Kelet-Magyarország, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-19 / 143. szám

Események sorokban Kuznyecov, a szovjet kül­ügyminiszter első helyettese, aki jelenleg Tokióban tar­tózkodik, pénteken találko­zott és megbeszélést folyta­tott Szato japán miniszter- elnökkel, s átadta a minisz­terelnöknek Koszigin szov­jet kormányfő üzenetéi! Az afro-ázsiai csúcsértekez­letre való meghívást Szu-j dán is elfogadta, ezzel 50-re [ emelkedett azoknak az or­szágoknak a száma, amelyek bejelentették, hogy részt vesznek az értekezleten. Prágában négynapos ta­nácskozás után befejezte munkáját a csehszlovák nemzetgyűlés 6. plenáris ülése. Az ülésszakon megvi­tatták és jóváhagyták az új munkatörvénykönyvet, mó­I dosításokat fogadtak el a büntetőtörvénykönyvben. Négynapos hivatalos láto­gatásra az EAK-ba érkezett1 a Vietnami Demokratikus í Köztársaság küldöttsége, I amelyet Nguyen Duy Trinh I miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter vezet. Edward White és James McDivitt amerikai űrikrek Humprey amerikai alelnök társaságában pénteken dél-1 ben Párizsba érkeztek a nemzetközi légügyi kiállí­tásra. A Renmin Rlbao pénteki számában cikket közöl „Meg­figyelő” tollából. A cikk hosszas érveléssel igyekszik bizonygatni annak a már korábban közölt kínai állás­pontnak az igazát, amely szerint a Szovjetunió nem vehet részt az ázsiai és ] afrikai országok június 29-én Algírban megnyíló ér­tekezletén. Erlander svéd miniszterel­nök szovjetunióbeli látoga­tásának befejeztével hazaér­kezett Stockholmba. A görög parlament 113 szavazattal 49 ellenében elfogadott egy javas- J latot, amely elévültnek! nyilvánítja Karamanlisz volt miniszterelnök és két ERE- pártí volt miniszter bűncse­lekményeit. Moszkvában véget ért a J szovjet békeharosok kétna- pós értekezlete, amelyen; mintegy kétezer küldött és vendég vett részt. Az érté- j kéziét megvitatta a szovjet I békemozgalom további fej- j lődésének problémáit és a jú-1 Húsban tartandó helsinki béke-világkóngresszus előké­születeit. Wilson „béketerve“ a nemzetközösségi értekezlet központjában Walter Ulbricht fogadta a testvérpártok küldöttségeit Az „afrikai lázadás“ London, (MTI): Wilson angol miniszterel­nök csütörtökön este az an­gol alsóházban beszédet mondott vietnami „béketer­véről”, amelyet korábban a nemzetközösségi értekez­let zárt ajtók mögött meg­tartott ülésén terjesztett elő. A nemzetközösségi értekez­let elfogadta Wilson javas- latát, amelynek értelmében hamarosan öt kormány­főből álló „nemzetkö­zösségi küldöttség” in- dúl az érdekelt főváro­sokba, hogy megpróbál­jon megoldást keresni a vietnami konfliktusra. A küldöttséget Wilson ve­zeti, tagjai: Nkrumah ghanai elnök, Abubakar Ta- fawa Balewa nigériai mi­niszterelnök. dr. Eric Wil­liams, Trinidad és Tobago miniszterelnöke és Szenana- jeka ceyloni miniszterelnök. Wilson alsóházi beszédé­ben közölte, hogy a küldött­ség élén szeretne már jú-1 húsban útra kelni. Ami a küldöttség útirányát illeti, Wilson kifejtette, hogy szeretne ellátogatni Pe- kingbe, Moszkvába, Ha­noiba. Saigonba és Washingtonba. A Wilson-féle „béketerv" egyébként hivatalos formá­ban még nem került nyil­vánosságra, de a nyugati j hírügynökségek „tájékozott forrásokra” hivatkozó jelen­tései szerint az angol mi­niszterelnök szeretné, ha egyj újabb, „genfi típusú” érte-| kéziét ülne össze. A terv, szerint, vagy már az érte-; kéziét idejére fegyverszünet jönne létre, vagy az érte­kezleten állapodnának meg a fegyverszünetről. A kon­ferencián nem venne részt önálló küldöttséggel a Dél- Vietnami Nemzeti Felszaba- dítási Front, de Wilson el­gondolásának értelmében a VDK küldöttségében részt vehetnének a DVNFF meg­bízottjai, és az értekezlet egy későbbi szakaszán „dél­vietnami polgároknak” le­hetné tekinteni őket. Az értekezlet célja egy olyan megállapodás ki­dolgozása lenne, amely biztosítékot nyújtana Észak- és Dél-Vietnam- nak „bárminő formájú agresszió” ellen. Dél-Vietnam területén nem j állomásoznának idegen csa- i pánikot kelt az angol kormánykörökben patok, és az ország nem kapcsolódna külföldi hatal­makhoz, ami gyakorlatilag az ország semlegesítésével érne fel. A nagy hírveréssel fel­korbácsolt kincstári opti­mizmus rövid órái után, pénteken délben már ko­mor hangulat uralkodott az angol hivatalos körökben a brit miniszterelnök vezette nemzetközösségi békemisszió tervével Kapcsolatban. Pénteken a kenyai kormányküldöttség is nyil­vánosságra hozta külön ál­láspontját az öttagú kor­mányfői küldöttség összeté- telével és jellegével kapcso­latban. A kenyai kormányküldött- séget vezető Murumbi kül­ágyminiszter nyilatkozata leszögezi: „A keny.ai kormány tá­mogatja a nemzetközös­ségi részvétel gondolatát a vietnami kérdésben, de ellenzi, hogy Nagy­Britannia, vagy a nem­zetközösség bármely olyan tagja, amely már elkötelezte magát a vietnami konfliktusban az egyik oldalon, tagja legyen ennek a misszió­nak. Angol kormánykörökben csaknem pánikot keltett, hogy a nap folyamán Nkru­mah ghanai elnök is külön- nyilatkozatot adott ki, amelyben igen nyomatékos fenntartásokhoz fűzte rész­vételét a kormányfői misz- szióban. Berlin (ADN): Walter Ulbricht, a NSZ£*P Központi Bizottságának első titkára a párt többi vezető személyiségeinek társaságá­ban fogadta a testvérpártok küldöttségeit, amelyek az NDK népgazdaságában al­kalmazott új irányelvek ta­nulmányozása céljából je­lenleg az NDK-ban tartóz­kodnak. A megbeszélésen részt vettek a bolgár, jugoszláv Bonn, (MTI): Erhard nyugatnémet kan­cellár pénteken Bonnban megtartott sajtóértekezletén számos bel- és külpolitikai kérdésben fejtette ki kor­mánya álláspontját­Nemzetközi kérdésekről szólva foglalkozott az álta­lános leszerelés problémájá­val, kijelentette, hogy Nyu- gat-Németorszég kész részt venni az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretében megtartandó nemzetközi ér­tekezleten. Azt állította, hogy az NSZK lemondott a tömegpusztító fegyverek gyártásáról és ehelyett „ka­tonai potenciálját a NATO-n belül” hasznosítja. Futólag említette meg Er­hard a vietnami kérdést, ki­koreai, kubai, magyar, mon­gol, iengyel, csehszlovák, ro­mán és szovjet testvérpártok küldöttei. Jelen volt továb­bá a Béke és szocializmus című folyóirat szerkesztősé­gének a delegációja. A külföldi vendégek né­metországi tartózkodásuk idején megismerkedtek az új népgazdasági irányelvek­nek az ipar, a mezőgazda­ság, a kereskedelem és az építőipar területén való al­kalmazásával­jelentve, hogy támogatja Wilson angol kormányfő „béketervét”. Ezután rátért az NSZK-t közvetlenül foglalkoztató kérdések elemzésére. El­mondotta, hogy üzenete', ka­pott Johnson elnöktől és eb­ben az üzenetében az Egye­sült Államok vezetője hitet tett a német egység megte­remtése mellett- A német kérdés megoldása nélkül nem lehet tartós béke Euró­pában és a világon — ismer­tette Erhard a Johnson-le- vél lényegét. A bonni kancellár azonban nem rejtette Véka alá, hogy az NSZK a jövőben is igényt tart a német nép egyedüli képviseletére, s nem ismeri el, hogy német földön két német állam létezik. Az AASZ javaslata a dominikai politika rendezésére Erhard sajtóértekezlete Washington, (MTI): Az Amerikai Államok Szer­vezetének 3 főnyi bizottsága, amely Dominikában tartóz­kodik és előzőleg megbeszé­léseket folytatott a két irányzat vezetőivel, pénte­ken Washingtonban -közzé­tette javaslatát a politikai helyzet rendezésére. A három főnyi bizottság tagjai: Ellsworth Bunker, az Egyesült Államok, Ilmar Pennha Marinho, Brazília és Ramon de Clermont Due- nas, Salvador megbízottja. A két dominikai irányzat vezetőihez is eljutatott ja­vaslat lényege a következő: Az AÁSZ felügyelete alatt legkorábban hat hó­nap múlva, legkésőbb kilenc hónap múlva tartsanak általá­nos választásokat Domini­kában. A „szükséges minimumra” csökkentsék az Amerika- közt szervezet Dominkában tartózkodó katonai erőinek j létszámát. Állítsák helyre a békéti és hirdessenek közkegyel­met. A lehető leghamarabb jöjjön létre ideiglenes kormány, s ezt az AÁSZ tag­államai haladéktalanul is­merjék el. Az ideiglenes kormány ! „instituciós törvényen” ala- , puljon, s így lényegében I A* ENSZ 24-es bi/ollsága befejezte afrikai körútját feleljen meg az 1962-es al­kotmány erre vonatkozó előírásainak is. Az AP jelentése szerint Caamano, a dominikai al­kotmányos kormány vezető- je, a bizottság tagjaival folytatott megbeszélés után kijelentette, hogy „előző ál­láspontjából egy jottányit sem enged „de hajlandó tanulmányozni az AASZ- javaslatot. A jobboldali Imbert-junta állásfoglalása. még nem ismeretes. Addisz Abeba (Reuter): A gyarmati kérdés meg­oldására alakított 24 tagú ENSZ-különbizottság befe­jezte afrikai „vándor-ülés­szakát”, amelynek lezárása­ként ülést tartott Addisz Abebában. Sori Coulibaly, a bizottság elnöke a záróülé­sen mondott beszédében sürgette, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa minél előbb üljön össze Afriká­ban és vitassa meg a gyar­matosítás és az Apartheid problémáit. Kifejtette azt a véleményét, hogy a Biz­tonsági Tanács tagjainak meg kellene hallgatniuk az afrikai szabadságmozgalmak Provokáció az NDK államhatárán Bérűn (TASZSZ): Csütörtökön újabb pro­vokáció történt az NDK nyugat-berlini államhatá­rán. Körülbelül húsz sze­mély Nyugat-Berlin felől gépkocsikon a Heinrich Heine utcai ellenőrző pont­hoz érkezett és több mint egy órán át provokációs tevékenységet folytatott a nemzeti néphadsereg határ­őrei ellen. Egyikük behatolt az NDK területére és fel­bujtó röplapokat akart szét­osztani, amelyeket Nyugat- Németországban és Nyugat- Berlinben nyomtattak. Mindezt tétlenül szemlél­te a nyugat-berlini rendőr­ség, amely a határsértőket és cinkosaikat odaengedte az NDK államhatárához. Csak- j is az NDK határőrök hatá­rozott magatartásának kö­szönhető, hogy nem került i sor súlyos incidensekre. Az ADN-hírügynökség megállapítja: ezek a határ­menti provokációk arra irá- í nyúlnak, hogy gyűlöletet | szítsanak az NDK ellen és! eltereljék a nyugatnémet és \ nyugat-berlini lakosság fi- gyeimét a bonni kormány által előkészített szükség­állapot-törvényekről. képviselőit, mert csak igy kapnának tiszta képet arról, milyen súlyosan veszélyez­teti a gyarmatosítás és a faji megkülönböztetés, a bé­ke és a biztonság érdekeit ebben a térségben. A 24-es bizottság koráb­ban határozatokat fogadott el a délnyugat-afrikai hely­zetről, Portugália, Dél-Af- rika és Rhodesia kormá­nyainak elítélendő együtt­működéséről és általában a bizottság háromhetes mun­kájáról. Nagy-Britannia, az Egye­sült Államok, Ausztrália, Dánia, Chile és Venezuela képviselői nem vettek részt a vitában és a szavazáson, Ä csinárok királya Kirándulás egy türlwnén oázis-faluban Ha az ember Ashabád bármely kiemelkedő pontjá­ról körülnéz, a távolban két­féle tájat lát. Észak felé a Kara—Kum sivatag enyhén buckás, szürkés egyhangúsá­ga urakodik, délen, az irá­ni határon magas csupasz hegyek törthátú gerince raj­zolódik a sötétkék égre. Most éppen feléjük tartunk. Körülöttünk kietlen homo­kos vidék. Gyéren szétszórt zörgő szamártüskéit tevék legelészik egyhangúan. Aztán — szinte átmenet nélkül — új telepítésű gyü­mölcsösök pompáznak. A szilva és barackfák a siva­tagi homokon át szívják a Kára—Kum csatorna vizét. S az új gyümölcsös szélén fehérre meszelt, pirostetős ház. íme a víz életet hozott a sivatagi tájra. Az alacsonyabb hegyek lá­bához érünk. Sofőrünk fé­kez. Kiszállunk. Csak most veszem észre, hogy pár fokkal máris enyhébb a hő­mérséklet, mint a homok birodalmában. Mellettünk magas, bujazöld fűzfák hajlonganak, alattuk sebes vizű patak siet tova. Medré­be sörösládákat helyezett a büfés, hogy hűsítse az egyéb­ként meglangyosodott palac­kokat. A szomszédos asztalnál ülök szó nélkül Is magukra hívják a figyelmet. Az egyik, fejtetőt elfedő színes üzbég tyübityékát visel, a másik élénk színű kendő­ből ügyesen kanyarított humusz alatt mosolyog, a harmadik fejét pedig kara­kul juh bodor bundájából készített széles, magas kucs­ma fedi. Utitársaim elmond­ják, hogy errefelé a legna­gyobb hőségben is ezt a me­leg fejfedőt hordják; ősi nép­viselet, de ma már csaknem kizárólag az öregek viselik. A kucsmát annál értékesebb nek tartják, minél nehezebb- Egy valamire való türkmén kucsma legalább 6—8 kilót nyom... A frissen hűtött sört útjá­ra bocsájtjuk, s a hegyi szerpentinen felfelé indu­lunk. Meglepő az az éles határvonal, ami itt az élet és az élettelenség között hú­zódik. Lenn, a kanyargós völgyben, szinte tombol az élet, a számunkra jórészt ismereten fák egymást túl­nőve kapaszkodnak fölfelé a magasba. De lombkoronájuk fölött, a hegyoldalon, rPár a fű is csak itt-ott fédezhe- tő fel. Jobbfelől hirtelen magas, kopasz hegy áll elénk. — Miféle hegy ez? — Kobra-hegy — mondja kedves útikalauzunk. Arget- kin Sztipán, a köztársasági újságíró szövetség titkára. _ Miért nevezik így? Ta­lán kobrák vannak rajta? — Mégpedig igen sok... A hegy hivatalos neve is innen ered. Türkménül így hívják: Morköp. Ez „sok kígyót” jelent. — És a csabánokat — a juhászokat — nem bántják? (Látom, hogy a hegy lábánál nagy csapat birka halad el.) — Nem. Hiszen a kobra többnyire csak akkor támad, ha veszélyt szimatol. De a csabán különben is vastagon fedett lábszárral jár, ha pe­dig megpihen, birkabőrből varrott subájára telepszik. Ennek furcsa szagát a kob­rák messziről megérzik és elkerülik. Uticélunkhoz. Firjuza oázis-faluhoz érkezünk. Mint­ha nem is negyven, hanem legalább 200 kilométerre volnánk Ashabádtól: kö­röskörül rendkívül dús lom­bú fák. Felfelé nézve, csak­nem teljesen elállják a te­kintetünket. Alattuk barát­ságos épületek soraközhak: üdülők, alkotóházak, napkö­zi otthonok, óvodák, apró szállodák, éttermek, kultu­rális létesítmények mitde- nütt. A hőmérséklet, legalább 10 fokkal alacsonyabb, mint a sivatag felett. Mindezt a szépet, kellemeset az oázis­falun átfutó „Csuli”, a kes­keny hegyipatak varázsolja ide. A széles, egyenes főutcán sétálunk. Kétoldalt vastag törzsű, platánszerű ..csinár”- ok állnak őrt, majd ápolt, barátságos parkon haladunk át. Pár perc múlva a csiná­rok királyához érkezünk: az óriás fát negyven méter ma­gasnak mondják. Törzsét né­gyen hiába próbáljuk körül­ölelni, még feléig sem érünk. Utitársaim szerint tizenhá­rom ember kellene ehhez, mert a fának a föld felett kereken 21 méteres a kerüle­te. Miután kellően megcso­dáltuk a pompás óriást, Ar- getkin Sztipán egy közeli padra ülve magyarázni kezd: — Ennek a faóriásnak még neve is van. Akár a fa­lut, ezt is Firjuzának hív­ják. Firjuza ősi türkmén női név. S hogy ezt a nevét miért éppen ez a fa kapta, annak is megvan az Oka. A szájhagyomány szerint 800 éves ez a csinár. Annak ide­jén az erre lakó népek na­gyon sokat hadakoztak. Az egyik összecsapásban hét fiútestvér is részt vett, s valamennyien elestek. De Firjuza, a nővérük életben maradt és kedves halottai­nak emléket akart állítani. A közeli fáról lenyesett egy vesszőt, s egy patak partján a talajba szúrta. A vessző megeredt, gyorsan fejlődött, s idővel e hatalmas fává te­rebélyesedett. Ezért-e, vagy azért, mert Türkméniában a fa igen nagy érték, az iskolás gyere­kek fát ültetnek. Figyelme­sen gondozzák s hit befeje­zik tanulmányaikat, bárho­vá is vetődjenek, visszatér­nek hozzá. Megnézik, mek­korát fejlődött, ugyanakkor számot vetnek saját gyara­podásukkal is. Elgondolkoz­nak azon, hogy iskolás fá­juk elültetése -óta mennyit gyarapodtak szellemileg. Mondani se kell, milyen hasznos ez a népszokás, amely Türkméniát duplán is gazdagabbá teszi. És szebbé... Pedig a Firjuza fái fölé emelkedő fenséges te­gyek alkonyaikor igy is va­rázslatosak. 2 1965. június 19.

Next

/
Thumbnails
Contents