Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-08 / 83. szám

MEGJEGYZÉSEK:

A mi valóságunk

Háromszáz évvel ezelőtt hímzett terítő és frizsider, vállra akasztható cserépkorsó és törpe vízmű, vászon- tarisznya és atommodeü: ezek a kontrasztok jelentik ma Vásárosnaményban a szenzációt. A kiállítás rendezőiről kell elsősorban elismeréssel szólni, akik

szenvedéllyel és nagy gonddal, szorgalommal gyűjtötték a beregi járás fejlődését illusztráló dokumenteket a felszabadulás huszadik évfordulójára. Méltó ez a kiállítás arra, hogy vándorol- tássák a megyében, példájaként annak: miként kell

korszerűen és igényesen rendezni az életünket meg mutató anyagot.

Leginkább pedig azért

kínálkozik tágabb fórumra ez a kiállítás, mert elgondolkodtat és lelkesít minden látogatót. Olyan sokszor már szokványosnak tűnő jelenségeket tár elénk, amelyek korántsem úgy természetesek. ahogyan gyakorta gondoljuk. A Werbőczd törvény- könyv szakadt-sárgult lapjai fölött ott van az új, a nép alkotmánya, hogy a tablónyi milperrgő szomszédságában látni a járás új létesítményeinek fényképét. A pró. a hétköznapok során fel sem tűnő tárgyak, használati cikkek vonják meg a húszéves változás kontúrjait, határvonalait. A fogadóhelyiség egyik félreeső sarkában ez a kép fogad: jobbra

fateknő, széthullás előtti bölcső és primitív „járóka”, balra tágas, rácsos gyerekágy. áramvonalas babakocsi, műanyag játékok, babamérleg. Csak áll a látogató és gondolkodik: lám, milyen messze jutottunk 20 év alatt a gyereknevelésben. és hasonlóan foglyul ejti a szemlélőt az „iskolasarok” is. A tarisznya, a palavessző, ellentétben a sok-sok színes ceruza. golyóstoll, színes gömbökből atommodeil és más szemléltető eszközök, isko'aköpeny, ízléses hátitáska: mind-mind nekünk már megszokott dolgok. De így, ilyen összehasonlításban mégis újnak tűnik.

A kíváncsi, az itt székelő ,,Bereg múzeum” raktárában megtekintheti az 1945 előtt még a széltében-hosz- szában használt faekét, boronát, s fenn a kiállítási teremben nagyalakú fényképek, tablók mutatják a beregi új öntözőműveket s a közeli tervek adatait: 1972- ben tízezer hold szomjas beregi földet 13,7 millió köbméter vízzel öntöznek a termelőszövetkezetek.

Azt mondják Namény- ban: ez a kiállítás szenzáció. Igazuk van, pedig az anyag csupán a mi valóságunkat mutatja meg, szűk keretek között.

De a ml valóságunk —

igazi szenzáció.

R megye közvéleménye előtt

A 200 csatlakozó isse kötele« — \agy erősig a szocialista brigád mozgalom Álba a szavát a nyíregyházi Ságvári Tsz

Angyal Sándor

: Megyénk termelőszövetkezeteiben az 1965. évi felszabadulási verseny a nyíregyházi Ságvári Tsz január közepén nyilvánosságra hozott felhívásával bontakozott ki, s tegyük hozzá, hogy ez a kibontakozás április 4-íg korábban nem tapasztalt arányokat öltött: közel kétszáz közös gazdaság jelezte a csatlakozását.

Jónéhány ilyen versenyvál- lalással lehet találkozni a Ságvári Tsz-ben is, amit a közös gazdaság pártszervezete összegyűjtött. Április közepe táján vagyunk, a tavaszi munkák kibonlakozásá- '• nak a javarészénél. — Mit i tett a verseny kezdeményezője, a Ságvári Tsz azért, hogy vállalásait valóra váltsa9

A traktorosok „elszöktek..."

—■ Három hónapja múlt a felhívás ismertetésének — mondja Horváth János, az elnök. — A téti időszak nagyobb része nálunk a szervezéssel telt el; tervtárgyalások a brigádokban is, mivel önálló területi, termék és forinttervvel gazdálkodnak. Nem tartozunk az utolsó gazdaságok közé. felelősségünket mégis nagynak érezzük. A megye előtt! Kezdeményezésünk első és legfontosabb eredménye: a tagok túlnyomó többsége átérzi a vállalás jelentőségét, s igyekszik ekként dolgozni.

