Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-21 / 170. szám
MEGIEGYZÍS: Kötbérek M megyei pártbizottság határozatának szellemében Napirenden tartani a lanyavilág gondjait Tsz-eink fejlődnek, gyarapodnak. A fejlődés nemcsak a belterjességben, magasabb termésátlagban, a géppark növekedésében, hanem az építkezéseknél is jelentős, kézzel fogható. Példa erre a csengeri járás. Ez évben ötmillió 32 ezer forint értékben építtetnek a tsz-ek tojóházat, szarvasmarha-istállót, almaérlelőszínt, simítóházat, hideglevegős szénaszárítókat, és más egyebet. Tudott dolog már az is, hogy 1966-ban mi készül majd a járásban. A beruházási terv szerint 11 millió 700 ezer forint értékben több mint kétszer- annyi létesítmény épül majd mint idén, vagy az azt megelőző években. örömmel látjuk ezt. de; az ötmillió forintból kétmillió forint értékű beruházás 1965-ben áthúzódó jellegű. Nem így tervezték; a „körülményektől’* alakult így. Más szóval amit Gacsály- ban, Csengerben, Csegöl- dön. Komlódtótfalun, Sza- mostatárfalván és egyebütt az első fél évben épített az ÉM, az ÉPSZER, és a csengeri ktsz, annak nagyrészét már 1964-ben át kellett volna adni a megrendelőknek. Tudunk az akadályokról, anyaghiányról. Inkább azt rójuk fel, hogy a több mint tíz létesítménynél történt kisebb-na- gyobb határidőelcsúszást és késedelmi kötbért egyetlen termelőszövetkezet sem jelentette be. Illetve, egy még tavaly — a gacsáiyi tsz — és többszöri tárgyalás után el Is vesztette a pert. Haszonelmaradás cí- mén azonban kapott 50 ezer forintot. Hogy a tsz-ek miért nem élnek törvényadta és törvény által megkövetelt lehetőségükkel, a kötbérigény bejelentésével, annak két oka van. A megyei tsz-be- ruházási iroda a tsz-eket ebben az ügyben felvilágosítással nem segíti, másrészt a tsz-ek körében az a hiedelem; kötbér ügyet ők úgysem nyernek meg (lásd gacsáiyi eset). A késedelmi kötbér csakúgy mint a minőségi és más egyéb, nemcsak önmagéért a kártérítésért fontos, de lényeges tervgazdálkodásunk tökéletesítéséért is, mert felfedi a hibákat, a lazaságokat, a szervezetlenséget és elősegítheti ezek kijavítását. Éppen ezért a tsz-beruházások elcsúszásánál — bármi legyen is az oka — nem értünk egyet azok elkendőzésével. S. E. íi Nyolcvan kilométer megéri? OSI /Vem ment hiába a küldöttség Kora reggel, a kisvonattal megérkezik Gávára az elmaradhatatlan utas. Nyolcadik éve teszi így meg Czomba Antal Nyíregyházáról a negyvenkilométernyi utat. Hajnali négykor kel, gyorsan készül és irány a kisállomás. Mintha félbemaradt beszélgetés folytatódna Az Uj Erő Tsz irodájában Csegei István és Németh Lajos beosztott agronómu- sők várják, s hármasban kezdik. Mintha csak félbemaradt beszélgetést folytatnának. Közös az öröm. hogy jó idővel kezdődik a nap, elindulhat a szerződött 54- ből a következő vagon exportburgonya. A fogatok ma befejezik a kukorica másodszori ekekapázását, a kézi kapálással két nap múlva végeznek. Jó, hogy sikerrel learatták a 40 hold árpát, nagyobb erővel kezdhették a búzát. — Be kell fejeznünk a szénahordást, kazalozást — mondja Czomba Antal fő- agronómus. — Mi lesz a tiszai ártérben pusztult cukorrépa helyével? — Holnap, ha az elnök elvtárs itthon lesz. határozunk. Szerintem köles és uborka pótolná legjobban az ottani veszteséget. Most menjetek ki a területre. Nemsokára én is megyek. Kárbecslés és rövid reggeli A főagronómus levelet ír a Nyíregyházi Konzervgyárnak. Amennyiben a gyár a jövő évtől fejtőgépet tud biztosítani, a tsz kész 100 holdig tíz évre szóló termelési szerződést kötni zöldborsóra. Csörög a telefon. A tanácselnök közli: a temetőtelekben meglopták az ú.iburgonyát, a kár megtérit- tetése érdekében, mint szakember, legyen ott a kárbecslésnél. Visszaérkezéskor lát reggelizéshez. Otthonról hozott kenyeret, házi paprikás szalonnát. Ekkor nyit rá az állatforgalmi felvásárlója. — A községben visszamaradt a szállításból huszonhét kövér sertés, Czomba elvtárs. A vállalati kocsi ma már nem tud visszajönni értük. Gyors vonatszállítási lehetőség sincs. Kár lenne itt tartani ilyen sertéseket holnapig. Ha Czomba elvtárs módot találna rá, hogy... valamelyik tsz-jármű bevinné őket Nyíregyházára. Nép- gazdasági érdek... — Megpróbáljuk. Bodnár László Zetor.ját tudjuk nélkülözni a burgonyaszállí- tásnál. Kellemes hír — kellemetlenséggel Míg intézkedik, egy másik vendég keresi. A konzervgyár megbízottja szeretné a helyszínen megnézni a 40 hold szerződéses paradicsom fejlődését. Gyalog indul el a megbízottal, így kicsit tartósnak ígérkezik az út. Legalább megtárgyalhatja személyesen a borsóügyet. Magával viszi a táskáját, hogy elintézhesse az ebédet is valahol a határban. Jóval elmúlt a dél, amikor a burgonyaszedőkhöz került. Kárpótlásul kellemes hírt hallhat: a tervezett 40 mázsa helyett 45 az átlag holdanként. Nagyszerű pénzt ígér a 140 hold. Csegei István pedig azzal a kellemetlen dologgal fogadja. hogy Csáki Sándor brigádvezető nem tartotta be a megbeszélt rendet. Adhatott volna Csáki 25 főt a burgonyaszedéshez, mint a többi növénytermelő brigád Nem négy órára lenne megrakva a vagon. — Ha valaki így fogja fel. az mire vezethet?! — méltatlankodnak a tagok, és kifogásolják az önkényeskedést. —Négy óra után, az eligazításnál tisztázzuk ezt az ügyet is — mondja a főagronómus. Sürgetnek a legújabb statisztikai jelentések Szabolcs-Szatmárban egyik sürgető feladat a külterületi lakott helyek, a tanyavilág gondjainak megszüntetése. Erről a megyei pártbizottság határozatot hozott. A friss statisztikai felmérés is bizonyította ennek fontosságát. Megyénkben a lakosságnak a 14 százaléka, 84 ezer ember él külterületen, szétszórtan, több, mint 1300 lakott helyen. Sajátos jelenség, hogy a települések aránytalanul helyezkednek el a megyében. Nyíregyháza környékén, a nyíregyházi, valamint a nagykállói járásban található a tanyák, külső települések közel 70 százaléka. Nem múlt el nyomtalanul az utóbbi 20 év a külterületek felett sem, de a fejlődés itt lényegesen lassúbb, mint másutt. Figyelemre méltó az a megállapítás, hogy ennek az elmaradottságnak egyik előidézője közigazgatási hovatartozásuk. Megyénk 23 külterületi lakott helye a közigazgatásilag illetékes községtől több, mint tíz kilométerre esik. Nem egyedüli Butyka- tanya példája: jelenleg a 13 kilométeres földúton megközelíthető Nagykállóhoz tartozik, holott Nyíregyháza műúton 7 kilométerre Csendes nap Gáván Látszatra semmi nem változott ezen a napon Gáván. Hacsak abban nem, hogy vitatják az emberek és továbbadják: jó eredménnyel végződött a tsz-ben a félévi banki felmérés. 'Biztosított a tervezett 55 forint munkaegységérték fedezete, tudják adni továbbra is a 16 forint előleget. Ez idő szerint, legalábbis... Czomba Antal kimegy az állomásra. Este kilenc óra tájban érkezik haza. Másfél éve már úgy volt, nem utazik többet Gávára, a családhoz közelebbi helyen dolgozik. De a két küldöttség nem ment hiába érte. S mégcsak a főiskolán sem hagyta abba a tanulást. wgy és fél év, és végez. Már nem is igen gondol a gávai szövetkezeti parasztok elhagyására. A kalauz jó ismerősként köszönti. Meg is kérdezi tőle, hogy telt a nap? — Köszönöm. Ngm volt valami meleg. Elég csendes nap voll. Asztalos Bálint van innen, de Üjfehértót 6 kilométeres úton lehet elérni. Nyilvánvaló, hogy változtatni kell az ilyen állapoton, mert a távolság csökkentése a nehézségek orvoslását is közelebb hozhatja. Ezt indokolja az a tény is, hogy jelenleg csupán 38 külterületi lakott helynek van vasútállomása, 69-nek pedig autóbuszmegállója. Nem a kívánatos arányban részesedett a külterület eddig a községfejlesztésből sem, hiszen napjainkban a tanyáknak, a külső településeknek a 13 százalékához még csupán földút vezet. A legutóbbi felmérés szerint 16 ezer lakóház volt a külterületeken, de ez a szám azóta lényegesen nőtt, hiszen —- elég gyakran engedély nélkül ugyan — újólag is építkeztek. A jelenlegi építési tilalom merevnek bizonyul, meg kellene találni a legjobb módszert a nagyebb lélekszámú külterületek fejlesztésére, vagy következetes felszámolására. Ezt a szükségszerűséget veti fel a sokat vitatott villamosítás kérdése is. Jelenleg — szép eredmény! — az említett terület 33,2 százalékában, 114 helyen van villany. A villamos energia jobbára a tsz-ek, az állami gazdasági majorok érdekében jutott el ezekre a helyekre, ahol összesen 37 ezer ember lakik. Mégsem mondhatjuk, hogy ennyi élvezi a villany előnyeit, mert sok helyütt csak közel van a fény, de még mindig lámpa világol. Az ok: a legkisebb hálózatbővítésnek is útját állja a tanyavilág bizonytalan jövője. Pedig zárt területekről van szó, melynek 90 százalékában viszonylag kevesebb költséggel el lehetne vinni a kulturált élet legalapvetőbb feltételét, a villamos energiát. Még a villamosításnál is fontosabb és sürgősebb tennivaló az ivóvízellátás javítása. E vonatkozásban valóban „mostohagyereke” a külterület a falunak, a városnak, hiszen ma még a tanyák, távoleső települések 30 százalékában találni artézi kútból nyert vizet. Elgondolkodtató, hogy a megye hét, ezer főt meghaladó külterületi lakóhelyén nincs fúrott kút, ugyanakkor a közigazgatási központokban már az a gond, hogy mennyit kell gyalogolni a vízért. A községfejlesztési alapok ésszerűbb felhasználásával már lehetett volna segíteni ezen. Több, korántsem »ok pénzt igénylő intézkedéssel lehetne változtatni a külterületek kereskedelmi ellátottságán. Nem kell pénz ahhoz, például, hogy a tanyai vendéglátó helyeken legalább hideg ételféleségeket lehessen kapni, s ne csak szeszes italt. Szervezés kérdése, hogy néhány mező- gazdasági cikkért — kapa, kasza, ásó, permetezőszer stb, —ne kelljen tíz kilométert gyalogolni. Nem igényel •különösebb beruházást a házíbolt rendszer kiszélesítése sem, de sikeresen mégoldhatja a lakosság mindennapi, alapvető szükségletének kielégítését. Előrelátóbb tervezéssel meg lehet oldani a legégetőbb egészségügyi gondokat is. Az orvoshiányon nem lehet máról holnapra segíteni, azon viszont már sokkal inkább, hogy a heti egyszeri-kétszeri rendeléshez elfogadható helyiség álljon rendelkezésre. Hókkal fontosabb dolog ez, mint, hogy az „anyaközség” egyik-másik utcáján elég széles-e a járda. Bár a tanyák tanteremhelyzete jó, az eddiginél nagyobb figyelmet érdemel, hogy még mindig nagy a tanítóhiány. Borgászka tanyán például — Dombrád és Tiszatelek között — egyetlen szaktanár sincs. Osztott oktatást pedig ilyen körülmények között aligha lehet kialakítani. Kitűnik a legújabb statisztikából: jelenleg 7 művelődési terem, 24 állandó rrVizi, 3 művelődési autó van a külterületeken. A megye televízió előfizetőinek 7, rádió és sajtó előfizetőinek pedig a 9 százaléka külső lakott helyen él. A jelenlegi körülmények között legeredményesebb művelődési lehetőség, a könyv- olvasás viszont elmaradott. Száznégy könyvtárban mindössze 37 000 kötet könyv van — területre és lélekszámra vetítve ez csak a fele a megyei átlagnak. A legtöbb tanyai könyvtár állománya elavult, hiányos, nem is keresik a lakosok. A művelődési autók 1964-ben 42 tanyát kerestek fel, töredékét a külterületi lakott helyeknek. A megyei pártbizottság alapos felmérése, s az ezt követő határozata kimozdította a holtpontról a tanyai települések ügyét. Most arra van szükség, hogy a határozatok szellemében az illetékes járási, községi tanácsok tartsák napirenden a meglévő legnagyobb fogyatékosságok gyors megszüntetését. Répás! János hegesztő, a Budapesti Csőszerelő Vá'la- lat tapasztalt szakmunkása már második éve dolgozik a Tiszavasvári Alkaloida üzem beruházásain. Jelenleg a készáruüzem szerelésén szór goskodik. Vencsellei J. felvétele ...'... ----- ------1 ,: '■" :r----r1........, 11 ,........... A gépember is ember / X emrégiben készítettem ' magamnak egy elek_ ironikus borbélyt. Úgynevezett emlékező automatáról van szó. Ismeretes, hogy az effajta gépeket meg lehet tanítani különböző bonyolult műveletek elvégzésére. Nos, én — megfelelő műszaki programozással — készülékemet borotválásra és hajvágásra tanítottam meg. Működésének lényege az, hogy a fotel támlájához szilárdan rögzített fej — általam előzetesen meghatározott — felületéről, fotocella segítségével a masina háromdimenziós térképet raktároz el jelfogóiban, majd e térkép alapján igen rövid idő alatt megborotválja az embert, illetve haját a megfelelő fazonra levágja. Az első kísérlet kitűnően sikerült. A hajvágás 12 másodpercig tartott, a borot- válás még rövidé bb idő alatt, s oly tökéletesen zajlott le, hogy nagyítóval sem lehetett egy szőrszálat felfedezni az arcomon. Másnap reggel azonban egy kis baleset történt. Róbert mester — így neveztem el borbélyautomatámat — négy másodperc alatt megsturcolta ugyan a bajuszomat, de egy csipetnyit bevágott a jobb fülembe. Bosszankodva szedtem szét a készüléket, a műszereimmel gondosan megvizsgáltam minden alkatrészt. Semmi hibát nem találtam. Arra a feltételezésre jutottam, hogy talán az én fej- formám — a megfeszített szellemi munka következtében — annyit változik egyik napról a másikra, hogy ez túlnő az automata önkorrekciós lehetőségein. Elhatároztam, hogy egyidejűleg kipróbálom a gépet egy másik fejen is. Kapsza Jenő barátom a tudomány iránti önzetlen szerétéiből vállalta ezt az áldozatot. Mikor először meglátta a borotvákkal, ollókkal felfegyverzett Róbert mestert, akire (vagy amire? Ezt döntsék el a nyelvészek!) pedig előzőleg egy bizalom- gerjesztő piszkos fodrászköpenyt is húztam, kicsit megijedt. Mikor azonban közöltem vele, hogy a tudomány iránti önzetlen szeretetét alkalmanként 20 forinttal meg tetézem, lelkesedése megújult. Leültettem a székbe, rögzítettem a fejét és bekapcsoltam a készüléket. Róbert mester 10 másodperc alatt simára kopasztotta Jenő meglehetősen göröngyös ábrázatát és sehol sem vágta meg. Ez nem jelentett semmit, első alkalommal engem sem bántott a gép. Miután Jenő eltávozott, én ültem a helyére. A gép egy-kettőre megberetvált ugyan, de belevágott egy csipetnyit a bal fülembe. Másnap reggel az automata Jenőt három másodperc alatt borotválta meg és be is kölnizte, jóllehet erre nem is tanítottam. Utána nekem Róbert mester lenyisszantotta a fél bajuszomat és tonzurát vágott a fejem búbjára. így ment ez napokig. Jenőt osztályon felüli előzékenységgel szolgálta ki a készülék, engem össze-vissza kaszabolt. Pedig közben ismételten szétszedtem. Építettem bele egy centrifugális regulatort, hét termisz- tort, egy kapucsengöt, két miniatűr radart. Semmi nem használt. Már idegekkel sem bírtam tovább, s egy reggelen elkeseredve meséltem el Jenőnek, hogy mit művel velem naponta ez a gép az ő távozása után. — Itt csö- dött mond a tudomány! — fejeztem be reménytelenül, Jenő barátom csodálkozva nézett rám, megcsóválta a fejét, s intett, hogy kapcsoljam ki az automatát. Aztán felszólított, hogy nyúljak bele a gépember fodrászköpenyének a zsebébe. Tele volt kétforintosokkal. Róbert mester rendszeresen kapott borravalót Kapsza Jenőtől és — emlékező automata lévén, — őt nem vágta meg! Kürti András
