Kelet-Magyarország, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-01 / 102. szám

Dolgozna-e millióval a zsebében?

Hu úoy tetszik: hozzászólás a „Vita a munkáról*

cikksorozathoz

átvették Mátészalka vasutasai a Minisztertanács és SZOT vándorzászlaját

Képek a szocialista brigádok életéből

rani az ágyból, nehogy lekéssen az ember a blokkolásról. Teljesen kigyógyíttatnám a feleségemet berendeznék egy szép kis házat Nyíregyházán, leérettségiznék és megint odaadnék a műhelybe, szorítani a vasat, a hegesztő pisztolyt. %1‘vel felettem nyomtalanul múlnak el a pénteki húzások, ha nem kérdezi, eszembe sem jutnak ilyen gondolatok. Csendesen dolgozom tovább, hogy ne legyen panasz rám, s néha érjenek olyan kellemes meglepetések mint legutóbb volt ez a szocialista cím.

HEGEDŰS MIHÁLY:

„Yen tekintélyünk"

— Nincs olyan sok pénz, amit el ne lehetne költeni. Az én szakmám meg olyan kincs, amit semmivel sem lehet kifizetni, megvásárolni tőlem. Mégis abbahagynám néhány napra a munkát. Tavaly motorkiránduláson voltam Csehszlovákiában, és nagy vágyat érzek az utazásra. Meg a tanulásra. Beiratkoznék a technikumba és nyugodtabban tanulhatnék egy ötös birtokában, még fizetetlent is kivehetnék, a készülés idején. Na, meg a lakás. Most csak egyszobásunk van. Akkor több lenne, amikor beülnék tanulni, senki sem zavarna. Ne értsen félre, ezek vágyak, álmok. Különben nincs okom panaszra. A munkát pedig már csak azért sem hagynám abba, mert olyan jó mostanában belépni a gyár kapuján. Mióta szocialista brigád lettünk, jólesik érezni, hogy van egy kis tekintélyünk. Hogy fontos emberek vagyunk, még akkor is. ha ide a kémény tövébe dugták el a mi műhelyünket.

PETRILLA LÁSZLÓ• „Amit pénzzel nem lehet'*

— Az csak természetes, hogy tovább dolgoznék. Nemrég alum miumcsö veket csiszoltunk, a meósok árgus szemmel figyelték a minőséget. Most ez a sláger. Az enyémre azt mondták, becsületes munka. Pénzzel így nem lehet mondani. Azóta még jobban vigyázok a milliméterekre. Kedvem van ahhoz, amit csinálok, ennyi az egész. Nem vágyok kocsira, csak egy kertes családi házra, ahol együtt laknék továbbra is a szüleimmel. Kertészkednék műszak végén, átjárna a friss levegő a műhely füstje után. És nagyon boldog lennék.

SZABÓ LÁSZLÓ:

„Sok ruhát vennék

de...**

— Látja, zajos, füstös ez a kis műhely, alig halljuk egymás hangját. De amit csinálunk, érdekes, változatos. Ez a lényeg! Munka után meg tetőtől talpig lezuhanyozunk, tiszta ruhában lépünk ki a kapun. Erről jut eszembe: sok sok ruhát vennék, hogy minden napra más jusson. És szórakoznék a barátokkal, csak szolidan, de valamivel többet, mint most. Nálam most van ennek az ideje. Ahol lakom, Sóstóhegyen építenék egy cuki házat, kerttel. De azt sem tudnám elképzelni, hogy egyebet se tegyek, csak a verandáról nézzem a méhek döngi- csélését. Szeretek ránézni egy- egy darabra:- na, ide süssetek, ezt én csináltam, 22 éves létemre.

GÁTI ZOLTÁN:

„így illik**

_ Nekem az egész famíliám

munkás, szeretem tisztelni ezt a hagyományt Nézzem rám: így is kövér vagyok, hátha csak ülnék ölbetett kézzel. Na

Preizer Sándor váltókezelő és Kondor Sándor szolgálatvezető váltókezelő, a forgalmi szolgálattevő ’ szocialista brigád

tagja.

Háromszoros élüzem cím után most elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját a mátészalkai vasúti csomópont. A magas kormánykltüntetés átadását, valamint az élüzemavató ünnepséget április harmincadikán • deiután a Mátészalkai Móricz Zsigmond Művelődési Házban tartották meg a csomópont dolgozói. Az ünnepségen megjelent és az elnökségben helyet foglalt Földvári László, közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, Pánti Béla, a Vasutas Szakszervezeti Központ alelnöke, a SZOT képviselője, Kuhár András, a Sza- bolcs-Szatmár megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője, Tóth János a debreceni vasútigazgatóság vezetője, Kovács Sándor, a járási pártbizottság első titkára, Borivó József, a vasutas szakszervezet megyei bizottságának titkára, az SZMT képviselője.

Az ünnepség a Himnusszal kezdődött, majd Tölgyesi Zoltán, szb-titkár köszöntötte a vendégeket. Pongrácz Antal, a mátészalkai állomás főnöke jelentés tett a miniszterhelyettesnek, a mátészalkai vásúti csomópont 1964. évi termelési eredményeiről. Az állomásfőnök jelentésében hangsúlyozta, az állomás és fűtőház dolgozói minden vonatkozásban teljesítették a számukra előírt feladatokat. A személyvonatok menetrend szerinti indítását 0,7 százalékkal, a tehervonatok menetrend szerinti közlekedtetését 5 százalékkal teljesítették túl. Nagymértékben növelték a tehervonatok átlagos terhelését, a kocsitartózkodási időt nyolc százalékkal csökkentették. A fűtőház dolgozói 1964. évi munkájukban nemcsak teljesítették a követelményeket, hanem jelentős megtakarításokat is elértek.

Pongrácz Antal állomásfö- nök jelentése után Földvári László miniszterhelyettes tartott ünnepi beszédet. Bevezető szavaival méltatta Mátészalka állomás és a fűtőház országosan is kiemelkedő eredményeit. Elmondotta, hogy amikor Mátészalkán a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászla- janak átadási ünnepségét tartják, valamennyi közlekedési alkalmazott és dolgozó elismeréssel gondol a csomopunt dolgozóinak munkasikereire.

— Mátészalkának, a mátészalkai csomópontnak egyre nagyobb feladatokat kell megoldani az utas és teher jorgalom lebonyolításában. Amikor Mátészalka állomás dolgozóinak munkáját értékeltük, arra a megállapításra jutottunk, hogy a feladatok elvégzésében itt olyan emberek vettek részt, akik tudták, hogy a szocializmus építésével szemben milyen követelmények várnak rájuk.

A képen Koncz Ferenc raktári szocialista nuinkabrigád rakodást végez. Koncz Ferenc, Bodnár István, Paszternák Gyula, Bodó Zsigmond és Sajóvölgyi István.

Dolgozna-e tovább, ha ötta- lálatos szelvénnyel kétmilliót nyerne a lottón? _ Erre az egyetlen kérdésre kerestem választ a nyíregyházi gépjavítóban, Smidt János újdonsült szocialista brigádjának tag- iainál. Április 4-én vették át i megtisztelő címet, fejenként >00 forinttal. Heten f közülük iavi szelvénnyel lottóznak, /olt már egy hármasuk és 12 lettesük az idén.

JAKAB ANTAL:

„Fájna az elválás“

— Kétmillió? Jól jönne. Négy gyermekem van, vennék mindnek egy-egy házat. Ezer lelye volna, elfogyna ilyen emérdek pénz is. Aztán mi maradna? Nem, a munkát egy >ilianatra sem hagynám abba. -.egfeljebb könnyítenék rajta, keresnék egy olyan helyet, ihol valamivel kényelmesebb. Hiába, az ember felett múlik \z idő. Egyébként magamsem tudom, mit tennék. Hat éve /agyunk együtt, fájna az elsülés. Talán mégis maradnék. Igaz. nem üdülés a mi munkánk, itt a lakatosműhelyben, Se furcsa lenne a megszokott arcok, az ismert mozdulatok léikül.

LAKÚ A JENŐ:

„...nem állnék odébb'*

— Ha húszmilliót nyernék pénteken, akkor sem állnék ídébb. Hogy is mondjam, csak? Nagyon kellene a pénz, de én már nem tudnék meglenni a fiúk nélkül. Akkor érzem ezt leginkább, ha szabadságra megyek. Az első két a®p után mindig a műhelyben jár a gondolatom: mit csinálnak most? Ki végzi az én reszortomat? Vajon várnak-e vissza? Munkásembernek egyébként is vérében van a dolog. Most is, ahogy megkapom majd a szabit, nekilátok egy nyárikonyha felhúzásához. Nekem a halálomat jelentené a tétlenség. Persze, azért szorgalmasan lottózom, nem vagyok ellensége a szerencsének sem.

SMID JÁNOS:

„Ez nem lutri**

— Szeretnék egy ötöst, de nem engedném, hogy a sok pénz megszédítsen. Tudja, hogy van az: több pénz, nagyobb igény. Elmenne még a millió is. Abban nem lehet tartósan bízni. Ebben a két tenyérben pedig igen. Ez nem lutri, magam irányítom. Azt mondják, ha ideges az ember, izzad a tenyere. A enyém egy esetleges semmittevés alatt csurom víz volna. Nézze, most is tejtechnológiai berendezéseket csinálunk. Rengeteg alkatrész kell hozzá. Az idegen ki sem ismeri magát, de nekünk nyitott tenyér itt minden. Hát ezért is érdemes eljárni ide reggelente. Én már hat éve kezdem ugyanitt. János fiam nő, Irénke lányom kéthetes. Az ő nevelésük nem függhet öt szerencsés iksztől. Itt maradnék, milliókkal a zsebemben is.

GYÉRESI LÁSZLÓ: „Amíg tanulnék...'*

— Ezerhatszázból hárman élünk. Beteg a feleségem, vidékről, Virányosról járok be mindennap, ötkor kelek, pedig jó lenne még nyújtózkodni munka előtt. Hát kérem, hozzánk sose kopogna be váratlanul a szerencse. Azt hiszem, abbahagynám a munkát. De csak egy időre, amíg nyugodtan elvégezném a mező- gazdasági technikumot. Most vagyok elsős. Képzelheti, milyen „nagyszerű" dolog éjfélekig tanulni a napi munka után, aztán pirkadatkor kiugde komolyabban: nincs rendben az egészségem. Ideg, meg más. Ráadásul most a feleségem is trombózisos. Csak any- nyi időre válnék meg a műhelytől, amíg rendbejönnék teljesen. És a feleségem, őmiatta jól jönne az a millió legalább otthonmaradna,

egészségesen is. Vennénk gyorsan. hamarabb, mint így, egy nagyképernyős tv-t. De a munkakönyvemért semmiképp sem kopognék. Ingyen, kiutalt lakást kaptam az államtól, úgy érzem, valamit vissza is kell adnom érte. így illik.

ASZTALOS JÁNOS: „Befogadtak"

— Huszonegy év es vagyok, j Kocsit vennék, meg egy szép ; ruhatárat rendeznék be. A ko- [ csín bejárnám az egész országot s otthagynám az albérleti szobát, A munkát, a műhelyt sose! Én itt voltam tanuló, j befogadtak a szaktársak, nem éreztetik velem, hogy még katona sem voltam, rámbízzák a kényes munkákat is. Hogy emelni, cipekedni kell néha? i Igaz, de fogja meg az izmo- j mat. Na? A széles válluaknak I a lányoknál is nagyobb sike- i rük van.

LIPCSEI LÁSZLÓ:

„Ellesni a titkokat"

I

— A pénz csak időlegesen boldogít. Nekem is lennének színes álmaim, de én csak a tervezgetést szeretem, amire erőt érzek magamban. Minden nap Őrösről járok be, s alig várom, hogy találkozzak a munkatársakkal. Ötös lottó helyett én inkább arról ábrándozom, hogy egyszer majd technikus leszek, szép feladatokkal bíznak meg s értelme lesz a gondolkodásnak, a fáradságnak. Pénzben is, megbecsülésben is. Annyi titka van még a lakatos szakmának, hogy csuda! Izgalmas dolog ellesni. Azt hiszem, millióval a zsebemben is boldogtalan lennék, ha itt kellene hagyni a brigádot. Büntetésnek is súlyos volna, annyira együtt érzünk.

Angyal Sándor

\T ajon néhány évtized

v vagy évszázad múlva mit mond majd az akkor

élőknek a sóstói Hármasdomb? Három homokdomb a nyírségi buckák rengetegében. Mégis ehhez a háromhoz nagy emlékek, élmények fűződnek.

Lassan megfogyatkoznak a régebbi idők veteránjai, építőmunkások, kovácsok, lakatosok, nyomdászok. A napokban is elment egy, Lacz- kovszki József. ök tudják niit jelentett nekik a Hármasdomb. A fiatalabbak pedig minden év május elsejének előestéjén megemlékeznek róluk, kimennek a még élő idős emberekkel a Hármasdombra, ahol dombormű áll.

Amikor készült a dombormű, Berki Nándor szobrászművész arról beszélt, milyen hatással voltak rá a veteránok elbeszélései, kiknek igaz történetét formálta meg néhány évvel ezelőtt. Ünneplő munkások, nők és férfiak, gyerekek, s egy közéjük vágtató csendőr — ezt ábrázolja a dombormű. A csendőr lovának zabláját erős kar ragadja meg. jelképezve a

munkásságban rejlő mérhetetlen erőt és elszántságot.

így volt igaz, így emlékeznek erre a szemtanúk, a szereplők Jeles László, Somoevi Gyula, Smidth Ferenc, Ré- pánszki András, Oláh László, Dankó András és a többiek. Akik minden május elsején sok száz munkástársukkal a csendőrökkel dacolva kivonultak a Sóstóra, a Hármasdombra ünnepelni, néma fogadalmat tenni, elmondani egymásnak a gondokat, a bajokat. 1889, 1903, 1906 és más évek, titkos május elsejéinek színhelye és kohója volt a Hármasdomb.

Olykor itt csörrentek össze a kézről kézre járó kalapokban a megtakarított fillérek, hogy a bebörtönzött munkások itthon maradt családtagjai ne éhezzenek, megkapják

a betegek a hiányzó gyógyszereket. az orvosi ellátást. Itt találkoztak először a tanyabokrokból szekérrel bejövő szalonnasütő parasztok az épitőmunkásokkal, a városi proletárokkal. Itt cseréltek gazdát a rongyosra olvasott papírlapok, a Népszava példányszámai.

Hogyisne kísérte volna el a hármasdombi emlék a munkásokat egész életük során. Még Amerikában is ragaszkodtak felelevenítéséhez. Somogyi Gyuláné, aki több szabolcsi kivándorolttal az Egyesült Államokban is meg akarta őrizni a kedves emléket, a napnál világosabban tapasztalhatta, hogy odaát is ugyanaz az elbánás fogadta a munkát, kenyeret követelőket, mint itthon.

Amerikai rendőrök zavarták szét a „szabolcsi” május elseje amerikai részvevőit.

Hármasdomb, dombormű, évenkénti megemlékezések. Valamikor messze volt a várostól az erdő szivében, ezért is találtak menedéket a piros szekfűt viselő munkások a dombok között. Ma a város egyre közelebb megy a régi május elsejék színhelyéhez A közeli háromszázágyas tbc gondozó teraszáról idehallatszik a betegek beszélgetése, nevetése, a rádió zenéje. Arrébb a Tölgyes csárda vendégeinek hangja, a kitérőnél a kisvonat és a villamos, gépkocsik zakatolása.

Nemsokára pedig új épület magasodik a közelében* a 10—16 emeletes nyíregyházi főiskola...

P. G.

1945. május I.

A továbbiakban Földvári László beszélt Mátészalka állomás és általában az ország valamennyi közlekedési alkalmazottjának 1965. évi feladatairól.

— Hatékonyabban kell felhasználni a szállítási eszközöket a szállítás rendelkezésére álló kapacitást, és mindezt úgy, hogy a munka gazdaságos és korszerű legyen, javuljon a minőség. Nagy fontosságú, hogy a szállító és szállíttató vállalatok termelése ütemesebb, egyenletesebb legyen.

A vasútfejlesztés távlati terveivel kapcsolatban elmondotta a miniszter a harmadik ötéves tervben korszerűsítik a vasútvonalakat, a vonalvillamosításban megkétszerezik a jelenlegi hálózatot, bővítik a vagonparkot, és 25 százalékkal növekszik majd a tonnakilométer, 13 százalékkal az utaskilométer terv a jelenlegi bázishoz viszonyítva. A közeljövő

ben korszerűsítik Mátészalka állomást is, a fűtőház dolgozóinak pedig 120 személyes fürdőt építenek.

A miniszterhelyettes beszéde végén, további sikereket kívánt Mátészalka vasúti csomópont dolgozóinak, tolmácsolta a miniszter üdvözletét.

Az ünnepi beszéd után Föíat- vári László és Pánti Béla átadta a Minisztertanács és a SZOT vörös i'ándorzusziajat, Pongrácz Antal állom »ifönöknek és Papp Lajos fulöházfő- nöknek. Az ünnepség kedves színfoltja volt, hogy a vándorzászló átadása után úttörők köszöntötték a kitüntetett vasúti csomópont dolgozóit. A továbbiakban a miniszterhelyettes három dolgozónak átadta a miniszteri dicsérettel járó oklevelet, kiosztották a Kiváló dolgozó jelvényeket, okleveleket.

s