Kelet-Magyarország, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-01 / 102. szám

MIKES GYŐmsrt Nemrégiben csodagyerekről olvastam: a hatéves kis Ar- gay Attiláról, aki tizenkét nap alatt tanult meg latinul, a hi­res Prauv Zsigmond Ottóról, akit a szülei két és fél éves korában írattak be az elemi­be, továbbá a zseniális Franki Móricról, aki számtantudomá­nyával királyok előtt produ­kálta. magát. Ezekről a csodagyerekekről eszembe jutott a fiam. Nem, ő nem tanult meg tizenkét nap alatt latinul, nem két és fél éves korá­ban írattuk be az általános­ba, és nem lehet rá azt mondani, hogy számtanzse­ni, mégis csodagyerek. Tes­sék elhinni, nem az atyai büszkeség beszél belőlem, nem vagyok elfogult szülő. Miért csodagyerek? Elmondom. Tegyük fel, hogy vendég­ségbe akarok menni vele. A gyerek játszik valahol. Jó fél óra, míg megtalálom. Ijesztő külseje van: a haja tele homokkal, a homlokán okkersárga festékfolt, az or­ra kátrányos, az álla sáros és a kezén gipsznyomok. Felesé- ségem gyorsan megfürdeti, és tiszta ruhát ad rá. Amikor egy pillanatra nem ellenőriz­zük, eltűnik. Két perc múl­va visszasomfordál. Az arcán lila tintafolt, a fülén zöld olajfesték és ingén pörkölt- szaft. — Hol voltál? — kiáltunk m kétségbeesetten. — Sehol — feleli pityereg­ve. _ Kardos Pityuval be­szélgettem az ajtó előtt... Nem értem. A feleségem nem főzött pörköltet, nem festettünk zöld olajfestékkel, és nem használok lila tintát. Végigjárom a szomszédokat: ők sem főztek pörköltet, nem festettek zöld olajfestékkel, és egyikőjüknek sincs lila tin­tája. Végignyomozom az egész házat. Semmi ered­mény. Feleségem újra megfürde­ti a gyereket, és tiszta ruhát ad rá. Ráparancsolok a fiam­ra: meg ne moccanj! Nem moccan meg. Mégis, amikor indulni akarok, észreveszem, hogy az egyik karja kormos, a másik poros és az ujjain karmazsinpiros festéknyomok. — íXmoeduttáT? — rmafXtfk rá. Sírva faliad, hogy ő nem mozdult el. Hát akkor a ko­rom, a por, a karmazsinpi­ros festék? Rejtély. Tanács­talan vagyok. Meggyanúsí­tom a. feleségem, rosszul fii- tösztötle meg a gyereket, — Akkor fürdesd meg te a fiadat, ha én nem értek hoz­zá — feleli sértődötten, és kezembe nyomja a szappant, s a súrolókefét. Meg is teszem. Aztán tisz­ta ruhát adok rá és elin­dulunk. Midőn felszállunk a villamosra, megdöbbenve ve­szem észre, hogy a gyerek bal arca olajos, jobb arcán kávéfoltok és az ingén fű­nyomok virítanak. Misztikus dolog — gondol­tam magamban —, ha nem volnék materialista, akkor most azt gondolnám, hogy... Megpróbálom zsebkendővel tisztára dörzsölni az arcát, nem megy, még jobban szét­dörzsölöm a foltokat. Fordul­junk vissza szégyenszemre? Azért sem fordulok vissza. Leszóltunk a villamosról. A fiam csendben, illedelmesen lépeget mellettem. Utunk cél­jához érve, még egyszer szem­ügyre veszem. Soha még ilyen piszkos nem volt: cipő­jén mészpacnik, talpára tölgy­falevelek ragadtak, harisnyá­ja agyagos, homlokán ba­racklekvár, alsó karján aranyfesték, nyakán gépolaj, tenyerén zsírfolt, ingén cso­koládényomok, hajában an­gyalhaj. Nem. így nem lehet ven­dégségbe menni. Mit gondol­nának rólunk? Szép csönd­ben visszafordulunk. Otthon a feleségem gyorsan megfür­deti a gyereket, és vacsora után mars az ágyba. Egy perc alatt elalszik. Lábujjhegyen odalopózunk az ágyhoz, és gyönyörködünk benne. A takaró alól kilátszik a lába. Az egyik lábán szilvaíz, a másikon ha mu. — Csodagyerek — suttogta a feleségem. — Ezt más gye­rek nem tudná utánacsinálni. Elérzékenyülten, büszkén egymásra nézünk. — Tradíció. (Mészáros András rajza) SZÖVEG N£ULÜI* Feitétie* bizalma? fmgtewt a hivatali főnököm iránt, mi­kor a7. áj állásomba belép­te'*. Úgy nézett rám. mint ahogy a főparancsnok néz s tábornokra, aki meg fog nyer­ni egy csatát es így szóit: bozaám, — Aet hiszem, eföenőrt e#A- nálok magábói Olyan hangon mondta ért, mint mikor a feleségem egy kiló borjúhúst vásárol és kije­lenti: „Ebből fasírozottat csi­nálod!:. „Ebben az esetben én voltam a fasirt és be kellett bizonyítanom, hogy méltó is vagyok erre. Ünnepélyes fo­gadalmat rögtönöztem. » — Bízzon bennem főnököm. i Odavágok mindenkinek. Csak mondja meg, mit kell ellenő­riznem. — Egyelőre semmit. Csak állapítsa meg egy bejelentésről igazak-e a benne foglaltak. A bejelentést most kapta az. igazgatóság és nekem kell referálnom róla­A főnök kinyitotta az irat- szekrényt, kivett egy dobozt, a dobozból csomagot, a csomag­ból borítékot, a borítékból pa­pirost. Ez a papiros volt az én ellenőri karrierem alapkö­ve. Az állt benne, hogy az X iskola igazgatója mindenféle üzelmeket csinál. Az iskola te­levíziója a saját lakásában van, viszont malacocskája az iskola étkezdéje melletti ólacskában végzi hízókúráját. Az iskola rádiója szintén az igazgató la­kásán van, viszont az igazgató felesége egyben az igazgató titkárnője, de az igazgató ma­ga egész nap otthon ül. ahe­lyett, hogy dolgozna- Saóval csupa visszaélés. Ez állt a bejelentésben. Fő­nököm azonban nem volt biztos, megértettem-e, miről van szó. Ezért megkérdezte: — Tudja, mä er* —Persze, hogy tudom. Az igazgatót ért építő bírálat. El fogom az igazgatót intézni, —■ Maga senkit sem fog el­intézni — szakított félbe ko­molyan a főnök. — Maga iga­zolja a feljelentés valódiságát és nem csinál többet- Majd a felsőbb szervek intézkednek. Nem folytattam a diskurzust. Láttam a főnököm röviden akar végezni, inkább felkeres­tem a titkárnőt és érdeklődtem nála, miféle ember is az X iskola igazgatója. — Peches ember. Feljelentet­ték visszaélésekért, — Ahá! Megmarkolták a nyakát. A főnököm ismerni akarja az igazságot. — Az igazságot? No-no. Las­san a testtel­Nem értem mit akar ez­zel mondani. — Hát magja az hiszi, hogy ő igazi ellenőrt akar kikül­deni? Keres egy lagymatag, tutyi-mutyi alakot, hogy ne mondja senki, mintha nem akart volna meggyőződni az igazságról. En volnék tehát az a tedd ide tedd oda fickó. Éreztem, hogy a fejembe száll a vér. De uralkodtam magamon. Kör- möníontan válaszoltam: A tények, tények. Bái-ki megcsípi azokkal a malacok­kal, elintézheti őt. — Ha megcsípi! De nem csí­pi meg! _ Hogy érti ezt? — Idefigyeljen- Csak nem hiszi, hogy a főnök bántani hagyja? Hát nem <5 járt közbe, hogy igazgatónak nevezzék ki oda? Neki kell tehát őt a bajból kihúzni. Utasított, hogy értesítsem telefonon: ellenőr fog nála megjelenni. Vigye a malacot néhány napra haza. ügy éreztem, mintha dina- mittal levegőbe akartak vol­na repíteni. — Vagyis a disznót az ellen­őr már nem találja az iskolá­ban? — Bizony nem. Vizsgálatot is tartottunk, az igazgató is a helyén marad. — Tehát, az igazgató felesé­ge is... — Ö is eltűnik onnan né­hány napra. — És á televízió? — Visszakerül az iskolá­ba. Megtelt a pohár. Úgy érez­tem magam, mint egy tábor­nok, aki dicsőséges csatára ké­szül, holott azt már előre el­vesztette. Szembe kell néznem az igazsággal. Ha kardom lett volna, a dolog talán tragikus fordulatot vesz, de így megelé­gedtem vele, hogy egy lépést tegyek előre és felkiáltsak: — Elég! Játsszunk nyílt kártyákkal. A tedd ide, tedd oda alak én vagyok! A titkárnő menekülni akart — Megálljon! Én vagyok a tutyi-mutyi fráter. — Hogyan? — dadogott. — Maga az új ellenőr? — Én! — Az új ellenőr, aki az X iskolába utazik? — Aki nem utazik — kiál­KERESZTRE tottam, — Aki itt marad, At nem megy sehová. — Nem leszek ellenőr. Nem kell. Hadd hízzanak a mala­cok. És az igazgató felesége is. — Vagyis nem megy? — Nem. — Gratulálok. Milyen jó, hogy még nem telefonáltam az igazgatónak. De ha a főnök-.. A többit nem hallottam, ki­rohantam és bevágtam az ajtót. Haza akartam szaladni. De meggondoltam a dolgot. Mit csináljak otthon? Megpukkad­jak a méregtől? Nem mentem haza. Egyenesen a pályaudvar­ra loholtam. Jegyet váltottam X-be és beszálltam a vonatba. Ez volt aztán a cikusz! Az igazgatót otthon leptem meg az iskola rádiójával és televí­ziójával együtt- A malacot az iskolai konyhában találtam és a titkárnőként szereplő igazga­tón é etetgette. Bőséges adattal jöttem vissza. Elsöprő jelentést készítettem és villámként top­pantam a főnököm elé. Nem tudom pontosan idézni mit mondott nekem, mert sok min­dent mondott és én másnap benyújtottam a felmondásomat. Nem fogadta el. Felmondá­som magasabb fórum elé ke­rült, ott hivatták a főnökömet és közölték vele, hogy nem fogadják el a felmondásomat. Ellenben elfogadják a főnökö­mét. akinek azonban esze ágá­ban sem volt se le, se felmon­dani és így a főnököm főnöké­nek nem volt mit elfogadnia* úgy, hogy mindenki a b/dyén maradt. Végeztem tovább a munkám, de ellenőrzést többé nem bíztak rám­A külföld Hetvenöt evvel ezelőtt ün­nepelte először hazánk mun­kássága május L-ét. Ez al­kalommal Juhasz Gyula egyik költeményéből idézünk. Beküldendő sorok sorrend­ben: Vízsz. 1. Függ. 16. 14, és 12. v Vízszintes: ti- Szándékában r&rx. 13 Zűrzavar. 15. Időegység. 17. A független törzsfőket megillető cím egyes mohamedán orszá­gokban. 19. Égtáj. 21.Associa­ted Press. 22. F. 24. Össze-visz- sza ugrott. 26- Egyik nagy köz­lekedési vállalatunk rövidített neve. 28. A Fidelio című Beethoven! opem nyitánya. 30. Japán ruhadarab. 32. Sok azonös nevű férfi. 33. Kövér. 35. Gyakran ez szokott kilóg­ni a nem igazmondók sza­vaiból. 36. Mostanában igen közkedvelt hangszer. 38. Fű­szer. 40. Két skálahang. 41. Dunántúli hajózható csator­na névelővel. 43. Övezet. 45. Vissza: végtelen gong. 46. EP. 49. Rés szélei. 50. NRO. 52. Rádió és tv bemondók réme, névelővel. 53. Község a vásárosnaményi járásban. 55. Kikötő és üdülőváros a Szu-ban. 56. Sok azonos ne­vű lány. 57. Visszaomlóü! 59. Kevert lom. 61. A hét vezér egyike. 62. Sportcsó.iak, melyben féltérden eveznek, névelővel. 63. Helyhatározó rag. 64. Arra a helyre. 66. Szélein kapál!! 67. Ital. 69. Belső saerv. 70. USK. Függőleges: 2. Azonos magánhangzók. 3. Vissza: Elektrokardiográf rö­vidített neve. 4. A koordináta rendszer kezdőpontja. 5. Egy­mást követő betűk az ÁBC- ben. 6. Árvízi hajóst. 7. „Né­mán” mesél. 8, Lekvár. 9. Ál­lóvíz. 10. Menyasszony. 18. Két részvénytársaság rövidít­ve. 20. Pakol. rendezkedik. 23. Takarja, 25. Elhunyt oszt­rák kancellár. 26. Munkavál­lalói igazolólap. 27. Gépkocsi- kormány. 29. Költő, de nevé­nek első betűje hiányzik!!! 31. A király után az első köz­jogi méltóság viselője volt. 34 Szellemes finom eúnv -U. S f-t-T 37. Női név. 39. SNTT. 42. Régi betegsegélyzők egyi­ke. 44. AOI. 47. Kivaló. első­osztályú. 48 Sír. 51,. Össze­vissza lóg. 54. A papok ösz- szes.- T s. 58. Ünnepélyes há- zassagaőtés névelővel és fel­cserélt ékezettel. 60. Juttatok. 62. Az 1965. évi műkorcsolyá­zó-világbajnokság férfi egj*é- ni győztesének utóneve. 64 OZA. 65. Nyújtsd neki! 66. Egyik minisztériumunk rövi­dített neve. 67. Azonos más­salhangzók. 68. Klasszikus „É”. 69. Német tojás. A megfejtéseket legkésőbb április 10-ig kell beküldeni. CSAK LEVELEZŐLAPON BEKÜLDÖTT MEGFEJTÉ­SEKET FOGADUNK EL. Április lít-aj rejtvénypályáza- zatunk megfejtése. „Állhatatos harc a békéért, a szocialista és ka­pitalista rendszer békés egy­más mellett éléséért és gaz­dasági versenyéért.” Nyertesek: Lakatos Mari­anna, Tomasovszky Jánosné, nyíregyházi; Botos Kálmánné baktalórántházi; Barkász Ig­nác asengeri; Keszthelyi Ven­del mátészalkai; Bariba Elvi­ra napkori, Bartha Istvánná és tir. Biró József nyírbátori; Lengyel Ferenc nyírvasvári és Saincsák Cecília tisztabe- reki kedves rejtvényfejtőink. A nyeremény könyv eket pos­humora ÉRDEMES? Egy ember este betoppan a rendőrőrsre: — Eltűnt a feleségem. Itt a fényképe, kérem. kutassanak utána. A rendőr megtekinti a fény­képet és megkérdezi: — Tényleg akarja? A ZONGORA Egyik lakás ajtaján a követ­kező hirdetést ragasztották ki: „Egy zongora eladó”. Másnap valaki a hirdetés alá a következő cédulát ra­gasztotta: tán elküldtük; „Köszönjük szépen”. Viki&f’ Pifzißoi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents