Kelet-Magyarország, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-01 / 102. szám

Äz id®i létesítmények m©gwalőgításáért

Jobb innn

műszaki fejlesztés

interjú Kocsis László tervosztály vezetővel

Köszön tjük az édesanyákat

f' isé^

Az enyhe téli időjárás kedvezett az építőipari munkáknak, de igazán most indult a munka, hogy beköszöntött a jó idő. Az eddigi tapasztalatokról és tervekről kérdeztük meg Kocsis Lászlót, a megyei tanács vb. tervosztályának vezetőjét.

— Milyen eredménnyel zárták az elmúlt évet a tanácsi és minisztériumi építőipari vállalat- tok?

— Szinte évente visszatérő probléma az anyaghiány, az időjárásból adódó nehézségek, áe ennek ellenére elmondhatniuk, feladatainkat minden eddiginél jobban teljesítettük. Néhány példát szeretnék csak

kiragadni a sok közül. A lakások nagy részét határidőre átadtuk. A minisztériumi építőiparnál a teljesítés az elmúlt négy év alatt 150 millióról 400 millióra futott fel. A munkáslétszam 1300-ról 2600-ra emelkedett, a termelékenység 26 százalékkal nőtt. Hasonló felfutás tapasztalható a tanácsi vállalatoknál is. A munkáslétszám szintén megkétszereződött, a termelés 27 millióról 80 millióra emelkedett. Lényeges javulás mutatkozik az állami lakások műszaki fejlesztésénél is. Bevezettük a közép és nagyblok- Isps építkezést és a legnehezebb fizikai munkát igénylő folyamatokat legnagyobb részben gépesítettük. A mezőgazdasági

jellegű építkezéseknél típusterveket alkalmazunk. Fokozott figyelemmel kísérjük a kiemelt beruházások sorsát^ sikerült emelni a téli építkezések számát is. Baj volt azonban — s még mindig probléma — a 2—3 műszak bevezetése, és a munkaszervezés sem megy mindenhol a legnagyobb rendben. Tapasztaltuk, hogy a munkahely átadása után csak huzamosabb idő elteltével vonulnak fel a kivitelezők.

— Hogyan készültek fel az idei feladatok megvalósítására?

— Először sikerült elérni, hogy a létesítmények tervdokumentációi már a múlt év deiVog'y idők tanúja

Képviselő volt 1919-ben

cember 31-én rendelkezésre álltak. Ez az egyik legnagyobb biztosítéka annak, hogy a kivitelező időben megkezdhesse a munkát és megtartsa a határidőket. Feladat bőven akad. A mezőgazdaságban 200 dohánypajta. 26 szénaszárító, 15 darab, egyenként 96 férőhelyes istálló, 46 simitóház, 23 fűtött kút vár kivitelezésre.

Be kell fejezni a kisvárdai és vásárosnaményi kórházak bővítését, a nyíregyházi anyás-csecsemőotthont, a nyíregyházi egységes vízmüvet, és csatornaépítést, a nagykállói, ibrányi és újfehértói 8—8 tantermes és a nagyecsedi 12 tantermes gimnázium építését. Megkezdjük a nyíregyházi megyei kórház bővítési munkálatait is. Már megkezdődtek a gázbekapcsolási munkák, és jovább szépítjük a nyíregyhá- ziak kedvenc kirándulóhelyét, a Sóstót. Készülnek a mozi, ABC áruház, a fürdő, szálloda tervdokumentációi. Előreláthatólag már ez évben benyújtják őket. Természetesen a fentieken kívül számos iskolát építünk, ezenkívül öt tanyabokor villamosítását fejezzük be.

Hammel József felvétele

ToJJvonások Schmidt Mihályról, a veteránok

83 éves doyenjéről

((Piros plüssfotelban ül, háttal az ablaknak. Balra tőle egy pici kalitkába „Pityu” stiglinc énekel szünet nélkül: Schmidt Mihály, a nyíregyházi munkásmozgalmi veteránok 83 éves doyen-je az IBUSZ „Utazzon” című kiadványát forgatja.)

Gyalog Fi nmébe

— Készül valahová?

Én már csak így járom a világot, könyvlapokban. Pedig valamikor! Kilencszáz- ban szabadultam Nyíregyházán a Prinánger- léle nyomdában. Akkor nem volt igaza nyomdász, aki nem valcolt, vagyis nem ván- darolt. így szereztük az újabb tapasztalatot, s külföldi barátokat. Hát kérem, én is nyakamba vettem a világot, üres erszénnyel. Végigjártam az országot, aztán irány gyalog Fiume, onnan Bécs, Grác.

_ Szép tájakat láthatott.

— Még most is jól emlékszem a tengerpartra, a hegyekre, völgyekre. Legjobban mégii az emberek maradtak meg az emlékemben. Hosszú vándorlásom során láttam, hogy á munkások nyomorúságában nincs országhatár. A nyíregyházi, a pesti éppen olyan kizsákmányolt, mint a trieszti, vagy a bécsi. És megismertem azt is, hogy az elnyomottak összetartanak. Ahol jártam, kevés fizetésükből is juttattak nekem. Talán ekkor döntöttem magamban: amíg erőm lesz, verekedni fogok az igazságtalanság ellen.

„ Adóztattak r gazdagokat“

(Előveszi hatvanöt éve kiállított munkakönyvét, segítségül hívja a bejegyzéseket.)

— Élmények?

— Három év katonaság, aztán a világháború tizennégyben. Három lövést kaptam" a lengyel fronton, sebesülten tértem vissza Nyíregyházára, a mostani villany- telep mögötti barakk-kórházba. Engem ebben a városban ért a Tanácsköztársaság.

— Jó alkalom volt Mihály bácsi álmainak valóra váltására.

— Mi már március előtt szervezkedtünk. Központi lapunk állandóan tájékoztatott bennünket az oroszországi eseményekről, bátorított bennünket Életem legszebb napjai közé tartozik a személyes találkozás Szamuely Tiborral, amikor szülővárosában, Nyíregyházán beszélt a nagygyűlésen. Én a Tanácsköztársaság idején a háromtagú megyei direktórium tagja voltam Kiss Rolland elnök és Kazimir Károly mellett.

„Kortesbeszéd“ Nagy kálióban

— Mi volt a feladata?

— Rámbizták a köze Hatás megszervezését. Nehéz volt kenyeret, élelmet adni minden szegénynek. De adtunk. Adóztattuk a gazdagokat, felkutattuk az éléstárakat. Harc volt ez a javából, sokszor kellett szembe nézni a halállal.

(Kis szünetet tart, látni, erősen gondolkodik, valami fontos dód got akar megfogalmazni.)

— Országgyűlési képviselőnek választottak 1919-ben. NagykáUóban mondtam a választói beszédemet. Szóltam a kivívott szabadságról, a jobb életről, amit nekünk kell megteremtenünk, a szocializmusról, amit akkor még csak könyvekből sejtettem, hogy milyen lesz. Nyomdász létemre én is ott ültem a Parlamentben, ahol Kun Béla, Szamuely Tibor, Varga Jenő voltak az előadók.

Börtönének

— S mi történt ezután?

— Pesten voltam, amikor elbukott a Tanács- köztársaság. Letartóztattak, kíséret mellett kitoloncoltak a fővárosból, hazahoztak Nyíregyházára, két és fél évre ítéltek. Ennek az utcának az elején ültem le a büntetést, ahol most lakom, s amely egykori harcostársam, Soltész Mihály nevét viseli. Remek ember, áldozatkész elvtárs volt.

(Rágyújt. „Munkást“ szív. Pityu, a sitiglinc tovább énekel, mert a rádióban erősödik a délutáni kamarazene.)

— A család?

— Amíg a börtönben voltam, felélték a Virág utcai házat. Szegény feleségem három gyerekkel küszködött, apa nélkül. Szabadulásom után pesti nyomdákba kerültem. De a mozgalom a véremben volt: a nyomdászok szakszervezetében viseltem tisztségeket, szerveztük a sztrájkokat Horthy alatt is a magasabb fizetésért, a munkakörülmények javításáért.

Kispesten laktam, szerényen és sok reménykedéssel: egyszer majd felettünk is kiderül az ég.

A polgármester helyettese

— És jött . az hjattá tala ff ha barit.

— En mar öreg voltam, de kijutott ismét a szenvedésből, mint mindenkinek akkor. A németek pusztításait már ismét Nyíregyházán éltem át. Alighogy felszabadult Nyíregyháza, munkához láttam. Régi szociáldemokrata létemre szervezni kezdtem a kommunista pártot. 1945 november hatodikán már elismerő oklevelet adtak fáradozásomért. Aztán még az évben megválasztottak helyettes polgármesternek, Fazekas János nyomdász-polgármester segítésére. Negyven- nyolcig álltam ezen a poszton. Aki itt élt a bombázások után, a felszabadulás első óráiban, napjaiban, jói tudja, nem kényelmes állást vállaltam magamra. • Akárcsak tizenkilencben, most is elsőkén a közellátást kellett szerveznem, aztán gondoskodni a romok eltakarításáról. Még arra sem volt elég hivatalnok a városházán, hogy a közmunkára hívó cédulákat megírjuk. A legkülönbözőbb rétegek segítségét kértük. Nehezen, de mégis megindítottuk az életet, s közben én teljesen elfáradtam, 1948-ban nyugdíjaztak a várostól.

— Azóta?

— Itt élek az egyik lányomnál. az unokákkal és a dédunokával. Néha felsétálok a városba, de csak ritkán, mert nehéz a járás. Éjszakánként vizes borogatással alszom el a szívemen. Szép kitüntetéseket kaptam, nézze csak, (Díszoklevél 1945-ből, Tanácsköztársasági emlékérem, a szakszervezeti munkáért érem arany fokozata, kormánykitüntetés,) Május elsejéken meghívnak a tribünre. Ülök ott és az öröm col ősz- i szeszorul a torkom. Szépek, vidámak, egészségesek, jól- öltözöttek a mai fiatalok. Ha kinézek az ablakon, látom az Incédi sori új emeletes palotákat. Azt mondják, a konzervgyár valami csodás. Meg túl a vasúton új gumigyár épül. Eljutok-e valaha a tájára? Hogy gondolja, ilyen (corral kiindulhat még az ember? _

A Sl

Véleménye szerint mi szükséges ahhoz, hogy a határidőkben, és a minőségi munkában ne legyen kifogás?

— Nem szabad mindent felülről várni. Ne csak a tervező és a kivitelezést irányító művezető, vagy műszaki ellenőr ismerje az épület jelentőségét, hanem minden egyes munkás. Személy szerint legyenek tisztában azzal, hogy mit csinálnak, és milyen következményei lehetnek a rosszul végzett munkának, vagy az elcsúszott határidőnek. Nem csak anyagilag, hanem erkölcsileg is érdekeltté kell tenni az embereket. Ha az ellenőrök kiszállnak a helyszínre, ott melegében beszéljék meg a problémákat és adják meg a közvetlen segítséget. Természetesen sok feladat hárul a vezetőkre is, különösen a jobb munkaszervezésnél.

Bogár Ferenc

FALU TAMÁS:

Aki jó volt hozzád, az volt az anyád, Minden pillanatban gondolt ő reád.

Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt. Félre tolt az útból s elé ő feküdt.

Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,

Ha fáztál, a lelkét terítette rád.

Átvette terhedet, hogy azt ne te vidd, Simogatta sebed, sírta könnyeid.

Hogyha megbántottad — mért bántottad öt? Nem sírt ö sohasem a szemed előtt.

Nem hangzott ajkáról soha-soha vád, Akihez rossz voltál, az volt az anyádV

ézna kis proletárlányka kiáll a fáradt hajógyári munkások elé. A májusi szél összeborzolja sűrű, vé- konyszálú haját. Keskeny ar- eát betölti az indulat. Ajkáról szál! a költemény: „Akasz- szátok fel a királyokat!.»* Gárdos Mariskának hívják és nyolcéves. Szeméből lövell a gyűlölet a „királyok” ellen. Korán megtanulta a törvényt: kétféle ember van, szegény és gazdag. Szerette a szegényeket, és engesztelhetetlenül gyűlölte a gazdagokat.

Itt ülök most vele szemben. Elnézem apró termetét, sorstól barázdált, keményvonású arcát, szigorú ívelésű ajkát, ő nem lát engem. Tizenöt évvel ezelőtt elvesztette a sze- mevilágát.

— Tizenöt éve nem látom a betűt, de látom a fényt, azt a fényt, amit életemben mindig kerestem.

S valóban látja a fényt, ha nem is a külső fényeket. Hisz lehet-e világtalan, akinek gazdag lelkében egy egész világ lakozik?

Mennyi mindent írhatnék igazán eseménydús életéről! A piros karosszék melegében kényelmesen elhelyezkedve ő is napokig mesélhetne igaz. szép meséket a küzdelemről, a harcról.

Talán arról a csöpp se- mogyország: lánykáról, akt

1885-ben megszületett? Akit a sors kegyetlensége kétéves korától ötéves koráig megfosztott a szemevilágától. Aki már akkor megtanulta, megérezte, felismerni a jót, a tisztaságot.

Serényen dolgozik. Előadásokat tart, nevel, tanít.

— Mindig tanítónő akartam lenni. Értettem az emberek nyelvén, éltem a szegények mindennapos gondjaiban, éreztem, a lelkűk minden rezdülését.

De következtek a nehéz, harcos esztendők, s felsőbb iskoláról még álmodni sem lehetett. ö mégis tanítónő lett, aki a leikéből, eszéből szakította ki az igazságot, hogy az egyszerű embereknek fényt adjon az életébe. Híresek voltak a Gárdos szemináriumok. Sok ezer tanítványának lelkében ébresztette fel a marxizmus eszméinek igazságát. Tanítványai még ma is hálásak ezért!

Lépésről lépésre ismerte meg a munkásosztály vágyait. érdekeit.

Vörös párttagsági könyvét őrzi. Benyúl az íróasztal fiókjába és enyhe mosollyal, ami mögött talán inkább pironko- dás, mint büszkeség rejtőzik, megengedi, hogy megnézzem. Tagságának kezdete, •— olvasom —,-1900.

— Emlékszem, ültünk az éj városháza nagytermében.

Kun Béla bejelentette a Tanácsköztársaság bukását. Borzasztó volt. Mintha kést szúrták volna szivembe, dőlt a könny a szememből: úgy éreztem a legközelebbi hozzátartozómat vesztettem el.

S aztán a szörnyű fehérterror! Az emigráns évek Bécsben. Az egész élete örökös, szüntelen harc. Keserű hónapok a Markóban, a to- loncban.

_ Szinte kibírhatatlan volt.

Piszok, férgek, éhezés. Otthón beteg férjem és 10 éves kisleányom várt.

Keményen összehúzódik a szája, ha a fasizmusról #zól. Mozgása energikus, emlékei lebilincselőek. A börtönben regényt fordított. Az októberi forradalom 20. évfordulójára megjelentette börtönben készült műfordításában Ilja Ehrenburg regényét.

Mennyi küzdeni akarás. Milyen óriási kitartás. Vajon hol rejtőzött az ereje ennek a törékeny asszonynak, hogy félf tőle minden uralkodó rend. Ady Endre így ir róla 1904-ben, egyik nagyvárad: újságcikkében: „...A szocializmus keblén igaz, piros szek- fű Gárdos Mariska, féket nem ismerő igaz agitátor tehetség!... Példátlan bátorsággal izgat a fennálló társadalom kiváltságos osztályai ellen... Ezen az arcon láthatni milliók szenvedését, egyéni gond, egyéni bánat nem teheti ily markánssá a vonásokat...” S végül így jövendői a költő: „Hátha megvagyon írva szamára, hogy ott lehet, ha majd egyszer megérik a kalász...”

És a kalász megért és ő itt van.

R. I,

„Látom a fényt..."

Gárdos Mariska 80 éves