Kelet-Magyarország, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-20 / 144. szám

Humanitás és igazságérzet Megkezdődött a Magyar Újságírók Országos Szövetségének kétnapos küldöttközgyűlése Siklósi ÍSorberl eh társ, tótitkár ismertette a választmány beszámolóját A vitában felszólalt Szirmai István elvtárs Fél évvel a módosított Munka Törvénykönyve köz­readása után senki által sem vitatott, hogy mennyire van az hatással a helyes munkaszervezésre, a lét­számgazdálkodásra, a mun­kafegyelem megszilárdításá­ra. Vitatott inkább az; üze­mekben, vállalatoknál és intézményeknél a gazdasági vezetők hogyan alkalmazzák és élnek a Munka Törvény- könyve által adott lehetősé­gekkel. Vajon a rendelke­zések minden esetben vé­dik-e a becsületes dolgozók jogait és csupán azokkal izemben alkalmaznak szank­ciókat, akik munkájukban hanyagok, fegyelmezetlenek, selejtgyártók, vándormada­rak? Az EM, Szabolcs megyei Építőipari Vállalat the- gyénkben a legnagyobb lét­számot. foglalkoztató ipari üzem. A vállalatnál az év első négy hónapjában nem éltek a módosított Munka Törvénykönyv adta lehető­ségekkel. Eredménye, hogy bár a vállalat első negyed­évi termelési tervét túltel­jesítette, a termelékenység 90,4 százalék, a munkáslét­szám felhasználás viszont 110,9 százalék volt. A túl­zott és meg nem engedhető létszám következtében a béralapfelhasználás közel másfél millió forinttal volt több a tervezettnél. A vál­lalat vezetősége ezek után határozott úgy, hogy elbo­csátja a létszámfelettieket, azokat, akik munkájukban fegyelmezetlenek és kevésbé tehet rájuk számítani. Az elgondolás helyesnek bizo­nyult. Ma már a csökkent létszámmal teljesítik a ter­vet, úgy, hogy növekedett * termelékenys^i, javult a munkafegyelem és mód van rá hogy a korábbi béralap­túllépésből törlesszenek. Emelje meg. Nehéz?.., Há­rom és fél kilós. De van ötkilós is. Ez nem olyan lapát, mint amelyet a ke­reskedelem árusít. Nekünk csináltak, ilyen vasmarkú embereknek. Tüzelő lapát. Jó hosszú a kanala. Ha megmerítem szénnel, tizenöt kilót nyom. Ez való a moz­donyfűtőknek. így tudnak boldogulni. Záhony Nyíregyházához hatvanöt kilométer. Hány­szor kell addig megemelni? Nem számoltam soha. De a harminc—harmincöt mázsát megeszi a gép. Ez 328 806-os, amivel járok. A legkedve­sebb mozdonyom. Nagy „lá­bai” vannak, gyors is, ele­gáns is. Látja két oldalt a szárnyait, elől a hegyes cső­rét. Csak úgy fúrja magát előre. Ha megpakolom itt a fútőházban, s elindulunk, ötven méteren belül már éhes, adni kell neki a kalóriát. De mielőtt kiindulunk, a gépet alaposan megvizsgá­lom. Bekenem olajjal a hajtóágyat és a többit. Mert isten ments, hogy hajtóágy­olvadás legyen. Kisülne a szemem. Ez a fűtő legna­gyobb szégyene, Nyolcadik éve tüzelek, de még ilyen nem fordult elő nálam. A vezér akkor örül, ha jó fűtője van; teljes gőznyomás a kazánban és a vízállást mutató üvegben a víz a fel­ső anyánál. Patakzik is az emberről a veríték. Csu­rom víz még az alsónemű is. De örülök, mert ilyen­kor falja a kilométereket a mozdony. A módosított Munka Tör­vénykönyve alkalmazásának gazdaságossági oldala tehát itt is bebizonyosodott. De az is igaz, hogy a rendelke­zések érvényesítése nem minden esetben esett egybe a munkások igazságérzeté­vel. Akadtak hibák is, és hozzátehetjük: durva hibák. Nem kis mértékben ér­vényesült például az építés- vezetők, munkavezetők szim­pátián alapuló döntése egyes emberek esetében. A III-as főépítésveeetőségen listára vettek például olyan dol­gozót, aki régi és jó mun­kás. De a munkából adódóan volt némi nézeteltérése a gazdasági vezetővel, ezért összeférhetetlennek minősí­tették. Ugyanitt, nem tö­rődve a jogszabály által előirt felmondási védelem­mel, olyan dolgozónak akarták kiadni a munka­könyvét, aki 15 éve van a vállalatnál és munkája köz­ben szerezte a tbc betegsé­gét. Más építésvezetőségek listáján nem egy olyan em­ber szerepelt, akinek csak pár hónapjuk van a nyug­díjazásig, sőt olyan is akadt, akinek a nyugdíjaztatása már folyamatban van. A központ felülvizsgálta az építésvezetőségek által összeállított listákat, és he- Ívesen úgy döntött, hogy az említett embereket nem bocsátották el, nem helyez- ték őket más vállaltokhoz. A központ intézkedésével azonban már nem lehet tö­rölni az emberek emléke- zetéből -a megtörténteket. Azt, hogy egyes gazdasági vezetők visszaéltek és visz- szaélnek jogkörükkel, a mó­dosított Munka Törvény- könyve által adott lehető­séggel, mert azt szamukra „kellemetlen” dolgozók el­küldésére használják fel. Nem sok ilyen eset volt Én meg csak állok, adom neki, hadd egyen. Mert a fűtő végigállja az utat min­dig. Nyáron, mikor kint har­minc fokot mutat a hőmérő, itt a kazán mellett negy­ven is van. De megszokja az ember. És még nem is ez a legnehezebb munkánk... A tűzpucolás a végállomá­son. Ez izzasztja meg ala­posan az embert Mikor ki­nyitom a kazán ajtaját, mintha a pokol nyílt volna meg. ömlik, áramlik ki a gyomrából a forróság. S a legbosszantóbb, mikor a tűzzsarátnok összesül. Elő a hegyes -piszkavasat, feszí­tővasat. Valósággal szét kell verni. De úgy ám, hogy a tűz megmaradjon, indulás­ra készen... Hogy miért szeretem a szakmám?. Ezért. Nekem szép, nehéz és veszélyes Is. Mindenki alhat a vonalon, de a vezér és a fűtő soha... Ha az én oldalomon van a jelző, akkor köteles vagyok a mozdonyvezetőnek bemon­dani, hogy szabad-e, vagy tilos... A mi munkánkból nem is volt még baj a nyolc esztendő alatt. Soha nem felejtem el azonban az 1959-és esztendő kará­csonyának viliáját. Záhony­ból jöttünk. Tuzsérnál a váltóőr a zászlóval a kezé­ben jelezte az áthaladást. Szóltam a vezérnek: „átha­lad a vonat, húzza meg”. Ő visszaszólt. „Jutalék is kell, hé.’1 És ez volt a szeren­csénk, mert miután dobtam a tűzre, s kinéztem, láttam, hogy foglalt vágányra enged­tek bennünket. Gyors féke­zés, ellengőz, de bizony már rövid volt a. távolság, s igaz, de figyelembe kell venni, hogy ez a kevés is óriási károkat okozhat. Az emberek beszélnek róla. hi­szen tudják: a vezető dön­tése igazságtalan volt. Mind­ez kedvezőtlen hangulatot okoz, sőt lejáratja a Munka Törvénykönyve helyes ren­delkezéseit. A módosított Munka Tör­vénykönyve a fegyelmezet­len, az igazolatlanul gyak- ran hiányzókkal szemben is nyújt ellenszert. A fegyel- mezetlenkedőknél alkalmaz­ni kell a munkafegyelem megszilárdítását biztosító lehetőségeket. Ez nem min­den esetben történik meg. Kirívó és egyedi példa, ami a mátészalkai építésvezető­ségen történt. Egy ll gyer­mekes családapa neve is szerepelt az elbocsátandók között. Itt az elhatározásnak nem volt szubjektív hátte- re, hanem az, hogy a 11 gyermekes családapa nem szeretett dolgozni: csak annyi időt töltött munka- helyén, amennyit a családi pótlék folyósításához a ren­delet meghatároz. Legutóbb saját bevallása szerin elszá­molta magát, így történhe­tett, hogy 18 nap helyett csak 17-et dolgozott. Hu­manitásból ezt az embert sem bocsátották el, pedig ő megérdemelné. Humanitás és igazságér­zet, mint az esetek bizonyít­ják mindkettő fontos akkor, amikor a módosított Munka Törvénykönyve rendelkezé­seinek végrehajtásáról van szó. A Munka Törvény- könyve igazán csak akkor szolgálja a dolgozók ügyét, és egyben a népgazdaság ügyét is ha azt minden vonatkozásában érvényesítik, de úgy. hogy találkozzék az emberek igazságérzetével. tíz—tizenöt kilométeres se­besseggel beleszaladtunk az előttünk álló szerelvény mozdonyába. Olyan szerencsésen koc­cant össze a két masina, hogy semmi baj nem tör­tént, Egy nagy ütést érez­tem a fejemen és leestem a lapatcsuszóra. A vezér meg az emeltyubak melle zuhant. Mikor megállt a gép, néhány pillanat múlva már le is szálltunk. Körül­néztem mindent, megvizs­gáltuk a masinát, a tüzet megigazítottam, s amikor a kazánt megszívattam vízzel, akkor kezdett remegni a lá­bam... Ennél szomorúbb volt az 1962-es eset. Őszi napsü­tésben, úgy reggel kilenc óra tájban érkeztünk Ke- mecsére. Nyírbogdány es Kemecse között, a vonal­bejáró őrnek a lakása előtt, egy nő állt a sín mellett. Jól láttuk. Ő is minket Még mosolygott is. Mikor a közelébe értünk, egy nagyot sikoltott és a mozdony alá ugrott. Azonnal gyors féke­zés. Későn... Ez a szomorú eset állandóan visszatér em­lékezetembe. Gyakran lá­tom az anya két árváját, egy fiút és egy lánykát így nyáron a sínek mellett. Ját­szanak. Van aztán kellemesebb élményem is. Elindulunk egyszer a kisvárdai állo­másról. Kipillantok, s lá­tom, hogy egy ősz hajú né­niké rohan a vonat után. Szólok a vezérnek. Megál­lunk. Felszáll. Egy—két pil­lanat késést okozott volna. Néhány lapát szénbe kerül az egész. De segítettünk. S az esett nagyon jól, amikor a néni Nyírbogdányban le­Szombaton délelőtt az Építők Rózsa Ferenc Mű­velődési Házának kamara­termében megkezdődött a Magyar Újságírók Országos Szövetségének kétnapos kül­döttközgyűlése. A tanácsko­záson megjelent Szirmai István, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. dr. Orbán László, a Közpon­ti Bizottság ágit. prop. osz­tályának vezetője, Naményi Géza, a kormány Tájékoz­tatási Hivatalának vezetője. A közgyűlést Komját Irén, a MUOSZ alelnöke nyitotta meg. A megnyitó után Sikló­si Norbert, a MUOSZ főtit­kára terjesztette elő a vá­lasztmányi beszámolóját. Siklósi Norbert a legutób­bi közgyűlés óta eltelt ha- rom év munkájáról, ered­ményeiről számolt be. Rész­letesen szólt a magyar saj­tó fejlődéséről. Többek kö­zött elmondta, hogy jelentősen emelkedett a központi és a megyei napilapok, a képes hetilapok és a folyóiratok példányszáma. A rádióelő­fizetők száma elérte a két és fél milliót, a tv-tulajdo- nosoké pedig a háromne­gyedmilliót. Sajtónk 1954- ben 17 000 tonna papírt használt fel. Ez a mennyi­ség 1957-ben 21 000 tonná­ra emelkedett, az idén meg­haladja a 38 000 tonnát. Je­lentékeny volt a technikai fejlődés is. Modem, színes nyomógépet kaptunk és fel­újítottuk néhány lapunk nyomdáját. Ezután a tájékoztatás problémájáról szólt. Megál­lapította, hogy e tekintetben szállt odajött a mozdony­hoz és felszolt: , ..köszönöm fiaim1’. A legborzasztóbb az amikor potyára kell fűteni. Mert ilyen is előfordul jócskán. És éppen ügy bele­izzad az ember, mintha ro­hanna a vonat. Sokszor há­rom—négy órán keresztül csak fűtők, fűtők. mert ugye, mindig indulásra ké­szen kell állnunk, s a ka­lória a levegőbe megy. Hogy miért? Vagy azért, mert a tolatócsapat nem ponto­san végzi a munkáját, vagy aaért mert a szerelvénybe „idegen” kocsit soroltak be, s azt ki kel „lökni”. Ilyen­kor, várunk, várunk. Kés­ve indulunk, s nem ott ke­resztezünk a szembe jövő vonattal, ahol menetrend sze­rint kellene. Ebből aztán még baj is származhat, Nem szólva arról, hogy ké­sőbb kerül haza az ember a családjához. Azelőtt két fűtő végezte ezt a munkát. De megy így is. Pénz? Havi 2200 forint. Jól bírom magam. Még csak harminchét esztendős va­gyok. Egészséges mint a makk. Csak rám kell néz­ni. Amióta a mozdonyon vagyok, harminc kilót híz­tam. Most kilencvenöt kiló vagyok pontosan. De eszem is. Itt a vastáska mindig. Megi-akva szalonnával, to­jással. A kiskupában leves, tej, tea, mikor mi. Kell az úton.-k Ettől emeli oly könnye­dén a súlyos tüzelőlapátot hosszú kilométereken át, Turcsán Mihály, a mozdony­fűtő, az erős karú, vasmar­kú ember, akit kiváló mun­kája elismeréseként már ki­tüntettek. Nehéz kezek. Még­is oly könnyedek, hogy rózsákat nevel vele a Vasgyár utca 14. szám alatt, ahová haza vár ja fe­lesége és két kisfia: Miska és Laci, Farkas Kálmán is számottevő a fejlődés. A sajtó munkájának fej­lődését elemezve rámutatott, hogy a gazdasági épitömun- ka előterében álló feladatok, valamint a szocialista tudat- formálás és az olvasóknak a kulturális kérdések iránt megnövekedett érdeklődése növekvő követelményeket állít a gazdasági és kulturális újságírás elé. Ezen a két te­rületen jelentős színvonal- emelkedés következett be, a tájékoztatás elmélyültebb, változatosabb, színesebb, színvonalasabb. A gyorsan fejlődő élet azonban azt kí­vánja, hogy az olvasó át­fogó tájékoztatást kapjon a gazdasági élet egészéről, az egyes részek összefüggései­ről. A szakképzettség szaka- datlan fokozását teszi szük­ségessé a gazdasági újság­írók részére. Ugyanez áll a kulturális újságírásra is. Rendkívül népszerűek a la­pok tudományos oldalai, és kulturális rovatai. Az olva­sók szeretnének több tárcát, novellát, verset olvasni és eligazításra várnak a kul­turális élet különböző kér- déseiben. A tájékoztatás színvonalát és érdekességét növelné, ha vezető szakem­bereink, tudósítóink, íróink, művészeink gyakrabban szólalnának meg a lapok hasábjain, és elérnék azt, hogy egyes kedvelt publi­cisták, cikkírók, kommen­tátorok, írásaiért vásárol­nák az olvasók a lapokat. A külpolitikai kérdések iránt rendkívül megnőtt ér­deklődést lapjaink egyre színvonalasabb tájékoztatás­sal igyekeznek kielégíteni, A világpolitika eseményei­nek ismertetésére a lapok­nak általában egyetlen for­rás áll rendelkezésükre: a Magyar Távirati Iroda és ennek kapcsolatai a világ valamennyi nagy hírközlő ügynökségével. Az objektív nehézségek ellenére külpoli­tikai újságírásunk színvona­lasan dolgozik, a leglénye­gesebb kérdéseket sokolda­lúan elemzi és gyorsan, he- lyenkint magas szinvona- luan foglal állást. Elismeréssel szólt a' rá­dió fejlesztési törekvéseiről, az új hiperiódusok beállí­tásáról, a műsorok aktuali­tásának növeléséről, és mél­tatta a rádióriportázs újabb eredményeit, A televízió Magyarországon ma már központi téma _ állapította meg — és ez nemcsak azt jelzi, hogy sok érdekes es színvonalas műsort ad, ha­nem jelzi a televízió mun­kásainak, szerkesztőinek fe­lelősségét is. Mint a part ideológiai tézisé: erre fi­gyelmeztetnek, a televízió felelőseinek számolniuk kell az adások ma még szinte beláthatatlan tömeghatásá­val. A szövetség munkáját is­mertetve Siklósi Norbert megemlékezett Szakosíts Árpád kimagasló tevékeny­ségéről, amellyel hazánkban és a külföldön egyaránt megbecsülést szerzet a ma­gyar kommunista újságírás­nak. Javasolta, hogy az elhunyt elnök . emlékét jegyzőkönyvben örökítsék meg. Ezután elmondotta, hogy a MUOSZ tevékenysé­ge elsősorban arra irányult, hogy elősegítsék a tájékoz­tatás színvonalának emelé­sét, a lapok munkáját. Szá­mos dokumentumot, határo­zatot dolgoztak ki, szakmai vitákat, tájékoztatókat ren­deztek. Ezt a célt szolgál­ta az újságírók oktatása is. Befejezésül arról szólt, hogy az elmúlt években számottevően szélesedtek az Újságíró Szövetség nemzet­közi kapcsolatai. Immár második éve hazánkban mű­ködik a Nemzetközi Újság­író Továbbképző Központ, amelyet a Nemzetközi Új­ságíró Szervezet budapesti kongresszusának határozata alapján hoztak létre. Fel­épült Balatonszéplakon a második nemzetközi újságíró üdülő, amelyben az idén már mintegy 600 külföldi újságíró tölti szabadságát családjával. Számos magyár újságiróküldöttség külföl- di útjai a nemzetközi új­ságíró ■mozgalomban magya­rok áltál betöltött vezeté tisztségek jelzik meg az Újságíró Szövetség nemzet- közi megbecsülését és te­kintélyét. A tetszéssel fogadott be­számoló után Szentkirályi János terjesztette elő a MUOSZ alapszabályainak módosítására vonatkozó ja­vaslatot, majd dr. Garam József, az ellenőrző bír zottság elnöke ismertette a bizottság jelentését. Felszólalt Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizott- saganak tagja, a Központi Bizottság titkára is. Beve­zetőjében tolmácsol La a Köz. ponti Bizottság üdvözletét az újságírók küldöttközgyű­lésének. Elmondotta, hogy a pártban, a legfelsőbb ve- zetésben az a vélemény « magyar sajtóról, hogy tisz­teséggel szolgálja a szocia­lizmus építését, egyértelmű- en hirdeti a béke, az em­beri haladás nemes észmé- jét és becsülettel harcol minden ellen, ami emberté­len, reakciós, fellép az épi-- tőmunkában, a közélet kü­lönböző területein tapasz­talt lazaságok, hibák, vét­ségek ellen. A sajtó munkájára térve első feladatként a tájékoz­tatás megjavításával foglal­kozott. A tájékoztatás nyílt­sága, őszintesége és teljes­sége a demokrácia elenged­hetetlen tartozéka .— álla­pította meg. Társadalmunk egyre homogénebb, egyra erősebb, az ilyen társada­lomban nyíltan, őszintén beszélhetünk es írhatunk. Ne csak arról számoljunk be, ami eredmény és kedve­ző számunkra, helyes, ha lapjaink a kedvezőtlen . té­nyeket is közlik. Ismertes­sünk bátran olyan vélemé­nyeket is, amelyek nem egyeznek a mienkkel, ' de mondjuk meg, hogy ezekkel miért nem értünk egyet és tegyük oda a mi vélemé­nyünket is megfelelő indo­kokkal, érvekkel támogat­va. Állast foglalt a lapjaink­ban helyenként jelentkező egysíkúság ellen és han­goztatta, hogy a magyar új­ságírás fejlődésének egyik feltétele a lapok közötti egészséges verseny. A két világrendszer bé­kés egymás mellett élése elkerülhetetlenül eszmei harccal jár és ebben a saj­tó fontos szerepet tóit be — folytatta. — Az imperialis­ták ismert fel lázi tási politi­kájával szegezzük szembe, a magunk igazságát. Száll­junk bátran szembe az egyeni szabadságról és a demokráciáról hangoztatott burzsoá frázisokkal, ne féljünk a harctól; az igaz­ság a mi oldalunkon van. A tények a szocializmus ■magasabbrendűségét bizo­nyítják. Szüntelenül folytat­ni kell a kapitalista társa­dalom leleplezését, különö­sen azért, mert az utóbbi évtizedekben generációk nőttek fel, amelyeknek nincs közvetlen tapasztalatuk a kapitalista viszonyokról, a kizsákmányolásról, a tő­kés rendszer embertelensé­géről. Ezek a rétegek az olvadók tekintélyes és egyre növekvő százalékát alkotják. Beszédének további ré­szében több javaslatot tett a szövetség munkájának fej­lesztésére. A tanácskozás ma folytat. ja munkáját. Seres Ernő Vallomások a munkáról Nyíregyháza—Záhony—Nyíregyháza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents