Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-21 / 68. szám

Horváth Zoltán véget vetett „hazug és képmutató“ életmódjának Villamosítják a Szerencs—Nyíregyháza vasútvonalat — Javítják a kisvasún vonal több szakaszát Hogyan /(illesztett szét a vallási szekta egy nyolcgyerekes vajai családot A robbanás 1965. február 9-én következett be és ment­hetetlennek látszóan szétdob­ta a nyolcgyermekes családot. Az élet hétköznapi indu­latainak, a pillanatok esete­inek a rugóit általában nem nehéz feltárni. Annál nehe­zebb bepillantást nyerni Hor­váth Zoltán családjának élet­tragédiájába, aminek indíté­kai az emberi józanságon kí­vül esnek, homály mögött húzódnak meg: azok a köd­ben rejtőző erők, amelyek nem válogatva eszközeik között, könyörtelenül törnek céljaik felé. Ezek a szekták — Va­ján a betánista szektái Azt mondták szeret — elhittem Félig hivatalos, félig tár­sadalmi bíróság előtt talál­koztak hetek óta újra Horváth Zoltán és Horváth Zoltánná, s néhány tanú. Az utóbbiak azért, hogy a február 9-i köz­botrány okozás címmel tett fel­jelentés ügyeben véleményt mondjanak. A vád: Horváth Zotlán bántalmazta, majd oi-akon át nem engedte be a rakásba Horváth Zoltánnét A tettlegesség vádja sorra meg­dőlt. Azonban az eset jelen­tősége szinte megfoghatatlan kicsire zsugorodik, amikor felvetődik a kérdés: Miért? Hogy jutottak ei idáig? Horváth Zoltán vi-lágos egy­szerűséggel beszéli Horváthné kusza szavaiból legtöbbször csak annyi marad: „Nem tu­dom,..” „Nem gondolom...” — még olyan dologban is, hogy a férje miért nem gyakorol­hatta tovább papi hivatását. Horváth még ifjú korában került a szekta soraiba. El­végezte a teológiát, majd pap lett. A gyülekezet vezetőinek a javaslatára házasságot kö­tött. — Hittem a szavaknak — mondja rezignáltan — tisztel­tem hitbeli feljebbvalóimat, es yakon hajtottam végre utasításaikat. Borbély Béla, a szektának ma is szellemi vezetője — vencsellői refor­mátus lelkész — azt mond­ta: szeret a feleségem. Elhit­tem, tiszteltem lelki vezetői­met. De nyolc gyermekem anyja 12 éven át az ellenke­zőjét bizonyította. — Nagy lelki uralom alatt éltem, azt fel nem boríthat­tam, a szakadárság vádja nélkül. Utasításra cselekedtem — és mégis nekem kellett elvesztenem a palástott. „Lelkipróba** Nem. Horváth Zoltán sem volt különb a szekta többi tagjától, ahogy mondja, élte azok „hazug, képmutató” életét. — Ezt tettem addig, amíg_rá nem jöttem: ellent­mondás van, még az imád­ságban is. hazudnak. Házaséletünk merő gyötre­lem volt. Gondoztam a gye­rekeket, mostam pelenkákat, és lelki feletteseim utasítá­sára sorra kértem a bocsá­natot a gyerekek anyjától. Nem tudtam miért, de kér­tem. Most már tudom: szki- zofréniásnak — lelki beteg­nek — tartottak, mert mind­inkább ellenszegültem. Ül­döztek, s amikor ez már nem volt elég hatásos, a gyerme­kek anyjával álltak bosszút, a család szétzüllesztésének árán, hogy visszavigyem kö­zéjük. Ez azután történt, hogy nyíltan szakítottam Borbély- lyal. És azóta lett igazi pokol a családi életem. Horváthné, túlvilági bol­dogsága érdekében, híven meg is tette azt, amit kiter­veltek. Hogy a család egysé­ge, a nyolc gyerek jövője eszébe jutott-e? Férje egyenesen megtiltot­ta a szekta kisebb és nagyobb vezetői által követett gyakor­latot: a nem is kismérvű ajándékok elfogadását. Hor­váthné tavaly nyáron mégis megtetta. Horváth ez ellen erélyesen tiltakozott. Ezt kö­vetően az asszony, minden bejelentés nélkül, elutazott tuzséri rokonaihoz, s ott volt hat hétig. Közben a férjre és annak beteg nővérére marad­tak a kiskorú gyermekek. Horváth ilyen körülmények közt végétté munkáját a vas­útnál. — Én mindent, a férjem viselkedését, az elutazásomat is lelki próbának tartottam — mondja az assszony, de arról nem ejt szót, hogy a nyolc gyerek milyen próbának volt kitéve. Szilveszterkor újabb tuzsé­ri kiruccanást; február 9-ig tartott. A robbanás napjáig. Horváth ekkor érkezett haza fiától, altit egy távoli iskolá­ban taníttat. Érkezésekor nő­vére halott. S mintha csak a piacon lett volna, jókedvűen, ne vett'e megérkezik Tuzsérról Horváthné. A férj nem en­gedi be a lakásba. Szektások tumultusa az útcán, az udva­ron. Fenyegető kiáltozás. Horváth harmadnap hajnal­ban gépkocsira pakolja kevés használati tárgyát, az otthon- lévők közül négy gyermekét. Felesége ekkor sem a családot esetleg még összekötő, utolsó vékony szálat ragadja meg, hanem gyerekeit, a szállító- munkásokat oktatja megtérés­re, megtisztulásra. Béklyók a józanságon Talán ennyi is elég lenne e szelelmi alakoskodás által szétrombolt család sorsának az ecsetelésére. De még tovább tart! Cáfolja meg férje állí­tásait, kérték Horváfchnét s ő így válaszolt: — Amit most nem értek, azt később meg fogom érteni. Kár, felmérhetetlen nagy kár, hogy Horváthné csak ösz­tönösen érzi családja tragé­diáját, de a béklyók nem en­gedik, hogy józanul tegyen, cselekedjen. Beteg a nála ma­radt három legkisebb gyerek: hányingerük van és néha lá­zuk — mondja —, de fenn jár­nak, nem kell hozzájuk or­vos. Igen. Ott van a kimondott szavak mögött a kimondatlan: i az Űr rendem sorsukat... j Horváthék szomorú ügyében nincs, nem lehet semmi hiva­tali elmarasztalás. .Még az a bizonyos február 9-i szabály- sértés sem történt meg. De valójában nem is a Horváth család ügye ez: ők az áldoza­tok. Horváth Zoltán, aki ke­serűen kijelenti: ..Korántsem lettem marxista, de marxis­tább vagyok a marxistáknál saját múltam megítélésében.” Horváth Zoltánné. aki még mindig nem jutott el é'ete alakulásának kritikájáig. És a nyolc kiskorú gyerek! Ök az igazi kárvallottjai a körmön­font embertelenségnek. Az igazi vádlott, a szabály- sértő: az elvakultság, és azok, akik a vallást, a hitet, a vak­buzgóságot hatalmi törekvé­seik eszközeként használják fel. összeegyeztethető-e lelkiis. méretük józan szavával, hogy szétromboltak egy családot? Hogy nincs békés családi fész­kük a gyerekeknek? Nem! De akik ilyet tesznek, erre ösztö­nöznek, azoknak nincs is lel­kiismeretük; sem az egyház tanítása szerint, sem a mi tár­sadalmunk mércéje alapján. Samu András . Beszélgetés Szabó Bélával, a debreceni vasútigazgatóság helyettes vezetőjével — A.z 1965 év további fel­adatot ró a vasútra. A sze­mély és áruforgalom vár­ható növekedése, a vasút korszerűsítését, fejlesztését kívánja meg. Milyen intéz­kedések történtek, hogyan kívánják feladatukat megva­lósítani, erről érdeklődtünk Szabó Bélától, a Vasútigaz­gatóság helyettes vezetőjé­től. — A beruházási prog­ram jóváhagyása alap­ján várható-e a megye területén nagyobb mér­vű fejlesztés? — A beruházási program egyeztetése már megtörtént. A tervek szerint 176 millió forintot fordítunk Szabolcs- Szatmár vasúthálózatának fejlesztésére, korszerűsítésére. Aa a tervünk, hogy mező- gazdasági termelése révén ez a megye fontosságának meg­felelő helyet kapjon fejlesz­tésünkben, különös tekintet­tel az átmenő tranzitszállítá­sokra is. — Lapunkban már hírt adtunk arról, hogy sor kerül Nyíregyháza és Budapest között is a vasút villamosítására. A terv végrehajtása miko­rára várható? — A vasút villamosítása korábbi terveinknek megfele­lően kezdődött meg. így pl: az elmúlt évben befejezést nyert Budapest és Felsőzsol- ca között a villamosítás. Elő­reláthatólag ebben az évben befejeződik Felsőzsolca és Szerencs villamosítása. A következő évek prog­ramjában szerepel Szerencs­től Nyíregyházáig, majd Zá­honyig a villamosítási prog­ram végrehajtása. Ezzel ezen az útszakaszon gyorssá tesz- szük a forgalmat. — A megyét érinií-e a vasút Dieselesítési prog­ramja? — Érinti, hiszen már az elmúlt években jártak vona­lainkon M. 61 svéd gyárt­mányú * Diesel-mozdonyok. Ebben a* évben a Szovjet­uniótól kapunk M. 62 soro­zatú nagy teljesítményű Die­sel-mozdonyokat. Ezek jelen­tős része igazgatóságunk, el­sősorban Szabolcs-Szatmár területén fog működni. Ter­veink között szerepel az ál­lomások tolató szolgálatának DieseiesFése is. Ennek végre­hajtását már a korábbi évek­ben megkezdtük s ez évben tovább folytatjuk. Ezek a tolató tártál ék'möKdonyok magyar gyártmányú M. 31 és M. 44 sorozatú Diesel­mozdonyok. — Milyen lényegesebb vonalfelújítási munkála­tokra kerül sor? — A legjelentősebb talán a Tokaj és Rakamaz közötti töltéscsere. Ez ugyanis köze­lebbről érinti az utazókö­zönséget. Ennek munkálatai­ra az év első felében kerül sor. Ez idő alatt a személy- forgalmat Tokaj és Rakamaz között, majd autóbuszokkal bonyolítjuk le, a teherfor­galmat kerülő úton végezzük el. Ez a forg'alomkorlátozás kb. két-három hetet vesz igénybe. A töltés felújításá­val, kicserélésével megszűn­nek a korábbi sebességkor­látozások és még biztonságo­sabbá válik ezen a szakaszon a közlekedés. — Milyen áUoftrt'sbőví- tésekre kerül sor? — A vonalvillamosítással egyidőben intézkedéseket lettünk modern biztosítóbe­rendezések felszerelésére és alkalmazására is. így pl.: Nyíregyháza és Fénveslitke vasútállomás Inteara-Dominó korszerű biztosítóberendezést kapott, amely működését és biztonságát tekintve európai színvonalon áll. Sor kerül Mátészalka á’lomás bővítés tanulmánytervének elkészí­tésére; Nyírgelse, Nyírbogát és Nyírbátor állomások, ugyanakkor korszerű biztosí­tóberendezéseket kapnak. Ra­kamaz vasútállomás Integra- Dominó biztosítóberendezést kap. A szociális, kulturális létesítmények fejlesztése so­rán befejezzük a nyíregyhá­zi új üzemi konyha selejt- pótlő beruházásait. — Nyíregyháza lakossá­gát foglalkoztatja a kis­vasút sorsa. Mit tudhat­nánk meg ezzel kapcso­latban? — A kisvasúiról talán any- nyit, hogy vizsgálatokat vé­geztek az országban fellel­hető más kisvasutak gazda­ságosságával kapcsolatban * ezekről csak a vizsgálatok befejezése után döntenek az illetékes szervek. A napok­ban Brezina József forgal­mi és kereskedelmi osztály­vezető-helyettessel vonalbe­utazást tartottam. Ezek alap­ján számos intézkedést kí­vánunk tenni. így pl.: állag­megóvásokat végzünk állo­másépületeken. berendezése­ken, javítjuk egyes szakaszo­kon a pályát. Ezek az intéz­kedések a nyíri kisvasút biz­tonságosabb közlekedését és kulturáltabb feltételeit biz­tosítják. — Milyen intézkedéseket kívánnak tenni a kultu­ráltabb utazás érdeké­ben? — Az állomásbővítések it részben a kulturáltabb uta­zási lehetőségek biztosítá­sát szolgálják. Ezen túlme­nően sor kerül az állomási épületek csinosítására, kör- nyékúk parkosítására. Megfe­lelő intézkedéseket tettünk várótermeink, vasúti kocsi­jaink tisttításál’a. De erőfe­szítéseink csak akkor jár­nak eredménnyel, ha azok ta­lálkoznak az utazóközönség segítőkészségével is. Szeret­nénk, ha támogatnának ben­nünket abban, hogy mind kevesebb legyen az utazó­kocsik rongálása, a váróter­mek elszennyeződése. — Befejezésül szólni kell a szállításokról is. Építőipari vállalatok és más termelő egységek szállítási problé­máinak megoldása közös ügy és közös gond. Ezért helyes­nek tartanánk ha előszállí­tásokat végeznének _ sóder, kavics, tégla stb. —, a kü­lönféle vállalatok és ezzel is segítenék a mi munkánkat. Nem helyes, összezsúfolni a vállalatok szállítási prog­ramját, mert ilyen esetekben sajnos kéréseiknek különö. sen a nyári és őszi csúcs idő­szakban eleget tenni nem tudunk — fejezte be nyilat­kozatát Szabó Béla elvtárs. Marik Sándor 1919 március 21, Szabolcs 1 mmár negyvenhato- *• dik évmsek azok a megsárgult iratok, amelyek a Magyar Tanácsköztársaság nyíregyházi és Szabolcs me­gyei eseményeit őrzik. A forradalmi lelkesedés Sza­bolcsban is elsöpörte a her­ceg Odeschalschyak, báró Vayak, Kállayak népnyúzó rendszerét. A megyeházára, melyet a nép adóíilléreiből építettek, felkerült a szabad­ság vörös zászlaja. 1919 március 21-én éjjel egyesült a nyíregyházi kommunista es szociáldemokrata párt. A megye vezetésére öt tagból álló direktórium alakult, Nyíregyházát pedig egy há­rom tagból álló népbiztosi tanács irányította. Március 22-én felfüggesztették hiva­talából Bencs Kálmánt, a polgármestert, s ennek a teendőnek az ellátásával dr. Garai Kálmán tisztviselőt bízták meg. Az akkor megyénkben szé­kelő 5. hadosztály főnöke Szamuely László lett. Hozzá­láttak a vörös hadsereg szer­vezéséhez. Április elsején már azt jelenthetik a belügyi népbiztosnak, hogy Szabolcs megye egész területén, a já­rási székhelyeken is meg­alakultak a munkás-katona é* földműves tanácsok. Ál­lamosították az Irsay féle vasgyárat és Barucs cement­gyárát. A kommunisták, el­sősorban a Szamuely fivé­rek láttak hozzá a Tanács- köztársaság törvényeinek a végrehajtásához. Alig 133 napig élt az első magyar munkásállam, s bár ez ke­vés idő, mégis sokat tett a a népért. Ezt bizonyítják a munkásállam intézkedésed. A megye élén álló direktó­rium ügyelt arra, hogy túl­kapások ne történjenek, s mindenhol a törvények sze­rint járnak el. Ezért fi­gyelmeztették például a kis- várdai járási munkástaná­csot, amely túllépte a hatás­körét. S az intézkedések em­berségesek. A paszabiak je­lentik, hogy Zoltán Sándor személyében új jegyzőt vá­lasztottak. A megyei direk­tórium gondoskodik arról, hogy a leváltott Andrási Bé­la nyugdíjt kapjon. Felhív­ják a bujiak figyelmét, hogy kerüljenek mindenféle alap nélküli erőszakoskodást, akik minden komolyabb indok nélkül akarták elmozdítani állásából Pap Barna köz­jegyzőt. Elrendelik a fegyverek be­szolgáltatását március 23-án. Furcsa azonban, hogy pél­dául meghagyják pisztolyát dr. Mikecz Lászlónak, s még jó néhány olyan egyén­nek, akik esküdt ellenségei voltak a Magyar Tanácsköz­társaságnak. Megalakulnak az első termelőszövetkezetek is. A Paszabcsúcstanya la­kói szövetkezeti alapon át­veszik a gazdaságot. A Gö­rögszállás melletti Rózsás ta­nyán is megalakítják a kö­zös gazdaságot, melynek a vezetésével a Szovjetunióból hazatért Vass Jenő volt gaz­datisztet bízzák meg. Lassan bontakozó k az élet, a békés építő munka. Kazimir Ká­rolyt. Simonies Józsefet, Be­regi Sándort és Szamuely Györgyöt városi biztosokká nevezik ki, ; s Szamuely Györgyöt megbízzák a lakás­ügyek intézésével. Rajtuk kívül egy sor munkást: Ka­rasz László építőmunkást, Balázs János műszaki tiszt­viselőt, Gerő Gyula kereske­dőt, Fábián Gyula ácsot stb különböző fontos posztokra politikai megbízottaknak ne­veznek ki. Ezek kerülnek a megye és városi hivatalokat irányító régi tisztviselők mellé, s ellenőrzik munkáju­kat. Korányi Károly rolfkant színész jav/slatára állami kezelésbe keiül a városi színház. Kertész Lászlót ne­vezik ki a színház, mozik, kulturális intézmények nép­biztosává. Sok fontos intéz­kedést fogadnak el. Megbün­tetik az árdrágítókat, közhír­ré teszik, hogy aki mulasz­tásból, vagy hanyagságból nem műveli meg a földjét azt a forradalmi kormányzó- tanács rendelete értelmében törvényszék elé állítják. Gondoskodnak arról, hogy a földbirtokosok és a cselédek között szerződéses viszony álljon fenn. A termelőszövet­kezetek gazdálkodásához a bankkészletből hiteleket biz­tosítanak. Gondoskodnak a lakásínség enyhítéséről. A lakosság részére házhelyeket osztanak ki. A rászorultak segélyezésére népjóléti alapot biztosítanak. 1919 március 29-én megalakul a forradal­mi törvényszék. Ennek az elnökévé Rónai igazságügyi népbiztos Horváth Istvánt, tagjává, Szász Józsefet, He­gedűs Istvánt, Antal Gyulát, Véber Istvánt, Palaticz Ödönt és Erdős Bertalant nevezi ki. A direktórium lapot léte­sít. Engedélyezi. hogy a Nyírvidék naponta nyolc ol­dalon jelenjen meg. A föld- birtokosokat megadóztatja. A társadalmi élet csaknem minden területére fontos in­tézkedéseket foganatosítanak, azonban kevés az idő, hogy megerősödjön a tanácshata- iom. 1919 áprilisában az el­lenforradalmi csapatok meg­kezdik Szabolcs-Szatmár megszállását. A megye akko­ri kommunista vezetői Deb­recenből kérnek segítséget. Egy zászlóalj budapesti' vas­munkás és tüzérség érkezett is. Uj direktórium alakul!, amely lecsapott a nyíltan szervezkedő elleníorradalmá- rokra. Kivégzik Kovács István ellenforradalmi fő­hadnagyot, aki Szamuely Ti­bor meggyilkolását szervez­te. A direktórium harcra szólította a nyíregyházi munkásságot. A vörös kato­nák a Nyírjes tanyánál ás­ták be magukat, s 2 napig tartó, hősies küzdelemben álltak ellen a túlerőnek Csak akkor vonultak vissza, amikor a harc Da egy páncél­autó is beavatkozott. A vö- i rös hadsereg csapatai Tokaj I felé vonultak vissza, s az el-> lenforradalom csapatai ápri­lis 27-én déli 12 órakor be1- vonultak Nyíregyházára. El­bukott a forradalom., melyért oly sokan áldották életüket, Dühöngött a Cehér terror, kommunistákkal, hű hazafi­akkal tellek meg a börtönök, negyedszázados üldöztetés volt az osztályrésze azoknak, akik a munkásosztály ál­mát akai’ták valóra váltani. Horthy és .csendőrei mindent elkövettek, hogy kiöljék a szabadság szent eszméjét a népből, hogy bemocskolják az első magyar munkásállam emlékeit. de ez nem sike­rült, Az üldöztetések, a be­börtönzések, kínzások sem tudták megtörni a haza- hű fiait, akik 25 esztendőn ke­resztül gondoskodtak arról, hogy a Tanácsköztársaság eszméje ragyogjon. S amikor 1945-ben felsza­badult a nép. újra hozzálá­tott az !919-es álmok végle­ges valóra váltásához. Szov­jet vörös csillagos katonák hozták el a szabadságot. A testvéri szocialista népköz- társaságokkal együtt építjük a szocializmust, a dolgozó emberek társadalmát. T. &. 1965. március Zl.

Next

/
Thumbnails
Contents