Kelet-Magyarország, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-11 / 136. szám
J. Türelem és határozottság Gyakran megtörténik, hogy felelős poszton álló, alapjában véve rendes, ro konszenves emberek megtévednek. Könnyelmű, rossz társaságba kerülnek, kártyáznak, italoznak, kisebb- nagyobb botrányba keverednek. S a felettesek ahelyett, nogy erős kézzel, idejében visszatartanak, őket, hosz- szú időn át türelmesen elnézik a helytelen viselkedést. Majd egy szép napon — türelmüket vesztve — rásütik a rendbontókra az alkatmatlanság bélyegét és Útilaput kötnek a sarkukra S ha ilyen esetekben egy- egy hivatalban, vagy akár termelőszövetkezetben is felvetődik a kérdés, miért nem lehetett ésszerűbb, emberségesebb megoldást találni, az illetékesek rendszerint azt válaszolják, hogy liberalizmus lett volna to- v«hb várni; betelt a mérték. „Ok nem nevelő intézet” s különben is felelős posztra kész emberek kellenek nem pedig olyanok, akiket alapvető dolgokra is figyelmeztetni kell. Kész ember. Igényes követelés. Vajon hol állna most a tsz-mozgalom, ha a szervezést annak idején ehhez a feltételhez kötöttük volna? Kész embereket a kezdet-kezdetén? Honnan? Hiszen a mozgalom is új volt, s kész szövetkezeti emberré csak a közös élet, a gondok, a feladatok növeke- dése közben nevelődhettek a falu legjobbjai. Hogy valóban azzá nevelődjenek, ahhoz még ma ig rengeteg türelem, jószándék és segítség szükséges. A türelem fontos és hasznos erény, $ ha jól élünk vele, mindig beérik a gyümölcse. Ehhez azonban a bizalmon kívül mély ember- ismeretre van szükség. Tudni kell, ki az az ember, aki megérdemli a türelmet. Ismerni kell a felfogásában, a becsületében rejlő értékeket, tehetsége bizonyítékait, családját, a faluban kivívott emberi rangját Mindazt tehát, ami jelenét, jövőjét, lehetőségeit meghatározza. A legtöbb helyen éppen azzal vétenek a türelem ellen, hogy nem veszik figyelembe az emberekben rejlő lehetőségeket. Csak a bosszantó jelenséget látják és liberalizmusnak tartanák türelemmel megbirkózni a jelenséggel. S azt sem veszik észre, hogy aki türelmetlen, az a szocialista együttélésre jellemző egyéb követelmények ellen is vét. Az is igaz azonban, hogy a türelem ellen — túlzott türelmességgel, határozatlansággal is lehet véteni. S a fejlődés során évről évre másként kell türelmesnek lenni, öt—hat éve még türelemmel kellett várni, hogy az új szövetkezeti elnökök sora a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges alapvető ismereteket megszerezze. Ma az ilyen várakozás már igénytelenség, hiszen — éppen a türelmes várakozás eredményeként — elnökeinek zöme otthonossá lett a vezetésben, technikusi, vagy még magasabb fokon ismeri az arotechni- kát. Arra is sok példa van viszont, hogy méltatlan emberek visszaélnek a türelemmel. Nem segít rajtuk a haladékok sora, a türelmes várakozás, és mind mélyebbre zuhannak, vagy legalább is nem fejlődnek. Pedig a szigorú, időben történő emberséges felelősség- revonás segíthetett volna. Ezért kell ismerni az embereket, hogy adott esetekben kiderüljön, mire van szükség: türelemre, vagy határozott fellépésre? Mert a felelőtlen elnézés már valóban nem türelem, hanem liberalizmus, tehetetlenség, esetleg cinkosság, összefonódás, korrupció lapulhat mögötte. A türelem nem csodaszer, de elengedhetetlen kelléke az emberek nevelésének. De a visszaélőkkel szemben nincs helye semmiféle türelemnek. Súlyos hibákat, szándékos bűnöket elnézni ugyancsak bűn, felelőtlen liberalizmus. Márpedig a türelem és a liberalizmus nem férnek meg együtt, ha némelyek összekeverik is a két fogalmat. A türelem épít, teremt, a liberalizmus mindezt lerombolja és beszennyezi. Ismerni kell a türelem határait. Tudni kell, hogy a türelem mit sem ér határozottság nélkül. A türelem bizalom az emberben, hit az ember lehetőségeiben, s egyben határozott fellépés a hibák, az elhatalmasodott rossz tulajdonságokkal szemben. Csak így fejlődhetnek a szép erények, csak így pusztulnak ki a rossz tulajdonságok gyökere is. Ezért testvére a türelem a határozottságnak. Kékesői Gyula CSURKA PÉTER: „&iké.Ly.fe.Lmet“ — Ez már mégis csak tűrhetetlen! A körülötte dolgozók, de még a távolabb serénykedők is meghallották az öreg ki- fakadását. Az új keresztépület felé vágták a fejüket. Az irodaház, az igazgatósági épület felé, s a már többször megmosolygott kedves kép tárult eléjük: Az első emelet' középső kis erkélye alatt állt Lajos, segédmunkás, anyagmozgató, akjbél most akarnak szakmunkást képezni. Ott állt Lajos az erkély alatt, jobb vállán két szál tízméteres lapos vas. á húsz kiló. Lengett a vállán, mint faág leng a szélben. Nyakán kidagadtak az erek, amint fejét felfelé, az erkélyre peckelte. Az erkélyen pedig ott mosolygott le reá Mancika, a fiatal gépírólány. Manci a vezér mellé vo}t beosztva, sokszor napokig elmaradozott mivel a vezér nem volt itthon, még a hazában sem volt; a külföldet járta, devizás üzleteket kötött Ilyenkor Manci munka után kutatott az osztályvezetőknél, a titkároknál kilincselt, kö- nyörgött és gyakran vastag dossziékkal tért vissza, s napokig másolt. Akkor éppen nem másolt, hanem állt az erkélyen, mosolygott le Lajosra: Lajos pedig mosolygott fel reá. Sokszor percekig tartott ez az epekedő, sóhajokkal teli játék. Manci szoknyáját fodrozta a szél. Lajos vállán lengett a két szál lapos vas. Szó azonban nem hangzott el se fentről, se alulról. — Néma Romeo, néma Júlia! — nevettek rájuk. Hamar híre ment ezeknek a hangtalan, epekedő, megismétlődő „erkélyjeleneteknek”. Lajos a sugármagas segédmunkás és Manci a vezér gépírónője Shakes- pearet beköltöztette a gyárba. Különálló expedíciók alakultak hizonyos érdekességek felkutatására. Az egyik expedíció hallgassa ki, mit mond Romeo (Lajos) miközben a laposvas leng a vállán, vagy a kezében nagy meszes vödrökkel, csapzott hajjal eseng felfelé. Vajon idézi-e a shakespearei Rómeó örökszép szavait: ...Csitt, mi fény tör át az ablakon? Jobb kooperációval elkerülhető lenne Sok a kötbér, mégtöbb a felesleges pereskeícs Vállalataink ügyei a döntőbizottság előtt Egyik esetben lisztet szállítottak és a bizonylat megírásakor elcsúszott az indigó. Későbbiekben a liszteszsákok visszaszolgáltatásánál a két vállalat között a zsákok számát illetően vita támadt, az ügy döntőbizottság elé került. A gondatlanság, felületesség okozta az időt, papírt rabló levelezést, vizsgálatokat és tárgyalásokat. De hány ügy van Ilyen? A vállalatok rendszeresen pereskednék; kötbérügyben, szerződéskötésért és szerződésszegésért, vagyoni követelésekért, szállítási késedelmességért, minőségért és bizonylatolásért. E pereskedés nagyságát statisztikai számok bizonyítják: 1965. első öt hónapjában a megyei döntőbizottsághoz 363 ügy érkezett — nyolcvannyolccal több mint az elmúlt év hasonló időszakában. A döntőbizottság ezalatt az idő alatt 420 esetben — 137 vitás dolog az elmúlt évről húzódott át — szolgáltatott igazságot. A vállalatok közötti pereskedésben túlsúlyban a kötbérügyek szerepelnek. A kötbérek a szerződések be nem tartására, szállítási késedelmességekre és egyéb okokra vonatkoznak. A döntőbizottsághoz öt hónap alatt 201 esetben nyújtottak be kötbérigényt. Érdekes és tanulságos, hogy a kötbérkövetelésben csak 81 esetben volt helytálló a kötbért bejelentő vállalat igénye. Huszonkét esetben az igény csak részben volt elismerhető, 59 esetben pedig teljesen elutasították. A kötbérigényt az objektív és szubjektív tényezők vizsgálatával döntik el. A vizsgálat azt bizonyítja, hogy nagyon sok a szubjektív tényező. A vállalatok közötti ellentétben gyakran játszanak szerepet a szerződési viták. Az egyik ilyen szerződési vitában a vállalat képviselője kijelentette, hogy nem hajlandó szerződést kötni bizonyos termékek legyártására, mert nem rendelkeznek megfelelő anyaggal. A vizsgálat bebizonyította, hogy anyag van, csupán a vállalat kényelmességi okból valamint az újtól való idegenkedésből szeretne megszabadulni a kért gyártmányok készítésétől. Néha az is előfordul, hogy a gyártáshoz szükséges anyagot valóban nem lehet biztosítani. De ilyen esetben is az lenne a célszerű, ha a vállalatok olyan kooperációs kapcsolatokat keresnének, amellyel a kezdeti nehézségeket leküzdhetnék. A megrendelő közületek sok esetben élnek minőségi kifogással a gyártó, Illetve kivitelező cégekkel szemben. A minőségi kifogásoknak legtöbb esetben alapja van, mégis pereskedéssel kell eldönteni az igazságot. Jellemző példa, hogy a minőségi kifogásnál az egyik vállalat azzal érveit: „új dolgozókat állított be a munkába és ezeknek a gyakorlatlanságából adódott a baj.” Egy másik vállalat amikor a hibák kijavítását reklamálták arra hivatkozott, hogy a kivitelezést irányító mérnököt most vették fel és nem lehet tőle elvárni, hogy hiba nélkül dolgozzon. Szubjektív okok ezek és semmi esetre sem elfogadhatók a hibák indoklására. Tipikus, hogy egyes vállalatok megtagadják bizonyos munkák ellenértékének a kifizetését. És ami kirívó, nem egy esetben az ügyek kirobbanásánál személyi ellentétek is közrejátszanak. Nem ilyen eset, de feltétlen tanulságos, amelyet most vizsgál a döntőbizottság. Egyik megyei vállalatunk kereken megtagadta különböző munkák kifizetését több vállalatnak. A pereskedés néha elkerülhetetlen, különösen kötbérügyekben, hiszen rendelkezés szabja meg, hogy a vállalatok kötbérigényeiket kötelesek bejelenteni. A megyénkben lévő pereskedések száma azonban túlzott. Azt bizonyítja, hogy nincs meg a kellő egyetértés, a jó kooperáció a különböző üzemek között: laza a munkák elvégzésének ellenőrzése, a terv és munkafegyelem, az anyagnormák betartása, és hiányos a bizonylatolás. Ha ezen változtatnának üzemeink dolgozói, vezetői, kevesebb lenne az ügv a döntő- bizottság előtt. Seres Ernő Panaszos levél nyomán Nemcsak Rozsályban gond Belterület hasznosítás, háztáji, takarmányelosztás és az igazság Biró Bertalan, a rozsályi Űj Élet Termelőszövetkezet tagja levélben kért segítséget panasza igazságos rendezésére. Azért emelt szót (tartalmilag idézve): hogy a tsz néhány vezető dolgozójának több beépített területet mutatnak ki a portáján mint a valóságban van, így azok nagyobb háztájihoz jutnak; hogy a könyvelésnél két dolgozónak 3000—3000 öl a háztáji területe; hogy az kap több takarmányt, akinek több a munkaegysége. Mérnöki megállapítások alapján A rozsályi Űj Élet Tsz- nek három éve elnöke a zajtai Grózinger Lajos. Ez idő alatt számos közgyűlési határozat, vezetőségi intézkedés született a közösségi és munkafegyelem szilárdítására, a háztáji földek renNapkelte az és napja Júlia... ö, hölgyem az! Öh, láng- szerejmem ő! Mondja-e vajon Júlia (Manci): Jóságom mint tenger, határtalan Szerelmem oly mély: mennél többet ad Neked, magamnak annál több marad... Ez a hangfelkutató expedíció, mely egy földszinti iroda sötétjéből magnetofonnal felfegyverkezve állt méla lesben, egybefolyó szövegeket nem tudott magneto- fonizálni, csak igen mélyről jövő, időnként fel-fel törő sóhajokat, egyes forró szavakat, mint például; te édes, drága liliom. Vagy egyszer az erkélyről alászál- ló egész kérdést: mi a másik neved Lajos? Lehetséges volna, hogy még egymás nevét sem tudják? — nevettek az expedíció tagjai. Pedig naponta felgyullad Capulet kertjében az örök szerelem tiszta fénye! És mintha csak ők lettek volna egyedül ezen a világon, nem akarták tudomásul venni, de nem is vették észre, hogy régen figyelik őket, mosolyognak rajtuk. Kint sem találkoznak a gyár kapuján kívül? Nem! A találkozásokat megfigyelő „szolgálat” is csak negatívumokkal szolgálhatott dezésére. Például mérnökökkel állapíttatták meg, kinek mennyi a telke, abból mit hasznosíthat a termelésben, 8 ez utóbbit egészítették ki a közösből háztáji földként- Hogy nem lehetett maradéktalanul igazságos a beépített terület mennyiségének meghatározása minden esetben, az előfordulhatott. Azonban akiknél probléma jelentkezett — volt rá már néhány eset — újrarendeztetták a dolgot, s tanácsi igazolással meg is történt a korrigálás. A mérnöki megállapításokon csak újabb felméréssel lehetne változtatni. Annál inkább helytálló a levélíró másik észrevétele, még akkor is ha csak két személyt említ, s a jelzett terület meghatározása pontatlan. A hasznosítható telek beszámítása a háztájiba régi vitákra, sok túlzott háztáji területhasznosításnak a felszámolására tett pontot a községben- Azonban — és Nem várják soha egymást a gyár kapujában, nem találkoznak presszókban. Az utcán sem látták még együtt őket. A kiszáradt szívűek, mint az öreg Muhai is, mégis azt kiabálják, hogy ez az állapot tűrhetetlen. — Ebben a gyárban komoly munka folyik. Nem hagyhatjuk tovább szó nélkül ezt a szirupos enyel- gést... — Senkinek sem ártanak vele... — Nyugodjon meg Muhai bácsi! Lajos így is túlteljesíti a normát... Azt az időt, melyet elenyeleg, sokszorosan behozza... Oda nézzenek!... Hogyan rohan a két szál lapesvassal?... A pártfogó: a brigád vezető volt, akit egyszerűen Sanyinak hívtak, pedig már régen levedletté ezt a becéző, fiatalító megszólítást; feltartózhatatlanul lépegetett a negyven felé. Egy ebéd utáni tereferén, amikor Muhaiék újra pellengérre állították Mancit és Lajost, az a kívánság is elhangzott: el kell járni az igazgatóságnál, hogy „Gapu- let" Júlia (Manci) szobáját helyezzék át az irodaház másik oldalára. Az az oldal nem esik útjába Lajosnak, így a kisasszony se ugrik ki az erkélyre, mert hiszen hiába is ugrana ki, ha nem jár arra Lajos. Arezt nagyon hamar észreveszik a tagok — egyes vezető beosztású dolgozók szívesen találtak kiskaput abban a járási javaslatban, hogy a hozzájuk tartozó idős tsz-ta- gok háztáji ügyét humánusan kezeljék. Fehér László, a községi tanács vb elnöke egy frissen készült kimutatást vesz elő. ő is sokat foglalkozik az utóbbi időben a háztáji dolgokkal. Itt derül ki, mi az alapja Biró Bertalan levelének. A tsz-ben. figyelembe véve a körülményeket, tizenhét olyan ház van, ahol egy háztartásban élnek fiatal és hozzájuk tartozó idős tsz-ta- gok- A tsz háztáji föld jegyzékéből összehasonítva a fiatal és a velük együtt élő —• apa, anya, após, anyós — öregek háztáji területét, az derül ki, hogy elsősorban a tsz vezető dolgozói esetében fiatalok is, idősek is egy-egy hold háztáji területtel rendelkeznek. Köztük a tsz főra még a fás szívűek közül sem vállalkozott senki, hogy személyhez szólóan felszólítsák őket, hagyják abba ezeket a „nyilvános főpróbákat”. A piros szívűek azt mondták: nem ártanak senkinek és nem mindennapi eset látni két fiatal szerelmének hangtalan kibomlását. Két hét telt el, s egyszer csak hiába lesték Júliát az erkélyen, Rómeót az erkély alatt. Nem tűntek fel. Csak egyetlen egyszer sietett ki Manci az erkélyre, az ott elhaladó Lajos elé egy összegyűrt papírkát dobott le. Lajos felvette, zsebregyürte, felmosolygott, ment tovább. Júlia belibbent. Lajos visz- szajövet sem állt meg — ezúttal nem laposvas, hanem gömbvas lengedezett a vállán — nyomult előre a műhelyek felé. — Na, itt már történt valami — kiáltott fel Muhai. És rögtön igaza is lett. Berohant a találkozásokat figyelő expedíció vezetője, fennhangon jelentette: — Tegnap este láttuk . Rómeót és Júliát” karonfogva, betértek egy moziba. — Na, itt van! Kellett ez nekünk? Vége a szép dalnak... _ kiáltottak fel többen. Keseregtek, mint akiknek kiloptak valamit a szívükből.. Még az öreg Muhai is elhervadt kevéskét könyvelője, annak az öccse mint brigádvezető, egy másik brigádvezető, az agronó- mus és egy könyvelőségi dolgozó. A_ többi, főként nem vezető beosztású közös háztartásba tartozóknál, az egy hold mellett az idősek jóval kevesebbet, főként 800 ölet kapnak. Nem beszélve arról, hogy mindaz az elosztás helytelen, aminek nyomén a közös háztartásban élő idős é, fiatal tsz-tagok összes háztáji területe több mint 1600 ül a hibát még azzal is bővítették. hogy éppen néhány vezető családja esetében — azok hasznára — léptek nagyobbat a törvénytelenségben. »Aki nem kapál ne kaszáljon" A panaszos levélnek a harmadik felvetése, a takar- mányelosztás — megítélés szerint — az adott viszonyok közt megfelelő. Hivatkozik is rá Biró Bertalan, amikor azt írja: a közgyűléseken arra az álláspontra helyezkednek, hogy aki nem kapál az ne is kaszáljon ... Mos, ebben van is jó adag igazság- Egyébként nem munkaegység arányában kapják a kaszálnivalót a tagok. A jegyzőkönyvből is kiderül; a 60 esztendő alatti — tehát általában munkabíró — tagoknak kapálnivalót keil vállalniok, s e vállalás arányában kapnak takarmányt harmadában. Azok az állattenyésztésben vagy máshol dolgozók, akik nem vállalhatnak kapálnivalót, a növénytermesztőkkel egyznlő arányban jutnak kaszálóhoz. Idősebb, de munkát vállaló tagok, függetlenül a vállalás mennyiségétől — fél rész vagy egész rész — egész rész kaszálnivalót kapnak. A nyugdíjas, munkaképtelen öregek féirészre jogosultak, hogy az egy tehénkéjüknek legyen takarmányukHumánus utat Jó volt, helyes volt, hogy Biró Bertalan megírta aggályait: még akkor is. ha a belterületek hasznosításának és a takarmányelosztásnak az ügyében nem érthetünk vele egyet. A közös háztartásban élők túlzott háztáji használatán korántsem csak a rozsályiaknak kel! elgon- dolkozniok, hanem éppen ftgy, ahogy a Mezőgazdasági Értesítő június másodiki számában — s lapunkban is — megjelent FM.-közlemény meghatározza: a maximális 1600 öl keretein belül humánus útját kell találni a közös háztartásban élő öregek háztáji jogának a valóra váltásában. Samu András
