Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-04 / 80. szám

Kiosztották az 1965. évi fliiamí- és Kossuth­A magyar forradalmi mun­kás—paraszt kormány a szo­cialista társadalmi rend épí­téséért folyó tevékenység so­rán elért nagy jelentőségű tu­dományos termelési, gyógyítá­si, pedagógiai eredmények el­ismeréséül az íllami-díj i fokozatával tünteti ki SÄVOLT PÄL Kossuth-dí- jast, az Ut-vasúttervező Vál­lalat szakág főmérnökét, a hídiroda vezetőjét Magyaror­szág első kábelhídjának, az Erzsébet-hídnak tervezéséért, DR. DUMBOVICH BORIST, a Gyógyszerkutató Intézet tu­dományos osztályvezetőjét; DK, BORST JÓZSEFET, az orvostudományok kandidátu­sát, a Gyógyszerkutató Intézet tudományos osztályvezetőjét; DR, TOLDY LAJOST, a ké­miai tudományok kandidátu­sát, a Gyógyszerkutató Intézet tudományos fómunkatársát; az idegrendszerre ható gyógysze­rek új irányzatú hazai kuta­tásában elért eredményekért (megosztott díj); DR. ZAMBÖ JÁNOS Kos- süth-díjas egyetemi tanárt, az MTA levelező tagját, a Mis­kolci Nehézipari Műszaki Egyetem rektorát, a „Bányá­szati telepítések analitikája" című könyvében összefoglalt tudományos munkásságáért. NßHAI DR. SZTRÖKAY PÁLT, a műszaki tudományok doktorát, a GANZ Villamos- sági Művek volt okleveles gé­pészmérnökét, a vasúti és közúti villamosvontatás terü­letén kifejtett munkásságáért; Az Állami-díj 2. fokozatával tünteti ki BA.1XAY LÁSZLÓ okleveles építészmérnököt, az ÉM Ipari és Mezőgazdasági Tervező Vállalata osztályvezetőjét; GNÄDIG MIKLÓS Kossuth- díjas okleveles mérnököt, az ÉM Ipari és Mezőgazdasági Tervező Vállalata osztályveze­tőjét; OROLIN ANDRÁST, az ÉM Ipari és Mezőgazdasági Ter­vező Vállalata okleveles gé­pészmérnökét; KOVÁCS LAJOST, az ÉM 31. sz. Állami Építőipari Vál­lalat főépítés vezetőjét; KIRÁLY JÁNOST, az ÉM. 31. sz. Állami Építőipari Vál- -alat vasbetonszerelő brigád- vezetőjét a Tiszai Vegyikom- binát épületeinek egységes és ‘ipizált szerkezeti megoldá­sáért és kivitelezéséért (meg­osztott díj); GENCSI PÁLT, az Erőmű Beruházási Vállalat főmérnö­két a magyar erőműrendszer erőműveinek létesítése terén Mfejtett, több évtizedes tevé­kenységéért; SZÁDAT REZSŐT, a Láng Gépgyár főkonstruk' őrét a ha- zai turbinagyártás kifejlesztő­ben, elsősorban az 50 mW-os •írbina megtervezésével elért eredményeiért, elméleti és pedagógiai munkásságáért; DB. FENYVES ERVIN egye­temi tanárt, a fizikai tuaomá- nvok doktorát, a Dubnái gyesi tett Atomkutató Intézet azgalóhelyett^sét, a kozmt- -ijs sugárzás területén vég­zet egy évtizedet meghaladó munkássága eredményeiért; DR GÁSPÁR REZSŐT, a fizikai tudományok doktorát, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanszékve­zető egyetemi tanárát, a kvan- tumkémia területén elért ered­ményeiért; OR. RADNÖT MAGDA egye­temi tanárt, az MTA levelező tagját, a Budapesti Orvostu­dományi Egyetem I. Sz. _ _ sze­mésze ti klinika igazgatóját, a szemészeti pathológia és en- docrirológia területén elért eredményeiért; DR. SÍK ENDRÉT, a törté­nelemtudományok doktorát a Fekete Afrika története” cí­mű könyvéért; DR. TURÁNYI ISTVÁNT, a műszaki tudományok dokto­rát, az Építőipari és Közleke­dési Műszaki Egyetem tan- saékvesető egyetemi tanárát, a közlekedés üzemtana ma­gyarországi tudományos meg­alapozásával elért eredmé­nyeiért, a forgalomtervezés és irányítás gépesítése terén ki­fejtett munkásságáért; Az illami-díj 2. fokozatával tünteti ki BÍRTA ALAJOST, a Borsodi Vegyi Kombinát főművezető­jét; GROSSZ KÁROLYT, a Péti Nitrogénművek főművezetőjét KORÁNYI RÓBERTÉT, a Budapesti Vegyipari Gépgyár gépészmérnökét Dr. NOSZKAY AURÉLT, az orvostudományok doktorát, a János Kórház osztályvezető főorvosát Dr. GÁBOR LÁSZLÓT, a műszaki tudományok dokto­rát, az Építőipari és Közle­kedési Műszaki Egyetem tan­székvezető egyetemi tanárát, az épületszerkezettan magyar- országi tudományos megalapo­zásáért és az „Épületszerkezet­tan” című művéért. CZAPÁRY LÁSZLÓ, mező- gazdasági mérnököt, az Ál­lattenyésztési Kutató Intézet Tengelici Kísérleti Gazdasága vezetőjét, a vezetése alatt álló gazdaság 1956 óta elért kiváló gazdasági eredményeiért; KUNKÉI PÉTERT, a Haj­dúszoboszlói Állami Gazdaság komba jnosát, SZABÓ MÁTYÁST, a bo­ly! „Kossuth” Termelőszövet­kezet elnökét, FLESKONICS ANTALT, a bólyi „Kossu'h" Termelőszö­vetkezet párttitkárát, VARJAS GYULÁT, a szé­kesfehérvári „Szabad É'et” Termelőszövetkezet elnökét; KIRÁLY GYULÁT, a szé­kesfehérvári „Szabad Élet” Termelőszövetkezet íőagronó- musát, LÉVAI LÁSZLÓT, a Kelet­bükki Állami Erdőgazdaság kompi ex fakitermelő brigád­W7ptnípt* KERÉKGYÁRTÓ ISTVÁNT, a Keletbükki Állami Erdőgaz­daság fakitermelő segédmun­kását; KOVÁCS JÓZSEFET, a Ke­letbükki Állami Erdőgazdaság fogatosát; LÓRIN CZ JÁNOST, a Ke­letbükki Állami Erdőgazdaság motorfűrészxezelő szakmunká­sát; MARGIT A1 LÁSZLÓT, a Keletbükki Állami Erdőgazda­ság fakitermelő segédmunká­sát, KALLÓ ISTVÁNT, a Lenin Kohászati Müvek brigádvezető hengerészét; KOVÁCS LÁSZLÓT, a Kon­zervipari Tröszt vezérigazgató­ját, , I A Martfűi Tisza Cipőgyár ! „Petőfi Sándor” szocia.ista! brigádját: GONDA ANDRÁS, brigád­vezetőt; DRÁVUCZ PETER, cipoipa- rj szakmunkást; ERDŐS 1STVÁNNÉ, cipőipa­ri szakmunkást; FEKETE PIROSKA, cipőipa­ri szakmunkást; KOSA ISTVÁN, cipőipari i szakmunkást; SÁRAI FERENCNÉ, cipő­ipari szakmunkást MÁTRAI ISTVÁNT, az OVF Dunai és Tiszai Vízi Nagylétesítményeket Beruházó Vállalat igazgatóhelyettes fő­mérnökét, a Tisza-völgy átfo­gó vízgazdálkodási fejlesztési terveinek kidolgozásáért; SZABÓ GÁBORT, a Buda­pesti Húsipari Vállalat bri­gádvezető szakmunkását, PÉTERVÁRI JÓZSEFET, a Dorogi Szénbányászati Tröszt borókási bányaüzeme csapat­vezető vájárát; PUTZ JÁNOST, a Dorogi Szénbányászata Tröszt boró- ltási bányaüzem harmadveaető vájárát, 1 SZAX JÁNOST, a Dorogi j Szénbányászati Tröszt boróká-j si bányaüzeme harmadvezető : vájárát, BÉKÉS FERENCET, a I bonyhádi járás tanulmányi j fel ügye'újét TOMPA ADÄMOT, a Ma- i gyarbánhegyesi Általános le- kola tanítóját A magyar forradalmi mun ! kas—paraszt kormány a szo­cialista társadalmi rend épí­téséért folyó tevékenység so­rán elért kiemelkedő kulturá­lis és művészeti eredmények, valamint a művészetekkel ösz- szefiiggő tudományos-szervező tevékenység elismeréséül a Kossuth-dij L fokozatával tünteti ki FERENCZY BÉNI Kossuth- díjas szobrászművészt, a Ma­gyar Népköztársaság kiváló művészét egész életművéért, különösen a legutóbbi időben kifejtett munkásságáért; PÁTZAY PÁL Kossuth-di- jas szobrászművészt, a Ma­gyar Népköztársaság kiváló művészét, a Képzőművészeti Főiskola tanárát, egész élet­művéért, a Budapesten felál­lított Lenin szobráért; FISCHER ANNIE Kossuth- díjas zongoraművészt, a Ma­gyar Népköztársaság kiváló művészét, az elmúlt években itthon és külföldön nyújtott művészi teljesítményeiért; NÁD ÁSD Y KALMAN Kos- suth-díjast, a Magyar Népköz- társaság kiváló művészét, a Magyar Állami Opei’anáz igazgatóját, a Színház- és Filmművészeti Főiskola fő­igazgatóját, az operakultúra fejlesztésében végzett munká­jáért és a Színház- és Film- művészeti Főiskolán kifejtett pedagógiai tevékenységéért; SZABOLCSI BENCE Kos­suth-díjas akadémikust, a Zeneművészeti Főiskola taná­rát, a magyar és nemzetközi zenetudományban elért ered­ményeiért, valamint pedagó­giai tevékenységéért; KASSÁK LAJOS írót, iro­dalmi munkásságáért, különö­sen az utóbbi években meg­jelent lírai és prózai mű­veiért: PÁGER ANTALT, a Magyar Népköztársaság kiváló művé­szét a színházi és filmszere­peiért, különösen a „Pacsir­ta” és a „Húsz óra” című filmekben nyújtott alakítá­saiért; A líossuth-díj 2. fokozatával tünteti ki * GARAI GÁBOR József At- tila-díjas költőt, műfordítót, közéleti költészetéért, a szo­cialista magyar irodalom te­rén végzett tevékenységéért; VÁCI MIHÁLY József At- tila-díjas költőt, az Uj Írás szerkesztőjét, közéleti költé­szetéért, a szocialista magyar irodalom terén végzett tevé­kenységéért; ILOSFÄLVY RÓBERT Liszt­díjast, a Magyar Állami Ope­raház énekesét, hazai és kül­földi művészi tevékenységéért; 4 Kossuth-díj 3. fokozatával tünteti ki ÁDÁM OTTÓ Jászai Marf- dijast, a Madách Színház fő­rendezőjét, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán ki­fejtett pedagógiai munká­jáért, színházi rendezői tevé­kenységéért, különösen Brecht: „Kaukázusi krétakör” és Gor­kij: „Kispolgárok” című szín­darabok rendezéséért; HAVAS FERENC Liszt-dí­jas balettművészt; OROSZ ADÉL Liszt-díjas balettművészt; RÓNA VIKTOR Liszt-díjas balettművészt, az operaházi balett-repertoár vezető sze­repeiből elért hazai és kül­földi sikereikért (megosztott díj); LUKÁCS PÁL brácsamű­vészt, a Magyar Népköztársa­ság érdemes művészét, a Ze­neművészeti Főiskola tanárát, hangversenyein nyújtott mű­vészi teljesítményeiért, vala­mint a zeneművészeti főis­kolán kifejtett pedagógiai munkásságáért. KAZIMIR KÁROLY Jászai Mari-díjast, a Thália Színház főrendezőjét, a Thália Szín­házban a szocialista színház­kultúra gazdagításában végzett eredményes munkájáért; KERES EMIL Jászai Mari- díjas előadóművészt, a Thália Színház igazgatóját, a szín­ház ' igazgatójaként a szocia­lista színházkultúra gazdagí­tásában végzett eredményes munkájáért; A magyar forradalmi mun­kás—paraszt kormány a szo­cialista kultúra fejlesztése te­rén szerzett kimagasló érde­mek elismeréséül t IMagvar Népköztársaság • r t Z művészé címmel tünteti ki DOMINO VSAK Y ENDRE Kossuth-díjas festőművészt, a Magyar Népköztársaság érde­mes művészét, a Magyar Képzőművészek Szőve. sége el­nökét, művészi munkásságáért és a Képzőművészeti Főisko­lán kifejtett tevékenységéért; KMETTY JÁNOS Kossuth- díjas festőművészt, a Magyar Népköztársaság érdemes mű­vészét, a Képzőművészeti Fő­iskola tanárát művészi mun­kásságáért és művésznevelő tevékenységéért; FÄBRY ZOLTÁN Kossuth- díjas filmrendezőt, a Magyar Népköztársaság érdemes mű­vészét, a magyar játékfilm­művészet terén végzett mun­kásságáért; KELETI MARTON Kossuth- díjas filmrendezőt, a Magyar , Népköztársaság érdemes mű­vészét, a magyar játékfilm- művészet terén végzett mun- t * FÜLÖP ZOLTÁN Kossuth- díjast, a Magyar Népköztársa­ság érdemes művészét, a Ma­gyar Állami Operaház szceni­kai vezetőjét, a magyar szín­padművészet terén kifejtett munkásságáért: VÁSÁRHELYI ZOLTÁN Kossuth-díjast, a Magyar Nép- köztársaság érdemes művé­szét, a Zeneművészeti Főisko­la tanárát, a magyar Kórus- kultúra terén kifejtett mun­kásságáért; Mindig közel az emberekhez.. Beszélgetés a Kossuth-díjjal kitüntetett Váci Mihállyal 1924 december 24-én, kará­csony viiiáján született. A Váci családban sűrűn volt gyermekáldás, de a hétből csak Mihály maradt, meg és András, a többit hamar el­vitte a szegénység. Nyíregy­házán, az Ökisteleki szőlőben laktak ekkor. Apja vasúti pályamunka,s volt, majd fé­kező, s miután megrokkant sorompóőr, azután ruhatáros. — Hároméves voltam, amikor beköltöztünk a vá­rosba. Szerencsém volt. Jó iskolába, jó tanítókhoz ke­rültem. Mindig mondták apámnak, engedjen engem tovább, legyen belőlem taní­tó. A képzőben ismertein meg a nemrég elhunyt Kiss La­jost, a nagynevű néprajzost, akkoriban a megyei Jósa András Múzeum igazgatóját. Nagy hatással volt rám az idős tudós. Egyre gyakrab­ban kereste fel a tanítójelölt s mindig könyvvel a hóna alatt tért tőle vissza. Móricz Zsigmond és a néprajz vall az... — Móricz Zeigmond es a néprajz, ez a kettő volt, amit már életem kezdetén meg­szerettem. Festőművész, író, vagy tanár akartam lenni. De sokáig nem tudtam választa­ni, így mind a hármat csi­náltam egyszerre: rajzoltam, olvastam, írtam is és készül­tem a tanítói pályára. Ami­kor 1943-ban végeztem a képzőben, több pénz nem volt a tanuláshoz, „Menj ta­nítani' és gyújts magadnak" mondta az apám. Soha nem felejtem él az első utamat a Manda bokorba, ahová ke­rültem. Lőjek András bácsi vitt a taligáján. Az életről, a tanulás értelméről beszélget­tünk. Vagy inkább az értel­metlenségéről. Még ma is a fülemben vannak a monda­tai — most írom meg őket. — Szomorú, magányos em­berként éltem ott. 19 éves voltain, és súlyos vesebeteg. Az orvos diétát írt ki, a fel- szabadulás első három évé­ben háromszor is operáltak. Egy évbői kilenc hónapot töl­töttem az ágyban, betegen. Tálán e miatt is fordultam a könyvekhez, az irodalomhoz. A diétázás huszonnégy éves korára újabb súlyos beteg­séget hozott. — Mikor megtudtam, hogy tbc-s lettem, három napig sírtam. Egy érig' újra a szanatóri­um. 1948 tavaszán már nem bírta a tétlenséget. Munkát kért és kapott a tankerületi főigazgatóságon, később a ker­tészeti iskola kollégiumában, aztán a megye kollégiumainak felügyelője lett. — Romantikus idők, roman, tikus feladatok voltak — em­lékezik. Államosítottuk a kálvineumot, az angolkis­asszonyok iskoláját és a kis- várdai egyházi. iskolát, szak- érettségis kollégiumot ren­deztünk be a helyén. Már nem ismertem az egy évvel azelőtti magamra. A fiatalok között váltam meg végképp a hailálf élelemtől. És akkor, 1948-ban beléptem a pártba. Ezerkilencszázötven. Buda­pest, Közoktatásügyi Minisz­térium, egyetemi főosztály. Jómaga csak ezután iratkozott be az egyetemre. Nappal mun­ka, este irodalom, s éjszaka tanulás. Három év múlva ki­újult a betegsége, újabb egy évi fekvés’ a szanatóriumban. Ott már sok verset írt. Kigyó­gyult, átkérte magát a Tan- könyki adóhoz, magyar iroda­lom tankönyveket szerkesz­teni, — Ott ismertem meg fele­ségemet, aki irodalomtörté­nész: Neki mutattam még elő­ször a versöhnet. Biztatott, küldjük ei Illyés Gyulához, Féltem, hogy kinevetnek. Ily- lyés Gyula válasza az volt, hogy 1955-ben egyszerre ti­zenkét versemet közölte az Üj Hang. A Magvető szerző­dést küldött, s hamarosan megjelent az első kötetem, az Ereszalja. József Attila-dijat kaptam érte. Tovább? Nappal kiadó, este egyetem, éjjel versek. Három hónap alatt elkészült a kö­vetkező kötet, a Nincsen szá­modra hely. Az írószövetség 1958-ban Prágába küldi, on­nan mér betegen tér haza, s újra a gyógyintézet követke­zik. — írtam, gépeltem, fordí­tottam, s ez könnyebbé tette a betegségemet. Itt, a szanatóriumban szü­letett meg a harmadik kötet, a Bodza, amit SZOT-díjja! tüntettek ki. Itt fordította le Tradovszkijnak a huszadik kongresszus után írott köte­tét, az Egyre messzebb-et. Hatvan márciusában az Élet és Irodalom, egy év múlva az új folyóirat, az Ü,j írás szer­kesztője. 1962: kiadják a Min­denütt otthon, 1964 a Szegé­nyek hatalma című ipfeteit,. s a könyvesboltokba kerül a Zsezse madár című tanul­mánykötete is. Most sajtó a^att van a válogatott versei­ből készült kötet, a Kelet fe­lől. Á nép gondjait bevinni a köztudatba ... Kérdem, elfáradt-e? Moso­lyog, s említi, hogy még nem is mondott el mindent. Tudom hogy két éve megyénk ország­gyűlési képviselője. Ez is sok tennivalóval jár. Beszámoló, fogadónapok, munka a képvi­selőcsoportban, az országgyű­lés kulturális bizottságában. Válaszolni a levelekre, ame­lyek otthonról jönnek. Eljár­ni az ügyekben, amelyek a megye sorsát javítják. Cikke­ket írni a lapokba a legfon­tosabb szabolcsi problémák­ról, az öntözésről, tanyai kol­légiumok fejlesztéséről. A lé­nyeg: a szabolcsi-szatmári nép problémáit bevinni a köztu­datba. — Sikerült? — Igen. Ezt már az orszá­gos fórumokon mindig emlege­tik. És otthon látjuk a gyakor­lati eredményeit is. Találkozás az olvasókkal. Ez is igen gyakori. Ahogy Vá­ci Mihály mondja, minden másnapra jut egy. Az író kö­telessége írói eszközökkel szol­gálni a népét. S ha egy író képviselő is, lcétszerésen nagy a' felelőssége.. Az író azonban nem lehet csak egy megyéé, provinciális. — Szabolcsból hoztam aa ifjúkori, a legélesebb kepeket, de nem lehet leszűkíteni a hatását csak Szabolcsra. Az ember örökösen érzi a kötött­séget az osztályához, a "táj népéhez, de az egész nép író­jává kell lenni. A tanyavilág fejlesztése, az iskolák körze­tesítése, a könyvtárhálózat fej­lesztése különben sem csak •szabolcsi ügy, mint ahogy a munkás—paraszt gyerekek is­koláztatási gondjai sem azok. Iskola, járda, emberség kell... Faggató írj, mi a távolabbi célja. Önvallomás a válasz: — Soha nem volt kenyerem a befeléfordulás, a kispolgár nyavalygása, a nép nélküli kommunizmus. A mi népünk­nek iskola, jarda és kultúr- ház kell, s emberség — a költőnek pedig ezt kell segí­teni humanista költészettél. Ezért is szeretem azokat, akik ezt a célt követik. A tervei is ezt célozzák. Be­fejezi a Bürokronézia című szatírát, ír egy noveliaskötetet, egv verseskötetet. A próza a távolabbi terve, novella, majd később dráma. — Szeretem a tanulmányo­kat. Úgy kell ez nekem, mint a festőnek a vázlat. — És pihenni? — Olyan ez, . mint egy nagy lendítőkerék, amely be­indul és nem tud megállni. Nem lehet pihenni. Az olva­sók írják a cikkeim után. a leveleket, menjek el hozzá­juk is, van téma elég. , És egyik cikk szülj a másikat. Ki­csit mánia már ez a mun­ka. De az író nem csinálhatja másként. 1 Tanulni, olvasni, utazni, beszélgetni — csak így. Mindezt meg kell tenni, ha meg akarom keresni az utat, hogyan lehet a népből jött értelmiségi — aki fizi­kailag másutt él — mindig közel az emberekhez. Váci Mihály emberközelben van. A könyvesboltokban ne­hezen találni kötete példá­nyait. Ott vannak azoknál, akiknek szánta. Dunántúlon, a Kunságban, a Tiszántúlon és a csepeli munkások köny­vespolcain. Hadd búcsúzzunk egy verse idézetével; „Beragyog a Nap, merről felkel, kísér, vezet tiszta egek- kel, s vár majd reám az aíko- nyatban, csak ezt az utat el r< hagyjam.” Kopka Ián*»

Next

/
Thumbnails
Contents