Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-24 / 173. szám

Egy ember a „világ végére“ jött így született szocialista üzemrész Győrteleken Nagy riadalmat keletett egy évvel ezelőtt Budapes­ten a XIII. kerületi Faipari Szerszámkészítő Vállalatnál a hír, hogy a vállalat pro­filja „vidékre költözik”. A párt- és kormány iparte­lepítési politikája ebben az esetben 130 embert érintett. De mennyiben? A „profil utazott”, az emberek nem. A munkások inkább szétszó­ródtak, felszívódtak más budapesti üzemeknél, sor­sára hagyták a gyalupadb- kat, gyalufákat, fűrészeket^ készítsék mások, ahogyan tudják. Aki meggondolta magát Egy ember azonban »kadt a 130 közül, Szoboszlai Im­re — miután kivette két heti szabadságát, gyötrel- mes napokat élt át. Mit te­gyen? Nyolc évet töltött el kedvelt munkájával, és most hagyja, bízza másokra? Egyik nap úgy határozott, utazik, másik nap nem, még­se, a világ végére nem megy. Háromszázhatvan ki­lométerre Budapesttől... Amikor megérkezett Győr- telekre, csalódott a máté­szalkai, Szatmárvidéki Fai­pari Vállalat üzemében. Sárga rozstáblák közé ékelt kis „kóceráj.” Akkor azt gondolta: — Majd meglát­juk. Visszafelé is vezet út Budapestre. Ezzel a gondolattal elő­ször is számba vette az erőket: 9 ember aki szak­munkás, ács, kerékgyártó, asztalos. Rokonszakma, de messze, nagyon messze a szerszámkészítéstől. 17 em­ber betanított munkás. De, mire: ládagyártásra, és a legelemibb faipari munká­ra. „Figyeljen szaki /** Az első napokban csak azt látta Szoboszlai Imre, hogy az emberek csellenge­nek, hányódnak össze-visz- sza, nem tudnak mihez kez­deni az üzemben. Dolgozná­nak, de nem megy. Egy­szerű, célravezető módszert eszelt ki. Megfogta az egyik embert és odaállt vele a sa­tupadhoz : — Figyelje csak szaki, így kell készíteni a gya- lufát. A legfontosabb, hogy az ember ügyeljen a mér­tékre, a mozdulatok ponto­sak legyenek, az anyagpt jól válassza ki. Közben járt a keze, pon­tosan, biztosan. Majd bíz­tatta emberét, próbálja ő is. Ha nem ment, újra megmutatta. így vette sor­ra, mind a 26 embert. Fel­villant benne a gondolat: nem mondják-e rá _ mit akar itt ez az idegen, mit vagánykodik. Anyagismeret Az emberek nem mond­tak semmi rosszat. Az ide­gent, aki tanította őket, be­fogadták, megszerették. Sza- lacsi Zsigmond aki kerék­gyártó, a magában formált véleményt másokkal így közölte: — Ügyes ember ez. A műveleteket nekünk meg kell tanulni és Szoboszlai jól tanítja. A műveleteket megtanul­ták az emberek, de eleinte sok volt a selejt. Hiányzott az anyagismeret. Sok múlott ezen. Szoboszlainak gondja volt rá, hogy ki-ki megis­merje a bükk, a gyertyán és a fenyő tulajdonságát. Tudjanak válogatni, megha­tározni; a fa részeiből mit készíthetnek legelőnyöseb­ben. Minimális a selejt A sok vesződést, a tü­relmet siker koronázta. Hu­szonnyolc ember nemcsak megismerte, megtanulta az új szakmát. Mónis Béla üzemvezető-helyettes moncri ta: — A fél év során ki- lencszáz gyalupadot, 20 ezer 89 különböző gyalufát, 21 ezer 938 fűrészfélét, és 3500 egyéb asztalosipari szerszá­mot készítettünk. A selejt- ről ma már csak tized szá­zalékban beszélhetünk. A csoportvezető járja a műhelyt. Arcán, haján, ru- haján megül a liszfínom fűrészpor, szürke tőle. Néha eszébe jut Budapest. De ez csak röpke gondolat; Gyűr­telek, a 26 szaktárs, már a szívéhez nőtt. Nagyon is oda, olyanok már mint a testvérek. De így is kell, hogy legyen, hiszen ahol dolgoznak: szocialista üzem­rész. . S. E. A meijve nagyobb építkezésein ismertük meg Mikec Endre kőművest, a fehérgyarmati kórház a nyíregyházi tbc kór­ház után most a vásárosnamenyi Kórház építkezésén dol­gozik. Az idős mester, okleveles kiváló dolgozó. Foto: Hammel József A magyar munkásmozgalom egyik diadalmas fejezete Harminc éve zajlott le a nagy építőipari sztrájk 1 QOr-öt írtak, a Göm- 200 bös-kormány, hogy nyugati fasiszta példaképeit kövesse, törvényjavaslatot készített elő a baloldali szakszervesetek megszünte­téséről. Olyan új „érdekvé­delmi szervezet” létrehozá­sán fáradozott, amely a munkások és munkáltatók szempontjainak „összehan­golása” címén teljesen ki­szolgáltatta volna a mun­kásokat, a gyárak, a bá­nyák és bankok urainak. A dolgozók legöntudatosabbjai harcra készültek, a terve­zett merénylet megakadá­lyozására, annál is inkább, mert a kormány által fel­bátorított tőkés vállalkozók egyidejűleg minden lehetsé­ges módon nehezítették helyzetüket, csökkentették a béreket is. Különösen nehéz volt a helyzet az építőipai­ban: Budapesten akkoriban épültek az Ui-Lipótváros házsorai, de vidéken a leg­több városban kevés volt a munkaalkalom Napszámo­sok, kubikosok százai bo­lyongtak az országutakon, hogy valahol kereseti le­hetőséget találjanak, ám az év legnagyobb részében ez nem sikerült nekik. Az építők szakszervezeté­ben — a MÉMOSZ-ban — már az év elején megkez­dődött a mozgolódás: egy sereg más szakma — a fá­soké, a textileseké, bőrmun­kásoké, szabóké, — már figyelmeztette az építőmun- kásokat: sorsuk rosszabbo­dását csak kemény küzde­lemmel kerülhetik el. A Kommunisták Magyarorszá­gi Pártja illegális szerveze­tei, melyek már 1933-ban is kezdeményezői és szer­vezői voltak az építők sike­res sztrájkharcának, ezúttal újra magukhoz ragadták a kezdeményezést. A szakszer­vezetek baloldali tagjaival együtt — Peyer Károly és a többi jobboldali vezető el­lenállásával és akaratával szemben — a nyár elején, amikor megindultak a na­gyobb építkezések, hozzá­fogtak a követelések meg­fogalmazásához, a sztrájk előkészítéséhez. Kikötötték, hogy a heti munkaidő 46 óra legyen, az ezenkívül végzett munkáért a vállal­kozók fizessenek túlóradíjat. Megállapították a különféle munkás kategóriák szak- és segédmunkások részére a különböző munkákért járó órabérek összegét, nem fe­ledkezve meg a legeleset­tebbekről, a téglagyárak ror botosairól és a kubikosokról sem. Apró Antal, Brutyó János, Rajk László, Papp Lajos és mások álltak a kü »'.elembe induló mun­kástömegek élén. A velük szembenálló tábor az épí­tési vállalkozók szakszerveze­te melyet a munkások „ku­tyaszövetségnek” neveztek, kihívóan visszautasította a szakszervezet útján benyúj­tott követeléseket. Minthogy a megegyezési kísérletek nem vezettek eredményre, 1935 július 25-én előbb a budapesti, majd a vidéki építkezéseken is megállt a munka, az építők letették szerszámaikat. A sztrájk ki­terjedt a fővárosra és kör­Kállai Gyula tanulmánya: A polgári nemzettől a szocialista nemzetig Kállai Gyula előadása — amelyet most füzet alakban jelentetett meg a Kossuth Kiadó — 1965 június 11-én hangzott el az MSZMP Köz­ponti Bizottsága Politikai Akadémiáján. Kállai Gyula előadásában először a nem­zeti újjászületésért és fel- emelkedésért vívott harc felszabadulás előtti szaka­szának elemzésével foglal­kozik, s különösen nagy súlyt helyez a kommunis­ták szerepének és tevékeny­ségének értékelésére: meg­állapítja, hogy ők jelentet­ték a nemzeti függetlensé­gért és felemelkedésért ví­vott harc első vonalban Érdekes magyar vonatkozású dokumentumot találtak A világ első légi útvonala A vilniusl egyetem tudo­mányos könyvtárában meg­találták a huszas évek re­pülésügyi sajtójának ritka álló katonáit, ők volta I azok, akik helyesen állapí­tották meg e harc céljait és módszereit. A második részben a szo­cialista forradalom győzel­mének időszakát elemzi, s megállapítja, hogy ez egyet jelentett a szocialista nem­zet alapjainak megteremté­sével. Ez alapról kiindulva — a párt vezetésével, s az általa kijelölt úton — ma a nemzeti egység megvaló­sításán dolgozunk, s e kü­lönösen bonyolult folyamat alapos és részletekbe menő elemzése világos útmutatást ad mindenki számára. Kál­lai elvtárs előadása befeje­ző részében a szocialista nemzet kialakulásának nem­zetközi feltételeivel foglal­kozik, s e tekintetben is több érdekes elvi megálla­pítást tesz. Kállai Gyula előadása mai' hazai történelmünk legjelen- sebb folyamatával foglalko­zik, s éppen ezért minden­ki számára világosan és át­tekinthetően összefoglalja e folyamat fő jellemzőit, s a fejlődés irányát. Mezőgazdasági kiállítás Országos újítási és talál­mányi kiállítást szerveznek szeptember 1-től 11-ig Buda­pesten, a mezőgazdasági Ki­állítás területén. A kiállításon elsősorban olyan újítások és találmá­nyok bemutatására kerül sor, amelyek a gyakorlat­ban már beváltak, széles körű bevezetésük a mező- gazdaságban kívánatos. Töb­bek között növénytermesz­tési ágazatból 38, zöldség-, gyümölcs és szőlőtermesz­tésből 39, állattenyésztés- és tartásból 21, gépek javítása, karbantartása, és tárolása köréből 85, öntözés- és víz­gazdálkodásból 10 újítás, il­letve találmány kerül be­mutatásra összesen 230 A kiállítás anyaga 600 négy­zetméter alapterületű pavi­lonban eredetiben. modell formájában, vagy grafikával illusztrált fényképeken és szabad területen — eseten­ként működő — gépek és berendezések alakjában ke­rül a látogatók elé. Szabadtéri múzeum Sóstón A Nyírség, a Rétköz, a szabolcsi Mezőség és a Szatraárság népi emlékeinek „utaztatása" példányait. Kiderült, hogy a Kárpátok feletti „légihíd“’ volt az első repülőútvonal, amely 46 évvel ezelőtt Szov- jet-Ukrajnát a forradalmi Magyarországgal kötötte össze. A megtalált példá­nyok felelevenítik az ak­kori idők veszélyes útvona­lának lefektetésében részt vett orosz és magyar re­pülők kqzös hőstettét. A Magyar Tanácsköztársasá­got körülzáró frontok, hely­zete a forradalmi Magyar- ország számára csupán a Kárpátokon keresztül törté­nő légi összeköttetést tett lehetővé Szovjet-Oroszqr- szággal. Az első repülésre 1919 májusában került sor, ami­kor egy orosz pilóta a né­metektől zsákmányolt, 220 lóerős motorral rendelkező repülőgépen hét óra alatt Binnyicából kiindulva sze­rencsésen földet ért Bu­dapesttől négy kilométer­nyire. Az út Visszafelé is sikeres volt. Két héttel ké­sőbb Kijev már azt a ma­gyar repülőgépet fogadta, amely Szamuely Tibort hozta. Szamuely azért ér­kezett Oroszországba, hogy találkozzék Leninnel. Ké­sőbb ezen az útvonalon még több repülést hajtot­tak végre. Nem valamennyi volt sikeres, de a szakem­berek véleménye szerint még a kudarcok sem hoiná- lyosíthatják el azon repü­lők hőstettét, aktH létre­hozták a világ első légi út­vonalát a két tanácsköztár­saság között. nyékére és sorra csatlakoz­tak hozzá Szeged, Hódme­zővásárhely, Debrecen, Sop­ron és sok más város épít­kezéseinek munkásai. A küzdelem hetekig tar­tott, a rendőrség és a csend- őrség mindenütt erőteljesen támogatta a tőkéseket és a legbrutálisabban lépett fel a jogaikat védő munkások el­len. Megtámadta sztrájkta­nyáikat, tömeges letartózta­tásokat hajtott végre, s mindent elkövetett, hogy a fenyegetésekkel és ígérgeté­sekkel összetoborzott, nyo­moruktól szabadulni akaró tájékozatlan embereket sztrájktörésre használja fel, fegyverek fedezete mellett bejuttassa őket az építke­zésekhez. A munkások ré­sen voltak: a hiszékeny em­bereknek megmagyarázták, hogy saját érdekeik ellen cselekszenek, ha a vállal­kozók kénye-kedvének ki­szolgáltatják magukat. Ha a jó szó nem használt, össze­ütközésekre került sor, a munkások lebontották az épületek állványait, s a sztrájktörő árulókat elker­gették. A sztrájk megmozgatta az egész országot, a gyárak munkásai pénzt gyűjtöttek az építőknek, és támogat­ták őket sok helyütt a kisiparosok, a kiskereskedők és a piaci árusok 1®. A Érdekes terv megvalósí­tásához fogtak a megye- székhelyen: a népi emlékek megmentésére szabadtéri múzeumot, úgynevezett skanzent létesítenek Sóstó- gyógyfürdőn. Kész a program Magyarországon eddig a göcseji szabadtéri múzeum hívta fel magára a figyel­met, 1959-ben kezdték el építeni, azóta szépen fej­lődik. Ide látogattak cl a szabó1 esi múzeumi-néprajzi szakemberek, miután a vá­rosi és a megyei szervek megbízást adtak egy elő­zetes program kidolgozásá­ra. A közelmúltban elké­szült a sóstói szabadtéri múzeum programtervezete: a Nyírség, a Rétköz, a sza­bolcsi Mezőség, a beregi Tiszahát és a Szatmárság (szatmári Tiszahát, Túrhat, Erdőhát, Ecsedl-láp) legjellemzőbb építészeti remekeit, egykori ter­melési eszközöket, la­kásberendezési tárgya­kat, népművészeti aUta­küzdelem nemcsak bérharc volt, hanem valójában po­litikai demonstrációvá nőtt az ország fasizálására tö­rekvő burzsoá hatalom el­len. Jól érzékelteti e napok hangulatát és a munkások küzdelmének tartalmát, cél­ját, Gereblyés László akkor született verse. küzdelem huszonhat napig tartott. Sokezer rész­vevője hősiesen kitartott, vállalta az üldöztetést, a nélkülözést, s az összecsa­pások minden kockázatát. A sztrájk alatt megerő­södtek az építőmqnká- sok helyi szervezetei, a korábban szervezetlen se­gédmunkások is százával kérték felvételüket a MÉMOSZ-ba. Jóllehet a munkások gazdasági követe­léseit népi mindenütt és főleg nem tartósan teljesí­tették, mégis, az 1935 jú­lius—augusztusi építőmun­kássztrájk a magyar mun­kásmozgalom egyik “diadal­mas ütközete volt. Hozzá­járult ahhoz, hogy a Qöm- hös-kormány meghátráljon a munkáspsztály és az ország haladó erői előtt, másrészt nagymértékben előmozdí­totta e sztrájk, a munkás- osztály egységének és har­cosságának megerősödését is. Vadász Ferenc fásokat helyeznek el a szabadtéri múzeumban. Fényképek készültek a leg­tipikusabb régi házakról, tárgyakról, hogy szakernbe- .rek felügyeletével, híres­ségüket megőrizve „utaz­zanak” majd új helyű ki.’©. Mi volt a sárhajó? Mit láthatnak majd a látogatók a felépülő falu­múzeumban: Minden tájegység. nép­rajzi csoport jellemző épü­leteit, gazdasági szerszá­mait, népművészeti alkotá­sait. A lakóházakat, melye­ket a szakemberek ki­választanak, lebontják és újra felépítik a Sóstón. Földkunyhó, földház. külön­böző pitaros és füsthózak kerülnek természetes kör­nyezetbe, berendezve egy­kori bútorokkal: tulipános ládával, komóddal, dikóval. Földtúró papucsos faeke, fagereblye, favilla, fa- bödönkút, hodály, a pásztor­élet szerszámai, a rétközi sárhajé —, melyet egy ló húzott sáros utakon — a rétközi juhászok egykori sajtkészítő edényei, sózó, juhakol, beregi vadfogó esz­közök. szatmári kölestörő, szárazkapu, a vámosoroszi szárazmalom, a panyolai méhes — melyről azt tar­tották, idegen és nő nem mehet a közelébe, mert el­viszi a gazda szerencséjét és még sok egyéb néni ér­ték megmentéséről és egy­séges bemutatásáról gon- goskodnak a szakemberek. Népművelés, idegenforgalom Négy-hatéves fokozatos munkával készül él a sza­badtéri múzeum, amely ide­genforgalmi nevezetessége lesz a Sóstógyógyfürdőnek, egyúttal megyénknek. Kul­turált szórakozási lehetősé­get nyújt, a kellemes táji környezet mellett kuriozi­tásával is csalogatni fogja a látogatókat. Az iskolai oktatást, a honismereti szakkörök munkáját is jól segít­heti. S hozzájárul a nyíregyházi múzeum kiállítási és rak­tározási gondjainak csök­kentéséhez is: jelentősen bővül a kiállítási terület. Előreláthatólag 1963-ra készül el.

Next

/
Thumbnails
Contents