Kelet-Magyarország, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-08 / 133. szám

Caamano a nép bizalmát élvezi Dominikában A ,,bőrnyakuak“ elhagyták as országot Santo Domingo, (MTI): Santo Domingo, a domi­nikai főváros nyugati hír- ügynökségi jelentések sze­rint „teljes nyugalomban” töltötte a vasárnapot. Ez­zel a nyugalommal össze- férhetőnek tartják, hogy a szembenálló felek: az Imbert-féle jobbolda­li junta és az alkot­mányos Caamano-erők, illetve az amerikai meg­szállók között a nap fo­lyamán hétszer borult fel a tűzszünet. A lövöldözések a San Isid­ro támaszpontot a város belterületén létesített kül­földi megszállási negyeddel összekötő folyosó mentén zajlottak le. Esemémfek sorokban Koszigin szovjet kormányfő hétfőn a Kremlben fogadta Borisz Krajgert, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács elnökhelyettesét, a Moszkvá­ban tartózkodó jugoszláv kor­mányküldöttség vezetőjét. Az indonéz Kormány enge­délyezte, hogy a fajüldöző Verwoerd-rendszer ellen har­coló Dél-Afrikai Ellenzéki Párt állandó irodát nyisson Djakartában. Hanoiban befejezte munká­ját a harcoló vietnami nép­pel vállalt szolidaritás máso­dik nemzetközi szakszerveze­ti értekezlete. Az értekezlet részvevői egyöntetűen elfoga­dott határozatukban szigorúan elítélték a vietnami amerikai agressziót és a vietnami prob­léma megoldásának egyedül elfogadható módjaként teljes egészében magukénak vallot­ták a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front álláspont­jait. Visszaérkezett Rómába az Olasz Kommunista Párt kül­döttsége, amely az elmúlt he­tekben, hivatalos látogatást tett Kubában. A két párt képviselőinek tanácskozásairól közös közleményt írtak alá. A szovjet fővárosban meg­nyílt a szocialista országok szakszervezeti központjainak értekezlete. Az értekezlet munkájában részt vesznek a KGST-tagállamok. továbbá Jugoszlávia és a Szakszerveze­ti Világszövetség képviselői. Ho Si Minh, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bi­zottsága elnöke, a Vietnami Demokratikus Köztársaság el­nöke, táviratban köszönte meg a 75. születésnapjára Dobi István és Kádár János elvtárs­tól kapott jókívánságokat. Szófiában megnyílt a VII. országos békekongresszus. A meghívottak között van Jean Lafitte, a Béke-világtanács képviselője. Az értekezleten részt vesznek a szovjet, a ro­mán, a jugoszláv, a görög és az argentin békemozgalom küldöttei. Siena és Firenze tartomá­nyokban a hatóságok egy hónapra felfüggesztették tíz polgármester hivatali műkö­dését, mert részt vettek a vietnami szolidaritási tünte­téseken. A jelentésekből kitűnik, hogy a Caamano-kormány egyre nagyobb népszerűsé­get vív ki nemcsak a fővá­rosban, hanem az ország legkülönbözőbb területein is. Az AP amerikai hírügy­nökség is megerősíti azt a hírt, hogy jóllehet a junta fegyveres erői a jelek sze­rint ellenőrzésük alatt tart­ják az ország északi részét, Santiagóban és más vá­rosokban Caamanoé a nép rokonszenve. Az alkotmányos kormány­zat egyébként vasárnap is­mét felhívta a figyelmet ar­ra, hogy Imberték rendőrsé­ge kegyetlen terrorintézke­déssel sújtja azokat a polgá­rokat, akik a jobboldaliak által megszállt helyeken Caamano híveinek mondják magukat. Vasárnap visszatért Santo Domingóba U Thant ENSZ főtitkár dominikai ügyekkel foglalkozó rendkívüli meg­bízottja: dr. Antonio Jósé Mayobre. Közben az Ame­rikai Államok Szervezeté­nek háromfőnyi bizottsága, Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa hétfőn délután — magyar idő sze­La Paz, (TASZSZ): Az utóbbi napokban szá­mos bolíviai szakszervezeti vezető kényszerült az ország elhagyására, hogy megme­neküljön a katonai junta és a fegyveres erők önké­nyétől. ötvenhatan repülő­gépen Argentínába utaztak, ahol a jelentések szerint