Kelet-Magyarország, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-12 / 36. szám

Kádár János: A párt és a kormány politikája változatlan áruszállítás 32 százalékkal nö­vekedett. A beruházásra és fel­újításra fordított összeg 1964- ben kereken 26 százalékkal volt magasabb, mint 1960-ban. A négy év alatt a termelékenység az állami iparban 22 százalék­kal nőtt, a mezőgazdasági fel­vásárlás 26 százalékkal emelke­dett. Ugyanezen idő alatt a munkások és alkalmazottak re­álbére 9 százalékkal, egy főre eső reáljövedelme 18 százalék­kal, a parasztság reálfogyasz­tása 13 százalékkal, a kiske­reskedelmi forgalom 25 száza­lékkal nőtt. Nem volna pontos ez a kép, ha nem tennénk hozzá, hogy ez alatt az időszak alatt a beruházá­si tervet 13 százalékkal túlteljesítettük, a hon­védséget korszerű fegy­verzettel láttuk el, előteremtettük a szükséges anyagi fedezetet a mezőgazda­ság szocialista átszervezéséhez, s mindvégig pontosan eleget tettünk nemzetközi fizetési kö­telezettségeinknek és minden irányban. Dicső forradalmi tett volt a mezőgazdaság átszervezése Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke. (MTI fclo — Mező Sándor felvétele.) új kérdéseket tűz napi­rendre és a dolgok termé­szetes rendje szerint idő­ről Időre személyi válto­zások is vannak a tisztsé­gekben, politikánk fő irányvonalát megőrizzük és továbbfejlesztjük, tneg- védjük mindenféle torzí­tási kísérlettel és minden­kivel szemben. na^‘v^Sarlll?1Í forradalom oly ™m.í*ientosegu kérdését, mint mezőgazdasag szocialista át­szervezése, nem lehetett sz-í mologépekkel előre mLtlT vezni.” Ez elsősorban egTs ^íci' lodésünket érintő társadalmi ts Pphtikai kérdésként jelent­ből;* ?ndekZílasági szemP°nt­D°l ts indokolt volt. A mező- gazdaságnak előbb-utóbb min­den országban át kell térnie a szerért™* gazdaságok rend­ben ere. Ez teljesen ellentétes mind" sSíist? SÄtaÄkban ^ A földesúri tőkés nagybirto- kot mi igen helyesen már k^ iQRiban ?zétzúztuk, az 1958— a toyzeetVa^en ?*dig megérett cÄ”‘ ISSí1 é“„' ségesen végrehajtottuk. Munkásosztályunk, pa­rasztságunk, népünk a part_ vezetésével nagy és dicső, forradalmi tettet hajtott végre, amikor a mezőgazdaság szocialista l*‘rrv-ését a megfelelő időben és módon meg­valósította. és ezzel befejezte a szociaüs- kását da °m alapíainak lera- Az elmúlt négy évben a terv SáLfejl0d^ ^gazdasá­gunk és megoldottunk előre zétnT Äithat?> ne™ terve! ntüJ3# életbevágó fontosságú feladatokat is. Dolgozó népünk nem érezte meg az elő­sokatma!ft0t!i n?ill.iárdos kiadá­sokat, az életszínvonal ezek­ben az évben is emelkedett Mindez meggyőzően bizonyítja szilárdite-sf népgazdaságunk szilárdságát, a benne rejlő ha­talmas lehetőségeket és népünk «'nejét. Az eredmények­ben benne van a helyi vezetők és szakemberek tízezreinek az önzetlen társadalmi munkások, az egyszerű párttagok a szói ciahsta brigádtagok százezrei- nek lankadatlan fáradozása, S!S£. 8020 Mi a* ország gazdasági eredményeire, mint a ma­gyar nép hallatlan nehéz­ségek között elért nagy­szerű sikereire vagyunk büszkék. ezekSZk»ék^fgyUnkJ mert Ä tips? eredményeink. eJtársU°r'SZággyŰIés! Kedves Az elhangzottakkal koránt- --akarti>m azt mondani hogy minden feladatot példá­san oldottunk meg vagy hoav a gazdasági munka nem szorul javításra. Már nem egyszer rá­Sgiamunkáhrra’ h°gy a gazda- sagi munkában a jelentős fej­e?őrphf? a vámokkal mérhető előrehaladás mellett vannak gekanh1^netlen?égek nehéz*é- J?lbák- amelyek megszün­tetéséhez kellő figyelemre és nem kevés erőfeszítésre van szükség. A négy év alatt az ipari termelés növekedése elér­te a mezőgazdaságé nem érte el a tervezettet. Az import a tervezettnél gyorsabban, az export lassabban növekedett. A termelékenység lassab­ban növekedett, az önkölt­ség kisebb mértékben csökkent a tervezetnél; ennélfogva a termelés gazdaságossági mutatói rosszabbak a kívánatos­nál. A kormány mindezt figye­lembe vette az idei népgazda­sági terv elkészítésénél. Ebb»n az évben a termelés növelésé­nek előirányzata kisebb az elő­ző évinél, viszont nagyobb sze­repet kapnak a gazdaságosabb termelést, a külkereskedelmi mérleg javítását, a takarékos­ságot elősegítő tervfeladatok. Az eddigi eredmények, a megoldott nagy feladatok bi­zonyítják, hogy gazdaságpoliti­kánk alapvetően helyes, azon változtatnunk nem kell. A gaz­dasági fejlődés mai, magasabb szintje azonban újabb, az ed­diginél bonyolultabb követel­ményeket támaszt. Most — amint ezt helyesen a folyó költségvetési vitában a felszó­lalók mindvégig hangoztatták — a szocialista építés minden területén döntő szerepet kell kapnia a gazdálkodás hatásfo­kának, a reálisan mérhető és kiszámítható eredményeknek, a minőségi munkának. A gazdasági munkát min­den téren, a tervezés, az irányítás, a kivitelezés, a szállítás és az értékesítés minden terű’»‘ón Javítani kell. Ennek érdekében megfelelő In­tézkedések történtek az üze­meknél a középfokú irányitó szerveknél és a kormányszer­veknél is. A becsületes dolgozók helyesük intézkedéseinket A kormány az év elejei pénzügyi takarékossági intézke­déseken kívül előterjesztést tett a munka törvénykönyvé­nek módosítására is, többek között azért, hogy ott, ahol tényleges létszámfelesleg van, elbocsátásokat lehessen eszkö­zölni. A dolgozók nagyon jól tudják, hogy míg a munka leg­több területén évek óta hallat­lan munkaerőhiánnyal küz­dünk, helyenként fölös a lét­szám, s ténylegesen nem dol­gozó emberek vannak. Intézkedés történt arra Is, hogy rendezzék a normákat ott, ahol ez indokolt. A végrehajtás a gazdasági vezetők kötelessé­ge. Az irányító szerveknek, a helyi párt- és szakszervezeti szerveknek feladatuk ellenő­rizni, hogy a végrehajtásban érvényesüljön az emberség és az igazság, a szociális szempon­tokat és a végzett munkát egy­aránt vegyék figyelembe. Ellenőrizni kell azt Is, hogy senki se legyen ga­vallér a becsületes dolgo­zók, szoc’M'sía lözössé- gfink kárára, A kormány úgy véli, hogy a munka hatékonyságának növe­lése, a helyenként megtalálha­tó megengedhetetlen lazaság felszámolása, a munkafegye­lem megjavítása szükségessé teszi ezeket az intézkedéseket és biztosak vagyunk abban, hogy ezt megértik és helyes­lik a becsületes dolgozók. A becsületes dolgozók azok, akik munkájukkal előteremtik a munkaképtelen öregek, rokkan­tak, betegek, s a gyermekek eltartásához szükséges anya­giakat. Senki sem kötelezheti azonban őket arra, hogy még ezen felül tartsanak el ép, egészséges, munkaképes, de nem dolgozó vagy a munkát csak imitáló embereket. Meg kell javítani a munka- erkolcsot és a fegyelmet más vonatkozásban is. A munka törvénykönyvének módosított rendelkezései értelmében a tartósan egy helyen dolgozók az eddiginél nagyobb kedvez­ményben részesülnek, az úgy­nevezett vándormadarakat pe­dig az eddiginél erőteljesebb Kedvezménymegvonással és bérszintcsökkentéssel lehet és kell fegyelmezni. Rendet kell teremteni a másodállásoknál es mellékfoglalkozásoknál is. Továbbra is szükséges és hasz­nos, hogy azok a jó szakembe­rek, akik erre képesek, fő ál­lasuk mellett az építő munka javara másutt is kamatoztas- ;sak tudókat, s ezért megfe­lelő díjazást kapjanak. De meg kell szüntetni azt, hogy bárki a főál­lásban az általa elvállalt munka rovására vállal­jon másod, sót harmad- állásokat. Bizonyos, hogy azok. akiket az intézkedések hátrányosan érintettek, — amelyek pedig végső fokon az ő érdekükben is történnek — most nem fog­jak ezért dicsérni a kormányt, de ez számunkra elviselhető. , Az intézkedések szükségesek es ez a döntő! Az egész nép erdeke mindennél előbbre való Nem kétséges, hogy hg előre akarunk haladni, jobban ér­vényt kell szerezni a gazdasá­gosságnak és javítani kell a munkafegyelmet. Nálunk a társadalom szükségleteinek megfelelően külön-külön és a maga helyén vannak otthonai az aggoknak, az elhagyott gyermekeknek, klubok és esz­presszók a felnőtteknek. Az ilyenfele otthonokra és beté- rokre szükség van. De nincs arra, hogy megenged­jük akar egyetlen helyen is ,»káiuWI és köteles-’ ségükről könnyen megfeledkező em^fuek munkahelyükön, az irodában vagy a műhelyben munkaidő alatt klubéletet élje­Mtk’renTenhel^t’?*gy kávéhá* (Taps ) d k 06 "buknak. A munkahelyén álljon helyt mindenki magáért emberül, s a munka után az arra való helyen pi­henjen, szórakozzék vi­dáman, kedve szerint, de nem havi fixért, vagy órabérért, hanem a maga költségére. A fontos az, hogy a vezetők, a becsuJetes dolgozók megért­ek mindezt, ebben is határo­zottak legyenek és támogassa- nak bennünket. Ezekkel az in­M?CwekkKí t, kapcsolatban egy jogos bírálatot elismerek, ezt önmagámnak is mondom: Söbb’nem cslnáltuk mindezt Javítani kell a gazdasági irányítást Ttetelt országgyűlés! Mint ismeretes, mi az utóbbi években az iparvállalatok ösz- szevonasán kívül, nem változ­tattunk gyökeresen gazdasági szervezetünkön, gazdasági irá­nyító apparátusunkon, részben azért, mert kielégítően műkö- o!ÜK’,r.C/zben mert helyesen, stabilitásra törekedtünk. Most azonban már mind több jel mutat arra, hogy alapos vizs­gálatnak kell alávetni gaz­dasági irányítási rendszerünket es ki kell dolgoznunk az éssze­rű továbbfejlesztéshez szüksé­ges elgondolásokat. Az erő- központosított gazdasági irányítás lassú, nehézkes, nem mozgékony. Gazdasági vezetési, tervezés-’ rendszerünket tovább kell fel leszteni, hogy mind a központi irányítás hatékonysága, mind az, uz_?u?ek önállósága növeked­jek. Ebben természetesen sem a kapkodásnak, sem a kalandos kísérletezésnek nincs helye. Illetékes szerveink alapos vizsgálat és előkészítés után, körülbelül egy cv múlva napirendre tűzik a kérdést és meghatároz­zák a szükséges tenniva­lókat. (Folytatás a 3. oldalon) Azért hangsúlyozom ezt, tisztelt országgyűlés, mért alá kívánom húzni, hogy po­litikánk nem a napi konjunk­túrától függ. Politikánkat a horthyista, hitlerista fasisz­ták ellen, a néphatalomért, a személyi kultusz ellen, az ellenforradalmi felkelés el­len vívott harcokban, súlyos küzdelmek egész korszakán át együtt kovácsolta ki a párt, a munkásosztály, a nép, s az érvényes a szocialista Magyarország teljes felépíté­sének egész időszakára. Nincs ma erő, amely politikánk fő irányvonalát megváltoztatná. Ennek tudatában élhet és dolgozhat nyugodtan népünk, minden honfitársunk. Tisztelt országgyűlés! Ked­ves elvtársak! Ami a jelen ülésszak na­pirendjén levő 1965. évi, mindkét fő tételekben kere­ken 98 milliárd forintot, ezen- belül 174 millió forint bevé­teli többletet előirányzó költ­ségvetést illeti, az tükrözi és meghatározza egy esztendő egész gazdálkodását, a szocia­lista énítés erre az időszakra rzóló ütemét. A költségvetés országgyű­lési vitája maga, éppen úgy, mint az üzemekben, intézményekben folyó ta­nácskozásokon a mező- gazdasági termelőszövet­kezetek közgyűlései ör­vendetes módon bizonyít­ják, hegy a gazdasági és kulturális építés időszerű kérdései mindinkább fog­lalkoztatják társadalmun­kat és a szó teljes értel­mében közüggyé váltak. A magyar népgazdaság ál­talános helyzetét s fejlődésének ütemét legjobban valóban má­sodik ötéves tervünk eddig el­telt első négy évi teljesítésé­nek fő adataival szemléltethet­jük. A négy esztendő alatt, mint erről már ismételten szó volt, a nemzeti jövedelem 23 százalékkal, az ipari termelés 40 százalékkal a mezőgazdrsági termelés 10 százalékkal, az bizonytalankodik? Ilyenkor az is szembetűnőbb — s jó, ha ezt nem feledjük, hogy poli­tikánknak, rendszerünknek nemcsak szilárd hívei vannak, nemcsak bizonytalankodók vannak, hanem akadnak politikánknak, rendsze­rünknek ellenzői és el­lenségei is. Ä politikánkkal, rendszerünk­kel szembenállók száma az országban a nép tömegeihez, á szocializmus őszinte hívei­nek számához mérten csekély, de mégis, ilyenek is vannak. Vannak jobboldaliak, akik szüntelenül lemondásokról, a kormány, a rendszer bukásá­ról álmodoznak és suttognak. És akadnak úgynevezett „bal­oldaliak” is, akik. mint mond­ják, változatlanul az „igazi, harcos, keménykezű vezetés” idejének visszatértét várják. Ezek hiábavaló és dőre re­ménykedések. A magyar nép magáévá tette a szocializmust államférfi várt. vagy akár egy szovjet államférfi szá­mukra váratlan magyarorszá­gi látogatása. Bár ezek a kávéházi Konrádok ezt semmikép­pen nem akarják tudomá­sul venni, az idő már el­járt felettük, s népünk szerencséjére az esemé­nyekre nincs, és soha töb­bé nem is lesz befolyásuk nálunk. Politikánk elvileg megala­pozott, a gyakorlatban kipró­bált és bevált. Pártunk önál­ló, országunk szuverén, fej­lődésünk minden kérdésében választott legfelsőbb f,ért­és állami szerveink döntenek. A magyar nép magáévá tette a szocialista társadalom tel­jes felépítésének programját, s az út mentén elmaradozó madárijesztőkre pillantást sem vetve, minden akadályon át feltartóztathatatlanul ha­lad előre történelmi útján. (Taps.) Jó lenne, ha itthon Is és határainkon túl is vég­re mindenki megértené, ! hogy noha az élet új és Némely vallási szekta pap­jai hetenként egyszer megjó­solják a világ végét, a párt­ós kormányellenes jobboldali elemek hozzájuk hasonlóan, immár húsz esztendeje min- üsn héten megjósolják a né­pi demokratikus rendszer vé­gét. Ha ér .vég nem követ­kezik be, nem zavartatják magukat és újból megjósolják: az igazán semmibe sem kerül nekik. Ezek az emberek azok. r'-!knelc minden jó, legyen az az építő munka nehézsége, a nemzetközi helyzet bármely eseménye, a fagy, árvíz, vagy aszály, ha az felvetésük sze­rint rossz a népnek és nehéz- ágét okoz a rendszemek. Jó nekik jobboldali reményeik ‘"pláiására és rémhírterjesz­tésre János pápa halála, Coldwater — az azóta csúfo­san megbukott — amerikai ' "•íökjelölt egy kommunista- 'enes. uszító beszéde, Hrus­csov felmentése, egy nyugati (folytatta ** 1. oldalról) Tisztelt országgyűlés! Képviselőtársaim, kedves elvtársak! Felszólalásomban — a teljes­ség igénye nélkül — t»lo5 helyzetünk, munkánk és kül­politikánk néhány kérdésével kívánok foglalkozni. Politiai kérdéssel kezdem. Mindenki jól emléksak arra hogy » múlt év őszén, amikor közvéleményünk szamára vá­ratlanul személyi változás tör­tént a Szovjetunói part- es ál­lami vezetésében, bizonyos nyugtalanság jelentkezett ná­lunk a szocializmus híveinek széles köreiben. Az foglalkoz­tatta az embereket, nem yai- tozik-e a Szovjetunió politi­kája, nem változik-e nálunk a párt- és a kormány politi­kája? Ebben a helyzetben >» megmutatkozott. milyen nagy Magyarországon » rokonszenv » Sz°Yje‘“n‘° Kommunista Pártja XX. kongresszusának eszmei, a Szovjetunió általános poli­tikája iránt. Megmutatkozott az is, nyíre erős és müven mely gyökereket vert. milyen nagy támogatást élvez az ország­ban, a tömegeknél pártunk. » Magyar Szociálist« Munkás­párt és a kormány P°^kaJ®: Abból az általánosan és egy behangzóan kifejezett-dó­ságból, hogy ne *em miféle fordulat. y^to^s, politikában, talán minden másnál világosabban és meg győzőbben kitűnt, kogy magyar nép nagyra értekek pártunk vezeteset « a ciaiista építésnek azt a. korlátát, amely az utóbbi években nálunk kialakult. A nemzetközi közvélemény rö­vid idő alatt meggyőződött „ -i hogy a Szovjetuiwo Kommunista Pártjának poli­tikája nem változott. A magyar közvélemény ugyancsak rövid idő alatt nteffgyőződött arról, hogy „ Magyar Szocialista Mun­káspárt politikája sem változott. E? mind párttagságunknak, mind egész népünknek mely megnyugvást, » megerősödött oi.-.tonságérzést adott. Az említett őszi napok — mint minden ilyen helyzet nagy tanulságokkal szolgálták az emberek megítélése szem­pontjából is. Ilyenkor mutat­kozik meg igazan, ilyen hel> cetben, hogy ta> w ivén szilárdan, áll a lábán, ki

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents