Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-24 / 70. szám

95 kilométer új út — 90 millióért

Javul a közutak állapota - Folytatják a tsz bekötő utak létesítését — Kilenc híd épii! az idén

A KPM Közúti Üzemi Vállalatának dolgozói csak a ;jó időt várták, hogy a megye különböző részeiben megindulhasson az útépítés. Március 15-én már szórványosan hozzáláttak az idei program megvalósításához, azonban az igazi start — 517 dolgozóval — március 22-én, hétfőn kezdődött.

Az idén 90 millió forint értékű építőipari munkát végez a Közúti Üzemi Vállalat, s ezenkívül 4 5 millió ipari jellegű munka is elvégzésre vár.

Ez utóbbi tulajdonképpen az építőipari munka előkészítésére szolgál.

A legnagyobb munka a Nyír- bogdány—pác: ni út. amelynek építése 23,S millió for ntb.i kerül. Az útszakasz Deme- csert. Gégényt és Dombrídot érinti. Jelentős ráfordítással készül a Tiszabercel—nyírtog- dányi összekötő út Tisza bércéi, Búj és Kótaj érintésével.

Még a múlt évben hozzáláttak a 472. S7.ámú. Kisvúrda —Vásárosnamémy közötti fő- közlekedési út korszerűsítéséhez. Tavaly 4 millió forintot építettek be, s ezt a munkát az idén tovább folytatják. Az Anarcsot. Szabolcsbókát, Gém. zsét és Iiket érintő út teljes felújítása több. mint 30 millióba került. A befejezéshez csak ! 967-ben fognak eljutni.

Ugyancsak tovább folytatják a múlt évben már megkezded Gergelyiugomya—tarpai útépítést. Az előző évben Jándig jutottak el, s az idén legalább Gulácsig szeretnék elvégezni a felújítást, de ha a lehetőségek megengedik, végig befejezik a munkát. Hozzáláttak a Fehérgyarmatot Kisarral összekötő út építéséhez is.

A KPM Közú i Üzemi Vál- l :lat ki enc term': 1'szövetkezet" bekötő út építő ét is vállalta erre az évre összes'n 7 mili ő forint értékben. A munkálatokat clöre’átható'ag június első felében indítják.

A múlt évihez, képeit lénye, gesen emelkedett a tanácsi hidak éoítésére fordított ö.'szeg. Kétmillióval szemben az idén ennek a dupája kerül felhasználásra.

Kilenc híd kiv.telezésére kötöttek szerződést, ezek közül egyik lej,jelentős bb a panyolai Túr-h d 35 méteres nyílással.

A másik je'entősebb híd Túristvándiban épül, ugyancsak a Túron. Nyílása 30 méter lesz. Kivitelezésük egyenként 900 ezer forintba kerül. A KPM Közúti Üzemi Vállalat dolgozói vállalták, hegy mind a kilenc hidat még a* idén átadják rendeltetésének.

A 90 millió for'ntos beruházás keretében megyénk az idén 90—95 kilométer hosszú felújított, korszerűsített utat kap.

A. munkák során nagy könnyítést jelent a most kapott -két födkitermelő gép. Együttes évi kapacitásuk 80 000 köbméter. A vállalat dolgozói saját maguk készítettek egy bitumen- permetező berendezést. Ha az útépítés előrehaladottabb állapotba kerül, ezt a gépet S» igénybe veszik.

<h. (Ji

Ha megszépül a Szamos-part...

A panyolai révész sok hétköznapja

Szabó György:

Milyen is volt ez a város?

Emlékezés a régi Nyíregyházára

talmasság nem is beszélt vele dúrván. Emlékszem, hogy a tanácsok megteremtése után bátran ment a tanácsházára, mindig magához a tanácselnökhöz, pedig ugyanabba a; szobába kellett belépni és azok) a bútorok voltak ott még egy! ideig, amelyek egykor tanúi voltak rosszulléteinek. Óvatos kérdésemre, hogy érez-e valami idegességet vagy feszélye- zettséget, amikor oda beié,., csodálkozva nézett rám. Éppen úgy, mint amikor kicsi koromban butaságot beidéztem vagy mondtam.

— Ugyan fiam, hiszen aratótársa volt nagyapádnak az elnök apja! — magyarázta az osztályvonatkozást oktató hangon és elnéző mosollyal.

Mindig elmesélte, hogyan tárgyalt az elnökkel, mit mondott és az mit válaszolt. Látszott, hogy örömet talál ás saját hatalmát élvezi hivatalos dolgai intézése közben. Jólesett neki, hogy most már megszűnt az a kiszolgáltatottság, az az egyoldalú függés,' amit a jegyzés világban mindig éreznünk kellett.

(Folytatjuk!

3.

Lrak hivatala

Minél magasabb beosztásban ült egy úr, annál inkább érzéketlen volt az időre: nem

percekben, órákban gondolkodott, hanem napszakokban és évszakokban, mert az úr fogalmába az is beletartozott, hogy ne érjen rá bizonyos dolgokkal — kérelmekkel, panaszokkal. stb. — foglalkozni. Ennek érdekében és hogy személyes hatalmát, nagyságát kidomborítsa, mindig jól megvárakoztatta a hozzáfordulókat, mert ezzel — az akkori felfogás szerint — az elfoglaltság, a vármegyei gondok nimbuszát öltötte magára.

Visszaemlékezésében egy képviselő leírta, hogy az öreg honatyák mindig tanácsokkal

látták el a fiatal képviselőket, első helyen mondták:

— Ha választóidtól panaszos leveleket kapsz, azokra ne válaszolj nyomban, hanem csak úgy ... egy hónap múlva. Akkor elhiszik, hogy komoly és nagy ember- vágj'!

A megyei hivatal élén a főispán, az alispán, a várpsi hivatal élén a polgármester állt ugyan, de a „vármegye” valójában a vármegyei törvényhatósági bizottság volt, ameljmek az alispán minden évben kétszer köteles volt beszámolni. Ennek a bizottságnak a harmincas években 484 tagja volt, akik közül — amint az egykorú krónika bevallja — „a közgyűléseken 159—200 tagnál több nem szokott megjelenni”. Kik voltak a <agjai a törvényhatósági bizottságnak? A harmincas évek elején tagja volt gróf Dessewífy Emil földbirtokos, gróf Forgatói Balázs aranysarkantyús vitéz, tornyospálcai földbirtokos, Fényes Gyula apagyi födbirtokos. Gencsv Károly kislétai földbirtokos. Kállay Miklós kereskedelmi államtitkár, Mezőssy Béla nyugalmazott földművelésügyi miniszter, újfehértói földbirtokos. Rakovszky Iván nyugalmazott belügyminiszter, gróf Vay Gábor, gróf Vay László berkes zi, gróf Vay Miklós nyir- tassi, báró Vay Miklós tista- löki, báró Molnár Viktor föld- birtokos, Mikecz Dezső udvari tanácsos, Mikecz Károly kormányfőtanécsos, Rima- szombathy Géza nyugalmazott miniszteri tanácsos és hasonlóak.

Igaz volt az anekdota: aki a „vármegyét” kereste — az urakat találta! De aki a „várost” kereste — az a városi képviselőtestületet találta. Arról pedig a korabeli krónikás azt írta: „A városi képviselő- testület virilis tagjai majdnem valamennyien tagjai a vármegye közigazgatási bizottságának is, s így azokról ott emlékeztünk meg.”

Ma úgy megyünk ügyeinket intézni az egykori vármegye- háza, a mai megyei tanács vagy a városi tanács épületébe, mint haza. Valamikor a „hivatal" borzongást kelteti az. emberben. Talán a tömjénsza- gú templom sem hatott olyan misztikával, mint a hivatali szoba. Az emberek érezték, hogy a régi „vármegye” uraival, hatalmaskodó hivatalnokaival, csendőreivel úgy működik. mint valami embertelen gépezet.

Emlékszem, hogy szegény nagyanyám életében háromszor volt a jegyző előtt és mind a háromszor rosszullett félelmében, pedig a helyi ha1965. március S4.

Értékelik megyénk szocialista Iiri^ácljainak

munkáját

Beszélgetés Szűcs Lajos elvtárssal, a Szakszervezetek Megyei

Tanácsának titkárával

igazság, hogy mint másutt, nálunk Szabolcsban sem tartott lépést e brigádoknak az irányítása és segítése a fejlődésükkel. És ezen sürgősen változtatni kell. Kétségtelen, hogy ezek a brigádoktól független hibák.

— Milyen eredményeket érnek el a szocialista brigádok, és mi akadályozza belső fejlődésüket?

— Mint azt az országos tanácskozás is megállapította a szocialista brigádok sokat tettek és tesznek a szocialista életmód és gondolkodás fejlődése érdekében. ök az igazi úttörői a szocialista munkafegyelem és közösségi szellem kibontakozásának is. Erre sok szép példa van megyénk üzemeiben. Említhetném a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat szocialista brigádjait vágj' az ÉRDÉRT mátészalkai telepét. Itt például egymást segítik a brigádtagok. Nagy József brigádja egyik tagjuknak, Demeter Antalnak segített a lakás tatarozásában. Mások árvákat gondoznak, öregeket istápolnak, segítnek stb. Ezek azonban nem jelentik azt, hogy a brigádokon belül minden rendben van. Sok szó esett az országos tanácskozáson is, de megyénkben is jellemző az, hogy a brigádokban még nem megfelelő a kritikai légkör, él- nézők egymás hibáival szemben, melyre később az egész brigád fizet ra.

— A másik sürgős megszívlelendő dolog az, hogy a szocialista brigádok cseréljék ki tapasztalataikat, Ezzel még az egy üzemben dolgozó szocialista brigádok is hadilábon állnak. Tapasztalható bizonyos féltékdnység és befelé fordulás a részükről. Nem nagy dolog, de baj az is, hogy egyes helyeken nem vez.etik rendszeresen a brigádnaplói, mely tükörképe a brigád munkájának, életének, egész tevékenységének. Mindezekkel kapcsolatban az országos tanácskozás meghatározta a tennivalókat. A tapasztalatok alapján megyénkben is sor kerül áprilisban a szocialista brigádok munkájának az érté! kelésére. Velük együtt vizsgáljuk meg eddigi tevékenységüket és nyújtunk segítséget to- : vábbi eredményes munkájukhoz — fejezte be nyilatkozatát ■ Ssv.cs Lajos elvtárs.

F, Bu

— Az eredmények mellett azonban látnunk kell a hibákat is. Egyik, s talán a mozgalom fejlődése szempontjából a legfontosabb elv az, hogy ezeket a brigádokat az üzemek gazdasági és szakszervezeti vezetőinek nem szabad a többi brigádokhoz képest előnyökben részesíteni. Ezzel saj| nos találkozunk. Tapasztaljuk néha azt is, hogy bár nincs meg minden szükséges feltétele egyes helyeken a szocialista brigád megalakításának, mégis létrehozzák. Erre figyelmeztetett bennünket az országos ta- : nácskozás is. Nincs arra semmi szükség, hogy egyes vezetők 1 kirakatpolitikát folytassanak a szocialista brigádmozgalom ro- : vására. S mikor megnézzük ezeket a brigádokat, kiderül, hogy tartalmi munkájuk nem ■ felel meg a követelményeknek.

— Hogyan segítik a gazdasági és szakszervezeti vezetők a szocialista brigádokat? Milyen problémák vannak ezzel kapcsolatban?

— Elhangzott egy felszólalás t az országos értekezleten: szo- i cialista módon vezetni. Sok jó . és helyes tapasztalatot tudnék

erre is elmondani. Az ÉRDÉRT mátészalkai telepén pél- I dául a párt és a szakszervezeti t vezetők patronálják a szocia- , lista brigádokat, s közvetlenül is reszt vesznek a brigádok munkájában. Hasonló a törek- i vés a kisvárdai üzemben, a ; Nyíregyházi Cipőgyárban., a . VAGÉP-néi, a Mezőgazcíasági Gépjavító Vállalatnál, Zá• honyban, a MÁV-nál és még

• több helyen. A Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalatnál műkö- dő 12 szocialista brigádnak a munkáját rendszeresen értékelik a termelési tanácskozáso’ kon is. Ez azonban nem mindenütt van így. Az üzemi gazda- [ sági és szakszervezeti vezetők egy része nem törődik kellé " módon a szocialista brigádok- i kai. Legutóbb az Apagyi Ál- » lami Gazdaságban működő S . szocialista brigád munkájúi vizsgáltuk meg. Ezek közül 1 több már húrom esztendeje > működik, meg is kapták a ki- 5 tüntető címet, s ennek ellené- re azt tapasztaltuk, hogy e- múlt esztendőben egyetlen bri- , gád munkáját sem értékelt« j a vezetőség. Változtatni kell : s sok helyen bonyolult értékeié- si pontrendszereken, melyei- csak nehezítik bürokratizáljál p a munkát és sértik a brigádo i kát is. Mint az országos tanácskozás megállapította, az a:

A szocialista brigádvezetők II. országos tanácskozásán a Szabolcs-Szatmár megyeieket egy 23 tagból álló küldöttség képviselte, melynek a vezetője Szűcs Lajos, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára volt. öt kerestük fel, hogy a konferencián szerzett tapasztalatairól nyilatkozzon.

— Milyen tanulságokkal szolgált a szocialista brigádvezetők tanácskozása, s ezeket hogyan kívánják hasznosítani?

— E tanácskozásnak az volt a célja, hogy megvizsgáljuk: a szocialista brigádok létrejötte óta mit tettek helyesen, hol vannak hibák. Hasznos volt azért is, mert alkalom nyílt a tapasztalatok kicserélésére, s arra, hogy a szocialista brigádokat foglalkoztató közös problémákról és azok leküzdéséről tárgyaljunk. Ha szabolcsi szemmel vizsgálom a dolgokat, azt kell mondanom, hogy a megyénkben működő 401 szocialista brigád megfelel az országos követelményeknek, noha hibákkal küzdenek. A tanácskozás úgy értékelte, hogy a szocialista brigád címért folyó munka tömegmozgalommá és a munkaverseny legnépszerűbb formájává vált. Ez kezd jellemzővé válni megyénkben is. Hasonló a véleményem a szocialista brigádmozgalom tartalmi fejlődésére vonatkozóan is. Tevékenységüket megyeileg is a gazdasági munkában mutatkozó eredmények jellemzik.

— Mindezt tényekkel tudjuk

bizonyítani. Csak néhány példát. Mészáros Katalin, a Nyíregyházi Cipőgyár egyik szocialista brigádjának a vezetője az országos tanácskozáson is elmondta, hogy az önmeózással kitűnő eredményt érlek el. A tiszanagyfalui Uj Élet Tsz női szocialista brigádvezetője

Menyhárt Miklósné, az asszo- nj'ok áldozatos munkájáról szólt, mellyel a közösség több százezer forint jövedelemhez jutott. Beszélhetnék az öntödei Vállalat kisvárdai gyáregységének Petőfi brigádjáról, amelyben igazolatlan mulasztó az elmúlt évben nem volt, s a brigádba került új dolgozókat úgy megtanították a munka fogásaira, hogy 4—5 nap után már teljesítménybérben dolgozhattak.

kig érő víz a következő lépésnél már 3—4 méteres. Ezután már mindegy, hogy tud úszni, vagy nem, legtöbbje elmerül. Ilyenkor a révész eloldja a csónakot, és megy, segíteni az utolsó pillanatban.

— Milj’en érzés életet menteni? Kinek van olyankor ideje arra gondolni! Csak azt figyelem hogy kimentsem. Utána lehet arra gondolni, hogy egy embernek az életét adum vissza, és ugyanakkor én ia veszélyben voltam. Ilyenkor kicsit büszke is vagyok, de én mégis azt szeretném, ha minél ritkább lenne az ilyen alkalom.

Hány nap még...?

Közben szampsszegiek jönnek, vásárolni voltak, most hazafelé igyekeznek. Beülünk a csónakba, most csak ezzel lehet közlekedni és megindulunk a túlsó part felé. Közeledik az ár, a folyó sodrása sebes, kelten is húzzák az evezőt, mégis lassan haladunk. Lehet, hogy egy kicsit szokatlan ir,, hiszen három hónapig szüneteltek, aznap indult meg ebben az évben először a két part közötti forgalom.

A téli hónapok másképpen zajlanak a révész életében. Ha a folyó befagy, a közlekedés is megáll, kikötik a kompot, a csónakokat kihozzák a partra -Azért nem ül benn a szobában, nap mint nap kijön, végigkémleli a folyót, nem járkál-e valaki a jégen, mert ez- még a fürdésnél is veszélyesebb. Aztán körülvágja a jeget a komp körül, hogy össze ne roppanjon a szép új vaskomp, amit két éve kaptak a régi fakomp helyett. Aztán mégegy- szer végignéz a fákon, a havas úton és számolgatja, hány nap is van még hátra tavaszig.

Mert akkor kizöldülnek b partmenti fák, megszépül a Szamos-part, benépesül a környék. Eljönnek a debreceni festők is, megörökítik a tájat, benne a panyolai kompot.

A közlekedés is megindul a két part között. Varga jószef pedig — akinek háza egy kőhajításra van a komptól — 18 év után már nem is húzza fel az órát csörgőre, hogy kimenjen a hajnali vonathoz igyekvőket átvinni a túlpartra. Felkel, megindul a töltésre, „kiált egy hosszút”, s innen is, a túlpartról is visszafelelnek rjfeki.

Marik Sanier

révész lesz ez!” És az lettem — mondja mosolyogva, az elmúlt 18 év emlékei között kutatva Varga József. Cigarettára gyújt, mélyet szippant a Tervből, és folytatja:

Számtalan élet mentője

— Aki nem ismeri, nem is hinné, mennyi izgalmat, érdekességet rejteget ez a szakma! Régen dolgozom itt, de szabadságra még sose kívánkoztam. Pedig mehettem volna. De elég nekem az a 3—4 nap, amikor értekezletekre, tanfolyamokra megyünk. Vágyok vissza a vízre. Hiányzik az evező, a komp. A tanfolyamok is szükségesek, mert sok mindent kell tudni, felelősségteljes munka ez. Meg kell szerezni hozzá a vizijártasságit, ismerni kell a hajók jelzéseit, jól meg kell tanulni a vízből mentést.

— Nekem balesetem nem volt a 18 év alatt, mégis nagy hasznát vettem a mentési tudománynak. Van már vagy tíz éve, hogy a rendőrségnek minden mentést be kellett jelenteni. Ekkor két év alatt 77 fuldoklót hoztam ki a partra. A vigyázatlanok száma azóta sem csökkent lényegesen, évente 25—30 ez a szám most is. Nyáron fürdés közben az emberek figyelmetlenül szaladnak be a vízbe „hűsölni”, s észre sem veszik, hogy a deréA panyolai komp oldalra- dőlve fekszik a Szamos-parton, hatalmas, olvadó jégtömbök tartják még pár napig. Alatta a szürkén, piszkosan hömpö- lyök a Szamos. Ketten dolgoznak a parton: a két révész. A komp nehéz drótköteleit készítik elő. Néhány nap múlva ki- feszitik a két part között. A kompforgalom ismét megindul Szamosszeg és Panyola között.

18 év a vizen

.— Nehéz munka lesz, hat ember is kell hozzá, hogy át- vihessük, jócskán megdolgozunk vele minden tavasszal — kezdi a beszélgetést Varga József, a panyolai révész. — De gyakorlatunk is van már benne, ismerem a mesterfogásokat én is, hiszen tizennyolc éve vagyok itt révész. Szép idő, de szeretnék ugyanitt még ennyit eltölteni.

— Itt is születtem, tősgyökeres panyolai vagyok. A magamfajta fiúkkal gyakran lejártam ide, a Szamos-partra. Nézegettem a révészek munkáját: ladikon meg a fakompon hozták, vitték az embereket, közben beszélgettek, énekeltek. Aztán egyszer-egj'szer én is átmentem velük, segítettem a kompot húzni, vagy evezni. S ezek az utak egyre gyakrabban ismétlődtek. A révészek sokszor már nevetve fogadtak, s mondogatták: „Meglátjátok,