Kelet-Magyarország, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-14 / 112. szám
Események sorokban Tito jugoszláv köztársasági elnök norvégjai tartózkodásaj során a szerdai napot Trond- heimben töltötte, abban a ▼árosban, ahol a háború alatt a hitlerista megszállók nagy gyüjtőtábora működött, s ahol mintegy ötezer jugoszláv i partizán harcost tartottak fogva. Csütörtökön, miután a ju-! goszláv elnök és kísérete visszaérkezett a norvég fővárosba, politikai megbeszélésekre került sor Tito elnök és küldöttsége, valamint a norvég kormány között. 3 A pakisztáni hatóságok csütörtökön bejelentették,! hogy az erős ciklonok következtében, amelyek szerdán ; harmincötezer négyzetkilo- j méternyi területen söpörtek végig, — egymillió ember vált hajléktalanná. A halottak számát több ezerre becsülik. Tüntetők fogadták Reisc- hauert, az Egyesült Államok tokiói nagykövetét, amikor körutazása során Kysnusuba érkezett. A tüntetők „Reise-1 hauer menj haza” — tilta-• kozák az Egyesült Államok 1 vietnami agressziós politikája ellen. Abdullah Szalal elnök ren- J deletet írt alá a jemeni köz-' társasági tanács létrehozásáról. A tanács elnöke maga Szalal. A köztársasági tanács létrehozását a nemrég elfogadott jemeni alkotmány, valamint a jemeni törzsek j közelmúltban megtartott hameri tanácskozásának egyik j határozata is előírja. A ta-; nács feladata gyakorlati intézkedésekkel elősegíteni a viszálykodó törzsek megbékéléséi;, továbbá társadalmigazdasági intézkedéseket foganatosítani. A Közös Piac tagállamainak miniszteri tanácsa csütör- j toki ülésén úgy döntött, hogy i öt és fél millió dollárral no- I véli az Euraton ötéves kutatá- j si programjának költségvetését. A kutatási költségvetés az | 1963—1967-es időszakra ezzel 455 millió dollárra emelkedett. Az izraeli hadsereg szóvivője bejelentette, hogy szíriai 1 és Izraeli egységek 45 pesces tüzérségi párbajt vívtak a két' ország határán. 1 Amerikai tüzérségi tűz Santó Domingóban Újabb tiltakozások az USA dominikai agressziója ellen szövetségesként működnek együtt. A „biztonsági övezet” létrehozásának ürügyén fészkelték be magukat az amerikai megszállók a városközpontba, hogy innen is támogassák a jobboldali junta csapatait. A zóna kibővítése egyenlő a tűzszünet megsértésével és a megszállók további előrenyomulásával. A lépés indoklása egészen sajátságos. Amerikai részről azt hozták fel, hogy „a francia nagykövetség fokozottabb védelmet kért”. A Reuter jelentéséből kitűnik, hogy Paul Fouchet nagykövet voltaképpen eredetileg azt kérte; távolítsák el a nagykövetség elöl az amerikai katonákat, mert ezek akadályozzák a forgalmat a dominikai hivatalos személyék és a nagykövetség kö- i zott. Világszerte újabb tüntetések folytak az Egyesült Államok dominikai agressziója miatt. Csütörtökön délelőtt Peking utcáin százezrek vonultak fel. Heves tüntetések zaj- j lottak lé Buenos Airesben is. Az amerikai beavatkozás el-! len ezrek tüntettek Bogotában. Az Olasz Szocialista Párt parlamenti csoportja szerdán este interpellációt intézett a Moro-kormányhoz- Azt tudakolták: nem tartja-e az olasz kormány szükségesnek, hogy hangot adjon az ország mély felháborodásának amiatt, hogy j az Egyesült Államok beavat- I kozik a Dominikai Köztársaság belügyeibe. Antonio Rosario, a dominikai Caamano-kormány AÁSZ- képviselője szerdán átnyújtotta kormányának levelét az Amerikai Államok Szervezete Washingtonban ülésező tanácskozó testületének. A Caamano-kormány közli, hogy hajlandó alávetni magát az AÁSZ- erők létrehozására vonatkozó határozatnak, kész együttműködni a Dominikába küldendő Ameri ka-közi „rend- fenntartó erőkkel”, amint a tagállamok elismerik az alkotmányos kormányzatot. .fottin Cury, a Caamano- kormány külügyminisztere, szerdán panasszal fordult az Amerikai Államok Szervezetének tanácskozó testületéhez. Cury megállapítja, hogy az amerikaiak kedden súlyosan megsértették a tűzszüneti egyezményeket, amikor az esti órákban tüzérségi tűz alá vették Santo Domingo egyes kerületeit. Ezzel az volt a céljuk, hogy az Ozoma folyó balpartján fekvő, a Bosch- párti erők ellenőrzése alatt, álló területeket sújtsák. A támadás következtében több polgári személy életét vesztette és igen nagy anyagi kár is keletkezett- Curv azt ; is fölpanaszolja. hogy az amerikai megszálló erők, va- i lamint Wessiny Wessin tábornok csapatai valójában1 vatalosan tájékoztatta az NSZK és az EAK diplomáciai kapcsolatainak megszakításáról. A nyugatnémet ügyvivőnek átnyújtott nyilatkozat hansú- lyozza, az EAiK minden erőfeszítést megtett, hogy az NSZK kormányának megmagyarázza, milyen káros az arab-nyugatnémet kapcsolatokra az, ha az NSZK olyan politikát folytat, amely Izrael agresszív terveit szolgálja. Az NSZK kormánya azonban nem vette figyelembe ezeket az erőfeszítéseket és figyelmeztetéseket, s politikájával változatlanul veszelyezlet- te az arab nép létfontosságú érdekelt. Az arab országok lakossága teljes támogatásáról biztosította azokat az arab kormányokat, amelyek megszakították kapcsolataikat Nyugat- Németországgal. Irakon, Szírián, Jordánián, Kuwaiton és az EAK-on kívül csütörtökön délután még Szaud-Arábia és Libanon is bejelentette a Nyugat- Németországgal való kapcsolatok megszakítását. Külpolitikai jegyzet: Kolonialista szemfényvesztés A történelem napjainkban is gyakran felborítja a sablonokat. A haladás hívei szinte reflex-szerüen, lelkesen támogatnak minden függő helyzetben lévő országot, amely ki akarja kiáltani függetlenségét. Most azonban, amikor Rhodesia kormánya akar elszakadni Nagy-Britanniátó!, a felháborodás vihara tört ki. Természetesen nem a haladó világ meggyőződése változott meg, hanem a Smith rhode- siai kormányfő által napirendre tűzött függetlenség lenne az évszázad egyik legnagyobb és legszemérmetlenebb kolonialista szemfényvesztése. Ez az afrikai ország „ön- kormányzattal bíró brit gyarmat”. Az „önkormányzat” azonban azt jelenti: a nem egészen kétszázezer fehér telepes tartja kézben a gazdasági és politikai hatalmat, amelyet arra használ fel, hogy a négymillió szí- nesbőrű rhodésiait megfősz* szón minden jogától. A Smith-kabinet ennek a rezsimnek a stabilizálására, ennek az állapotnak a fenntartására, a saját számára akarja megszerezni a függetlenséget. Az ehhez vezető úton fontos állomásnak tartották azt a tragikomikus választási komédiát, amelyre néhány nappal ezelőtt került sor Rhodesiában: 70 000 szavazati joggal bíró fehér vonult az urnához ebben az elsöprő afrikai többséggel rendelkező országban. A primitiv trükköt megfelelő fogadtatásban részesítette a haladó közvélemény- A tanganyikai Dar es Sa- laamban az Afrikai Egység Szervezet bojkottal fenyeget, te meg a Smith-kormányt, « Biztonsági Tanácsba r Fedorenko szovjet delegátus nagy beszédben bélyegezte meg Rhodesia fajüldöző kisebbségét, az indiai kormány megszakította diplomáciai kapcsolatait Satisburyval. Smithék azok felé óda og- nak, akik hajlandók velük ssóbaállni: Ultrakolonialist a szövetséget szeretnének /.Veo- vácsolni a dél-afrikai fasiszta kormánnyal, valamint Angola és Mocambique portugál gyarmatok hatóságaival. A sarokba szorított fajvédők a változások vihara közepette fogcsikorgatva próbálnak gátat eszkábálnl a haladás ellen a világnak ebben a részében — ez a rhodésiai események egyik tanulsága. A másik pedig az, hogy London, amely nem habozott csapatokat küldeni az igazi függetlenségért küzdő Dél-Arábiába és annyi más helyre, langyos közönnyel szemléli Smithék álfügget- lénségi törekvéséit. Johnson beszéde Washington (MTI): Johnson elnök csütörtökön újabb kísérletet tett arra, hogy a növekvő bírálattal szemben „rokonszenvessé” tegye az USA vietnami politikáját. Újabb televizióbeszédében, amelyet Európába is közvetítettek, az elnök szemmel láthatóan az ázsiai és afrikai fejlődő országok támogatását akarta elérni, s ezért főleg arról szólott, hogy az Egyesült Államok „nagyszabású gazdasági segítséget” nyújt Dél-Vielnamnak. Johnson megismételte korábbi kijelentését, arról, hogy „átfogó délkélet-ázsiai- segélyprogramot kell kidolgozni” és felhívta * fejlett országokat, Hogy vegyenek részt ebben a programban. Ugyanakkor az elnök beszéde semmiféle változást sem tükrözött a vietnami háború folytatására vonatkozóan. Csupán általános kijelentéseket hangoztatott arról, hogy az USA „a békés utat keresi” és kész a „feltétel nélküli tárgyalásokra.” Egyetlen sigl sem mondott azonban az elképzelt politikai megoldásról és nem említette meg a VDK elleni légitámadásokat sem. Sípos Gyula: A nagy éjszaka 25. Kísértés János még visszanézett a diófától, Sárika ott állt az ablaknál, nem integetett, nem it bólintott, csak nézett utána. — Nem, ide nem jövök többet — gondolta János. — Nem jöhetek. Eladom a szőlőt látatlanba, vagy adja el Kati, úgyis az övé, Vargha- örökség. Sárikával meg leülünk egyszer, máshol, valahol, ha ugyan egyáltalán találkozunk még... S újra fölrémlett benne a délelőtti kísértés, mellyel csak játszadozott, mig Csekőt várta a csirkeól előtt, hogy világgá menjen búcsú nélkül, semmit se rendezve és senkit •e szánva... Itt a motor, senki se kérdezné tőle, meddig megy. És talál ő helyet is, kenyeret is, az ország bármelyik csücskében. Megtette más is. A Sán- tha fiú asszonyt, gyereket hagyott itt, mikor a kulákidők- ben börtönbe zárták. Te jó isten! Mit is éltünk át csak egy rövid fél életen is, ebben a kicsiny országban: hogy voltak évek, amikor az emberek sorbaálltak a bör- tónajtók előtt, várták, mikor lesz ürülés, mikor kapják meg a behívót, hogy a már jogerős büntetést leülhessék. És a Sántha fiú akkor se bőr. tönbe került, mert ott számára még mindig nem volt hely, hanem rabgazdaságba, volt intézők, jómódú gazdák, mauthausent megjárt cigányok, sikkasztó könyvelők és eszelős hívők közé. És ettől még lehetett volna jó a gazdaság, hanem a börtönőrök, a semmittevő, semmihez nem értő lusta nép- fiak, akik annak örültek, ha nagy a gaz, jobban elbújhattak benne a látogató menyecskékkel, és akiknek egyetlen gondjuk az volt, hogy kényelmesen éljenek és kicsiny maharadzsa önérzetüket ne bántsa senki, aki alattuk van. A Sántha fiú fél évig várt a börtönre az ítélet után és úgy ment el, mintha világgá menne, később derült csak ki: maga titkolta el családja elől, hova is került, nem irt, nem válaszolt és kiszabadulása után még mélyebbre ásta magát az ismeretlenségbe: bányásznak állt. És amikor a síró feleség hosszas nyomozás után ráakadt valamelyik dunántúli bányászszálláson, hát egyszerűen kisétált a másik ajtón és napokig hiába keresték a munkahelyén Is. Ügy jött vissza az asszony szó nélkül, vigasztalás nélkül és ma se tudják, hol dolgozik, hogyan él a férj, a férfi, akinek a régi élete megbicsaklott, véget ért akkor, amikor először szájon- vágták a tanácsházán, hogy; te piszkos kulák. El kellene menni szó nélkül, búcsúzás nélkül... — Mit mondhat Csekő? Igent, vagy rtemet. És mit old az meg számára. Jó, anyagilag nem kerül kutyaszorítóba, mert elkésett kissé, meg lehetett volna menteni többet is, előkészíteni, hogy terhektől szabadultán és mondjuk — állami fizetéssel lépjen be a termelőszövetkezetbe. De ez nem jelent semmit. A számítását megtalálja az ember, akármilyen helyzetbe kerül. Hiszen mindenki élni akar. És olyan kevés kell az élethez, a boldogsághoz! Az embert ezer szál kötözi a megszokotthoz, a tegnapokhoz. Elmúlt napjaink úgy látogatnánk ránk, mint a mohó madárfiókák: enni kérnek, kérik a folytatást, nem iehet szabadulni tőlük. A folytatást váró mindennapi gondok, kötelezettségek, ezek a rabságban tartók. Külön-külön vékonyka mind, akár a mesebeli Gulliver törpéinek a cérna- szálai, de együtt félelmetesen megkötözik az óriást is. Nem szabadulhatsz, mert otthonod van, mert szeretőd van, mert munkakönyv kellene, mert délután négyre jön hozzád a tanácselnök meg a párttitkár és választ kér, mert délelőtt Csekővel beszéltél, mert egyezséged van még egyik emberrel a hordókra, másikkal a háztáji szőlőre, az eladott lóra, és adó és adósság és csupa folytatás az élet, csupa következmény, nem lehet újrakezdeni, nem lehet újjászületni. Talán, ha most a motor megindulna a műúton, benzin van elég, venni is lehet még é3 lesz, ami lesz, ha most elvágna minden szálat és úgy kezdené: nincs se szőlőm^ se házam, senkim. Takács Janos vagyok, értek egy kicsit a mezőgazdasághoz, egy kicsit a motorokhoz, egyszerűen, csöndesen csak élni szeretnék. Itt a sebek begyógyulnának — nélküle talán könnyebben _ mint ha itt van és maga próbálja gyógyítani. Milyen egyszerű volna, ha meghalna! Kati letenné a koszorút a sírra és külön, szerényebben Sárika is, azután összeborulva siratnák ők, azok, akik most megölnék egymást, vagy inkább önmagukat azért, mert a másik is van, mert a másik is kötözi őt emlékek és érzelmek szálaival, mint Gullivert a cérnahúzó törpék. Mire jó a van? A vagyon, a ház, a család, mindaz, amiért gürcölnek, loholnak, tülekednek az emberek? Életünk nehéz napjaiban magunkra maradunk olyan meztelenül, ahogy az anyánk megszült. És folytatni kell és magányosan is cipelni ezt a spk- féle terhet. De amikor nincs tovább semmi, akkor mit tegyen az ember? Jó volna megállítani az időt. maradjon még csak így minden, vagy visszhajtani a naptárt az előző hétre, amikor még csak megy az úton az ember, de nem látja semminek a végét és nem is akarja látni, se azt, hogy mi lesz Katival, Sárikával, se azt a másik gondot: a szövetkezetét. Tudja ő már régen, hogy eljön ennek az ideje, nem is ellenkezett, sőt már évek óta készítgették elő, mi lesz, ha úgy lesz. Még az ifjúkori ábrándozásból is föltámadt mindig valami: hiszen ezt akartam, erre vártam én eszmélésem óta. A Dózsa úgy kezdte már az építkezést is, hogy az egész községre számítottak, és János is részt vett azokon a megbeszéléseken, amelyeken a jövendő szőlőtelepítés térképét rajzolták föl. Ismeri a számokat, mennyi most a községben egy hold átlagjövedelme, ha kertet, szőlőt, jószágot, mindent beleszámítunk. Kovács Feri. a járástól mondta is neki tréfálkozva: — Kossuth-díjat kapsz Jánoskám, ha két év alatt eléred ezt a szövetkezetben. Persze, hogy nem érik el. A java jószág, meg a java igyekezet évekig a háztájinak hajtja a hasznot De így is aranybánya lehet ez a község, csak az emberekkel lehessen szót érteni, csak ezt az egyet el ne rontsák. A díj nem érdekli őt. Díjat kaptak már érdemtelenek is és ha csak azt akarná, hogy a nevét emlegessék, lett volna elég módja arra, hogy „kiugorjon”, nevet szerezzen. Más rangja volt néki, valóságosabb, olyan, hogy a hivatalbeliek is tisztelték, meg a szőlőhegyiek is kalapot emeltek előtte. Fülébe jutott, hogy néha azt mondták a járásnál: — Olyan kiskulák ez a Takács János, — de hozzátették — esze az van. Vagy: — Tud ez az ember. — S még az ily bökölődö hangokban is benne volt, hogy ez mtégiívcsak a mi emberünk, bárcsak több volna ebből a fajtából. A falubeliek, meg a szőlőhegyiek közölt persze, akadt irigye is, lekicsinylője is, de a java emberek becsülték, a tűi kutyánk kölyke. Valami még talán az öreg Vargha tekintélyéből is ráragadt és akarta, nem akarta, járásszerle jó név volt a Takács Jánosé. Mondta is Kovács Feri, hogy menjen agitálni, de ő nem állt kötélnek. Olyan hirtelen szakadt rá ez az általános átszervezés, hogy ezer tennivalója volt amúgyis, és őszintén szólva, kezdettől nem tetszett neki ez a hamari munka. De ha már így van, így van. Nem is ebben van a baj, hanem ftiirtdabbán, ami r.iost így összetorlódott. Mint amikor rossz fogású zsákot, vagy nehéz fát tart valaki kezében és fogja, markolja egy darabig, aztán érzi, hogy az ujj inai nem engedelmeskednek, hiába markolja görcsösen, a fogás enged és csúszik kifelé a zsák, a fadarab, menthetetlenül csúszik a semmibe, a vesíedelémbe. Az agy még éber és tudná a dolgát, a test izmai se fáradtak, tartalékuk is van, csak éppen ez, az egy, a kar, a kéz, az öt ujj markolása vesztette el minden erejét, az vált tehetetlenné, ez vészit el mindent, ami pedig még menthető volna. így csúszik ki most kezéből a világ, a valóságos élet és a százszor elképzelt jövendő, a legfontosabb szál, amit tartani kellene görcsösen, az izmok, az inak meg- pattanásáig. (Folytatjuk) Újabb arab államok szakítottak Bonnal Kairó, (MTI): Alig egy negyedórával azután, hogy Kairóban megkapták Bonn közlését a nyugatnémet-izraeli diplomáciai kapcsolatok felvételéről, Müller nyugatnémet ügyvivőt az EAK külügyminisztériumába kérették, ott a minisztérium protokollfőnöke fogadta és hi. A szabadságharcosok sikerei Dél-Vietnamban Dél-vietnami partizánok csütörtökön merész támadást hajtottak végre Saigon egyik külvárosában a kormánycsapatok ellenőrzése alatt álló textilgyár ellen. A szabadságharcosok, akik kormány- katonáknak álcázták magukat, a déli ebédszünet idején hatoltak be az üzembe, majd tűzharcban öt kormánykatonát megöltek, egyet megsebesítettek. A gyár mindössze hét kilométernyire van Sai- j gon központjától. Még szerdán délután újabb összetűzésre került sor Saigontól 110 kilométernyire északra. Phuoc Binh tartományi székhely vidékén a partizánok és kormánycsapatok között. Mint ismeretes, a szabadságharcosok kedden sikeres meglepetésszerű támadást intéztek a város ellen. A szerdán délután lezajlott tűz- párbajban 15 kormánykatona életét vesztette, egy amerikai tiszt és egy amerikai katona, valamint 13 dél-vietnami kormánykatona megsebesült. 2 1965. május 14.
