Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-11 / 86. szám

ZM n «Matt fmaáull M-, szabadulásának huszadik év­fordulójára testvérlapunk, s Kárpáti Igaz Szó munkatársai állították össze. A Kelet-Ma­gyarország munkatársai ha­sonlóan egy oldalt írtak a Kárpátontúli Terület pártbi­zottságának lapjába az Igaz Szóba. ÖRÖMEINK: Ivánkó látja a virágokat Úgy látezott, hogy a baj le­küzdhetetlen. Mekkora szomo­rúság a családban! A szülőket állandó lelkifurdalás gyötörte. Ráadásul még szomszédok is vannak a világon. — Kivel menjenek el felkö- azönteni a barátot, a kisfiúk­kal, vagy a kislányukkal? — A fiúval — mondja az apa, de maga is látja, tudja, hogy ez milyen nehéz. A gyerek vaknak született. Jó, kedves de... Mit lehet ten­ni? Hogy gyógyíthassák meg? Hány álmatlan éjszaka, mennyi anyai könny! Még egy baj — az anya is megbetege­dett. A gyermek egyre fogy. El sem lehet képzelni, hogy mi történik és hogyan végző­dik az egész, ha a múlt év vé­gén a fiúcska nem kerül be a területi kórházba. Az Uzsgoro- di Állami Egyetem szemész docense, Leonyid Jenszejevics Koteljánszkij már az első vizs­gálat alkalmával elhatározta magában, megoperálja a gye­reket, hogy elnyerhesse a lá­kévalóságának tűnt. Meglátji gyermeke a napvilágot, bele néz-e valaha az ő kisírt sze­mébe? Végre feltárult a műtőterem ajtaja. Kijött az orvos, levet­te a műtős köpenyét és meg­ölelte az asszonyt: — Látni fog! Ivankó huszonnégy órát aludt mély álomban. És reg­gel az orvosok levették a sze­méről a kötést. A megoperált szem hirtelen megrándult. Lát­ható volt, hogy a fény izgatta a látóidegeket. Ivanko lát! Látja az édesanyját, a napot, a körülötte lévő világot! — A másik szem megműté- sével nem kell sietnünk, — mondta L. E. Koteljánszkij do­cens. Hadd erősödjenek a lá- tóidegek. A következő időkben Ivánko Lugymila Nyikolajna Szegedi felügyelete alatt van, aki a gyermekek látását megőrző osztály vezetője. Tehát ilyen osztály is van a mi kórházunk­ban. Ezt nem is olyan régen nyitották, amikor az Uzsgorodi Állami Egyetem szembetegsé­gek és a szövettanterápiai tudományos intézet V. P. Fi­laiov akadémikus osztályáról visszatért a területi kórházba Lugymila Nyikolájevna. Ebben az intézetben tanítják a szem- betegségek gyógyításának, a látás tanításának a módszereit. A szakorvosok bebizonyítot­ták, hogy a szemet, mint az izmot lehet tréningeztetm. Ebbe az intézetbe kerül Ivankov is. Teljes értékű em­bert nevelnek itt belőle, aki a kommunista társadalom aktív építőjévé válik. Arról meg nem is lehet be­szélni, hogy milyen nagy az öröm Iván Ivánovics Gapinca i családjában, meg a huszti já­rás Veljatinó falujában! Mek­kora ajándékkal lepték meg őket a mi tudással felvértezett, fáradhatatlan orvosaink, F. Prokopenko Hatalmas méretű előkészítő munkába fogott. De a gyerek ne gyón legyengült. A szemet teljes narkózis mellett lehet operálni. Ki bír­ja-« ezt a fiúcska? Néhány olyan hónap következett, ami­kor az volt a cél, bogy felerő­sítsék. Mikor az állapota rend­bejött és az operációról be­széltek, újabb, előre számítás­ba nem vett akadály állt elő: as orvosok közül senki sem tudta eltalálni a gyerek véná­ját. El kellett halasztani az operációt, míg a gyerek még- jobóan megerősödött. Egyszer mégis eljött a* ope­ráció ideje. Az altatás 15 per­éig tart. Következésképpen az dáoek ezen töredéke alatt kell elvegezni mindent. Ezekben a percekben Ivanko merne L. E. Koteljánszkij or­vos éles késeinek sorsára volt bíasa. Szerencsére az orvos mester kot kezeli ezeket a szer­számokat. Minden mozdulata podtoB, kimért és biztos. Nagy tapasztalattal és fél tekintetek­ből is értően asszisztál Anna Jakovlevna Szupik orvosnő és Lídia Matvejevna műtősnővér. Hét perc és a műtét befej é- aödött. A gyerek édesanyja már hónapok óta járt a kórház­ba fiához, dédelgette. De ez a bei perc az ajtón kívül örök­A 700 hektár«« azerdjánszki gazdaságba« szőlőt termel­nek. A kitűnő zainutii bornak nagy kereslete van a piacon. A vörös csillag ott ragyog már régen a széles vállú, nyílt tekintetű kertésznek, Gyuri bácsinak a mellén. Itt, ezeken a meredek lejtőkön dolgozik, és már 15 éve, hordja a Szocialista munka hőse vörös csillagát. Most csend van a szőlős­kertben. Mi pedig Gyuri bá­csival közelebb húzódunk egymáshoz. — Nézd csak: itt is, ott is emberek... A távoíabbiak nem is láthatók. De ha köze­lebb mégy hallható az em­berek hangja. — Mi meghoztuk a mele­get — mosolyodik el Gyuri bácsi. — Milyen meleget? — Ez érdekes ugye? Majd elindul a tőkék kö­zött, időről időre megáll, fi­gyelmesen nézegeti, felemeli a lelógó vesszőket. így volt ez mindig. A szőlőtermelő megnézte a rügyeket. Arcán gondoskodás, nyugtalanság honol. Leányka vessző van a kezében. Egyik vesszőt a másik után töri el. Nézi a rügyeket. Feketék, nincs ben­nük élet. A tővek azok jók, de a vesszők elhaltak. Még meg lehet őket menteni. így merül bele a gondok­ba. órákat tölt a tőkék kö­zött... Szinte felmelegszik a szíve a munkától. Ilyen meleget hozott a kommunista «Furfj Jurjevics Benedek (vagyis egyszerűen Gyuri bácsi) munkatársaival Alekszand Makaccsal, Szte- pán Biróval, Sztepán Mán- dival. Meleg van a szívük­ben! Ez felmelegíti a fagyos vesszőket is, ez segítette őket át a téllel vívott harcban. Igen, igen, a tőkék, a borok meg­maradtak. Megőrizték ma­gukban az éltető nedvet, hogy most friss zöld hajtá­sokat eresszenek. Megőrizték, mert az emberek melegsége erősebb volt a hegy hidegé­től, a tél fagyától! — Ki ajándékozta meg ma­gukat ennyi melegséggel? Be­nedek elmosolyodik. — A kolhoz, az emberek. De nem csak engem. Min­denkit... Még alig kezdték szervezni a kolhozt, Gyuri bácsi már ott dolgozott a szőlőskertben. Az emberek követték, hittek neki, bíztak benne. A siker pedig nem maradt el: Jurij Jurjevics Benedek brigádja 108 mázsa szőlőt szüretelt holdanként. A Szocialista munka hősé­vé vált. Lélegzetvisszafojtva olvasta a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsa Elnökségének a kitüntető rendeletét. Munkaszeretetét elültette másokba is. Ezért kapta * második kitüntetést, m Le- nin-rendet. — Köszönet a pártnak. Kö­szönet mindenért! Magának pedig megparan­csolta: szíve minden gazdag­ságát átadni munkatársainak. Munkában kell, hogy égjen mindig, meg kell sokszoroz­ni az emberi jóságot. Később Jurij jurjevics brigádvezető lett. Munkájában még több nyugtalanság, keresés jelent­kezett, lelke még jobban égett a munkától. De tudása kevésnek bizonyult. Árva gyerekként nőtt fel... Édes­anyja nem taníttathatta, nem tudott füzeteket, könyveket vásárolni. — Barátaim, nekem tanul­ni kell. — Helyes, Gyuri bácsi _ egyeztek bele a vezetőség­nél. — Tanulni sohasem ké­ső... A kohoz elküldte Munka- csevóra tanulni a mezőgazda­sági iskolába. Mikor Jurij Benedek visszatért a kolhoz­ba, még több kérdés foglal­koztatta. Szívvel-lélekkel dolgoztak, és e lejtőkön megjelentek a bortermő,- tiszta fajták. Meg­honosították a brigád terü­letén az alvó és a zöld szemzést, megsokszorozták a lányka, rizling, furmint és a saszla tőkéket... Most már nvugodtabb és vidámabb. A szőlőtermesztők is újjáéledtek! És valóban újjáéledtek, mégpedig az emberi munká­tól, a munkaszeretettől. I. Dolgos, beregovoi járás, Kalínyia Kolhoz A munkácsi motorgyárban példamutatóan dolgoznak a nők. Szép tiszta üzemrészekbe^ otthonos munkakörülményeket teremtettek a gyár vezetői. Felvételünk * motorfékére*«» > löknél készült. Külföldi turisták ezrei a szezonban Beszélgetés az Inturiszt vezetőjével Természetes nincs olyan nap hogy Uasgorodra ne érkezné­nek autóbuszok a baráti Ma­gyarországból, Csehszlovákiá­ból. Az új turistaszezon még nem nyílt meg, de a turista­utakon már élénk a forga­lom. A városi Inturiszt Utazási Iroda vezetője A. P. Litvinov nyilatkozott a „Zakarpatszkaja Pravda” munkatársának. — Évről évre nő a külföldi állampolgárok érdeklődése ha­zánk iránt, mely a világon el­sőnek építi a szocializmust, Erről tanúskodik meggyőzően az a tény, hogy a külföldi turisták szaka­datlan láncolata özönlik át Uzsgorodon, hazánk e nyugati „szárazföldi” átjá­róján, a Szovjetunió e ka­puján« Az elmúlt évben irodánk 25 ezer turistát fogadott, kiknek jelentős többsége külföldi volt. — Szélesednek a turistakap­csolataink a szomszédos szocia­lista országokkal. A Szovjet­unió, a Magyar Népköztársa­ság, a Csehszlovák Népköztár­saság és a Lengyel Népköztár­saság ezer és ezer dolgozója látogat el kölcsönösen egymás országába. Megemlítek né­hány olyan útiprogramot, ame­lyek Uzsgorodon keresztül bo­nyolódnak le. Nagyon kedvelik például a Lvov—Legyelország —Csehszlovákia—Uzsgorod — Lvov; Uzsgorod—Magyarország —Csehszlovákia — Uzsgorod; Varsó — Lvov—Uzsgorod — Csehszlovákia—Varsó utakat. A csehek, a szlovákok, a magyarok ezrei jártak már a Kárpátontúli Területen, akik néhány napot töltöt­tek nálunk. Többször láto­gattak és látogatnak el hozzánk speciális csopor­tok, mérnökök, pedagógu- sok, orvosok, termelőszö­vetkezett parasztok és más dolgozók. Az utiprogramjukat úgy álH- tottuk össze, hogy megismer­kedhessenek szovjet kollégáik munkasikereivel, munkamód­szereivel. — Hogy milyen újdonság várja a lassan megnyíló s>- zonban a turistákat, vendégein­ket? Legelőször is a követkézé újdonságról szeretnék szólni: összkomfortos szállodát adunk át a forgalomnak az Uses folyó baloldalán. 250 turista befogadására alkalmas egy váltásban. Szobái egy-két személyesek, összkomfortosak. A következő szezonban jóval több turistára számítunk, mint az elmúlt évadban. A baráti országokból is egyre nagyobb az érdeklődé« a Kárpátontúli Terület iránt. * Mi ötömmel fogadjuk kül­földi vendégeinket, mindenkit, aki nyílt szívvel és jó szándék­kal utazik hozzánk. Évről évre fiatalodik szépül a mi Szvaijavánk. Ahol régen puszta térség volt, ott most la­kóházak emeletei sorakoznak, új utcák húzódnak. Szűknek bizonyulták a város régi határai. Kiterjesztette szárnyait, elnyúlt hosszúra, egészen a kék hegyekig. Az utolsó két évben lépett be a termelésbe a két fameg­munkáló műhely. Ez még egy új műhellyel bővül. Ez azt je­lenti, hogy évente 25 ezer köb­méter megmunkált fát ad a népgazdaságnak. Hamarosan üzembe helyezik a bútorkom­binátot is az üzemen belül. Az üzem vízellátására há­rom új önműködő vízcsövet adtak át. Az üzem kémiai laborató­riumában új kísérletek foly­nak. De mégis az emberek mun­kájával dicsekszünk legszíve­sebben. Ök együtt fejlődnek a gyárral. Egyre több újító születik, fejlődik a munkamódszerát­adás egyre többen szerzik meg a szakmunkásvizsgát, tanul­nak különböző szinten. A 3700 dolgozó közül, akik versenyez­nek a kommunista munka élenjáró dolgozója elnevezé­séért, majdnem másfél ezer már megszerezte e megtisztelő elnevezést. Az utóbbi időben nagyon sokat tettünk az életszínvonal emeléséért. Igen sokan költöz­tek be új lakásaikba. De külö­nösen kiemelkedik az a 2 da­rab 12 családos lakótömb, melybe nemrég költöztek be a lakók. A város központjában fel­épült a járási kórház főépülete. Az építését tovább folytatiák. Kórtermeiben 100 főt tudnál elhelyezni és gyógyítani. Ezenkívül átadtak a forga­lomnak négy új üzletet. Kielé­gítették a dracsinszkiji fameg­munkáló üzem munkásainak a ben és megnyílt egy techni­kum. Az építők gondoskodtak arról is. hogy a tanulók lagas és kényelmes helyiségekben ta­nulhassanak. Az intézethez tar­tozó technikai műhelyek mel­lett megépítették a korsze­rűen felszeréit különböző tan­tárgyak .osztálykabinetjeit. Munka után Szvaljava ut­cáin az emberek százai között ott megy Maria Andrejevna Kocsis is, a fakémiai üzem dolgozója. A technikai folya­matok újszerűsítéséért ő hívta versenyre társait, meg a terven felüli teljesítési verseny is áz ő nevéhez fűződik. De még más gondokat is hord a Vállán. Szeretné, ha városa egyre tisz­tább lenne, rendezettebb, hogy az emberek kulturáltabban él­jenek. Ezért a szerető gondos­kodásért választották be a te­rületi tanácsba. A járási és a városi tanács­ba a szvaljaviak a fakombinát iér.yezőnőjét, Rozália Joszifov- na Filekit, a bútorgyár gépi megmunkálóját, Iván Míhajlo- vics Se vesénkét, meg Jolán Er- nesztovna Kosunát, a Sevesen- kó Kolhoz drigádvezetőjét vá* lasztofcták meg. Ezek az embe­rek egyenes jelleműek, jószi- vűek — emberek, akiket me*> becsül kollektívájuk. G. Miskó, a Savai ja vi Városi Tana« elnöke Épülnek a Kárpátontúli Terület városai, faival. Felvételünk áj városnegyedet mutat be Munkácson. Koska felvétele kérését is. Részükre íelépítet- nak különböző szinten. A 3700 ték az új ebédlőt, dolgozó közül, akik versenyez- Gyökeres változások történ­nek a kommunista munka tek kulturális életünkben is, élenjáró dolgozója elnevezé- Csak Szvaljavában magában egy 400 személyes iskola-inter- nátust adtak ál? az utóbbi idő­Szépül a mi Szvaijavánk Kiterjesztette határát a váras

Next

/
Thumbnails
Contents