A versenykezdeményezőknél elsőként az erő- és munkagéppark időben történő előkészítését végezték el. Még alig „pírkadt” egy-egy magasabb fekvésben a föld, a traktorosok már munkához láttak.

— Lopva is megtették, hogy nekiláttak három—négy traktorral a gyümölcsös talajának — emlékezik vissza Sztaskó András, a párttitkár. — Azt mondták, csak úbál.iák a gépet, de aztán csak este látta őket viszont a tanyában...

A tsz-nek a munkaverseny- ben már igen nagy erőssége a szocialista brigádmozga- lom. Nyolc ilyen brigádjuk van, többnyire állattenyésztők, gyümölcs és zöldségkertészek. Lajcsák András tehenészbrigádja már bemutatkozott a verseny első, negyedéves szakaszában: a koráhhi Pír híKnnln irJnc7*ilzá.

hoz képest 3 literrel növelték tehenenként a fejési átlagot, s elérték a 14 litert.

...néhány tonna hús jutott a nyíregyházi piacra is...

Takács Lászlóné baromfitenyésztő brigádjában nagy a sürgés-forgás. Megkezdték 17 000 darab rántani való csirke szállítását. Ez nem az első! Az idén már 150 mázsa baromfihúst, a mostanival együtt 320 mázsát adtak el az államnak, s néhány tonnányi a nyíregyházi piac ellátására is jutott. Az a brigád szándéké —, s ezzel egyetért a vezetőség —, hogy a S00 mázsás baromfihústervet a valóságban ezerre kerekítik ki év végére.

A pulykák nagyban hangoskodnak a barom fite.lepen. Van belőlük 1900, s köztük

1500 a tojó. Napi 800

_1000

tojással hálálják meg a gondozást, s azzal, hogy közel kétszeresére sikerül teljesíteni a pulykatojás értékesítési tervet. Érteni kell ehhez is, a csibéhez is. — mondják — s hogy ez így van azt mutatja a tavalyi baromfinevelési versenyben megszerzett megyei harmadik díj.

A gyümölcspermetező brigád tagjai bosszankodnak a szeles időjárásra. Hengerics András, tizenketted magával arra számított, hogy április 5—6-ig befejezi a 70 hold termő, 130 hold fiatal gyümölcsös első permetezését. Égj na or a való munkával vannak hátraFábián Andrásék a sertés- tenyésztésben ugyancsak megalapozták idei termelési vállalásukat. A vállalt héttel szemben nyolc malacot választottak el átlagban, így várhatóan 25 százalékkal .túlteljesítik hízott sertés eladási tervüket. Mint mondják, a tavaszi malac ősszel náluk kész áru: 10 hónap alatt 120 kilósra gömbölyűdnek a hízók.

A határban, a szántóföldeken alig van munka, mivel múltidőben beszélhetnek 140 vagon szerves trágya kiszállításáról, a major fásításáról, egy kisebb erdő eltelepítésé- ről, 120 melegágy elkészítéséről, a legmélyebb területek kivételével a szántások tavaszi elmunkálásáról. 'Zöldeknek a korai borsó, csillagfürt, zöldségféle és lucerna- vetések, földben a csíráztatott burgonya, megkezdték a kései gumó ültetését is. A zöldség és dohónykertészek

Miért ?

Elkészült a megye legmagasabb épülete

A tető: II létra, 128 létrafok — Mintha a felhők állnának... — Vártam a katasztrófát../

öt ember: Szőlősi Mihály, Gigila Mihály, Kardos Ferenc, Kalmár László, Nagy János brigádvezető április 7-én, szerdán reggel Ujfehértón vonatra ültek és a nyíregyházi központjukhoz, az ÉM Szabolcs- Szatmár megyei Építőipari Vállalathoz utaztak. Üticéljuk bérreklamáció volt, jogos panasz. Munkalapjaik, amit magukkal hoztak, tarkállottak a számszaki, szorzási és egyéb hibáktól. Giliga Mihály a központban még azt is felpa- naszolta, hogy amikor az ő brigádja kubíkolt, 7-től 13 forintot kaptak 1 köbméter föld kitermeléséért, most egy másik brigádnak 32 forintot fizettek.

öt ember utazott és hagyta ott munkahelyét, az épülő új- íehé'rtói gimnáziumot. Az öt ember eljárása helytelen, mert brigádjaikat magukra hagyták, egy napra ők is kiestek a termelésből, ami minden bizonnyal zavart okoz az ütemrendszabályokat léptettük életbe.

Talán furcsán hangzik, de a torony tetején is lehet „tengeri” betegséget kapni. Nevetve mesélik az esetet, ami Szászha- lombattán történt. Kétszáz méter magas építményi készítettek. Már elérték a legmagasabb pontot, amikor heves szélvihar kerekedett. Ilyen nagy magasságban és erős szélben már észrevehető az épület kilengése. Bizony, még a ic-.gru- tinosabb munkások is tengert betegséget kaptak.

P. Szabó Ferenc a fiatalabb generáció tagja. Da már eljegyezte magát a szakmával.

— Amikor először toronyban jártam, a művezetőm az égre mutatott, ahol apró bárányfelhőket sodort a szél. Olyan érzésem volt, mintha a felhők állnának és a torony dőlne. Becsuktam a szemem, megkapaszkodtam és vártam a katasztrófát. Munkatársaim kicsattanó nevetése aztán meggyőzött, hogy nincs ok az aggodalomra. A munka nem könnyű, de a jó levegő, a gyönyörű kilátás mindenért kárpótol.

Túl a humoros történeteken az építkezés komoly megpróbáltatásokkal is jár.

— Télen sem pihenünk. _ veszi át a szót Armos Károly művezető. — Persze a hő- mérsékleti viszonyok itt mások, mint a földön. Ha lenn mínusz négy fok van, mi mínusz nyolc foiTos hidegben dolgozunk. Nem is beszélve arról, hogy a szél idefenn mennyivel erősebb. De minden esetben elvégeztük a reánk bízott munkát. Eddig sohsem volt panasz.

Nyírbátorban különösen lelkesen dolgoztak. Nemcsak azért, mert a megye legmagasabb épületéről van szó, hanem azért is, mert a munkások fele szabolcsi. Meg akarják mutatni, mit tudnak.

Irány Szombathely

Szerda jelentős nap volt a brigád életében. A csúszózsaluzással elérték az épület legmagasabb pontját. Ki lehet tűzni a májusfát, amely a háromnegyedéves munka utolsó napját jelképezi. Most már más vállalaton van a sor, hogy végleges formát adjon a raktárnak. És utána?

— Leszereljük a berendezést és irány az ország másik része. Szombathelyre megyünk* ahol egy hasonló jellegű muw ka kivitelezése vár ránk.

A Megyei Tervező Iroda elképzelése vasbetonba öntW csaknem teljesen készen van Még néhány hónap és átadhat ják rendeltetésének a tér ményr aktárt.

Bogár Ferea*

A mikor betelepedtem a kocsiba, rámnézíek. rövid szünetet tartottak. Várták, hogy elhelyezkedjem. Megtettem, amit vártak tőlem. Téli kabátomba túrtam a fejem. aludni próbáltam.

Folytatták a beszélgetést, ahol abbahagyták, s olyan őszintén, mintha ott se lennék.

— Húsvét másnapján elmentünk hozzájuk. Kovács Pistának volt már egy kicsi a fejében, mókásan azt mondja Dezső bácsinak: — Udvariót hoz unk a házhoz, öreg — és rám mutat.

Végigmér Dezső bácsi, jól megnéz, mintha először látna, pedig gyerekkortól ismer. Nevetve szólt, ne legyen olyan sértő, amit mond:

—Inkább követ hajítanék a lányom után...

— Hiába szelídítette nevetéssel, amit mondott. Igen rosszul esett, elgondolhatjátok.

— Hallottam az esetről — bólint az egyik legény. — Nem tudom mire vág úgy fel.

— Én se tudom — rántja meg a vállát a fiatalember.

terv tartásában. Mi történne akkor, ha egy-egy szorzási hibáért minden ember a központba futna?

Az öt ember megérti, nem lenne helyes, ha mindenki reklamációjával a legfőbb vezetőt keresné meg, de... és ez a „de” a mérvadó, ők előbb a munkahelyen, közvetlen feletteseiknél akartak reklamálni és szóba sem álltak velük, Ezért utaztak személyesen a központba, meg azért, mert „zúgtak” a brigádtagok.

Az ÉM Vállalatnál probléma a munkaerő-ellátottság, ebből következően a létesítmények határidős felépítése. Nagyon élesen vetődött fel a decemberi vezetőségválasztó párttaggyűlésen: „Miért nem mennek az építőiparba dolgozni az emberek Szabolcsban, és miért mennek szívesen Borsodba?”

Az öt ember szerdai utazása, úgy gondoljuk, ha nem is teljes egészében, de választ ad a decemberi, kérdésekre.

Seres

is várják az alkalmas időt 135 hold palántázására.

Azért mégsem minden csendes. A tavaszi fejtrágyázást a kalászosokban másodjára végzik, jut munkaerő más munkákra is mint amilyen például a tuskóásás, gyűjtik a hulladékot füstöléshez a gyümölcsösbe az esetleges fagyok ellen.

Szoc a>ista brigádzászló alatt

A versenykezdeményező közös gazdaság eredményesen zárta az első szakaszt. A Ságvári Tsz tagjai nemcsak úgy készülnek május 1-re, bogy tavaszi vetni valójuk addig semmi nem marad. A több éves szokásnak megfelelően készülnek a munka ünnepére. Elmondták, nem titok, hogy a szocialista címet az ismételten és az először elnyert brigádoknak a

májusi ünnepen adják át a jelvényeket, okleveleket, a mintegy 20 000 forint jutáimat. És emellett a tsz pártós gazdasági vezetői, ked . es meglepetésként minden brigádnak egy-egy zászlót adományoz: hadd legyen ott munkahelyeiken, hadd lássa mindenki; ők szocialista brigádtagok! És még egy másik meglepetés: a május 1-i ünnepi felvonuláson a nyolc brigád egy nagy. közös, szocialista brigádzászló alatt halad majd.

A verseny éltető elemévé vált közösségi munkánknak — mondja a párttitkár. — Bízunk a sikerekben, mert a tagok is bíznak önmagukban. Ezt a bizalmukat igyekszünk még a legapróbbnak látszó figyelmességgel is fokozni. Amit vállaltunk valameny- nyiünknek — egyenként és összesen — kell elvégezni.

Samu András

Tizenegy létra, 128 létrafok. Ezeken juthat fel az ember a megye legmagasabb épületének tetejére.

■— Én még sohasem számoltam meg — mosolyog Armos Károly, a Nyírbátorban épülő extraháló torony művezetője.

— Pedig hányszor megjártam. Rendszerint úgy szökött lenni, ha feljövök, lenn keresnek valamiért, s ha lemegyek, akkor a tetőn kell segíteni. A szívem bírja, de a lábaim erősen érzik.

,Tengeri“ betegség a toronyban

A negyvennyolc fős brigád törzse 11 éve dolgozik együtt. Bejárták szinte az egész országot. A szászhalombattai erőmű, a tokaji tv-torony, a kecskeméti, győri, nyíregyházi vízr torony jelzi munkájuknak egy- egy állomását. Valamennyien a magasság emberei. Csak itt érzik jól magukat. Macska- ügyeséggel mozognak a negyven méteres mélység felett.

— Megszoktuk — mondja Alvári Mihály vasbetonszerelő.

— Igaz, körültekintőbben kell dolgozni, mint a földön, mert itt valóban igaz az a közmondás: minél magasabban van az ember, annál nagyobbat esik. Persze esésről szó sem lehet, hiszen a legnagyobb fokú óvó

„Folt az életemen.,.“

— Azon gondolkoztam, most mit csináljak, fordítsak hátat a cimboráknak? Nem tettem. Leültem az asztalhoz, de hiába kínált Magdus, aztán az öreg is, úgy álltam fel, semmihez nem nyúltam. Mondjátok meg, ismertek, nem vagyok én becsületes ember? Soha senkitől egy szalmaszálat el nem vittem, verekedni se verekedtem. Egyszer-két- szer berúgtam, amíg legény voltam •— más tízszer annyit ivott. Hát, akkor mi baja van velem?

— Tudod te azt, Géza, mit kérded? — mondja szánakozva az egyik utas.

Kilestem a nagykabát mögül, hadd nézzük azt a Gézát. Szép szál legény. Tenyerét a térdén pihenteti, s csendes tűnődéssel mered maga elé.

— Tudom, — mondja, nehéz sóhajjal — persze hogy tudom — folt van az életemen.

Folt? kérdem magamtól, s egyből felébred kíváncsiságom. Nem bújok ki a kabát mögül

— még majd meggondolná

is, hogy udvarolni akartam a Küvácsék Bözsijének. Aztán visszahallottam, hogy Pista — pedig együtt cimboráskodtunk — azt mondta a húgának, hogy olyan legényhez akarsz menni, aki nem tudja majd bemutatni neked az apósod meg az anyósod? Azért is határoztam el magam, hogy másün- nen hozok asszonyt.

— Hát jó messziről hoztad, az biztos — mondta valaki.

— A dunántúli lányok se rosszabbak az ittenieknél: El-j jött, pedig katonaruhában kér-' tem meg a kezét, meg azt isi elmondtam neki, hogy lelenc I vagyok. Fütyült az egészre.: Szeretjük egymást, az a fon-! tos. Milyen , fiam van már! j Vasgyúró. Már csak úgy sza-j lad hozzám. Már ismeri még a lépésemet is. Apuka, apuka!

— Csak azt ne mondd! már, hogy a kocsmába is elugrik neked cigarettáért — ka- jánkodott Józsi.

— Még csak másfél esztendős — Géza hangja csupa szeretet volt. Néztem a kabát mögül, néztem az arcát, a büszkeségtől ragyogó apaarcot. Az öröm napja sütött ki rajta — foltot nem láttam ezen az örömöt sugárzó arcon, csak tiszta, simogató apai jóságot.

Gulyás Mihály

azt a nótát fújod, mint más. Hát mért fattyú az a gyerek? Van anyja, ha meg anyja van, apjának is lenni kell.

— De nem törvényes, tehát fattyú — nevetett megint Józsi.

— Sosem változik meg már a világ _ bólogatott Géza. — Még csali hároméves az a gyerek, és már egy egész családnak szégyenkezni kell miatta. Ha felcseperedik, minden az ő fejére hull. Szegény gyerek. Az lesz a sorsa, ami az enyém, mindig akad majd, aki a szemébe mondja: te fattyú.

— Én bizony nem fogom — próbálta helyre ütni a csorbát Józsi.

— Dehogy nem — erőskö- dött Géza — máris kezded. Mondd csak, mit szólsz majd, ha egyszer beállít hozzátok húsvétkor öntözködni és bejelenti, hogy udvarolni akar a lányodnak?

Józsi gondolkodott kicsit, majd mosolyogva válaszolt:

— Nem fogsz meg, Gézukám — nekem aztán igazán mindegy, ki volt áz apja, volt-e egyáltalán apja, csak rendes ember legyen. Azt elvárom, hogy rendes ember legyen.

— Csak most mondod — legyintett Géza. — Fiatalon az ember másképp beszél, egészen másképp. Tudod magad

magát, ha látja, hogy figyelem beszédét, és sose tudhatom meg, milyen folt éktelenkedik az életén. Furcsa folt lehet, annyi biztos. Nem lopott, ve- rekedős se volt, ha ivott is, mások még többet harangoztak a pohárral. Hát akkor mi baja vele a világnak, az a bizonyos Dezső bácsi mért nem vette volna szívesen, ha komoly udvarlószándékkal kerülgeti a lányát?

__ Már katona voltam,

amikor hallottam a Magdus esetét. Nem örültem neki, pedig azt mondják, hogy legszebb öröm a káröröm.

— Ne félj, most már cukorral csalogatna az öreg is, hogy a fattyú unokájának nevet adj — nevetett az előbbi.

Géza elkomorodott, a szólóra vetette tekintetét:

— Liátod, Józsi — mondta csendes mélabúval — le is csak olyan vagy, mint a többi,

— Miért? — hökkent meg a Józsinak nevezett fiatalember.

— Miért, miért?! — emelte meg a hangját Géza. — Ugyan-