Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-21 / 170. szám
{(adta megbízólevelét a Yietnami Demokratikus Köztársaság új nagykövete Dobi István, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke kedden fogadta Hoang Luong rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Vietnami Demokratikus Köztársaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. Hoang Luong nagykövet megbízólevele átadásakor mondott beszédében a többi között utalt a két ország közötti testvéri kapcsolatok állandó fejlődésére, majd így folytatta: — Az amerikai imperialisták a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni légitámadásokkal vietnami agressziós cselekményeikkel arcátlanul megszegik az 1954. évi genfi egyezményeket. S veszélyeztetik Dél- kelet-Ázsia és az egész világ békéjét. — A vietnami nép szilárd meggyőződése, hogy harci egységének erejével, a Magyar Népköztársaság, a többi szocialista ország kormányainak és népeinek odaadó segítségével, a világ béke- szerető erőinek aktív támogatásával igazságos ügye győzni jog. A nagykövet befejezésül bangpztatta: — Megragadom ezt az alkalmat, hogy kifejezzem őszinte köszönetünket a magyar kormánynak és népnek azért a támogatásért és segítségért, amellyel a vietnami nép igazságos harcához hozzájárult. Dobi István válaszbeszédében többek között hangsúlyozta: — A Magyar Népköztársaság kormányát és a magyar népet mélységes aggodalommal tölti el az fokozódó háborús feszültség, amely az Amerikai Egyesült Államok Vietnam elleni agresz- sziója következtében Délke- let-Azsia térségében kialakult. — Kormányunk és népünk a legerélyesebben tiltakozik az Egyesült Államoknak és csatlósainak vietnami agressziója ellen és támogatja a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának, valamint a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontnak a vietnami kérdés megoldására vonatkozó javaslatait. A Magyar Nép- köztársaság kormánya népünk akaratának tesz eleget, amikor erejéhez mérten továbbra is minden erkölcsi, politikai és anyagi támogatást megad a vietnami népnek igazságos harcához. Szívből kívánom, hogy szüntelenül virágozzék és erősödjék a magyar és a vietnami nép barátsága. Partizánok nagy támadása a Bu Dop kiképzőtákor ellen Ho Si Minh felhívása a vietnami néphez A Dél-vietnami Felszaba- dítasi Front harcoló egysegeinek parancsnoksága nettón közzétette az év első lilében vívott, harcok adatait. A közlemény szerint ebben az időszakban a partizánok ellen vívott harcokban az ellenség 90 ezer katonája esett el, közöttük háromezer amerikai és háromszáz más nemzetiségű. Hanoiból érkezett jelentés szerint Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke a genfi egyezmény aláírásának 11. évfordulója alkalmából hétfőn felhívást intézett a vietnami néphez. Hangoztatta: az hogy az Egyesült Államok és csatlósai újabb Csapatokat tesznek partra Dél-Viet- namban, s az amerikai gépek bombázzák a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, fenyegeti Indokína, Délkelet- Ázsia, az egész világ többi népét is. „Harcoltunk a japán fasizmus, a francia gyarmatosítók ellen, » tántoríthatatlanul harcolunk tovább az amerikai imperializmus ellen is, a végső győzelemig ”, Hírügynökségi tudósítások szerint kedden a hajnali órákban a dél-vietnami partizánok nagy támadást in- dítottak Bu Dop kiképzőtáPolitikai válság Görögországban Athén, (UPI, Reuter, AFP, AP): Nyugati hírügynökségek egybehangzó jelentései szerint az athéni megfigyelők általában Papandreu nagy győzelmeként értékelik a hétfő este lezajlott tömeg- tüntetést, amelynek egyes beeslések szerint kétszázezer, mások szerint négy- százezer résztvevője volt. Abban mindenki egyet ért, !*ogy a görög főváros emberemlékezet óta nem látott még ekkora tüntető tömeget. A tüntetés után — amelyen Papandreu beszédet mondott és meghirdette „a nép kormányoz, a király tanácsokat ad, a kormány dönt” elvét. — Athanasszia- desz-Novasz kijelentette: „Papandreu javasoljon inkább konkrét megoldást ahelyett, hogy senki által sem vitatott alapelveket hangoztatna”. Athanassziadesz-Novasz válaszolt a tüntetés egyik fő jelszavára: „Papandreu, vagy új választás”. Kijelentette, nincs szükség új választásra, mert Ő a cenrum unió, a többségi párt tagjaiból alakított kormányt. Megfigyelők azonban — mutat rá az AFP tudósítója — úgy vélik, hogy e párt képviselőinek többsége Papandreut támogatja. A UPI szerint általános politikai sztrájk veszélye fenyeget, ha a válság tovább mélyül. Több szakszervezet „egybehangoló bizottsága” amely csütörtökön alakult meg, mérlegeli a sztrájk kérdését. A szakszervezetek határoaottan támogatják Papandreu személyét és politikáját, ellenzik az udvar és a körülötte csoportosuló katonai klikk államcsínykísérletét. Reuter-jelentés szerint a Washington Post keddi szerkesztőségi cikke arra utal, hogy az események mögött Frederika anyakirályné áll. A német származású idős hölgy anyai tanácsainak nagy szerepük volt abban, hogy 1963-ban megbukott a görög kormány, most pedig Papandreu menesztése is ezzel Ivzható kapcsolatba. Tavaly Papandreu állítólag nyugdíjat ajánlott fel Frederikának azzal a feltétellel, hogy hagyja el az országot és ne avatkozzék bele többé a görög belpolitikába. „A hölgy enyhén szólva nem tartotta hízelgőnek az ajánlatot és durván vissza is utasította azt” — írja a Washington Post. A fiatal király naivan hagyta, hogy belekeverjék személyét a hatalmi harcokba, s most már nyíltan arra hívják őt fel, hogy uralkodó király helyett kormányzó király legyen... bor ellen. A Saigontól 130 kilométernyire északra fekvő katonai táborban 300 főnyi, különleges szolgálatot teljesítő dél-vietnami katona és nyolc amerikai tanácsadó tartózkodik. A partizánok először . aknatüzet alkalmaztak, majd gyalogsági fegyverrel lőtték a tábort. Egy idő múlva a rádiókapcsolat megszakadt Bu Doppal, mire amerikai repülőgépek jelentek meg, majd helikopterrel próbálták elszállítani az ottreked- teket. Nyolc óra elteltével még mindig dúlt a harc a tábor északi falánál. Az amerikai hadvezetőrég a cenzúra-rendelkezések miatt nem közöl sem veszteségeket, sem azt. hogy milyen mérvű erősítést, iránvított a szorongatott helyzetben lévő védők megsegítésére. Egy * amerikai szóvivő szerint a „veszteségek valószínűleg igen súlyosak”. A keddre virradó éllel a partizánok aknavetőkkel lőtték a Saigontól 40 kilométernyire délre fekvő Dong Xoait is. ahol a múlt hónapban a legnagyobb vietnami ütközet zajlott le. Az ottani harcokról részletek egyelőre nem állnak rendelkezésre, McNamara saigoni szem- leútjának befejeztével előreláthatólag még a héten sor kerül azoknak a döntéseknek közzétételére, amelyek a vietnami háború úiabb kiterjesztésére irányulnak. A Washington Post úgy értesült, hogy előre láthatólag augusztus 1-én megkezdődik a tartalékosok korlátozott behívása. Bár a Pentagon hivatalosan nem ismerte ej, hogy sor kerül a behívásokra, magas rangú személyiségek utaltak arra, hogy ez a lehetőség fennáll A haditengerészet máris elrendelte, hogy hat használaton kívül helyezett hajót készítsenek elő hacjihasznglatra. A hajók személyzetét tartalékosok behívásával kívánják biztosítani. Őrültek, vagy részegek ? Saigonban bejelentették, hegy megindították a vizsgálatot az ellen a két részeg amerikai tengerészgyalogos ellen, aki vasárnap ittas állapotban B—57-es Canberra- bombázót akart vinni Hanoi fölé. Egy amerikai szóvivő kijelentette: „nem állok jót elmeállapotukért és nem is vagyok biztos benne: de nem zárnám ki azt a lehetőséget, hogy szándékuk Hanoi bombázása volt”. A két katona szörnyű terve, mint már jelentettük, kizárólag azért hiúsult meg. mert nem értettek a Canberra-tí- pusu gépek kezeléséhez, amely egyébként atombomba szállítására is alkalmas. Brezsnyew felszólalása a tanácskozáson (Folytatás az 1. oldalról.) nek, a szocialista Románia valamennyi kommunistájának és dolgozójának az SZKP Központi Bizottsága, az SZKP és az egész szovjet nép forró, testvéri üdvözletét. Brezsnyev beszédében foglalkozott azokkal az eredményekkel, amelyeket a. román nép rövid történelmi időszak alatt ért el. Érintette a világon működő forradalmi erők egységének és szolidaritásának kérdéseit, s ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy az egység nélkülözhetetlensége különösen nyilvánvaló, most amikor az Egyesült Államok arcátlan agressziót követ el a vietnami nép ellen; a Dominikai Köztársaság ellen; súlyosan sérti a kongói nép és más népek létérdekeit és lábbal tiporja jogaikat; most, amikor Nyugat-Né- metországban az amerikai imperialisták támogatásával és ösztönzése mellett Európa békéjét fenyegető revan. sista terveket dolgoznak ki. A Szovjetunió — mondotta — ,a többi szocialista országgal együtt a múltban is megadta vietnami testvéreinek az agresszió elleni harchoz szükséges segítéget, s a jövőben is megadja. Nem kétséges, hogy az agresszió kiterjesztésére tett bármiféle kísérlet a szocialista országok még erőteljesebb visszautasításával találja magát szembe. Ha azonban az amerikai intervenciósok a józan ész ellenére mégis új kalandokba kezdenének, akkor saját bőrükön tapasztalhatják majd egységünk és összeíorrottsá. gunk erejét. A szovjet kommunisták nevében kijelentjük — mondotta a továbbiakban Brezsnyev, — hogy pártunk nejn sajnálja az erőfeszítéseket valamennyi szocialista országgal fenntartott testvéri kapcsolatok erősítése és fejlesztése érdekében. — Itt, a Román Kommunisták kongresszusán elsősorban is szeretnénk kijelenteni, elégedettek vagyunk azzal, hogy korunk legfontosabb kérdéseit pártjaink egységesen értékelik. Brezsnyev végezetül hang. súlyozta, hogy a Szovjetunió és Románia között egyre erősödnek a politikai és kulturális kapcsolatok. a két ország az egyenjogúság alapján kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködést folytat, megosztották és meg osztják egymással a szocialista építésben szerzett tapasztalataikat. Az SZKP a jövőben is változatlanul fontosnak tartja a Szovjetunió és a szocialista Románia közötti testvéri kapcsolatok erősítését és fejlesztését. A kongresszus kedd esti ülésén felszólalt Teng Hsziao-ping, a Kínai Kommunista párt főtitkára, Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, Tedor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Edvard Kardelj, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Végrehajtó Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, valamint Kim Kvang Hjop, a Koreai Munkapárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság alelnöke. SIPKAY BARNA: fekete — Kisregény — Eladva A z öregasszony megkö- ** tötte a kendőt, megigazgatta a szoknyáját, és helyükre rakta a székeket. — Mikor én lány voltam, azt sem tudtam, mennyi kétszer kettő. De kenyeret azt tudtam sütni, meg krumplipogácsát. Na, ha jó krumplipogácsát sütsz, Má- ri, mondta az édesanyám, isten nyugosztalja, akkor mehetsz a háztól nem fogsz éhenhalni. A lány száján kiszökött, hiába kapott utána: — Elküldenek ... — El, dehogy! Már, hogy küldenénk. De kérnek. — Feleségül?! — Itt az ideje... — az asszony szelíden megfogta a lány vállát — öltözz, na. — Nem öltözők — a lány elpattant tőle. — Miket beszél maga. Ne ugrasson engem édesanyám! — Ej, ha mondom! Öltözz! — Mi? Maga azt akarja, hogy én férjhez menjek? Kihez? — Légy alázatos, lányom, mert isten a kevélyeket megalázza. — Tudni akarok mindent! Engem itten ne áruljanak, mint egy barmot! Majdnem visított. — Ne lázadj! Ami meg vagyon írva ... ! — Pusztítson el engem az isten, ha... ! — Szűzanyám! Ne hallgasd ezt a lányt! Anna hátrált. A falig. Azt megfogta hideglelősen. A lába remegett, a gyomra émelygett. Nézte az öregasszonyt, egérorrát, fürge matató mozdulatát. — Édesanyám most azonnal mondjon el mindent. Vagy inkább öljön meg. Csend. — Itthagyom a falut. Városra megyek. Nem tarthatnak vissza. — Itthagynál te? — kezdett ordítani az öregasszony. — Felneveltünk, áldoztunk rád, most meg itthagynál, ugye? Ez a hála! Átkot akarsz magadra, te szerencsétlen, te?! Halálig sújtson az isten haragja, az elől nem menekülhetsz, Annusom. hallgass anyádra. Nem érdekel isten haragja! Sújtsa azt, aki vétkezik! — Hallgass! Jön apád! Hallgass a szűz nevére kérlek! Az öregember csak benézett. Aztán kiment újra. A lány halálos remegéssel hallgatott. — Az anyja ölelgette. Mint valami darab fát. — Legyen eszed! Csak a házasság legyen meg! Ha nem akarod hozzád se ér! Kerge az, hisz ismered! Kizavarhatod ! Csak a föld a fontos, hogy a föld... el is válhatsz, de minek? Nem a törvény szerinti hites urad lesz az urad, hanem akit akarsz! Úgy volt az itt mindig, mások is éltek úgy, boldogan, én tudom. Higyj az anyádnak, javadat akarom. Szegény nyomorultnak nincsen nyugta, boldogsága, csak ahol a gazdagság, tehetség. Ingyen még a nap se süt melegen. — Nem akarok ... nem akarok... — sírta, nyögte ájulás szélén a lány. — De az ereje elfogyott. — Édesanyám ... könyörüljön rajtam! — Kislányom, gyermekem! — sírt az asszony is —, ez a rendje! így volt ez mindig, parasztnak a föld az első, másképp éhenvész. Tudom én, hogy nehéz, nehezebb mint a gyerekszülés, pedig az is nehéz. De túl leszel rajta, mint a betegségen! Húzta, vonta a másik szobába, hogy öltöztesse. Az öregember bekukkantott az ablakon, látta a fehérnemű villanását, megnyugodott. örült neki, hogy ilyen könnyen kötélnek állt a lánya. Ha nem ilyen könnyű, akkor is így kellett volna lenni, de akkor sajnálta volna. Zsebrevágta a kezét, kiállt a falatka tornácra, és a kapura meredt. Ott kell jönniük majd a tanuknak. Kár, hogy innen nem látni el a földekig, ahol az a nyolc hold fekszik. „Fekszik” — gondolta ízlelgetve a szót, s szinte látta a nyolc holdat, ahogyan nyújtózik, mint egy fehérbőrű, kényes fiatalasszony. Mellette a szomszéd földje, az erősebb, keményebb, zsírosabb, akár a vőlegény. Hogyne egyesülnének! — Aggyisten! — köszönt rá valaki az alacsony kerítésen. — ... isten! — Esőre áll az idő! A malachasú Veréb Dániel volt. Szaglászik, mi készülhet itt. Csak száglász- szon. Hogy az istenbe érzi meg, ha valahol valami készül. Hacsak Tóth nem fröcskölte ki. De ha kifröcskölte, jól tette. Nincs itt véka alá rejteni mit. Irigye Is akad, sok. Hajaj, de mennyi! Keményen végigtekintett a falun, a kalapja alól, s már befelé mozdult, amikor ismerős ember válla, feje tűnt fel a kerítésen. — Nacsakhogy — mondta boldogan, Frigyes! Úgy tolta be a kaput, mint valami parasztisten. Minden mozdulatán érzett a paraszt darabos, nehéz munkához szokott erőlködése, de maga tetőtől talpig városi aneugban volt, nyakkendő- sen. Az öregember ledöcögött a kapuhoz. De nem egészen. Megállt, amennyire tudta, kihúzta magát. Isten hozott, Frigyes! — Nem kell még engem vinni — felelte a belépő, arcára fagyott mosollyal, ami sosem akart onnan elmúlni. — S ha majd igen, azt is megfizetem. A hívást se nagyon várta, ment elől, nyitott, kiáltott; — Setét van! Itt még nincs villany? Hogyne lett volna már, amikor mindenütt van. Tudta ő is, de csak bosszankodjon a ház népe. Az asszony előkerült, est elérte vele. (Folytatjuk)
