Kelet-Magyarország, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-01 / 102. szám
Négy május a hetvenötből Tíz év alatt 545 millió szegezve a tömeget szétoszlatta, miközben ez a csendőrséget kővel dobálta, mire az fegyverét használva, a zavargók közül egyeseket megsérelmezett, Az első szabad május elseje Aztán nagyot fordult a történelem kereke. Oroszországban 1917-ben a bolsevik párt vezetésével a nép megdöntötte a cári elnyomást és a maga erős proletárhatalmát szervezte meg a helyébe. 1919- ben a példát Magyarország, Szlovákia, majd Bajorország népe is követte,, így lett 1919 felejthetetlen május elseje a megvalósult néphatalom első örömünnepe. A győztes orosz forradalom fővárosában, Moszkva Vörös terén Lenin 1890. Városliget. 1891, Orosháza. A felszabadulás után Az 1943-ös május elseje ugyancsak emlékezetes marad mindenki előtt, aki csak részt vett az akkori ünnepségeken. Az ország pyugati fele csupán néhány héttel korábban szabadult fel; az a tavasz a parasztság százezres tömegének hozta meg ezer . éve hiúba várt jogot a saját földre. Soha addig ilyen akarás és nekibuzdulás nem volt Magyarországon mint ezen a szabad ünnepen. S először az ország történetében — nemcsak a városok, de a falvak is ünnepeltek ezen a napon — az új élet ígérete is v°it mindenkinek ez a nap. Most, a hetvenötödik, szabad május elsején a nagy, nemzetközi kórus első vonalában menetel a magyar nép. Nemrébeszélt ezen a napon, Bécsben százezernyi tömeg tüntetett, Berlinben senki sem dolgozott. A háborúban győztes Francia- országban a kormány megtiltott mindenfajta felvonulást. Párizst százezer katona szállta meg. Mégis óriási tüntetés folyt a francia fővárosban és az egész országban sztrájkkal válaszoltak a kihívásra. Budapest dolgozói számára örökké emlékezetes 1919 május elseje. A támadó imperialisták fojtó gyűrűjében, elszigetelve orosz és bajor szövetségeseinktől, mégis a felszabadulás és a harci elszántság ünnepe volt ez a nap. A zászlódíszbe öltözött fővárosban soha nem látott tömeg, mintegy hatszázezer ember vonult fel. A város legkisebb mellékutcája is ünnepi díszt öltött. Az ünnepi szónokok boldogan üdvözölték a beláthatatlan embertömeget. „Ez a mostani nagy vörös május meghozza a proletárfeltámadást. A gyönge szem nem látja tisztán a történelem útját, de mindegy. 1945, Hősök tere Mátp Gyprgy k ©xségief feszítésre Ülést tartott a Szabolcs megyei uéplroot bizottság A község és várospolitikai tevékenységről tárgyalt a napokban a“llazafias Népfront Szpbolcs-Szatmár megyei Bizottsága. Vitaindító tájékoztatót Nemes Imre, a megyei tanács vb. elnökhelyettese tartott. Többek között elmondotta, hogy 1955-től a múlt év végéig a megyében 345 millió forintot fordítottak község- fejlesztésre. Ezen belül 73 milliót' tesz ki az az ösz- szeg, amelyet a lakosság társadalmi munkában végzett el. Tíz év alatt községfejlesztési alapból 57 kilométer keményburkolatú utat, majdnem ötszáz kilométer járdát, 138 fúrott kutat, tíz fürdőt, 57 orvsai rendelőt, 15 egészség, házat, 57 óvodát, 243 iskolai tantermet, 125 művelődési oft hont. 79 Bűzoltószertárt építettek, csaknem ötszáz kilométerrel bővítették a villanyhálózatot. Mi id ez a tevékenység jó listással volt a .dolgozók tudatának formálására ijs. Ez megnyilvánul abban, hogy tíz évvel ezelőtt Cgy évben mindössze három- millió forint er ékú társadalmi munkát végeztek, az utóbbi evekben a munka értéke tízmillió forint körül van. Ezenkívül a falu lakói sok javaslattal, kezdemény eZt-sscl támogatják a tanácsok ez irányú munkáját- Újabban a termelőszövetkezetek anyagiakkal is segítik a községek szépítését. Ez az összeg szóiban még kevés. A tanácsoknak és népfrontbizottságoknak a jövőben — az újabb létesítmények építése, a társadalmi munka szervezése mellett — nagyobb goidot ke|l fordítániok arra, hogy a meglévő intézményeket jobban hasznosítsák. Elet a vízi városban i , \ " Huszonegy család öiöme, gondja a tiszalöki erőműnél Kívülről falu, sőt kültelki település. Belülről város, vízvezetékkel, televízióval, presz- szóval, bolttal, állandó autóbuszjárattal, higanygőzös világítással. T(z évvel ezelőtt egyik sem volt. Pusztaság. Esőuyerők Tiszalqkön fény szökött fel a folyó mellől, hogy ellássa a környéket árammal és öntözővízzel. Az erőmű, a duzzasztó bölcsőjét sok ezer társukkal azok készítették, akik a Tisza menti „Vízivárosban” laknak. Mérnökök, elektrikusok, turbinagépészek, modern áram és esőcsinálók, akik azon őrködnek, hogy semmilyen körülmények között se csökkenjen a vízszint. Mert áz áramnyerés mellett ma már esőt is nyernek a Tisza menti emberek a Vfzl lépcsőből, a két főcsatornából. Ebben a vízi városkában huszonegy család lakik. Gondjaik, örömeik mások és irtások. Varga Nászló tavaly végezte el a technikumot, s most tiettek televíziót. Már minden második családnak van tv-je. Kórik Zoltánék Trabantra gyűjtenek. Le akarják gyűrni a távolságot, ami a községtől több kilométerre, komoly ellenfél. Mihalik Mihályéknak megszületett az első gyerekük. Bodnár Mihályéknak pedig a második. Ezzel be is léptek a kétgyerekesek „klubjába” ugyanis most már minden családra kél gyerek jut. Negyvennél több gyerek zsivalya Tiszalökön buszváróterem nélkül várakoznak az apróságok az induló járatokra. Ami hiányzik Losonczi László az erőmű- lakótelep tanácstagja több társával ^zon töri a fejét, hogy lehetne társadalmi nutnkával egy fürdőmedencét csinálni a gyerekeknek. Focipálya van. A felnőtteknél itt is a legkedveltebb sport az ulti. Vegyesbolt is van a telepen. Nincs qrvos, és gyógyszerész. Szerencsére ritkán szorulnak rájuk az erőműlakatosok, gépészek. vízügyi dolgozók, hajójavítók. Ugyanis egy kicsit a Kikötővárosok tarkaságához is hasonló ez a Tisza-parti rész. Most is hatvan hajójavító dolgozik a hibás uszályoknál, kotrógépeknél, szivattyúknál. Ö közülük kerülnek k| a locsoló emberek, akik a Tisza menti öntözőfürtnél teljesítenek szolgálatot. Hogy ha késik az eső készenlétben állnak. Társaik az erőműtelepen vigyázzák a vízszintet, hogy az mindig magasabb legyen 94,50 méterrel az Adriai-tenger víz- ?zintjénél. Áramot küldenek Reggel, amikor megnyílnak a kis kertes házak ajtói, a tiszai óriás kezelői munkába indulnak, hogy áramot küldjenek a házakba, gyárakba s elegendő vizet szállítsanak a löldekre a csatornák. Közben talán észre sem veszik menynyire összenőttek kény érad 6- íukkal, ellenfelükkel és bará- tukkal a folyóval, amelynek partja békés családi otthont nyújt valamennyiüknek. páll Géza tölti meg a kis és egyetlen ut- j cát, mikor reggel autóbuszra! kapaszkodnak és indulnak a községi iskolába. A szülők pedig aggódva várják őket különösen rossz időben és télen. 1965. május 1. 5 Hetvenötödször ünnepeljük Magyarországon május elsejét. Ä mai embernél ez alig több egy átlagos életnél. Es mégis hányféleképpen ünnepeltünk ez idő alatt! Találunk a magyar május elsejék történetében most már sokszázezres tömeggyűléseket szép számmal, de találunk titokban ünnepelt májusokat is. Volt, amikor ál- lig fegyverben vonult fel a magyar proletáriátus, hogy megvédje hatalmát és volt, amikor börtöncellák falai között lehetett csak „szabadon” beszélni a munkásünnep jelentőségéről. Olyan esztendő azonban egy sem volt 1890 óta, amikor május elsején néma volt az ország. A magyar munkásosztály hqngja hol erősebben, hol gyengébben, de mindig ott zengett a nagy nemzetközi májusi kórusban. A legnagyobb elnyomás sem némíthat- ta el ezt a hangot. Ha vért kellett áldozni érte, a magyar proletár a vérét adta. Mert a május elseje nem egy ünnep a sok közül. Ez a munkásosztály nemzetközi harci napja. Aki ezt ünnepli, az öntudatra ébredt munkásosztály soraiban menetel. Aki ezt ünnepli, az túltette magát a nemzeti korlátokon, és a dolgozók nemzetközi testvérisége mellett tesz hitet. Aki ezt ünnepli, tudja, hogy a munkásosztály útja a győzelemhez szakadatlan harcon, s áldozathozatalon át vezet. Hányszor akarták május elsejét e három alapvető jellemvonásának legalább egyikétől megfosztani, hogy elszedjék igazi jellegét. Hitler a „német munka” ünnepévé nyilvánította, amely — szerinte — egyaránt a tőkésé és a munkásé volt. A munkásárulók barátságos, békés majálissá akarják alacsonyítani még ma is nyugaton. Hetvenöt év alatt sokszor betiltották, máskor kisajátították. De minden ilyen kísérlet csúfosan megbukott az öntudat és a proletár internacionalizmus hatalmas erején. Nincs szó, amely méltón fejezné ki azt a hősiességet, amelyre ez a nap emlékeztet. Az egykori újságok májusi számaiban tömegesen találunk beszámolókat erről. Az első, 1890-ben tartott budapesti ünnepről így írt a Pesti Hírlap: . A városligeti színkörrel ellenkező oldalon felállított tri- ninről érdekes volt nézni a elvonulást. Maga a tribün felér lepellel volt leborítva, elől fős pajzsban két kézre Tomit pöröiy ábrája, alatta a ’ város címere; négy szögletén «Tosbetűs táblák a legújabb p'SSÓvgJ: 8 órai munka, 8 >rai szórakozás, 8 órai alvás! Innep nézve meglepő szép képet nyújtott a csoportok felvonulása. Egymás után jönnek a írtéra gyertyagyár. a M.Kir. Ajlumvasut, a Chlick és Wör- ner-gyár munkásai, a nyomdászok az esztergályosok egylete, a gépkezelők és kazánfűtők (60 helyett körülbelül 150). A Nicholson féle gyár a szabó^, a sütők, a Láng-féle gyár, a cipészek sokan zászlóval és zeneszóval. Minden csoportot egy-egy főrendező fogad, ki a számára kijelölt helyre vezeti, ahol megállnak nyugodtan. Senki kivülök a rendezőség által vont kordonon belül nem mehet, ha csak jelvénnyel nincs ellátva. Lassan-lassan megtelik az egész óriási tér, itt-ott a sűrű tömegben még széles utcák nyílnak, hogy a később érkező csoportoknak helyet adjanak, de 3 órakor már tele van a tér, s a munkáscsoportok közül alig hiányzik egy-kettő. S dacára annak, hogy oly roppant mérvben jelentek meg a népgyűlésen, sehol se volt szorongás, vagy lökdösés, amiket pedig olyan jól ismerünk eddigi nagy ünnepélyeinkből.” A vidék is hallatott magáról.... „Mikor Orosházára megnézett Békéscsabáról a távatilag segélyül kért katonáig. — olvassuk utóbb a Népszavában —, egy század, a parancsnok, a katonasággal fegyvert tölteni rendelt, a főszolgabíró ismételve felhívta a tömegeket a szétpszlásra, melyre az a hivatal összes ablakait bezúzta. Erre a katonaság és a csendörscg szuronyt gyújtja végre a kapitalizmus börtönét, és meg fogja terem teni a szocializmus várát” — Hiába tiltják be Párizsban a vörös májust, huszonnyolc vörös májusnak perzselő tüze felse barát, se ellenség ezt a világraszóló megmozdulást soha, hiába borult utána az országra negyedszázados fasiszta éjszaka. Lehúzott redőnyök, üres kávéházak, kettős járőrök, gyalázkodó újságcikkek, — ezzel emlékezett huszonöt éven át 1919 májusára a burzsoázia. Munkabeszüntetéssel, tüntetéssel, illegális röpcédulával hallatta hangját [ ez idő alatt a nép. Kiáltásuk áthatolt a magyar börtönök falán js, és élesztette a parazsat, amely aztán 1945-ben lángragyújtotta az űri Magyar- országot. rpondotta Landler Jenő az íparcsarrfok előtti nagygyűlésen. Nem is felejtette el senki, 1919, Budapest gén ünnepeltük felszabadulásunk 20. évfordulóját; az egész I haladó világ együtt örült népünkkel, pártunkkal. Húsz év alatt nemcsak beváltottuk, de messze túl is haladtuk, amire 1890. 1919 és 1945 májusában fogadalmat tettek a régi harcosok. Engels, a proletariátus nagy tanítója az első, 1890-es ünnepen lelkesedésében így irt: „Bár mellettem állna meg Marx, hogy ezt saját szemével láthatná”. Holott akkor csak tízezrek vonultak fel 3 májusi ünnepen. Ma a világ kiemelkedően legnagyobb szervezett ereje a forradalmi munkásság, s ereje évről évre, májusról- májusra gyarapodik. S ez emeli a felvonulás ünnepélyességét — a győztesek s a biztos gyqzők felvonulása ez az egész földkerekségen. A nagy magyar városok és a kicsi falvak májusain ezért is ünnepel ma oly büszkén dolgozó népünk.
