Kelet-Magyarország, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-17 / 141. szám
Visszatérő kérdés Miért nincs kellő szakin un kásntánpótlás az építőiparban ? Ezúttal a Munkaügyi Minisztérium figyelmébe Hazavárja A NYÁRI BETAKARÍTÁS gépesítettségének foka ma már a szövetkezeti gazdaságokban is eléri a 80—95 százalékot. Az aratás, hordás* cséplés időszaka a gépesítés és a nagyüzemi munkaszervezés jóvoltából megrövidült. Ezért tudnak gyors és hatékony segítséget adni a szövetkezeteknek e nehéz hetekben a motorhoz, szereléshez, autó, traktor vezetéshez értő technikusok, faluból városba települt ipari munkások. Segítségükre különösen szükség van az idén. Sok helyen esőktől teljesen felázott, a mélyedésekben vízzel elöntött gabonaföldekre kell majd a gépeknek kivonulni. Vihar nyomta rozs- és búzatáblák várják a kombájnokat. S bizony fel kell készülni az aratóknak a sűrű, naponta Ismétlődő zivatarokra. Igaz, a parasztok, a természettel szembeni helytállás emberei megszokták az efféle zor- donságokat, hiszen a magyar égtájak időjárásában rendszeresen ismétlődnek az aszályos évek mellett a vizes, viharos nyarak. Éppen ezért a jó idő kihasználásán múlik, a gyors és minél kevesebb veszteséggel történő gabonabetakarítás. Az idő jó kihasználása pedig a rendelkezésre álló technikán, természetesen a gépekhez értő emberek helytállásán múlik. Ezért várja haza a falu a városba kerfilt technikus fiait az aratás heteire. A TRAKTORHOZ, géphez értő emberek hiánya miatt nagyon sok szövetkezetben nem tudják a mostani munkacsúcsok idején a két műszakot alkalmazni. A két műszakra, vagy más, a helyi körülmények megszabta módon való jobb gépkihasználásra annál is inkább szükség van, mert a gabona aratása, szállítása, szárítása mellett a nyári szántást, a takarmánynövények kaszálását, és még sok más munkát is el kell végezni. S ha a szövetkezetben dolgozó ■traktoros mellé odaáll a városból érkező segítség, éjszakai műszakra, gyorsabban halad a munka. A Földművelésügyi Minisztérium már Intézkedett, hogy az eddig le nem szállított gépeket gyorsan megkapják a termelőszövetkezetek. Az új gépekhez ugyancsak emberek kellenek. Szükség ván a városiak segítségére azért is, mert a viharos, csapadékos időjárás miatt sokkal több kézikaszálásra lesz az idén szükség. A kaszát bíró férfiak száma pedig a tsz-tagok elöregedése következtében egyre kevesebb. A segítség természetesen önkéntes. Fiúk J ó — reggelt! köszönt be valaki konyhánk ajtaján a minap, úgy hét óra tájon. — Jó reggelt, — fogadtam ugyanazon a hangon, mivel nem tudhattam, kivel kerülök szembe a következő pillanatban, s nehogy sértődés legyen a különbség- tételből. Közben nehéz férfilépések közeledtek a küszöb felé. — Jólesik? — kérdezte ugyanaz a hang, de egészen az ajtóból. — Jól — feleltem nyelés közben, s csak azután vettem szemügyre az illetőt. Aki ezalatt kezet nyújtott és futó pillantásokkal kereste, hová teheti le kalapját. Halványzöld színű volt az valamikor, de a nap és a zsinór alatt kiütközött zsír, égészen kitarkázta. Konyhánkban voltunk tehát. Bent ételszag, pára, kint akácillat és zaj. Az utóbbi valósággal egyveleg, mert a traktor zakatolásától a kondáskűrt hangjáig, na meg a puli csaholásáig, Binden egybeolvad benne. őket a falu mennek apáikon könnyíteni. Iparban dolgozó férjek veszik ki szabadságukat az aratás időszakában, hogy traktorra, kombájnra ülve, vagy kaszával a kezükben segítsenek feleségük szövetkezetében. Gépkocsit vezetni tudó vőlegény is segíthet a a szövetkezetben dolgozó menyasszonya munkaegységének növelésében. Testvér segíthet testvérnek. Ezer és ezer érzelmi szál köti össze munkásosztályunk fiatalabb generációit a szövetkezetben dolgozó családokkal. Az a fontos, hogy ez a természetes kapcsolat ebben a rendkívüli helyzetben kiszélesedjen. AZ ARATÁS, betakarítás az egész társadalom ügyé, hiszen a jövő évi kenyerünkről van szó. A társadalom segítségére számít a falu. Az ipari üzemek vezetőinek belátására, hogy a szükséges időben megkaphassák az aratást vállaló munkások a rendes évi szabadságukat. Vagy, ha a helyzet úgy kívánja pótolják ezt az időt néhány hét fizetés né'.küli szabadságidővel. Segítsenek az üzemi, intézményi KíSZ-szervezetek is, ahol tudnak. A technikában járatos szeszélyes természeti erőktől meg nem rettenő fiatalokat is várja ezekben a hetekben a falu. Belátásukra. felelősségérzetükre apellálnak azok, akik a kenyeret adják asztaluk- ra. De anyagi szempontból is kedvező a fiatalok számára az aratási munka. ÉLETE SORÄN sokmindent megpróbálhat az ember: lehetnek sikerei, élhet különbözőképpen, de a világgal történő ismerkedés első élményein túl visszatér arra az útra. amely természete, s tehetsége, tudása szerint neki a legmegfelelőbb. A szocializmusért való felelősségérzet, a becsületes segíteniakarás mellett ez vitt ki, évekkel ezelőtt sok férfit hivatalokból és más munkahelyekről a falvakba, az újszerű gondok közepébe. Falvakba, ahol hamar megszokottak lesznek a szemnek az arcok, ismerősök. a sorsok, a házak, a táj. Sokan ezek közül véglegesen ott maradtak a faluban. Ez a lehetőség a technikai képzettségű. a szövetkezeti műhelyekben és a mezőgazdaságban boldogulni tudó városi emberek számára ma is fennáll. Próbálják meg, s aki megkedveli a természet közelségét, a mezőgazdasági munkát, azt örömmel segíti elhelyezkedésébén a fiatat emberi munkaerőben megfogyatkozott falu. _ Jó étvágyat akkor — pillantott rám oldalról. — Köszönöm — fogadtam komolyan. Szája azonban, alig észrevehetően, mosolyra húzódott. — Meg éttárgyat, na! — Azt is köszönöm, mondtam az előbbi módon. A felkínált helyre csak azután ült le. Óvatosan, félszegen, mint aki menne is, nem is, maradna is, meg nem is. Megköszörüli torkát és beszél. — Hallod... — nyomja meg a szó végét! — Hallom hát — vágtam rá gyorsan. _ Na ne viccelj — adta a sértődöttet! — Mért viccelnék, csat- tantam fel? így kérdezted, vagy nem? — Ügy na — fogadja el a kritikát és jól látszott rajta, hogy a folytatáshoz szükséges szavakat keresi. Pedig, Csomózó Sándor szerint, olyan embernek ad enni, ágiikor eszik, aki nem igen szokott kicsiségeken zavarba jönni... Még naTöbb mint négy hónap telt el azóta, hogy „Miért nincs kellő szakmunkás- utánpótlás az építőiparban”? — címmel bíráló cikket kö- zölt a Kelet-Magyarország 1965. január 26-i száma. Akkor többek között szóvá tettük, hogy a fejlődés követelményeivel nem tart lépést a szakmunkásképzés, évekig nem végeztek felmérést arra vonatkozóan, hogy milyen szakmából hány szak- munkásra van szükségük, s főleg kifogásoltuk azt, hogy a szakmunkástanulóknak még azok a szükséges szerszámok sem állnak rendelke- zésükre, amelyek elengedhetetlenek a szakma elsajátításához. A NEB vizsgálata Kétségtelen, hogy az ügyre vonatkozó újabb reagálás későinek tűnik. En- nek azonban több oka van. Először is az, hogy a cikkre küldött válaszlevél — amelyet az EM. Szabolcs- Szatmár megyei Építőipari Vállalat vezetősége írt a szerkesztőségnek — úgy tüntette fel, hogy a bírálat „azt áz érzést kelti a vállalati dolgozókban, de a város közvéleményében is, mintha a vállalatnál a tanulóképzés területén általános zűrzavar uralkodna.” Szóvá teszik, hogy a cikk egyértelműen elmarasztalta a vállalatot a mulasztásokért, s arra kérik a szerkesztőséget, hogy a jövőben a cikk megírása előtt bővebben tájékozódjunk. Bár a cikk a vállalat illetékes előadójának tájékoztatása és a gyakorlati szemlélődés, vizsgálódás alapján íródott, mégis felmerült: nem tévedtünk-e? Éppen ezért írásban kértük a Bza- bolcs-Szatmár megyei Népi Ellenőrzési Bizottságot: vizsgálja meg a cikkben emlí- , tett problémákat folytasson ellenőrzést a szakmunkásprobléma ügyében. Ezt a NEB el is végezte és május 19-én szerkesztőségünknek küldött levelében a következőket írta: A vizsgálat megállapítása szerint a Kelet- Magyarország 1965 január 26-i számában megjelent idevonatkozó cikk megalapozott volt”. r. Hogy vallóban voltak — s gyökön se. Ha kell szóval győzi, ha úgy jön érvel és a gúnyolódástól sem riad vissza. Vele szemben aztán, igazán érvényes az a közmondás: hogy aki kutyával játszik, bot legyen a kezében. (Most én fogom a botot.) Hisz a testvérbátyjával sem tudott megegyezni, az ápai örökségen. T. i. olyan ke\leset ígért a bályja jussáért, hogy az mérgében lebontotta a ráeső házrészt. Középmagas, kissé megnyúlt arcú, ötvenéves. Csizmanadrág, lábán szanda, előtte sure, mely olyan kék, mint az atlaszok tengere és savó szemében még a meg- hunyászkodás ellenére is, fellelhető a gúny. Nagyot nyel és folytatja. — Ügy hallottam volt — tagolta kissé —, hogy bajba került ez a fiú valamelyik hajnalon. Az én fiam, hogy jobban meg^ érts, na! — Ha így hallottad, jól hallottad — válaszoltam kissé félvállról. _ Az anyja nyefegett el valamit. Mert nekem nem meri elmondani az ilyesmit. Tudod milyen vagyok! — húzta ki magát. — Hogyne tudnám, mikor mindenki tudja, — rántottam újra vállamon és folytattam az evést még vannak hibák a szakmunkásképzésben és az utánpótlásban azt a vállalat intézkedései bizonyítják. Hisz annak ellenére, hogy nem fogadták egyértelműen jóhiszeműen a bírálatot, azért egyben másban, intézkedtek. Többek között: ebben az évben már megtörtént a szakmunkáshiány felmérése. Az már nem a vállalat hibája, hogy at 1965—1966- os tanévben mindössze csak 58 fiatal képzését tudja biztosítani az iparitanuló intézet. Csupán három szakma tanulóit tudják fogadni: víz és gázvezeték szerelőket, kőműveseket és villanyszerelőket. A hiány főleg búr- kóló és parkettázó szakmunkásokból van. Ezekből viszont nincs képzés. Pozitív változások Olyan gond ez, amelyet már most is, de a jövőben még inkább érezni fognak a megye építkezéseinél. A cikk alapján történt É. M. s más szakvizsgálatok megállapították, hogy az utóbbi időben javult a tanulók szakmai félkészültsége, gyakorlati ismerete, noha az A Malomipari és Ter- ményíorgalmi Vállalat az utóbbi három évben lényegesen több beruházást kapott, mint a korábbi években. A jövőben — különösen a harmadik ötéves tervben — méginkább korszerűsödnek a malmok, növekszik a raktárterület, új létesítményekkel gazdagodik a vállalat. Műszakilag a napokban adták át Nyíregyházán az ötmillió forint beruházásból felépült takarmánykeverő özemet, amely az országban az első automa- tikus, fotocellás vezérlésű üzem. A napi 15 vagonos kapacitású, 20 féle takarménytápot készítő üzem berendezéseit Elértette a célzást, de sértődés nélkül folytatta. — Mert mondtam én már régen, hogy ki kellett volna onnan rúgni. Ügy,hogy a lába se érte volna a földet. Mindig csak a bajt, meg a kellemetlenséget csinálta. Bólintással hagytam helybe. — Az mégis csak tűrhetetlen, amiket csinálnak! Nemcsak „ű”, hanem az egész kocsis banda. Mert az egyik lóherét lop, a másik abrakot, a harmadik répát, azon versenyeznek, hogy melyiknek jobb a lova. Eszek, bólintok, bólintok, eszek. — Hallom — emelte fel hangját —, hogy a múlt héten pedig a vetőmagot etették meg. Mennyi is volt annak mázsája? Intem, hogy nem tudom, de azt is, folytassa. _ Azután a többi dolog. Ki vájták a krumpliprizma oldalát. Kiszedték a kisbor- juk elöl az abrakot, feltörték a górét. Bizony!... sóhajtott Ha nem ismerném annyira, a köztulajdon megbecsülése oldaláról, melyért nem ítélhető el egészen, mert az okos emberek, száz dolgot találtak magyarázásra — a tudattól egészen a környezethatás törvényéig, most elszörnyülködnék a dolgon. iskolai, elméleti képzés még mindig nem kielégítő. Biztosítva vannak a tanulók részére a tanműhelyek, a szakoktatók megfelelő képzett- séggel rendelkeznek, s az új munkásszálláson egy emeleten ők laknak. Azonban . . . Legfőbb gond azonban még ilégy hónap után á nem megfelelő szenszámellátott-' súg. Újra visszatér a kérdés: miért nincs kellő szakmunkás-utánpótlás az építőiparban Szabolcsban? Es most ez nem az ÉM. Szábűlcs- Szatmár megyei Építőipari Vállalatnak szól, amely ez évben a végzett szükséglet alapján 300 ipari tanuló, képzését és iskolázását kérte, de a MŰM 110-es számú intézete csak 58-at fogad. Ebbe nem nyugodott bele az építőipari vállalat, s írt főhatóságának, hogy fordulja- nák ez ügyben a Munkaügyi Minisztériumhoz. Legalább a csökkentett létszámot a 134 tanuló — képzését biztosítsák. Minimálisan ennyi- re föltétien szükség van! Eddig azonban még erre a kérdésre nem kaptak választ. mindössze két ember irányítja. Érdekessége az új üzemnek, hogy még ez évben olyan présgép kezd dolgozni, amely az eddigi liszttápanyag helyett búzaszem nagyságú tápot présel, amit az aprójószágok is szívesebben fogyasztanak. A „Granvált” takarmánytáp etetése mintegy 15—20 százalékkal lesz gazdaságosabb, a hagyományos táphoz viszonyítva. A takarmánykeverő üzem mellett épül a 15 méter magas szárítóberendezés is kétmillió 400 ezer forint beruházásból. A Jugoszláviából importált gépek segítHogy ennyire meg tud valaki változni! Szinte máról holnapra. De ismereteim birtokában, nem hagy békén valami. Hogy kételkedésnek nevezem, vagy másnak, egyelőre mellékes. Nem is áll bennem tovább a szó. — Ne vedd dicséretnek — kezdem —, örülünk, hogy ennyire meghat a fiad .dolga. Meg a többi, amiket elmondtál, de — és oktatólag emeltem fel ujjam — voltaképpen nem nagy dolog az egész. Az a kis porció lucerna, hisz vissza is vitettem vele... — Äz nem is, az nem is — tiltakozott hangosan. _ Hanem? — Hanem ami azóta történt. — Arról nem tudok — hökkentem meg. — Nem is tudhatsz, hisz nem vagy te isten! Meg nem is a tsz-ét vitte. — Nem azt? — Nem hát. Hanem az enyémet! Érted, az enyémet! Azt a kis keserves tengerit! A bika szájából! A piszok, a senkiházi... ...Mire magamhoz tértem a rámszakadt nevetéstől, nem volt a konyhában, de még az udvaron sem. Szállási László Meg jegyzést Telefon Naponta átlagosan 12 ezer telefonbeszélgetést bonyolítanak le a nyíregyháziak. Ebben nincsenek benne a távolsági hívások. Amióta azonban felemelték a telefondíjat, ez a szám némileg csökkent. A műit év májusában például 354 200 hívást kapcsolt az automata berendezés, egy évvel később már csak 3Ó9 950-et. Az elintézendő ügyek száma aligha csökkent, ellenben meggondoltabbak lettek az emberek. Még akkor is, ha nem a saját zsebükből kell fizetni Ezt bizonyltja a távolsági beszélge- tések számának alakulása is. Tavaly májushoz viszonyítva hatezerrel kevesebb vidéki hívást bonyolítottak le a nyíregyháziak. Meglepő, hogy naponta több, mint ezren tárcsázzák a pontos idő számát. A múlt évihez képest itt is csökkenésről beszélhetünk. Hiszen sokkal olcsóbb meg- nézni az órát, mint felhívni a pontos időt. Lényegesen emelkedett vi- szont a 08 forgalma. A tudakozót ez év májusában 8300-an hívták a múlt évi 7200-zal szemben. Kevés a telefoflkönyv? Vagy már ideje volna az új kiadásának? ségével minden szemes terményt gyorsan tudnak szárítani. Az új létesítmény ez év végére készül el, amely már lehetővé teszi a kombájnnal betakarított kukoricák és más szemes termények rövid időn belüli feldolgozását. Ez a módszer 30 százalékkal olcsóbbá teszi a hagyományos fanmerszárí- tás költségeit. A nyíregyházi takarmánykeverő üzemhez hasonló, automatikus vezérlésű, napi 12 vagonos üzemet létesítenek Kisvárdán is, a beruházásra több mint ötmillió forintot fordítanak. Még ez évben megkezdik az építését. Ugyancsak Kisvárdán tervbe vették a malom teljes rekonstrukcióját, Nyírbátorban 60 vagonos lisztraktár építését mintegy másfél millió forint beruházásból. Ezenkívül mintegy 500 vagon befogadóképességű raktárterületet építenek a megyében. Jelenleg a megyében 54 malom és hét takarmánykeverő üzem működik. A malmok évente 11 ezer vagon gabonát dolgoznak fel, írig a takarmánykeverő üzemek 6 ezer vagon takarmánytápot készítenek. A harmadik ötéves tervben duplájára emelkedik az üzemek termelése. 1970-re például a takarmánytermelés eléri a 10—12 ezer vagont. Ezért a cél az, hogy a meglévő üzemeket felújítsák, tovább korszerűsítsék. Ez évben nyolcmillió forintot, míg a harmadik ötéves terv végéig több mint 20 millió forintot fordítanak erre. Törekvésük: hogy a nehéz fizikai munkákat népesítsék. szalagszerű szállítóeszközökkel lássák el a raktárakat. Az új és meglévő létesít* ményekkel párhuzamosan gondoskodnak a szociális be. ruházásokról is. Jelenleg Máriapócson és Vásárosna- ményban több mint egymillió forintot fordítanak erre a célra. a tt Disputa Farkas Kálmán! B. F. Korszerűsítik a malmokat Átadták a nyíregyházi takarmánykeverő üzemet
