Kelet-Magyarország, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-08 / 133. szám
Exportgondok Egésznapos program Sóstón Ünnepeltek Kitüntették a legjobban dolgozó munkásokat Megyénk ipari vállalatai eleget tettek a Központi Bizottság határozatának az export növelésében. A múlt évhez viszonyítva ebben az évben mintegy hetven százalékkal több exportterméket terveznek gyártani. A nem kismérvű emelkedésben nagy része van az ebben az évben végre termelési feladatát növelő konzervgyárnak és a múlt évben is szép sikereket elérő dohányfermentáló gyárnak. Annak ellenére, hogy az első negyedévben a múlt év első negyedéhez viszonyítva 229.20'o-os eredményt értek el vállalataink, — a tervhez viszonyítva mégis lemaradás van. Pedig kifizető a vállalatainknak. ktsz-einknek az exporttermékek gyártása, hiszen a jó minőségben elkészített cipő nagy hasznot jelent a ktsz-nek, nagyobbat mint az ugyanolyan meny- nyiségben jelentkező szolgáltatás. Jól tudják ezt a szövetkezetek dolgozói is. Az időnként jelentkező anyaghiányokat azonban nem lehet lelkesedéssel pótolni, itt kell majd az anyagosztályoknak jobban segíteni. Persze a szövetkezeteknek is jobban kell törekedniük a jobb szabászati módszerek kialakítására. A MERT jelentéseit tanulmányozva örömmel' nyugtázzuk azt a tényt, hogy vállalataink termékei nem szerepelnek a minőségileg kifogásolt áruk sorában. Általában nincs probléma az ez évben indult konzervipari termékek gyártásában sem. Jó minőségű munkát végeznek a dohányfermentáló dolgozói is. Nagyon fontos, hogy valamennyi exportra termelő vállalat, ktsz eleget tegyen a minőségi kívánalmaknak. Keresik külföldön a radiátorokat is. A radiátort gyártó Vasöntödéi Vállalat egyelőre azért küzd, hogy tervét túlteljesítse, legyen megfelelő mennyiségű radiátor a házai megrendelőknek. De Az Egészségügyi Minisztériumban közölték, hogy ebben az évben az ország egyetemein 872 orvos és 177 fogorvos kap diplomát. Minden fiatal orvos három állást pályázhat meg az egyetemeken kifüggesztett állásjegyzékből. Az új orvosok közül 85-öt belgyógyász, 80-at sebész, 65-öt csecsemő és gyermek, 42-őt szülész-nőgyógyász, 51-ét tüdő, 23-at fül-orr-géNagy szaktudást kívánt a sárágyú. Pedig egyszerű volt megformálni. Csak egy gombócot kellett gyúrni, amibe belenyomtam az öklömet. Lett belőle egy lábos forma. Ezt olyan pontossággal kellett a járdára csapni, hogy a szája kerülete egyszerre érje a járdát. Ilyenkor a légnyomás a sárból kicsapott egy darabot széles pukkanással. A pukkanás mutatta, ki milyen ügyes ágyúcsináló. Persze, ez már nagyon régen volt, falun, gyermekkoromban. Életem első iskolai vakációja is jól megmaradt emlékezetemben. Nagy viharok dúltak akkor a gyermekek között. A békaőrség volt az Oka minden ellenségeskedésnek. Mindenki nem leintett békáőr. S azok. ak’k kimaradtak, ellenségei lettek azoknak, akik bekerültek a nagy tisztségbe. Nekem sikerült bekerülnöm. Nagy szó volt pedig. Ma is az, mert ki büszkélkedhet meglett férfi korában. hogy még békaőr is volt az életben? Én pedig az voltam: békaőr. A grófnál lehetett jelentkezni. Gróf is élt a mi határunkban, a kastélyában. Küérdemes azon gondolkozniuk, hogy a külföldi piacon is versenyképessé lehetne tenni ezt az igen keresett terméket. Ehhez azonban az szükséges, hogy az egy négyzetméterre jelentkező vasanyagfelhasználást minél alacsonyabbra tudják csökkenteni. A jelenlegi több mint harminckiló nem verseny- képes a világszínvonal alig több mint húszkilós felhasználásával. Évek óta probléma van a Tiszavasvári Alkaloida anyagellátásával. A gyár életképességét messzemenően dokumentálja a nagyobb összegű népgazdasági beruházás, de vajon a probléma megoldásához elegendő-e ez? Hatékonyabb segítségre van szükség. Az exporttermelés növelése nagyon fontos. Ennek ellenére nem lehet minden más tevékenység és a minőség kárára termelni. Ezt általában megértik vállalataink. Sokszor nem is rajtuk múlik a termelés növelése, a minőség javítása. A ruhagyár dolgozói is felkészültek az exporttermelésre, de a kért árut a külkereskedelem üzletkötései nem fedezték. Ez megnehezíti a termelést, mert átállásra, új termék gyártására kell ismételten berendezkedni. Az ütemesebb termelés kialakításában a ruhagyár központjának kell többet tenni. A külkereskedelmi vállalatoknak segíteni kellene abban, hogy a gyártó egységek előbb kapcsolatot alakítsanak ki a megrendelőkkel, hogy a kívánságok ne áttételeken jussanak el a termelési egységekhez. A megye ipari termelésének több mint tíz százaléka export; a gondok azonban nem fejezhetők ki számokban. De érdmes többet foglalkozni az exporttal, hiszen jelentős népgazdasági bevétel forrása. V. I. ge. 23-at szemész, 40-et röntgen és 36-ot laboratóriumi szakra irányítanak. A fővárosi és a vidéki városokon kívül 170 új orvost a falvakban helyeznek él. Vidéki állásuk elfoglalása előtt ezek a fiatalok is kórházi gyakorlatot folytatnak. A közegészségügyi és járványügyi szerveknél az idén végzettek közül 45-öt vár munkahely. Ionos figura volt. Egyszer azt vallotta, hogy az egészséget higiéniával kell megtartani. Ha levelet hoztak neki tálcán, felrántotta szarvasbőr kesztyűjét, úgy nyúlt érte. Az ajtókilincsek mellé apró edénykéket akasztottak neki, melyekben fertőtlenítő, meg vatta volt. Mikor egyik szobából ót akart haladni a másikba, a lisoform fertőtlenítőbe belemártotta a vattát, s végighúzta a kilincset. Csak azután fogta meg. Persze, ekkor már felhúzta szarvasbőr kesztyűjét. így haladt szobáról szobára. Lassan, de — egészségesen. Másszor pedig éppen fordítva jött fel mániája a fejébe: kiment félmeztelen a földekre ásóval, kapával, a parasztok. cselédek közé. Velük együtt dolgozott. Köpködte a markát is, ahogyan látta. Vagy leült a trágyadomb mellé, s ott kuksolt napestig. Azt hajtogatta ilyenkor: „A paraszt egészséges és sokáig él, mert benne van a piszokban.” De bármelyik mániája is volt, egynék mindig rabja maradt: a békáktól kimondhatatlanul undorodott. A kastély mögött keskeny sétánv- nyal, apró szökfikúttal, törpe Az immár hagyományossá vált építők napját vasárnap rendezték meg Sóstón. A kedvezőtlen időjárás ellenére is több, mint ezer ember utazott ki a szabadba, hogy családjával, munkatársaival együtt ünnepeljen. Az ÉM. Szabolcs-Szat- már megyei Építőipari Vállalat, az Építő és Szerelő Vállalat, a KPM Közúti Üzemi Vállalat hatalmas feldíszített sátorban látta vendégül legjobb dolgozóit. Az építőkkel együtt ünnepeltek a megye és a város vezetői is. Ott volt többek között Orosz Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, Gombás Sándor, a megyei pártbizottság titkára, Murczkó Károly, a városi pártbizottság első titkára, Bíró László, a városi tanács vb. elnöke, Végh Já— Gyerünk, legények, vár az igazgató. Addig el kell intézni a napi adagot — áll fel Gaál Dénes ebéd után. És a „legények” — 17-től hatvanesztendősig — leballagnak a műhelyekhez. Van még idő munkakezdésig. A fiatalok — egy-két- hároméves tanulók —- előkerítik és rúgják a labdát. A többiek, a mesterek, előbb csak nézik, majd né- hányan kedvet kapva beállnak a srácok közé. „Történelmi években** Az igazgató éppen elment- a határba, s megkérdem Gaál Dénest, mikor akarnak találkozni vele. Sejtelmesen mondja: — Nem ezzel, hanem az Otthonival. Az az igazi. — Éjjel-nappal dirigál... — Dénes a tréfamesterünk — mondja Balogh Emil, a brigódvezető. A Csengeri Állami Gazdaság műhelymunkásainak többsége tízéves törzsgárda- jelvény, s több kitüntetés tulajdonosa: együtt nőttek az üzemmel. De ez a törzs- gárda, a hosszú évek közös munkáján túl, másról japánfákkal, miniatűr alagutakkal berendezett kis kert várta délutánonként. Estébe nyúló sétákat tett itt. Ez volt a szolgálati helyünk: napi 50 fillérért össze kellett fogdosnunk a kertben a békákat, s egy meszes gödörbe dobnunk. Puszta jelenlétünktől is megnyugodott a gróf. De vigyáztunk, nehogy egyetlen béka is ugrándozzon a gróf úr lába előtt, mert amellett, hogy a rossz- nyavalya kitöri, még az 50 fillér napszámunkat sem adná meg. Amint mondom, ezen az első vakáción amiatt csaptunk össze, mert nem juthatott be mindenki békaörnek. Az „állástalanok” megtámadtak minket. Pribék Ga- biék padlásán védekeztünk. Az ellenség előre elkészített papírlövedékekkel indította első rohamát. A papírzacskók tele porral. S amikor a ház végénél a papírzacskók összeütköztek a fehér fallal, tenyérnyi pamacsot hagytak rajta. Csakúgy füstölt. mint egy valódi ágyú. Akkora por lett a csata hevében, hogy egymást alig láttuk. A szép fehér házfal szürkére mocskolódott. De Pribék Gabi hőstette örökké élni fog emlékezetemben: a felkapaszkodó ellenség vezérét. Szabó Jancsit átnya- lábolta a létra teteién. s Du- govits Titusz módjára magával rántotta a mélybe. Pribék Gabi esett hanyatt, Szabó Jancsi pedig rá, aki csak nos, a megyei pártbizottság ipari osztályának munkatársa, Dézsi István, a megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztályénak vezetője. Ott voltak az építő vállalatok igazgatói és más vállalati vezetők. A délelőtt folyamán a vendégek izgalmas sportműsort láthattak. A hatalmas fák alatt felállított ringben Hajdú és Szabolcs megye öklözői mérték ösz- sze erejüket. Bensőséges ünnepséget tartott az Építő és Szerelő Vállalat. Kandct Pál, a megyéi párt vb tagja, a vállalat igazgatója két dolgozónak nyújtotta át az „Építőipar kiváló dolgozója” miniszteri kitüntetést és a vele járó pénzjutalmat. A kitüntetések átadásánál jelen volt Végh János, a Is nevezetes: 1959 óta szocialista brigádban vannak. Évenként megújítják vállalásaikat, s most már a mozgalom ezüst fokozatára jogosultak. Hat esztendő! Aligha lehet hozzájuk hasonló két brigádot találni a megyében, akik a nagyipari munkásokkal egyidő- ben összefogtak itt, a legtávolabbi részén az országnak. A brigád életének eseményeit már amolyan „történelmi” években mérik. „Három éve — mondják —, amikor megkezdtük a munkásakadémiát...” Négy esztendeje, hogy a fiatalabbaknál már nem hiányzik a nyolc általános...” Mert a brigád nem afféle munka-veteránokból áll. Köztük van a maguk nevelte Simon Sándor, aki leszerelés után visszatért a brigádba. A brigád villanyszerelő szakmához legjobban értő tagjai korosak. Elküldték hát a fiatal Császár Jóskát kétéves szakfeltápászkodott. Bezzeg Pribék Gabi orvosok kezébe került. Ma is sántítja a forgóját, Pesten tanít valamelyik egyetemen. Énértem, az én 50 filléremért is harcolt. Anyámnak úgy csillogott a szeme, mikor átádtam neki a fényes pénzdarabot, a békaőri napszámot. Dehogy vettem vólna belőle egy kiságyát se a játékboltból. AZ ágyút is magam gyártottam. Az őrségben megbarátkoztam a békákkal. Nem egy ágyúm volt. Sok. Ahány béka, az mind ágyú lett az én kezem alatt. Az ingem korca tele volt békákkal. Ott bre- kegtek-mászkáltak a derekam körül. És milyen pontos ágyú volt a béke: kivettem egy megtermett, szép szál békakomát a derekam mellől, leállítottam a célponttal szemben. A nadrágzsebemben mindig volt készítve duzzadt kukoricaszem. Egyet betettem a szájába, neki irány ítotam a célnak, s puff! —- a tenyerem élével rácsattintottam a derekára, mire hosszú ívben kipöty- tyentette a kukoricaszemet, egyenesen a célpontnak. Volt olyan fejlett béka, amelyik 4—5 lövést is kibírt. Ágyú volt elég, csak le kellett menni a Gyepes partjára, annyi ágyú brekegett ott, hogy a játékboltban sem volt annyi. S méghozzá ingyen ágyú. Dénes Géza megyei pártbizottság ipari Osztályának munkatársa, Dézsi István, a megyei tanács vb. építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetője, Pokrovenszki József, a városi pártbizottság titkára. A két kiváló dolgozó, Vermes Árpád, szocialista köművesbrigád vezetője és Benke Pál, kőműves brigád- vezető évek óta mennyiségileg és minőségileg a legjobb teljesítményt nyújtja. Délben a négy vállalat vezetősége legjobb dolgozóikat ebéden látta vendégül. Ételben, italban és főleg jókedvben nem volt hiány. Igaz, a délutáni esőzés fedél alá kényszerítette az építőket, de így is a késő estig szórakoztak, ünnepelték a 15. építők napját. iskolára; legyen utánpótlás. Ki volt a mestere A brigád élettörténetének a megismerése legalább olyan körülményes lenne, mintha hat egy-egyesztendős kollektívával kellene találkozni; valóban csak egyes epizódok jelezhetik fejlődésüket. Bíró Sándor például csak fehér asztalnál, pohár sör mellett válik beszédessé, amikor a brigád közösen elmegy, munka után lemosatni a vasport. Egyébként ő a brigád egyik legidősebb tagja, kevés szavú, a munkában sokat gondolkodó ember. A gondolkodásnak van is foganatja: Bíró Sándort tartják a gazdaság és egyben a brigád elsőszámú újítójának. Mint kiderül, minden esztendőre jut legalább egy elfogadott újítása. — Most egy gyújtómágnes élettartamának a meg- hosszabításán dolgozik — mondja a két Magyar-testvér közül az idősebb. — Az nem számít _ szólt közbe Bíró Sándor. — Nekem megéri, ha egy-két évig nem kerül megint javításra. Az évek alatt kialakult gyakorlat szerint — hiába hat szakágban dolgozik a brigád — szinte valameny- nyien helyettesíthetik a másik brigádtagot. így nevelik a 13 ipari tanulót is: értsenek a motor, a villany- szerelés mellett még a ló- patkoláshoz is. „Ha megkérdik: ki volt a mestere, ne szégyenkezzünk” — mondják. Mindig közösen Katona János érkezik a beszélgető csoporthoz. Szabadságon van, de „csak úgy” beugrott, mert hallotta. hogy a kazalozók villamos bekötését akarják csinálni. Ennek ő a specialistája. Miért jött be? — Majd behozom ezt a kis időt még délután a krumplikapálásban — mondja, s munkához lát. A munkában való összeszokottság, a javításoknál az egymásrautaltság formálta közösségi életüket. Évek hosszú során „ócskavasból” állítanak elő hasznos eszközöket, új alkatrészhez akkor folyamodnak, amikor más kiút már nincs. Az idén is például több százezer forint értékű felújítást végeznek. — Mit is csinálhatnánk? Szabolcsi diákok sikere A művelődésügyi miniszter odaítélte az 19S4—65. tanév országos középiskolai tanulmányi verseny díjait, s egyidejűleg — az illetékes bizottságok javaslata alapján — megállapította a helyezettek sorrendjét is. A szabolcsi középiskolások közül jól szerepeltek né- hányan az ország lejobbjai között. Magyar irodalomból Virth Erzsébet, a tiszalöki gimnázium 4. osztályos tanulója 4.; történelemből Csiszár Sarolta, a Mátészalkai Esze Tamás Gimnázium 4. osztályos tanulója 3.; kémiából Rab Ágnes, a tiszalöki gimnázium 3. osztályos tanulója 2.; biológiából Balicza Iván. a Nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium 3. osztályos tanulója 2.; gazdasági számtanból Vajda Irén. a Nyíregyházi Széchenyi István Közgazdasági Technikum 4. osztályos tanulója 8. helyet biztosított magának az országos tanulmányi versenyben. — kezdi Bélteki Sándor. —• Reggel, amikor bejövünk, itt áll egy-két gép. A munkából hozták, sürgősen rendbe kell tenni, összedugjuk a fejünket. Mindenkinek akad egy-egy ötlete: gyorsan elkészítjük a javítást, hadd boldoguljanak a földeken. Arra a kérdésre, hogy mivel sikerült hat év óta együtt tartani a brigádot, fiatalokkal is bővíteni, a válasz nehezen születik. — Tudja az ég! — mondja Gaál Dénes. — Azért talán, mert összekötnek a munkával járó gondok. Meg a magunké is. Nem dicsekvésképpen mondom, de itt van Kovács Pista, amikor épített, felrántottuk neki a házat. Szórakozás? Az is fontos. De mindig közösen. Meccs, mozi, meg a futball. Egy-egy pohár spr is. Na, nem annyira, hogy arasszal mérjük utána a járdát... TU—104 — A műhelybrigádban hat esztendő alatt se italozás. se más miatt egyetlen fegyelmi ügy nem volt — veti közbe Papp András szb-titkár. — A tanulás is úgy megy már nálunk, idősebbeknél — veszi át a szót Kovács István, aki a famunkák mestere a brigádban —, hogy inkább a szakmát, mint az algebrát Mesélik, hogy a brigád majdnem minden esztendőben ellátogat a Budapesti Nemzetközi Vásárra. Látták a sok új, mezőgazdasági gépet Utána szaporodott a házikönyvtáruk, s rendszerint három-négy erő-, vagy munkagépen hamarosan meglátszott az, amit a vásárról „a fejükben” hazavittek. Eredményeik elismeréseként gyakran utazgatnak. Bejárták az ország különböző helyeit, nevezetességekkel ismerkedtek meg. Kovács István arra büszke, hogy a gazdaság dolgozói közül ő utazott először repülőgépen: TU—104-esen, Moszkvába. Megbecsülik a brigádot szorgalmáért, rend- szeretetéért, az újításokért. A Balogh Emil irányította hatesztendős szocialista brigád tettei, példás élete nyomán példaképe lett a gazdaság többi nyolc brigádjának, amelyeknek tagJ jai is most már másod, harmad éve újra vállalták 3 megtisztelő cím megszerzését. , Samu András Százhetven végző orvos falvakba kerül cJL< 0-q.tTtí én (b. f.) Meccs, mozi, munka... m Hat esztendő - ezüst tokozat ü „ Nekem megéri" II „Felránlottuk neki a házat"
