Kelet-Magyarország, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-26 / 149. szám
„Fülöncsipni“ a felesleges ügyintézést Kevesebb létszámmal többet termelt Az utóbbi évek egyik jelentős bestseller-sikere C. N. Parkinson professzor magyarul is megjelent könyve: a „Parkinson törvénye”. A könyv voltaképpen világméretű tréfa — a szerző szellemes pamfletnak szánta A hivatalnokok számának képletbe foglalt növekedési „öntörvényét”. A hivatali szervek személyi állományának növekedése úgyszólván független az illető szervre háruló tényleges munka mennyiségétől” — írta Parkinson a londoni Econo- mintban, gúnyoros túlzással, bár — ki tudja... Mert a tréfában kétségkívül „van valami”! Annyi feltétlenül, hogy az adminisztráció bürokratikus burjánzása világjelenség, hiszen ezért is válhatott ez a szakmai szatíra a nemzetközi könyvpiac „sztárjává.” Csakhogy a gondokat tetézi a másik világjelenség: a fokozódó „adatéhség”. Az adminisztráció, az adatigény rohamos növekedése ugyanis együttjár a technikai fejlődéssel; az iparirányítás és ellenőrzés korunkra jellemző bonyolultságából következik. Az iparilag fejlett országokban ezért nőtt az irodai dolgozók összes keresőkhöz viszonyított aránya a századeleji 5 százalékról 15—20 százalékra. Jellemző, hogy az USÁ-ban 1935-ben 10, de 1950-ben már csak 2,5 üzemi munkás jutott egy irodai alkalmazottra. Azonos folyamat zajlik nálunk is: az 1941 évi népszámláláskor az összes keresők 6,6 százaléka, 1949-ben 8,8 majd 1960-ban 14,9 százaléka dolgozott irodai irodaasztalok mellett. Mivel pedig az irodai munkában keveredik a szükségszerű a feleslegessel, nem egyszerű feladat az alkalmazotti létszám napjainkban időszerű mérséklése. Egyetlen „biztos pont” azért megállapítható: nem elsősorban a létszámot, hanem a jelesleges ügyintézést kell csökkenteni! Ha nem így tennénk, hamarosan vissza- állna az eredeti létszám, hiszen a meglévő íróasztal — „munkát keres magának”. Elég erről szólva a régebbi és lényegében sikertelen létszámkampányra: az úgynevezett „racionalizálásra” utalni. Ismeretes, hogy akkor éppen az maradt el, ami pedig az elnevezésből is következett volna: a munka ésszerű megszervezése, tehát racionalizálása. Nem is vitatható pedig, hogy akad felesleges adminisztrálás a vállalatoknál! Erre mutat mindenekelőtt az alkalmazotti létszámnak Különösen az utóbbi években észlelhető aránytalan növekedése. Miközben a munkások száma 1958—1963 között 26 százalékkal nőtt «— az adminisztrativ létszám: 34 százalékkal. Amikor a legutóbbi néhány hónapban az ipari üzemekben alaposabb vizsgálatot tartottak és a termelőhelyeken dolgozók létszámát összevetették a feladatokkal, kiderült: az adott célkitűzéseket — a szervezőmunka megfelelő javításával — kisebb munkáslétszámmal is teljesíteni tudják. Ennek megfelelően nem késlekedtek, hogy — a saját munkájuk gazdaságosabbá tétele és más vállalatok munkaerőhiányának enyhítése érdekében — a felesleges létszámot leépítsék. Az adminisztrátori létszám csökkentésénél már korántsem észlelhető ilyen buzgalom és gjorsaság. Pedig kétségtelen, hogy tüzetes felmérés és összehasonlítás az adminisztrációs munkahelyek tájékán is hasonló tapasztalatokkal szolgálnak, mint a műhelyek környékén. Nem titok; a vállalatok összevonásával sok helyütt a tervezettnél nagyobbra duzzadt az irodai létszám, elsősorban azért, mert az átszervezést nem követte mindenütt az ügyvitel észszerű megszervezése is. Néhány példa jól szemlélteti ezt. A KGM-vállalatok száma kevesebb, mint a harmadára csökkent, miközben az ágazati döntőbizottsághoz 1964-ben is lényegében ugyanannyi ügy érkezett, mint 1963-ban. Az építőipari vállalatok száma csak negyede a réginek, s 1962-ben 1875, egy év múlva 2477, majd a múlt év harmadik negyedéig 1927 vitás ügy futott be a döntő- bizottsághoz. Ez azt jelenti, hogy bár a régebbi „vitatkozók” közül sokan már egy vállalatba kerültek, az ügyek száma gyakorlatilag nem csökkent. Emjél is jobban „fülön- csípte” a felesleges