Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-23 / 95. szám

Kedvező változásra számítanak ! a nyíregyházi járás közös gazdaságaiban Járási párt- és lanácsvezelők nyilatkozata Megyénk járásai közül a nyíregyházi az, amelyikben a múlt évben a legtöbb gyenge és mérleghiányos termelőszö­vetkezet volt. A közös gazda­ságok többségében kedvezőek a talajadottságok, éveken át halmozódtak a nagyüzemi ter­melési, szervezési tapasztala­tok, az üzemeknek mégis több mint fele megtorpant, eredmé­nyeiben visszaesett. — Tóth Ernőt, a Nyíregyházi Járási ' Pártbizottság mezőgazdasági osztályának a vezetőjét és Ju­hász Sándort, a járási tanács vb elnökhelyettesét kértük fel: értékeljék a tavalyi tapasz­talatokat, s tájékoztassanak azokról az intézkedésekről, amelyeket a gazdasági helyzet megváltoztatásáért tettek. — Milyen természeti, közgazdasági okai vol­tak a tavalyi nagyará­nyú visszaesésnek a nyíregyházi járás köze« gazdaságaiban? Juhász Sándor: — Mérlegel­ve az 1964-es évet, szükséges különválasztanunk a gyenge és a visszaesett tsz-eket. A több éve gyenge üzemek többségé­ben nem elsősorban a termé­szeti adottságok miatt követ­kezett be tavaly is a mérleg­hiány, hanem — azzal is páro­sulva —. főként a vezetésben, a termelés szervezésében meg­lévő hiányosságok voltak dön­tőek. Vitathatatlan, hogy az aszályos időjárás nagyban ron­totta a kilátásokat. Gyulata­nya körzetében — a járás kö­zéppontjában — 488 milliméter volt az évi csapadék mennyisé­ge. s ebből 194 esett március— július hónapokra. Elsősorban a kenyérgabona, a burgonya, s néhány fontos növény síny­lette meg az aszályt. Burgo­nyából 40 millió forint érték esett ki. És éppen ebben az esetben kell megemlíteni a visszaesett tsz- ek csoportját, amelyek közé például Vencsellő is tartozik. Ezeket a közös gazdaságokat semmiképpen nem sorolhatjuk az általánosan alkalmazott jel­zővel a gyenge tsz-ek közé, mert csak közepes esztendő esetén sem lehet kétséges, hogy az idén talpra állnak, g tovább haladnak a jó és közepes szö­vetkezetek kozott. — Különben járásunk tava­lyi eredményei, a rossz kép ellenére is, összességében elő­rehaladásról tanúskodnak. Az egy esztendővel ko- rábbiakhoz képest a halmo- zatlan termelési érték 69 mil­lióval, a beruházott vagyon 32,3. a közös vagyon 31,5 a tagok jövedelme 5,5 százalék­kal gyarapodott. Az állami áruértékesítésben 2,5 százalé­kos előrehaladást értünk el. Tó'h Ernő: — A gyengeség okai közül az érintett szövet­kezetekben a szubjektív ténye­zőkkel szeretnék foglalkozni, ide sorolva a közgazdasági szemléletet is. A gyenge tsz-ek között néhányban hiányzott a párt- és gazdasági vezetés egy. sége. A pártszervezet sem a tsz-vezetőket, sem a tagokat nem tudta magával ragadni. Egy-két helyen, mint Nyírpa- zonyban és Nyírszőlősön, ellen­tét volt a vezetők között. — Járásszerte magas volt a termelési költség, aránya meg­haladta a halmozatlan terme­lési érték gyarapodását. Több közös gazdaságban rosszul használták ki a beruházáso­kat. Nyírszőlősön a tervezett­nek megfelelő dohánypajtát építettek, de a területnek csak kétharmadát ültették be. Az űjfehértói Vörös Hajnal Tsz- ben negyedmillió forint kiesést okozott az. hogy üresen állt a baromfitojóház. — A nem megfelelő szerve­zés, a vezetés egyenetlensége és ezekkel együtt a munkafe­gyelem meglazulása néhány helyen azzal járt, hogy a termelt érték egv része is tönkrement. Nyírpazonyban mintegy félmillió értékű do­hányt szántottak le, Kemecsén a területet nem bontották családokra, ez közrejátszott abban, hogy 15 hold cukorrépa megsemmisült. Több helyen nem volt megfelelő a terület megválasztása az adott nö­vény számára. A rossz adott­ságok közt gazdálkodó Nyírtu- rán közel 12 mázsás búzater­mést értek el holdanként az arra kiválasztott talajon, s a kemecsei sokkal jobb termé­szeti feltételek mellett csak 4,5 mázsát takarítottak be. — Megvannak-e a fel­tételei annak, hogy az idén kedvező változás következzen be a gyen­ge tsz-eknél? Juhász Sándor: — A terme­lés terén igyekeztünk az úgy­nevezett pénzes növények ará­nyát fokozni. Ilyen a dohány, a zöldségfélék. A beruházások­nál is ezeket a szövetkezeteket helyeztük előtérbe. Az idei 32 pajtából 19-et építenek e tsz- eknél, a tavaly kapott öntöző­berendezések többsége is hoz­zájuk került, amivel többek között több mint félezer hol­don burgonyát is öntözhetnek. Az új traktorok, munkagépek ugyancsak hozzájuk kerülnek. — A vetésszerkezet kedvező változtatására általában a já­rásban és a gyenge tsz-eknél sincs lehetőség. Ebben a járás­ban a legnagyobb arányú a megyén belül a kenyérgabona területe. Nőtt a zöldség, ipari növények, a gyümölcsös terü­lete is, és mindez a takar­mánytermesztés rovására tör­tént, aminek következtében mind több gondot okoz a nagyszámú állat eltartása, a szerves trágya biztosítása. Ez komoly akadálya az eredmé­nyesebb gazdálkodás gyorsabb kibontakozásának. Tóth Ernő: — Idei intézke­dési tervünk elkészítését, an­nak különféle fórumokon való megvitatását megelőzte a Köz­ponti Bizottság titkárságán ta­valy novemberben történt ta­nácskozás, amelynek az alap­ján láttunk a feladatok megoldásához. A több éve mérleghiányos tsz-eknél a gaz­dasági és pártvezetés megerő­sítését kellett és kell megolda­ni. Néhány helyen a közgyűlés elnököt váltott le, kihelyezett szakembertől vonta meg a bi­zalmat. Hét tsz egyesítésére is sor került. _— A gyenge tsz-ek párt veze­tőségének tagjai továbbképzé­sen vettek részt. Elsősorban közülük küldünk háromhóna­pos, vagy hosszabb időre szóló pártiskolára vezetőségi tagokat. A gyenge tsz-ek titkárai ese­tenként részt vesznek a járási párt vb üléseken; segítséget kapnak a pártmunka irányítá­sához, beszámolnak eredmé­nyeikről, gondjaikról. Juhász Sándor: A gyenge tsz-ekbe igyekszünk a legráter­mettebb szakembereket külde­ni. A gazdasági vezetés vizs­gálata részletesen történik, s úgy döntünk a szakember ki­helyezéséről. A felmérések sze­rinti szükséges szakemberek­nek a fele már el is foglalta munkahelyét ezekben a tsz- ekben. — Megítélésünk szerint, kö­zepes időjárási adottságok mellett, 5—6 tsz kivételével az idén jelentős változás követ­kezhet be, mert mindinkább megvannak az előrehaladásnak feltételei. Néhány közös gaz­daságban, ahol a természeti vi­szonyok is sújtják a tsz-t, csak három-négy év múlva várha­tunk viszonylag kedvező előre­jutást, — Egyre égetőbb fel­adat, hogy a járás Is*-*** gazdaságilag gyorsabb ütemben erősödjenek. Képes-e a járási tanács mezőgazdasági osztálya ezt hatékonyan segíteni? Tóth Ernő: — A tanács me­zőgazdasági osztályán létszám­gond nincs. Feladatának mara­déktalan ellátását azonban né­hány dolog akadályozza- Sok a fiatal, kellő tapasztalatokkal még nem rendelkező szakem­ber. Az osztály dolgozóinak je­lentős része — kilenc fő — felsőbb oktatásban vesz részt. Tanulmányi szabadságuk érzé­kenyen érinti az operatív segít­ségadást, s ezek a kieső idők egybeesnek a főbb munkasze­zonokkal. A gépállomások gyors ütemű felszámolása, a tsz-ek gépparkjának a rohamos gyarapodása már jóval túlha­ladta az osztály ilyen irányú szakmai segítségadásának a lehetőségét. A Z igazgatónő picit hát- 4* radőlt a székén és behunyta a szemét. Képze­letében sorra jelentek meg a képző egyes tantermei és a padokban, szigorú ülésrend­ben, a lányok... Hopp, már meg is van. Harmadik cé... Az első padban, baloldalt, mindjárt a katedrával szem­ben. Ott ül ez a mindik mo­solygó, szépszemű kislány... Várjunk csak... Kató? Mag­da? Irénke? Júlia? Hát per­sze, hogy Júlia... Vasad! Ju­lianna. Az elsőben tanította is. Azért akkor még csak siil- riőcske volt, kis gombóc. Most meg csinos, formás, — kész nő... Júlia... Julianna, örült, hogy ilyen szép, hozzáillő ne­ve van. — Szóval egy napra men­nél el, Julika. És miért? _ Bírósági tárgyalásom lesz. Erzsi néni. Tessék, itt az idézés — tette le ügyesen a blankettát az íróasztal kö­zepére. — Tízre szól, de hálha várni kell, akkor na­gyon elhúzódhat. Ajz igazgatónő letekintett a cédulára. Nem tévedett... Vasadi Julianna. — Mi dolgod neked a bíró­ságon? — Sértett vagyok — felelte a lány, — Sértett, és felpe­res. Az a körülmény, hogy egyszerre két ilyen fontos tisztséget tolt be, szemmellat­bató elégedettséggel töltötte el. — Ülj csak le, fiam — in­tett Erzsi néni. — Természe­tesen elengedlek. De mondd, mi ez az ügy, amibe bele­keveredtél? — Rágalmazás és becsület- sértés. Tetszik tudni. — iga­zította meg szoknyáját a tér­dén —, Lacim anyja fűnek- fának azt pletykálja, hogy amióta felköltöztem a város­ba, ide a kollégiumba, az a fiú kap meg aki csak akar. Mert, hogy én... olyan rossz­féle lettem. — Micsoda?! — ült ki a döbbenet a kérdező arcára. — Ki az a „Lacim anyja?” Milyen jogon terjeszt ilyen gyaláza­tosságokat? — Laci falumbéli — ma­gyarázta türelmesen a kis­lány. — Már egy éve udva­rol." Mire én végzek, addigra ő is leszerel a katonaságtól, feleségül vesz. De Róza né­ni, az anyja, a Fentős Mari­kát szeretné menyének. Mert annak önálló fodrász az ap­ja. Ezért pletykál rólam ilye­neket. Az igazgatónő lassan levet­te. és egy szarvasbőr darab­kával gépiesen dörzsölni kezdte aranyszegélyű szem­üvegét. Sápadt volt, és vala­hogy hirtelen fáradtnak, ki­merültnek látszott. — Értem — állt fel. — Hót csak menj, Julika. Aztán majd meséld el, hogyan vég­ződött a tárgyalás. Te kis boldogtalan — nézett utána, amikor a lány kilibbent a szobából. Nálunk még más­fél éved van hátra, aztán az elosztásnál sírva kéred a bi­zottságot, hogy küldjenek bárhová, minden munkát szívesen vállalsz, de a falud­ba, oda vissza semmiképpen nem mehetsz... Miért?... Csak. Mert a falu szája, — az va­lami borzasztó! Harmadnap, alighogy csen­getnek nagyszünetre, illedel­mes kopogtatás az igazgatói szoba ajtaján. — Azt tetszett mondani, Erzsi néni — bukkant elő egy feketefürtös fej a kilincs felett —, jelentsem, hogy mi veit a tárgyaláson. — Ne jelents semmit, ha­nem gyere be, foglalj he­lyet, és szépen mesélj el mindent. így ni. Szóval? „Lacim anyja” ugyebár ta­gadta, hogy ő pletykált ró­lad? _ Nem tagadhatta, tanúk voltak rá! Kitüntették a mátészalkai vasát! csomópont dolgozóit Közlekedés percnyi pontossággal — Tolatás tudományos módszerrel Háromszoros élüzem cím, több miniszteri és vezérigazga­tói dicséret fémjelzi a máté­szalkai vasúti csomópont mun­káját. Most az egyik legmagasabb ki­tüntetést, a Miniszterta­nács és a SZOT vörös ván­dorzászlaját kapták 1964. évi teljesítményükért. A személyvonatok menetrend szerinti indítását 97 helyett 97,71 százalékra, a tehervona­tok menetrend szerinti köz­lekedtetését az előirányzott 78 helyett csaknem 82 százalékra, a vonatközlekedési tervet ép­pen 85 százalékra teljesítették. Ugyancsak elérték a tehervo­natok 98 százalékos átlagos terhelését is. A kocsitartózko­dási időt nyolc százalékkal csökkentették, a teherkocsi ki­használást több mint öt száza­lékkal növelték. A vonatkísé­rők egy szolgálati órára jutó vonatkilométerét 108,74 száza­lékra teljesítették. A tehervonatok menetrend szerinti indításánál csaknem 14 százalékkal teljesítettéji túl az élüzem szintet. Mindeiwtt a legkorszerűbb, tudományos el­veket és módszereket alkal­mazzák. A tehervongtokat lép­csőzetes előrendezéssel. hatvá- nyos tolatási módszerekkel ál­lítják össze; a kocsik rakodá­sánál is hasonló elgondolásokat valósítanak meg. Ennek gya­korlati eredményeként jelent­kezik az is, hogy a záhonyi kocsihelyzet ja­vítására nem ritkán 24 órával előbb érkezik meg egy-egy harminc vagont tartalmazó üres szerel­vény Mátészalkáról. Ugyancsak új módszerekkel a gyűjtőkocsik kihasználásánál a négytonnás tervet — csökken­tett raktári munkáslétszámmal — 5,2 tonnára teljesítették. A mátészalkai állomáson 24 óra alatt átlagosan több, mint ezer kocsi fordul meg. Nagyobb forgalom esetén nem ritka a napi 1500 kocsi sem. Hat irány­ba indítanak személy és teher- vonatokat. Ilyen forgalom mel­lett el sem képzelhető a vasu­tasok munkája jó kapcsolatok nélkül. A szállíttató felekkel — amelyek közül a legna­gyobbak az ÉRDÉRT, a TÜZÉP, a faipari vállalat — komplexbrigádokat ala­kítottak. így a kocsitartózkodási időt Mátészalkán minimálisra csök­kentették. A brigádok sorában előkelő helyet foglalnak el a szocialista címért küzdő, illetve a címet már elnyert brigádok. Az ál­lomáson 14, a fútóháznál 13 brigád dolgozik a szocialista cím elnyeréséért. Ez a szám egyre növekszik. A szocialista brigádok vezetőinek március­ban megtartott értekezletén vállalták, hogy minden brigád beszervez a mozgalomba még egy brigádot és így elérhetik, hogy a máté­szalkai állomás szocialista üzemmé válik, A mátészalkai csomópont vasutasai ünnepségre készülnek Április harmincadikén átveszik a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaiát. Ugyan­akkor adjáfc át a bvigádjnunka elismeréseként öt szocialista brigádnak a jelvényt, ötnek pedig az oklevelet. A kiemelke­dő egyéni munka megbecsülé­seként Bulyánszki György kor­mánykitüntetésben, Szües End. re miniszteri dicséretben, há­rom dolgozó vezérigazgatói el­ismerésben részesül, 14 vas­utasnak pedig a Kiváló dolgozó oklevelet illetve jelvényt nyújt­ják át, és mindezek mellé Má­tészalka vasúti csomópont va­lamennyi dolgozójának a 40 százalékkal felemelt év végi jutalmat. Marik Sándor Mindig tiszta lelkiismerettel Az első közgyűléstől tizennégy a kitüntetésig — Székely éve az elnöki poszton György Egyik alkalommal a rádiótól keresték. A riporterrel a tsz- iroda ajtajában futott össze. „Mondja kérem, hol találom meg az elnököt? Székely György egy pillantást vetett a magnókészülékre. Én is őt keresem — találta fel magát, s elsietett a halárba, csak nyilatkoznia ne kelljen.’* Talán hasonlóképpen járok, ha nem ismerem. Bizonyítani akartam ö már 1952 tavaszán itt dolgozott Kállósemjénben. Ti­zennegyedik esztendeje elnö­ke az Üj Élet-nek. Harminc­öt esztendős volt, mikor az első közgyűlésen a-z ő nevét kiáltották. S most a félszáza­dikat tapossa, s minden vá­lasztáskor rászavaznak. Ez a — Értem. És te? — Én nem szóltam egy mukkot sem. Még rá is mo­solyogtam Róza nénémre. Amikor aztán a bíró meg­kérdezte, van-e valami meg­jegyzésem, kérdésem, feláll­tam és letettem a bíró elv­társ elé az orvosi igazolást. Arról, hogy érintetlen va­gyok. Több tanút aztán már nem is hallgattak ki. A bíró összeszidta Róza nénit, és nyolcszáz forintra büntette. Még az ülnökök is nekimen­tek. Az egyiknek a hosszú bajusza is rángatózott mér­gében, ahogyan * rákiabált. Álig tudtam tartani, hogy }<i ne pukkadjon belőlem a ka­cagás. — Hát ez idáig nagyon üd­vös és tanulságos — sóhaj­tott fel az igazgatónő. — És most mi a terved a jövőre nézve? — A jövőre nézve? — ke­rekedtek ki Julika szemei a csodálkozástól. — Hát mi lenne? Ami eddig volt. Mire végzek, Laci is leszerel. Fe­leségül megyek hozzá, és óvónő leszek nálunk a falu­ban. — És a „Lacim anyja”? Tőle nem félsz? Ugyan — kacagott vidá­man a lány. — Takarékos, jó gazdasszony az. Mégegy- szer nem dob ki nyolcszáz forintot az ablakon. Kürti András munka teljes embert, egész szívet kíván, összekapart ál­lami tartalék föld. Szétszórt nadrágszíj parcellák. „Akkor azt mondták nekem, hogy bo­lond vagyok. Nem tudok én a tíz hold juttatottból megél­ni?” Jól tudták a faluban, hogy kiváló gazda. Le akar­ták beszélni. „Egy lovunk volt, meg egy szekér. Azt is én vittem be. így kezdtünk.” És még nem is lábadozott a szövetkezet, amikor jöttek a cikcakkos idők. Próbára tették az akaratot. „Én bizo­nyítani akartam. Igenis mi önkéntesen alakultunk, nem kényszerített senki.” És állták a vihart ötvenhárom­ban. Tépázta az erősödő kis közösséget az ötvenhatos el­lenforradalom. Székely haj­nalban kel. Kerékpárra ül Nyíregyházán, s reggel már Semjénben van. Éjszaka visz- sza, Mindennap. „Egyetlen konfliktusra emlékszem. Egyik tagunk a feleségével akarta hazahúzni a szeke­ret, Nem engedtem’*. Odaállt eübük. Szó szót követett. A többiek egy ideig nézték, az­tán az elnök mellé álltak. „Még csak egy tyúkot sem vittek el az emberek*’. Meg­fenyegetik levélben: „Ha há­rom nap alatt nem oszlat­ja fel a tsz-t, a legközelebbi sürgönyfára felhúzzuk”, Másik levél: „Leütjük az úton.” Székely akkor sem magát féltette, hanem a közösséget. Itt nettem fel közöttük 1957, esős tavaszi este. Ha­zafelé indul kerékpárral. Borbánya alatt leütik. „Sö­tét volt, nem láttam. Arra ébredtem, hogy fekszem az út mentén, s folyik a fejem­ből a vér. Nem tudtam tá­jékozódni mi történt, s mer­re menjek. Egy férfi és két idősebb nő állt mellettem. Ók segítettek.” Hazamegy. Felesége azt akarja ne men­jen vissza, de mig alszik, ő újra kerékpárra ül. ..Azóta sem kerestem ki volt, nem is jelentettem.” Makacs, nyakas nép a sem- jéni. így ismerik megyeszer- te őket. Többsége cseléd, ke- pés, napszámos volt Kállay- nál, meg a többi birtokosnál. Nehéz velük boldogulni. Kü­lönösen ősszel, amikor forr a bor- „Én nem tudok rosszai mondani rájuk Szorgalma­sak. Itt nőttem fel közöttük, s úgy igazán még szóváltá­som sem volt. ?íem is köp­hette le senki a mi földün­ket azért, mert felverte a gaz. Nem emlékszem olyan évre, hogy ne teljesítettük volna az állammal szembeni kötelességünket. „S egy . évet kivéve mindig jutott a tag­ságnak is”. Nem bírnék el­viselni egy olyan közgyűlést* ahol a fejemre olvasnák: no szép elnök,. Belepusztulnék tán. „Székely György mindig tiszta lelkiismerettel állt a tagság elé.“ Legrosszabbul akkor éreztem magam, ami­kor a másik tsz-szel egyesül­tünk, s csak később hozták tudomásomra, hogy annak mérleghiánya volt. Azt hit­tem a guta üt meg. „De még akkor is osztottak munkaegy­ségenként 28 forintot. A ta­valyi esztendőt ötvenhéttel, az azelőttit hatvan forinttal zárták. „Mi már ötven fo­rinton nem adjuk alul, jöhet akármilyen időjárás.” Érdemes volt Mikor megkezdte az új életet, azt fogadta, hogy ti­zenöt esztendeig csinálja, vál­lalja, aztán lemond. „Még egy bő esztendőm van. De nehéz még gondolni is arra, hogy megváljak a közösség­től. S ez akkor jutott iga­zán az eszembe, amikor a párttitkár bejelentette a köz­gyűlésnek. hogy Munkaér­demrenddel tüntetett ki a kormány. Tapsoltak a töb­bieknek is. akik kitüntetést kaptak, de valahogy a ne­kem szóló taps mintha erő­sebb lett volna. Ekkor érez­tem igazán, hagy érdemes volt.- Valamelyik nap a hetven­négy esztendős Nyisztor János kereste fel. A régi világból ismeri Székelyt, amikor a Kovács-féle birtokon irnokos- kodott. Csak ennyit mondott, amikor Székelyt meglátta: ..Itt jártam a faluban, mon­dom bejövök öesém meg­nézlek még halálom előtt. Mert te mindig rendes ember voltál.” Csak ennyit mondott és elbúcsúzott. Székely György szeme te­lefutott könnyel. Farkas Kiírna*

Next

/
Thumbnails
Contents