Kelet-Magyarország, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-29 / 125. szám

Dominikába érkeztek az első brazil egységek Santo Domingo, (MTI): Santo Domingóban tovább­ra is fennáll az ingatag tűzszünet, de a koalíciós kormány megszületéséről még mindig nem hoztak döntést, sőt, Imbert tábor­nok, annak a jobboldali juntának a vezetője, amelyet először az Egyesült Államok akart kijátszani az alkot­mányos jogokért harcoló erők ellen, most volt támo­gatója ellen fordult. Imbert nem akar lemondani a veze­tő szerepről, s ezt hangoztat­ta csütörtökön este is, ami­kor kétezer politikai híve előtt beszédet mondott. A politikai gyűlésre mellesleg a fővárosnak abban a kerü­letében került sör, amelyet amerikai katonák tartanak megszállva. Koszigín fogadta a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság katonai küldöttségét Események sorokban A Jordániái—izraeli fegy­verszüneti vegyesbizottság pén' teken Jeruzsálemben tartott rendkívüli ülésén, amelyet Jordánia kérésére tartottak, megfigyelőbizottság küldését határozták el az izraeli csa­patok által csütörtök későn este jordániai terület ellen el­követett támadás körülmé­nyeinek kivizsgálására. Oslóban megnyílt a Norvég Munkáspárt 40. kongresszusa. A politikai helyzetről és az ősszel megtartandó parlamenti választásokkal kapcsolatban a pártra váró feStűatokról Ger- hardsen miniszterelnök, a párt elnöke mondott beszámolót. A Reuter-iroda jelentése szerint Franciaország közölte a SEATO — az agresszív dél­kelet-ázsiai katonai paktum bankoki központjával. hogy visszahívja onnan hat katonai képviselőjét. CsfltSrtőkön az amerikai sze­nátus hozzájárult ahhoz, hogy a Pentagon több mint tizenöt- milliárd dollárt fordítson ha­dihajók, repülőgépek és ra­kéták építésére, valamint új modem fegyverek gyártására. A képviselőház a törvényjavas­latot már május 26-án megsza- vata. Húsz év után megtalálta az anyját LAKATOS ERNŐ EGYIPTOMI ÚTINAPLÓJA Századunk piramisa: Sadd el Aali Varsó, (TASZSZ): Az auschwitzi koncentrá­ciós tábor százezer egykori gyermekfoglya közül egynek ismét sikerült megtalálnia édesanyját. A 25 esztendős E. Gruszczinski (balkarján tetovált szám 149 850) édes­A fiú vezetéknevét elfe­lejtette, csupán becenevére emlékezett. A felszabadulás után Halina Gruszczinska fogadta magához a szüleit elveszített gyermeket. A né­pi Lengyelországban a fia­talember Szczecinben elvé­gezte a műegyetemet és mérnök lett Ebbenla város­ban. A koncentrációs tábor egykori foglyai és az auschwitzi emlékmúzeum igazgatósága segített neki szülei felkutatásában. Az anyát megtalálták: Zi­Imbert kijelentette, hogy ő és juntája nem tűrni, hogy idegenek kénysze­rítsenek új kormányt Dominikára. Ez azt jelentette, hogy nem hajlandó beleegyezni a „szélesebb alapokon nyug­vó” koalícióba, amiből neki és az ellentábor vezetőinek, Caamano ezredesnek is ki kellene maradnia. Csütörtökön az Amerika- közi erők 1300 főnyi brazil kontingensének el­ső csoportjai repülőgé­pen megérkeztek Santo Domingóba, közben pedig Washington arról tájékoztatta az AÁSZ-t, hogy újabb ezer katonát Moszkva, (TASZSZ): Pénteken a Kremlben Alekszéj Koszigin szovjet kormányfő fogadta a Koreai Népi Demokratikus Köztár­Salisbury, (MTI): Rhodesia két tartományá­ban három hónapi időtar­tamra rendkívüli állapotot vezettek be, s az egyik tar­tományt katonaság szállta meg. A kormány szóvivője az intézkedést bejelentő nyilat­kozatában cáfolta azokat a korábban elterjedt híreket, amelyek szerint Joshua Nkomo, az afrikai hazafiak mozgalmának egyik vezető­je 590 társával együtt meg­szökött a fővárostól mint­egy 640 kilométernyire dél­re kijelölt kényszertartóz­kodási helyéről. Politikai megfigyelők sze­rint Smith miniszterelnök fajgyűlölő rendszere leszá­molásra készül a kormány naida Muravjova 20 év után sem felejtette el a kis­fia karjára tetovált számot, sőt bizonyos gyermekbeteg­ség után visszamaradt kül­ső jelek nyomaira is emlé­kezett. Gruszczinski a napokban telefonon beszélt édesanyjá­val. Anya és fia a közeljö­vőben találkozik. Csütörtökön a kaliforniai Vandenberg légitámaszpont­ról fellőttek egy „Atlas” típusú amerikai rakétát, amelynek belsejében egy 40 kilogramm súlyú „Torso Tom” elnevezésű műanyag űrhajósbábút helyeztek el. Két perccel a fellövés után a rakéta felrobbant és a von ki Dominikából, ezek­kel együtt összesen ezerhat- százat. Washington azonban továbbra is több mint húsz­ezer embert tart Dominiká­ban. Ezzel kapcsolaban U Thant, az ENSZ fő­titkára hangsúlyozta, hogy az Amerikai Álla­mok Szervezetének — amely regionális szerve­zet — a Dominikai Köz­társaságban végrehajtott kényszercselckedetei messzemenő következ­ményekkel járhatnak. Ilyen akciókat — fűzte hoz­zá — az ENSZ alapokmá­nya értelmében csak a Biztonsági Tanácsnak áll jogában szentesíteni. saság katonai küldöttségét, amely Coj Hvam hadsereg­tábornok, nemzetvédelmi miniszterhelyettes és vezér­kari főnök vezetésével ér­kezett a Szovjetunióba. veszélyes tervei ellen tilta­kozó ellenzéki mozgalom­mal. Smith ugyanis elvbará­tainak támogatásával azt tervezi, hogy a világközvé­lemény és az, afrikai, lakos­ság akaratának semmibe vevésével, a feketék elnyo­mását szentesítő Í961-es reakciós alkotmány alapján egyoldalúan kikiáltja Rho­desia függetlenségét. Államcsíny­kísérlet Szudánban Khartoum, (MTI): Az AFP jólértesült szudá- ni körökre hivatkozva jelen­tette, hogy volt katonatisz­tek egy csoportjának állam­csínykísérletét hiúsították meg. A francia hírügynökség jelentése tudni véli, hogy az összeesküvők előkészületeket tettek a khartoumi rádiö és a város különböző jelentős stratégiai pontjainak elfog­lalására. A szudáni kormány az összeesküvéssel kapcsolat­ban biztonsági intézkedése­ket rendelt el. Arról nin­csenek jelentések, hogy le­tartóztatásokra sor került-e. tengerbe zuhant. „Torso Tom” testében érzékeny mű­szerek voltak, amelyekkel a kozmikus sugárzás bizonyos hatásait vizsgálták volna. A robbanás oka még nem is­meretes: a rakétakísérlet számos részletét nem hozták nyilvánosságra. (MTI): 4. Az asszuáni Shari Abtal el Horreyán, az elegáns Ca- taraot hotelben nagy a for­galom. A fekete arcú, fürge londinerek, szolgálatkész boyok tesznek-vesznek, a vendégsereg kívánsága sze­rint. Csúcsidényben va­gyunk, a sivatagi „tél” kel­lős közepében. A sarki rend­őr vastag fekete posztóru­hát, az utca embere me­leg kabátot öltött, fe­jére vastag sálat, kendőt csavart, ahogyan télen il­lik, hiszen plusz harmincra „csökkent” a hőmérséklet. De a hűvös angolok, a han­gos amerikaiak, az elegáns svédek, a lezser franciák, a gőgös németek rövidnad- rágosan, fehér ingben, tró­pusi kalapban indulnak vá­rost nézni. Élvezik a 30 fo­kos meleget. Több valószínűleg nem is érdekli őket az országból, ebből a városból. Pedig Asszuán már régen nem a Nílus-partról, kellemes te­léről, luxusszállóiról hí­res. öt esztendeje már, hogy 1960. január 9-én Nasszer elnök intésére díszlövés dördült Asszuánban, kilenc- száz kilométerre az Egye­sült Arab Köztársaság fő­városától. A homokkőhe­gyek sokáig visszaverték a sivatag mély csendjét zava­ró hangokat. Sokan sejtet­ték mór akkor, hogy az ős­régi mondással ellentétben nem „Ahogy Allah akarja”, hanem amint a szükség kí­vánja, úgy épül Egyiptom­ban, napisten egykori föld­jén a XX. század pirami­sa. a Sad el Aali, a nílusi óriásgát. A város szélén álltam, a nagygát építkezéséhez veze­tő széles úton, ahol a zöld a sivatag homokjával talál­kozik, s ahol vadonatúj emeletes házak sorakoznak. Valamennyi lakáson légkon­dicionáló berendezés. Helybéli ember, feketebőrű, csillo­gó szemű, a déd- és ükapák földig érő köntösét viselő arab szólított meg — oro­szul. — Köszöntelek, idegen, a mi városunkban. Orosz vagy ugye? Aztán csodálkozott, hogy nem. Errefelé az utóbbi esztendőkben az európai legtöbbnyire a Szovjetunió polgára. Másfél ezer szak­ember él itt a városszéli új telepen, hogy a 33 ezer arab munkással összefogva felépüljön Egyiptom re­ménysége, az óriásgát. _ Mahmud Saiad, — nyújtott kezet barátságosan az asszuáni ember. — Ma­gam is a nagygátnál dolgo­zom, egy moszkvai mérnök keze alatt. Apám, nagy­apám, meg annak az apja is tevehajcsár volt, árnyé­kot keveset láttak, annál többet szívta őket a nap 50—60 fokos sugara, ette májukat a nílusi kór, vakí­totta szeműket a trachoma. De én emellett a mérnök mellett művezető leszek. Itt. az erőműnél. S ahányszor erre járok, a szovjet koló­nia lakótelepe mellett, min­dig megállók egy percre, elgondolkodom, s mondom magamban: Mahmud, Mah­mud, most az oroszok em­bert nevelnek belőled, s ha elmennek, te költözöl ezekbe a házakba Munkád, szakértelmed alapján meg- érdemled. Lesz hűvös la­kásod, fürdőszobád, sőt egykor hűtőszekrényed is... Ki tudja meddig ábrán­dozott volna még újdonsült ismerősöm, ha érdeklődésem nem zökkenti a jelenbe. Kértem, kalauzoljon a nagy építkezésen, magya­rázza el, mi is épül itt Asszuán határában, ő kész­séggel, s a vendéglátó fele­lősségével sietett segítsé­gemre. — Mindhiába próbálná bárki is, a mai Egyiptomról csaknem lehetetlen beszá­molni az évezredes nagy múltra történő utalások nélkül, hiszen lépten-nyo- mon ölelkezik a múlt és jelen, egymás tőszomszéd­ságában állnak évezredek és a ma alkotásai, negyven —ötven évszázadot élt ko­losszusok, s a mi korunk kézjegyei — mondotta Mah­mud Saiad. — A nílusi nagygálát is Ammon Ho- teb fáraó kora álmodta meg sok ezer évvel ezelőtt, de csak a ma élő generáció építheti fel. Több órán át jártuk együtt a terepjáró GAZ-zal az építkezés óriási területét, mig kirajzolódott előttem a gigantikus mű plasztikus képe, az az óriási munka, amelynek végrehajtásához egy egész ország állt csata­sorba. Egyiptomban évente két­szer, legjobb esetben há­romszor esik az eső. Az egymillió négyzetkilométer­nyi területből alig három százalékot művelnek meg, a többi rész terméketlen, kihalt sivatag. A Nílus völ­gyében 16 millió földműve­lő fellah zsúfolódik össze. Sorsuk teljesen a Nílus sze­szélyétől függ. A nagy fo­lyam évezredek óta élet és halál ura. Áradásaitól függ a 28 millió ember kenyere, élelme, a termés sorsa. Évente 35—40 milliárd köb­méter víz ömlik kihaszná­latlanul a Földközi-tenger­be. Az egyiptomi forrada­lom csillantotta meg elő­ször a reális lehetőséget, hogy a Níluson építendő óriási gáttal nagymértékben csökkenthetik a szegénysé­get és a nyomort, a múlt szomorú örökségét Egyip­tomban. — Kheopsz-piramist — mondotta többször is Mah­mud barátom — joggal ne­vezik „világcsodának”. Ám a ma élő nemzedék már túlszárnyalta ezt a gigászi építészeti alkotást. Nem Is két—háromszorosan, ha­nem legalább tizenhárom­szorosán. Az építkezés óriás te­rületén, _ ahol külön köz­lekedési rendőrség irányítja a munkagépek forgalmát — a Szovjetunióból érkezett korszerű, nagy teljesítőké­pességű gépek, daruk és egyéb modern eszközök vé­geznek minden fárasztó munkát. Az Egyesült Arab Köz­társaság partjait két tenger hullámai mossák. A harma­dik tenger most alakul ki Asszuántól délre, 500 kilo­méter hosszan húzódik át Szudánba. Az asszuáni ten­gerben mintegy 130 milliárd köbméternyi víz gyűlik össze, amely most szinte haszon­talanul ömlik a Földközi­tengerbe. A Naszr (Győzelem) ten­ger 704 000 acre (1 acre — 0,70 kát. hold) öntözését te­szi majd lehetővé. Az ön­tözött terület évente két, sőt többnyire három ter­més betakarítását biztosít­ja. A legfontosabb azonban az, hogy 1 millió 300 ezer acre sivatag változik foko­zatosan művelhető mezőgaz­dasági területté. A modern öntözőberendezések később több mint 2 millió acre holt sivatagot tesznek ter­mővé. Egyiptomi közgazdá­szok számításai szerint en­nek gyümölcseként 30 szá­zalékkal növekszik az or­szág mezőgazdasági terme­lése. A négy kilométer hosszú, alapjainál egy kilométer széles duzzasztógátnál a vi­lág egyik legnagyobb vízi erőműve épül, melynek tu­catnyi áramfejlesztő beren­dezése évi nyolcmilliárd ki­kilowattóra villanyáramot termel majd. Ilyen lesz Asszuánnál a XX. század „piramisa”, ko­runk emberének évszáza­dokra szóló, maradandó al­kotása. Verejtékének, aka­ratának emlékműve. (Folytatjuk) anyja Zinaida Muravjova, aki szintén az auschwitzi tá­bor foglya volt, ma a Szov­jetunióban, Minszkben él. Megsemmisült az amerikai ürhajósbábu Felrobbant a „Torso Tom“ Rendkívüli állapot Rhodesia két tartományában Az arab és a szovjet nép összefogásával gyors ütemben épül az asszuáni erőműóriás. ÜNNEPI KÖNYVHÉT ♦ 1965. május 29 — június 6 ,

Next

/
Thumbnails
Contents