Kelet-Magyarország, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-18 / 142. szám

Magyar—lengyel testvériség Hagyományos és történel­mi a magyar—lengyel ba­rátság, amelynek kiemelke­dő dátuma az a nap, 1948. június 18., amikor a két — szabadságért annyit és oly sokszor közösen harcoló nép — szabaddá váltan megkö­tötte egymással a barátság­nak és a kölcsönös segély- nyújtásnak az egyezményét. A haladásért folytatott küz­delem közös múltjának, a kossuthok és bemeapók, a lengyel nemzeti felkelés magyarjainak és 1848, és 1919 lengyel önkénteseinek méltó folytatása ez a szer­ződés, amely e múltnak bá­zisán a jövő Lengyelorszá­gát és Magyarországát fűzte egybe. Kapcsolataink alapja elve­ink egysége, marxista—leni­nista pártjaink megbontha­tatlan elvi egysége; a néze­tek azonossága korunk dön­tő kérdéseiben, a világpoli­tika és a nemzetközi mun­kásmozgalom valamennyi problémájában. S azonos tetteink iránya is. Ezért lé­pünk fel egységben a nem­zetközi fórumokon; támogat­ja hazánk teljes határozott­sággal a lengyel kormány javaslatait Közép-Európa atommentesítésére, illetve az atomfegyverek befagyasz­tására; küzd népünk len­gyel testvéreivel együtt a mindkettőnkre oly sok áldó- J zatot kényszerítő német imperializmus újabb ag- j resszív tervei ellen, köve­telve Lengyelország Odera —Neisse határának nemzet- i közi elismerését. S harco­lunk közösen a mi barátsá­gunknak is keretet adó testvéri szövetségi rendszer, a szocialista országok közös­ségének, egységének megszi­lárdításáért. Az évforduló mindig al­kalmas a visszatekintésre. S nagy elégedettséggel nyug­tázhatjuk azokat az eredmé­nyeket, amelyeket népeirJk elértek a közös úton. Külö­nösen gyorsan fejlődtek gaz­dasági kapcsolataink, főként a legutóbbi években. A KGST keretében 1958-ban létrejött magyar—lengyel gazdasági együttműködési bizottság kedvezően formál­ta a két ország gazdasági ágainak tartós termelési együttműködését, amellett, hogy ebben az időszakban a kölcsönös kereskedelmünk kétszeresére emelkedett. A barátsági szerződés alá­írásának évfordulóján tehát örömmel nyugtázhatjuk, hogy a szerződéses kötele­zettségek teljesítése mind­két népnek, országnak nagy hasznára vált, hozzájárult annak a jövőnek az építésé­hez, amelynek jegyében fo­gant ez a szerződés. Népünk a mai napon is őszintén kívánja, hogy ez a mély 1 gyökerekből táplálkozó ba­rátság tovább mélyüljön a következő években is. Újabb összetűzések \ Dominikában Santo Domingo, (MTI): Szerdán két újabb össze­tűzésre került sor a domi­nikai fővárosban az Amerika- közi erők és Caamano elnök alkotmányos egységei kö­zött. Az egyik incidens dél­után, a másik este zajlott le. Caamano elnök hívei ak­kor nyitottak tüzet, amikor egy amerikai katona dél­után behatolt az alkotmá­nyos erők ellenőrzése alatt álló térségbe és megölt egy dominikai katonát. A má­sodik incidens eredete nem ismeretes, az Amerika-közi erők az összetűzések során tüzérséget is alkalmaztak, sőt a felkelők állásait es­te lőtte egy amerikai hadi­hajó is. Caamano elnök szerdán i fogadta az AÁSZ 3 tagú j bizottságát, majd sajtóérte­kezletet tartott. Az ideigle­nes elnök bejelentette, hogy > a keddi harcok során 67 sze- ! mély halt meg és 196 meg-: sebesült az amerikaiak tüzér- ségi tüze következtében. Az áldozatok jó része polgá­ri személy. Caamano ki­jelentette, hogy az AÁSZ égisze alatt Santo Domin- góban tartózkodó amerikai erők a népirtás bűnét kö­vetik el. Az AÁSZ-erők vesztesége: három amerikai halott és harminchárom se­besült, köztük négy brazí­liai — közölte ugyancsak szerdán az AÁSZ szóvivő­je. Koszigin—Erlander megbeszélés Moszkva, (MTI): Alekszej Koszigin csütör­tökön találkozott Erlander- rel. A találkozó során ba­ráti beszélgetést folytattak a nr/ndkét felet érdeklő kérdésekről, egyebek között a szovjet—svéd kapcsolatok­ról. A megbeszélésen Gromi- ko szovjet külügyminiszter és más szovjet hivatalos személyiségek, valamint Er­lander miniszterelnök kísé­retének tagjai is részt vet­tek. A szovjet kormány csü­törtökön fogadást adott Ta­ge Erlander svéd miniszter- elnök tiszteletére. A Kreml nagypalotájában tartott fogadáson jelen volt Andrej Kirilenko, Alekszej Koszigin, Kirill Mazurov, Anasztasz Mikojan, Mihail j Szuszlov, Dmitrij Usztyinov és több más szovjet vezető. J Moszkvában szovjet—svéd j közös közleményt adtak ki I Tage Erlander svéd mi-1 niszterelnök június 10. és 18 | között a Szovjetunióban tett i látogatásáról. Tage Erlander meghívta Alekszej Koszigint, hogy l számára alkalmas időpont­ban tegyen hivatalos láto­gatást Svédországban. A szovjet kormányfő a meghí- j vást elfogadta. Tito elnök ma a Szovjetunióba utazik Belgrad, (MTI): Joszip Broz Tito jugosz­láv köztársasági elnök, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára a Szovjetunió Legfelső Taná­csa elnökségének, a szovjet j minisztertanácsnak és az í SZKP KB elnökségének \ meghívására június 18-án feleségével együtt hivatalos j látogatás céljából a Szov­jetunióba utazik. » Nemzetközösségi küldöttség felállítását határozták el Londonban London, (MTI): A brit nemzetkösségi ér­tekezlet csütörtök délutáni zárt ajtók mögött megtar­tott négyórás tanácskozásá­ról közleményt adtak ki. A közlemény hivatalosan be­jelenti: .,Wilson brit mi­niszterelnök vezetésével öt­tagú nemzetközösségi kül­döttséget állítottak fel, amelynek feladata, hogy érintkezésbe lépjen az ér­dekelt országok kormányai­val a vietnami helyzet ren­dezése, béketárgyalások megindítása érdekében”. Megállapítja a közlemény, hogy „a brit nemzetközösség tagállamait mélyen nyugta­lanítja az egyre súlyosbo­dó vietnami helyzet és a békés élet helyreállításának sürgető szükségszerűsége”. Az öttagú küldöttségben Wilson brit miniszterelnö­kön kívül Ghana, Nigéria, Trinidad és Ceylon minisz­terelnöke foglal helyet. A FOKHAGYMA É A MÁGNESTŰ Kolumbusz két hajónaplója — Az Iránytű történetéről Az ember egyik legrégibb segédeszköze az iránytű. Évezredek óla hűségesen se­gítette últalan sivatagokban, erdőségekben, vagy végtelen óceánokon megtett utazásai­ban. Ennek az egyszerű esz­köznek az eredete a legen­dák homályába vész. A régi, ezeréves kínai bam­busz évkönyvek tanúsága sze­rint Kvang-Ti császár i. e. 2698-ban fedezte fel. Más források későbbi időpont­ban, másokat neveznek meg feltalálókként, de minden kétségen felül áll, hogy •z iránytű Kelet-Ázsiában ősidők óta ismeretes volt. Európában az iránytűt •okkal később ismerték meg, bár a mágneses jelen­séget már a régi görögök és rómaiak is ismerték. A mágnestű iránykitűző sze­repének első írásbeli nyo­mai a Földközi-tenger kör­nyékén csak a XII. század­ból származnak. Valószínű, hogy Észak-Európában a normannok már jóval ko­rábban ismerték, mert ez a harcias nép a VI. század­ban többször megtette a Norvégia és Grönland közötti utat. Márpedig ez az utazás a ködös és viharos Észak- Atlanti óceán vizein el sem képzelhető iránytű alkalma­zása nélkül. Az iránytűt va­lószínűleg a normannok hoz­ták magukkal a Földközi­tengerre is, amikor 1100 kö­rül megalapították a nor- mann-sziciliai királyságot. A „rejtélyes” tulajdonságú tű természetesen fölkeltette az emberek érdeklődését és kíváncsiságát. Ezt csak fo­kozta az a tény, hogy az egymással versengő . város­államok egymás előtt is tit­kolták az iránytűről kiala­kult ismereteiket, így róla a legkülönbözőbb, fantasztikus mende-mondák keletkeztek. A középkorban Pliniusnak, a nagy ókori, római termé­szettudósnak egyik hibásan fordított és félreértett szö­vegrésze alapján azt hitték, hogy a fokhagyma megszün­teti a mágnestű Iránytartó tulajdonságát. Ezért tekin­tettel a mágnesek nagy ér­tékére, halálbüntetés terhe mellett, megtiltották a ha­jókon a fokhagyma evését. A sarkvidéken lévő „mág­neshegy” az egész középkor­ban ijesztgette a hajósokat. A hiedelem szerint ugyanis a „mágneshegy” a hajókat a rajtuk lévő vasalkatrészek miatt magához vonzza és azokat letépve, vasszögeit kihúzva, a hajók pusztulását okozza. Voltak az iránytű helyte­len alkalmazásából eredő té­vedések is. Már a XV. szá­zadban észrevették, a mág­nestű nem mutat pontosan 330 repülőgépet lőttek le eddig s VDK felett Amerikai repülőgépanya- hajókról felszállt gépek csü­törtökre virradó éjszaka újabb légitámadásokat in­téztek a VDK területe ellen. Támadás érte a Hanoi­tól 186 kilométerrel dél­re levő Yen Phu telepü­lést. továbbá Hanoitól 320 kilométerrel délre két hidat. A Vietnami Tájékoztató Iroda jelentése szerint a jú­nius 14-én és 15-én a VDK területe ellen végrehajtott támadások alkalmával az észak-vietnami lég- elhárítás öt amerikai gépet lelőtt és sokat megrongált. Ezzel a VDK területe felett le­lőtt amerikai gépek szá­ma 330-ra emelkedett. A dél-vietnami szabad­ságharcosok „felszabadulás” hírügynöksége összefoglaló jelentést adott ki a- május 29-én Thua Thien tarto­mányban lefolyt ütközetről, amelynek során a szabad­ságharcosok rajtaütöttek a Khe Tre-i megerősített ál­láson és 427 ellenséges ka­tonát tettek harcképtelenné. A partizánok nagy mennyiségű fegyvert zsákmányoltak. Vietnammal kapcsolatban Goldwater bírálta Johnson ..túlságosan bizonytalan és gyenge” politikáját. A szenátor követelte, hogy a VDK elleni bombatámadá­sokat terjesszék ki Hanoira is. Hat hét Camp Luphung'oiila poklában A fö állam ügyész Híreimet kér. .. 4. A Kongói Köztársaság fő- államügyészének Bunning sugárúti rezidenciáján a kihallgatás előtt egy afri­kai tisztviselő aktacsomót nyújtott át Höhlovnak. A dossziéban a szovjet lapok­ban megjelent tudósításai voltak, francia nyelvű for­dításban. — Nos, valóban az ön cik­kei? — Igen. De kérem, adja­nak nekem egy-egy példányt azokból a szovjet lapokból, amelyekben napvilágot lát­tak. Úgy látom, fordítás közben több lényeges hiba csúszott a szövegbe... A brüsszeli levél A tisztviselő finoman el­mosolyodott. Leopoldville-be nem járnak szovjet lapok. A cikkek fordítása Brüsz- szelből érkezett. A dosszié­ban később Hohlov valóban megtalálta a belga titkos- szolgálat — nem neki szánt! — levelét. A brüsszeli le­vél, amelynek címzettje a kongói Suraté National volt, csupa nagybetűvel ugratta ki kérdéseit: „Milyen ala­pon tartózkodik a tudósító a kongói fővárosban? Ki adott neki vízumot?” (Em­lékszünk rá: Kongó brüssze­li nagykövetsége...) A Kongói Köztársaság fő- államügyésze, Monsieur Rémy Debatty, különben szintén belga. A jó ötvenes, ősz hajú, középtermetű férfi a szovjet újságírót korrekt udvariassággal fogadta. Ami­kor Hohlov közölte vele, hogy ha visszaadnák az út­levelét, választ kapnának minden kérdésre, a főál- lamügyész áttelefonált Nen- daka biztonsági főnöknek. észak felé és azt hitték, hogy ez a mágnestű valami­lyen elháríthatatlan hibája. Amikor rájöttek arra, hogy ez a hiba helyről-helyre vál­tozik, beszéltek londoni, müncheni, és moszkvai iránytűről, de a hiba forrá­sát még mindig a mágnestű­nek tulajdonították. A vélt hibaszöget az iránytű tokján megjelölték. Ilyen megjelölt tokokon kaptuk meg a régi idők mágneses elhajlását, vagy ahogyan ma nevezzük, deklinációját. Az első aki a mágneses el­hajlás helytől való függését észrevette és megállapította azt, hogy ebben egy termé­szeti jelenség nyilvánul meg, Kolumbusz Kristóf volt. Amikor 1492 szeptem­ber 13-án az Atlanti-óceá­non az Azori-szigetektől 100 mérföldre nyugat felé hajó­zott, észrevette és titkos ha­jónaplójában feljegyezte, hogy az iránytű 5,5 fokkal hajlik el az északi iránytól nyugatra. Kolumbusz ugyan­is két hajónaplót vezetett. Egyet a hajó legénységének, egyet pedig saját magának. Az előbbibe megnyugtatásul a valóságosnál kisebb uta­kat írt be és kihagyta azo­kat a megfigyeléseket, ame­De hiába. Rémy Debatty mentegetőzött: — Nézze, a kiszabadulása most már csak néhány for­maság kérdése. Pár napig legyen türelemmel, hiszen a nehezén már túl van. — Az­tán széttárta a karját: — Hiába, ez itt Kongó... Az útlevél valóban rövi­desen megkerült. Hohiovot azonban nemcsak hogy nem bocsátották szabadon, ha­nem — több mint három­heti raboskodás után — bí­róság elé állították. Az al­sófokú bíróság ítélethozatal nélkül áttette az ügyet a legfelsőbb bírósághoz. A legfelsőbb bíróság — az Igazságügyminiszterhez, az igazságügyminiszíer — az alsófokú bírósághoz külőte vissza az aktákat. A labdá- zás ezzel újra kezdődött. Közben Hohlov a magán­zárka cementpadlóján sú­lyosan megbetegedett, lába megdagadt, nem tudott rá­állni. A főállamügyész in­tézkedett: a szovjet újság­író kórházba került. Kongói ki mit tud Rövidesen azonban kitet­ték a kórházból: Nendaka hosszúnak találta a kezelést. Négy hete volt már fogoly Hohlov. Az indiai ideiglenes ügyvivő felkereste cellájá­ban és azzal bíztatta, hogy sikerült elérői: ügyével most már személyesen Csőmbe miniszterelnök fog­lalkozik. Kevésbé vigasztaló dolgot aligha mondhatott volna az szovjet újságíró számára, aki a helyi hatal­mi viszonyok ismeretében jól tudta: Csőmbe nem en­gedheti szabadon azt, akit — Nendaka csuka'.ott le. A mai kongói vezető po­litikusok a lelkűk mélyén lyek nyugtalanítóan hathat­tak a legénységre. Ezek közé a baljóslatúnak tűnő megfi­gyelések közé sorolta Ko­lumbusz a mágneses elhaj­lást is és ezért került meg­állapításra a titkos naplóba. Kolumbusz e jelentős meg­figyelése után sem változott a helyzet a tájékozódást ille­tően. A különböző felfede­zésekre induló hajók rend­re átszelték az Atlanti óce­ánt és nyugati irányú el­hajlással haladva, délebbre érték el Amerika pártjait, mintha a valódi északi irányhoz igazodtak volna. Ezért az első térképeken Amerika keleti partjainak egyes jellemző kiszöglrfeei, illetve öblei 5—10 szélességi fokkal északabbra kerültek, mint ahogyan ténylegesen vannak... A tudomány mai fokán természe esen az ilyen egyszerű kérdések már nem okoznak problémákat, azon­ban Földünk mágneses teré­nek és a benne lengő irány­tűnek még a mai korban is sok feltárandó kérdése van és minden megoldott kérdés közelebb visz bennünket a természet megismeréséhez. Dr. Barta György valamennyien szeparatisták, Legfőbb törekvésük, hogy „saját” tartományuk uralmát honosítsák meg az egesz országban. Kaszavubu kon­gói elnök és pártja például Leopoldville-ben és környé­kén a legerősebb. Itt, Alsó- Kongóban mindig volt olyan törekvés, hogy a vi­dék egyesüljön a Kongó fo­lyó túlpartján fekvő másik Kongóval (Brazzaville), va­lamint Angola portugál gyarmat északi országrészei­vel. Csőmbe miniszterei nők, aki katangai születésű, ide­genül mozog Leopoldville- ben. Pozícióját erősíti, hogy a belügyminiszter, Munongó, az ő embere. Ám Kaszavu­bu triumvirátusa a hadsereg­főparancsnok Mobutut és Nenkada biztonsági főnököt tudhatja második, illetve harmadik oszlopául. Ezek a kongói erőviszonyok húzód­nak meg annak a hátteré­ben, hogy bár Csőmbe két­szer is sajtóértekezleten ígérte meg Hohlov szabadon bocsátását, gyakorlatilag te­hetetlen volt. Munongó bel­ügyminiszternek elég lett volna egy telefon: ő a mi­niszterelnök személyes ba­rátja. Nendaka esetében azonban más volt a hely­zet. Csőmbe ezért úgy dön­tött, hogy az ügyet tovább­adja — Kaszavubu elnök­nek... Az utolsó felvonás Az utolsó két hétben már nem hallgatták ki Hohiovot. Borsáról Gruska csehszlovák nagykövet tájékoztatta a világvárosokból érdeklődő laptudósítókat. A nagykö­vet felesége kerülőutakon élelmet juttatott be Hohlov- nak a Makala börtönbe. Svoboda csehszlovák konzul­lal együtt Abramov bolgár ideiglenes ügyvivő és Edre- moda, a nigériai nagykövet­ség munkatársa is sokat fá­radozott Hohlov szabadon bocsátása érdekében. Hat heti fogság után, végre március 15-én délután a börtönigazgató irodájába kísérték Hohiovot, ahol a szovjet újságírót Svoboda és Edremoda fogadta. Omer Khalala, a biztonsági szol­gálat embere, nyilatkozatot íratott vele alá: szabadon bocsátják, de kiutasítják Leopoldville-ből. Csak any- nyi időt hagytak neki, hogy a csehszlovák nagykövetsé­gen átöltözzék, majd a re­pülőtérre szállították. Itt a repülőgép ajtaja előtt kapta vissza Hohlov Kha'.alától az útlevelet, amelyet ja­nuár 29-én vettek el tőle. A szovjet kormány, az új­ságírótársadalom és a nem­zetközi közvélemény közbe­lépését végül siker koronáz­ta. A 46 éves Nyikolaj Hoh­iovot, aki előbb a Pravda, majd tíz év óta az Izvesz­tyija munkatársa volt, több sikeres útikönyv ismert szerzőjét, a szovjet újságíró- szövetség moszkvai tagozata néhány hete, 1964 évi mű­ködése elismeréséül, a leg­jobb külpolitikai újságírót teljesítményért járó Vorovsz-* kij-díjjal tüntette ki... (Vége) 2 1965. június 18.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents