Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-17 / 64. szám

Fegyverek és nyomdagépek Hangja 1945 március 17: partizáncsuía Sárisápon \ annak a történe- , leninek sokatmon­dó dátum-találkozásai. A í elszabadulás történetének is vannak; rájuk kell csak lelni s néha többet monda­nak el, többet tanítanak, mint egy vaskos kötet, teli tényekkel és adatokkal. Húsz esztendeje hűvös, de szívet pezsdítő, szépséges március volt már a haza nagyobbik felén. Tizenhete­dikén ülést tartott az ideig­lenes nemzeti kormány, rend­kívüli ülést, rendkívüli tárggyal. A kommunisták javaslata volt a téma; s a rendelet, amelyet a reakció jobbszárnyának meghátrálá­sa után egyhangúlag fogad­tak el, azt a címet kapta: „Az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelete a nagy­birtokrendszer megszünte­téséről és földműves nép földhözjuttatósáról”. (A kor­mánynak egyetlen tagja volt, aki nem értett egyet azzal, hogy a föld azé legyen, aki megműveli. Gróf Teleki Gé­za, vallás- és közoktatásügyi miniszter nem is vett részt az ülésen, csak a jegyző­könyvre firkálta rá: „A rendeletet rossznak és ke­resztülvitelét törvénytelen­nek tartom.”) Volt még jókora darabja a magyar földnek, ahol a bű­vös márciusi szél lőporfüs­töt kavart és csípős hajnal­ban tankrobajra, ágyúszóra ébredt az ember — a szov­jet hadsereg még magyar földön űzte a nácikat. A Dunántúl északi felében, ott, ahol a Pilis, a Vértes és a Gerecse hegyvonulatai hú­zódnak, éppen ezen a na­pon, március tizenhetedikén feleltek harcos hazafiak a történelmi tettre, a földosz­tásra — a győzelemmel, a náci megszállók fölött ara­tott győzelemmel. Fegyver­rel segítették a szovjet had­sereg harcát, a felszabadu­lás történelmi pillanatát. A Magyar Közlöny, a hi­vatalos lap szedői egymás mellé rakták az ólombetű­ket, a rendelet szavát, amely azt hirdette: „a nagybirtok- rendszer megszüntetésével valóra válik a földműves nép évszázados álma... és megnyílik a politikai, tár­sadalmi és gazdasági fel­emelkedés útja az évszáza­dok óta elnyomott mag) ar parasztság előtt.” Sárisápon ezen a napon fegyverek ropoglak: a sari- sápi partizánok hosszú és eredményes harcuk utolsó csatáját vívták. 1944 szep­temberében kezdődött a kommunista bányászok szer­vezkedése Sárisápon. Fegy­vereket szereztek és néhány nappal az októberi nyilas- puccs után harcba kezdték. Zgyerka János. Gurin La os és mások vezetésével min­denekelőtt a fegyver- és lő­szerszállítást biztosították- « faluban állomásozó vagy oti átvonuló náci vagy nyilas egységek készleteit dézsmál­Négy év alatt 1553 lakás épült Nyíregyházán iák meg. nem egyszer a falu fiatalságának segítségével. Kisebb-nagyobb katonai cso­portok szökésében segéd­keztek, ellátták a szökevé­nyeket civilruhával, élelem­mel, búvóhelyet szereztek számukra. A nyilasok megkísérelték : a partizáncsoport felszámor! lását, de nem érhettek el | eredményt: a sárisápi par-1 tizänharcosokat védte a fa­lu. a környék népe és az ( elfogottak hősiesen állták a : kínzásokat — az ő hallgató- j suk is óvta, segítette a küz- j dők seregét. Március derekára külö­nös, nehéz helyzet alakult ki a kis bányászfalu tájén, A náci hadsereg utolsó ma­gyarországi harcait vívta — a Balaton tájáról és az osztrák határról német éltek nyomultak előre. (Egy elfo­gott tiszt vallotta: Hitler pa­rancsot adott, hogy minden erővel kíséreljék meg visz- szavetni a Dunához a szov­jet egységeket, „ettől függ az Ausztría-erőd védel­me ...”) Sárisápot ketté­szelte a front. A Malom ut­ca házsorai között a senki földje volt, a falu alatt, egy elhagyott tárnarészben pe­dig a partizánok őrködtek a község odamenekült lakos­ságának élete és biztonsága felett. A sárisépi vasútállo­máson náci lőszer-szerelvé­nyek állomásoztak, a domb­hajlatokban azonban már ott voltak a szovjet hadse­reg állásai. A náci védelem elkeseredetten hélyezgettö át lövegeit —- kísérleteztek, hogy a szovjet hadsereg ál­lásait célba vegyék. Ám minden új lövegállást eltalált a szovjet tűz: a sárisápi partizánok felderítették a hitleristák ágyúit és minden tüzelőállásról részletes váz­latot küldtek a felszabadí­tókhoz. Tizenhetedikén. azon a napon, amikor az ideigle­nes kormány miniszterta­nácsán eldőlt a magyar pa­rasztság sokszázados pere, a múlt még megkísérelte visszaszerezni állásait. A próbálkozás égjük részének színtere a dunántúli bá­nyászfalu volt. Sárisápra ná­ci rohamlövegek érkeztek. Húsz sárisápi partizán, öt szovjet harcos segítségévei akkor elhatározta: megtisz­títja a falu északi részét is a náciktól. Ebben a csatá­ban halt hősi halált Vitek János, lett rokkanttá X. Pál bányászpartizán. De a né­metet kiverték a faluból — utolsó maradékuk március 28-án kotródott el a kör­nyékről. Az ország nagyobbik felén már béke volt, az építő­munka zajai ébresztették hajnaltájt. A sárisápi par- tizáiKjsala másnapján zörög­ve indult a vén rotáeiósgép: a hivatalos lap a nagybir­tokrendszer végét adta hí­rül. Gárdos Miklós Újabb 476 telket alakítanak ki családi, tázsas és sorházak építésére A 15 éves lakásfejlesztési terv nyolcezer teljesen köz­művesített állami és 900 darab nem teljesen közműve­sített, magánerős, földszintes és többszintes családi lakó­ház építését írja elő Nyír­egyházán. Miután az 1960-as lalcásszámláláskor a város­ban 8,5 ezer lakás volt, I 1915-ig megduplázódik j Nyíregyháza lakásainak a l száma. 1961-től az elmúlt év vé­géig — a fenti program ke­retében — 1033 lakást építet­tek állami erőből Nyíregy­házán, míg a magánerőből készített lakások száma elér­te az 520-at. Tavaly az Ószőlőkben, az Északi nagy­körút mentén és az Irinyi Já­nos utcában összesen 110 építésre alkalmas telket adott át a tanács az OTP-nek érté­kesítésre. Ezen túl azáltal is lehetőséget biztosítottak kis­lakások építésére, hogy elkészült Borbánya, a Hi­mes városrész és a Ság- vári telep részletes ren­dezési terve, amely mó­dot ad újabb kertes csa­ládi házak készítésére. Második 5 éves tervünk két utolsó esztendejében — 1964—1965-ben — egyébként 150 földszintes és 100 darab egyemeletes társasház építé­sét irányozták elő a megye- székhelyen. Az elmúlt évben ebből 106 földszintes családi lakóház, valamint 50 lakásból álló emeletes társas és sor­házat vettek birtokukba a tulajdonosok, ugyanakkor megkezdték 13 társas és 42 földszintes lakás építé­sét, melyeknek az átadá­sa 1965-ben történik meg. így a 15 éves lakásépítési programban a magánerős építkezések tervét Nyíregyhá­za túlteljesíti. A városi tanács mindenek­előtt a megfelelő telkek ki­alakításával igyekszik segíte­ni a magánerős lakásépítke­zést. A tavaly átadott 1Í0 te­lekből 74-et értékesítettek, míg 3G-ol az Irinyi János ut­cában a felépült házakkal együtt öröklakás formájában adnak el. A magánerőből öröklakás formájában készülő kislakás a legelőnyösebb egyéni épít­kezési mód. Mindenekelőtt azért, mert azonosak az épü­letek, lehetővé válik egyide­jű építésük, melynek nyomán egységesebb utcaképet lehet kapni. Emellett a közművesí­tés egy-egy utcában egyszerre oldható meg. Tekintettel ezekre, a tanács a jövőben még nagyobb lehetőséget kí­ván adni az építkezőknek; Ennek közvetlen megnyilvá­nulása, hogy 1965-ben összesen 416 la­kás céljára biztosítanak alkalmas telket. Ebből 190 földszintes, míg 286 többszintes társasház és sorház készítésére ad mó­dot. Ezeket a házhelyeket az Uj- szőlőkben, az Északi nagy­körút mentén, Borbányán, Sóstón, a Ságvári telepen és a Hímesben képezik ki. A tanács szakosztálya a jövőben azzal is meg kívánja könnyí­teni az építkezők helyzetét, hogy a megyei ajánlott és az országos típustervek beszerzé­sét. a kivitelezésekkel kapcso­latos követelmények ismerte­tését segíti, meggyorsítja az engedélyezési eljárást. A magánerőből történő la­kásépítés időszerű feladatai­ról legközelebbi ülésén tár­gyal Nyíregyháza Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága. (6- »•) 4 f'őagrunúmus A legidősebb sincs 22 éves Na»y Dieselek, ifjú szakemberek Megegyeztünk, amikor aláírtuk a vállalást Zentai Gyulát Budapest nevelte. Az Agrár Egye­tem elvégzése után, a termelés irányítását vá­lasztotta élethivatásául. Néhány éve a vásárosna- ményi Vörös Csillag Tsz főagrónómusa. Szívesen maradt itt feleségével együtt, aki szintén Pes­ten élt. Zentai Gyu­lának is köze van ah­hoz, hogy a terme 16- ssövetkezet ötvenegy forintos munkegységgel zárta a múlt évet. — Érdekességet akarnak? Hát mutatok, csak jöjjenek... A záhonyi fűtőháznál Kiss István műszaki főintéző ha­talmas, zöldre festett Diesel­mozdonyokhoz vezet. A mo- törház körül olajos ruhában csupa fiatal szerelők- szorgos- kodnak. A legidősebb sincs 22 éves Jókor érkeztünk. Az egyik Diesel-mozdonyt épp akkor adták át kijavítva a forga­lomnak. A mozdonyvezető elégedetten bólintva elindul, mi pedig a pillanatnyi szü­netet kihasználva beszélge­tünk. „Csak hárman voltunk** — Bár fiatalok — mutat rájuk kezével a műszaki fő­tiszt —. de munkájuk, akara­tuk rácáfol az életkorukra... Ezt csak akkor értjük meg igazán, amikor arra gondo­lunk, hogy a vasút mindin- j kább áttér a Diesel-mozdo- nyos vontatásra. Záhonyban is egyre több az ilyen moz­dony. A fiatal szerelők azok, (akik e mozdonyok javításáról és rendszeres üzemeltetéséről gondoskodnak. i Kindris Gábor az ifjúsági brigád vezetője nem a kezét, hanem a csuklóját nyújtja. — Olajos — mondja csendesen. — Ez év januárjában né­hány fiatal munkatársammal azon gondolkodtunk: mi volna, Kindris Gábor brigádvezető, Molnár Jánost és Pataki Jó­zsefet tanítja az új mesterségre... Foto: Hammel J. Időnként ólra törniük az almatároló ammónlás hűtő- rendszerének vezetékeit. Ez igen nehéz, gázzal járó mun­ka. E közben ajánlatos gázálarc viselése is. Ficsóri Károly, Dalanics Miklós és Lőjek István lakatosok — amint a kép mutatja — nincsenek egy véleményen a baleset elleni védekezésben. Foto: Hammel József így szólt az orvos a pacienséhez: — Szervezetének minden funkciója jól működik. Ab­ból, amit ön el­mondott, aria kö­vetkeztetek, hogy szenvedésének lel­ki indiszponáltság az oka. Azt állítja, hogy nem tud aludni, nincs étvá­gya és a jövője aggasztja. Volt egy hasonló ese­tem. Felkeresett egy paciensem és ugyanezekre az érzésekre panasz­kodott. És mi tör­tént? Egyszerű: valakitől százezret kölcsönkért, s ami­kor elérkezett a visszafizetés ideje és ennek nem tu­dott eleget tenni, olyan félelem fog­ta el, hogy ráment az egészségére. Ez­után néhány kér­dést tettem fel neki és azt taná­csoltam, hogy ne is gondoljon a pénzre és teljes akaraterejével lcon- centráljon bármi­lyen gondtól men­tes dologra. — No es? — Páciensem teljesen felépült. Kitűnő testi és lel­ki kondícióban van és semmit sem vesz a szívére. Biztos vagyok ben­ne, hogy önnek is tudok segíteni. — Ebben kétel­kedem. — Miért? — Mert én va­gyok az, aki az il­letőnek a százez­red kölcsönadta. (A ,,Szpilki‘’-b6l ford: Szilágyi Sza­bolcs.) ha megalakítanánk a szo­cialista brigádot? Tervünket, elgondolásunkat a fűtőház ve­zetősége is támogatta. De csak hárman voltunk motorszere­lők. Balázs György, Pócsik Csaba és én. Ekkor az az ötletünk támadt, hogy ma­gunkhoz veszünk három vnoz- donylakatost, akiket munka közben megtanítunk a Diesel­mozdonyok javítására, szere­lésére. Molnár János, Molnár István és Pataki József szí­vesen csatlakozott hozzánk. -De ne gondolja. hogy va- I gányságból tettük. Nem. Mi, | fiatalok is úgy éreztük, töb­bet, jobbat keil adnunk mint eddig. Ebben is egyeztünk meg, amikor aláírtuk a válla- I lást. így alakítottuk meg j Ságvári Endre néven a szo- i cialista brigádunkat. Ma így I is dolgozunk... Záhonyból indult el —: Most már úgy érezzük — szól közbe a KISZ-titkár —, hogy a név is kötelez ben­nünket... — A brigád tagjai is így vélekednek? — Igen — válaszolja. — Ha néha itt-ott van is prob­léma, de azért jól megértik egymást. Persze a fiaialok itt is különbözőek. Voltak, akik ne­hezebben illeszkedtek a közös­ségi életbe. Szokatlan volt a fegyelmezettebb munka, az egymás iránti felelősségérzet. Eleinte a kereset volt a fontos. Újszerűén dolgoztak, mert keresni akartak. De ép­pen eközben jöttek rá, hogy az élet hétköznapi küzdelmei formálják őket a nagyobb tettekre. — Záhonyból indult el a vasutasdolgozók vetélkedése, a felszabadulási munkaver­senyben — mondták többen is. — Hát mi sem akarunk lemaradni. „jól választottunk“ A javításra szoruló Diesel­mozdonyok egy-két nappal korábban állnak forgalomba, mint a tervezeti határidő. Ez pedig sok száz. teherrel megrakott vagon továbbítá­sát jelenti a vasútnak. Emel­lett azt is vállalták, hogy az elvégzett és kijavított moz­donyoknál nem lesz visszaté­rő hiba. Eddig nem volt. Szépen haladnak az új szak­ma elsajátításában a moz­donylakatosok is. Mond ju is a brigádvezető: „Jól választot­tunk...” Ma még csak tizenkét Diesel-mozdony javítási gond­ja nehezedik az ifjú szocialis­ta brigád vállára. De ez a közeljövőben ugrásszerűen nö­vekedik. Nem éri majd őket váratlanul. A fútőház hat fia­tal motorszerelője továbbra is folytatni akarja azt a munkát, amelyet ma is legjobb tudása szerint végez. I. U Terápia

Next

/
Thumbnails
Contents