Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-18 / 65. szám

Esc nt óm Ifele sorokban Üjabb amerikai csapatokai küldenek Dél-Vietnanba HacUkcrup dán külügymi­niszter, aki jelenleg afrikai körúton tartózkodik, szerdán hivatalos látogatásra az EAK fővárosába érkezett. A külügyminiszter a dán— egyiptomi gazdasági kapcsola­tok fejlesztéséről fog tárgyal­ni az EAK vezetőivel. Kigyulladt és felrobbant egy 11 600 tonnás argentin tartályhajó az argentin par­tok közelében. Az ötvenöt fő­nyi legénység közül hét ten­gerésznek nyoma veszett. Franciszek Modrzewski len­gyel külkereskedelmi minisz­terhelyettes Párizsban tár­gyalásokat folytat a francia— lengyel kereskedelmi kapcso­latok fejlesztéséről. Vinogradov, a Szovjetunió tokiói nagykövete szerdán fogadást adott a szovjet—ja­pán diplomáciai kapcsolatok felvételének 40. évfordulója alkalmából. A fogadáson meg­jelent Siina japán külügymi­niszter. Szerdán Brezsnyev, Makó­ja n és Koszigin táviratban üdvözölte Todor Zsivkovot és Georgí Trajkovot a szovjet— bolgár barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segélynyúj­tási szerződés aláírásának 17. évfordulója alkalmából. Washington, (MTI): Amerikai hivatalos körök­ben kedden este hivatalosan is bejelentették, hogy az Egyesült Államok Johnson tá­bornoknak. a szárazföldi had­sereg vezérkari főnökének ja­vaslatára növeli Dél-Vietnam- ban állomásozó helikopter­alakulatainak és „katonai ta­nácsadóinak” számát. Mint is­meretes. a dél-vietnami szem- leút.iáról visszatért Johnson tábornok hétfőn számolt be tapasztalatairól Johnson el­nöknek, McNamara hadügy­miniszternek és a fegyverne­mek vezérkari főnökeinek. Az újonnan dél-vietnainba küldendő helikopterszáza- dok pontos számát .nem közölték. A TJPI amerikai hírügynök­ség csupán annyit jegyez meg, hogy minden század 25 helikopterből áll, és hogy je­lenleg körülbelül 400 ameri­kai helikopter teljesít szolgá­latot Dél-Vietnamban. Ezen a közvetlenül amerikai parancs­nokság alatt tevékenykedő he­likopterek értendők, — az adat nem vonatkozik a dél­vietnami kormányhadsereg rendelkezésére bocsátott he­likopterekre. A dél-vietnami Da Nang-i támaszpontra érkezett ameri­kai tengerészgyalogosok közül a második katona is életét vesztette. Ugyancsak ameri­kai golyó oltotta ki életét. A „véletlen baleset” kö­rülményei szinte teljesen megegyeznek a napokban lezajlott hasonló inciden­sével. A támaszpont közelében levő egyik dombra négy főnyi amerikai őrséget küldtek ki. Az amerikai katonák zajt hallottak és hárman felderítő körútra indultak. A dombon maradt negyedik katona visz- szatérő társait partizánoknak nézte és tüzet nyitott rájuk. Az egyik a helyszínen meg­halt, a második súlyosan megsebesült, a harmadik könnyebb sérüléseket szen­Polgárjogi lünlcíés a CupiíoliuinnáJ Az Egyesült Államok kü­lönböző területen folyik a szinte permanens tüntetés a polgárjogokért. A tüntetők egy csoportja március idusán a Capitoliuin lépcsőjén ülő- sztrájkot kezdett. A rendőrség szétoszlatta a tüntetőket. A képen: a rendőrök a jogokat követelő egyik tüntetőt levon­szolják a Capitolium lépcső­jéről. Az AP amerikai hírügynök­ség tudósítójának jelentése szerint a kongói kormány­csapatok kubai emigráns pi­lóták által vezetett repülőgé­pei szerdán ismét légitáma­dást hajtottak végre ugandai terület ellen. A repülőgépek fedélzeti fegyvereikkel lőtték az Albert-tó partján fekvő Mahagl városát és a környező falvakat. (Rátiotelefoto — MTI Kül­földi Képszolgálat) Madrid harcol írta: Louis Balaguer; a spanyol HP központi Bizottságának tagja A madridi dolgozók, akik a spanyol proletáriátus első soraiban menetelő aszturiai bányászok harci tapasztala­tait gyümölcsöztetik, új ra­gyogó lapokat írnak a spa­nyol nép harcának történeté­be a gyűlöletes Franco-dik- tatúra ellen. A spanyol főváros dolgozói béremelést követelnek, tilta­koznak a szüntelen drágulás és az egyre romló életkörül­mények miatt. Harcolnak a monopóliumok és a hivatalos szakszervezetek nyomása és politikája ellen. (Ezeket a szakszervezetek a francoista rendszer, a tőkések érdekei­nek védelmére állította fel). Noha a hivatalos propagan­da rendkívüli mértékben di­csekszik az úgynevezett sta­bilizációs tervvel, tény, hogy a megélhetési költségek csu­pán tavaly 15 százalékkal emelkedtek. Az áremelkedési hullám visszatartását célzó intézke­dések gyakorlatilag egyenér­tékűek a bérfagyasztási tö­rekvésekkel. A kormánynak ezzel az a célja, hogy a nép jogos elégedetlenségét, amit az árak szüntelen emelkedése vált ki — a kiskereskedők ellen fordítsa. A kormány úgy igyekszik beállítani a dolgot, hogy csakis a kiske­reskedők a felelősek a drá­gaságért és semmi esetre sem a kormánypolitika, illetve a kapitalista profithajhászás. (A központi bank, például 1958-as 298 milliós profitját 1964-ben 447 millióra növel­te, a spanyol hitelbank hasz­na ugyanezen idő alatt 425- ről 632 millióra, az állami villamosiparé 113 millióról 460-ra nőtt.) A dolgozókat azonban nem fel Franco-ellenes jelszavakat hangoztatva. A kormány, amelyet megriasztott a tün­tetések mérete, megígérte, hogy húsz százalékkal emeli az órabéreket. December 16- án Madridban ismét negy­venezer dolgozó tüntetett, hogy rákényszerítse a hatósá­gokat a beígért béremelés végrehajtására és új kollek­tív »szerződéseket követeljen tőlük. A tüntetés idején több íz­ben is szembeszálltak a munkások a rohamrendőr- osztagokkal, amelyeket a kormány a város stratégiai fontosságú pontjain állított fel. A Franco-rendszer terror­intézkedéseivel nem tudta megtörni a dolgozók harci el­szántságát. Idén január 26-án Madridban, néhány hónap alatt immár harmadszor tün­tetésre került sor, mégpedig ezúttal a Pradon, a spanyol főváros szívében. Még a kül­földi hírügynökségek is el­ismerték: a Franco-rendszer fennállásának huszonöt esz­tendeje alatt nem láttak Madridban ilyen impozáns tüntetést. A madridiaknak ezt a tö­megmegmozdulását az épí­tők ellenzéki szakszer­vezete kezdeményezte. Ez a szakszervezet arra hívta fel a fővárosi dolgozókat és egyetemistákat, hogy tartsa­nak nagygyűlést a hivatalos szakszervezetek székházai előtt, s követeljék a szakszer­vezetek szabadságát, a sztrájkjogot, a 44 órás mun­kahetet, a 175 pezetás nápi bérminimumot, a sztrájkok idején elbocsátottak ismételt munkába állítását. Csak ezután került sor. arra, hogy a korm*"- "hő ízben hivatalosan is küzöVs: a tüntetők s a rendőrség kö­zött összetűzésre került sor, többeket letartóztattak. A külföldi megfigyelők egyön­tetű megállapítása az, hogy Spanyolországban a helyzet izzásig hevült. A kormány, ha el akarja kerülni a rob­banást, a legjobban teszi, ha haladéktalanul intézkedik az árak és bérek felborult egyensúlyának helyreállításá­ra. A madridi vas- és építő­munkások harcát támogatják a villamosvasúti alkalmazot­tak, a vasutasok és más fő­városi üzemek munkásai. A madridi vasasok tünteté­seit követően az egyetemi hallgatók tüntetést szerveztek az oktatásügyi minisztérium épülete előtt, s ezek a tünte­tések azóta is napirenden vannak. A diákok követelik a demokraikus szabadságjo­gok helyreállítását, a soa- nyol egyetemista szindikátus feloszlatását és helyébe olyan szervezet felállítását, amely valóban a hallgatók érdekeit kéoviseli. A madridi dolgozók mind élesedő harcát a jobb életkö­rülményekért és. a demokra­tikus szabadságjogokért. a Franco-ellenes ellenzék összes erőinek egyre markánsabb összefogása kíséri. Ebben a harcban a kommunisták az első sorokban foglalnak he­lyet, kitűnnek eltökéltségük­kel, kezdeményezőkészségük­kel, önfeláldoz-hükke'. A spanyol fővárosban le­játszódott események fontos hozzájárulást jelentenek e?v általános politikai sztrájk elő­készítéséhez. Erre az általános sztrájkra kétségtelenül sor fog kerülni, s ez a nagy­szabású politikai megmozdu­lás súlyos csanást mér majd a Franco-diktatúrára. Ciprus a Biztonsági Tanács olyan egyszerű megtéveszte­ni. Tudják, hol keressék a előtt helyzet valódi okát, tudják kik az igazi ellenségeik. A New York, (MTI): politikai perek, a terrorítéle­tek, amelyek koholt vádak alapján hosszú börtönbünte­téseket szabnak ki a politikai foglyokra, akiket embertelen kínzásoknak vetnek alá, — a rendszernek ezek az, ember­telen megnyilatkozásai csak megerősítik a munkásosztály elszántságát, hogy harcoljon demokratikus és politikai jo­gaiért. tavaly szeptember 16-én a spanyol főváros központjában több ezer vasmunkás vonult A Biztonsági Tanács szer­dán — magyar idő szerint 21,30 órakor — összeült, hogy megvitassa U Thant ENSZ- főtitkár pénteken közzétett jelentését. E jelentésében U Thant indítványozta, hogy három hónappal hosszabbítsák meg az ENSZ ciprusi béke- fenntartó egységeinek március 26-án lejáró megbízatását. A Biztonsági Tanács tagjai­nak meghívására az ülésen tanácskozási joggal részt vesz Ciprus, Görögország és Tö­rökország képviselője is. Az elsőnek felszólaló Kip- rianu ciprusi külügyminiszter felhívta a figyelmet a Tö­rökország részéről fenyegető veszélyre, s hangoztatta, hogy a törökök Ciprus kettéosztá­sára törekednek. Leszögezte kormányának álláspontját, mely szerint a sziget ketté­osztása nem engedhető meg. Az ülés lapzártakor még tart. A „hanánp íőcí*“ 3. Per az UFCO ellen — a „zöld pápa”nyer A demokratikus útra lé­pett és monopóliumok hatal­mát megnyirbáló Arbenz-kor- mány a guatemalaiak nagy többségének támogatását él­vezete. Ezért is buktak meg sorra a United Fruit és a CIA amerikai kémügynökség által kiagyalt összeesküvések. Elhatározták, hogy Hontiuras- ból indítanak agressziót Gua­temala ellen. Az UFCO bos­toni központjában kiagyalt támadásnak ezúttal csak né­hány jellemző epizódját ele­venítjük dokumentumok alap­ján — bizonyítva az United Fruit kezdeményező szerepét ebben a mocskos ügyben. Miguel Idigoras Fuentes ké­sőbb (1958-tól az őt elmoz­dító 1963-as puccsig) Guate­mala elnöke., az Arbenz meg­buktatását célzó támadás egyik vezérbábuja egyik könyvében ezt írta 1954 ele­jén salvadori emigrációs nap­jairól: „A United Fruit Company volt képviselője, Walter Turnbull úr látogatott meg egyik nap két gentlemennel, akik a CIA beosztottjaiként mutatkoztak be. Azt mond­ták, hogy népszerű vagyok Guatemalában és segítenek nekem Arbenz megdöntésé­ben. Megkérdeztem természe­tesen, milyen feltételekhez kötik segítségüket. ...A többi között meg kellett Ígérnem: kedvezményben részesítem a United Fruit társaságot, va­lamint az Amerikai Nemzet­közi Vasutak közép-amerikai vállalatait: feloszlatom a vasutasszakszervezeteket, szi­lárd, diktatórikus kormányt alakítok.... Ki kellett fizetnem a vállalkozásba fektetett min­den centet. A magam részé­ről elfogadhatatlannak ta­láltam a feltételeket.” Ügy látszik Idigoras Fuen­tes csak a vállakózás költsé­geinek visszatérítését kifogá­solta, mert a salvadori—hon- durasi határon „Pacto de Ca­balleros”, vagyis „megállapo­dás adott szóra" született közte és Armas ezredes, a Hondurasban gyülekező ag- ressziós zsoldossereg parancs­noka között. Armas zsoldosait Hondu­rasban a United Fruit egyik ültetvényén képezték ki, egy másikon pedig a CIA épített repülőteret. Az akcióért Frank Wisner, a CIA helyet­tes tervügyi igazgatója felelt, de Eisenhower akkori elnök hozzájárulásáért a két Dul- les-fivér — Foster Dulles külügyminiszter és Allan Dul­les, a CIA főnöke — kilin­cselt a Fehér Házban. A United Früit vezetői ugyanis bombavető repülőgépek beve­tését is sürgették — a CIA, illetve a US Air Force állo­mányából. Néhány nappal az 1954 júniusában Guatemala ellen indított agresszió előtt a washingtoni Fehér Házban reggeli után Eisenhowerrel ta­nácskozott a két Dulles-fivér, a vezérkar képviselői és a CIA funkcionáriusai jelenlé­tében. — Biztosak a sikerben? _ kérdezte tőlük Eisenhower, majd miután igenlő választ kapott, megjegyezte: — Kész vagyok megtenni minden szükséges lépést az ügy sikere érdekében. Eisenhower ezt kilenc év­vel később ismerte be nyil­vánosan — s ezzel mint az USA egykori elnöke az ame­rikai imperializmus egyik leg- szégyenteljesebb agresszióját az egész világ előtt magáénak vallotta. A CIA egyetlen éjszakára tervezte az Arbenz-kormány megdöntését. John Perrifey amerikai nagykövet (akit egyébként a United Fruittal való közismert kapcsolatai révén UFCO-diplomatának is neveztek?. 1954 június 18-án Guatemala Cityben jó kedv­vel mondta beosztottainak: „Fiúk, holnap ilyenkor nagy mulatságot rendezünk!” A hondurasi területről Gua­temala földjére lépett Ar- mas-zsoldosok azonban ólom­lábakkal jártak, a CIA P—47 típusú gépei közül egyet le­lőttek. egyet eltaláltak, ami­kor Guatemala Cjtyt bom­bázták. Elsenhower nyomban hozzájárulását adta újabb amerikai repülőgépek beve­téséhez — miközben Cabot Lodge amerikai küldött a Biztonsági Tanács ülésén a legKéptelenebb hazugságokat agyalta ki a szabadságáért küzdő Guatemala ellen. Ar- benz csak a tizenkettedik na­pon adta fel a harcot... Diaz erzedes juntája vette ét a hatalmat, de másnap Monzon gépfegyverrel lelőtte őt, s maga lépett a junta élé­re. Armas pedig a harmadik napon az amerikai nagykö­vet repülőgépén érkezett Gua­temala Citybe, s a United Fruit bizalmából hamarosan Guatemala elnöke lett. A lakosság 70 százalékát — áz írástudatlan parasztokat és indiánokat — megfosztották választójoguktól. A United Fruit és a nagybirtokosok visszakapták földjeiket, fel­oszlatták a szakszervezeteket. Vagyis minden úgy történt, ahogyan az UFCO és a CIA megbízottai Idigoras Fueh- testől kérték, s aki Armas 1957-ben történt meggyilko­lása után foglalta el Guate­mala elnöki székét — a Uni­ted Fruit bizalmából. A múlt század vége óta e recept szerint uralkodik Kö- zép-Amerikában a ma már 500 millió dolláros tőkével, 3 millió hold földdel, 2400 ki­lométer vasúttal, csaknem száz gyümölcsszállító teher- liajóval és minden élő fölötti hatalommal rendelkező „ba­nánpióca”, s vele együtt az Egyesült Államok. Pedig — éppen Guatemala ellen agresszió Után, hogy le­csendesítsék a United Fruit ellen szerte Amerikában fel­lángolt tiltakozásokat — az Egyesült Államokban még pert is indítottak a minden­ható banántröszt ellen. A vád, amelyet Bronwell ameri­kai főügyész terjesztett a New Orleans-i bíróság elé, így hangzott: Az UFCO meg­sértette a monopóliumokról és az adókról szóló törvénye­ket, monopolhelyzetével irá­nyítja az árakat és kizárja a konkurrenciát az amerikai banánpiacon, kezében tartja Közép-Amerika csaknem va­lamennyi banánültetvényét, különleges jogokat élvez ki­kötők és vasutak használatá­ban, nyomást gyakorol klien­seire. Nos, ez meglehetősen eny­he kifejezés volt, s a United Fruit politikai kalózkodásá­ról és hatalmáról egyetlen szó sem esett... Az UFCO azonban (maga mögött tudva a 2 milliárd dollár tökével rendelkező hatalmas Du Pont trösztöt, a Massachusetts ál­lambeli kongresszusi tagokat, akiknek megválasztása az ál­lamban székelő banántröszttől függ) eltemette a pert. A bohózatba illő tárgyalás nem volt más, mint a ínited Fruit bostoni igazgatótanácsá­nak és Dulles külügyminiszté- riumának manővere a guate- malai beavatkozás elleni la­tin-amerikai felháborodás le­vezetésére. Figueres costa-ricai elnök a per idején maga is a banán- tilöszt védelmére kelt, mond­ván: „Valóban nevetséges, hogy most, amikor partnerek vagyunk, az Egyesült Álla­mokban trösztellenes pert in­dítanak, amely siker esetén széthúzza a banánüzlet alap­jait.” A United Fruitnak jó ügy­védei voltak, s azok ma is a közép-amerikai „banánköztár­saságok” diktátorai, a „ba­nánpióca” helytartói, akik uralmukat és életüket a Bos­tonban székelő „zöld pápához” kötötték. Nem ők fogják szét­zúzni a közép-amerikaiak vé­rét szívó „banánpiócát”... Sebes Tibor VÉGE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents