Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-24 / 96. szám

Módosítani kellene a „módosított“ prémiumfeltételeket! Az ÉM Építőipari Válla­lat prémiumrendszere az el­múlt évben nem töltötte be ösztönző szerepét. A már so­kat említett objektív okokon kívül az a körülmény is közrejátszott, hogy a prémi­um kifizetésének feltétele a Vállalati tervmutatók teljesí­tése lett. Igaz, hogy az elő­ző évekhez viszonyítva vala­melyest enyhülés volt eb­bel? a tekintetbén. A válla­lati összes mutatók feltétel­lé való avatása azonban a múlt év körülményei között túlságosan szigorúvá és ir­reálissá vált. A nagyszámú feltétel sok esetben eleve re­ménytelenné tette a prémiu- mok kifizetését. Nem hozott az sem megoldást, hogy pl. a tervteljesítés érdekében a 205 lakás építésvezetője az t,utolsó percekben" célpré­mium kitűzést is kapott. Jórészt e sok kifizetési fel­tételnek tudható be, hogy az elmúlt évben a feladattól függő prémiumkeret jelentős része felhasználatlan maradt. (Természetesen a feladat tel­jesítés általában is alul ma­radt a kivánalmaknak.) így a premizálási rendszert nem js ösztönzött eléggé az épí­tőipar legfontosabb feladatai­nak végrehajtására. Természetes mérték* egység alkalmazása forintteljeshés helyett Dg nemcsak az említett feltételekkel volt probléma, hanem az úgynevezett fizet­hető prémiumfeladatokkal is. Ezek a feladatok — legalábbis egyrószük — mérhetők, könnyen meghatározhatók. Ilyenek pl: Kiemelt beruhá­zások határidőre való elké­szítése. stb. A probléma azonban itt is az irrealitás — feltételek hi­ánya — ahol pedig teljesí­tették. az több más munka rovására történt. A p|miumoknak másik része azonban még ennyire sem ösztönzött. Ilyenek vol­tak például a folyamatos ter­melésszervezési módszer el- lerjesztése. az építkezések át­futási idejének csökkentése. Az utóbbinál az volt a leg­nagyobb probléma, hogy mé­rőszámul a múlt év azonos időszakát vették, figyelmen kívül hagyva a tárgyév mun­káinak összetételét. Ilyen formán az átfutási idő mindenáron valp csök­kentése, a prémiumok érde­kében eszközből eélt terem­tett és a gazdaságos építő­ipari tevékenység rovására inent. Például az ősszel kezdett építkezéseken az átfutási idő hosszabb, mint a tél végén, vagy tavasszal kezdett épít­kezéseknél, ezért noha az építőmunkások és gépek munkaidejének megfelelő hasznosítása adott esetben megkívánhatja az őszi alapozást, talajmunkákat, ezeket mégis elhalasztják a következő évre, hogy az őszi munkakezdés ne rontsa az adott év átlagos átfutási mutatóját (egy-két jól fize­tő munkától eltekintve). E megfontolások mellett tekin­tetbe kellett venni az építő­ipar múlt évi speciális hely­zetét (jelentős elmaradás a tervtől), továbbá, hogy fopfps az ösztönzőket koncentrálni a legfontosabb építkezésekre. Mindezen körülmények fi­gyelembe vitelével történtek még 1963-ban változások a prémiumrendszerben. Ezek a váltpzások azonban nem voltak eléggé megfelelőek. Hiába csökkent a kifizetési feltételek száma és hiába fűztek ki az elmaradások be­hozására külön is prémiumot. Ne a vállalati feltéte­leket a beosztott dolgozóknak Az 1964 év tapasztalatai ma már nem vehetők figye­lembe, hiszen alapvetően más helyzettel állunk szem­be. Az ÉM. vállalat első ne­gyedéves tervét túlteljesítet­te, pedig nem kis dologról volt szó (több mipt ötvenkét- millió forint). Lakástervét teljesítette, ill. túlteljesítette. Jó kiindulás még akkor Is, ha adós maradt a termelé­kenység tervezett szintjével és más minőségi mutatóval _ ezeket még be kell hozni. A prémiumkeretet, amely meghaladja a másfél millió forintot úgy helyes elosztani, hogy az ütem megmaradjon, a minőség javuljon. A vállalaton belüli premi­zálás ösztönző erejének ja­vítása céljából helyes lenne kimondani, (kár, hogy ezzel az ÉM. igazgatóság nem min­den esetben ért egyet) hogy 0 munkahelyi, beosztott dol­gozók részére vállalati szin­tű, tehát jórészt tőlük füg­getlen prémiumfeladatokat kitűzni nem szabad­Problémát okoz az is, hogy viszonylag kevés összeg áll rendelkezésre a célfeladatok meghatározására a vállglgti igazgatónak. Emelni kellene ezt a keretet. A növényolaj .extraháló üzemnél például jó húzóerő lenne, természet­szerűleg máshol is, ahol ezt a helyzetet nem tudatosan teremtették meg. Ennek el­bírálása legyen a vállalat- vezetés feladata. Ne kapjon mindenki prémiumfeladatot A prémiumrendelet az igazgató és tanácsadói hatás­körébe adja annak meghatá­rozását, hogy ki kapjon pré­mium feladattervet. A tervek végrehajtásában sok műszaki végez irányító szerepet, kétszáz fő azonban mégis sok (bár még jelen­leg nem bizonyítható.) Egyes munkaköröknél le­hetséges lenne a versenysze­rű premizálás megvalósítása. Igez, ez sok munkával jár- na, mert nemcsak a feladat meghatározását, hanem pl. a munkavezetők munkájának összehasonlítását is el kelle­ne végezni. Ennek a lénye­ge az lenne, hogy egy épí­tésvezetőségen nem minden munkavezető, hanem csak a legjobbak (kettő—három) kapnának prémiumot. A prémium alkalmazásá­nak számos problémája van még. A fent leírtak csak ak­tuális gondolatok. V. J, Másodszor nyerte el a nagy kitüntetést a BalkányiÁllami Gazdaság A Minisztertanács és a SZOT vánttorzászlafának birtokéban a tizenháromszoros étüzem A Balkányi Áilami Gazdaság 5400 holdja — 16 évvel ezelőtt, a gazdaság alakulásakor — ti­pikus nyírségi táj volt. Másfél évtized alatt a rozsot, krump­lit is spványan termő homok­buckák az egész megyében úí arculatot kaptak, de ennyire sehol nem szelídítették meg, nem tették termővé a homokot, mint a balkányi határ öt és fél ezer holdján. A nagyüzem adta lehetőség, a haladp tudo­mány gyakorlati alkalmazása és nem utolsó sorban az a hi­vatásszeretet, ahogyan a veze­tők, dolgozók kezelik a rájuk bízott gazdaságot, tette ilyen virágzóvá ezt a tájat. li/er hold 0jr> iimötesös Alakulásakor a gazdaság 134 hold gyümölcsöst örökölt előd­jétől, az egyik nemzeti válla­lattól. Azóta majdnem 900 hold új gyümölcsöst telepítet­tek. Ma már 600 holdról szü­retelnek évente híres balkányi jonatánt. Valóságos almáserdők ontják a pirosló aranyat. Ki­mondani is sok, évente 550— 600 vagon almát szállítanak el innen. Ennyi gyümölcs meg­termelése, osztályozása, kiváló minőségben való elszállítása a gazdaság vezetőinek, dolgozói­nak igen magas szakértelméről könnyűiparunk nagy beruházása Épül könnyűiparunk idei naújvárosi papírgyár. Az épít millió forint értékű munkát legnagyobb beruházása, a du- őknek az idén mintegy 60 kell elvégezniük­Szilágyi Pál felvétele tanúskodik. A múlt évben az összes termés 82 százaléka ex­portképes volt. A termésátlag és a minőség a következő években még tovább javul. Az utóbbi telepítések a legmoder­nebb termőíves orsófák. Második fő profil a vrfomag» termelés Az állami gazdaságok felada­tja az árutermelés mellett jó vetőmaggá! .tenyészállattal el­látni a termelőszövetkezeteket. A balkányi gazdaság ebből a feladatból is jelentős részt vállal. Évente 700 holdon ter­melnek rozsqt. 12—13 mázsás holdanként! átlaggal. Őszi árpa vetőmagot 400, burgonyát 600. lucernapnagot pedig 150 holdon termelnek. A tavalyi aszályos esztendőben burgonyából 72 mázsát takarítottak be minden holdról. Ez 600 holdon kiváló eredmény. Ebbet a gazdaság- ban a növénytermelés is nye­reséges. A megye sertéstenyésztésé­nek javítására 560 darab fehér hússertés kocát tenyésztenek. Ez a törzsállomány teljesen brucellózis mentes. A múlt év­ben kocánként 14 darab mala­cot neveltek fel. A tenyésztés mellett 6400 darab hízott ser­tést adtak közfogyasztásra. 76 millió forint njereség Először 1955-ben volt nyere­séges a gazdaság és azóta mip. den esztendőben pluszt adtak az állami kasszába, összesen 76 mijlió forint nyereséget fj- zettek be tíz év alatt. Különö­sen pagy volt a fejlődés az utóbbi években. Míg 1961-bei) egy redukált szántóegységre 1216 forint vállalati eredmény jutott, addig 1964-’qer) 2666 fo­rint. A dolgozók átlagkereseté­nek ajakulgsa is jó} példázza a fejlődést. 1961-ben 13 ezer 908 forint volt egy munkás évj keresete, 1964-ben pedig 17 ezer 66 forint. M zd h sági i ipárosok Tglán (Pár ennyi is elég len- pe a számokból, de legtömö­rebben a fejlődést a számok nyelvén lehet érzékeltetni. Még két gdat. 1959-ben a gaz­daság bruttó állóeszközeinek az értéke 5 és fél rpiilió fo­rint volt. Ma 79 millió 800 ezer forint. 15 év blatt a parasztság so» raiból új, az ipari munkásság­hoz közel álló réteg alakult ki. ök alkotják az állami gazda­sági dolgozók népes táborát. A volt öt-hat holdas parasztem­berek, vagy gyermekei kezdték itt a munkát, hat-nyolc elemi­vel és ma kiváló szakmunká­sok. A balkányi gazdaságban minden ötödik fizikai dolgozó szakrpunkás képesítéstel ren­delkezik. Az állandó munkások 90 szá­zaléka tíz évnél régebben dol­gozik a gazdaságban, A veze­tőség pedig az alakulás,óta lényegében neip változott, csu­pán néhány mérnökkel techni­kussá] bővült. A gazdaság igazgatója Bo.itqr Miklós, jp munkája elismeré­séül Kossyth-du kitüntetésben részesült, Két dolgozónak van kormánykitüntetése. 14-nek miniszteri. 116-an kiváló jel­vénnyel, 72-en pedig kiváló oklevéllel lettek kitüntetve. Huszonhárom lakás épült eddig a dolgozóknak és most épül a modern, háromszáz sze, mélyes üzemi étkezde. Olyan parasztemberek, akik a gaz­daságba kerülésük előtt alig voltak túl a község határún, külföldön jártak, és igen sokan üdültek az ország legszebb tá­jain. Amiről még szólít» kell A községben lévő Uj Erő Termelőszövetkezet éveken át veszteségesen gazdálkodott. 1964 elején meghívták a gazda­ság igazgatóját, hogy masociii;- lásként vállalja el a termelő-* szövetkezet vezetését js. Így lett Bojtor Miklós máslél évvel ezelőtt igazgató és tsz-elnök egy.személy ben. A változásról csak annyit: 1963-ban az egy tagra eső évi jövedelem 8 ezer 700 forint volt. 1964 végén pedig az egy tag átlagps keresete 18 ezer fo­rint lett. Egy munkaegységre 54 fqrmtot fizettek. A közös vagyon 80 százalékkal gyarapo­dott. A jp gazdálkodás láttán 24 új tag kérte felvételét a szövetkezetbe, valamennyien fiatalok, jó munkaerők. Ez is hozzátartozik a gazda­ság eredményeihez. Ez még csak aláhúzza, hogy megérde­melt helyre kerül a Miniszter- tanács és a SZOT vörös zász­lója. Csikós Balázs = Kor oda Miklós: Marci végzete •g ol is történt? Görbehá- f* zán, a szabolcsi homok hátán? Görbehalmon, a sopro­ni kékfrankos szülőföldjén? A zempléni Görbeszegen, vagy a girbe-görbe Zala egyik sze­gében? Avagy Görbemajor a ludas a kakas dolgában, a Ludas-tó melletti Kiskun puszta? Leginkább Görbeszál­lásra gyanakszom, de teljes bizonyossággal csak annyit mondhatok: valamelyik gör­befaluban esett. K. Görbe Mihály módfölött büszkélkedett a kakasaival. Mint majd kitudódik: fejfáját is e réven szerezte, a K. betű mögött rejtező ragadványne­vet. Annyi szent, rászolgáltak 3 d’csőségre a Görbe-porta dél­ceg. sarkantyús lovagjai: a fogolybarna ruhás Leghorn Gyurka, a porcelánszínű Or­pington Jancsi, s főként Par­lagi Magyar Marci. Hej, Mar­ci kakas! Nem akadt párod Görbeházától Görbeszállásig! A pyakad pompás, lágysárga, akár a csurgatott arany. A hátad narancsvörös, mintha déltengeri nap csókplgatta vol­na, a hasad fényes-fekete, a farkad, — merészen lengő, fe­kete farktoliad, zöldesen csil- lámlott, mintha smaragddal ötvözött acélból készült volna. Égő vörös tarajad vetekedett a római katonák sisakdíszé­vel, cifra sarkantyúdat meg­kívánhatták volna az arany­sarkantyús vitézek! Büszke hajtása az indiai erdők szabad szárnyasának, a díszruhás bankiva-tyúknak! — Szebb a Marci, mint a páva! — pityogták. kárálták hízelkedve az udvar szépei. Ha széttekiptett. a portáján és felharsant gőgös, csábos szó­zata, a íehérnép hevesen kö­szörülte csőrét, izgatottan kot- Icodácsolt: ugyan kire esik választása? S amikor Marci földet söprő fényes szárnyát csapkodva, peckesen, szerelmi vágytól duzzadtan, körüljárta a lakziba hívott Orpington leányzót, vagy Leghorn me­nyecskét, — még a kotlósok is lázasan fészkelődtek tojá­saikon. Mihály bácsi ilyenkor maga Is kihúzta derekát és kakaskodva pislogott a torná­con tévő-vevő Örzse nénire. Hanem valójában Marci hang­ját tartotta a legtöbbre, zen­gő, érces, férfias kukorékolását becsülte fölöttébb. S még in­kább a baromfiudvar urának ama erényét, hogy pontosan jelezte az időt. Tudta: meny­nyit mutat a tprpnyóra, ami­kor Marci rázendít hajnalban. Nyáron korábban, télen ké­sőbben, a nap járása szerint. Dicsekedett is a faluban: mi­lyen derekas ébresztőszerkezet az ő kakasa, különb a leghí­resebb svájci óránál, vggy a Stár ébresztőnél. Úgy jelzi az a pontos időt, akár a rádió... Múlt pénteken Nyíregyházára kellett utaznia. Hajpalban in­dult a vonata. Egyesek ilyen gsetben felhúzzák az ébresztő­órát, mások szólnak a bak­temek — Mihály bácsi nyu­godtan hajtotta fejét párja párnájára, tiidva-tudván: Mar­éi felébreszti. Nagy kiáltásról álmodott javában, éppen az ő okos kakasa kapta a nagydí­jat. amikor érces szózatra riadt: — Kukurikú! Kukurikú! Ku- korikuuuu! Görbe Mihály öklével dör- zsölgette csipáit és gyönyör­ködve dörmögte: — Ej, be szépen szól az én kakasom! — azzal kapta gú­nyáját, jót húzott szilvóriumos butykosából, zsebrevágta a kisebbik fiaskót, s útnak eredt. Kakasszó kísérte az állomásra vaksötétben. Majd nekiment Kása Pistának, a helybéli vas­úti szenjhárorpságnak, — lé­vén a kiváló férfiú állomás­főnök. pénztáros, bakter egy- személyben. — Hová, hová, Mihály bá­csi? — érdeklődött Kása Pis­ta. A kakasok büszke atyja félvállról felelt az oktalan beszédre: — Bakter-ébreszteni! Hová a fenébe mehetnék! A félötös­höz jöttem­— Aztán hozott magával valami morzsolni valót? — utalt Kása Pista az öreg nagy­hírű szilvapálinkájára, paelyet errefelé sé nem szopogatnak, se nem kortyolgatnak, hanem morzsolgatnak. Mihály bácsi elővette az úti butélykát: — Mér nem ezzel kezdted? Addig elegendő lesz kettőnk­nek. — Magamnak se nagyon, — méregette a lapos bütyköst a bakterfőnök. — Négy és fél óra nagy idq! Mihály bácsi szemöldöke fel­szaladt: — Négy és fél óra? Legföl­jebb egy fertály idp! Az én Marcim éppen két fertály órával az indulás előtt éb­reszt, hogy komótosan ideér­jek. — Akkor tán nem a maga Marcija volt... — vélekedett Kásá Pista, — Hanem vala­miféle kisértet-ébresztő,.. Mert éppen éjfelet üt a vasút hiva­talos órája. — Bolond bakter! — pislo­gott Mihály bácsi. — Még ló- vátenne, ha engedném, ha nem ügyelne rám a kakasom! — S azzgl szqilap hátat fprcjítptt Kása Pistának, leült a kis padra és várakozott. Egy fer­tály órát, aztán még egyet. Csak nem virradt- — Ez már több kettőnél! — nyugtalan­kodott. Mégis a bakterfönök- nek lenne igaza? Beballagott az őrháznyi állomásra, meg­nézte a „hivatalok’ órát- Fél egyet mutatott, éjfél után. Kalapja) azepnébe húzta ps ha­zafelé indult', egyre inkább szaporázva a lépést. Meg se állt a tyúkólig. Ott szunyó­káltak büszkeségei. — ahogy illendő — a kákasülőn. — Na, Marci, ütött az órád! _ ítélkezett zordonan. A tyú­kok motyogtak, biztosan Mar­ciról álmodtak, a jércék pis­loglak, a három kakas cso­dálkozva kapkodta tarajos fe­jét. Mihály bácsi fojtottad szólt, mipt az ítélet: — Bolonddá tettél? Csirke­fogó! — Mire Marci kakasok­kal kukorékolhatta v piti a: tán aki mondja... mivelhogy a megdühödótt kakasgazda ab­ban a minutában megragadta a baromfiudvar nyalka legé­nyének aranysárga nyakát, ejóvgtte háborút, látott bics­káját és átvágta Görbefalu első kakasanak torkát. — Eriggy a kísérteted utáni Kukorékolj a másvilágon! — búcsúztatta. — Kiben bízzék az emberfia, ha még a tulaj­don kakasában sem? Nem elég, hogy megbolondult az időjárás, még tp is megvesztél... Éb­resztőórát csinálok belőled, — tudós masjpát veszek az árad­ból! Marcit éppen kopasztották, mikor Derzsi Józsi átszólt a szomszédból a palánkon: — Hallotta, Mihály bácsi? Vándorcirkusz járj; a faluban az éjszaka. Egyikük úgy ku­korékolt. szakasztott oiyan szépen, háromszorosára nyújt­va, mint a maga kakasa, a Marci! Láttam őket, i-ppen kimentem h2 üdvarra... Azóta viseli - Mihály bácsi a fejfát: Kokas Görbe Mihály. Legalább is így száll a kakas­szó trágyadombról, trágya­dombra, így pityogják, özvegy- kedő tyúkanyók, a kis kaka­soknak, imigyen adják csőrről- csőrre Marci históriáját a he­gyes, bánatos jcjs jgrcék­1965. április 24,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents