Kelet-Magyarország, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-12 / 137. szám

Fejlődésünk döntő biztosítéka: az emberek munkakedve

Orosz Ferenc elvtársnak, a Szabolcs-Szatmár megyei pártbizottság első titkárának nyilatkozata*

Szabolcs-Szatmár megyében járva, a napokban felkerestük Orosz Ferenc elvtársat, a megyei pártbizottság első titkárát, s megkértük, nyilatkozzon a Szabad Föld olvasóinak a falusi pártpolitikai munka időszerű kérdéseiről, különös tekintettel a megye termelőszövetkezeteinek helyzetére. Beszélgetésünk során — amelyen részt vett Kállai Sándor elvtárs, megyei titkár és Gulyás János elvtárs, mező- gazdasági osztályvezető, — szóba kerültek a megye 581 ezer kataszteri holdon gazdálkodó 277 közös gazdaságának további fejlesztésére vonatkozó elképzelések, tennivalók.

Az alábbiakban közöljük kérdéseinket és Orosz elvtárs válaszait.

—• Hogyan látja a megye termelőszövetkezeteinek helyzetét, fejlődését, melyek e fejlődés fő tendenciái, mit tart a közös gazdaságok legfontosabb tennivalóinak?

— Az elmúlt években a viszontagságos időjárás ellenére, termelőszövetkezeteink jelentősen fejlődtek. 1964- ben az előző évhez viszonyítva több mint 25 százalékkal nőtt a szövetkezetek közös vagyona, s a 'iszta vagyon 27,5 százalékkal. Az áruértékesítés 3,6 százalékkal volt magasabb, s az egy dolgozó tagra eső részesedés — amely megyei átlagban 10 ezer 187 forint volt — az előző évhez képest 0,7 százalékos emelkedést mutat. Az idézett adatokból látható, hogy a közös gazdaságok a felhasználható bruttó jövedelemből főként a közös vagyont gyarapították.

— Bár nem értük el az ötéves terv ide vonatkozó irányszámait, növekedett az átlagtermés kenyérgabonából, őszi árpából, javulás látszik a napraforgónál, a cukorrépánál és a dohánynál. Fokozatosan növekszik — a ló kivételével —. termelő- szövetkezeteink közös á1 latállománya. Ennek eredményeként javul az állati termék értékesítés: tavaly az előző évhez viszonyítva Közel 2 ezer mázsával több hízómarhát, kereken 2 ezer mázsával több hízósertést értékesítettek közös gazdaságaink és 1963-hoz viszonyítva 2,9 millió literrel több tejet, 1 millió 200 ezer darabbal több tojást termeltek. Ugyanakkor javult a takarmányfelhasználás aránya valamennyi ágazatnál.

— Mintegy 1500-zal csökkent a tsz-tagok száma, ugyanakkor 2600-zal növekedett a rendszeresen dolgozó családtagok száma a szövetkezeti közösségekben. A munkakedv jónak mondha* Átvettük a Szabad Föld e heti számából.

tó. Ezt az anyagi érdekeltrég érvényre juttatásának köszönhetjük. Nálunk az össztermésből való százalékos részesedés vált gyakorlattá.

Ez felel meg legjobban a termelés jelenlegi szintjének. Ehelyett egyes helyeken a tsz vezetői a terven felüli hozamból való részesedést próbálják szorgalmazni. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a rosszul alkalmazott anyagi ösztönzés egyetlen esztendő alatt megingathatja a hitet a közös gazdálkodásban, utána évek kellenek, míg a bizalom helyreáll.

— A gyenge termelőszövetkezetekben még mindig sok a vita a növénytermesztők és állattenyésztők között, amiatt, hogy az állat- tenyésztők egész évben folyamatosan dolgozhatnak, s így nagyobb jövedelemre i e- hetnek szert, mint a növénytermesztők. Mi azt mondjuk: meg kell élni a növénytermesztőknek is családjukkal együtt a közösből.

A termelőszövetkezeti vezetőségnek pedig ennek megfelelően kell beállítaniok a részesedési arányokat.

— A jövedelemelosztás aránytalanságainak megszüntetésében elért eredmények lehetővé tették az egyes növénytermelési ágazatok fokozatos stabilizálódását. Nagyon jónak tartjuk, hogy az utóbbi években kifejlődött, stabilizálódott az tsz-ekben a dohánykertész gárda és ugyanez a stabilitás jellemző a gyümölcskertészetben. E két ágazatban az utánpótlás is erőteljesebb. Hasonló tendencia mutatkozik a zöldség- termelésnél. E két utóbbi területen különös gondot fordítunk a nők anyagi megbecsülésére.

— Fontosnak tartjuk a háztáji árutermelés támogatását. A százalékos, illetve a munkaegységre jutó részesedés mellett, ügyelnünk kell arra, hogy a tsz-tagok megfelelő minőségű munka vállalása mellett, részes takarmányhoz jussanak, sőt azt is javasoltuk a megye tsz- einek, hogy tarló vetés céljára az igénylő tsz-tagnak adjanak meghatározott földterületet a háztájin kívül, s erről a területről a szántási díj megtérítése és a vetőmag saját erőből történő biztosítása mellett — az összes termés a tsz-tagot illesse. Ezt a javaslatunkat már tavaly is sokan magukévá tették a szövetkezeti gazdák közül.

— Továbbfejlődésünk döntő biztosítéka: az emberek munkakedve. S hogy a munkakedv javul, arról bármelyik szövetkezetben bárki meggyőződhet. Mi mostanában több panaszos levelet kaptunk, amelyben a levélíró szóvá teszi, hogy szövetkezetükben az elnök kivételez, mert ennek vagy annak a családnak nagyobb területet ad művelésre, s neki kevesebbet. Valamikor csak a fix helyek betöltésével kapcsolatban merült fel a kivételezés gondolata az emberekben. Politikailag mi

nagyra értékeljük, hogy hitele lett a termelőszövetkezeti munkának és ebben mi a párt és a kormány politikájának realizálását látjuk.

— Ha azt vizsgáljuk, hogyan kell tovább lépnünk, kiinduló pontunk az, hogy a közös gazdálkodásban több és nagyobb a lehetőség, mint amennyit kihasználunk belőle. A lehetőségek jobb kihasználása érdekében nagy súlyt helyezünk a vezetés megszilárdítására. Ez az igény az utóbbi időben megérlelődött számos szövetkezetünk tagságában is. Az év elején nagyobb részt ennek felismeréséből 57 termelőszövetkezetben váltotta le az elnököt a tagság. Bár ez a szám soknak látszik, de a vezetés megszilárdítását szolgálta, s így részünkről is támogatásra talált.

— Az elmúlt évek egyik fő tanulsága, hogy a termelőszövetkezeti vezetőknek több figyelmet kell fordi- taniok az emberek egyéni problémáira, melegebb szívvel kell törődni velük. Megyénkben igen sok az özvegy, nagy számban található sokgyermekes család, a tsz- vezetőknek még több türelemmel és odaadással kell lenniök az ilyen emberek gondjai iránt.

— A falu jövője szempontjából döntő az ifjúság bevonása a termelőszövetkezeti közösségekbe. Azzal kell számolnunk, hogy megyénkben a fiatalok 30—40 százaléka a mezőgazdaságban marad, más lehetőség a megyén belül nincs a szánjára. Nekünk azt kell elérnünk, hogy ne kívánkozzon el a falujából, mert akkor soha nem érjük utói magunkat. Sokan ezt a problémát a hétvégi zsebpénzre szűkítik le. Nagyon egyszerű lenne a munkánk, ha csak erről lenne szó. Perspektívát kell nyújtanunk a fiataloknak, gondoskodnunk kell arról, hogy szakmát Szerezzenek, emberi szót kapjanak, hogy fokról fokra kulturáltabbá tegyük a munka- körülményeket a mezőgazdaságban, s biztosítsuk a művelődési lehetőségek széles választékát helyben is A magunk részéről külön is lényegesnek tartjuk a tanulmányi ösztöndíjak fokokozott biztosítását a szövetkezeti parasztok gyermekei számára.

— A szövetkezeteknek* azl ajánljuk, hogy fordítsanak különös gondot a biztonsági tartalék képzésére. Ugyanakkor nézzék meg jobban, mire megy a pénz, a jövedelem, s alaposan vegyék szemügyre a termékek önköltségét, s tegyenek meg mindent annak csökkentése érdekében. Árpolitikánk mai rendszeréből következően, a jövedelem alakulását vizsgálva, mi azt látjuk, hogy irányító szerveinknek is van tennivalója e téren. Ez azonban nem menti fel a szövetkezeti közösségeket az alól, hogy maguk is megnézzék, miként lehet a kipróbált, másutt már bevezetett eljárások segítségével olcsóbban termelni. Sehol a népgazdaság területén olyan tartalékokat nem látunk, mint a termelőszövetkezetekben, s ha többféle oldalról közelítjük meg e tartalékok feltárásának módozatait, munkánk bizonyosan sikerrel jár

— Milyen módon segítheti a párt- és állami irányítás a szövetkezett demokrácia fejlődését? Megítélése szerint hogyan kell helyesen értelmezni a szövetkezeti demokráciát?

— Az a véleményünk, hogy a termelőszövetkezeti demokrácia tiszteletben tartásának a párt- és állami szervektől kell kiindulnia. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy a demokrácia erősödése együtt járjon a fegyelem feltétlen erősödésével. Ez normális körülmények közöt együtt is jár. Azt kel! segítenünk, hogy ne csak a közgyűlésen — persze ott is —, hanem a napi munkában is érvényesüljön a gazda szeme. S hogy a szövetkezetek belső életében a legnagyobb befolyásuk a jól dolgozóknak legyen, s elsősorban a jól dolgozó emberek hangja nőjön meg.

— A kiküldötteknek al- kalmazkodniok kell a demokrácia követelményeihez. Meg kell keresünk sok embert. Közel kell kerülnünk hozzájuk. Világosan kell látnunk, hogy nem olyan olajozott dolog a falu átalakítása és sokszor bizony olyan helyzet áll elő, hogy amikor már csődöt mond minden manőverezés, a rendeletekben való jártasság. nem marad egyéb, mint a tagság szíve, akarata, s az egyszerű emberek józansága, arm átsegíthet nehéz gondokon. Az átalakulás nem megy érzelmi átélés nélkül. Mi úgy gondoljuk, hogy ezt napi munkánkban komolyan tekintetbe kell vennünk.

— Megvédjük termelőszövetkezeteinket egyes termeltető és szerződést kötő vállalatok túlkapásaitól. Az ilyen vállalatokban dolgozó egyes emberek azt hiszik, hogy a szövetkezet van őértük és nem ők a közösségért. Elfelejtik, hogy a szövetkezet adottságaiból adódóan nem lehet figyelmen kívül hagyni észrevételeiket, s azt sem, ha ellent mondanak. Ügy véljük, ez is a szövetkezeti demokráciához tartozik. Mint ahogy kapcsolódik ehhez a témakörhöz, hogy országos szinten egyszerűbbé kellene tenni a termelőszövetkezetek kapcsolatát a különféle vállalatokhoz. Például a jelenleginél még több növényféleségnél lehetne a termeltetést, a szerződtetést és felvásárlást egy-egy szervnek komplex módon végezni.

— Közvetlen tennivalóink elsősorban és főként a gyvnA vitkai Kossuth Tsz dohánytermesztő brigádja tavaly elnyerte a szocialista címei A képen: a tagok a napokban az utolsó holdak beültetéséhez készítették eiő a palántákat. Hammel J. felv,

ge termelőszövetkezetekben

jelentkeznek leginkább sürgetően. Megyénkben sóz a gyenge tsz. A mérleghiányos közös gazdaságok száma is tavaly 81-re növekede t. Ez a szám önmagában is :eízi, hogy feladataink milyen nagyok.

— Miben látja a kommunisták tennivalóit a falusi, helyi közélet alakításában és az embereknek a hatalom gyakorlásába való fokozott bevonása terén?

— A falusi közéletben a legfontosabb közügy a termelés. Ennek megoldására kell a kommunistáknak a fő figyelmet összpontosítani. E tekintetben igen fontos tennivalóként jelentkezik a versenymozgalom szélesítése. Jelenleg 115 brigád küzd a szocialista brigád címért

termelőszövetkezeteinkben és 240 termelőszövetkezetink csatlakozott az országos versenyhez. E verseny fő có! kitűzése a most következő hetekben az aratás jó elvégzése, amely ebben az esztendőben különösen bonyolult a növényápolási munkák elhúzódása miatt.

— A termelés megszervezésétől azonban nem független. hogy a lakosság miként művelődik, hogyan válik közüggyé a tanulás.

Pártszervezeteink. az ott dolgozó kommunisták a személyes példamutatás módszerével is előbbre oegithe- tik ezt a fontos ügy$t.

— Általánosságban fontosnak tartjuk, hogy a társadalmi élet minél több területére kiterjedjen a párt- szervezetek munkássága. Ma még helyenként bizonyos egysíkúság tapasztalható. Az jó, -hogy főként a termeléssel törődnek és ez nem is lehet másként, de emellett szükséges, hogy működésyk kiterjedjen új és új érők bevonására a falu életének irányításában.

— Számos tennivaló vár elvégzésre a községfejlesztési munka területén. E téren meg kell hallgatni, helyenként jobban, mint ahegy azt eddig tették a különféle javaslatokat, s elképzeléseket, s módot kell nyújtani arra, hogy a falu dönthessen, melyik javaslat valósuljon meg. A demokratizmus légköre akkor lesz teljes, ha a szövetkezetek belső életében és a falusi közéletben egyaránt érvényesül. E tekintetben is igen nagy a kommunisták felelőssége. Munkálkodnunk kell azon. hogy ezt a felelősséget minél löb- ben átérezzék a pártonki- vüliek közül is — fejezte be nyilatkozatát Orosz Ferenc eltvárs.

3

1965. június 12.