Kelet-Magyarország, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-06 / 105. szám

Események sorokban Londonban szerdán hivata­losan bejelentették: Ajub Khan pakisztáni elnök októ­berben Londonba látogat. Mcnzies ausztráliai minisz­terelnök a parlament szerdai ülésén bejelentette, hogy a Cipruson állomásozó rend- fenntartó ENSZ-kötelékekben működő ausztráliai csapategy­ségeket más ausztráliai csapat­tgTSégekkel váltják fel. _Szerdán Addisz Abcbában ünnepséget rendezték az olasz megszállás alóli felszabadulás ,24. évfordulója alkalmából. Mohammed Abu Niisszeir lakásépítésügyi miniszter ve­zetésével az EAK kormány- küldöttsége az NDK-ba uta­zott, hogy részt vegyen a hitlerizmus bukásának 20. év­fordulója alkalmából rende­zendő berlini ünnepségen. Május 24-re Kairóba össze­hívták az arab országok kor­mányfőinek, külügy- és had­ügyminisztereinek. valamint vezérkari főnökeinek konfe­renciáját. A 21 javasolt na­pirendi pont között szerepel a palesztinai kérdésben ki­alakult helyzet (a Burgiba- nyilatkozatok után) valamint annak az izraeli közlemény­nek a megvitatása, amely háborúval fenyegeti az arab államokat, ha eltérítik a Jor­dán folyó vizét. Az FLN küldöttsége az SZKP meghívására a közeljö­vőben Moszkvába látogat. i Az Uj Kína hírügynökség nyilatkozatot adott ki az in­diai—pakisztáni határkonf­liktussal kapcsolatban. A nyilatkozat kijelenti, hogy a kínai kormány és a kínai nép az indiai—pakisztáni ha­tárvitában a pakisztáni kor­mány álláspontjával ért egyet. Az Uj Kína nyilatkozata so­viniszta és expanziós politi­kával vádolja az indiai kor­mányt. A Francia Kommunista Párt parlamenti csoportja a fasiz­mus szétzúzásának 20. évfor­dulója alkalmából kiadott nyilatkozatában hangoztatja: a francia nép sohasem felejti el, hogy a szabadságért küzdő országok között a Szovjetunió hozta a legnagyobb véráldo­zatot. A Francia Kommunista Párt parlamenti csoportja kegye­lettel őrzi azoknak az emlé­két, akik életüket áldozták az emberi méltóságért és a népek barátságáért. Fasiszta elemek meggyaláz­ták a wlesbadeni zsidóteme­tőt bosszúból azért, mert a napokban náci bűntettek el­követésének vádjával letartóz­tatták Oscar Christ wiesbade- ni rendőrfőtanácsost. WaNer Ulbricht*. I német nép is felszabadult 1945. május 8-án Az USA dominikai agressziója a Biztonsági Tanács előtt Berlin, (MTI): A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája szerdán a berlini új Kongress- halle-ban tartott 13. ünnepi ülésszakán emlékezett meg a német nép felszabadulásá­nak 20. évfordulójáról. A né­pi kamara előtt Walter Ulb­richt, az államtanács elnöke hosszabb nyilatkozatban mél­tatta a felszabadulás jelentő­ségét. Megállapította, hogy 1945. május 8-án a világ népeivel együtt a német nép is felszabadult a hit­lerista rémuralom alól. A német népnek rengeteg anyagi és véráldozatába ke­rült, hogy felült Hitler és kapitalista megbízói csalása-' nak. A nyugatnémet állam vezetői nyilvánvalóan azért zárkóznak el május 8. meg­ünneplésétől, mert a hitleris­ta Németország teljes katonai vereségét saját vereségüknek tekintik. „De Nyugat-Német- ország tömegei számára má­jus 8-a mégis csak a felsza­badulás ünnepe” — hangsú­lyozta a szónok. „A népek most minden né­mettől megkérdezik: mit tet­tetek, hogy német talajról soha többé ne induljon ki hábarú? — mondotta a to­vábbiakban Walter Ulbricht. — Erre a kérdésre mi, a Német Demokratikus Köz­társaság polgárai jó lelkiis­merettel válaszolhatunk, mert megteremtettük az első né­met békeállamot. Mi jól kihasználtuk az időt”. Ugyanakkor Nyu- gat-Némctország vezető imperialista, militarista körei most éppen olyan népcsalásra készülnek, mint annak idején Hitler. Ezért sok nyugatnémet pol- gár lelkiismerete már kezd lázadozni. A húsvéti békeme­net részvevőinek tökéletesen igazuk volt, amikor ezt hang­súlyozták: „Kis emberek nél­kül nincs nagy háború”. Majd arról beszélt, hogy a békés együttélés sem nemze­ti, sem nemzetközi viszony­latban nem lehet egyoldalú dolog. Ezzel kapcsolatban élesen elítélte az Egye­sült Államok vietnami ag­resszióját. „A bonni kormányt senki sem hatalmazta fel arra, hogy a német nemzet nevében be­széljen, amikor üdvözölte az Egyesült Államok vietnami imperialista agresszióját. Ezután a parlament elé terjesztették elfogadás végett a népi kamarának, a felsza­badulás 20. évfordulója alkal­mából kiadott kiáltványát. Kínai küldöttségek utaztak Moszkvába Peking, (TASZSZ): Szerdán repülőgépen Feking- ből Moszkvába utazott a Kí­nai Népköztársaság küldöttsé­ge Lin Feng-nek, a kínai or­szágos népi gyűlés állandó bi­zottsága enökhelyettesének ve­zetésével. A küdöttség a szov­jet kormány meghívására részt vesz a fasiszta Németország fölött aratott győzelem 20. év­fordulója alkalmából tartandó ünnepségeken. Egyidejűleg a szovjet hon­védelmi minisztérium meghí­vására kínai katonai küldött- ség indult Moszkvába, az ün­Újabb amerikai csapatok érkeztek Dél-Vietnamba 'népségekre Hszu Kuang-ta honvédelmi miniszterhelyettes vezetésével. New York, (MTI): A Biztonsági Tanács ülésén Fedorenko szovjet küldött ha­tározati javaslatot terjesztett elő a Dominikai Köztársaság belügyeibe történt amerikai fegyveres beavatkozásról. A határozati javaslat értelmében a Biztonsági Tanács elítélné az amerikai fegyveres erők be­avatkozását, mint az ENSZ alapokmányának durva meg­sértését és követelné az ame­rikai csapatok azonnali kivo­nását a Dominikai Köztársaság területéről. Az elsőnek felszólaló Carlos Maria Velasquez uruguayi kül­dött egyértelműen elítélte az Egyesült Államok dominikai fegyveres intervencióját. A Johnson-doktrina nem latin­amerikai népeinek érzületéből fakadt. „E doktrína ellen fel­emeljük szavunkat, minthogy azt sem jogi, sem erkölcsi szempontból nem lehet igazol­ni” — hangoztatta az uruguayi delegátus. Fernando Ortiz Sanz bolí­viai küldött beszédében igye- kezelt az amerikai delegációt szorult helyzetéből kimenteni. Hangoztatta, hogy a dominikai problémát az A ASZ illetékes­ségi körébe kell utalni és a Biztonsági Tanácsnak e kér­désben nem szabad határozatot hoznia. A bolíviai küldött ja­vasolta, a Biztonsági Tanács elnöke hívja fel az „ellenséges­kedő feleket” a tűzszünet meg­valósítására és a „rend helyre- állítására” és kérje fel az AÁSZ főtitkárát, tájékoztassa a Biztonsági Tanácsot az AÁSZ által a dominikai kérdés meg­oldása érdekében tett intézke­désekről. Lord Caradon brit küldött az amerikai álláspontot támo­gatta, kijelentve, hogy kormá­nya „teljes mértékben megérti azokat az okokat, amelyek az Egyesült Államok kormányát a rendkívüli intézkedések meg­tételére késztették.” Fedorenko szovjet, delegátus felhívta a brit küldött figyel­mét arra, hogy Angliában más hangok is vannak, mint ami­lyenek Lord Caradon szájából hangzottak el. Fernando Alvarez Tabio ku­bai küldött rámutatott: az amerikai—angol manőver lé­nyege az, hogy az 1 agressziót elkövető állam, vagyis az Egye­sült Államok annak érdekében kívánja igénybe venni az AÁSZ regionális szervezetének jószol­gálatait, hogy fedezze saját ag­resszióját és egyúttal megbé­nítsa a Biztonsági Tanácsot. Az Antilla (Karib)-tenger övezetének térképe bemutatja, hogy e térségben az USA a századforduló óta hányszor és mely ország belügyeibe avat­kozott be fegyveresen. A térképen megkülönböztet­tük az Egyesült Államok nyílt és burkolt katonai beavatkozá­sát. A burkolt intervenciók kö­zül csupán a legismertebbeket és legfontosabbakat tüntettük fel. Ezek olyan amerikai be­avatkozások voltak, melyekben az Egyesült Államok hadsere­gének egységei közvetlenül nem vettek részt, de a szín­falak mögött hivatalos ame­rikai kormányszervek mint például a CIA és más hason­ló ügynökségek álltak. dig déli irányban 40 kilomé­ternyire a fővárostól Vung Tauban lépett Vietnam földjé­re. A dandár a tervezett há­rom zászlóalj helyett öt zász­lóalj erősségű. Az újabb csa­patszállításokkal a Dél-Viet- namban állomásozó amerikai katonaság létszáma több mint 35Ö00 főre duzzad. Kisebb incidensek India—Pakisztán között A nyugati hírügynökségek Dien Hoaból keltezett jelen­tésükben közlik, hogy szerdán hajnal óta újabb amerikai csapatok érkeznek folyamato­san Dél-Vietnamba. A Penta­gon Dél-Vietnamba vezényel­te a 3500 főt számláló 173. ejtőernyős dandárt Akinawá- ról. Hatszáz katona Bien Hoában, Saigontól 18 kilomé­ternyire északkeletre, 600 pe­Sipos Gyula: A nagy éjszaka W. Próbának szánta ezt a hall gaiag kon séget, hogy i nem ».cm enged, mig Kati meg nem gondolja ma­gát. Aztán hetek múltával szokás lelt ebből is, mintha mindig így lett volna: rövid szavak, hivatalos értesítés, munkabeosztás. ★ Fátyolos felhők mögül süt a hold, nem udvara van, ha­nem nagy fénypászták ra­gyognak* körülötte és fönt a magasban mintha még meleg volna, vöröses a fény, aranyo­sak a felhők, csak lent sá­padt meg minden, a boron­gó, s komor, színtelen a fa, a mező, az egész vidék. 1965. május 6. Bandi egyenletesen koco­gott. Olyan ez a nagy da­rab heréit ló, mint az öre­gek óriási hagymaórái, nem siet és nem késik, csak ko­cog álmosító egyenletességgel. Ahogy az út a malomárok völgye felé kanyarodott, beér­tek a ködbe. Először csak egy-egy foszlánya ért föl az útig, mint a fátyol, mint a szélfútta könnyű pehelycso- mó, aztán jobbra is, balra is tenger hullámzott előttük, áradó tenger, melyből még kilátszott a közeli fák csúcsa, a nagy hullámtóduláson meg­megszakadtak néha és újra látták az utat, a táj kis da­rabját, aztán derékig, nya­kig és teljesen belevesztek a ködóceánba. Autó jött szemben, lassan, tapogatózva, derengő lámpáit akkor látták csak, amikor már egészen közel volt, az­tán három autó is jött egy­mást követve, különben olyan egyedül voltak, mintha elvesztek volna egy ismeret­ien világban. Sári küszködött a rátörő fáradtsággal. János egyszer- csak azt érezte, hogy az asz- szony teste elemyed és feje, válla ösztönösen befelé dől, az ő vállára. — Jaj! — riadt föl először Sárika és pró­bálta újra egyenesen tarta­ni magát, de néhány perc múlva újra csak János vál- lának dőlt, aztán meg, már álomban? mint a fészket ke­reső kismadár, lehajtotta fe­jét egészen János ölébe és fázósan magárahúzta a pok­rócot. János egy ideig moz­dulni se mert, nehogy föléb­ressze, meg is lepte az asz- szonynak ez a maga elhagyá­sa, meg is értette, hiszen is­merte annyira Sárikát, gond­jait, ismerte a letaglózó fá­radtságot is, amikor le kell csukni a szemet, ledőlni a földre, hóba, bárhová, akkor is, ha összeomlik a világ, ak­kor is, ha belehal az ember. — Aludj bogárka — mond­ta sajnálkozva és félig han­gosan, aztán megigazította a pokrócot. Akkor mondta elő­ször, hogy bogárka. Sári bizo­nyosan meg se hallotta, aludt mélyen, egyik karját feje alá tette, a másik végignyúlt teste mellett, János csak a keze- fejét látta, ujjait, melyek szétnyíltak, mintha lepkét en­gedtek volna el és arcából azt a világító darabkát, mely szabadon maradt a pokróc, a hajfürtök és a kar kereté­ben. És a melegséget érezte, ezt a békésen szuszogó bi­zalmat, ott az Ölében és azt a különös sugárzást, melynek nincs neve, mely titkos ára­mával valahol alvó lámpákat gyújt az emberben, soha nem volt kis motorokat kezd züm- mögtetni. Az öreg ló patái verték a taktust a betonon: kip-kop- kop, kip-kop-kop, a gumike­rekű kocsi úszott mint va­lami bárka, ismeretlen, elvarázsolt vidéken, ahol nem voltak házak, fák, emberek, nem voltak fé­nyek se, csak valami ten­gerfenék! derengés, a köd összesürűsödő és ritkuló ré­tegei, a nyirkos, hűvös ma­gány, ahol csak ketten van­nak emberek egymást sugár­zó melegére utalva.. — Köd van ugye? — kér­dezte akkor Sárika félálom­ban és már föl se emelte fe­jét, csak úgy suttogta a sza­vakat, szája félig kinyílt és Jánosnak meg kellett igazíta­ni a fejét, le ne csússzon az öléből. — Köd van ugye? Sűrű köd ült a réten és mezőn, az egész láthatatlan világon. — Aludj bogárka. És ne kérdezzed, hol járunk, hová megyünk, úgyse tudnám megmondani. A falu előtt már fölébredt Sá­rika, még ahhoz is volt ere­je, hogy tréfálkozzék: — Jaj, de kényelmetlen ágyacskám volt! A búcsúzásnál sem tör­tént semmi, csak kezetnyúj- tott, mint a férfiak: _ Kö­szönöm, János. Mégis akkor kezdődött minden, azon az estén, azon a ködbevesző Úton. Bimbózó szerelem Melyikük kezdte, melyikük akarta? Nyilván mind a ket­ten, de annyira együtt, any- nyira magától értődőén, hogy az ember megérti a régi írások titokzatos szavait: „így volt megírva a sors könyvében”. Mintha valahol lenne ilyen írás. amit előre sose ismerhetünk, csak végül döbben rá az ember: ennek így kellett lenni, nem tör­ténhetett másképpen. Ártatlan játéknak indult, vallomásokkal, a lélek fölfe­dező útjaival. — Olyan gyalázatosak a férfiak, olyan ostobák — mondta Sárika. — Ne hidd, hogy én szent vagyok — már akkor kettesben tegezték egy­mást — de nem tudok szaj­ha lenni. Voltam már úgy, hogy rászánom magam, ha csak ez kell nektek! Mert mind azt akarja. És ki véd meg engem? De ritkán panaszkodott, Já­nos sokszor nem is tudott volna számot adni magának, miről, beszélgettek, sokszor csak csapongott Sári bohókás jókedvvel, váratlan fordula­tokkal. — Most utazzunk, jó? — és maga alá húzta lábát a présház heverőjén. — Sokat utaztam ám én valamikor. ' _ Én is — nevetett János — többet, mint annyit akar­tam. — Az más, most együtt utazunk, mondjuk a tenger­partra. Szeretnéd látni a ten­gert? összegomolyodva olyan volt mint egy kiscica, és mesélt a tengerről, az Adriáról, mon­tenegrói falukról és tenger­parti halászokról, akiket gyer­mekkorában látott, mikor nyaranta apjával utazgattak. t (Folytatjuk.) Az Indiai Kongresszuspárt gyűlése, amelyen részt vett Sasztri miniszterelnök és a parlament két házának több képviselője, egyhangúlag úgy döntött, hogy India csak ak­kor járul hozzá a tűzszünethez a kutchi térségben, ha Pakisz­tán kiüríti Kanjarkotot és a többi vitás területet. Egy hivatalos indiai közlemény sze­rint vasárnap kisebb össze­csapásig került sor a kasmiri tűzszünet! vonal mentén s en­nek során két indiai katona meghalt.

Next

/
Thumbnails
Contents