Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-14 / 62. szám

Húsz szabad esztendő:

Tanácsaink a néphaáafoin szervei

Irta: Dr. Fekszi htrán, a Szabolcs-Szatmdr Megyei Tanács IB. elnöke

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmeként a szovjet nép volt a világon az első, amely lerázta a kizsákmányolás és elnyomás bilincsét, és kezébe vette a hatalmat. Ez- ari a magyar népnek is megmutatta a béke, a szabadság útját. Büszkék vagyunk arra, hogy a világon másodiknak Magyar- országon valósult meg — ha rövid időre is — a dolgozó nép hatalma, amelyet a helyi munkás-, katona-, és földműves tanácsok útján gyakoroltak. A tanácsok hatáskörét a Tanácsköztársaság Alkotmánya így határozta meg. „A falusi, városi, járási és kerületi tanácsok hivatása az illető falu, város, járás, illetve kerület területén élő dolgozó nép gazdasági és kulturális jólétét mindenképpen előmozdítani. E végből minden helyi jelentőségű ügyben intézkednek és végrehajtják a felettes tanácsoknak és ■ népbiztosságnak hozzájuk utalt rendelke- séseit”

A Tanácsköztársaság 133 napos fennállása után ismert okok miatt elbukott. Rövid fennállása alatt elért eredményei a dolgozók helyzetének megjavításában példát mutattak arra, mit jelent a dolgozók részére, ha a proletariátus van hatalmon. Ezt az időszakot az egész magyar nép — Szabolcs-Szatmár megye dolgozó népe — szívéből sem lehetett többé kitörölni, hatásait már nem lehetett megsemmisíteni.

Az egész Horthy-reakció ideje alatt a dolgozó nép bizakodást merített küzdelmeihez, az első magyar proletárdiktatúra emlékéből és példájából. ,

.Magyarország — mint ismeretes — a kizsákmányolók osztálvállama volt, az önkormányzatok is a tőkés és feudális erők kezében volt. Ezekben nem érvényesült a burzsoá önkormányzatok viszonylagos demokratizmusa sem.

A dolgozó népnek nem sok beleszólása ▼olt az önkormányzati ügyek intézésébe. Az ügyekbe való beleszólást kizárta mindenek előtt az önkormányzati testületek reakciós választási rendszere. Már a választójogi szabályok megállapításánál gondoskodtak arról, hogy az önkormányzati választásokból kirekesszék a munkásság és a dolgozó parasztság millióit A fiatalokat b magas korhatár — 30 éves életkor — megállapításával eleve kizárták a választójogból. A nők csak 1933-ban kaptak választójogot, de annak feltétele volt: 2 évi egyhelyben lakás, 30 életév betöltése, ha 3 gyermek anyja, vagy önálló kereső, vagy érettségije van, vagy egyetemet vég- settnek a felesége. A fentieken túl azt is megkívánták, hogy a választó legalább 2 év óta az adott önkormányzat terü’etén (föld, ház, vasv önálló ioar utáni adót fizessen. Mindezeket a körűimén veket figvelembe véve, a felszabadulás előtt az összlakosság 20— 30 százalékának volt csak önkormányzati választójoga; megrénkben ez az arány mindössze 10—20 százalékot ért el. mivel a lakosság 77,3 százalékának földje nem volt.

A dolgozóknak a hatalomból való kirekesztésére e szűk választójog mellett további biztosíték volt az, hoev az önkormányzati szervek tagjainak csak kisebb részét választották, a nagvobbik része választás nélkül került a testületek tagial sorába. A törvén vhatósáei bizottság tagiéinak kétötöd része a legtöbb adót fizetők közül került ki. A tagok kétötöd részét választották. A további egyötödét az állami szervek vezetői, a vallásfelekezetek képviselői, továbbá az üevvédi, közjegvzői. mérnöki kamarák vezetői, a vitézi szék küldöttei alkották, végül hivatalból tagjai voltak a vezető állású tisztviselők és az örökös tagok. *

Már a nevek említése is kifejező példája annak, kik „képviselték” megyénk dolgozóit. Például Szabolcsban Dessewffy István. herceg Odeschalchy Miklós és a Kál- laiak, Mikeczek. Szatmárban pedig a pécs- újfalui Péchiek, hirioi és iváncshói Szuhá- nyi László, nemestóti Szabó Tibor, me- zómadarasi Madarassyak.

A községi képviselőtestületek tagjainak felét a legtöbb adót fizetők az úgynevezett virilisták adták, ezen túl tagjai voltaic a vezető tisztviselők — választás nélkül. Akiket pedig választottak, azokat is az összlakosságnak alig 15 százaléka választotta.

A választások megszervezése, lebonyolítása nem volt más, mint választási komédia. Nem kell részletezni, kik voltak a főkortesek, kik szervezték a választást, s milyen osztályérdekek alapján irányították az egész, választási komédiát. Bár a távolmaradást büntették, a választásra jogosultaknak mégis csak 50—60 százaléka élt szavazati jogával.

A törvényhatósági bizottság és valameny- nyi bizottságának munkáját a főispán (a kormány kinevezett embere) vezette. A községi képviselőtestületek személyi kérdéseket eldöntő ülésén pedig a főszolgabíró (a vármegye külső tiszviselője) elnökölt. A főszolgabíró igen fontos szemébe volt a feudálisok és nagytőkések államának. ö volt a járás községeinek mindenható ura. Hatásköre korlátlan volt. Az ön- kormányzati tisztségekbe csak azok közül lehetett „választani", akiket a főszolgabíró jelölt.

A fentiekből világosan meg lehet érteni a magyar önkormányzati rendszer népelnyomó, hazug voltát és azt, hogy ez a szervezet minden vonatkozásban a feudá- lis-burzsoá uralkodó osztály érdekeit, a burzsoá diktatúrát szolgálta, és hogy ebben a szervezetben még a leghalványabb demokrácia sem érvényesült.

A Szovjetunió felszabadította hazánkat. Ekkor megteremtődött a lehetősége annak, hogy hazánkban egy magasabb rendű, kizsákmányol ásméntes társadalom alakuljon ki. A második világháború során anyagi javaink nagy része elpusztult. A közigazgatás megbénult, széthullt a nagybirtokos, nagytőkés államhatalom. 1944-ben az ország felszabadított területein, a kommunista párt kezdeményezésére, a lakosság létrehozta a nemzeti bizottságokat, amelyek a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front helyi szervei voltak. A nemzeti bizottságok a koalíciós pártok küldötteiből alakultak, s lényegében kifejezték a kialakuló új államhatalom osztálytartalmát. A közrend belső védelmezői, a termelés megindítói voltak, s amellett intézték az állam- igazgatás összes ügyeit is. Sorra alakultak meg a különböző népi bizottságok, melyek közül legkiemelkedőbb szerepe a földigénylő bizottságnak volt. Megyénkben több mint 466 000 katasztrális hold földet osztottak ki, mintegy 60 000 jogos tulajdonosnak.

Hamarosan megalakultak a termelési és üzemi bizottságok is, amelyek a mezőgazdasági és az ipari termelés megindításával kapcsolatos teendőket látták el.

A nemzeti és a különböző bizottságok történelmi érdeme, hogy a felszabadulás utáni nehéz idők sorsdöntő napjaiban eredményesen megoldották a rájuk nehezedő állami, gazdasági, kulturális feladatokat. Érdemük az is, hogy az állami életben járatlan tízezrek kanesolódtak be a közösségi ügyek intézésébe. A bizottságok munkájukkal bebizonyították, hogy a magyar munkásság, a dolgozó parasztság képes élni a szabadsággal, öntevékenyen ki tudja alakítani a népi hatalom szerveit és el tudja látni a népi államra váró feladatokat.

Az ideiglenes nemzeti kormány már 1945. elején intézkedett az önkormányzatok ideiglenes helyreállításáról. Az önkormányzatok visszaállításával egyidőben a nemzeti bizottságok közigazgatási hatásköre megszűnt. A régi formájában, de új tartalommal létrehozott önkormányzatok egyre inkább demokratizálódva, a tanácsok megalakulásáig működtek. Ez a demokratizálódás nem ment simán. Ennek a folyamatnak — a helvi igazgatás legreaunósabb elemei eltávolításának — jellemzőbb állomásai voltak: az igazolások; 1946 tavaszán lezajlott hatalmas tömegmegmozdulások; és a „B”-listázások. Ebben az időben kezdődött meg az áliamannarátus munkás és paraszt káderekkel való megerősítése.

A bekövetkezett változások világossá tették, hogy a szocializmus építésének feladatát csak úgy végezhetjük eredményesen, ha központilag és helyileg is teljesen lebontjuk a régi burzsoá államtól átvett formákat. Olyan államszervezetet hozunk létre, amely megfelel a szocialista állam gazdasági és társadalmi jellegének egyaránt, alkalmas arra, hogy a megtízszerezett feladatok megoldása érdekében a tömegeket az állami munkába bevonjuk.

A szocalista állam helyi szerveinek ilyen rendszere a tanácsi rendszer, amely . a szovjetek példáján és tapasztalatán jött létre. Annak idején Lenin a szovjet rendszer fölényét minden más állami szervezettel szemben abban látta, hogy e szerven keresztül valósulhat meg a dolgozók közvetlen részvétele az állami munkában. „Van egy csodaszerünk arra — mondotta —, hogy egyszerre, egycsapásra megtízszerezzük államgépezetünket, olyan eszközünk, amivel soha egyetlen tőkés állam nem rendelkezett és nem is rendelkezhet. Ez a csodás dolog a dolgozók bevonása, a szegényparasztság bevonása az államigazgatás mindennapi munkájába.” (Leninnek az SZKP. VII. kongresszusán mondott beszédéből.).

Pártunk az 1948. évi kongresszusán elfogadott programnyilatkozatában már utalt az új követelményeknek megfelelő demokratikus ál'amrend létrehozásának szükségességére. Ennek alapján mondta ki alkotmányunk, hogy: ..A Magyar Néoköztársa- ságban minden hatalom a dolgozó népé. A város és falu dolgozói választott és a népnek felelős küldötte’: útján gyakorolják a hatalmukat”, és hogv az államhatalom helyi szervei a tanácsok.

Alkotmányunk rendelkezéseinek megfelelően már 1950. június 15-én lét-ehoztuk az ideiglenes megyei, augusztus 15-én pedig az ideiglenes járási-, városi tanácsokat 1950

október 22-én folyt le a tanácsok első országos választása. Dolgozó népünk e napon, választott küldöttei utján, helyileg is kezébe vette az államhatalom gyakorlását.

Szocialista államunk helyi szervei, a tanácsok, nem egyszerűen államigazgatási szervek, hanem az egységes államhatalom helyi szervei, amelyek területükön ennek kizárólagos képviselői.

• Hogyan jut érvényre a mi szocialista típusú államszervezetünkben, a helyi tanácsokban a népképviseleti elv? Kik kiket és hogyan választhatnak? _ Ma választójogosult és választható az állam minden nagykorú polgára, nemre és fajra, felekezeti hovatartozásra, műveiségi fokra, társadalmi származásra, vagyoni helyzetre való tekintet nélkül, kivéve a dolgozó nép ellenségeit és az elmebetegeket. így a nagykorú lakosság szinte majdnem 100 százalékának van választójoga.

A demokratizmus kiszélesítését jelentette, hogy a választás lebonyolítása is a legteljesebb demokratikus formák között zajlik le. Nincs szükségünk kortesekre! Maguk a dolgozók és az általuk létrehívott társadalmi szervek, a Hazafias Népfront jelöltjei vesznek részt a választások szervezésében. lebonyolításában. Megyénkben az 1963-as tanácsválasztás alkalmával 30 423 személy működött közre a különböző választási szervekben.

További szélesítését jelentette a demokratizmusnak az is. hogy a tanácstagokat a dolgozók jelölik saját soraikból. E jelöléseken a választók közérdekű megbízásokat is adnak a jelöltnek. Az 1963-as választás alkalmával 4755 közérdekű javaslat hangzott el. Ilyen körülmények között érthető, hogy a választásra jogosult lakosságot nem kell kötelezni, hogy éljen választási jogával, hiszen közvetlenül érdekelt abban, hogy ki képviselje a különböző szintű tanácsokban.

Megyénk dolgozói mindenkor éltek törvényes jogaikkal. 1954-ben a választásra jogosultak 93,97 százaléka, 1938-ban 99.2

százaléka, J 963-ban pedig 99,6 százaléka szavazott, s mintegy 98—99 százaléka a Hazafias Népfront jelöltjeire adta le szavazatát. így megyénkben 1954-ben 8225,

1958-ban 8122 és 1963-ban 8276 tanácstagot választottak meg.

Nyugodtan elmondhatjuk, hogy tanácsainkban valóban a dolgozó nép küldöttei foglalnak helyet, hogy tanácsi szervezetünkben valóban az igazi népképviselet testesül meg. Ezt tükrözik az alábbi

adatok: Tanácstagok választása:

1958-ban

megy. jár. vár. köz.

üzemi munkás 12 ’ 28 22 282

kisip. munkás 2 4 1 143

mg. munkás 1 11 1 2E8

tsz-tag 15 127 13 900

7 kh. alatt 5 63 9 2323

7 kh. felett 6 24 6 1219

önálló 18 6 182

értelmiségi 19 49 8 473

alkalmazott 26 140 .47 1444

egyéb 7 27 13 360

1963-ban

megy. jár. vár. köz.

üzemi munkás 11 27 12 448

kisip. munkás - -' *•

mg. munkás 2 1 - 173

tsz-tag 20 172 17 4241

7 kh. alatt -----7 kh. felett önálló értelmiségi 33 99 25 672

alkalmazott 25 1 58 52 1421

egyéb 7 24 21 604

Nemcsak a tanácstagok, hanem a tanács valamennyi szervének — végrehajtó bizottság, állandó bizottságok — megválasztásában is érvényesül a szocialista demokratizmus. A mi önkormányzatunkban nincs egyetlen felülről kinevezett tisztviselő sem.

Mit jelent a tanácsok hatalmi jellege? — Azt, hogy a tanácsok a proletár- diktatúra egységes hatalmának helyi szervei, s mint ilyenek, területükön a munkásosztály, a dolgozó nép akaratát képviselik, és a párt politikájának megfelelően végrehajtják a proletárdiktatúra feladatait. Szervezik a helyi társadalmi, gazdasági, kulturális tevékenységet.

E körben — megállapítják a helyi terveket és költségvetést, a községié jlesztési tennivalókat, gondoskodnak azok végrehajtásáról;

— irányítják a helyi mezőgazdasági és ipari termelést, a kereskedelmet és közlekedést, város- és községgazdálkodást;

— elősegítik a termelőszövetkezetek megszilárdítását és fejlesztését;

— biztosítják a tanács rendelkezése alatt álló állami vagyon helyes kezelését és felhasználását., valamint a tanács alá rendelt vállalatok és egyébb szervek megfelelő működését;

— a helyi szükségletek kielégítésére vállalatokat (szerveket) létesítenek;

_ gondoskodnak az egészségügyi, kulturális és szociális feladatok megoldásáról. Közrefnűkódnek az országos jelentőségű társadalmi. gazdasági és kulturális jellegű fel« - adatok megvalósításában. Ellátják a u ,'cs- nak alárendelt szervek létrehozásával, irányításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat.

Tanácsaink feladata, hatásköre széles körű. Pártunk VIII. kongresszusa határozatának megfelelően a tanácsok. hatáskörét tovább kell növelni.

Tanácsaink pártunk iránymutatáséval fokozatosan, de nem töretlenül valósították meg a szocializmus építése során reájuk háruló feladataikat. Jelentősen kivették vé- szüket a mezőgazdaság szocialista átszerve- zéséből. Eredményeket értek el a mezővaz- dasági termelőszövetkezetek megszilárdításában, azok korszerű nagyüzemekké fejlesztésében, a mezőgazdasági termelés szerverébében, irányításéban. Közreműködtek a szocialista ipar megteremtésében és fejlesztésében, A tanácsi ipari vállalatok termelése az utóbbi négy éveben 48 százalékkal növekedett.

A tanácsok eredményesen szerveztél:, a lakosság egészségügyi, kulturális. szociális; kommunális stb. igényeinek kielégítését. Szinte felbecsülhetetlen jelentőségű mérménk lakossága számára az. hogy valamennyi községünk villamosított, a közlekedési hálózatba be van kapcsolva, a legszükségesebb kulturális, egészségügyi, és szociális ellátottság lényegében biztosított.

E feladatok megoldására tanácsaink, terveik és költségvetéseik keretében az utóbbi időben évente több niint egymilüárd forintot használnak fel. A lakosságot legközvetlenebbül érintő egészségügyi, szociális és kulturális feladatok megoldására használják fel a költségvetés összegének mintegy 73 százalékát.

Külön említésre méltó az a gazdasági tevékenység, melyet tanácsaink a községfejlesztés területén végeznek. Helyesen ismerték és használták fel a közösségben rejlő hatalmas erőt és lehetőségeket, a helyi igények kielégítésére. Az utóbbi 8 év alatt megyénkben mintegy 550 millió forint értékben végeztek községfejlesztési munkót. Külön jelentőséggel bír, hogy ebbé! 73 millió forint értékű a társadalmi munka és 21,5 millió a saját anyag felhasználása. Számos iskolát, tantermet, óvodát, kulturális intézményt létesítettek, több. a termelést, a gazdálkodást elősegítő feladatot oldottak meg.

Tanácsaink a fenti eredményeket csak úgy tudták elérni, ho™ helyesen érvényesüli — az államhatalmi jellegük mellett — tömegszervezeti szerepük. Széles körű feladataikat csakis a lakosság bevonásával, aktív részvételével tudták megoldani. Erejük ép- pep abban rejlik, hogy tagjaik állanló eleven kapcsolatban vannak a választókkal.. A választások a mi szocialista államunkban a választók és a választottak kapcsolatának nem a befejezését, hanem a tanácstagi munka kezdetét jelenti. Ez a rendszer megnövelte a tanácsoknak és tagjainak a felelősségét választóikkal szemben. A választók számon tudják kérni küldötteiktől a reájuk bízott munkát, felelőségre vonhatják őket, sőt vissza is hívhatják, ha nem felelnek meg a bizalomnak.

Az utóbbi években nagymértékben megnövekedett a lakosság közérdekű bejelentéseinek és javaslatainak a száma. Ez is azt mutatja, hogy mélyült a tanácsi szervek és a lakosság kapcsolata. Javult a közszellem, nőtt az állampolgárok felelősségérzete a helyi gazdasági, kulturális, szociális fejlődés alakulásáért. Ezek a javaslatok, jelzések felmérhetetlen segítséget jelentenek tanácsaink munkájában. így bontakozik ki, így jut kifejezésre az a megtízszerezett erő, mely az új szocialista típusú államszervezetünk helyi szerveiben, a szocialista demokratizmus érvényesüléseként jelentkezik.

A tanácsok munkája az utóbbi években megfelelően fejlődik: javul államhatalmi, tö- megszervezeti, gazdasági szervező és kulturális nevelő tevékenységük, emelkedik a vezetés színvonala. Tovább szilárdul a tanácsok munkájában a törvényesség, az állami fegyelem.

Pártunk VIII. kongresszusa meghatározta államunk — a tanácsok és szerveik — feladatait a szocializmus teljes felépítésének időszakára. A Központi Bizottság 1964. december 10-i határozata pedig részleteiben es konkrétan határozta meg a legfőbb tennivalókat. Ezeket a feladatokat röviden a következőkben foglalhatjuk össze:

— a népgazdasági tervekből megyénkre háruló gazdasági, kulturális, egészségügyi, szociális, kommunális, igazgatási feladatok megfelelő megoldása;

— a tanács által megállapított tervekben és költségvetésben rögzített feladatok megoldása helyi erőkkel és felső támogatással;

— a lakosság mindennapi személyes és ügyes-bajos dolgaival való lelkiismeretes foglalkozás.

Mindezeket: — a demokratikus vonások erősítésével; — a bürokratizmus leküzdésével; — az ellenőrzés javításával; — a szaktudás és hozzáértés fokozásával; — a dolgozó tömegek közvetlen segítségének még nagyobb mérvű igénybevételével; — a szocialista demokratizmus további kibontakozásával kell és lehet megoldani