Kelet-Magyarország, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-06 / 105. szám
Események sorokban Londonban szerdán hivatalosan bejelentették: Ajub Khan pakisztáni elnök októberben Londonba látogat. Mcnzies ausztráliai miniszterelnök a parlament szerdai ülésén bejelentette, hogy a Cipruson állomásozó rend- fenntartó ENSZ-kötelékekben működő ausztráliai csapategységeket más ausztráliai csapattgTSégekkel váltják fel. _Szerdán Addisz Abcbában ünnepséget rendezték az olasz megszállás alóli felszabadulás ,24. évfordulója alkalmából. Mohammed Abu Niisszeir lakásépítésügyi miniszter vezetésével az EAK kormány- küldöttsége az NDK-ba utazott, hogy részt vegyen a hitlerizmus bukásának 20. évfordulója alkalmából rendezendő berlini ünnepségen. Május 24-re Kairóba összehívták az arab országok kormányfőinek, külügy- és hadügyminisztereinek. valamint vezérkari főnökeinek konferenciáját. A 21 javasolt napirendi pont között szerepel a palesztinai kérdésben kialakult helyzet (a Burgiba- nyilatkozatok után) valamint annak az izraeli közleménynek a megvitatása, amely háborúval fenyegeti az arab államokat, ha eltérítik a Jordán folyó vizét. Az FLN küldöttsége az SZKP meghívására a közeljövőben Moszkvába látogat. i Az Uj Kína hírügynökség nyilatkozatot adott ki az indiai—pakisztáni határkonfliktussal kapcsolatban. A nyilatkozat kijelenti, hogy a kínai kormány és a kínai nép az indiai—pakisztáni határvitában a pakisztáni kormány álláspontjával ért egyet. Az Uj Kína nyilatkozata soviniszta és expanziós politikával vádolja az indiai kormányt. A Francia Kommunista Párt parlamenti csoportja a fasizmus szétzúzásának 20. évfordulója alkalmából kiadott nyilatkozatában hangoztatja: a francia nép sohasem felejti el, hogy a szabadságért küzdő országok között a Szovjetunió hozta a legnagyobb véráldozatot. A Francia Kommunista Párt parlamenti csoportja kegyelettel őrzi azoknak az emlékét, akik életüket áldozták az emberi méltóságért és a népek barátságáért. Fasiszta elemek meggyalázták a wlesbadeni zsidótemetőt bosszúból azért, mert a napokban náci bűntettek elkövetésének vádjával letartóztatták Oscar Christ wiesbade- ni rendőrfőtanácsost. WaNer Ulbricht*. I német nép is felszabadult 1945. május 8-án Az USA dominikai agressziója a Biztonsági Tanács előtt Berlin, (MTI): A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája szerdán a berlini új Kongress- halle-ban tartott 13. ünnepi ülésszakán emlékezett meg a német nép felszabadulásának 20. évfordulójáról. A népi kamara előtt Walter Ulbricht, az államtanács elnöke hosszabb nyilatkozatban méltatta a felszabadulás jelentőségét. Megállapította, hogy 1945. május 8-án a világ népeivel együtt a német nép is felszabadult a hitlerista rémuralom alól. A német népnek rengeteg anyagi és véráldozatába került, hogy felült Hitler és kapitalista megbízói csalása-' nak. A nyugatnémet állam vezetői nyilvánvalóan azért zárkóznak el május 8. megünneplésétől, mert a hitlerista Németország teljes katonai vereségét saját vereségüknek tekintik. „De Nyugat-Német- ország tömegei számára május 8-a mégis csak a felszabadulás ünnepe” — hangsúlyozta a szónok. „A népek most minden némettől megkérdezik: mit tettetek, hogy német talajról soha többé ne induljon ki hábarú? — mondotta a továbbiakban Walter Ulbricht. — Erre a kérdésre mi, a Német Demokratikus Köztársaság polgárai jó lelkiismerettel válaszolhatunk, mert megteremtettük az első német békeállamot. Mi jól kihasználtuk az időt”. Ugyanakkor Nyu- gat-Némctország vezető imperialista, militarista körei most éppen olyan népcsalásra készülnek, mint annak idején Hitler. Ezért sok nyugatnémet pol- gár lelkiismerete már kezd lázadozni. A húsvéti békemenet részvevőinek tökéletesen igazuk volt, amikor ezt hangsúlyozták: „Kis emberek nélkül nincs nagy háború”. Majd arról beszélt, hogy a békés együttélés sem nemzeti, sem nemzetközi viszonylatban nem lehet egyoldalú dolog. Ezzel kapcsolatban élesen elítélte az Egyesült Államok vietnami agresszióját. „A bonni kormányt senki sem hatalmazta fel arra, hogy a német nemzet nevében beszéljen, amikor üdvözölte az Egyesült Államok vietnami imperialista agresszióját. Ezután a parlament elé terjesztették elfogadás végett a népi kamarának, a felszabadulás 20. évfordulója alkalmából kiadott kiáltványát. Kínai küldöttségek utaztak Moszkvába Peking, (TASZSZ): Szerdán repülőgépen Feking- ből Moszkvába utazott a Kínai Népköztársaság küldöttsége Lin Feng-nek, a kínai országos népi gyűlés állandó bizottsága enökhelyettesének vezetésével. A küdöttség a szovjet kormány meghívására részt vesz a fasiszta Németország fölött aratott győzelem 20. évfordulója alkalmából tartandó ünnepségeken. Egyidejűleg a szovjet honvédelmi minisztérium meghívására kínai katonai küldött- ség indult Moszkvába, az ünÚjabb amerikai csapatok érkeztek Dél-Vietnamba 'népségekre Hszu Kuang-ta honvédelmi miniszterhelyettes vezetésével. New York, (MTI): A Biztonsági Tanács ülésén Fedorenko szovjet küldött határozati javaslatot terjesztett elő a Dominikai Köztársaság belügyeibe történt amerikai fegyveres beavatkozásról. A határozati javaslat értelmében a Biztonsági Tanács elítélné az amerikai fegyveres erők beavatkozását, mint az ENSZ alapokmányának durva megsértését és követelné az amerikai csapatok azonnali kivonását a Dominikai Köztársaság területéről. Az elsőnek felszólaló Carlos Maria Velasquez uruguayi küldött egyértelműen elítélte az Egyesült Államok dominikai fegyveres intervencióját. A Johnson-doktrina nem latinamerikai népeinek érzületéből fakadt. „E doktrína ellen felemeljük szavunkat, minthogy azt sem jogi, sem erkölcsi szempontból nem lehet igazolni” — hangoztatta az uruguayi delegátus. Fernando Ortiz Sanz bolíviai küldött beszédében igye- kezelt az amerikai delegációt szorult helyzetéből kimenteni. Hangoztatta, hogy a dominikai problémát az A ASZ illetékességi körébe kell utalni és a Biztonsági Tanácsnak e kérdésben nem szabad határozatot hoznia. A bolíviai küldött javasolta, a Biztonsági Tanács elnöke hívja fel az „ellenségeskedő feleket” a tűzszünet megvalósítására és a „rend helyre- állítására” és kérje fel az AÁSZ főtitkárát, tájékoztassa a Biztonsági Tanácsot az AÁSZ által a dominikai kérdés megoldása érdekében tett intézkedésekről. Lord Caradon brit küldött az amerikai álláspontot támogatta, kijelentve, hogy kormánya „teljes mértékben megérti azokat az okokat, amelyek az Egyesült Államok kormányát a rendkívüli intézkedések megtételére késztették.” Fedorenko szovjet, delegátus felhívta a brit küldött figyelmét arra, hogy Angliában más hangok is vannak, mint amilyenek Lord Caradon szájából hangzottak el. Fernando Alvarez Tabio kubai küldött rámutatott: az amerikai—angol manőver lényege az, hogy az 1 agressziót elkövető állam, vagyis az Egyesült Államok annak érdekében kívánja igénybe venni az AÁSZ regionális szervezetének jószolgálatait, hogy fedezze saját agresszióját és egyúttal megbénítsa a Biztonsági Tanácsot. Az Antilla (Karib)-tenger övezetének térképe bemutatja, hogy e térségben az USA a századforduló óta hányszor és mely ország belügyeibe avatkozott be fegyveresen. A térképen megkülönböztettük az Egyesült Államok nyílt és burkolt katonai beavatkozását. A burkolt intervenciók közül csupán a legismertebbeket és legfontosabbakat tüntettük fel. Ezek olyan amerikai beavatkozások voltak, melyekben az Egyesült Államok hadseregének egységei közvetlenül nem vettek részt, de a színfalak mögött hivatalos amerikai kormányszervek mint például a CIA és más hasonló ügynökségek álltak. dig déli irányban 40 kilométernyire a fővárostól Vung Tauban lépett Vietnam földjére. A dandár a tervezett három zászlóalj helyett öt zászlóalj erősségű. Az újabb csapatszállításokkal a Dél-Viet- namban állomásozó amerikai katonaság létszáma több mint 35Ö00 főre duzzad. Kisebb incidensek India—Pakisztán között A nyugati hírügynökségek Dien Hoaból keltezett jelentésükben közlik, hogy szerdán hajnal óta újabb amerikai csapatok érkeznek folyamatosan Dél-Vietnamba. A Pentagon Dél-Vietnamba vezényelte a 3500 főt számláló 173. ejtőernyős dandárt Akinawá- ról. Hatszáz katona Bien Hoában, Saigontól 18 kilométernyire északkeletre, 600 peSipos Gyula: A nagy éjszaka W. Próbának szánta ezt a hall gaiag kon séget, hogy i nem ».cm enged, mig Kati meg nem gondolja magát. Aztán hetek múltával szokás lelt ebből is, mintha mindig így lett volna: rövid szavak, hivatalos értesítés, munkabeosztás. ★ Fátyolos felhők mögül süt a hold, nem udvara van, hanem nagy fénypászták ragyognak* körülötte és fönt a magasban mintha még meleg volna, vöröses a fény, aranyosak a felhők, csak lent sápadt meg minden, a borongó, s komor, színtelen a fa, a mező, az egész vidék. 1965. május 6. Bandi egyenletesen kocogott. Olyan ez a nagy darab heréit ló, mint az öregek óriási hagymaórái, nem siet és nem késik, csak kocog álmosító egyenletességgel. Ahogy az út a malomárok völgye felé kanyarodott, beértek a ködbe. Először csak egy-egy foszlánya ért föl az útig, mint a fátyol, mint a szélfútta könnyű pehelycso- mó, aztán jobbra is, balra is tenger hullámzott előttük, áradó tenger, melyből még kilátszott a közeli fák csúcsa, a nagy hullámtóduláson megmegszakadtak néha és újra látták az utat, a táj kis darabját, aztán derékig, nyakig és teljesen belevesztek a ködóceánba. Autó jött szemben, lassan, tapogatózva, derengő lámpáit akkor látták csak, amikor már egészen közel volt, aztán három autó is jött egymást követve, különben olyan egyedül voltak, mintha elvesztek volna egy ismeretien világban. Sári küszködött a rátörő fáradtsággal. János egyszer- csak azt érezte, hogy az asz- szony teste elemyed és feje, válla ösztönösen befelé dől, az ő vállára. — Jaj! — riadt föl először Sárika és próbálta újra egyenesen tartani magát, de néhány perc múlva újra csak János vál- lának dőlt, aztán meg, már álomban? mint a fészket kereső kismadár, lehajtotta fejét egészen János ölébe és fázósan magárahúzta a pokrócot. János egy ideig mozdulni se mert, nehogy fölébressze, meg is lepte az asz- szonynak ez a maga elhagyása, meg is értette, hiszen ismerte annyira Sárikát, gondjait, ismerte a letaglózó fáradtságot is, amikor le kell csukni a szemet, ledőlni a földre, hóba, bárhová, akkor is, ha összeomlik a világ, akkor is, ha belehal az ember. — Aludj bogárka — mondta sajnálkozva és félig hangosan, aztán megigazította a pokrócot. Akkor mondta először, hogy bogárka. Sári bizonyosan meg se hallotta, aludt mélyen, egyik karját feje alá tette, a másik végignyúlt teste mellett, János csak a keze- fejét látta, ujjait, melyek szétnyíltak, mintha lepkét engedtek volna el és arcából azt a világító darabkát, mely szabadon maradt a pokróc, a hajfürtök és a kar keretében. És a melegséget érezte, ezt a békésen szuszogó bizalmat, ott az Ölében és azt a különös sugárzást, melynek nincs neve, mely titkos áramával valahol alvó lámpákat gyújt az emberben, soha nem volt kis motorokat kezd züm- mögtetni. Az öreg ló patái verték a taktust a betonon: kip-kop- kop, kip-kop-kop, a gumikerekű kocsi úszott mint valami bárka, ismeretlen, elvarázsolt vidéken, ahol nem voltak házak, fák, emberek, nem voltak fények se, csak valami tengerfenék! derengés, a köd összesürűsödő és ritkuló rétegei, a nyirkos, hűvös magány, ahol csak ketten vannak emberek egymást sugárzó melegére utalva.. — Köd van ugye? — kérdezte akkor Sárika félálomban és már föl se emelte fejét, csak úgy suttogta a szavakat, szája félig kinyílt és Jánosnak meg kellett igazítani a fejét, le ne csússzon az öléből. — Köd van ugye? Sűrű köd ült a réten és mezőn, az egész láthatatlan világon. — Aludj bogárka. És ne kérdezzed, hol járunk, hová megyünk, úgyse tudnám megmondani. A falu előtt már fölébredt Sárika, még ahhoz is volt ereje, hogy tréfálkozzék: — Jaj, de kényelmetlen ágyacskám volt! A búcsúzásnál sem történt semmi, csak kezetnyúj- tott, mint a férfiak: _ Köszönöm, János. Mégis akkor kezdődött minden, azon az estén, azon a ködbevesző Úton. Bimbózó szerelem Melyikük kezdte, melyikük akarta? Nyilván mind a ketten, de annyira együtt, any- nyira magától értődőén, hogy az ember megérti a régi írások titokzatos szavait: „így volt megírva a sors könyvében”. Mintha valahol lenne ilyen írás. amit előre sose ismerhetünk, csak végül döbben rá az ember: ennek így kellett lenni, nem történhetett másképpen. Ártatlan játéknak indult, vallomásokkal, a lélek fölfedező útjaival. — Olyan gyalázatosak a férfiak, olyan ostobák — mondta Sárika. — Ne hidd, hogy én szent vagyok — már akkor kettesben tegezték egymást — de nem tudok szajha lenni. Voltam már úgy, hogy rászánom magam, ha csak ez kell nektek! Mert mind azt akarja. És ki véd meg engem? De ritkán panaszkodott, János sokszor nem is tudott volna számot adni magának, miről, beszélgettek, sokszor csak csapongott Sári bohókás jókedvvel, váratlan fordulatokkal. — Most utazzunk, jó? — és maga alá húzta lábát a présház heverőjén. — Sokat utaztam ám én valamikor. ' _ Én is — nevetett János — többet, mint annyit akartam. — Az más, most együtt utazunk, mondjuk a tengerpartra. Szeretnéd látni a tengert? összegomolyodva olyan volt mint egy kiscica, és mesélt a tengerről, az Adriáról, montenegrói falukról és tengerparti halászokról, akiket gyermekkorában látott, mikor nyaranta apjával utazgattak. t (Folytatjuk.) Az Indiai Kongresszuspárt gyűlése, amelyen részt vett Sasztri miniszterelnök és a parlament két házának több képviselője, egyhangúlag úgy döntött, hogy India csak akkor járul hozzá a tűzszünethez a kutchi térségben, ha Pakisztán kiüríti Kanjarkotot és a többi vitás területet. Egy hivatalos indiai közlemény szerint vasárnap kisebb összecsapásig került sor a kasmiri tűzszünet! vonal mentén s ennek során két indiai katona meghalt.
