Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
Beszélgetés Mihail Vasziljevics Turcsainov altábornaggyal, a szabolcs-szatmári hadműveleteket irányító, felszabadító szovjet hadsereg egyik hős parancsnokával Mihail Vasziljevics Turcsainov a szovjet hadsereg altábornagya. A II. világháborúban részi vett a magyarországi felszabadító hadműveletekben. A 2- Ukrán Front, Malinovsz- kij marsall főparancsnok irányítása alá tartozó, Pliev altábornagy gépesített lovashadosztály törzsparancsnoka volt. Nyíregyháza felszabadításában jelentős érdemei voltak a parancsnoksága alá tartozó doni kozák lovasok sikereinek. 1944- ben visszarendelték Moszkvába, majd később részt vett Budapest felszabadító harcaiban. Nehéz lenne a krónikás szerepét válüalni, hogy a történelem hűségének megfelelően emléket állítsunk a Tiszántúlt felszabadító szovjet hadsereg hős harcosainak, tisztjeinek, parancsnokainak. S, hogy mégis vállalkozhattam e megtisztelő feladatra, azt Mihail Vasziljevics Turcsainov altábornagy elvtársnak, a szabolcs- s utmári hadműveleteket irányító szovjet Hadsereg egyik hős parancsnokával való találkozásomnak és beszélgetésemnek köszönhetem. Határozott és egyszerű. Be- Ügetésünk minden mondata ú gyelmezetten sorakozik, s elevenedik fel a húsz év előt- l' történelem. Október 21-én kezdődött és október 23-án már napipa- re.ics jelentette: ....A 2. Ukrán Front „debrec£ i hadművelet” (Ez volt a ne e a tiszántúli hadművele- i el. íek. A szerk.) győzelmesen je jjeződött. A csapatok frontit! rése után 22 nap alatt az c-gi Tiszántúlt felszabadították. mindenütt elérték a Tiszát. Igj kb. 160 kilométeres szakaion pedig átkeltek rajta és a Dui a—Tisza között mintegy 90 ■cito méteres területen mély hídfőt hoztak létre...” — Ez a hatalmas hídfő lett, — jegyezte meg az altábornagy elvtárs — a Budapest be- kc-íiéséért meginduló hadműveletek kiinduló pontja. Felhívás a lakossághoz 1044 szeptember 26-án a szc jet hadsereg átlépte a ma- ‘y; —román határt és október l$d napjaiban megkezdte Maya ország felszabadításáért ív látott hadműveleteit. Az so lépése a hadsereg főpa- m 'snokának az volt, hogy fel- 4V; 5t intézett a felszabadított .éri etek lakosságához: ... \ V örös Hadsereg nem fió- l.‘i t jött Magyarországra, j ' a magyar nép fel- y. ..ója a német fasiszta 1 (./ól... PgyüUárziink veiéit magyar barátaink, harcato- t mindenben támogatni fog- ik... — E felhívás alapján cselezlek harcosaink, — mondja ui! jjainov elvtárs, — intéz- 10.ek parancsnokaink. Ahol a’: lehetett, messzemenő túri o.atást adtunk a hadművele- ik folytatása mellett a polgá- i 1 '.-.osságnak az új élet megd .. hoz. Húst, kenyeret, ifc rőt, a parasztságnak igaerőt iz'. ásítottunk. — Hogyan kezdődött a hadművelet első szakasza? — kérdés 1 rm az altábornagy elvtárstól. — Igen, talán az elején kell talált okmányok alapján értékes adatokhoz jutottak, amelyek nemcsak a lovasegység kitörését biztosították, hanem hozzájárultak a további szovjet hadműveletek sikeréhez is... — A hadosztály egyik ezrede Geraszkin alezredes, a Szovjetunió Hősének irányítása alatt tört be Debrecenbe... A város október 19-én felszabadult. Irány Nyíregyháza...! Feladat: kijutni a Tiszához, elvágni a német csapatokat, amelyek északon voltak, A tábornok vacsorája — A debreceni hadművelet, a Tiszántúl felszabadítása során, — folytatta Mihail Vaszií- jevics — sokszor oly hatásosan hajtották végre harcosaink feladataikat, oly gyorsan haladtunk előre, hogy az ellenség get még gondolataiban is sikerült megelőzni. Hajdúszoboszlót például oly gyorsan vettük birtokunkba, hogy megzavartuk egy' német tábornok vacsoráját. Amikor törzstisztjeinkkel az egyik házba bementünk, szépen terített asztal várt bennünket. Azaz nem éppen minket, mért előttünk néhány perccel még a német tisztek tanyája volt. A tábornok úr papharcokra emlékezik. Mosolyogva kérdezte: a leghosszabb szabolcsi falu meg van-e? S mindjárt hozzá is tette: Cjfe- hértó. — Ez a község sokáig emlékezetes marad számomra. Nemcsak jazért, mert ez az egy község hosszabbnak bizonyult három szabolcsi községnél is, hanem azért, mert nem várt áldozatot követelt 'katonáink közül. A bevonuló egységekre egy- egy házbói váratlan lövések dördültek. Bosszantott bennünket ez a fogadtatás, de azzal is tisztában voltunk, hogy nem egyszerű emberek követték el. Egy idősebb parasztember megkeresett s pontosan megmutatta, hogy melyek azok a házak, ahonnan a lövések eldördültek. A bujkáló fasiszta elemeket így sikerült ártalmatlanná tenni. Sajnos elfelejtettem akkor megkérdezni ennek a derék parasztembernek a nevét, aki;e ma is hálás szívvel gondolok. séget okozott, — emlékezik vissza Turcsainov altábornagy elvtárs. — A németek nagy erőket vonultattak fel. Ebben a térségben zajlott le ugyanis a fasiszták utolsó próbálkozása^ hogy a Tiszántúlon megakadályozzák a Vörös Hadsereg elő- nyomulását, hogy Debrecen * Hajdúhadház és Nagy káli 6 térségében bekerített hadosztályaikat a gyűrűből kiszabadítsák. — A városba felvonuló fa- síszta erők ellentámadásait sikerrel verték vissza a gépesített lovashadosztály alakulatai. A parancsnokság azonban úgy rendelkezett, hogy az október 21-én délután, a városba bevonuló Vörös Hadsereg csapatai vonuljanak vissza, rendezzék soraikat. Az egy hétig tartó harcok alatt az ellenség próbálkozásai kudarcba fulladták. Október 28-án a Vörös Hadsereg csapatai elérték Rakamaz- nál a Tisza vonalát, október 31-én pedig Nyíregyháza ii véglegesen’felszabadult... — A városba bevonuló ' csapataink romokban találták a dohánygyárat, a vasútállomást, a felrobbantott villanytelcpet, lángokban állt a terményeak- tárv Ez a vandál pusztítás maradt örökségül a német fasisztáktól... — Parancsnokságunk látva a város nehéz helyzetét, azonnal intézkedett. Ä közellátás biztosításához 30 ezer liter étolajat, több vagon lisztet, húst, cukrot és kenyeret adott. Az ostrom miatt félbeszakadt mezőgazdasági munkák folytatásához vetőmagot és igaerot bizAkik „nyelvet46 fogíak Nehéz harcok Ny íregj hazaéri — A 2. Ukrán Front . balszárnyán harcoló Pliev altábornagy október 20-án napiparancsban már a negyvenedik község felszabadítását jelentette. így minden erőt a gépesített lovashadosztály is Nyíregyháza— Rakámaz—1Tokaj felszabadítására összpontosíthatta. — Nyíregyháza megközelítése erős harcokat, sok vesztetositott... Feledhetetlen katonák, találkozások rikás csirkét készíttetett magának. Ideje azonban már nem volt el fogyasztásához! A házigazda elnézést kért, s felajánlotta az elkészült ételt. Megköszöntük, de persze nem fogadtuk el. Jó étvágyat kívántunk a magyar házigazdának és rövid pihenőre tértünk,.. A leghosszabb falu Kitűnő emlékező tehetségre vall, ahogyan az altábornagy elvtárs, a húsz évvel ezelőtti /dS 345 április. Tavasz volt. A Nyírségben, a szatmári Ä B tájakon virágba borultak a fák. Mint azóta minden tavaszon, a húsz év előttin a lombok csupa zöldjébe vm tűzpiros színek keveredtek: a szabadság vörös zász- lai lengtek falvaink és városaink felett, az ablakokban, iskolákban, kirakatokban plrosló szalagok. Tavasz és szabadság... Ám nemcsak a zászlók, piroslottak még hazánk vérző sebei is. Mégis gyönyörű tavasz volt, nagyot lélegzett minden — de legnagyobbat a pince-színű ember. A természet virult, csak a romok és a roncsok ásítoztak füstös-feketén. De napfényre jöttek közülük a fakó arcú emberek, férfiak, asz- szonyok, gyerekek — testvéri fegyverek, vattamellénnyes katonák tárták ki előttük az ólet kapuját. A horogkéresztes szenny mérges gőze még a levegőben úszott, a lőporfüstöt még nem is szórta szét a tavaszi szél, de a háború múlttá válásának boldog pillanatai voltak. Húsz esztendeje történt... 22 nap, amely megváltoztatta a Tiszántúli tüzérség előkészítését, a hadműveletek felderítését. Elek, Kétegyháza, Békéscsaba, Me- zőberény, Karcag irányában szinte ellenállás nélkül haladtunk előre. Ugyanis a német vezérkart meglepte nem várt hadműveleteink sikere, több irányú ellentámadásunk s így a fasiszta csapatok fejveszetten menekültek előlünk. — A harcok egyik előestéjén a szolgálatos őrmester jelentést tett, hogy egy magyar katona szerelne velem beszélni. Magamhoz kérettem. — Zdrávsztvujtye, taváris kamangyír! — Jóleső érzéssel hallgattam orosz nyelvű köszöntését. Hellyel kínáltam. A katona azonban nem ült le, jelezte, hogy rangom iránti tisztelete nem engedi. Elcsodálkoztam, de megértettem... Elmondta, hogy Gyula körzetében nagy német helyőrség van összevonva, majd néhány hasznos számadatot közölt velem. A beszélgetés végén barátokként váltunk el, a magyar közlegény és katonatársai... Turcsainov altábornagy elvtárs cigarettára gyújtott. Jegyzeteimre néztem, amelyen sokasodtak a sorok, a felszabadulás harcainak történetével. — A határ átlépése után, erőltetett menetben napi 60— 70 kilométert tettek meg harcosaink. Menetoszlopunk méltónak bizonyult a Kubáni Vo: rös Zászló Kend viselésére. A mi hadosztályunk keletről , megkerülte Békéscsabát és Me- ; zőberényt, Körösladány irányában gyorsan folytatta elő• nyomulását. Néhány nap alatt Hajdúszoboszló alá értünk, el• vágtuk a Budapest felé vezető • 4-es műúton a németek vissza■ vonulásának lehetőségeit... : így értünk Debrecen alá, ahol ■ igen erős ellenállásba ütköztek csapataink, — Előőrseink október 13-án a : debreceni fűtőház és a homok- - kerti óvoda övezetben kezdtek l harcol, a németekkel... kezdenünk —, válaszolt — majd így folytatta: — A határ átlépése után a 2., a 3., és a 4. Ukrán Front a hadműveletek első szakaszát együttesen vívta meg. A 2. ukrán hadsereg főparancsnoka, Malinovszkij marsall, a 3. ukrán hadsereg főparancsnoka, Tolbuchin marsall csapatainak nagy feladatot kellett megoldanak. Én csupán a 2. Ukrán Front szerepéről beszélek, hiszen annak egyik parancsnokaként vettem részt a tiszántúli felszabadító harcokban. A front balszárnyán harcoló csapatoknak kellett a főcsapást mérniök Budapest irányában. A jobb szárny feladata az volt, hogy egy Debrecen felé mért csapással szétverje a Tiszától keletre védekező német fasiszta haderőt. — A 2. Ukrán Fronthoz tartozott Pliev altábornagy parancsnoksága alatt, az első gépesített lovas hadosztály. Ennek a hadosztálynak törzsfőnökeként vettem részt á harcokban- Hadosztályunk a magyar—román határ átlépése után, t-» ez Gyula körzetében történt — eredményesen hajtotta végre a ban indultak ej az ellenséges állások felé. Útjukban mindent alaposan megfigyőltek, feljegyeztek. A német állásokhoz közeledve parasztházakat találtak. A felderitők a szélső Mihail Vasziljevics emlékezetes történetet mond: — Az egyik lovasegység a harc hevében az ellenség gyűrűjébe került. Három napon át keményen küzdöttek és elszántan tartották mggukat. Helyzetük kilátástalan volt. Nem ismerték az ellenség erejét, csak a maguk leleményességére és bátorságára voltak utalva. — A parancsnok elhatározta, hogy kitör a gyűrűből és egyesül a főerőkkel. Tervének kidolgozásához azonban adatokra volt szükség, ismernie kellett az ellenség erejét, szervezettségét. Ezért magához rendelte Szemípn Isonov gárdaszakasz- vezetőt és kiadta a parancsot, hogy negyedmagával induljon felderítésre, szerezzen „nyelvet’’, akitől a gyűrű gyenge pontjaira vonatkozó adatokat megtudhatják.-- Isonov és társai hajnalházat körülfogták, egyik társuk kint maradt biztosításra, a többiek bementek- Ebben a házban egy idős házaspár lakott. Az ember készségesen adott felvilágosítást- Megtudták, hogy közvetlen szomszédságukban német tisztek tanyáznak. Megköszönték a felvilágosítást, majd házon kívül gyors tanácskozást tartottak— A megjelölt épületet hangtalanul megközelítették, majd Isonov harmadmagával betört a házba. A három német tisztet és a két katonát, mielőtt még ellenállásra gondolhatott volna, máris megkötözték... A bátor felderítők vállalkozása eredménnyel járt. A német tisztek vallomásai, a náluk 1 965 április. Tavasz van. Zászlódíszbe öltöztek a városok, a falvak. A szabadságot köszöntjük, új életünk beérett gyümölcsét, a szocializmust. És a testvéri szovjet népet; azokat, akik kibontották hazánk fölött a szabadság örök zászlaját. DKAGOS GYULA rét feladatokat .vázolta előttünk. Visszaemlékezéseiben megállt. Magáról nem akart szólni. Katonaember. j929 óta teljesít katonai szolgálatot. Sok harc, álhatatos küzdelem jellemzi életútját. 1907-ben az Uraiban született. Szegény parasztcsalád gyermeke. A hadseregben a szolgálatát mint közlegény kezdte. A II világháborúban ezredesi rangban volt. Frunze Akadémiát végzett. A hadseregben eltöltött szolgálati ideje alatt kiváló magatartásáért Lenin-rendjellel tüntették ki. Négy esetben kapta meg a Vörös Zászló rendet és ugyancsak négyszer tüntették ki a Vörös Csillag Érdemrenddel. Számos kitüntetései között megtaláljuk a Nagy Honvéd» Háború I. fokozatát, a Kutuzov Érdemrend II. fokozatát... — Magamról csak annyit,, — mondta csendesen, — hogy a szovjet hazát szolgálom..Kértem az altábornagy elvtársat, hogy magáról beszéljen. Rámnézett, s mint aki nem értette pontosan a kérdést beszélni , kezdett, de nem magáról, hanem harcosairól, tisztjeiről, parancsnokairól. — Nagyon szerettem Szmir- nov őrnagyot, igazi katona volt, nem ismert félelmet, s nagy szerepe volt Nyíregyháza felszabadításában. Szeretettel gondolok az elesett harcosaimra: Zartur mesterlövészre, Mi- hajlovszki és Tockij harcosokra, akik példásan teljeeítették parancsnokaik utasításait. Feledhetetlen lesz számomra a találkozás Malinovszkij marsall főparancsnokkal és Timo- senko marsallal, akik a parancsnoki értekezletünkön megjelentek. Malinovszkij marsall köszönetét fejezte ki a gépesített lovashadosztálynak a nyírségi harcokban való helytállásáért, majd a további konk-i
