Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-21 / 68. szám

Táguló korok Beszélgetés Rákos Sándor költővel A napokban a TIT Zrínyi Ilona utcai helyiségében nagysikerű író-olvasó találko­zóra került sor a „Szabolcs­ból indultunk” című sorozat keretében. Rákos Sándorral ez alka­lommal beszélgetést folytat­tunk. Kapcsolata erős és régi a megyével; a felszabadulást követő években itt újság- íróskodott és részt vett az ifjúsági mozgalomban. A felszabadulás előtti vi­déki élet elszigeteltsége, pro­vincialista tendenciái vissza­húzó erőiről szólt először. Kelen László mostoha sorsát és a maga indulásának ne­hézségeit idézte. Nem, hogy rangja nem volt akkor az írónak, de valamiféle „kele­kótya” embernek tartották. — Természetes néhányan elismerték az írókat, de ezek kevesen voltak, és azok is különcnek hatottak. De a fel- szabadulás utáni év ekben pont ezek az emberek lettek azok — főként tanárok — akik a megváltozott lehető­ségek között felkarolták az irodalmat, — zömmel Nyír­egyházán — és indult meg az irodalmi élet forrongása. Ezek a lelkes irodalombará­tok megtalálták a módját, hogy hogyan kapcsolják össze a megye haladó hagyománya­it a kiteljesedő új vívmá­nyaival. „A lehetőségeket és a fejlődést én e gondolatban látom." Persze szó sincs itt semmiféle provincializmusról. Ezt bizonyltja Váci, Galam­bos, magam és más országos vérkeringésben lüktető mun­kálkodása. A húsz év előtti múlt és a jelen összehasonlításánál örömmel szólt az egyre szé­lesedő publikálási lehetősé­gekről. — A ma kezdő írójának le­hetősége „majdnem a végte­lenbe tágul”. „Ilyennek vé­lem a megye lehetőségeit is, mivel nagyon jól ismerem munkaszerető, dolgos népét.” Napjaink áramköre — a béke, a haladás, a humánum hogyan jelentkezik költésze­tében? — A béke a kultúra felvi­rágoztatásának a záloga, a háború és a kultúra megsem­misítését célozza. Alkotó em­ber a háború és a béke kér­désében nem lehet közömbös. —r Nemcsak a szocialista országokban, a gyarmati és félgyarmati országokban, és szerte a világon a legkivá­lóbb gondolkodók egyre na­gyobb tömege áll ki a béke és a haladás oldalán. — A béke ügyét lehet köz­vetlen és közvetett békepro­pagandával szolgálni. — A közvetlen békepropa­ganda ügyét véltem szolgál­ni a „Himnusz a békéhez”- ben. Itt azt a békevágyat fe­jeztem ki, amit magam ér­zek és amit szeretnénk a többi emberben is megerősíteni és ezen keresztül cselekvésre bírni a béke védelmében. — De lehet közvetve is szolgálni. Aki alkot, dolgozik, — házat épít, gépet tervez, verset ír — az épít. A hábo­rú megszállottja az rombol­ni, pusztítani akar, a béke megszállottá építeni. Az írók a művészek zöme úgy alkot, hogy hiszi azt, hogy érdemes alkotni, hogy ezzel javít a világon. A cselekvő békepro­paganda nagyon fontos. Szó volt az irodalmi éle­tünkben munkáló erőkről, majd a költő új könyvéről és terveiről. — A könyvnapra új köte­tem jelenik meg „Táguló kö­rök” címen. A kiteljesedést szeretném benne kifejezni. — Természetesen nagyon s'ok minden foglalkoztat. Nem csak verses életművem szeretném továbbfolytatni, hanem más műfajok felé is szeretném a figyelmem irá­nyítani. A novellaírást külső körülmények hatására abba­hagytam, de most foglalkoz­tat egy prózai önéletrajzi írás terve. Egyre többet szeretnék mű­fordítani. Sok izgalmat talá­lok Nezvál verseiben. Hihe­tetlenül modern és egyéni utat jár. Foglalkoztat az óceániai népköltészeti alkotá­sok fordítása és egy antoló­giába való összeállításának a terve. Ezt a területet feltárat­lannak vélem. Ügy érzem, sok élmény ér­lelődött meg bennem. Ezeket szeretném kifejezni. Sigér Imre A szabolcsi irodalomról az írók és olvasók kerekasztal- beszélgetésén Húszéves Jubileumi sorozat­nak szánta a TIT irodalmi szakosztálya legújabb rendez­vényeit, melyeken a felszaba­dulás utáni szabolcsi irodal­mat és képviselőit kívánja bemutatni az érdeklődő kö­zönségnek. Az első alkalom­mal irodalomtörténeti elő­adást hallottak a részvevők, a másodikon Váci Mihály és Galambos Lajos válaszolt az olvasók kérdéseire, s művei­ket elevenítette meg a József Attila Megyei Művelődési Ház irodalmi színpada. A harmadik irodalmi esten Rá­kos Sándor és Sipkay Barna írói munkásságát ismerhette meg a megyeszékhely iroda­lomkedvelő közönsége Margó- csy József főiskolai docens előadásával. A művek egyes részleteit kiváló előadásmű­vésznő, Szentpál Mónika tol­Városi tánczenekarok bemutatója Nyíregyházán nagy érdek­lődés mellett csütörtökön ren­dezték meg a városi táncze­nekarok bemutatóját a Mó­ricz Zsigmond Színházban. A felszabadulási kulturális szemle keretében megrende­zett vetélkedőn a város ama­tőr tánczenekarai vettek részt. Minden együttesnek 15 percnyi műsort kellett ösz- szeállítani, amelyben tet­szés szerinti számokat adha­tott elő. benne egy kötelező számmal. A szakemberekből álló zsű­ri a Móricz Zsigmond Mű­velődési Ház tánczenekarát, és a Bozsik Tamás vezette Kék-vörös zenekart javasol­ta a megyei bemutatóra. Ezek a zenekarok megkapták a felszabadulási kulturális szemle arany oklevelét. Ugyancsak bejutott a megyei döntőbe három énekes: Vi­zén Béla, Rudi Margit és Zakor Klára. Ezek mellett a felszabadulási kulturális szemle bronz oklevelét kapta a honvédség zenekara. mácsolta, valamint a József Attila Művelődési Ház Iro­dalmi Színpada. Ezzel az író-olvasó talál­kozók TIT eseményei befeje­ződnek. hogy helyet adjanak a felszabadulás utáni képző­művészeti alkotások ismerte­tésének. majd irodalomtörté­neti összefoglaló jellegű epi­lógussal zárul a sorozat. Nem haszontalan néhány szít szólni az eddig lezajlott eseményekről, melyeket a közönség az eddig megfogal­mazás szerint ismert meg: író-olvasó találkozók. A TIT irodalmi szakosztálya a meg­rendezett két eseményen igyekezett hasznosítani az író-olvasó találkozók eddig már bevált módszereit. Az ér­deklődés azt jelezte, hogy a szokványos találkozók forga­tókönyvének egyik, másik pontját nem árt felfrissíteni, s jobban figyelembe venni a célt: ezek az események való­ban találkozók is legyenek az írók és az olvasók között. Kerekasztal-beszelgetésben szólaltatták meg az írókat és az olvasókat. Sikerült közvet­lenné tenni a beszélgetéseket, nem törekednek a számszerű­ségre, a közönség toborzására, hogy elmélyültebbek, zavar­talanabbak legyenek a beszél­getések. Ez a kerekasztal forma életképesnek bizonyul, mert az ankét és az előadás leg­jobb elemeit foglalja magá­ba, igazi dialógus szerepét tölti be író és olvasó között. Ez volt talán a figyelemre méltó kezdeményezés sikeré­nek rugója. De nem másod­rendű a művek tolmácsolása, a hivatásos előadóművészek fellépésének igénye sem. El­ismerést érdemelnek az iro­dalmi színpad öntevékeny tag­jai, akik a művek tolmácsolá­sára vállalkoztak. Ennek elis­merésén túl azonban azt is szükséges megjegyezni: egy­egy ilyen reprezentáns fellé­pés a színpad minden egyes tagjától átlagon felüli felké­szülést kíván. Ezek az irodalmi rendezvé­nyek ismét megmutatták, mi­lyen szoros összefüggés van az irodalmi ismeretterjesztés különböző formái között, mennyire nélkülözhetetlen a közreműködők, a könyvtár, az irodalmi színpad, sőt a könyvárusítás — helyesen al­kalmazott módszereinek össz­hangja. Helyes és követendő lépés­nek tartjuk a TIT irodalmi szakosztályának jubileumi so­rozatát, melyet nem ártana folytatni a későbbiek során is. Jó lenne azonban azért is tenni erőfeszítéseket, hogy a találkozók részvevői között a ' jelenleginél több munkás, paraszt is legyen, esetleg üzemekben, tsz-ekben rendez­ni ilyen beszélgetéseket. Az eddigi író-olvasó talál­kozók felhívták a művelődési szervek, népművelési munká­sok figyelmét, hogy ne elé­gedj rnek meg a kész formák­kal, folyton keressék az utat a már meghódított és még meghódításra váró „ember­főkhöz”. PG Papp László: EMLÉKEZÉS 1919 Aranybetűs időszak ünnepellek! Üdvözlet nektek öreg katonák, Veteránok, ti százszor hadra-keltek! Elhoztátok egy ország tavaszát. Súlyos bilincsek hullottak a porba, Minden gróf. burzsuj szűkölt, remegett Mert dübörögtek, daloltak az utcán Az új ütemű, bátor seregek. Szép lehetett az első szabad Május Tizenkilencben; ragyogott az ég. Biborszín zászlók lengték a szelekben Égig nyújtózott, újjongott a nép: Hurrá Tavasz! Hurrá te szép Jövendő! Hurrá te győztes, zsendülő világ! Dédelgesd a meggyötört, zord, füstös Külvárosoknak robotos fiát. Csodálkoztak az óriás platánok A kastélykertben, mikor a lakat Lepattant a gőgös kapuzárról S jött zsibongva a legfrissebb csapat: Labdázhatott a híres grófi parkban Minden kis sápadt proletárgyerek Értük pompáztak akkor a virágok és bokrok és az ezüstfenyvesek. Hőseink — o porladók, s az élők — Megharcolták nagy csatáikat. Nem ösztönözte soha őket hírnév Csak az Eszme, csak az öntudat. Mentek, mert kellett... várt a kötelesség Nem sajnálták az erőt és a vért Szeressük őket, tűzzük szuronyukra Az emlékezés gyémántrendjelét. Sikeres kulturális seregszemlét tartottak Kisvárdán és Fehérgyarmaton Amatőrfilmet készítettek az ünnepségről 1964. március 14-én a kis- várdai járási művelődési ház­ban rendezték meg a járási kulturális szemlét. A verseny, zők harmincnyolc műsorszám­ban mérték össze tudásukat. Nagy sikert aratott a komo- róiak népi tánc-csoportja, amely Rábai: Három-ugrós Cí­mű táncjátékát adta elő. El­ismerésül arany oklevelet és ezüst serleget kaptak. A tor- nyospálcai együttes a legény­csúfoló táncjátékáért kapott arany oklevelet és plakettel. Legnagyobb sikert a záhonyi MÁV művelődési otthon tánc­zenekara aratta. Áz egyéni versenyzők közül Kapi Kata­lin tűnt ki versszavalásával. Kellemes hangjával aratott si­kert Maganics Ildikó táncdal- énekes. A fesztiválról a járási művelődési ház amatőr film­csoportja kisfilmet készített. Ugyancsak március 14-én tartotta kulturális seregszemlé­jét a fehérgyarmati járás. A verseny hasonló jó hangulatba folyt le, mint a kisvárdai. A színjátszó körök vetélkedésé­ben a kömörői együttes győ­zött. Vegyes táncban a Fehér- gyarmati Állami Gazdaság együttese aratott szép sikert és szerzett arany oklevelet. Szavalásban a tunyogmatolcsi Tarnyicza Ilona szerezte meg az első helyet. Mind a két seregszemlére jellemző volt a közönség nagy­fokú érdeklődése. Húsz év filmszalagon A Magyar Filmgyártó Vál­lalat 2-es számú műtermében befejezték az „Itthon” és a „Húsz évesek lesztek" című dokumentumfilmek felvéte­leit. Mönich László rendező „Itthon” címmel készített egész estét betöltő színes do­kumentumfilmet a mai Ma­gyarország életéről. Kolonits. Ilona rendező tizenötperces rövidfilmet forgatott „Húsz évesek lesztek” címmel. Mindkét dokumentumíil- met a hazánk felszabadulá­sának 20. évfordulója alkal­mából rendezendő ünnepség- sorozatokon mutatják be az ország filmszínházai. Íj Lenin- kötetek A szovjet fővárosban kiad­ták Lenin művei teljes gyűj­teményének Ötvenedik köte­tét. Az új kötet Lenin 1917. októbere és 1919. júniusa kö­zötti levelezését tartalmazza. Az anyag nagyszerűen tükrözi Lenin küzdelmét a munkás- mozgalom igazi forradalmá­rainak tömörítéséért, valamint az új, a III. Internacionalé létrehozásáért. A kötet továbbá 727 levelet, táviratot és feljegyzést tar­talmaz Leninről. Ezek nagy- része nem került be a koráb­bi kiadásokba, 68 okmányt pedig eddig egyáltalán nem publikáltak. Az okmányok igen nagy anyagot ölelnek fel a szovjet állam Lenin irányította kül­politikájáról és következetes békepolitikájáról. T\^ hírek Skóciában a tífuszjárvány idején, amikor minden iskolát bezártak, az ITV társaság kü­lön műsort sugárzott az ott­hon unatkozó gyerekek részé­re. A műsor olyan népszerű lett, hogy azóta állandósítot­ták. Tizenkétezer kilométer tá­volságból sikerült tv-műsort vennie Lépőid Oszlosz lett rá­diótechnikusnak. Saját gyárt­mányú vevőkészülékén ame­rikai, nyugat-európai és ke­let-ázsiai műsorok ,jönnek be”. A burleszkfilm „aranykorát” mutatja be nézőinek a svájci francia televízió egész télen át tartó sorozata. Vasárnap délelőttönként 15 perces rész­leteket sugároznak Chaplin, Buster Keaton, Mack Sennett, ■Harry Langdon, a Keystone Girls, meg a többi híres né­mafilmkomikus legjobb , film­jeiből. Franklin D, Rooseveltről ké­szített dokumentumfilm-soro- zatot az ABC amerikai televí­ziós társaság. New York államban enyhí­tették azt a rendelkezést, ameíy a közbiztonság érdeké­ben megtiltotta, hogy autók­ba tv-készüléket szereljenek. Most már szabad tv-t besze­relni, de csak olyan helyi©, ahol a vezető nem láthatja! Nem halt meg a vezetékes rádió! Sót, a vezetékes televí­zió kezd tért hódítani. Svájc, Olaszország és az NSZK egye* vidékein vezetékes hálózattal biztosítják a jó tv- és rádió (különösen URH) vételt. A zvegy Truba János- né csendes, nyu­godt és boldog öregséget ért meg. Kívül él a város za­ján, túl még a Kéz utcai vé­geken is, pici szobás, kony- hás lakásában. A kis lakás most csendes és nyugodt. Óh mennyit vágyódott a nyugalom után özv. Trubá- né, amikor még gyereksí­rással. gondokkal, bajokkal volt tele ez az otthon. Há­rom leányt és egy fiút nevelt fel és mivel Trubáné más- fiatalon magára maradt, sok nehézséggel. Szinte nem akartak nőni ezek a gyere­kek, egyedül pedig olyan nehéz volt nevelni őket. özvegy Trubáné takarító­nő volt. A fényesre vikszelt parketták hozták a lányok­nak a pamutharisnyát és nagyon-nagyon ritkán egy- egy konfekció ruhácskát, a/ átlátszóvá tisztított ablak­üveg vasárnapra a rizses húst, a tisztává varázsolt WC-k, fürdőkádak pedig né­ha egy-egy mozit, egy-egy vasárnap délutáni forintos fagylaltot. Szóval nem soka!, de annyit mindig, hogy azért éhezni csak ritkán kellett és Dísztávirat fűtetlen szoba is csak egy télen borzongatta a családot; 1933-ban, amikor úgy lát­szott, hogy csoda történt, minden Önmagától tiszta ma­rad, legalábbis Trubánét se­hová nem hívták takarítani. Csak már felnőnének, csak már a lábukon állnának, — de sokszor gondolt erre az özvegy — jó lenne már csendben és nyugalomban élni. Mert a gyerekek rosz- szak és zajosak is voltak, mint általában az özvegyi gyerekek... És most, mint már írtuk, a vágy beteljesedett. Csend­ben és egyedül él özv. Tru­ba Jánosné. A lányok férj- hezmentek. A Zsuzsi, a leg­nagyobb, drága szomszéd - asszony milyen nagyszerű lány, pazarul élnek. Képzel­je maszek kalapos a férje. Háromszobás lakásuk van a Duna-parton. Nagyon jó lány a Zsuzsi, mindig gon­dol rám, s a vejem sem rossz ember. Nézze milyen szép lapot küldtek most is a Tátrából... A középső lány, a Sárika Debrecenben él, a férje katonatiszt, most autóra spórolnak nagyon a gyerekek, de látja Bónisné lelkem, azért milyen nylon­sálat küldtek nekem tavaly­előtt Becsből... A legkisebb az Ilike, Vácon él gyors- és gépíró, nagyon megbecsülik, a férje is tisztviselő, most öröklakásra gyűjtenek. Tud­ja lelkem milyen nehéz a két kicsi fizetésből örökla­kást venni? És rólam azért sosem feledkeznek meg. Idejönni ugyan nem tudnak, borzasztó milyen sokba ke­rül ilyen utazás, de gondol­nak rám és ez a fontos ... A fiam meg János, úgy nem tud jönni Szabolcsba ellen­őrzésre, hogy be ne kuk­ká'© na hozzám. Hogy van anyácskám? Jól van, anyács­kám? Mire volna szüksége? Óh, mondom — semmire Janikám. Mire volna én né­kem szükségem, még a nyug­díjam is sok. Egy ilyen öreg­nek már nincs igénye. ;. Sajnos ritkán jön az én Ja­nim a Dunántúl az ő terü­lete. A dunántúli vendéglá­tóipart ellenőrzi az én fiam. Na mit szól Szabóné, mi­lyen komoly ember lett abból a pöttöm barna gye­rekből? Csendesen, az annyira vá­gyott nyugalomban él 5 zv. Trubáné túl a Kéz utcán, a szép kis szoba konyhás la­kásában. A falak telis-tele a gyerekek, a menyek, a ve- jek, unokák szép fényképei­vel. Mind ők nagyították meg és mindig gondolnak rá a gyerekek. Gyakran jár a postás Trubánéhoz. Nőnap­kor, karácsonykor, a szüle­tése napján, meg Irma na­pon, mert az özv, Trubáné- nak Irma a keresztneve. Jönnek a szép dísztáviratok, azt el nem mulasztják a gye­rekek. Tele a szekrény egyik polca a szebbnél szebb dísz­táviratokkal, a gyermeki hála soha el nem múló je­leivel ... Ordas Nándor

Next

/
Thumbnails
Contents