Kelet-Magyarország, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-15 / 113. szám

Csak gyógyszerre 17 millió Amiről sok fiatal házas nem tud H:: Mikor jogosult a teljes segélyre? :lfs Munka közbeni baleset kártalanítása Kűse évvel ezelőtt alig 17 000 biztosítottja volt az OTI-nak Szabolcsban. 1965 első három hónapjában a megyei SZTK-központ csak­nem 77 000 ipari biztosítottat tart nyilván, akik táppénzre, s minden más egyéb segély­re jogosultak. A tsz-tag biz­tosítottak száma több mint 100 000. Óriási az az összeg- »melyet az ipari és mező- gazdasági biztosítottaknak kiíizetnek. Ezekről beszél­gettünk Varjai Jánossal, a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság megyei igazga­tósága szolgáltatási osztályá­nak vezetőjével. — Mennyi táppénzt és segélyt fizettek ki 1965. első három hónapjában? — 1955 első negyedévében a betegek száma meghalad­ta a tízezret, s részükre 10 millió 900 000 forintot fizet­tünk ki. Ebben az összegben már az üzemi balesetek után kifizetett pénz is sze­repel- Érdemes megemlíteni az 1963-tól érvényben lévő új rendelkezést, amelyről különösen a fiatal házasok nem tudnak. Ennek alapján a dolgozó nők szülési sza­badságának az idejét 84 nap­ról 140-re emelték. Ez óriá­si mértékben megnövelte a terhességi és gyermekágyi segély kifizetésre kerülő pénz összegét is, hisz amit korábban csak negyven na­pig folyósítottunk, most azt 140 napig kapják. Csak az év első három hónapjában ilyen címen 1 millió 801 000 forintot fizettünk ki. S ami külön említésre méltó, hogy az átlagkeresetüknek a 100 százalékát folyósítjuk ré­szükre. Ugyanazt az össz«- get kapják, mintha dolgoz­nának. — Ezenkívül az anyák kapnak anyasági segélyt is- Ezt a szülés igazolásakor fi­zetjük a szülőanyának. Azaz anya, aki szülés előtt leg­alább három terhesgondozá­si vizsgálatot igazol, első szülés esetében 700, s minden további gyermek után 600 forintot kap. Aki 270 napi munkaviszonyt tud igazolni a szülést megelőző két év­ben az átlagkeresetének teljes összegére jogosult, vi­szont akinek nincs meg a 270 igazolt munkanapja, de legalább 180 igen — annak terhességi és gyermekágyi segély címén csak az átlag- keresetének 50 százaléka fo­lyósítható' — Jár-e segély a szak­szervezettől? — Igen. A szakszervezeti tagság utón is kapnak a dolgozó szülő nők úgyneve­zett anyaságisegély-külön- bözetet. Ez akkor fizethető ki, ha az illető minimálisan 1 éves szakszervezeti tagság­gal rendelkezik, s nincs tag­díjhátraléka. Ez az összeg lehet több és kevesebb, tagsági időtől és a tagdíj­osztálytól függ. Ezen a cí­men az év első három hó­napjában csaknem 177 000 forintot fizettünk ki. Az anyasági segélyre kifizetett összeg megközelítette a 600 000 ezer forintot. — Mi a helyzet a tsz-fca- gok baleset-kártalanítá­sával? — Az a tsz-tag, aki mun­kaegység ellenében, a közös­nek végzett munka közben szenvedett balesetet, kárta­lanításra jogosult. Eddig a megye tsz-eiben 309 olyan baleset történt, melyekre 251OOO forintot fizettünk ki kártalanítási segélyként. — Mennyit áldoztak gyógyszerekre? — Ez a legnagyobb ösz- szeg. Míg az elmúlt eszten­dő első negyedévében 14 millió 603 000, 1965 első há­rom hónapjában 17 millió 860 000 forint volt a gyógy­szerekre kifizetett összeg. Ezek a számok is mutatják társadalmunk segítőkészsé­gét az emberek egészségvé­delme érdekében. (f. k.) Elkészült az építők megyei székháza. Túlteljesítette tervét a szilikátipar Ünnepre készül Szamosbecs § „Városi tsz“ — falán H V kertészet, a stark ing s a jó átlagtermések dicsősége ® Egy család: 32 OOO lórink Szamosbecs jó száz kilo­méterre esik Nyíregyházától, s az utóbbi években mégis úgy emlegetik a Dózsa Tsz-t, hogy városi és város körüli szövetkezet. Persze, azzal megtoldva, hogy túlnyomóan kertészkedéssel foglalkozó... Két esztendővel ezelőtt — május volt akkor is —, nagy eseménynek voltak résztvevői a szamosbecsiek: Losonczi Pál földművelésügyi miniszter ad­ta át az 1962. évi országos termelési versenyben elért eredményekért, a kertészke­déssel foglalkozó tsz-ek cso­portjában, az első helyezet­tet megillető vándorzászlót, a díszoklevelet és az ötvenezer forintos jutalmat a Dózsa Tsz-nek. Akkor ígéretet tet­tek a szamosbecsiek, hogy ezentúl is rászolgálnak a ma­gas kitüntetésre. Állták is szavukat. A kö­vetkező évben — a mind erősebb versenymezőnyben _ elismerő oklevelet kaptak a Minisztertanácstól. Tavaly a Budapesti Mezőgazdasági Ki­állításon almájukkal szerez­tek elismerő oklevelet, ugyan­ekkor a Bécsi Nemzetközi Kertészeti Kiállításon star- king almájuk ezüstéremmel gazdagította a tsz-iroda fa­lára kifüggesztett elismerések számát. A múlt évben mégis legtöbbet az országos terme­lési versenyben való részvé­tel biztosított a közös gazda­ságnak: a Minisztertanács „Kiváló termelőszövetkezeti gazdaság” címmel, s a váro­si tsz-ek között vóndorzászló- val, III. díjjal, s a vele járó 30 000 forint jutalommal tün­tette ki a szamosbecsi Dózsa Termelőszövetkezetet. Az 1964. évi versenyben a megye közös gazdaságai között övék a legmagasabb fokozatú elis­merés. A Dózsa Tsz vezetőivel be­szélgetve, nehéz kiigazodni az eredményeket rögzítő számok halmazából. Mert a néhány éve kibontakozott tudatos ver. sengés az ország, a megye legjobb szövetkezeteivel, s a közös gazdaság tagjainak, brigádjainak az egymással va­ló vetélkedése mind-mind ide torkollik: a számokhoz. E számok világos nyelvén ért­hető meg az, hogy a szamos­becsi tsz-ben a verseny ta­valy már olyan színvonalat ért el, hogy az idén a fiata­lok a zöldségtermesztésben összefogtak: brigádot alakí­tottak a szocialista cím elnye­réséért. Mint „túlnyomóan kertész­kedéssel foglalkozó szövetke­zet", jövedelmének többségét valóban a gyümölcstermesztés biztosítja. Érezhető a vezetők­nek, a tagoknak az idegeske­dése ezekben a napokban: el- mennek-e úgy a „fagyosszen- tek’1, hogy nem okoznak kárt az almáskertekben? Még ak­kor is így van ez, ha a szán­tóföldeken, vagy az állatte­nyésztésben sem kell szégyen- kezniök eredményeik miatt. Mondjunk erre ízelítőül né­hány példát. összes árubevételi tervü­ket 141 százalékra teljesítet­ték tavaly. Ezenbelül a szán­tóföldi növénytermesztésben, zöldségesben 113, az állattar­tásban 126 százalékos az ered­ményük. A szántóföldi ter­melés árbevétele 1962-höz ké­pest több, mint kétszeresére, az állattartásé 20 százalékkal nőtt. A múlt évi eredménye­ket jelzi búzából a 15,2, csö­ves kukoricából a 42.7, burgo­nyából a 66,8 és almából a 135 mázsás holdanként! átlag­termés. A gazdálkodás eredményes­ségét a hozamok és ráfordítá­sok egyik leghűbb mutatója, az önköltség alakulása dönti el. Itt is a számok a legbe­szédesebbek: egy liter tejet 2,77, egy kiló hízott marhát 11,54, sertést 13, egy mázsa búzát 133. kukoricát 118, bur­gonyát 160, cukorrépát 44, al­mát 117 forintért állítottak elő. Ez a ráfordítás — a bur­gonya kivételével — legtöbb terméknél jóval kevesebb volt, mint az értékesítési ár. A vezetés, a tagok szorgal­ma, a megfelelő termelés a legfontosabb indítékok abban, hogy erre a színvonalra ju­tott a szamosbecsi közös gaz­daság. A vezetőkről talán csak annyit, hogy hosszú évek óta ebben az összetételben irányítják a Dózsa Tsz-t. A tagok igyekezetéről inkább egy mostani példát: a járás­ban az időszerű tavaszi mun­kák végzésével az elsők közt vannak. A félezer hoki szán­tóval, 96 hold termő, 77 hold fiatal gyümölcsössel és más területtel rendelkező gazda­ságnak nyolc saját erőgépe, elegendő munkaeszköze van. Nem vonakodnak az új mód­szerektől. Például mélyforga­tott területen termelték a több mint negyven mázsás kukoricájukat. öntözik a zöldségest, korai burgonyát, legelőt. A gazdaság erősödését mu­tatja az, hogy egy szántóegy­ségre közös vágyán 7899, hal­mozott termelési érték 8068 forint jut. Tavaly az egy dol­gozó tagra jutó részesedés, jöve­delem meghaladta a 28 ezer, egy családra a 32 ezer forin­tot. A prémiumokkal együtt. A szamosbecsi Dózsa Ter­melőszövetkezet tagjai ünnep­re készülnek. Arra, hogy pár nap múlva átvegyék a Mi­nisztertanács által adományo­zott versenyzászlót. S. A. Kevés a munkás Az év első négy hónapjá­ban mintegy 18 millió forint értékű anyaggal túlteljesítette tervét az Építésügyi Miniszté­rium sziükátipara­A legfontosabb építőanyag­ból, a cementből 18 000 tonnával termeltek többet az előírtnál. Kedvező, hogy májusig. a nagy építési idény kezdetéig a tégla és cserépipari tröszt gyárai már 11 millió égetett téglát szállítottak terven fe­lül az építkezéseknek. A sok eső és a párás levegő miatt viszont nehezen szárad a nyerstégla, és nagy gondot okoz, hogy az újabb nyerstéglaszállít­mányok lerakására kevés a hely a szárítóterületen. Időnként a szárítóhelyek zsú­foltsága miatt a présgépek ter­melését is csökkenteni kellett, így mintegy 53 millió nyers­téglával gyártottak kevesebbet az előírtnál. Ennek az ötnapos termelési adósságnak a pótlá­Y. Sziavkin: FELE-FELE E lhatároztuk, hpgy elválunk. Legyünk függetlenek! — mondtuk. — Élje ki-ki a maga éleiét! „Hát a vagyonkájukat miért nem felezik, meg?” _ Kérdezték a szomszédok. Pedig az az igazság, hogy mi mindent megfeleztünk. Először a szobát. Fogtam egy darab krétát és vastag vonalat húztam a szoba kö­zepén, jelezve, hogy ö a vonaltól balra, én meg a vonaltól jobbra fogok élni. Majd kettétörtem a krétát és igazságosan elosztottam kettőnk között. Nem packáztunk sokáig a könyvekkel sem. Én kap­tam a párost, ő meg a pá­ratlan számmal jelzett kö­teteket. Csupán a lexikon­nal volt egy kis baj: neki több jutott egy kötettel. En­gedékeny kedvemben vol­tam, s átengedtem a szó­ban forgó könyvet. — Én már mind átolvas­tam, de te összeszedheted az eszedet, ha... — Csak hallgass, te csak hallgass — felelte. — Té­ged már az M betűig ter­jedő szavak sem mentenek meg.„ Amikor már kissé bele­fáradtunk a felezési munkálatokba, leültünk az asztalhoz. Elővettem a kár­tyát, jól megkevertem és osztottam. Nagyon gyenge lapjaim voltak. Minden tromf nála volt. — Semmi baj, — ryond- tam, — megélek tromf nél­kül is, — s az engem il­lető szobasarokba hajítottam a kártyákat. _ Megélni megélsz, — sziszegte ő, miközben a neki jutott asztal felére letette a káHyacsomóját, — de örökké hülye maradsz. Erre elővettem a fűrészt és ketté fűrészeltem az asz­talt. Igaz, két lábon igen- igen gyengén állt, de így teljesen az enyém volt... Aztán megfeleztük a tv-t is. Mégpedig úgy, hogy én a kontraszt, a függőleges és a vízszintes szabályo­zó gombokat forgathat­tam, ő meg a be­kapcsoló, a hangerősítő és a többi egyéb gombot. Lassanként mindent el­osztottunk, s elérkeztünk a nevünkhöz. Felírtuk veze­téknevünket egy papirra, amit kettétépiünk és bedob­tuk egy kalapba. Behuny­hx építkezéseken sára azonban most — ahol a í szárításnak nincs akadálya — újabb műszakot szerveznek, hogy gyorsan feltöltsék a kész­letet és zavar nélkül dolgoz­hassanak tovább a téglaégető- kemencék. A kő és kavicsipar termé­keiből nincs hiány, az üveg- és porcelánipar pe­dig jelentősen túlteljesí­tette négyhavi előirányza­tát. A négy hónap összesítésé­ben azonban még mindig 92 millió forint értékű munka az építők előnye. A lakásépítés­ben viszont tovább emelkedett az építők adóssága. Az ÉM Építőipari Főigazgatóság most intézkedési tervet készített, hogy a vállalatok ne roham­munkával, hanem egyenletes ütemben törlesszék a tarto­zást s az első fél év végéig a hátralékkal együtt még 4287 lakás építését fejezzék be. tam a szememet, belenyúl­tam a kalapba és emel­tem. A név három utolsó betűje jutott nekem. így lett ő Iva elvtársnő, én meg FIov elvtárs. S így kezdődött aztán az áhított új élet. Másnap, munkából haza­érve, ledőltem egy kicsit a heverőre. Elővettem ked­venc könyvemet, a Háború és béké-t. Felnyitom, s lá­tom, hogy ez a második kö­tet. Az első tehát nála van. Finoman köhintettem a vas­tag vonal felé. — Iva elvtársnő, nem ad­ná ide a Háború és béke első kötetét? — Nem. Ugyanis én még nem olvastam. A fal felé fordultam és olvasni kezdtem a könyvet , — a közepétől. Az idő jócskán eltelt. Köhögést hallok a túlsó ol­dalról. — Nov elvtárs, nem akar­ja megcserélni a könyvet? Már eljutottam a feléig. — Nem cserélem! — sziszegtem vissza. — Annyi baj legyen! Bondarcsuk hamarosan el­készül a filmjét, s megtu­dom, mi a történet vége. Felállt, bekapcsolta a tv-t, csavargatta a neki jutott gombokat. Én meg az enyé­met tekergettem. Kedvenc balettünket, a Romeo és Jú­liát közvetítették. De most semmi örömünk nem telt Megjegyzés Háztáji bizottság Megyénk szövetkezeteinek: tagjai, irányítói a múlt évben kaptak hírt az ország más részén kibontakozott kezde­ményezésről, a háztáji bizott­ságok létrehozásáról. E bizott­ságok, a tsz vezetőivel szoros együttműködésben, arra hiva­tottak. hogy segítsék a háztáji gazdálkodás gondjainak meg­oldását; a végzett, munka alap­ján alakítsák ki a jagok ház­táji földjének nagyságát y 800 —1600 négyszögöl közt, támo­gassák az állatállomány fej­lesztését. takarmányellátását; gondoskodjanak társadalmi Összefogással a legelők, javítá­sáról; szervezzék a kisj^da- ságok árutermelését stb. Érdekes, hasznos kezdemé­nyezés ez. Termelőszövetkeze­teink többségében a tél-tavasz folyamán megválasztották a tagok a bizottságokat. Ezt tet­ték a fehérgyarmati járás kö­zös gazdaságaiban is. Mégis most, amikor a gyarmati járás mezőgazdasági vezetőinek többsége azt mondja: megala­kultak, voltak, de többsége már szét is hullt... Az is kide­rült, amit leginkább a mező- gazdasági osztály jogásza fo­galmazott meg: „Javaslat, tár­sadalmi dolog volt, s a hiva­talosan kötelező ügyekben ie nyakig vagyunk...” örültek a tagok a bizottság szervezésének, mondva: meg­oldódnak a háztáji gazdálko­dással járó, szerteágazó gon­dok. . Szívesen vették a tsz-ve- zetők is. Egy részük, inkább többségük arra gondolt: leve­szik a vállukról a sok kelle­metlen ügy rendezését. Aj egyik tsz-ben megválasztottak a bizottságot, néhány tag azon­nal jelezte is vélt vagy jogos elégedetlenségét. A vezetőség rögtön készen állt a válasszal: tessék, ott a bizottság, majd elintézi, azért választották. És a háztáji bizottság tagjai ezek után „felmondták” kötelezett­ségüket. A tsz-vezetőknek az ilyen „meglátása” bomlasztotta fel legtöbb helyen a bizottságo­kat. Egyébként a bizottságok feladatának a körvonalazásá­ban alig mentek túl a háztáji földek ügyén, s így érthető, hogy a közösség e fontos tár­sadalmi fóruma nem tölthette be eddig feladatát. benne. Dühösen csavargat­tuk a gombokat a készülé­ken. Ki-ki a magáét. S egyszeresük ropogás, serce­gés, si vitás hallatszott ét kialudt a fény. Megállapí­tottuk: valami, valahol, va­lamiért kiégett. Sötétben maradtunk, mert előző nap nagyon buta mó­don osztottuk szét a gyu­fát: övé lett a gyufaszál, enyém a skatulya. Járkálni kezdtem a szobában, egyik, saroktól a másikig. Ugyan­ezt tette ő is. Egész éjjel mászkáltunk, s amikorra a nap első sugara a. parkett­re eseti, furcsa kép tárult elénk. A vastag felezővonal­ból semmi sem látszott, vi­szont annál több fehér lábnyom virított szanaszét a parketten, m — Idefigyelj! — mondta ő, — hozd a rongyot és töröld fel az egészet!... Felfortyantam, de ő foly­tatta: —... én meg reggelit ké­szítek. „Ha már mindent meg­feleztünk, miért ne felez­zük meg a kötelességeinket is” — gondoltam, — és be­hoztam a rongyot. S egy—két perc múlva már éreztem is a konyhá­ból beáramló finom illatot Sonkás tojást készített a fe­leségem. A JUNOSZTY-ból for«­tóttá: Baráth Rozália..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents