Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-11 / 86. szám
HATVAN ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA Koczkás Sándor: Egy születésnapról Kassák Lajos Földeák János Különös és megható, hogy még csak hatvanéves lenne. Pedig már huszonnyolc esztendeje elment közülünk. A költő képes arra, hogy személyes közelségükbe hozza mindazt, amit megélt, ami körülvette őt.: tért és időt, embereket, társadalmat, nemzetet, az ..adott világ varázsait”. Milyen ismerőssé vált az a ferencvárosi ház is, ánieiyben „a kártyás munkásnak fiúként” és Pőcze Borbála életébe ..fejkendőbe kötözött gondnak" világra- |ött. Talán Kiskőrösön, vagy Érdmin'dszenten. Debrecenben, vagy ' Rácegrespusztán lehetne az ember még ennyire otthonos. Versekben megőrzött szülőházak és dajkáló tájak vallanak ma is a küzdelmes rh ültről, amelyben a törté- nélém szükségszerűségével készült a mi jelenünk. De ki volt közülük olyan rajta kívül, aki annyi joggal leír- háttá volna még: „Énbenrtem öleli meg hősét, az újnak készülő világ"? S annyi igazsággal? Akkor, az első április 11- én, 1905-ben még sokan ,,hazátlan bitang”-nak titulálták mindazokat, akikben készült az új világ. Werbőczy volt a tekintély és ismételten éb- resztgetni kellett Dózsát. A munkásokat jószerivel még a nemzetbe sem fogadták be. Adynak kellett jönni, hogy az orosz 1905-ről érkező kósza hírekben felismerje: ,.a proletárság visszaadta a népet a népnek7’. Hogy a nép ismét forradalmas, mert új osztály szerveződött erővé benne, s hogy a Hadak ötjén már nem a legenda, nem ..Csaba népe”, de a „Fölkelt Kép” hoz üjulást a nemzetnek. Ilyen módon készült történelem és irodalom, hogy útjára indítsa az új költőt, aki érzésben, gondolatban már a szocializmus Világába nőtt. Ott á ferencvárosi bérházban nemcsak egy „csodálatos kedvességű" férfi, nemcsak egy nagy költő indult el nehéz emberi sorsra. Az a nap egy újfajta költészet születésnapja is volt. Van abban Valami mély és csodálatos, hogy Józséf Attila születésnapja ..ünnep" lett, hogy ezt a sokáig szürke napot a Költészet Napjává avattuk. Talán azért is, mert alig van költő, aki annyira nem „ünnepi” és ünnepélyes, mint ő. József Attilát nem lehet a régi magyar társadalomban szokásoshagyományos módon ünnepelni. Költői beszédében nincsenek szólamok, közhelyek, retorikus fordulatok. Igaz, számtalan jelmondat, szinte tételes gondolát idézhető a verseiből, de mindezek —• a szó magasabb értelmében —* közmondások. aforizmák, megkapó képekbe formált emberi igazságok. Öt csak szocialista módon lehet ünnepelni: szavait átélni, megérteni; — cselekvésre váltani kefl. Minden másféle közvetítés méltatlan hozzá: mellébeszélés, vagy üres lelken- dezés. A mából, e kettős ünnep távlatából visszanézve mindazt látnunk és felfognunk kell- amit költészetében példaként, gondolati, emberi és lírai örökségként ránkhagyott. Nemcsak próbáló küzdelmeit, nehéz gyötrődéseit, és nemcsak költészete csúcsait, magasba reppenő, egyetemességet hordozó költeményeit. De azt is, hogy hosszú tíz esztendő érlelő keresése után teljesedett be életművében - mindaz, amire már első ösztönös kísérleteiben is vállalkozott. amire élmény és világnézet késztette-formálta: egyéniségében a szocialista költői magatartás és költeményeiben a szocialista realizmus. S hogy e „vállalkozás” folyamán átértékelt minden kialakult hagyományt. Valóságot és történelmet, filpzófiát és költészetet, esztétikái és képalkotást. Nincs a mi irodalmunkban hozzá hasonló költő, tiki olyan mélyen át- élete volna, s a világ és a maga költői „világa” végső rendező elvének fogadta volna el a történelmi szükség- szerűség gondolatát. Szemléleté társadalmi dialektikájából érthető az az új költészet, amit hozott és amit hagyományként, utána induló költőknek „kezdő sebességként” hátrahagyott. A meglévők, a valóság részleteit apró moccanásaiban is pontosan ismerte és kérlelhetetlenül kifejezte: nyomorról, gyengeségről, öntudatlanságról. az „adott világ" borzalmairól szinte természettudományosán aprólékos „látleletet" sűrített képeibe, verseibe. De seholsem ragadt belé á valóság töredékeibe, a megállított pillanatban, az egyszeribe, a jelenségek halmazába. Még a mozdulatlanságban is benne látta a mozgás képességét, mint a Külvárosi éj „kopár rétjein” elhagyott papírban: „Hogy mászna! Mocorog, s indulni érőtlén...” S mennyire elevenen érzékelte, hogy az elesettek serege, akiknek Szállásain „éhínség, fegyver, vakhit és kolera dúlt”, — ugyanakkor „új nép, másfajta raj” is, akiben megvan á képesség, hogy helyt álljanak „az emberiségért az örök talajon”. Tárgyak és dolgok, emberek és osztályok az ő verseiben nemcsak jelen való átmenetiségükben villannak fél, de távlataikban is: amit lát és láttat, abban mindig benne mozdul a jövő. Nincs abban semmi csodálatos, hogy József Attila a fasizmus szorításában is tudott álmodozni: ,,A szabadság sétára mégy, (kit könyv és Vér teremtett.) Kézénél fogva vezeti szép gyermekét, a rendét.” Ez ä pontosság és távlatosság, ez a „dialektikus” „álmodozás” éppen az új költészet lényege. Most, hogy egyszerre ünnepeljük a magyar szocialista líra első klasszikusát és egyre gazdagodó, élő költészetünket, — jó és időszerű a józsefattilai tanulságokra emlékeztetni, Ő, akit egyéni és társadalmi létében a tömény „pesszimizmus” légkörébe szorítottak, csodálatos emberi erőfeszítéssel teremtette meg a „történelmi optimizmus” költői életművét. Az élet számára már nem adhatta meg a tisztultabb jövőt, de törhetetlen bizalma a történélem logikájában, a népben, a tömegekben bizonyossá tette, hogy maid rövidesen eljön a kor. Amikor „megvilágosul gyönyörű képességünk, a rend”. Mert a költészetet József Attila nem az érdek nélküli tetszés megvalósulásának ítélete: érdek és költőiség, társadalmi haszon és lírai cselekvés nála nincs ellentmondásban egymással. Nem „örök” szépség és „alkalmi” időszerűség szembeállításáról, hartem mély filozófiai egységből fakadt az ars poeticá-ja: „Ehess, ihass, ölelhess, a'- hass! A mindenséggel mérd magad”. Csak a nagy élőd nyomába szegődő mai lírikusok kezdik érteni igazán, hogy ez a mélyen matériaista vallomás mennyire eleven költői program. Tömör két sorban együtt a leghétköznapibb „érdek” és az egyetemes emberi ..távlat”. Ezért olyan otthonos nekünk József Attila költői viléea. A kor. amelyben versei tökéletes formákba ötvöződtek, már elmúlt, tovatűnt. de a tájak, a dolgok, az emberek, a gondok és távlatok mégis ismerősek. Poétl- kussá várázsolta a külvárosokat és transzformátorakat, ezt a proletárharcokkal telített XX. századot és magát a világűrt is, amit akkor még csak képzeletben járhatott az ember. Otthonossá, poétikussá. mert emberivé, nekünk valóvá tette. S aki vele él, aki tanul tőle. annak ezt az otthonos varázst kell a mi világunkban is átvennie, újjá formálnia egyeteme* örökségéből. Tgy lesz teljessé ez az évenként ismétlődő születésnap. Kossuth-díjas író, költő 1887-ben született Érsekújvá- rott. Számos lapot szerkesztett, így például a Ma, Munka, Üj Idők, Alkotás, Kor- társ című lapok, folyóiratok főszerkesztője volt. Első verseskötete Világanyám címmel 1915-ben jelent meg. Azóta napjainkig több mint hatvan könyve látott napvilágot magyar nyelvéri, regények, novellák, versek, képzőművészeti és irodalmi cikkei, tar uhu ár »ok. Kétszer (193s és 1956-ban) adta ki válogatott verseit. Önéletrajzi regényét Egy ember élete címmel a Nyugat közölte (első három kötetét a folyóirat 1924., 1926., és 1927. évfolyamában, a negyediket pedig 1931-ben, második kiadás: 1957). Főművei még: Angyalföld, amelyből filmet is készítettek, Boldogtalan testvérek (válogatott elbeszélések, 1957), Marika énekelj! (két kisregény, 1962). Szerelem, szerelem (versek, 1962), Munkanélküliek (regény, 1962), Vagyonom és fegyvertáram (versek, 1963). Az út vége (regény, 1963) és A tölgyfa levelei (versek, a költő rajzaival, hanglemezmelléklettel, 1964). Sokrétű irodalmi munkásságáért, de különösen az utóbbi években megjelent lírai és prózai alkotásaiért tüntették ki Óz idén a Kossuth-díj első fokozatával. József Attila-díjas költő, író. Budapesten született 1910-ben. A felszabadulás előtt könyvkötömunkásként dolgozott. 1945 után égy ideig a Könyvkötő Szakszervezet titkára volt. Később elsősorban gazdasági posztokon majd a könyvkiadás és a sajtó területén tevékenykedett. 1955-ben a Magyar Nép- köztársaság Irodalmi Alapjának helyettes igazgatója lett. jelenleg pedig igazgatói tisztét tölti be. A munkásírók köréhez tartozott. Első verseskötete Felvonulnak, elvonulnak címmel 1936-ban jelent meg. További legfontosabb müvei: Férfiút (kisregények, 1957), amelyért 1958- ban a József Atiila-dij első fokozatával tüntették ki; Láttam Lenint (versesköUf,, 1959). Tékozlók (regény. 1960), Eszter és Miklós (két regény, ÍSéJj, Felelnéd kell (30 év Válogatott versei, 1964). Kassák Lajos: Építés Űj város épül a régi házaktól délre közel a folyóhoz. Hatalmas gépek dolgoznak az emberek szoros igájában. Megmozgatják a földet, legyaluljók a dombokat és az állványzat vasszerkezetével hálózzák be a táját Tavasz ván most színesedne át a mező a madarak most építenék meg fészküket. De ütött a halál és a születés egyazon órája. Holnap már nem Is ismersz rá a helyré ahol az eget jegenyék támasztották alá ahol állataid legelésztek. A mindent kívánó nyughatatlan ember üti fel tanyáját. Meglátogatom őket üdvözlöm hegyke nagyhangú fiaikat kecses mozgású lányaikat. Vészi Endre Nyugatban. 1935 _3t között tették közzé az első (Vágy oltalmadba) és a második (Ünneprontó) verséskötetét. A Felszabadultál című regényével pályadijat nyert. A Boldog grafikon című kötete (1949) több, mint tíz esztendő válogatott verseit tartalmazza. 1950-ben verseiért és 1955-ben pedig Küldetés című filmforgatókönyvéért részesítették József Attila-díj- tittn. Ügy szólván minden műfajban dolgozik, de tha is légszívesebben verset ír. Az utóbbi években kiadott üftiin- kái: Lakómé hajnalban (elbeszélések, 1960), Fohgsz szigorúságért (versek, 1961), Miért nem szóltatok (két kisregény, 1962), Két komédia (1963), Arckép ezer tükörben (válogatott versek, 1964), valamint a lírai átfü- töttségű novellákat tartalmazó Darazsák támadása című kitűnő kötete, amelyért az idén a József Attila-díj első fokozatával tüntették ki. József Attila-díjas költő, író. 1916-ban született Budapesten. A vésnök szamában dolgozott 1945-ig. Ezután hét évig a Népszava szerkesztője volt. Tizenkilenc éves. amikor Babits Mihály először megjelentette versét a Vészi Endre: Rosta Suhog fölöttem tanítás és vessző, magam vagyok a szigorú szerkesztő, s a rosta is csak én magam vagyok, kegyetlenül húzok és kihagyok, megvilágosul élményeim nyitja — az ifjúság, de nem térhetek vissza, átvilágít a hideg, tiszta nap, s a napnál jobban, éles indulat, s az indulatnál jobban az a vágy. hogy elmondhassam, mi a szomjúság, hogy hűségesen összefoglalhassam az igazat, mely fény az ablakomban, az igazat, mely szbbánkban világít, 3 hallgatás homályos éjszakáit* s a fényeket a reggel tág szemében, míg legjobb szándékaim újraélem. Földeák fános: Mit feleljünk költők ? Mint aki évekig gépekké! dolgozott, s tisztelőjük, mindig megrendülök mi kor gyárban járva, kíváncsian, egy-egy új ma sina előtt elidőzünk, és hivatkozunk a modern technikára. Ilyenkor úgy érzem, időfecsérlés versét írni, hogy haszontalanul és üresen élek. Mert ha dicsérik is néha műveinket, csínján hiftnt; kitalált vigasz, hogy van költői lélek... Ezzel mentegetnek mindenkor á bölcsek, s igazuk van* ha ránk hagyják, hogy a múltat hogyan szánjuk* és így döbbenünk rá: a tévő ember úgy él korunkban* hogy forradalom lesz légtöbb találmányuk! De mire mozgósít, vagy lázit a líra, ha nem élütik az új energiák győztes közelében?... Ha csak felkiáltójelekre futja még merészségünk, s diktátorral szemben szívünk engedékeny? Mit feleljünk, költők? A konok valóság is rég Sürget* s a történelmi múlt szólít számadásra! Ne a megalkuvók, s közönyösek vallják majd versünkét, de gyárak népének legyén kiáltása! Közöttük a helyünk! És sorsuk a sorsunk mindhalálig! S költészetünk mint á gépek hajtó gőze — gyáraink fölött már vérpiros csillagok fényé játszik, hogy széles egünket sötét ne félhőzzé. Jobb, ha vitatkozik a lelkiisrherét olykor, mintsem mi legyünk, akiknek pusztulás és gyász ad tekintélyt; úgy írjunk versét, hogy minket tekintsen e kor szívének a kövétkező század! Csanády János József Attila-díjas költő: 1932-ben született Lajosko- tháromban. Autószérő segédként dolgozott a Salgótarjáni MÁVAUT-nál két évig, majd elvégezte a Színház- és Filrn- művészeti Főiskola dramaturgia szakát, újságíró lett. Eddig négy verseskötete jelent meg: Felzúdul a táj (1958), Áttört egek (1960), Hegyéleit (1962), és Űj törvény (1964), Hét költeménnyel szerepelt « Tiszta szigorúság (1963, második kiadás: 1964) című antológiában. Az Üj törvény című könyvéért az idén József Attila-díjjal tüntették ki. Csanády János: Ketten lidércfényben Nyomott és kedvetlen vagyok, Fölöttem villog lába, combjaj itt ül fejemen már az ősz s míg indián haját kibontja* hajszálakból font barátsapka, spanyol vad táncba tántoruli tetején táncol egy dizőz. fénylő kontya szemembe hullt Tűsarkán vidáman kopogva így járjunk még az őszbej nruszlinszoknyát dob hóm- ketten* lokomra; én fejemben és ő felettem, villanni érzek egy kezet: hol ébenyúló árbocokra letörli verejtékemet. Szent Elmo lángja száll !©-i * bogváj
