Kelet-Magyarország, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-26 / 149. szám
RAKÉTA. ARZENÁL Moszkva (MTI) Páratlanul érdekes fényképes riportot közöl az Ogonyok e heti száma a szovjet rakétákról. A hetilap képsorozatának első részé működés közben mutatja be a légvédelmi rakétákat, amint éppen rádióval irányított pilóta nélküli célrepülőgépeket semmisítenek meg, az egyik képen jól látható módon a cél közelében i'obbanó atombombával. Kétféle rakétaelhárító fegyvert láthatunk a következő fényképen — az egyik típus kozmikus sebességgel haladó rakéta robbanótöltetének megsemmisítésére szolgál, a másik hatékonyabb típus messze „elébemegy” a támadó rakétának és a célponttól nagy távolságra pusztítja el. A katonai szakértők által írt kommentár rámutat, hogy a stratégiai rakéták indító állásának mozgékonysága igen fontos tényező, ezzel a lehetősséggel a szovjet rakéta- fegyvernemen kívül sehol másutt a világon nem rendelkeznek. Szilárd hajtóanyagos rakétaóriásokat ábrázolnak a képek, részint a kozmikus és légi felderítés elől kitűnően álcázott gigászi betonkutak- ban, részint indítás közben. A fényképsorozat befejező része rakétahordozó óceáni atomtengeralattjárókat mutat be, tenger mélyéről indított ballisztikus rakéták, valamint az utóbbi atomtöltetének robbanását a célkörzetben. A kommentárból kitűnik hogy az atomrobbanást ábrázoló fényképek még 1963 előtt készültek. Elmarad az afro-ázsiai értekezlet? Az AFP szerint Nasszer algériai utazását Ben Bella kiadásától teszi tüggővé Algír, (MTI): „A második Bandung megtartásának lehetőségei óráról órára csökkennek. Ma már több mint valószínű, hogy a külügyminiszterek kétszer is elhalasztott előkészítő értekezletének egyetlen napirendi pontja lesz: a „csúcs” elhalasztása” — írja az AFP. TJgy látszik, Algéria is hajlandó elfogadni az értekezlet elnapolását. Az afro-ázsiai országok állás- foglalását a tartózkodás és az óvatosság jellemzi. Bár egyes államfők jelezték, hogy mégis elindulnak Algírba, az indulást halogatják, hogy időközben az algériai belső helyzet tisztázódjék. Vonatkozik ez India, Pakisztán és Ceylon elnökére. Cedenbal. a Mongol Nép- köztársaság miniszterelnöke, akinek a terv szerint Prágából egyenesen Algírba kellett volna utaznia, pénteken úgy döntött, hogy Moszkvába megy és ott várja be a fejleményeket. Várakozó álláspontra helyezkedett Makariosz ciprusi elnök és Sukarno indonéz elnök is. Az EAK, amely eddig szorgalmazta az értekezletnek a tervezett időpontban történő megtartását, most az elnapolás mellett foglal állást. A hírügynökségek szerint a nagykövetek előkészítő bizottsága az EAK indítványára határozta el a külügyminiszteri találkozó szombatra halasztását. Az Algírban tartózkodó külügyminiszterek félhivatalos eszmecseréket folytatnak, hogy még az értekezlet előtt kialakítják a közös álláspontjukat. A MAP, a marokkói hírügynökség közli, hogy a külügyminiszterek szombaton reggel tanácskozásra ülnek össze az algériai helyzet tanulmányozására. Az ülés célja, hogy az EAK kezdeményezésére előkészítsenek egy garanciakérelmet, amit az .algériai forradalmi tanács elé terjesztenek Ben Bella sorsának biztosítására. Az AFP tudni véli, hogy az egyiptomi vezetők és Bu- teflika algériai külügyminiszter kairói találkozóján igen viharos szóváltás folyt le. Nasszer állítólag hangsúlyozta, csak az esetben hajlandó Algírba menni, „ha Ben Bellát épen és egészségesen átszállítják Egyiptomba”. A hírügynökség úgy értesült, hogy ezt Buteflika mereven elutasította. Az Alexandriában tartózkodó Csou En-laj Ali Szabrival, az EAK miniszterelnökével folytatott újabb megbeszélést és az AP egy újabb Nasszer—Csou En-laj eszmecseréről is hírt ad. Algírban Csen-ji kínai külügyminiszter Subandrio indonéz külügyminiszterrel tárgyalt. Folytatódnak az amerikai terrorbombázások a VDK ellen Űjabb robbanások Saigonban 11 Pravda cikke a Korea elleni amerikai imperialista támadás 15. évfordulóján Moszkva, (TASZSZ): A Pravda közli Tkacsenko eikkét abból az alkalomból, hogy 15 évvel ezelőtt, 1950 június 25-én az amerikai imperialisták hitszegő támadást indítottak a fiatal Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen. A cikk írója a továbbiakban rámutat, hogy a koreai nép nem volt egyedül igazságos harcában. „Nem titok — folytatja Tkacsenko —, hogy az Egyesült Államok éppen az ország kettészakítottságát használja fel arra, hogy az általa megszállt Dél-Koreát hűbéri birtokává, agresszív távol-keleti akcióinak katonai támaszpontjává változtassa- Az amerikai tábornokok nem titkolják, hogy a koreai félsziget déli részére a legmodernebb amerikai fegyvereket, köztük rakétafegyvereket szállítottak és szállítanak- Amerikai tanácsadók fegyelmezik a nagylétszámú koreai hadsereget, amerikai szuronyok tartják felszínen a dél-koreai korrupt népellenes klikket, amelynek bűne, hogy a délkoreai lakosság többsége nyomorra és éhségre van ítélve.” A szöuli bábok —, mutat rá a cikk szerzője — hogy fokozzák Koreában a feszültséget és elmélyítsék az ország kettészakítottságát, az Egyesült Államok parancsára új bűnös alkut kötöttek a koreai nép ellen. Tokióban 1965- június 22-én aláírták a dél-koreai—japán szerződéseket, amelyeknek célja: utat nyitni a japán monopóliumoknak a dél-koreai gazdaság kulcséllásai- hoz, megerősíteni a szöuli reakciós rezsim helyzetét, meggyorsítani a SEATO- nak, az Egyesült Államok égisze alatt működő új távol-keleti agresszív tömbnek a létrehozását. Tkacsenko hangsúlyozza: „a szovjet kormány, az egész szovjet nép úgy vélekedik, hogy az amerikai csapatokat ki kell vonni Dél-Koreából- A Szovjetunió kormánya cs népe támogatja a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak Korea békés egyesítésére irányuló erőfeszítéseit. A koreai kérdés — a koreai nép belügye, amit egyedül a koreai népnek lehet és kell megoldania." Saigon (AFP, AP, Reuter): Az amerikai gépek pénteken folytatták a VDK bombázását, s északnyugati irányban megint túlrepülték a főváros, Hanoi magasságát. Két egymást követő támadás történt Hanoitól délre is. Az amerikaiak 12 gépe először a Hanoitól 80 kilométernyire délre lévő Qui Haut támadta és ugyanazon célpontot a második hullámban további 12 vadászbombázó támadta. Ezután a légierő küldött kalózgépeket, s ezek Hanoitól 185 kilométerrel nyugat— északnyugatra szórták le bombaterhüket Egy másik hullámban bombázók és kisé- rőgépek mégegyszer túlrepültek Hanoi magasságán. Az újabb terrorbombázásról az AFP idézi a Vietnami Tájékoztató Iroda közleményét is. Ebből kitűnik, hogy Hanoi körzetében és a fővárostól északnyugatra fekvő Hoa Binh tartományban a légelhárítás és a népi milícia lelőtt négy amerikai kalózgépet és többet megrongált. Ezzel együtt 1964 augusztus 5-e óta ösz- s2esen 349 amerikai gép semmisült meg, a vietnami légelhárítás füzében. Pénteken az esti órákban két hatalmas robbanás ráz- kódtatta meg Saigont. Nyugati hírügynökségek szerint pokolgépek robbantak a Majestic szálló közelében, amely rendszerint amerikai katonatiszteknek ad szállást. A hírügynökségek első tudósításai arról számoltak be, hogy a robbanószereket ismeretlen tettesek a folyóparton, a My Canh nevű, úszóvendéglőnek berendezet hajón, vagy a pallóhíd közelében helyezhették el. Mint a UPI írja, az úszóvendéglőt pénzes emberek szokták látogatni, s az amerikai tisztek kedvelt találkozóhelyeként tartották számon. Pontosan nem Ismeretes, hányán vesztették életüket, vagy sebesültek meg. Az AP hírügynökség szerint körülbelül harminc halálos áldozata volt a robbanásnak. A két pokolgép Igen nagyerejű lehetett, mert az elég távoli belvárosban is összecsörrentek az ablakok. Algériai jelentés (Folytatás az 1. oldalról) A cikk végül ismét visszatér Ben Bella letartóztatásának körülményeire és idézi a volt államelnök kijelentését, aki a letartóztatásra érkezett egyik tiszt figyelmeztetésére azt válaszolta, hogy nem szándékszik elmenekülni, a menekülés nem tartozik szokásai közé. „Ha meg akartok ölni, itt állok előttetek, nincs szükség olyan ürügyre, hogy szökni akartam” — mondotta Ben BellaAz Olasz Kommunista Párt vezetősége közleményt adott ki Rómában. A közleményben aggodalmát fejezi ki az algíri helyzet miatt, ahol a hadsereg egységeit a nép ellen használják fel. Az Olasz Kommunista Párt vezetősége azt kívánja, hogy az algériai nép egysége helyreálljon, a nép folytathassa útját a szocializmus felé. Kifejezi a2t a reményét, hogy Ben Bellának és az FLN többi letartóztatott vezetőjének élete biztonságban van, s csakhamar visz- szatérhetnek a politikai életbeAlgírban az új vezetők pénteken nagyszabású rendőri erőket vontak össze, hogy megakadályozzák a város főterére meghirdetett tüntetéseket. Az algíri rádió felhívta a közalkalmazottakat, hogy ne hagyják el munkahelyeiket. Felszólította a tájékoztatási hivatal munkatársait, hogy akár Algírban, akár másutt tartózkodnak, térjenek vissza munkájukhoz. , A MEN jelentése szerint pénteken folytatódtak a francia—algériai olajtárgyalások Algírban. Az ADN és az AP az Algírban lévő külföldi küldöttségektől kapott tájékoztatás alapján jelenti: India vezetésével hat ázsiai állam határozati javaslatot készített el, amelyben indítványozza, hogy az afroázsiai csúcsértekezletet ez év augusztusára, sőt esetleg a jövő év márciusára halasszák. A hat ország azt szeretné, ha Ázsia országainak nevében Ceylon, az afrikai országok nevében pedig Ghana tenné meg a javaslatot az értekezlet elnapolására. Az AFP, az AP és a MEN hírügynökség jelentése szerint péntekért este újabb heves tüntetések robbantak ki Algír több pontján. Az AP és a MEN jelentése szerint a rendőrség többször is a levegőbe lőtt, hogy szétszórja a Ben Bellát éltető és Bumedien-ellenes jelszavakat kiáltozó tüntetőket, akik a város központja felé vonultak. A rendőrök könnygázbombákat dobtak a felvonulók közé. A tüntetők röpcédulákat osztottak, amelyeknek szövege így hangzott: „Ben Bellát akarjuk elnöknek, mi őt választottuk a nemzet irányítójává!” Külpolitikai széljegyzet: A francia külön út „A franciák nem vesznek részt a Faliex—66 fedőnevű NATO-hadgyakorlaton.” — „Párizs hátat fordít a délkelet-ázsiai agresszív katonai tömbnek, a SEATO- nak.” — „De Gaulle az aranyalapra való visszatérés szorgalmazásával hadat üzent a dollárnak.” — „Franciaország az ENSZ pénzügyi válságában is szembekerült az Egyesült Államokkal.” — „A francia kormány elítéli az USA dominikai fegyveres intervencióját.” — „A francia köztársasági elnök ameriakiak dél-vietnami agresszióját elmarasztalva kitart a Dél- kelet-Ázsia semlegesítésére vonatkozó terve mellett.” Tucatjával idézhetnők még a világsajtó hasábjairól a fentiekhez hasonló főcímeket. Hat hónap leforgása alatt bőven szolgáltatott anyagot a hírmagyarázóknak a francia politika. A nyugati világban a felsoroltak mellett még külön feltűnést keltettek a francia diplomáciának ama lépései, amelyek a szocialista országokkal való kapcsolatainak fejlesztésére irányullak. (A szovjet, a magyar, a bolgár, a csehszlovák, a jugoszláv stb. külügyminiszter párizsi meghívása, külkereskedelmi megállapodások megkötése a szocialista országokkal, hosszú lejáratú hitelek nyújtása stb.) A francia külpolitika új vonásainak elemzésekor észre kell vennünk, hogy azokra a francia gazdasági érdekek éppúgy rányomják bélyegüket, mint De Gaulle tábornok személyes törekvései, a világpolitikai meggondolások azokban éppúgy érvényesülnek, mint a francia belpolitikai célok. Hogy nyomban az utolsó tényezővel kezdjük: a francia diplomácia lépéseire nyilván hatással lehetnek a közelgő köztársasági elnökválasztás esélyei. De Gaulle tábornoknak (vagy ha mégsem indulna: jelöltjének) szüksége van a békevágyó széles francia tömegek szavazataira. Franciaországban pedig milliók és milliók helyeslik az amerikai agressziók elítélésének, a kelet—nyugati viszony megjavításának, az európai biztonság új alapokon való megteremtésének politikáját Természetesen fontosabb szerepet játszanak a mai francia külpolitikai vonal meghatározásában a világ- politikai meggondolások. De Gaulle tábornok 1958-tól kezdve szakadatlan azon fáradozik, hogy — egy amerikai hírmagyarázó szavaival élve — „a világ sorsát eldöntő tárgyalásokon a tárgyalóasztal mellett Franciaországnak is helyet biztosítson.” Az 1958 őszén megírt híres memorandumában amerikai—angol— francia, hármas vezetést sürgetett a tőkés világban, s amikor e javaslatokra nem kapott választ, sőt Kennedy és Macmillan emlékezetes nassaui tárgyalásán csak még szervezettebb formát öltött az „angolszász vezetés”, a francia tábornok-elnök „hadüzenet nélküli diplomáciai háborút” kezdett szövetségesei ellen. A nassaui amerikai—angol megállapodásra válaszképpen vétót mondott Angliának a Közös Piachoz tervezett csatlakozására, átmenetileg szövetkezett Adenauer Nyugat-Németországával is, hogy megkísérelje leválasztani az NSZK-t, „az USA első számú európai szövetségesét” a washingtoni politika j árszalagjáról. Az 1964-es esztendő, méginkább pedig az idei, újabb és újabb, egyre nyíltabban Amerika-ellenes lépések sorozatát hozta, a szocialista táborral való francia kapcsolatok fejlesztésével párosullak De Gaulle diplomáciai kezdeményezései. A tábornok-elnök személyes törekvései súllyal esnek latba a Quai d'Orsay, a francia külügyminisztérium tevékenységének irányításában. De Gaulle valóban a múlt századok világhatalmi rangjára akarja emelni azt a Franciaországot, amely 1940-től a megaláztatások egész sorát szenvedte el. (Összeomlás a második világháborúban, vereség az indokínai gyarmati háborúban, ' a gyarmatbirodalom kényszerű felszámolása, a vereséggel felérő algériai kompromisszum.) Meg kell mondanunk: a „grandeur” a „nagyság" keresésében a francia politika a reálisabb látásmód és a pozitív kezdeményezések mellett imperialista célokat is kitűz maga elé, s csupán az egyes afrikai államok ügyeibe történt beavatkozásait említsük: az újgyarmatosítás, a neokő’.o- nializmus módszereit is alkalmazza. A tőkés Franciaország ellentmondásosságát példázza, hogy a „keleti kereskedelem” fejlesztését ugyanaz a monopoltőke határozza el, — felismerve saját érdekeit —, amely például afrikai vonatkozásban, vagy az „atomütőerő” kiépítésében ellenkező előjelű befolyással van a francia politikára. A párizsi nagytőkések egy jelentős csoportja az amerikaiak gazdasági térhódítása láttán — a maga érdekeinek védelmében — kész ugyanekkor elfogadni De Gaulle Amerika-ellenes sakkhúzásait. Dél-Vietnam dolgában nyilvánvaló az összefüggés a francia monopóliumok indokínai gazdasági érdekeltsége és a tábornok-elnök által hangoztatott semlegesség! követelések között. A francia „külön út” megválasztását — s ezt ne feledjük! — az magyarázza, hogy az ország kincstárában 5 milliárd dollárra nőtt a valuta- és aranytartalék, a gazdaság megerősödött és versenyképessé lett, valamint módosultak az erőviszoríyok az USA és Franciaország viszonylatában is. Azok a tények, hogy De Gaulle kormánya fejleszti a szocialista országokkal a kapcsolatait, elismeri az Odera—Neisse hatért és a német kérdés „európai rendezése” mellett foglal állást, hogy ellenzi az NSZK atomfelfegyverzését, az európai biztonság megerősödésének irányában hatnak. Kétségtelen, mindeddig nem lépett előre a mai Franciaország azon a téren, hogy egy közép-európai atommentes övezet kialakulhasson, vagy a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai között megnemtámadási szerződés jöjjön létre. De nem becsülhetjük le annak jelentőségét, hogy De Gaulle fokozatosan lazítja kapcsolatait az Atlanti Szövetség katonai szervezetével, amelyet sohasem fogadott el igazán, annak Amerikai egyedirányítása miatt. Az elkövetkező hónapok, különösen pedig az elnök- választási harc eldőlte után következő időszak francia kezdeményezései fogják a teljes érvényű választ megadni a kérdésre: milyen a degaullei külön út és merre tart Franciaország? Fálfy József Csehszlovák—mongol közös közlemény Prága (MTI) Péntek este hozták nyilvánosságra Prágában a Cedenbal vezette mongol, párt- és kormányküldöttség" csehszlovákiai látogatása alkalmából aláírt közös közleményt. A közös közlemény bejelenti, hogy a mongol pártós kormányküldöttség baráti látogatásra meghívta a Mongol Népköztársaságba Jozep Lenárt miniszterelnököt, aki a meghívást örömmel elfogadta.
