marijuanás ci­garetta néhány órára meg­old minden problémát. Egy dollár darabja? Elő kell te­remteni rá a pénzt! Bármi­lyen érőn. „Holland'" Schultz örökösei Tompítja a seb lüktetését a hazárdjáték izgalma is. The Numbers. Számok, így hívják a legelterjedtebb harlemi szerencsejátékot. Óriási üzlet ez egyeseknek. Hogy milyen összegekről le­het szó, arra jellemző, egy a fekete muzulmánok egyik komoly követelése: kerüljön vissza ez a mammut-busi- ness négerkézbe. Mert va­laha abban volt, de persze kivették onnan ezt is. A harmincas években egy néger zugbankár be akarta indítani a saját Numbers- hálózatát és ötezer dollár alaptőkét kért kölcsön a hí­res gengsztertől, „Dutch” (Holland) Schultztól, persze uzsorakamatra. A Holland nem volt buta fiú. Azonnal feltűnt neki, milyen gyorsan kapta visz- sza a pénzét. Vas logikával arra gondolt, hogy ahol ezt ilyen gyorsan összeszedték, ott miért ne ő arasson? És betört a szakmába, a négerek meg kiszorultak. Harmat Endra Következik: Ne térdelj, ha­nem kiálts!

Next

/
Thumbnails
Contents