Kelet-Magyarország, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-19 / 143. szám
Események sorokban Kuznyecov, a szovjet külügyminiszter első helyettese, aki jelenleg Tokióban tartózkodik, pénteken találkozott és megbeszélést folytatott Szato japán miniszter- elnökkel, s átadta a miniszterelnöknek Koszigin szovjet kormányfő üzenetéi! Az afro-ázsiai csúcsértekezletre való meghívást Szu-j dán is elfogadta, ezzel 50-re [ emelkedett azoknak az országoknak a száma, amelyek bejelentették, hogy részt vesznek az értekezleten. Prágában négynapos tanácskozás után befejezte munkáját a csehszlovák nemzetgyűlés 6. plenáris ülése. Az ülésszakon megvitatták és jóváhagyták az új munkatörvénykönyvet, móI dosításokat fogadtak el a büntetőtörvénykönyvben. Négynapos hivatalos látogatásra az EAK-ba érkezett1 a Vietnami Demokratikus í Köztársaság küldöttsége, I amelyet Nguyen Duy Trinh I miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter vezet. Edward White és James McDivitt amerikai űrikrek Humprey amerikai alelnök társaságában pénteken dél-1 ben Párizsba érkeztek a nemzetközi légügyi kiállításra. A Renmin Rlbao pénteki számában cikket közöl „Megfigyelő” tollából. A cikk hosszas érveléssel igyekszik bizonygatni annak a már korábban közölt kínai álláspontnak az igazát, amely szerint a Szovjetunió nem vehet részt az ázsiai és ] afrikai országok június 29-én Algírban megnyíló értekezletén. Erlander svéd miniszterelnök szovjetunióbeli látogatásának befejeztével hazaérkezett Stockholmba. A görög parlament 113 szavazattal 49 ellenében elfogadott egy javas- J latot, amely elévültnek! nyilvánítja Karamanlisz volt miniszterelnök és két ERE- pártí volt miniszter bűncselekményeit. Moszkvában véget ért a J szovjet békeharosok kétna- pós értekezlete, amelyen; mintegy kétezer küldött és vendég vett részt. Az érté- j kéziét megvitatta a szovjet I békemozgalom további fej- j lődésének problémáit és a jú-1 Húsban tartandó helsinki béke-világkóngresszus előkészületeit. Wilson „béketerve“ a nemzetközösségi értekezlet központjában Walter Ulbricht fogadta a testvérpártok küldöttségeit Az „afrikai lázadás“ London, (MTI): Wilson angol miniszterelnök csütörtökön este az angol alsóházban beszédet mondott vietnami „béketervéről”, amelyet korábban a nemzetközösségi értekezlet zárt ajtók mögött megtartott ülésén terjesztett elő. A nemzetközösségi értekezlet elfogadta Wilson javas- latát, amelynek értelmében hamarosan öt kormányfőből álló „nemzetközösségi küldöttség” in- dúl az érdekelt fővárosokba, hogy megpróbáljon megoldást keresni a vietnami konfliktusra. A küldöttséget Wilson vezeti, tagjai: Nkrumah ghanai elnök, Abubakar Ta- fawa Balewa nigériai miniszterelnök. dr. Eric Williams, Trinidad és Tobago miniszterelnöke és Szenana- jeka ceyloni miniszterelnök. Wilson alsóházi beszédében közölte, hogy a küldöttség élén szeretne már jú-1 húsban útra kelni. Ami a küldöttség útirányát illeti, Wilson kifejtette, hogy szeretne ellátogatni Pe- kingbe, Moszkvába, Hanoiba. Saigonba és Washingtonba. A Wilson-féle „béketerv" egyébként hivatalos formában még nem került nyilvánosságra, de a nyugati j hírügynökségek „tájékozott forrásokra” hivatkozó jelentései szerint az angol miniszterelnök szeretné, ha egyj újabb, „genfi típusú” érte-| kéziét ülne össze. A terv, szerint, vagy már az érte-; kéziét idejére fegyverszünet jönne létre, vagy az értekezleten állapodnának meg a fegyverszünetről. A konferencián nem venne részt önálló küldöttséggel a Dél- Vietnami Nemzeti Felszaba- dítási Front, de Wilson elgondolásának értelmében a VDK küldöttségében részt vehetnének a DVNFF megbízottjai, és az értekezlet egy későbbi szakaszán „délvietnami polgároknak” lehetné tekinteni őket. Az értekezlet célja egy olyan megállapodás kidolgozása lenne, amely biztosítékot nyújtana Észak- és Dél-Vietnam- nak „bárminő formájú agresszió” ellen. Dél-Vietnam területén nem j állomásoznának idegen csa- i pánikot kelt az angol kormánykörökben patok, és az ország nem kapcsolódna külföldi hatalmakhoz, ami gyakorlatilag az ország semlegesítésével érne fel. A nagy hírveréssel felkorbácsolt kincstári optimizmus rövid órái után, pénteken délben már komor hangulat uralkodott az angol hivatalos körökben a brit miniszterelnök vezette nemzetközösségi békemisszió tervével Kapcsolatban. Pénteken a kenyai kormányküldöttség is nyilvánosságra hozta külön álláspontját az öttagú kormányfői küldöttség összeté- telével és jellegével kapcsolatban. A kenyai kormányküldött- séget vezető Murumbi külágyminiszter nyilatkozata leszögezi: „A keny.ai kormány támogatja a nemzetközösségi részvétel gondolatát a vietnami kérdésben, de ellenzi, hogy NagyBritannia, vagy a nemzetközösség bármely olyan tagja, amely már elkötelezte magát a vietnami konfliktusban az egyik oldalon, tagja legyen ennek a missziónak. Angol kormánykörökben csaknem pánikot keltett, hogy a nap folyamán Nkrumah ghanai elnök is külön- nyilatkozatot adott ki, amelyben igen nyomatékos fenntartásokhoz fűzte részvételét a kormányfői misz- szióban. Berlin (ADN): Walter Ulbricht, a NSZ£*P Központi Bizottságának első titkára a párt többi vezető személyiségeinek társaságában fogadta a testvérpártok küldöttségeit, amelyek az NDK népgazdaságában alkalmazott új irányelvek tanulmányozása céljából jelenleg az NDK-ban tartózkodnak. A megbeszélésen részt vettek a bolgár, jugoszláv Bonn, (MTI): Erhard nyugatnémet kancellár pénteken Bonnban megtartott sajtóértekezletén számos bel- és külpolitikai kérdésben fejtette ki kormánya álláspontjátNemzetközi kérdésekről szólva foglalkozott az általános leszerelés problémájával, kijelentette, hogy Nyu- gat-Németorszég kész részt venni az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretében megtartandó nemzetközi értekezleten. Azt állította, hogy az NSZK lemondott a tömegpusztító fegyverek gyártásáról és ehelyett „katonai potenciálját a NATO-n belül” hasznosítja. Futólag említette meg Erhard a vietnami kérdést, kikoreai, kubai, magyar, mongol, iengyel, csehszlovák, román és szovjet testvérpártok küldöttei. Jelen volt továbbá a Béke és szocializmus című folyóirat szerkesztőségének a delegációja. A külföldi vendégek németországi tartózkodásuk idején megismerkedtek az új népgazdasági irányelveknek az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem és az építőipar területén való alkalmazásávaljelentve, hogy támogatja Wilson angol kormányfő „béketervét”. Ezután rátért az NSZK-t közvetlenül foglalkoztató kérdések elemzésére. Elmondotta, hogy üzenete', kapott Johnson elnöktől és ebben az üzenetében az Egyesült Államok vezetője hitet tett a német egység megteremtése mellett- A német kérdés megoldása nélkül nem lehet tartós béke Európában és a világon — ismertette Erhard a Johnson-le- vél lényegét. A bonni kancellár azonban nem rejtette Véka alá, hogy az NSZK a jövőben is igényt tart a német nép egyedüli képviseletére, s nem ismeri el, hogy német földön két német állam létezik. Az AASZ javaslata a dominikai politika rendezésére Erhard sajtóértekezlete Washington, (MTI): Az Amerikai Államok Szervezetének 3 főnyi bizottsága, amely Dominikában tartózkodik és előzőleg megbeszéléseket folytatott a két irányzat vezetőivel, pénteken Washingtonban -közzétette javaslatát a politikai helyzet rendezésére. A három főnyi bizottság tagjai: Ellsworth Bunker, az Egyesült Államok, Ilmar Pennha Marinho, Brazília és Ramon de Clermont Due- nas, Salvador megbízottja. A két dominikai irányzat vezetőihez is eljutatott javaslat lényege a következő: Az AÁSZ felügyelete alatt legkorábban hat hónap múlva, legkésőbb kilenc hónap múlva tartsanak általános választásokat Dominikában. A „szükséges minimumra” csökkentsék az Amerika- közt szervezet Dominkában tartózkodó katonai erőinek j létszámát. Állítsák helyre a békéti és hirdessenek közkegyelmet. A lehető leghamarabb jöjjön létre ideiglenes kormány, s ezt az AÁSZ tagállamai haladéktalanul ismerjék el. Az ideiglenes kormány ! „instituciós törvényen” ala- , puljon, s így lényegében I A* ENSZ 24-es bi/ollsága befejezte afrikai körútját feleljen meg az 1962-es alkotmány erre vonatkozó előírásainak is. Az AP jelentése szerint Caamano, a dominikai alkotmányos kormány vezető- je, a bizottság tagjaival folytatott megbeszélés után kijelentette, hogy „előző álláspontjából egy jottányit sem enged „de hajlandó tanulmányozni az AASZ- javaslatot. A jobboldali Imbert-junta állásfoglalása. még nem ismeretes. Addisz Abeba (Reuter): A gyarmati kérdés megoldására alakított 24 tagú ENSZ-különbizottság befejezte afrikai „vándor-ülésszakát”, amelynek lezárásaként ülést tartott Addisz Abebában. Sori Coulibaly, a bizottság elnöke a záróülésen mondott beszédében sürgette, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa minél előbb üljön össze Afrikában és vitassa meg a gyarmatosítás és az Apartheid problémáit. Kifejtette azt a véleményét, hogy a Biztonsági Tanács tagjainak meg kellene hallgatniuk az afrikai szabadságmozgalmak Provokáció az NDK államhatárán Bérűn (TASZSZ): Csütörtökön újabb provokáció történt az NDK nyugat-berlini államhatárán. Körülbelül húsz személy Nyugat-Berlin felől gépkocsikon a Heinrich Heine utcai ellenőrző ponthoz érkezett és több mint egy órán át provokációs tevékenységet folytatott a nemzeti néphadsereg határőrei ellen. Egyikük behatolt az NDK területére és felbujtó röplapokat akart szétosztani, amelyeket Nyugat- Németországban és Nyugat- Berlinben nyomtattak. Mindezt tétlenül szemlélte a nyugat-berlini rendőrség, amely a határsértőket és cinkosaikat odaengedte az NDK államhatárához. Csak- j is az NDK határőrök határozott magatartásának köszönhető, hogy nem került i sor súlyos incidensekre. Az ADN-hírügynökség megállapítja: ezek a határmenti provokációk arra irá- í nyúlnak, hogy gyűlöletet | szítsanak az NDK ellen és! eltereljék a nyugatnémet és \ nyugat-berlini lakosság fi- gyeimét a bonni kormány által előkészített szükségállapot-törvényekről. képviselőit, mert csak igy kapnának tiszta képet arról, milyen súlyosan veszélyezteti a gyarmatosítás és a faji megkülönböztetés, a béke és a biztonság érdekeit ebben a térségben. A 24-es bizottság korábban határozatokat fogadott el a délnyugat-afrikai helyzetről, Portugália, Dél-Af- rika és Rhodesia kormányainak elítélendő együttműködéséről és általában a bizottság háromhetes munkájáról. Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, Ausztrália, Dánia, Chile és Venezuela képviselői nem vettek részt a vitában és a szavazáson, Ä csinárok királya Kirándulás egy türlwnén oázis-faluban Ha az ember Ashabád bármely kiemelkedő pontjáról körülnéz, a távolban kétféle tájat lát. Észak felé a Kara—Kum sivatag enyhén buckás, szürkés egyhangúsága urakodik, délen, az iráni határon magas csupasz hegyek törthátú gerince rajzolódik a sötétkék égre. Most éppen feléjük tartunk. Körülöttünk kietlen homokos vidék. Gyéren szétszórt zörgő szamártüskéit tevék legelészik egyhangúan. Aztán — szinte átmenet nélkül — új telepítésű gyümölcsösök pompáznak. A szilva és barackfák a sivatagi homokon át szívják a Kára—Kum csatorna vizét. S az új gyümölcsös szélén fehérre meszelt, pirostetős ház. íme a víz életet hozott a sivatagi tájra. Az alacsonyabb hegyek lábához érünk. Sofőrünk fékez. Kiszállunk. Csak most veszem észre, hogy pár fokkal máris enyhébb a hőmérséklet, mint a homok birodalmában. Mellettünk magas, bujazöld fűzfák hajlonganak, alattuk sebes vizű patak siet tova. Medrébe sörösládákat helyezett a büfés, hogy hűsítse az egyébként meglangyosodott palackokat. A szomszédos asztalnál ülök szó nélkül Is magukra hívják a figyelmet. Az egyik, fejtetőt elfedő színes üzbég tyübityékát visel, a másik élénk színű kendőből ügyesen kanyarított humusz alatt mosolyog, a harmadik fejét pedig karakul juh bodor bundájából készített széles, magas kucsma fedi. Utitársaim elmondják, hogy errefelé a legnagyobb hőségben is ezt a meleg fejfedőt hordják; ősi népviselet, de ma már csaknem kizárólag az öregek viselik. A kucsmát annál értékesebb nek tartják, minél nehezebb- Egy valamire való türkmén kucsma legalább 6—8 kilót nyom... A frissen hűtött sört útjára bocsájtjuk, s a hegyi szerpentinen felfelé indulunk. Meglepő az az éles határvonal, ami itt az élet és az élettelenség között húzódik. Lenn, a kanyargós völgyben, szinte tombol az élet, a számunkra jórészt ismereten fák egymást túlnőve kapaszkodnak fölfelé a magasba. De lombkoronájuk fölött, a hegyoldalon, rPár a fű is csak itt-ott fédezhe- tő fel. Jobbfelől hirtelen magas, kopasz hegy áll elénk. — Miféle hegy ez? — Kobra-hegy — mondja kedves útikalauzunk. Arget- kin Sztipán, a köztársasági újságíró szövetség titkára. _ Miért nevezik így? Talán kobrák vannak rajta? — Mégpedig igen sok... A hegy hivatalos neve is innen ered. Türkménül így hívják: Morköp. Ez „sok kígyót” jelent. — És a csabánokat — a juhászokat — nem bántják? (Látom, hogy a hegy lábánál nagy csapat birka halad el.) — Nem. Hiszen a kobra többnyire csak akkor támad, ha veszélyt szimatol. De a csabán különben is vastagon fedett lábszárral jár, ha pedig megpihen, birkabőrből varrott subájára telepszik. Ennek furcsa szagát a kobrák messziről megérzik és elkerülik. Uticélunkhoz. Firjuza oázis-faluhoz érkezünk. Mintha nem is negyven, hanem legalább 200 kilométerre volnánk Ashabádtól: köröskörül rendkívül dús lombú fák. Felfelé nézve, csaknem teljesen elállják a tekintetünket. Alattuk barátságos épületek soraközhak: üdülők, alkotóházak, napközi otthonok, óvodák, apró szállodák, éttermek, kulturális létesítmények mitde- nütt. A hőmérséklet, legalább 10 fokkal alacsonyabb, mint a sivatag felett. Mindezt a szépet, kellemeset az oázisfalun átfutó „Csuli”, a keskeny hegyipatak varázsolja ide. A széles, egyenes főutcán sétálunk. Kétoldalt vastag törzsű, platánszerű ..csinár”- ok állnak őrt, majd ápolt, barátságos parkon haladunk át. Pár perc múlva a csinárok királyához érkezünk: az óriás fát negyven méter magasnak mondják. Törzsét négyen hiába próbáljuk körülölelni, még feléig sem érünk. Utitársaim szerint tizenhárom ember kellene ehhez, mert a fának a föld felett kereken 21 méteres a kerülete. Miután kellően megcsodáltuk a pompás óriást, Ar- getkin Sztipán egy közeli padra ülve magyarázni kezd: — Ennek a faóriásnak még neve is van. Akár a falut, ezt is Firjuzának hívják. Firjuza ősi türkmén női név. S hogy ezt a nevét miért éppen ez a fa kapta, annak is megvan az Oka. A szájhagyomány szerint 800 éves ez a csinár. Annak idején az erre lakó népek nagyon sokat hadakoztak. Az egyik összecsapásban hét fiútestvér is részt vett, s valamennyien elestek. De Firjuza, a nővérük életben maradt és kedves halottainak emléket akart állítani. A közeli fáról lenyesett egy vesszőt, s egy patak partján a talajba szúrta. A vessző megeredt, gyorsan fejlődött, s idővel e hatalmas fává terebélyesedett. Ezért-e, vagy azért, mert Türkméniában a fa igen nagy érték, az iskolás gyerekek fát ültetnek. Figyelmesen gondozzák s hit befejezik tanulmányaikat, bárhová is vetődjenek, visszatérnek hozzá. Megnézik, mekkorát fejlődött, ugyanakkor számot vetnek saját gyarapodásukkal is. Elgondolkoznak azon, hogy iskolás fájuk elültetése -óta mennyit gyarapodtak szellemileg. Mondani se kell, milyen hasznos ez a népszokás, amely Türkméniát duplán is gazdagabbá teszi. És szebbé... Pedig a Firjuza fái fölé emelkedő fenséges tegyek alkonyaikor igy is varázslatosak. 2 1965. június 19.