ügyintézést a népi ellenőrzés egyik vizsgálata a Csepel Vas és Fémműveknél. (Bár meg kell jegyeznünk, az itt tapasztaltak többé-kevésbé más vállalatokra is vonatkoztathatók.) Kiderült, hogy a központi irodákban és hat üzemegységnél egy év alatt hozzávetőleg 120 ezer órát töltöttek el bizonyíthatóan felesleges adminisztrálással. Mintegy 100 ezer órát kötött le olyan kimutatások készítése, amelyeket a kötelező előírásokon felül dolgoztak ki. Beszámolók íródtak például a Nemzeti Bank részére, noha a tröszt ezeket már nem is továbbította, mert a banknak az anyagra nincs szükségei összesen 3872 féle jelentés, statisztika készült a vizsgált üzemrészekben és a központban egy év alatt. A Vörös Csillag Traktorgyárban összegezett adatok szerint, évente 1700 féle jelentést „állít elő” az üzem. Figyelmet érdemel az a jellegzetes tünet is, hogy hasonló üzemekben, ipar gak- ban rendkívül eltérő az irodai létszám. _ Ez pedig azt bizonyítja, hogy javarészt az ügyvitel jó, vagy kevésbé jó szervezésétől függ az adminisztratív létszám is. A szükségtelen ügyvitel csökkentésében természetesen az irányitó hatóságoknál is sok a teendő, de a vállalatonként eltérő arányok jelzik a helyi, üzemi lehetőségeket. (Hiszen azonos irányítású vállalatoknak — azonos mennyiségű adatot kell „felfelé” jelenteniük, ez tehát nem indokolja a nagymérvű létszámeltérést.) Számolni kell a vállalati lehetőségek mérlegelésekor egyebek között az irodai munka növekvő gépesítésével is. Évente hozzávetőleg 50—60 millió devizaforintért hozunk be külföldről irodagépeket, S noha az igényekhez képest ez még kevés, azért ennek a kiadásnak tükröződnie kellene az alkalmazottak számában is. Mindez képet ad arról, hogy az irodai létszám az ügyvitel jobb szervezésével, korszerűsítésével nem „fedezett” csökkentése aligha hozhat tartós eredményeket. A sort tehát a munka egyszerűsítésével, a bürokrácia kiiktatásával, de végül is el kell kezdeni. a húsipari vállalat Gondban a konzervgyár és a mezőgazdasági gépjavító A félévi terv teljesítéséről kaptunk előzetes értékelést néhány vállalattól. A húsipari vállalat már május végén befe/ezte félévi tervét, azóta teljes termelésük ennek csak túlszárnyalása. Eredetileg 42 millió 500 ezer forint volt a tervezett termelési ért élt, ezt azonban előzetes számítás szerint 11 millió forinttal lépik túl. A húsipariak eredménye még értékesebb, ha figyelembe vesszük, hogy teljes egészében termelékenységnövekedésből érték el. Az első hónapokban a vállalat létszáma még a megengedettet sem érte el. A konzervgyár nem tudja teljesíteni a félévi tervet. Ebben döntő módon közrejátszott az esős időjárás, ami miatt a szállítmányok későn érkeztek be, így a gyár mintegy kétheti termeléskieséssel kezdte az új szezont. A későn megindult termelés miatt a tervezett ^ 80—100 vagon exporttervből is kiesés lesz. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál a budapesti gumiipari ktsz okoz gondot: nem szállított le időben 23 gumihevedert. emiatt áll a „mindent felhordok” festése is. Előreláthatólag a hevedereket már nem is kapják meg időben, így a termeléskiesés kétszázalékos lemaradást jelent. Egyébként a vállalat elkészítette a tervezett háromszáz permetlétartályt és az első ötven gépi kuko- ricamorzsolót. Kukorica- morzsolóból őszig további 250 darabot gyártanak. Az Iparcikk Kiskernél nem tartják valószínűnek, hogy a féléves tervüket teljesíteni tudják. Az első negyedévet 104,5 százalékra teljesítették, most azonban kisebb az érdeklődés a bútor, faáru, vas,- műszaki és kulturcikkek iránt. A VAGÉP-nél első negyedévben egy százalékkal lemaradtak a tervteljesítésben, ezt az áprilisi húsz százalékos lemaradás csak növelte. Májusban és júniusban igyekeztek, s most már látni, hogy eredménynyel. A legfontosabb cikkek — a MOTA Diesel-motoros targoncák és az infraszárí- tós kemencék — gyártása terv szerint történt, ugyancsak teljesítették tervüket a szolgáltató részlegek. Panasz nyomában Három utca gondja Ny ír kátén Az utolsó pillanatban érkezett meg a segítség. A Feisötiszavidéki Vízügyi Igazgatóság Kraszna balparti vízrendező társulatának nagy teljesítményű gépei falták a földet az iszapot, a vizet. Megszűnt a közvetlen veszély. Egy sor házat, több holdnyi kertet, gyümölcsöst mentettek meg a teljes pusztulástól. Feltört a talajvíz Vízveszély a homokon? Az. A fiatalabbak nem is igen emlékeznek voltak-e hasonló helyzetben a nyír- kátaiak. Az idősebbje a harmincas éveket emlegeti, igaz, azóta sem volt annyira esős a tavasz, mint az idei. A mindennapos esőzés következtében a község mélyebben fekvő részében feltört a talajvíz, három utcát teljesen körülzárt, házakat rongált meg. Végül is csak kerülő utakon, kerteken keresztül lehetett megközelíteni ezeket az utcákat. Nem egyik napról a másikra fordult válságosra a helyzet. Az emberek hosszú napokon, heteken keresztül néztek farkasszemet az egyre emelkedő vízzel. Ezt abból a két levélből tudtuk meg, amelyet szerkesztőségünkhöz küldtek a lakók, sürgős segítséget kérő sorokkal. Nem szerkesztőségünk volt az első fórum, ahová fordultak ez ügyben. Elsőként (június 9-én!) a községi tanács elnökét keresték fel, azonnali beavatkozást kérve. Utolsó pillanatban — Naponként jártunk a tanácsra. Elutasított az elnök, hogy nem tudnak tenni semmit. — A járástól kijöttek a hét elején. Másnapra ígérték a mérnököt. Már a hét utolsó napját írjuk, s még nem érkezett meg — panaszolták. Délre aztán csak megérkezett a segítség, Tóth Béla, az említett vízrendező társulat műszaki vezetője személyében. Alig félórás terepszemle után határozottan kijelölte a tennivalókat. A leginkább veszélyeztetett Dózsa György utcában nyúl- gátakat építettek udvaraikon a lakók, hogy a kertekből be ne törjön a helyenként egy méter fölé magasodó víz a lakásokba. Koncz Gáborékat így is ki kellett költöztetni, s hasonló Jövő elé nézett több család. A Báthori és a Sport utcákban sem volt különb a helyzet. A talajvíz ott is elöntötte a vermeket, a kutakat. A zömmel pince és alap nélkül épült vályogházakban a padlón sötét foltok, a falakon repedések, omladozó vakolat jelezte a víz útját. Ilyen állapotok között csupán megkezdett néhány méternyi vízelvezető árkocska, sebtében emelt nyúlgát, ta- lajmágasítás jelzi, liogy néhány érintettnek volt elképzelése arra vonatkozóan, hogy mit lehetett volna tenni a baj megelőzésére, vagy legalábbis csökkentésére. Az itt-ott jelentkező egyéni kezdeményezés ereje azonban megtört a közömbösség gátján Csak egy vízelvezető árok Még a negyvenes években is e területről csatorna vezette el az esősebb évszakokban itt összegyülemlő vizet. Az 1948-as házhelyrendezés után, ahogy a házak épültek, úgy lassan- lassan betemették a vízelvezető árkot. Most, hogy hosz- szú évek után ismét Szükség lenne rá, szóba került a csatorna megnyitása. Ezt kérték a károsultak. A telektulajdonosok — akiknek kertjét érintené a csatorna — tiltakoztak. A szomorú az, hogy nem volt határozott intézkedés. SZŰCS ANDORt DC&LtMiény, ptózábati / tt fenn a hegyen jó a várakozás, ha annak jöttét várjuk, aki kedves nekünk. Kétszer jut hetenként ebből az örömből: ácsorogni a fák alatt, lesve, hogy jön-e már. S feltűnik az emberek között... Megismerem messziről, szemem szomjasan issza be alakját, s az öröm szinte ízlel- hetően árad szét minden porcikámban. A feleségem jön, most lépett be a szanatórium kapuján. Lassan, fáradt léptekkel közeledik az emelkedőn. Mennyire ismerem már minden mozdulatát! Hányszor jött így felém! Ugyanitt, ezen az úton... Akkor is beteg voltam, amikor első gyermekünket várta. Jött, két nappal a szülése előtt is aprókat lépve, meg-meg- állva, kezét mellére szorítva, s úgy csititgatta a szívét. Szelíd, hunyorgó szemmel már messziről azt fürkészi, láthat-e rajtam valami változást? Én pedig arcát nézem. Ugyanolyan, mint régen: a legkedvesebb. A szél gyengéden hátrasimítja a laza kontyból kiszabadult szálakat. — Szervusz! De jó, hogy ma ilyen korán jöttél... — Jól vagy? — kérdezi halkan. Szemei közelről is megvizsgálnak, sugara átjár, mint a röntgensugár. Meleg is, hűvös is egyszerre a szája és amikor átölelem vékonyka vállalait, mintha egészsége átköltözne belém, hirtelen erősnek érzem magamat. — Gyere, üljünk Ide a padra. A nap is idesüt. — Jó. — Ha fázunk, sétálunk majd egy kicsit. Letelepszünk, s egy pillanatra mosolya álarca alól elővillant a fáradtság. Gyorsan megsimogatja az arcom, hogy belém rekess2e a kérdést. Tudom anélkül is... Nálunk más a rend, mint amit az úristen meghagyott a világ teremtése után. A hetedik nap a nagytakarításé. A gyerekeken is olyan az ing két nap után, mintha kubikusok lennének... — A gyerekek? — Megvannak. Akár az ördögök. Sírtak, hogy jönnek ők is, hozzád. — És te.,.? — Elbontottam két párnahuzatot az éjjel. Amit sohasem használtunk. Fehér inget varratok, szerepelnek az óvodában... — A cipőt megvetted magadnak? — Sötétkék ruhát találtam nekik az egyik üzletben. Ha látnád, milyen jól áll öcsinek... Csak... Hamar kinövi. A vasárnap délután zajai dünnyögnek körülöttünk. A fogaskerekűt kurta kis trombitaszó indítja, s nyomban idehallik, amint az áram felsivit a motorokban. Madarak és gyerekek kiáltása száll néha hozzánk. A nap melege nyugalmat MEGfEGYZÉS: Nyúlfarm Csaknem egy hónapig folyt a vita, a tárgyalás a múlt év tavaszán a nyíregyházi Ságvári Tsz és a Nyíregyháza és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet között egy hold föld miatt. Az fmsz a területen nyúlfarmot akart építeni. Erre célra kérte az egy hold földet. A szövetkezet arra panaszkodott, hogy így is ke>’és a takarmánv- termő területe, s ne vewék el tőlük. Vésül is a városi tenács mezőgaadpííoti osztály*, úsy döntött, how biztosítson n szövetkezet ew hold földet az fmsz- nek. Ki is jelölték a területet az új tsz-központ mellett. Az fmsz megígérte, hogy még 1964-ben felépíti a szükséges épületeket. Múltak a hónapok, de nem tettek semmit. A termelőszövetkezet vezetői megsokallták a tétlenkedést és kérték n városi tanács mező- gazdasági osztályát, hogy intézkedjen. Vaskó Sándor, a mezőgazdasági osztály vezetője és az fmsz megbízottja a helyszínen is meggyőződtek arról, hogy még semmi nem történt. De akkor miért volt olyan sürgős a dolog az fmsz-nek? Nagy unszolásra csak 1964 decemberében kezdték a helyszínre szállítani az építőanyagokat, s fagyban kezdték meg az épület alapozását. Azóta is úgv van. ahoyy akkor abbahagyták. A tél fagya sok kárt tett az alapozásban. a sok ezer forintot érő kiszállított anyagokban. Legutóbb, amikor Varga Sándor, a Ságvári Tsz főkönyvelője felszólította az fmsz elnökét, az így válaszolt: „Nem tudok mit tenni. Különben is most tanulok. „Furcsa. Tavaly tavasszal még kérték, követelték a' területet, vitakoztak és népgazdasági érdekre hivatkoztak. Az elvégzett alapozási munkáért bért fizettek, sok pénzbe került az építőanyag is. Mindezt kinek a zsebéből fizettek? S a kihasználatlan esv hold földből menynyi kára származott a termelőszövetkezetnek? Ezt vajon ki fizeti meg? Nem szólva arról, hogy a megkezdett de még be nem fejezett. nyúlfarm építkezés miatt a Ságvári Tsz nem tudja folytatni a földrendezési rnunaát. Újra a városi tanács mezőgazdasági osztályhoz fordult a termelőszövetkezet. „Majd intézkedünk” — kapták, a nem éppen megnyugtató választ. És mi történt ezután? Nem nehéz kitalálni. Semmi. De valaminek csak történnie kell! Farkas Kálmán áraszt, elkerül bennünket a szél is egy-egy pillanatig. Évődéssel akarom elhessegetni a némaságot, amely egyszerre ránktelepült. «— Mondtam már neked? Csak néz rám, kicsit hunyorgón, mintha ostoba tréfa következnék. — ...hogy te vagy a legjobb feleség a világon? Néz némán, s amikor megszólal, könnyben úsznak a szemei. — Tudom... Mert akarattal csinálom.,, Könnyesen néz... Nagy ég! Nem ismertem eddig a szemelt! Ámulok, mint Andrej Bolkonszkij az auster- litzi ütközet után, amikor az árokban feküdt sebesülten, s rázuhant az ég kék magassága. 1965. június 26.