internálták őket, A huanuni bányaüzem 50 munkása be­adványban kért a kormány­tól engedélyt az országból való távozásra. A TASZSZ tudósítójának értesülése szerint sok szak­Prága, (MTI): J. B. Tito elnök, a JKSZ főtitkára és felesége, vala­mint a kíséretében lévő sze­mélyiségek hétfőn Antonin Novotny köztársasági elnök, a CSKP KB első titkára és felesége társaságában a csehszlovák fővárostól mint­egy 06 kilométerre fekvő Cenkovba látogattak. A ju­goszláv elnök 1912 májusá­tól augusztusig, 16 szlovén munkatársával együtt az ot­tani üzem lakatosműhelyé­ben dolgozott. Az akkori Hétfőn véget ért a belgrá­di kelet-nyugati nemzetkö­zi kerekasztal-értekezlet, amelynek munkájában 19 európai állam képviseleté­ben mintegy 100 politikai és közéléti személyiség vett részt. Jelen volt Kana­da képviselője is. A* értekezlet résztvevői megvizsgálták többek között amely a múlt héten érke­zett Santo Domingóba, do­minikai polgári politikusok­kal és külföldi nagykövetek­kel folytatott megbeszélést. E tárgyalások központi té­mája a „szélesebb alapo­kon nyugvó koalíciós kor­mány „felállítása” de sem­mi hír nincs arról, hogy va­jon valamelyest is közelebb jutottak-e a megoldáshoz. Most a hét elején már „csak” 12 500 amerikai ejtőernyős és 700, a légi­erőkhöz tartozó katona teljesít szolgálatot Do­minikában, ugyanis va­sárnap az utolsó ameri­kai tengerészgyalogosok is elhagyták az orszá­got. A „bőrnyakuak” április 28-án, a dominikai népi fel­kelés negyedik napján száll­tak partra. Azok az ameri­kai fegyveresek „akik Do­minikában maradtak, a sebtiben összehozott” Ame- rika-közi fegyveres erők ré­szét képezik. Az AÁSZ- erőkben 1560 brazil, Costa Rica-i, hondurasi és Nicara- qua-i katonai személy tar­tozik. rint 20,25 órakor — össze­ült, hogy folytassa a domi­nikai helyzet feletti vitát. szervezeti funkcionáriust a Bolíviával szomszédos álla­mokba száműztek. A tudósításokból kiderül, hogy a bányászok még ko­rántsem adták fel a harcot. A tárnákat katonaság vette körül, s a hatóságok felszó­lították a bányászokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül szolgáltassák ki fegy­vereiket. A kormány ugyan­is mindenképpen érvényt akar szerezni annak a ren­delkezésének, amellyel le­szállította a bányászok mun­kabérét és a „fölöslegesnek” minősített hatezer bányászt elbocsátotta. vasgyár azóta jelentősen ki­bővült és termékeit ma már 40 országba szállítja. Hétfő este Prágában Tito és felesége fogadást adott Antonin Novotny és fele­sége tiszteletére. A meghitt, baráti hangulatú fogadáson megjelentek a CSKP KB el­nökségének és a kormány­nak a tagjai, a csehszlovák politikai, gazdasági és kul­turális élet kiemelkedő sze­mélyiségei. Jelen volt a Prá­gába akkreditált diplomáciai képviseletek számos vezető­je és tagja. „a leszerelés és Európa biz­tonsága” továbbá „az ENSZ válsága” kérdéseket. A megvitatott kérdésekre vonatkozólag a kerekasztal- értekezlet határozatokat ho­zott. Ezenkívül elfogadtak külön határozatokat is, ame­lyek elítélik az Egyesült Államok vietnami agresszi­óját és dominikai fegyveres beavatkozását. Összeült a Biztonsági Tanács Megtorlások Bolíviában Tito látogatása Cenkovban Véget ért a belgrádi kerekasztal-értekezlet Kudarc vár minden egységbontó kísérletre Az Indonéziában járt szovjet pártküldöttség sajtónyilatkozata Az SZKP küldöttsége, amely Rasidovnak, a Központi Bi­zottság elnökségi tagjának, az Üzbég Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak vezetésével részt vett az Indonéz Kommunista Párt fennállásának 45. évforduló­ján rendezett ünnepségeken, Djakartában nyilatkozatot jut­tatott el a sajtóhoz. — Az SZKP küldöttsége — mondja a nyilatkozat —, amely részt vett az Indonéz Kommunista Párt fennállásá­nak 45. évfordulójával kap­csolatos ünnepségeken, kö­szönetét mond az indonéz kommunistáknak és a szov­jetunió minden barátjának azért a meleg és testvéri fo­gadtatásért, amelyben pár­tunk képviselői Indonézia földjén részesültek. — Az SZKP küldöttsége az ünnepségeken való részvéte­lével igyekezett előmozdítani hogy erősödjék a barátság és az együttműködés a szovjet és az indonéz nép, a két or­szág kommunistái között, erő­södjék az összefogás és az egy­ség a nemzetközi kommunis­ta mozgalomban, az imperia­lizmus, a gyarmati rendszer és a neokolonializmus ellen küzdő összes erők között­— Ugyanakkor az SZKP küldöttsége kénytelen felhív­ni a figyelmet arra, hogy Peng Csen, a Kínai Kommu­nista Párt küldöttségének vezetője, a párt Politikai Bizottságának tagja, az Indo­néz Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának Társada­lomtudományi Akadémiáján tartott előadásában provo­kációs támadásokkal és rá­galmakkal illette az SZKP és a szovjet állam politikáját. A szovjetellenes előadást a pekingi rádió is közvetítette, az Api Revolusi című lap és más kínai nyelven megjelenő indonéziai lapok közölték. — Az SZKP küldöttsége tiltakozik amiatt, hogy a Kí­nai Kommunista Párt veze­tőségének felelős képviselője az Indonéz Kommunista Párt vendégszeretetével visszaél­ve a rendelkezésére bocsátott előadói emelvényt arra hasz­nálta fel, hogy méltatlan és sértő támadásokat intézzen a Szovjetunió Kommunista Pártja ellen, amelynek kül­döttsége az indonéz komm«* nisták vendége volt. Peng Csen előadása alkal­mas volt az antiimperialista erők egységének aláaknázá- sára, holott erre az egységre különösen szükség van most, amikor az amerikai in oeria- lizmus agressziót követ el a testvéri Vietnam ellen. Ilyen megnyilvánulások csak az amerikai imperialistáknak szereznek örömet. — Az SZKP küldöttsége, amely az Indonéz Kommu­nista Párt meghívására tartóz­kodott Indonéziában, sajnál­kozását fejezi ki, hogy olyán kiemelkedő eseményt, mint az Indonéz KP alapításának 45. évfordulója, a kínai kép­viselők szakadár céljaikra használták fel. — Mindamellett nem két­séges, hogy kudarc vár min­den olyan kísérletre, amely­nek célja a szovjet és indo­néz kommunisták barátságá­nak megbontása, a Szovjet­unió és Indonézia antiimpe­rialista szövetségének alá- ásása — mondja befejezésül a nyilatkozat. (MTI) Dominikai krónika Ember a hajókazánban ii. Rafael Leonidas Trujillo Molina, Dominika Washing­ton akaratából lett diktátora nemcsak hazug demagóg volt, hanem tömeggyilkos is. A rezsim egyik hivatalos ki­adványa szerint az ő ural­ma alatt sikerült rendezni Haitivel a határkérdést és ezzel <5r&k békét teremteni Hispaniola szigetén. Nos, Trujillo 1937-ben zsoldosai­val átlépte a korridort és tízezer haiti négert öletett halomra. Ennyiben igaz, hogy „örök békét” teremtett. Különben is szeretett min­den problémát „radikálisan” megoldani. Ha valaki nem tetszett neki, „örök békére” kárhoztatta és punktum. Amikor például a kubai nép elsöpörte az ottani dik­tátort, Fulgencio Batistát, erre is a maga módján rea­gált: a merényletek egész sorát szervezte a kubai for­radalom vezére: Fidel Cast­ro ellen. Bosszújának, vad­állati dühének általában nem állták útját a határok. Erre az egyik legborzal­masabb példa dr. Jesus Ga- lindez professzor esete. Egy ismeretlen telefonál Galindez nemzetközi hírű tudós volt. Santo Domingo egyetemén történelmet taní­tott. Az igazmondás és az emberség erősebb volt ben­ne, mint a megtorlástól va­ló félelem — és ez volt a tragédiája. Előadásaiban nem rejtette véka alá, mi a véleménye Trujillóról. Barátai egy éjjel értesítet­ték: azonnal meneküljön, el akarják hurcolni. Életve­szélyes körülmények között, nagynehezen sikerült egy halászbárkán elhagyni az országot. New Yorkban telepedett le. Egy napon ottani laká­sán csengett a telefon. Iz­gatott férfihang jelentkezett: — Professzor úr! Az ön személyes segítségére van szükségem. Könyörgöm azonnal jöjjön! Az ismeretlen telefonáló megmondta a címet, aztán — mielőtt Galindez részle­tesebb magyarázatot kérhe­tett volna — letette a kagy­lót. A telefonálók jól ismer­ték a professzort: szerette hazáját és ha honfitársainak segítségre volt szükség, kép­telen volt nemet mondani. Amikor belépett a meg­adott címre, köszönés he­lyett leütötték. Kocsiba gyö­möszölték és a kikötőbe hurcolták, ahol egy régi te- herhajón dominikai zászlót lengetett a szél. Nyomozás közben a tanár barátai azt hitték, Galin- dezt Trujillo börtönébe vit­ték, később a teherhajó egy megszökött matrózának val­lomásából kiderült: Jesus Galindezt útközben eleve­nen elégették a hajó kazán­jában. Rafael Leonidas Trujillo Molina „genera­lisszimusz” nem szerette a nyomokat... U*leli megfiszféltetés... A pénzt viszont nagyon. Ahogy a tekintélyes londoni Times megfogalmazta, „egész Dominika Trujillo magánbirtoka volt.” Ha va­lahol jó üzletet szimatolt megvette a céget. Ki merte megtagadni, hogy eladja ne­ki? Esetleg, társnak ajánl­kozott. Ki bátorkodott vol­na visszautasítani ekkora megtiszteltetést? Ha egy- egy vállalkozása mégis vesz­teségesnek bizonyult, Trujil­lo eladta a csődtömeget — az államnak Trujillo, a magánember simán elintézte Trujillónál, az államfőnél, hogy a kormány megvegye a bukott vállalkozást és jó árat fizessen érte... A diktátor vagyona így aztán egyszerűen fantaszti­kus méreteket öltött. Famí­liája kezébe került a meg­művelt földterület egyhar- mada, 16 cukorgyárból 12, az ország légiforgalmi tár­sasága, állattenyésztő far­mok. rádió- és tv-állomások, tej- és húsfeldolgozó üze­mek, cement-, hajó- és tex­tilgyárak, malmok, gyapot- ültetvények és bányák egész hálózata. Az üzletember és az „ál­lamférfi” azonulására jel­lemző a következő eset. Amikor a zsarnok „megvet­te” az ország legnagyobb ci­pőgyárát. rendeletet adott Ki, amelyben megtiltotta * parasztoknak a mezitláb- járást. Vagyonát nyolcszáz millió dollárra becsülték. 1870 Tr u j i I lo-szobor Nyereségvágyát beteges hiúsága felülmúlta. El Be- nefactornak, „Jótevőnek” neveztette magát, sőt mi több: maga is így írta alá a hivatalos okmányokat. A kórházak termeiben ez a felirat díszelgett: „Csak Trujillo gyógyíthat meg!” A vízművek homlokzatára ezt vésette: „Trujillo adja az ivóvizet!” A rezsim egyetlen napilapja, az El Caribe ilyen címekkel il­lette: ,.E1 Libertador, vagyis a Felszabadító, Az Ország Első írója. Az Amerikai Földrész Első Antíkommu- nistája, Amerika Megváltó­ja”. A kis ország területén 1870 Trujillo-szobor volt. A diktátor magáról nevezte el Santo Domingot Ciudad Truiillónak. Volt Trujillo- tartomány és így tovább. Egy biztos: Washington méltán nevezhette Jótevő­nek a diktátort, aki biztosí­totta Dominikában az Egye­sült Államok gazdasági-po­litikai befolyását. A rugal­masabb Kennedy-oolitika ideién azonban a hangos­kodó, még taktikai változás­ra is kéotelen zsarnok kez­dett kellemetlenné válni megbízóinak. A Fehér Ház szívesen látott volna szalon­képesebb helytartót Santo Domingóban. A zsarnok ez­zel elvesztette egyetlen tá­maszát és végzete nem is késett soká: 1561 májusá­ban a San Cristobal felé vezető országúton fekete Li­mousin keresztezte kocsija útját és a támadók rövid tűzharcban végeztek a dik­tátorral. Az újjongő nőn a hír hal­lattára elözönlötte az utcá­kat. A tömeg elsöorő erővel haladó kormánv megalakítá­sáért tünteti. Ekkor azon­ban amerikai hadihajók tűntek fel Dominika part­jain... Következik: ...És újra i tengerészgyalogosok. Harmat Endr# 2 1965. június 8.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents