Kelet-Magyarország, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-18 / 142. szám

* Érvényt szerezni egy hasznos határozatnak Kétszáz termelőszövetkezet vesz részt az áruszállításban Tanácskozás a forgalom gyorsításáról A magyar forradalmi munkás—paraszt kormány és a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa elnökségének 1001/1965. I. 16. számú együttes határozata kimond­ja, hogy a dolgozók javas­latait, észrevételeit termelé­si egységenként naplókban kell rögzíteni. Arra is utal, hogy a bejegyzésekre 15 napon belül válaszolni kell, az igazgató pedig köteles a naplók vezetését negyed­évenként ellenőrizni. Igen jelentős határozatról van szó, hiszen a munkások így közvetlenül részt vehet­nek, a munkaszervezésben, irányításban, szorosabb le­het kapcsolatuk a vezetők­kel. Sok ésszerű javaslat el­indítója lehet az a kis füzet. A Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának véleménye szerint Szabolcsban alig akad olyan tállalat, intéz­mény, ahol a határozatot a követelményeknek megfe­lelően hajtották volna vég­re. Ennyire gördülékenyen mennének nálunk a dolgok, hogy megyénk !**-sb ezer dolgozójának egyetlen javas­latára sincs szükség? Vagy az embereknek nincsenek javaslataik? A közelmúltban tanúja voltam egy kőműves és egy mérnök szakmai vitá­jának. Az épülő ház tövében a mérnök a diplomáját em­A perlekedőket, oly okta- tóan gúnyoló jó Arany Já­nosunk, ha feltámadhatna, s ellátogatna Aranyosapátiba megdöbbenve látná, hiába írta a Fülemilét, haszontala­nul telt el azóta egy szá­zad, Péterek és Pálok ma is élnek a Tiszaháton. A perpatvar közbeni igazság­keresés módjában azonban lényeges változás van. Rendszerünk demokratizmu­sából eredően igen sok szerv, hivatal köteles a dolgozók panaszait, bejelen­téseit vizsgálni. Bírói tallér helyett ma elég egy levél és megindul az igazságke­resés. Ha egy levél íródna, jó és egyenes lenne a dol­gok menete. Egy-egy tyúk­perben azonban öt—hat le­vél is íródik. Az alábbi üggyel is egyidőben foglal­kozott a községi tanács, a pártszervezet, a termelőszö­vetkezet, a járási tanács és szerkesztőségünk. legette, a kőműves viszont harmincéves gyakorlatára hivatkozott. Későiük kide­rült, hogy a kőművesnek volt igaza Baráti társaságban a meg­lett korú lakatos arról be­szélt, mi mindent csinálna, ha ő lenne a művezető. Hi­szen ismeri a munkával kapcsolatos mindennapi problémákat. Évek óta ben­ne él, munkatársai őszintén beszélnek vele. A művezető sokat szaladgál, sok a dolga és ha mondanak neki vala­mit. egy kézlegyintéssel el­intézi. Igenis vannak javaslatok, észrevételek. Nem légből ka­pottak, hanem nagyon • is átgondolt, olykor hosszú évek tapasztalatain álló ja­vaslatokról van szó. Javaslatok, észrevételek, melyek nagyrésze csak a munkatársak között, vagy szűk baráti társaságban hangzanak el. Ahhoz, hogy megvizsgálják, vagy megva­lósítsák őket, szükség lenne a javaslatok könyvére. A határozat ugyanis szűk ha­táridőn belül kötelezővé te­szi a válaszadást, az igaz­gatók részére pedig az el­lenőrzést. Ehhez azonban szükséges, hogy a vezetők a határozat szellemének meg­felelő komolysággal foglal­kozzanak vele. Ennek ’ a furcsa tanács­adásnak ma már nincs gaz­dája. A tény az, hogy vagy 100 négyszögöl kukoricával és krumplival is be lett vet­ve. Vetni először Bertókék vetettek, kapálni pedig Ju- hászné ment előbb, aki a kukoricát kivagdosta. Mit tegyenek Bertókék, kivag­dosták a krumplit. Ha ne­künk nincs, neki se legyen alapon. A baj talán ott kezdő­dött, hogy nem a szántott területet osztotta fel a ház­táji bizottság. Utána aztán megindultak az önkényes igazságtételek, a „majd én megmutatom” hajtotta a két szomszédot. Ahol több száz háztáji területet mér­nek előfordulhat, hogy vala­kié 100—200 Öllel kevesebb, de annak van olyan elintézési módja, hogy a vezetőség igazságot tesz és ha más­ként nem találják a hiány­zó 100 ölet, a közös sarká­ból adnak egy évre kárpót­lást. Ez most a legfontosabb? Itt azonban már nem is ezen a területen van a vi­ta. A két szomszéd egymást csepüli. Fő témájuk ma már pártfogókat keresni maguk­nak és az igazukat, vagy vélt igazukat másokkal is bizonyítani. A néhány öl föld ügye a legsürgősebb munkák ide­jén napokig foglalkoztatja a község, a termelőszövetke­zet vezetőit. Már az is szó­ba került, hogy Juhásznét, mivel nem dolgozik a szö­vetkezetben (nyolcvanéves) ki kellene zárni. így lett a bolhából elefánt. Csikós Balázs lítani, s ehhez a MÁV-tól a második fél évben több mint 16 000 úgynevezett guruló vasúti kocsit igényelnek. A közúti, tehergápkoesis áru- szállítás lebonyolítását mindinkább segítik a ter­melőszövetkezetek is saját járműveikkel. Előzetes becs­lések szerint több mint 200 tsz kap­csolódik be az áruszál­lításba, dg még így is gondot okoz a további igény kielégítése AKÖV-gépkocsikkal. Takács Borbála 19 éves lesz. Arcén meglátszik, hogy a nap nagyrészét kinn töl­ti a határban. Az elnök sze­rint a leveleki tsz. legjobb munkacsapatát ve­zeti. — Tizenöten dolgozunk együtt — mondja ő, — va­lamennyien lányok, és a legidősebb sem töltötte be a 20. életévét. A leveleki termelőszövet­kezetben sok a fiatal. — Először mi is az Apa- gyi Állami Gazdaságban kezdtünk dolgozni. Tavaly áprilisban azonban úgy dön­töttünk, hogy valamennyien visszatérünk a termelőszö­vetkezetbe. Az egész bri­gád szedte a sátorfáját és jött. Azóta együtt vagyunk és a számításunkat is meg­találtuk. — Sokfelé panaszkodnak a fiatalokra veszi át a szót az elnök. _ Nálunk fordítva van a dolog. Bori­ék nem nézik a naptárt! Ha sürget a munka, nem számit a szombat délután, de még a vasárnap sem. Érthető, hogy a munkacsa­pat nagy megbecsülést ví­vott ki magának. De nem­csak a mezőgazdasági mun­kában állják meg a helyü­ket. Dolgoznak a KISZ-ben, kirándulásokat szerveznek, előadásokat tartanak. Kive­szik a részüket a társadal­mi munkából is. Bori szer­A tanácskozáson javaslato­kat tettek az áruszállítások zökkenőmentesebb megoldá­sára. A MÁV megvizsgálja az egyes, túlzsúfolt állomá­sokon a szállítás gyorsabb lebonyolításának a lehetősé­gét, az AKÖV már azzal so­kat segít, hogy a szállításban részt vevő gépkocsivezető­ket teljesítménybérezi, s így azok érekeitek a forga­lom fokozásában. Az idén, a MÉK meg­rendelésére a helyi föld- müvesszövetltezetek bo­nyolítják le a zöldség, vezte a „Felnőnek a gye­rekek" című darabot, ját­szott is benne. Járási ver­senyen a második helyezést érték el vele. Szorgalmasan dolgozik nemcsak a tsz-ben. hanem otthon is. Segít édesanyjá­nak, részt vesz öt testvére nevelésében, hiszen ő a csa­burgonya és gyümölcs felvásárlását, irányítását. Ez nagy fokú szervezési fel­adatot ró a MÉK-re, hogy a földművesszövetkezetek mind a felvásárlásnál, mind a szállításoknál szakszerűen járjanak el, csökkenjenek a kocsiállások. A közeli he­tekben egy-egy gócponton a termelőszövetkezetek vezetői és a földművesszövetkezetek áruszállítási szakemberei megbeszélik a közvetlen tennivalókat. Javaslat hangzott el éj­jeli szállítások szervezésére, elsősorban a burgonyánál. Ha a földeken a talajvi­szonyok kedvezőek lesznek, az őszi zöldségféléket gép­kocsival is szállíthatják. Iádban a legidősebb gyer­mek. Nemrég közölték vele: öt szabolcsi fiatallal együtt ő fogja képviselni megyén­ket a VIT-en. — Eleinte nem is akartam elhinni. Fiatal vagyok, kül­földön nem jártam, s most egyszerre Algírba utazom. — Megkezdtem a felké­szülést a nagy útra. Nyelv­könyveket szereztem, szeret, nék néhány szót, kifejezést megtanulni. Elsősorban orosz nyelvtudásomat aka­rom felfrissíteni, amit az általános iskolában tanul­tam. Jártak termelőszövet­kezetünkben szovjet fiata­lok. Jó barátságot kötöttünk, s most abban reménykedem, hátha viszontlátom egyikő- jüket Algírban. Bori hetek óta azon töri a fejét, hogy milyen kis ajándékot vigyen magával. Az elnök megígérte, hogy majd segíteni fog. — Sok külföldi fiatallal szeretnék beszélgetni, — mondja Bori búcsúzásul, — érdekel: ők hogyan élnek, hogyan dolgoznak. Biztosan szívesen fognak hallani . a mi munkánkról, a mi fiataljainknak az éle­iéről is. Ha hazajövök, so­kat fogok mesélni. Elmon­dom mindenkinek, merre jártam, mit láttam. Ezt el is várják tőlem... B. F. Bogár Ferenc PANASZOS LEVÉL NYOMÁBAN Amiből senkinek nincs haszna — avagy az aranyosapáti Péterek és Pálok Takács Bori Algírba utazik Önigaiságtevés özvegy Juhász Ferencné, aranyosapáti nyugdíjas szer­kesztőségünk sürgős segít­ségét kérte, mert az ő ház­táji területéből Bertók Já~ nosné, földszomszédja a szé­pen kikelt, megkapált krumplit kihúzgálta. A levél nyomán ez tényleg felhábo­rítónak látszik. Molnár Istvánnal, a köz­ség párttitkárával sorbajár- tuk az érdekelt feleket, be­széltünk a háztáji bizottság egyik tagjával is amig a sok önigazságtevésből vala­melyest kihámoztuk a kez­detet. A háztáji bizottság az idén új helyre adta a föl­deket, azzal a megokolással, hogy ez három évig így marad. Az egyes tagoknak járó területet szántás előtt jelölték ki. Szántáskor a traktorok a jeleket kiforgat­ták, így a tagok maguk mérték újra a területüket. Juhász Ferencné mellett mind a két oldalról hama­rabb mértek maguknak te­rületet a szomszédok. Neki a maradék jutott, ez pedig kevesebb volt mint a já­randóság. Juhászné szerint neki az egyik bizottsági tag azt mondta, hogy mérje ki A is magának és ültesse rá a krumplit a Bertókék ku­koricájára. G örög Győző beleszere­tett a platinaszőke, ezüsthangú, aranyke- délyű, kék szemű, gömbö­lyű vállú, karcsú derekú, szende tizennyolc éves Pin­tye Angélába, ami nem is csoda. Elbűvölő leányka. Egy hibája van csak, hogy merev. Joggal kérdezhetné vala­ki — kérdezte is —, hogy lehet egy ilyen adottságok­kal rendelkező szűz életé­nek rózsaszínű hajnalán merev. De ne menjünk be­le ennek vizsgálatába, any- nyi bizonyos, hogy a szűk látókörű szemlélet volt az egész Pintye család rákfe­néje. Már ki is tűzték az eskü­vő időpontját, amikor Gaty- tyán Rózsa, Görög Győző egykori kedvese, feljelentet­te a vőlegényt négy pél­dányban. „Ez az ember, akibe önök bizalmukat helyezték, közön­séges tolvaj. Ellopta és sa­játjaként áruba bocsátotta az új típusú szövődéi ön­befűzős vetélők szabadal­mát. Ezenkívül otthonában botrányosan viselkedik, üti- veri, éhezteti szegény, beteg özvegy édesanyját.” Az iskola, amelyben Gö­rög Győző történelmet ta­nított, sokat adott a hír­névre. A párttitkár még a levél megérkezésének nap­ján behívta a megvádoltak — Sajnos Görög elvtárs — mondotta —, egy bejelen­tés érkezett ellened, amely különféle anyagi és erkölcsi eltévelyedésekkel vádol. Meg lehetsz győződve róla, hogy pontról pontra gon­dosan meg fogunk mindent vizsgálni. Remélem, a vizs­gálat tisztázni fogja a kér­déseket, és bebizonyosodik ártatlanságod. A történelemtanár este el­mondta az esetet Angélá­nak. A lány egy lépéssel hátrált: — Ne most* Győzi — szólt ezüstösen csilingelő hangján —, talán felesleges hangsúlyoznom, hogy én hiszek benned. Te nem kö­vethetted el azokat a dol­gokat, amelyekkel vádolnak. De meg kell értened, egy Pintye lány nem járhat együtt addig egy férfivel, amig vizsgálat folyik elle­ne. Várjuk meg békén a vizsgálat végét, ne találkoz­zunk addig. Utána ásó-kapa sem választhat el bennün­ket egymástól. A vizsgálat során megál­lapítást nyert, hogy Görög Győző nem tudja, mi a különbség szövés és fonás között, a vetélőről pedig az eljárás lefolytatásának kezdetéig azt hitte, hogy az nőorvosi szerszám. így az újítással kapcsolatos vád el­esett. Édesanyjáról _ kissé megilletődve — elmondotta, hogy az az ő születésekor gyermekágyi láz’oan elhunyt. A vádat természetesen el­ejtették. Görög felhívta An­gélát, akinek elégedett ka­caja úgy csengett a telefon­ba, mint mennyei csengety- tyűk, ha ugyan vannak ilyenek az égben. De Görög elmondta azt is, hogy értesítette őt a ta­nács: vizsgálatot indít el­lene egy bejelentéssel kap­csolatban. Egy másolatot ugyanis a tanácsnak elkül­dött a megcsalt leányzó. Angéla erre szomorúan mondta; — Győzi, szívem értsél meg engém. Én soha nem lehetek olyané, akire a né­pi képviseletnél gyanú ár­nyéka esik. Ne nyúlj hoz­zám. Tisztázd magad, hív­jál fel azután. Persze, a vizsgálat ismét fényesen tisztázta a történe­lemtanárt. — Meg tudsz nekem bo­csátani? — kérdezte aznap este Pintye Angéla, és hal­ványkék szemét rút köny- nyek homályosították el. — Nem kételkedem én benned, de megfogadtam, hogy csak egészen feddhetetlen emberé leszek, vagy senkié... A népi ellenőrzés ugyan­akkor kezdte vizsgálni az ellopott vetélő és megkín­zott édesanya dolgát. — Ne haragudj, el kell addig válnunk — mondta ekkor határozottan a leány —, neked is biztosabb érzés lesz, ha úgy lépsz elém, hogy a népi ellenőrök jól megnéztek. A történelemtanár hivat­kozott a korábbi vizsgála­tokra, máj mikor ez hatás­talan maradt, sürgette az ellenőröket. Azok meg is ál­lapították a bejelentésről, hogy koholmány. Angéla zokogott: _ Megvetsz a merevsé­gem miatt? — kérdezte. — Nem de elszomorít — felelte a tanár.—Mert most a változatosság kedvéért az ügyészség indított ellenem vizsgálatot — Várjuk meg annak a végét — így hízelgett a leány —, a kedvemért... És addig, ugye — ne is talál­kozzunk... Az ügyészség minden kö­rültekintés ellenére sem tudta feltámasztani a tanár elhunyt édesanyját, sem a szövődéi önbefűzös vetélö- ről nem kapott új informá­ciókat már azért sem, mert azt több üzemben már hosszú idő óta használják. _ Most már eljöhetsz* ha akarsz, te kis mohó! — így kiáltott a telefonba Pintye Angéla, amikor a tanár ezt közölte vele. — Ne késlekedjél. Délután csöngettek. A lány boldogan futott vá­lasztottja elé. A küszöbön ott állt Gö­rög Győző. Kis göndör fiúcskát vezetett kézen fog­va. — A fiam — szólt a fér­fi egyszerűen. — Hogyan? — így sikol- tott a lány. — Eluntam, hogy te min­den gyanú miatt elutasí­tasz. Múltak az évek — és én megházasodtam. — Anyuci isz ébej asz- szony ám — tette hozzá Elekke —, csat nem ennyi­je. Csütörtökön szállítási ta­nácskozást tartottak a Szö­vetkezetek Megyei Értéke­sítő Központjában a SZG- VOSZ, a HUNGAROFRUCT a megyei szállítási bizott­ság, a MÁV és az AKÖV képviselőinek részvételével. A tanácskozáson a MÉK ez évi, soron következő árufel­vásárlási és értékesítési fel­adatával kapcsolatos közúti és vasúti szállítás összehan­golását vitatták meg. A megye mezőgazdasá­gi termékeiből a vasút­nak az idén — tervek } szerint — több mint 60 000 vagonnal kell el­szállítani, s ennek mint­egy háromnegyed ré­sze szeptemberre és r. ezt követő őszi hónapok­ra jut. A MÉK egész évi 30 000 va- gonos zöldség, gyümölcs, burgonya és más árumeny­nyiségéből is mintegy 80 százalékot az őszi csúcsfor­galomban szükséges elszál­MÁTÉ GYÖRGY:

Next

/
Thumbnails
Contents