Kelet-Magyarország, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-19 / 143. szám

A lehetőségek számbavétele Tizenöt emberből tizennégy segédmunkás sokkérdőjeles gondjai Megyénk egyes területein különféle mértékben hatott a rendkívüli, nyárba nyúló esős tavasz a mezőgazdaság­ira. A nyírségi homokvidé- ken nem okozott különösebb gondot a vetés elvégzése, lestöbb növény ápolásában is csak a gyakori esők kö­vetkeztében van elmaradás; a kukorica kivételével a ka­pások megfelelően fejlődtek. A szatmári részen, és más szabolcsi mélyíekvésű terü­leteken a vetést is akadá­lyozta a rendkívül sok csa­padék, a növényápolásban is számottevőbb az elmara­dás. Ma még nem mérhető fel az a kár, ami megyénk me­zőgazdaságát érte az össze­sen mintegy harmincezer hold vízállásos területen mind a kapásnövényeknél, mind a szálas takarmányok­nál és a még más területe­ken vontatottan fejlődő kul­túráknál, s ezen túl a gyü­mölcstermesztésben, aminek sikerét a nagyarányú gom­babetegség fenyegeti. Legtöbb község, termelő- szövetkezet határában van­nak olyan növénykultúrák — túl a korábbi becslések­kel szemben sokkal jobb­nak ígérkező gabonákon —, amelyek fejlődésére kedvező volt eddigi, s a várhatóan most már jobbra forduló időjárás. Azonban ezek a már látható kieséseket nem pótolhatják. Elsősorban nem a szatmári földeken. Néhány járásban, de leg­körültekintőbben a máté­szalkaiban, a termelőszövet­kezetek szakmai és pénzügyi vezetőivel közösen, járási szakirányítókból alakított brigádok mérik fe a gazda­sági helyzetet, a már látható kiesés mértékét, s javasla­tokat tesznek a károkat csökkentő intézkedésekre. Néhány helyen a közös gaz­daságok már a korábbi he­tekben lépéseket tettek en­nek érdekében. A hetei tsz- ben például 20 hold többlet dohány szárítását határoz­ták él. A tarpai, márokpapl határ eddig vetetlen terüle­tein a gyorsan fejlődő siió- pövényekkel akarják hasz­nosítani a földet, hogy Bő­vítsék a takarmányalapot. Ä mátészalkai járásban két — no vény Termesztőkből, állattenyésztőkből, pénzügyi emberekből szervezett — brigád 12, legkritikusabb helyzetben lévő termelőszö­vetkezetnél Végzett vizsgála­tot. Ezek a közös gazdasá­gok a járás szatmári, illetve lápi területére esnek, ahol főleg a kukorica, magkender vetésében történt elmara­dás, s a cukorrépa, napra­forgó és burgonyaföldeken van nagyobb kár. A Szamos és Kraszna árterületein víz alá kerültek a növények Szamoskér, Szamosszeg, — Tyúkod és Kaplpny kö­zött hajóval tettük meg az utat! Bármilyen bőségesen bol­dogított bennünket az idén nZ eső, mindkét faluban furcsa szemekét mereszte­nének az illetőre, aki ilyes­fajta kijelentéssel állna elő. Ma. Alig három emberöl­tővel ezelőtt, az ideihez ha­sonlóan bővizű esztendők­ben ez a közlekedés a világ legtermészetesebb dolga volt. Tyúkodon még 1876- ban is minden Rorta szük­ségszerű tartozéka volt a csónak, egyebek közt több­nyire ezzel jártak terelni a pásztorok is. A lápszigetek legelőit a szarvasmarha ugyanis sok helyütt csak úsz­va tudta megközelíteni. A láp világa A Szamos feltöltésétől a Nyír homokos löszpiatójáig keletkezett laposban félszáz­ezer hold állandóan víz alatt Nagyecsed és más községek határában, s az eltelt két és fél hónap mintegy 300 milliméteres csapadéka is sok növényt tönkretett. Ahol mód van rá, ott a vi­zeket a földekről leeresztik, vagy szivattyúval emelik ki. Másodvetésként a kölest, »zudánifüvet, a burgonyát, zöldségféléből a zöldbabot, uborkát veszik számításba. Megyeszerte kedvezően gyarapodott egy év alatt a szarvasmarha- és sertésállo­mány. Mivel a zöldtakar- mányfélék termése bőséges, az a célszerű — s ez talál­kozik a népgazdaság érde­keivel —, hogy a közösben és a háztájiban tenyésztésre nem alkalmas szarvasmar­hát felvásárolják, illetve hí­zóba állítsák, s ezekből év végéig feljavított, vagy hí­zott áru lehet. Ezt teszik például Fábiánházán is: 50 szarvasmarhát hizlalnak ter­ven felül. Emellett 30 hol­don többlet dohányt is ter­melnek a fátjiánháziak. Sza- mosszegen is marhghízlalás- sal akarják a termelési ki­esést megszüntetni, vagy legalább nagymértékben csökkenteni. Kedvezőnek ígérkezik a másod termésű burgonya ül­tetése megyeszerte. Ez idő szerint a tartalék szaporító anyagot úgy lehet tovább tárolni, ha átválogatják és prizmában, vastagon leföl- del'k A mérkiek, nagydobo­siak például így tudnak ve- tőbprgonyát adni, saját szükségletükön túl, néhány más közös gazdaságnak is. Az eddig jelentősebb kárt szenvedett gazdaságokban célszerű az év végi mérleg javítása végett felmérni a költségeknél a megtakaritás lehetőségeit. Ezen túl ajánla­tos az is, hogy a közös gaz­daságok lehetőleg sehol se lépjék túl a tervezett, saját erőből történő beruházások mértékét, sőt, lehetőleg — legalább átmenetileg a kö­vetkező hetekre — csökkent­sék is azt. Ugyanis, ha au­gusztusban a termelési kilá­tások kedvezően javulnak, akkor még van mód és le­hetőség a saját beruházások elvégzésére anélkül, hogy ezzel nehézség következne be a jövedelemnél. Amellett, hogy ezekben a napokban a közös gazda­ságok vezetői erőfeszítéseket tesznek a növényápolás, a szénabetakaritás lehető leg­jobb végzésére, az aratás előkészítésére, most kell alapos körültekintéssel a ter­melőszövetkezet és a tagok együttes érdekének a mesz- szemenő figyelembe vételé­vel számba venni mindazt a lehetőséget, ami a már je­lentkezett raey várható Ki­eséseket pótolni tudja. állt, további húszezret pedig időnként öntött el az ár. Az Ecsedi-láp birodalmához tartozott Bomahida, Kis- majtppy, Csengerbagps, Csengerújfalu, Ura, Tyúkod, Porcsalma, ököritó, Gyűr­telek, Kocsord, Nyírcsaholy, Nagyecsed, Mérk, Vállai, Börvley, Kálmánd és Kap- lony. A csekély esésű Krasz­na csak lassan vezette le a Hámorod és a Balkányfp- lyás által is táplált vizet, az egyik áradás rendsze­rint utolérte a másikat. Tyúkod, Ura, Börvely lakói között különösen általános mesterség volt a csikászat, a kasos halászat. A csíkot, káposztával kedvelték, de adott a láp csukát, kárászt, pontyok compót, sügért, do- molykót és mennyhalat is. Ma már a halászat koránt­sem a legmindennapibb mesterség a megye belterü­letén, de hogy valamikor mennyire az volt, mutatja Nagyhalász és Cégénydá- nyád (pég -» halászkészség) Tóth László Olyan ember mint a töb­bi. Külsejéről ítélve talán még erősebbnek is látszik Tóth László társaitól, Pe­dig szívbeteg, s bár még alig múlt negyvenhét, emi­att a katonaságtól is ki- szuperálták. Nem mondaná senki róla, hogy beteges. Nem is szeret róla beszél­ni. Bántja, fájlalja. De nem mutatja. Dolgozik ha kell szakadásig. Hajtja a pénz, a család, s idestova negye­dik szetepdeje rója kerék­párral a kilométereket Nyír- pazonytól Nyíregyházára. Korán kel, későn fekszik. Reggel hatkor már benn van az üzemben, a Kelet- Magyarországi Faipari Vál­lalatnál. Oda áll a gyalu­géphez, s ahogy Kresztyan- kó Imre, a társa eteti a masinát, olyan ütemben húzza a deszkákat reggeltől estig. Húzós embernek tart­ják. Persze itt nem is le­het lazsálni. Szocialista a brigád. Csak éppen Tóth László nem tagja. Tizenöt ember dolgozik egymás mellett a műhely­ben. Ebből tizennégy már birtokosa a szocialista ok­levélnek is, meg a jelvény­nek is. ö nem tud dicse­kedni egyikkel sem. Miért? Kihagyták, vagy ő nem akart tagja lenni? Két—három évvel ezelőtt akadt vele probléma. Több helyen dolgozott. Helyt állt akárhová tették. Egyszer hi­bázott. Megbánta már száz­szor. Ez év januárjában ke­rült a Tomasovszki István brigádjába. Fogadták, mert szükség volt rá­— Év elején úgy dön­tött a brigád, hogy újra megdolgozunk a szoeiglis- ta címért — magyarázza a brigádvezető Tomasovszki István. — Akkor szóltunk Tóth Lászlónak is, de ő arra hivatkozott, hogy nem akar tagja lenni, mert épít­kezik, ’ sok dolga van, s az összejöveteleken sem tud megjelenni. Mi volt az igazi ok? — Nem mertem akkor még vállalni. Ez az igaz­ság. Tartottam attól, hogy a követelmények nagyok, s nem tudok eleget tenni. In­kább azt mondtam, kimara­dok. Szokatlan volt a hely számomra. Nehéz is itt a munka, s nem tudom bí- rom -e erővel — mondja Tóth László. — Később, amikor láttam, hogy megy a munka jelentkeztem. Ekkor azonban már nem fogadták be. — Vámig kell pgy évet — mondta akkor neki a brigádvezető. Harcsakolbász neve és sok családnév is, mint Csik, Csukás, Compó, Gadópz, Kárász, Keszeg. Az ecsedi vár 1669, évi leltárában egy tucat ha­lásztarack is szerepel. Ezek­nek hangjával riogatták a láp rejtekhelyeiről a sík víz felé a halakat. Nemcsak Ecspdep halásztak azonban. Már I. László király ado­mányba adta egy apátság­nak Vencseliöt, a Hőnusért és Ebest, mint fontos ha- lásztaTiyákat. Ugyanígy sze­repel a mai megye terüle­tén 1272-ből a fehér bará­tok káliói halastava, 1322- ben pedig Szélesrév. Kusa- rév, Tanaszigete, Pogány- szigete, Varsás és Árpádere. A láp nemcsak megélhetést nyújtott, hanem védelmet is jelentett. A Báthoriak ecse­di vára gyakorlatilag beve­hetetlen volt, a lakosság pedig szabadságot élvezett. A mai ecsedi családok kö­zül már háromszázötven év­vel ezelőtt Is itt laktak a Szűcsök, Szabók, Ötvösök, Nagyok, Papok, Kovácsok, Talán Tóth László, ez az egyszerű, hat elemis ember bale is nyugodott volna a dologba, ha... — Igen, bele, ha a bri­gád így dönt. De csak a brigádvezető mondta. De hagyjuk ezt, nem akarok belőle bajt csinálni. Nem ember. A nyugalmat szere­tem, Dolgozom, szépen ke­resek, s meg vagyok eléged- ve. Valójában, nőiért is rna- raót hát ki a szocialista cí-? mért dolgozó brigádból ez az ember? Beszélgetés köz- ben, egyszeresak Toma­sovszki, a brigádvezető kibö­ki: Őszintén szólva, nem is akartam... De azért ott van velünk, részt vesz a brigád­gyűléseken is, éppen úgy megkapja a feladatát, mint a többiek — sorolja. Tóth Lászlót bántja a dolog. — Mert, ha nem dolgoz­nék annvit mint a többiek — mondja. — No, de ne bojgassuk. Jól van ez így Járási művelődési osz­tályvezetők, népművelési felügyelők, intézmények és társadalmi szervek képvise­lői tanácskoztak. Nyíregyhá­zán az oktató-nevelő mun­ka, a népművelési tevé­kenység tapasztalatairól és feladatairól. Az oktatásról Figula György, a megyei tanács vb. művelődési osz­tályának helyettes vezetője, a népművelésről Sánta Já­nos csoportvezető tartott vi­taindító elqadást. Az előadok részletesen ele- mezték az elmúlt iskolai év eredményeit, hibáit, a nép­művelési tervek végrehajtá­sát, s foglalkoztak a további feladatokkal. Az oktatási intézmények a fiatalok és felnőjek oktatását eredményeseb­ben oldatták meg, mint korábban. Javult az ok­tató-nevelő munka szín­vonala, A tanítási órák színesebbek, elevenebbek, tartalmasab­bak, Az új tantárgyak be­vezetése sem okozott külö­nösebb gondot. Az iskolák szemléltető eszközökkel való ellátása tovább javult, de még ma sem kielégítő. Qr­Fehérek, Molnárok, Mészá­rosok, Dobosok, Csahcú- Gzaiak, Bokrosok, Tóthok, Bulyákiak, Bírók és Erdé­lyiek elődei. Nem, hogy bajjal, de ha az egyetlen utat elrontották, sehogy nem lehetett eljutni hozzájuk. A bársonyos rétnek tűnő, de virágos felszine alatt nógy-^öt méter mély vizet rejtő ingóláp pedig halálos veszedelmet jelentett az idegennek. Halexport Szabolcs-Szatmárt ma gyü­mölcsexportjáról ismerik- A nemesi vármegyék címeré­ben egyaránt ott díszlő hal azonban beszédesen árulko­dik a régi termelési ágról. A Felvidékre, a Kárpátokba jutott el az Ecsedi-láp hala. Még a múlt század végén is nagy felvevő piaea volt Munkács. Mindez a táplál­kozáson is meglátszott. Galgóezi István 1022-beli „Szakácsi tudómén” című receptkönyve nem kevesebb mint harminc hal száz­nyolcvankilencféle elkészí­tési módját tartalmazza. Kedvelt volt a harcsakol­bász és a vizaikrával töl­tött fánk. A falvakban keltették a vadkacsa és vadlúd összegyűjtött tojásait is. A gazdálkodási viszonyok —, s a sapkáját gyűrögeti zavarában. TagüdhatgUsn, hogy vol­tak gondok Tóth Lászlóval. S még lesznek lg. Tanítani kell, segítségre szorul. Da­rabos, de őszinte ember. Van hibája, mjtit a többi embernek. Talán bánjai is a brigádvezető, hogy azért teljesen még annak ellenére sincs közöttük, hogy egy üzemrészben, egymás mel- lett dolgoznak. — Ha Tóth László is vál­lalta volna akkor a feltéte­leket, akkor most a szocialista üzemrész címért tudnánk dolgozni — mqndiá a bri- gádvezetp elgondolkodva. — így ez évben is újra csak a brigádcímért küzdünk. De mi az akadálya, hogy ne legyen közöttük Tóth László? — Év közben nem akar­juk — így Tomasovszki. Meggondolandó. Nem csu­pán azért, hogy elnyerjék a szocialista üzemrész cí­met, de elsősorban az em­berért. Ha teljesen maguk között éreznék, talán jobb vendetes viszont, hogy egyes intézmények saját maguk bővítették kísérleti eszközeik tárát, sőt vannak olyan iskolák, amelyek má­sok részére is készítettek ilyen eszközöket. Az óvodai ellátottság két százalékkal javult. A megye azonban még így is jóval az országos átlag alatt marad. Vannak járások, mint a n.Hgykállói. fehérgyarma­ti, amelyek a megyei átlagot sem érik el. Tpyábbi közös erőfeszítés szükséges annak elérésére, hogy a kétezer lakosú tele­püléseken mielőbb legyen óvoda- Bár az idei eredmé­nyek még nem ismeretesek, a tapasztalatok azt mutat­ják, magas a bukott tanulók száma, különösen az első osztályban. Még mindig kevés a megyében a szaktanár. E tekintetben néhány év múlva várható jelentő­sebb javulás, mert a képesítés nélküli neve­lők közül sokan tesznek államvizsgát. A nevelőkről való fokozot­tabb gondoskodás jut ab­ban kifejezésre, hogy éven­változta azonban magával hozta a láp halálát. Káro­lyi Ferenc már 1720-ban le­vezető csatornát kezdett ásatni. A megye Ököritónál 1772-ben kihányatta a Vár­megyei árkot, tíz évvel ké­sőbb Károlyi Antal a Nagyvágást, 1830-ban ismét a megye a Tyukodi vágást. Ezeket a csatornákat azon- ben később elhanyagolták és valamennyit visszahó­dította a láp. De a nagy­birtokok szántóföldet akar­tak. Hetvenegy évvel ez­előtt megalakult a „Szamos balparti árrneptesítő és Ecsedi-láp lecsapoló társu­lat” 1898. március 20-án új mederbe terelték a Krasz- nát és tizenötmillió arany­korona költséggel kiterjedt csatornarendszert ásatstok. a láp néhány év alatt el­tűnt és vele tfint gazdag madárvilága is. A gazdasá­gi szükségszerűséggel egy pillanatig sem lehet vitat­kozni. A lecsapalás sok szempontból mégis meggon­dolatlan volt. A talajszint túlságosan leszállt és a tő­zegégetések után — 1903- ban egy méter mélységig 1600 holdon égett a tőzeg —megjelent a szik. Az Ecsedi-láp azonban hátvan évvel ezelőtt vég­érvényesen eltűnt. Ma már senki nem megy hajóval Tyúkodról Kaplonyba. G. I, lenne. Nekik is, Tóthnak méginkább. Tóth László el van kese­redve. — Ha a csillagot ledol­gozom, én már nem■ leszek megbecsült ember <r* így mondja. Persze e? túlzás. Ss hajt, dolgozik, s már panasz sem lehet rá. mint néhány évvel ezelőtt. — Ha npm i * vagyok a szo­cialista címéit dolgozó bri- iádban, dolgozom úgv mint bármelyik _ ismételgeti többször is. Es ez így van. De akkor miért ne lehetne teljes jogú tagja ennek a közösségnek? Még most! Nincs ennek semmi akadálya. Nem is lehet. Hisz a szocialista brigád­nak éppen az az egyik fő feladata, hogy formálja, nevelje az embert. Tóth Lászlót is. akit bi­zony egy kicsit magára hagytak. És ez nem helyes, nem szocialista eszköze az ember formálásának. ként majdnem száz pedagó- guscsaládot juttatnak lakás­hoz. Ez évben például 92 lakást kapnak. A középiskolai beiskolá­zás hasonló volt a tavalyi­hoz. Általában jellemző, hogy a jó előmenetelitek bejutottak a középiskolákba. A következő évben a meg­lévő középiskolák további erősítése, felszerelésének bő­vítése, a tárgyi és személyi feltételek javítása lesz a cél. . Nagy az érdeklődés a fel­nőttek körében a tanulás iránt. Ez azonban eléggé el­lentmondásos. Az általános iskolák felső osztályaiba és a középiskolákba szinte nem is kell szervező munkát végezni, mégis nagy a jelent­kezők száma. Az írástudatlanak köré­ben pedig gyakran a szervező munka sem hozza meg a kívánt eredményt. A továbbképző iskolákat a jövőben az eddiginél job­ban a betanított és szak­munkásképzés szolgálatába kell állítani. Népművelési munka te­rületén törekednek arra, hogy a művelődési intéz­mények is jobban vegyék ki részüket a tömegek fel­világosításából. Ezért a klubokban! gyakrahban rendeznek ankétot, vitát a napi politikai kérdésekről. Tapasztalatcserék szervezé­sével kívánják tovább szé­lesíteni a családi és egyéb személyi jellegű események társadalmi megünneplését. AZ iskolai oktatásba be­kapcsolódók és magánvizsgá­zók részére előkészítő tan­folyamokat szerveznek. Szeretnék elérni, hogy a falusi lakosság közül is minél többen ismer­kedjenek meg a mú­zeumok régészeti, nép­rajzi anyagával vándor­kiállításokból. a művelődési intézmények fokozottabban támogatják a honismereti szakkörök tevé­kenységét. A szakmunkás- képzés segítése céljából szervezik a 160 órás tsz akadémiákat. A jövő évi még eredmé­nyesebb népművelési mun­ka érdekében a tervek elkészítésekor igyekeznek összehangol­ni a tanácsok és tár­sadalmi szervek ez irá­nyú tevékenységét, s rétegekre menpen difi«- repciálini a feladatokat. Csak így érhető el az a legfontosabb eél, hogy * népművelési tevékenység a társadalom minden retegéra kiterjedjen. Hódi LászM Samu András Halászat ágyúval Hajóval Tyúkodtól Kaplonyig Gondolkozzon ezen a hri- gád is. Farkas Kálmán a Még mindig kevés a szaktanár Szabolcsban Oktatási és népművelési tanácskozás Nyíregyházán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents