Kelet-Magyarország, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-15 / 113. szám

Brezsnyev fogadta Sasztrit Moszkva, (TASZSZ): Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára pénteken találko­zott és megbeszélést folytatott Sasztri indiai miniszterelnök­kel. A megbeszélésen . Szvaran Szingh indiai miniszterelnök. Trilaki Kául, India moszkvai nagykövete, valamint szovjet részről Vaszilij Kuznyecov külügyminiszter-helyettes is jelen volt. Szovjet üdvözlet Klaushoz Az osztrák államszerződés megkötésének 10. évfordulója alkalmából Anasztasz Mikojan i?s Alekszej Koszi gin távirat­ban üdvözölte Klaus osztrák szövetségi kancellárt. — Az elmúlt évtized — hangzik a távirat — meg­győzően bizonyítja, hogy az ál­Tízéves a Varsói Szerződés Ünnepi gyűlés Moszkvában Moszkva, (TASZSZ): Pénteken Moszkvában a Szovjet Hadsereg Központi Há- j zában ünnepi gyűlésen emlé- ! keztek meg a Varsói Szerző­\ dés 10. évfordulójáról. A gyűlésen megjelent i Greesko marsall, a Varsói i Szerződés egyesített fegyveres I erőinek főparancsnoka. Ott I voltak az ismert szovjet had- | vezetők, az egyesített fegyve­res erők állandó vezérkari I képviselői és a szocialista or- j szagok katonai attaséi. Jepisev hadseregtábornok­nak a szovjet hadsereg és flotta politikai főcsoportja fő­nökének bevezető szavai után Malinovszkij honvédelmi mi­niszter kijelentette: a Varsói Szerződés aláírása az egyik legfontosabb intézkedés volt az európai szocialista orszá­gok népeinek megvédésére az agressziótól. Hozzáfűzte, hegy­ez kényszer- és válaszintéz­kedés volt az 1955-ös agresz- szív imperialista katonai fe­nyegetőzésekre. Malinovszkij aláhúzta, hogy a szerződés tagállamai hajlan­dók feloszlatni a szervezetet, ha az imperialisták is felszá­molják agresszív katonai töínbjeiket. Malinovszkij kijelentette: háború esetén akár alkalmaz­zák az atomfegyvert, akár nem, mi biztosak vagyunk ab­ban, hogy a fölény erőben és eszközökben a mi oldalunkon van. Senkit sem akarunk megijeszteni katonai erőnkkel, de figyelmeztetjük a támadó­kat, hogy a szocialista orszá­goknak és fegyveres erőinek, közte a Varsói Szerződés or­szágai fegyveres erőinek min­den szükséges eszközük meg­van a támadó szétzúzásához. Terror repiilőtámadás Santo Domingóban A Biztonsági Tanács dominikai vitája lamszerződés és a semlegessé- gi politika, amely megfelel az osztrák és más európai né­pek nemzett érdekeinek, az osztrák köztársaság független­ségének szilárd alapját alkot­ja. Kínai atomkísérlet Az Űj Kína Hírügynökség jelenti: Pénteken, pekingi idő sze­rint 10,00 órakor a Kínai Népköztársaság nyugati terü­lete felett újabb atombombát robbantottak. Ez Kína máso­Csütörtökön az esti órákban az Imber tábornok vezette re­akciós junta öt P—51-es típu­sú amerikai gyártmányú repü­lőgépe terrortámadást intézett a Santo Domingó-i rádióállo­más épülete és környéke ellag. A rádió székhaza abban a városrészben van, ame­lyet a Caamano-féle alkot­mányhű erők védelmez­nek. Csupán néhány háztömbbel arréb fekszik az Egyesült Ál­lamok nagykövetsége. A gépek a San Isidro tá­maszpontról szálltak fel azzal a feladatta], hogy az alkotmá­nyos kormány szócsövét, a rá­diót elhallgattassák. Bombáz­ták és géppuskázták az adó­tornyokat, majd fedélzeti fegy­verekkel lőttek lakóházakat is. Az első Amerika-közi kon- kcutíngensbe Honduras 250 katonát, Costa Rica pedig 20 rendőrt adott. Az Egyesült Nemzetek Biz­tonsági Tanácsa csütörtökön, magyar idő szerint 20 óra 40 perckor folytatta a dominikai helyzet vitáját. Ramani malaysiai küldött, a Biztonsági Tanács elnöke és Lord Caradon angol delegátus ügyrendi manőverezésekkel azt akarta elérni, hogy Ruben Brache, Caamano ezredes kor­mányának küldötte ne vehes­sen részt a tanács vitájában. Stevenson amerikai delegá­tus felszólalásában szintén he­vesen ellenezte azt, hogy a Biztonsági Tanács meghallgas­sa a Dominikai Köztársaság alkotmányos kormányának a képviselőjét Az uruguayi küldöttség véleménye szerint Ruben Brache számára lehetővé kell tenni, hogy éljen el­idegeníthetetlen jogával és kifejthesse kormányának álláspontját a tanács előtt. Roger Seydoux francia kül­dött javaslatára a Biztcneá- gi Tanács úgy döntött, hogy következő ülésén folytatja a vitát arról, ki képviselje a Dominikai Köztársaságot a ta­nács dominikai vitája során. dik sikeres atomkísérlete. Az első atombombát Kína 1964 október 16-án robbantotta fel. A hírügynökség jelentése hangoztatja: Kína csakis és kizárólag vé­delmi célokból fejleszt atom­fegyvert. Kína elsőnek soha­sem fog atomfegyverhez nyúl­ni. A kínai nép őszintén re­méli, hogy sohasem tör ki atomháború. A kínai kormány és a kínai nép a világ minden bckcszerető országával és né­pével együtt most és a jövő­ben is az atomfegyverek tel­jes eltiltásának és teljes meg­semmisítésének nemes célki­tűzését követi. (MTI) Az egyik eltévedt gép el­húzott az amerikai nagy- követség fölött is és gép- puskatűz alá vette a házat. Richard Philips, az amerikai külügyminisztérium Santo Do­mingóban tartózkodó munka­társa és W. Tapley Bennett amerikai nagykövet az íróasz­tal alatt vészelték át a táma­dást: — Géppuska tűzben egy ötéves kisgyermek, aki a szom­széd utcában játszadozott, éle­tét vesztette. i Az Amerikai Államok Szer­vezetének első alakulatai pén­teken partraszálltak Domini­kában. Az AÄSZ előzőleg olyan határozati javaslatot ha­gyott jóvá, hogy Amerika-közf ..rendfenntartó” alakulatok rendezzék a dominikai válsá­got. Már nyolc szakított Bonn, (MTI): Csütörtök este nyolcra emel­kedett azoknak az arab or­szágoknak a száma, amelyek — válaszképpen arra, hogy Nyugat-Németország elismer­te Izraelt — megszakították diplomáieai kapcsolataikat a bonni kormánnyal. Az esti órákban Algéria kormánya je­lentette be, hogy az arab kül­ügyminiszterek márciusi érte­kezletének határozatai alap­ján megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat a két ország kö­zött. Előzőleg hasonló döntést hozott az Egyesült Arab Köz­arab ország Bonn-nal társaság, Szíria, Irak, Jordá-1 nia, Jemen, Szaud-Arábia és j Libanon. A szudáni kormány közölte, j hogy akkor szakítja meg a diplomáciai kapcsolatokat, amikor az izraeli nagykövet megérkezik Bonnba, vagy az NSZK nagykövete elfoglalja állomáshelyét Tel-Avivban. Kairóban az Al Ahram pén­teki száma közli, hogy kije­lölték az EAK kelet-berlini fókonzulját Szaad Fatatri sze­mélyében, aki korábban Latin- Amerikában teljesített diplo­máciai szolgálatot. Külpolitikai jegyzet Washingtoni vita A hivatalos propaganda minden erőfeszítése ellenére sem csökkent az Egyesült Államokban a vietnami po­litikával szembeni ellenál­lás. Szombaton kerül sor a tiltakozó mozgalom egyik legjelentősebb eseményére: több ezer egyetemi tanár, közéleti személyiség és fia­tal részévetelével úgyneve- zett teachin (felvilágosítás) politikai vita lesz Washing­tonban. A teachin mozgalom már­ciusban indult el a Michi- gani Arbor egyetemen: több ezer diák este 8-tól reggelig tartó vitát rende­zett egyetemi tanárok és meghívott vendégek részvé­telével a vietnami problé­máról. A mozgalom célja az, hogy a kormányzat fi­gyelmét felhívja a vietna­mi beavatkozással szemben megnyilvánuló ellenállásra. Azóta több mint 50 egyete- men került sor hasonló éj­szakai szemináriumra, s a teachin mozgalomhoz több helyen csatlakoztak a de­mokrata párt helyi szerve­zetei is. A washingtoni vitát az egyetemek közötti bizottság rendezi, amely több, mint 100 egyelem professzorait fogja össze. A reggeltől ké­ső éjszakáig tartó vitát te­lefonvonalon 75 egyetemre közvetítik és több egyetemen azonos időpontban gyűlé­seket rendeznek. A detroiti állami egyetemen például Morse szenátor mond beszé­det. A washingtoni vita fö szónokai között lesz George Kahin, a Cornell egyetem tanára. Hans Margenthau professzor és a vietnami po­litika több más neves ellenfe­le. A kormányzat politikájá­nak védelmére az elnök leg­főbb tanácsadóját: McGeor- ge Bundyt jelölték ki. s vele együtt vesz részt a vitában Walt Rostom a külügyminisztérium főta­nácsadója. Az értelmiség tiltakozása máris dühödt ellenkezést vál­tott , ki a szélsőséges reak­ció körében. Az Evening Star szerint például a. vi­ta „külföldön azt a hamis benyomást kelti majd. hogy az Egyesült Államok közvé­leménye mélyen megoszlik a vietnami háború kérdé­sében”. De Gaulle a köztársasági elnökválasztásra készül Párizs, (MTI): De Gaulle francia köztársa­sági elnök a jövő héten hosz- szabb vidéki körutat tesz, amely már az elnökválasztási kampánnyal függ össze. Négy nap alatt három nyugat-fran­ciaországi tengerparti megyét látogat meg. Marisban ts más városokban beszédet mond. A közelgő el nők válasz‘ássál függnek össze De Gáulle-nak a szakszervezeti vezetőkkel foly­tatott megbeszélése. A köz- társasági elnök az elmúlt na­pokban egymás után fogadta a szocialista Force Ouvriere, a CFDT, valamint a mező- gazdasági szakszervezetek központjának vezetőit. A leg­nagyobb szakszervezeti köz­pont, a CGT képviselőit még nem hívta meg az Elysée-pa- lotába. Erhard az ISA-ba készül Bonn. (MTI): Erhard kancellár pénteken sajtóértekezletet tartott. Be­jelentette, hogy június hó elején, amerikai útja során találkozik majd Johnson el­nökkel, aki meghívta őt a Fehér Házba, s megtárgyalja vele a világpolitikai problé­mákat, különösen pedig a né­met kérdést. A kancellár továbbá han­goztatta: nagyon örül annak, hogy De Gaulle elnökkel jú­nius hó 11 és 12-én „nyílt és bizalmatlanság nélküli” esz­mecserét folytathat majd az európai problémákról. További kijelentéseiből azonban vilá­gosan kibontakozott, hogy ha­tározott nézeteltérés mutatko­zik Bonn és Párizs állás­pontja között az Amerikával való kapcsolatokat, a NATO reformjait, a Közös Piacot ás a német kérdést illetően. Sipos Gyula: A nagy éjszaka 26. Fut a motor a homokon és ha régi kerékvágásba akad, nehéz onnan kitéríteni, követi a nyomot, amit más húzott elébe. Fut a motor a betonon és ott is csak nyomot követ, a régi utat, a megszokottat — hiába mutatja a tábla két karjával, hogy: Nagyliget, meg Budapest- — mégse arra visz az út, hanem befelé a régi utcán, a nagy felemás házhoz, amely kívülről már verandás balatoni villa, de bentről, az udvar fe'ől meg a régi geren­dás tanya- az otthonnal, a meleg, öreg konyhával­Korán este van, mire János hazaér, ég a villany a kony­hában is, az új épület nagy szobájában is. Vendégek Kati kitett magáért. Része volt ebben Eszti néninek is, aki csak azt érez­te. hogy a fiatalok között va­lami rendbejött s minden igyekezetével azon volt, hogy Katinak kezére járjon, bár nem értette pontosan, mi is töi-tént. csak látta lánya ki­sírt szemét és az elmúlt sírás 1965. május 15. mögött mégis azt. a magabiz­tosságot, nyugalmat, melyből csalhatatlanul megérezte, hogy valami történt, valami jó, ezt kell most már ápolni, meg­őrizni. segíteni a növekedés­ben. — Vendegek jönnek, édes­anyám. Lehetne ezt mondani úgy is. hogy a szavak semmit sem jelentenek, lehetne mondani parancsolóan, ridegen, bejelen­tőn és zárkózottan is, hogy kérdezni se lehessen utána. És ujjongva, megfényesítve a hangsúlyt az öröm szivárvá­nyával. És lehet mondani úgy is, hogy csak ennyit mon­dunk: — vendégek jönnek. — Mégis benne van a szavak lejtésében, hogy valami meg­változott, hogy János várja a vendégeket és mi is vele vá­rakozunk, vele érzünk, egyek vagyunk. Kati kitett magáért­A nagy szobában égett az ötkarú csillár. A tűzre már nem kellett rakni, kellemes meleg volt, a falak sem lehel­tek már hideget, mintha egész télen őrizték volna az enyhe­séget. A nagyszobában nem volt ágy, sezlon húzódott meg a sarokban, plüss terítővei le­takarva, a másik falnál öreg sublód, tetején mindenféle csecsebecsékkel, egy vázában ezüstösen fénylő judáspénz- csokorral, a sublód mellét, a falon, nagy ingaóra, két kör­tével- melyek közül a muzsi­kát hajtó mélyen lelógott ezt sosem húzták föl, János nem szerette a hangos óraütéseket, éjjel mindig fölébresztették. Volt még egy zongora a szo­bában, Katinak vette, még polgárista korában. az öreg Vargha, meg egy szekrény, de a fő bútordarab mégiscsak a kihúzott nagy asztal volt, körül egyforma székekkel, ere­detien tizenkettő volt belőle, de használható már csak hat maradt, a többinek vagy a ru­gója lazult meg, vagy a tám­lája tört el és kikerült a kis- saobába, vagy a veranda sar­kába. öt férfi ült a nagy asztal körül. János hosszúnyakú üvegből barackpálinkát töltö­getett a kis kupicákba, először a járási tanácselnök-helyettes­nek. ő volt a legtávolabbi, a leginkább vendég ég hivatalo­san a legrangosabb is, aztán sorba, ahogy következtek: a párttitkámak, a helyi tanács­elnöknek. és a Dózsa elnöké­nek. Vidámak voltak mindnyájan, mint a diák, amikor túl van a vizsgán. De nem egyformán mutat­ták vidámságukat, hanem ki-ki természete szerint. A járási tanácselnök-helyet­tes tartotta leginkább a ran­got. Erre kettős oka is volt. Egyrészt ő volt termetre a leg­kisebb, az egész társaságban és néha úgy érezte, hogy az egész világon. Nem is szere­tett kimozdulni íróasztala mö­gül, mert akárhóvá ment, min­dig csak fölfelé kellett néznie, az üzemekben minden segéd­munkás. a termelőszövetkezet­ben a kanászbojtár, vagy a kertészlány is mintha mosoly­gott volna a szeme sarkából, amikor lenézett az ő testi ki­csiségére­Ez az apró termet sehogy- se állt arányban a ranggal és megtiszteltetéssel, amelyben mindenütt részesítették. Most is feszesen ült a székén, dere­kát kihúzva s méginkább ar­cának komolyságával ellensú­lyozva azt a nyomasztó ér­zést, mely már csak attól is ránehezedett, hogy János töl­tögető fél karja teljesen elta­karta árnyékával­És különösen nyomasztó volt- hogy mellette ült a he­lyi tanácselnök. Szőke István a szomszéd községből szárma­zott át Szőlősre, hivatali úton, amikor az itteni tanácselnök lemondásra kényszerült. Ez a kétméteres óriás odahaza egy­szerű gazdálkodó volt, szenve­délyes méhész, tanácstag per­sze és csak itt lett belőle hi­vatalbéli. Lassú szavú ember volt, nyugodt megfontoltságá­ból soha ki nem vetette sem­mi. végighallgatta a panaszt, a sírást, az örvendezést, egy­azon arccal, ebben volt leg­főbb ereje, ebben a megin­gathatatlan nyugalomban- Ide- geíkedhettek körülötte, topog­hattak- káromkodhattak, ő csak ült, hallgatott, mindig érdeklődő arccal, résztvevőn és mindig nyugodtan, mint aki titkot tud. Iszonyatosan bírta az italt és ez komoly elisme­rést szerzett néki még a bor­nemisszák körében is. Amikor már mindenki dülöngélt, 6 még mindig józan volt és hall­gatag- legföljebb egy árnya­lattal pirosabb, vagy lilább a többinél. Kosa János, a pái (.titkár, vékonycsontú, könnyen hevülő, sovány ember, egy percig nem tud nyugodtan maradni, ha ülnie kell, akkor is úgy visel­kedik, mintha járkálna, leg­alább a tekintetével, de ha te­heti. csakugyan föl is áll, úgy emeli poharát, körüljárja az asztalt, odamegy ahhoz, aki­nek éppen szólni kíván és jártatja a tekintetét jobbra— balra, mintha mindig valami meglepetést várna. János még ismerte az apját, az is ilyen volt, a csupa csont, csupa in napszámos, aki el-eltünt a községből, néha azt rebesget­ték, nem is munkára ment, hanem a börtönbüntetését töl­ti, aztán újra csak hazatért, de sosem állt el cselédnek, szabad napszámos maradt, al­kalmi munkás és közben a fe­lesége, ez a szikár és fekete asszony szülte és nevelte föl sorban a szikár a fekete gyerekeket, a négy fiút, akik közül Kosa János volt a leg­idősebb, ő is lépett leghama­rabb az apja nyomdokába, már a háború előtt eltűnt a községből, s majd csak ötven- ben került vissza, először a vízgazdái kodáshoz, később az az egész község párttltkárának. A negyedik férfi Lovas Kál­mán volt, a Dózsa elnöke. Ki­csiny, őszbe borult öregember, akinek csak a szeme villanása mutatta, hogy nagy lélek lakik benne. Cseléd voít negyvenöt előtt Kenesseynél, a legna­gyobb birtokosnál, kocsis, _ ő hordta a tejet, mindennap be­járt Nagyligetre. mindennap kocsin, mindennap a lovak mellett, ünnep ég megállás nélkül. Mikor a földet felosz­tották. meg is csinálta a maga külön felszabadulását. Egysze­rűen eltűnt egy hétre, a csa­ládja már kerestetni akarta. Egynapos látogatásra ment pedig, csak a szomszéd köz­ségbe rokonokhoz, de kerek egy hét lett belőle. — Mért sietsz. Kálmán? Nem paran­csol neked senki. A magad ura vagy! Nem kell hajnalban befognod a Kenessey lovait. Maradt hát. Meglátogatta még az asszony rokonait is az egyik közeli pusztán. Ott már ő mondta, hogy: nem parancsol nekem senki, nem kell hajnal­ban befognom, ha maradok hát maradok. S úgy jött haza, mint aki most már igazán érzi a szabadságot. Ahány ember, annyi sor». Mi köti mégis össze őket? Valami összeköti. És János nem tudta volna megmondani mért, de úgy érezte: ezek kö­zött vagyok itthon. Jobban ta­lán mint a legénykori pajtá­soknál, a gazdatársaknál, jól— rosszul, mégiscsak itt öltött testet amit az eszemmel tu­dok, amit ifjúkori ábrándja­imban elképzeltem, nem is a gazdálkodásról, hanem az em­berről, aki másokért él, aki a köz ügyének áldozza erejét- Ezekben az emberekben, mind­egyikben volt valami idealiz­mus, önfeláldozás, valami a régi szentek erényéből, fele­lősségéből ahogy vállukra vették a világ terheit, bűneit és vitték mások helyett is. Kosa már az érkezésnél igyekezett hátramaradói Já­nossal: — Hát akkor? — kezdte vol­na, de János betessékelte. (Folytatjuk! 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents