Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-24 / 173. szám

XXH ÉVFOLYAM, 173. SZÁM ÄRA: 50 fi»lér I960. JULIUS 34, SZOMBAT A Johson-politika Drámai demonstráció Athénben a rendőrök által meggyilkolt diák temetésén Feszült légkör egész Görögországban Athén (AP, AFP, Reuter, MTI). A rendőrség által megölt Szotoriosz Petrulasz 25 éves tüntető temetése alkalmából a rendőrséget riadókészült­ségbe helyezték. A rendőrség mindeneset­re megkezdte a ködösítést a felravatalozott diák körül: bejelentették, hogy Petru­lasz „a biztonsági szolgálat­nál nyilvántartott kommu­nista”. A demokrácia mel­lett tüntető százezrek meg­mozdulását Tumbasz köz­biztonságügyi miniszter „jól előkészített kommunista összeesküvésnek” nevezte, majd — furcsa logikával — hozzáfűzte, hogy tipikusan anarchista tüntetések tör­téntek, amelyeknek oka — újabb logikai bakugrás — Papandreu számos gyújtó kijelentése... Magyar idő szerint pén­teken délelőtt 10 óra körül a belvárosi gyümölcsoltó bol­dogasszony székesegyház fe­lé indult Petrulasz otthoná­tól a hat kilométer hosszúra nőtt temetési menet. A ko­mor, hallgatag tömeg élén a meggyilkolt fiatalember hangosan zokogó édesany­ja és teljesen megtört, könnyekkel küzdő apja ha­ladt. A járdákon a gyászoló athéniak némán követték a temetési menetet, a belvá­ros főutcáin leállt a forga­nak, a demokrácia ifjú hő­sének”. A meggyilkolt diák fényképét mindenütt ott látni az ablakokban az autóbuszokon és sok sze­mélygépkocsin. Amíg a templomban a gyászszertartás folyt, a szé­kesegyház körül összesereg- lett több mint 100 000 em­ber spontán tüntetést ren­dezett. A tömegből ilyen ki­áltások hallatszottak: bosz- szút! Nem győzhet a fasiz­mus! Vesszen Tumbasz, a gyilkos! (Tumbasz az új kormány közbiztonságügyi minisztere). Le az amerikaiakkal'. Állítsák vissza a de­mokráciát! Éljen Pa­pandreu! Népszavazást, népszavazást! (a görög po­litikai szótárban a népsza­vazás követelése egyet je­lent a királyság megdönté­sére irányuló felhívással). Több tüntető szidalmazta Athanassziadesz-Novaszt, az uj miniszterelnököt és Fre­derika anyakirálynét, akit az udvar rossz szellemeként tartanak nyilván. Amikor a gyászmenet a temetőhöz ért, a fiatalság vállára vette Petrulasz ko­porsóját. A 40 fokos hőség­ben 1 vállukon vitték a nyi­tott sírig Petrulasz szüleit is. Az AFP szerint valóságos nemzeti gyász kerítette birtokába a görög fővárost ezen a napon. Az üvegtetejű koporsót pi­ros virágokkal borították el a gyászolók, majd miután a sírba bocsátották, 800-nál több koszorút helyeztek el a friss sírhanton. A tömeg ezután rendben szétoszlott. Papandreu, aki a rekviem után nem ment el a teme­tőbe, újságíróknak kijelen­tette: bizonyos abban, hogy az új kormány hamarosan megbukik, s a király kény­telen lesz őt visszahívni a miniszterelnöki székbe. Felbocsátották a Kozmosz— 78-01 Moszkva. (TASZSZ): A Szovjetunióban újabb mesterséges holdat bocsá­tották Föld körüli pályára, a Kozmosz—76-ot. A szput- nyik tudományos felszerelé­se a világűr tanuimanyoza- sára szolgál a TASZSZ ál­tal 1962. március 16-án be­jelentett programmal össz­hangban. A szputnyik pályájának adatai a következők: kezde­ti keringési idő 92,2 perc* a Földtől mért maximális távolság (apogeum) 530 ki­lométer. a minimális távol­ság (perigeum) 261 kilomé­ter, a pálya hajlásszöge 48,8 fok A tudományos műszereken kívül a szputnyikon rádió- rendszert helyeztek - el, amely a pályaelemek méré­sére szó Icái. továbbá egy rádió távmérő rendszert, amely a műszerek és a tu­dományos berendezés mun­kájáról továbbít adatokat a Földre. A mesterséges hold mű­szerei normálisan működ­nek, a beérkező információt koord'-nác;ó«;" számítóközpont dolgozza fel. A Román Kommunista Párt cs kommunisfcs- és munkáspártok bnráfságáért, egységéért Bodnaras beszéde a RKP kongresszusán Négy karikatúra és több oldal magyarázkodas: ez volt a népszerű amerikai hetilap, a U. S. News & World Report egyik leg­utóbbi számának „Az USA válaszol a vádakra” című cikke. Johnson mint hidro­génbombával felszerelt cowboy egy francia, Uncle Sam mint bombával kar­mai közt repülő keselyű egy angol, a vietnami és dominikai agresszióval egyensúlyozó cirkuszi akro­bata egy kanadai és álszent szabadságszobor fejjel áb­rázolt Johnson egy svájci karikaturista ceruzája nyo­mán — ez volt az illusztrá­ció. A szövegből megtud­hatta az amerikai olvasó, hogy „Londontól Rio de Ja- neiroig és Rómától Tokióig mindenütt támadják az amerikai elnököt...” az an­gol sajtó nagyrésze száma­ra Johnson elnök „veszélyes kontár”... a kanadai Mont­real Star azt írta, hogy Johnson, mint texasi, való-' szinűleg azt a régi vad­nyugati elvet vallja: előbb kel! lőni. aztán kérdezni... A franciák nagyrésze John- sont árvízhez, vagy föld­rengéshez hasonló természe­ti csapásnak tekinti... Latin- Amerikáhan az elnököt fontoskodónak és ostobának nevezik... Az amerikai lap katekiz- musszerűen kérdésekben és válaszokban foglalja össze a nem éppen „szelíd kritikát és azokat a válaszokat amelyeket helyesel. Ez csak a külföldi kritikai hangok- r?) adott válasz. Pedigr az Egyesült Álla mohban is egy­re több h—álat éri a John- Bon-pol i ti kai. s érdekes mó- árm ezekre a megiegvzé- sekre ezúttal nem felel a lap. Hiba lenne persze az amerikai közvélemény egyes rétegeinek fokozódó kriti­kai megnyilvánulásaiból arra következtetni, hogy az Egyesült Államokban mosta­nában már szervezett ellen­zéke van az agresszív poli­tikának — mégis, meg kell állapítani: egyes értelmiségi körökben és elsősorban az egyetemi ifjúság körében hosszú évek, sőt évtizedek éta először hallható éles. k>­méletlen és részletekbe menő bírálat az egyre veszélye­sebb következményekkel fe- nvegető külpolitikai irány­zat ellen. Tavasz óta az amerikai egyetemek előadótermeiben, több értelmiségi szervezet­ben nagyon nyűt és hatá­rozott hangú bírálatot ka­pott a Johnsor-adminisztrá- ció vietnami és dominikai véres kalandja Detroit mellett, Michigan állam Ann Arbor egyete­men (Concordia Junior Col­legei kezdődött, egy „poli­tikai vitaórával” és erről a kis egyetemről olyan nagy­nevű intézményekre terjedt át. mint a Harvard, Yale, Columbia. Berkeley egyete­mek és végül tetőzött egy washingtoni egyetemközi vi­tában. Ezt ötezer résztve­vővel a Sheraton Park Ho­tel előadótermében rendez­ték. s az egyik tv-állomás is közvetítette. Azok az összefoglalók, «ftehyek ezekről az egyete­mi vitákról megjelentek, mindenekelőtt három külön­leges vonást hangsúlyoznak. Az első: A dominikai fegy­veres beavatkozás heves, szenvedélyteli elitélése. A második: szokatlanul nyers­hangú vádak az amerikai hadsereg egyre szélesebb körű vietnami beavatkozása ellen; a hírhedt „escalation”, azaz lépcsőmászási politika, vagyis a fokozódó mérvű be­avatkozás megbélyegzése. (Egy példa: a kaliforniai Berkeley-egyetem tizenöt­ezer tanár és diákrészvevő­vel megrendezett vitáján — ez különben 36 órán át tar­tott — a diákok 100 liter vért gyűjtöttek a vietnami bombatámadások áldozatai számára ezzel a jelszóval: Johnson napalmot küld ne­kik mi a vérünket küldjük!” — majd egy fiatalember ja­vasolta hogv alakítsanak a Viet cons támogatására ame­rikai dandárt a harmincas évek végén a spanvol sza­badságharcban küzdő ame­rikai eevség mintájára.) A harmadik jellegzetessége ezeknek az egyre nagvobb tömegeket megmozgató diák- vitáknak az, hogy ott a kül­politikai témák mellett ma már gyakoriak az amerikai négerek jogaiért síkraszálló. tehát belpoliti­kai felszólalások ie. Nagyon sokat mond az amerikai közvélemenykuta- tas legismertebb alakjának, George Gallupnak egyik cikke. Gallup írja: „Sok amerikai kételyeit juttatta kifejezésre az USA célkitű­zéseinek megvalósíthatóságát illetően, noha az utóbbi né­hány hónapban — legalábbis feltételesen — támogatta a kormány vietnami lépéseit.” S minthogy megmagyarázva e mondatot, összeállítást kö­zöl egy konkrét kérdésről. A kérdést — különböző ko­rú és foglalkozású ameri­kaiaknak tették fel — a következő volt: „Egyesek szerint a Vietnamért folyta­tott küzdelmet nem a csa­tatereken döntik el, hanem az ország lakosainak gondol­kodásában, Egyetért-e ezzel a nézettel, vagy sem?” A válasz: Egyetért 50%, nem ért egyet 27%, nincs véle­ménye 23%... Amikor a kormányzat már 100 000 körüli amerikai fegyverest küld Vietnamba, nehezen képzelhető el enné! határo­zottabb helytelenítése ennek a Gallup által megkérdezet­tek körében. A diák és értelmiségi kö­rök a Gallup körkérdéseire adott válasznál is kemé­nyebb hangon beszélnek. Amikor a Johnson kormány a diák-összejövetelekre el­küldte a maga embereit, hogy „magyarázzák meg a Fehér Ház indokait”, egyál­talán nem volt ritka a „Mit hazudozik! Hallgas­son!” — közbeszólás és egy diákokból álló menet olyan táblákat vitt a Fehér Ház előtti tüntetésen, amelynek ez volt a felirata: „Nem fantazmagóriákat, tényeket akarunk a vietnami helyzet­ről!” Az értelmiség körében megélénkült kritikai hangu­latot csak kiegészíti és alá­húzza, hogy a demokrata pártbam néhány hete t át­lóm. Amerre a gyászmenet elhaladt, a boltosok lehúz­ták redőnyeiket és maguk is megadták a tiszteletet az elhunytnak. AFP-jelentés szerint Athénben a feszültség és nyugtalanság légkö­re honol. A falakon többféle ilyen feliratok tűntek fel: le a gyilko­sokkal, nem győzhet a fasizmus, le az árulók kormányával! A nemzeti diákszövetség városszerte ilyen szövegű röpcédulákat osztogat: „tisz­telet és dicsőség Petrulasg­hatóan tömörül a liberális­nak mondott szárny, még­pedig Robert Kennedy, a meggyilkolt elnök testvér- öccse mögött. (Robert Ken­nedy mondta, hogy Johnson dominikai agressziója több kommunistát szervezett La- tín-Amerikában, mint a párfok több éves agitációja.) Jókora túlzás lenne elfo­gadni egyes amerikai lapok hangzatos állításait, amelyek már „a campusok forra­dalmáról” beszélnek, azaz az egyetemi diákság vita­hangulatát forradalmi fellé­pésnek tekintik. Es hasonló hiba volna túlbecsülni „azt” a jobboldalról megindult akciót is, amely éppen az értelmiségi körök erősödő, kiváló hangjára hivatkozva Bukarest, (MTI): Szávai Jenő, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: A Román Kommunista Párt IX. kongresszusa pén­teken reggel a felszólalásra jelentkezők nagy számára való tekintettel tovább foly­tatta a beszámolók feletti vitát. Az ülésen Leontin Salajan. a Politikai Bizott­ság tagja elnökölt. A ta­nácskozás első felszólalója Emil Bodnaras, a Politikai Bizottság tagja volt. Beszé­dében hosszasan foglalko­zott a gazdasági élet ered­ményeivel és szólt a szocia­lista iparosítás politikájáról. Majd ezeket mondotta: akarja még jobboldalibb po­zíciókba szorítani Johnsont. Egyes iapok — túlozva — „kongresszusi lázadásról” ír­nak, például a londoni Eco­nomist már „Johnson elleni szárnytüzelést” emleget, amelv „frontális ágyútűzzé változhat”. Ez mindenképpen felnagyítása az amerikai közvéleményben jelentkező bíráló hangoknak Annyi azonban bizonyos: nemcsak az Egyesült Álla­mok határain túlról jövő, és „veszélyes kontárkodást” emlegető hangokra kell egy­re inkább válaszolni a Fe­hér Házban és környékén, hanem az országon belül elhangzó kiváló szavakra is. Gérétos Miklós ,,A testvéri szövetség, barátság és kitartó együttműködés a szocia­lista világrendszer ösz- szes országaival pártunk számára lényeges jelen­tőségű az ország külpo­litikai orientációjának kijelölésében — mondotta. — Vélemé­nyünk szerint a pártnak nincs nemesebb, nincs fele­lősségteljesebb feladata an­nál, minthogy lankadatla­nul hozzájáruljon a barát­ság erősítéséhez, tartós ala­pokra helyezéséhez”. — A szocialista országok közötti kapcsolatok kialakí­tásában a kapitalista or­szágok egyenlőtlenségen, alárendeltségen, függőségen, a gyengébb belügyeíbe való durva beavatkozáson ala­puló gyakorlata eredményte­len tett volna. Más gyakor­latot kellett meghonosítani — mondotta —, olyat, amely minőségileg alanvetően kü­lönböző. más típusú kap­csolatoknak felel meg, össz­hangban áll a szocialista társadalmat vezérlő méltá­nyosság magasztos elveivel. Ebből a lényeges követel­ményből fakadnak a szo­cialista országok közötti kapcsolatok normái, ame­lyeket az alábbi néhány elv fejez ki: nemzeti független­ség és szuverenitás, jog- egyenlőség, kölcsönös elvtár­si segítségnyújtás és a tp-(i)n*i e-rO,..' ' *pn' ' !!« ■ teletben tartása. proletár nemzetköziség. Ugyanaaokat az elveket — természetesen a pártelet körüimenyeinez igazítva — fogadtak el ü kommunista és munkáspár­tok közötti kapcsolatokban is. — Emlékeztetve mind­erre, csupán körvonalaz­ni kívánjuk a keretet, amelyben pártunk te­vékenykedik és teve- kenykedni fog a kom­munista és munkáspár­tok egységének erősíté­séért, a szocialisla vi­lágrendszer országainak összeforrottságáért és szoli daritásáért. „Pártunk következetesen sfkraszáll az összes szocia­lista ország minél tartósabb együttműködéséért. Ennek az együttműködésnek meg­szervezés: módozataiban, a szocialista forradalom és a szocialista építés, a nemzet­közi helyzet és a kommunis­ta világmozgalom különbö­ző kérdéseiben, ezek meg­oldási formáiban és útjai­ban jelentkezhetnek -nézet- különbségek” — mondotta, majd így folytatta beszé­dét: — Minden egyes marxista -—leninista párt felelősség­gel tartozik saját nőnének, s éppen ezért kizárólagos joga kidolgozni politikai irányvonalát. Bárki másnál jobban alkalmazhatja, al­kotó módon a marxizmus—* leninizmus egyetemesen ér­vénye? igazságait országa konkrét sdotfcáeeira «• í^g (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents