Kelet-Magyarország, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-10 / 34. szám

Világszerte tiltakozások az amerikai beavatkozás ellen (Folytatás, az X. oldalról) tese hétfőn fogadta a VDK berlini nagykövetét és kijelen­tette előtte, hogy az NDK kormánya határozottan elítéli észak-vietnami területek ame­rikai részről történt bombázá­sát, amely „ tiltakozások hul­lámát váltotta ki a demokra­tikus Németország lakosságá­nak körében. Hétfőn újabb tüntetésre került sor az ENSZ New York-i székhelye előtt. A tömeg követelte az ame­rikai haderők kivonását Dél-Vietnamból. Morse amerikai szenátor az amerikai történelem sötét ol­dalának nevezte az észak- vietnami területek amerikai részről történt bombázását. A Bolgár Népköztársaság közvé­leménye erélyesen elítéli a VQK eilen irányuló amerikai repülőtámadásokat A bolgár békemozgalom. a Hazafias Front, „ nőmozgalom és más társadalmi szervezetek veze­tői az egész nép nevében mon­danak ítéletet az emberiség békéjét veszélyeztető impe­rialista manőverekről, s vál­lalnak szolidaritást Észak- és Dél-Vietnam népével. A bel­grádi Borba keddi számában hangsúlyozza, az amerikaiak­nak a VDK területe ellen végrehajtott támadásai mély­séges nyugtalanságot és fel­háborodást idéztek elő, mert e cselekedetek a szabadság­szerető emberiség alapvető törekvéseinek semmibe vevését jelentik. A szovjet kormány nyi­latkozata az Egyesült Ál­lamok fegyveres erőinek a VDK ellen elkövetett újabb provokációiról nagy érdeklődést keltett világ­szerte. A hírügynökségek elsősorban azt emelik ki. hogy az Egye­sült Államok provokációs cse­lekedetei következtében „a Szovjetunió kénytelen lesz szö­vetségeseivel és barátaival to­vábbi lépéseket tenni a VDK függetlenségének megóvására és védelmi készültségének erő­sítésére. A hétfői szovjet kormány- nyilatkozathoz hasonlóan a keddi lapkommentárók is át­fogóbb módon vetik fel „ szov­jet—amerikai viszony kérdését, utalva arra. hogy Johnson el­nök, aki néhány nappal ez­előtt még a szovjet vezetőkkel esedékes találkozóiról beszél t, most a legközvetlenebb módon szerepel e komoly nemzetközi provokációk kezdeményezői között. Nem világos, miféle logikának engedelmeskedik az amerikai diplomácia eenrális és perifériális „mozgató góca”, A Dél-Vietnamban élő ame­rikai hozzátartozók hazatele­pítése moszkvai megfigyelők szerint a helyzet átizzitására szolgál. „Az Egyesült Államok ak­ciói mind aggasztóbb. mind arcátlanabb és mind veszé­lyesebb jelleget öltenek, — állapit ja meg a keddi Krasz- naja Zvezda. — De mint mon­dani szokták, mindennekvan határa. A Pentagon táborno­kai súlyos hibát követnek el, ha nem hallgatnak a Szov­jetunió figyelmeztetésére". Bizonyos jelekből arra le­het következtetni, hogy köaeVfük ez az idő. ami- ka- a íigr; liiiieítetésck ív „^kapják azt a tárgyi tartat .1.1, amelyet az im­perials ta erők agressziója szükségessé, a szocialita erők szolidaritása lehetővé és reálissá tesz. A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztere kedden jegyzéket intézett az Indokína kérdésében 1954-ben megtartott genfi értekezlet társelnökeihez az Egyesült Ál­lamok provokációs cselekmé­nyeivel kapcsolatban. A jegyzék többek között ki­fejti, hogy a Vietnami De­mokratikus Köztársaság elleni légitámadások az Egyesült Ál­lamok újabb rendkívül ko­moly katonai provokációját jelentik, igen durván megsér­tik a nemzetközi jogot és az 1954. évi vietnami egyezmé­nyeket. tűrhetetlen provoká­ciót jelentenek az egész vi­lág népeivel szemben. A Vietnami Demokratikus Köztársaság tömegszervezetei táviratot intéztek különböző nemzetközi szervezetekhez, köztük a Béke-világtanács- hoz, az afro-ázsiai szolidari­tási szervezethez, a Szakszer­vezeti Világszövetséghez. A táviratok felkérik a nemzet­közi szervezeteket, tegyenek haladéktalanul intézkedése­ket, hogy az amerikai impe­rialisták és kiszolgálóik be­szüntessék az Észak-Vi-atnam elleni diverziókat és provo­kációkat, szigorúan teljesít­sék a Vietnamra vonatkozz 1954. évi genfi egyezménye­ket. STOCKHOLM: A svéd főváros fiataljai tün­tettek az Egyesült A'1 amok stockholmi nagykövetsége előtt. Követelték, hogy az Egyesült Államok azonnal szüntesse be az Észak-Vietnam ellen irányuló támadásokat, vonja ki csapatait Dél-Viet­namból, adja meg a dél-viet­nami népnek a lehetőséget, hogy szabadon döntsön milyen kormányzatot akar. Hasonló tüntetés volt Kop­penhágában is az Egyesült Ál­lamok nagykövetsége előtt. PEKING: Mint az Uj-Kína hírügynök­ség jelenti, a Kínai Népköz- társaság kormánya nyilatkoza­tot adott ki. amelyben határo­zottan elítéli az Egyesül Ál­lamoknak a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság ellen irá­nyuló kalózakcióit. — Kína az 1954-ben létre­jött genfi egyezmények alá­írói közé tartozik — hangzik többi közt a nyilatkozat. — Kína és Vietnam egymással szomszéd országok, amelyeket alapvető érdekek fűznek össze. Kína és Vietnam népei test­vérek. Az Egyesült Államok­nak a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni agressziója Kína elleni agresszió is. A Kínai Népköztársaság kor­mánya kijelenti: a 650 milliós kínai nép semmi esetre sem marad­hat közömbös az agresszió­val szemben és jól fel van kézülve rá. MOSZKVA: Többezer diák tüntetett ked­den a moszkvai amerikai nagykövetség épülete előtt a VDK lakótelepülései ellen in­tézett amerikai légitámadás e.leni tiltakozás jeléül. A tünr tetősen vietnami diákokon ki- vül számos ázsiai, afrikai és latin-amerikai diák, valamint nagy csoport szovjet diák vett részt. A felvonulók táblákat vittek: „Határozottan el­ítéljük a VDK területe el­len intézett amerikai im­perialista támadást’’. „A vietnami nép győzni fog!” ..A világ népei együtt- éreznek a vietnami néppel az amerikai agresszorok ellen folytatott harcában”. A tüntetők ütemesen kiál­tozták: „Szégyen az amerikai agresszerokra!” „El a kezek­kel Vietnamtól!” A tüntetés részvevői az amerikai nagykövethez inté­zett tiltakozó nyilatkozat szö­vegét és az 1954-es indokínai genfi tanácskozás társelnökei­hez intézett petíció szövegét osztogatták. A petíció kéri a társelnökö­ket, követeljék az amerikai hatóságoktól a VDK elleni provokációs cselekmények és a dél-vietnami agresszív ak­ciók beszüntetését. Az amerikai nagykövetség épületét erős rendőrkordon őrizte. WASHINGTON: A kormány akciója koránt­sem keltett egységes visszhan­got Washingtonban. Az egye­düli kivezető út nem a kato­nai megoldás útja, hanem a diplomáciai, nemzetközi poli­tikai megoldásé — írja a New York Times vezércikke. A sajtó határozott hangon felhívja a figyelmet a leg­újabb szovjet állásfoglalások­ra, amelyek a provokációk megismétlődése esetén komoly következményeket helyeznek kilátásba. A szovjet küldöttség látogatása a hanoi gépgyárban Hanoi (TASZSZ): Az Alekszej Koszigin mi­niszterelnök vezetésével Viet­namban tartózkodó szovjet küldöttség kedden látogatást tett a Vietnami—Szovjet Ba­rátságról elnevezett hanoi gép­gyárban. amely 1958-ban szov­jet segítséggel épült. A hatalmas gyárudvaron tar­tott nagygyűlésen a gyár párt­titkára köszöntötte Alekszej Koszigint és a küldöttség rn-'-. tagjait Köszönetét mondott azért a segítségért, amelyet a Szovjetunió az ámerikai impe­rialisták agressziója ellen küz­dő vietnami népnek nyújt. A szovjet kormány legutóbbi nyi­latkozata lelkesedéssel tölt el bennünket, új erőt és eltökélt­séget merítünk belőle mun­kánkban és harcunkban — mondotta a hanoi gépgyár párttitkára. A szovjet küldöttség nevében Versinyin a légierők főmar- sallja mondott meleg hangú beszédet. A szovjet küldöttség tagjai kedden vietnami úttörőket lát­tak vendégül. Vietnami részről Ho Si Minh elnök. Le Duan, a Vietnami Dolgozók Pártja első titkára és Pham Van Dong mi­niszterelnök is részt vett a ta­lálkozón. A szovjet küldöttség kedden este találkozott Ho Si Minh elnökkel és a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kor­mányának tagjaival. A talál­kozó szfvélves, baráti légkör­ben folyt le. Spsinvol közvetítés az E4li és az ]\S/K vitásában Hírmagyarázónk írja: 1965. február 10. Régi igazság: amilyen az ad- jonisten, olyan a fogadjisten. Az amerikai imperializmus évek óta beavatkozik Délkelet- Ázsia ügyeibe hadüzenet nél­küli háborúi folytat Dél-Viet- namban. Lábbal tiporja a gen­fi értekezlet békés rendezését célzó határozatait, pedig ezen a konferencián, annak idején részt vett az Egyesült Államok külügyminisztere is. Ha ez így van, miért lepődik meg Washington, hogy Dél-Viet- namban visszalőnek? A beto­lakodók és kiszolgálóik útja nincs virággal övezve, sőt el­lenkezőleg, a népi ellenállás következtében egyik vereséget a másik után szenvedik el­ftem titok, hogy az amerikai katonai és politikai vezetés immár hosszú idő óta súlyos dilemmában van. Kénytelen volt ráébredni hogy nem képes győzni Dél-Vietnamban. Ugyanakkor változatlanul visz- szautasítja a békés kibontako­zást, a visszatérést ' Genfhez. Jellegzetesen kalóz-logikával a háború kiterjesztését fontolja, s az egész világot megdöbben­tette, amikor az elmúlt 48 órá­ban a sikeres partizánakciók „bosszú-akciójaként” egy má­sik ország, a Vietnami Demok ratikus Köztársaság területét bombázták. A politikailag rossz emlékű néhai Dulles külügy­miniszter a háború szakadéké­nak szélén való táncolást hir­dette. Washington azóta nem egyszer „gyötrelmes átértéke­lésre” kényszerült Legújabb agressziójával, alap nélküli durva önbíráskodásával, nemzetközi jog és az ENSZ alapokmány súlyos megsérté­sével az Egyesült Államok most ismét a veszélyes szaka­dék szélére igyekszik. A Vietnami Demokratikus “i Köztársaság, ezekben a nehéz j órákban, nincs egyedül. Mel- í lette állnak a szocialista or­szágok, felemelte szavát az i egé-z haladó emberiség. Fi- 1 gyelmeztette a kalózokat, hogy a kalózpolitíkájukkal fe­nyegetik az egyetemes békét, de egyúttal még súlyosabb helyzetbe hozzák — saját magukat Kairói sajtójelentések sze­rint Nyugat-Németország fel­kérte a spanyol kormányt, hogy vállaljon közvetítő sze­repet a Német Szövetségi Köz­társaság és az Egyesült Arab Köztársaság vitájában. De Nerva márki. Fronco szemé­lyes megbízottja már ott is van Kairóban és szombat óta kétízben tárgyalt Ali Szabri mirisztc're’nökkel. Von Hase, a nyugatnémet kormány szóvivője sajtóérte­kezletén kijelentette, hogy az NSZK felül akarja vizsgálni a közép-keleti országokhoz fű­ződő kapcsolatait. Az újság­íróknak arra a kérdésére, hogy a szövetségi kormány meg­szünteti-e Izraelbe irányuló fegyverszállításait, a szóvivő nem volt hajlandó válaszolni, de hangoztatta. „Nyugat-Né- metországnak joga van kap­csolatokat teremteni és fenn- _ világ bármely or­szágával”. Ausztriában nem évű ne’i el a háborús bűnök Az osztrák kormány keddi ülésén Broda szocialista-párti igazságügyminiszter bejelentet­te: a közeljövőben a kormány elé terjeszti a büntető törvény­kezés reformjavaslatát. A re­form egyebek mellett lehetővé kívánja tenni hogy ez év jú­nius 28-a (a náci háborús bű­nösök ausztriai elévülésének határideje.) után is fe! j!őrség­re vonhassák a bűnösöket Á kormány az igazságügyminisz­ter bejelentését helyeslőleg tu­domásul vette. A kormányülésről kiadott közlemény gyakorlatilag azt jelenti, hogy Ausztriában ha­táridő nélkül meghosszabbítják a háborús bűnök elévülését. Halálra ítélfék Nkrumah merénylőit A 12 tagú esküdtszék 50 perces tanácskozás után halál­ra ítélte Tawiah Adamafio volt tájékoztatásügyi minisz­tert, Ako Adjei volt külügymi­nisztert Hugh Horatio Cofie Crabbét a Népi Konvenció Párt volt titkárát, Róbert Ben­jámin Ottchere volt parlamenti ellenzéki vezért és Joseph Jaw Manu volt közalkalmazot­tat. A hazaárulási perben ha­lira {télt öt személy ellen a fő vád az volt, hogy egyrészt fi- z . •< meg akarták semmi­síteni Nkrumah elnökölt, más­részt jelenleg külföldön tar­tózkodó ghanai politikusokkal szövetségben meg akarták dön­teni a ghanai kormányt és át akarták venni a hatalmat az országban. E&enténifek sarokban A Moszkvában tartózkodó Indira Gandhi asszony, indiai tájékoztatásügyi és rádióügyi miniszter kedden látogatást tett Leonyid BrezsnyevnéL Brezsnyev és Indira Gandhi szívélyes, baráti megbeszélést folytatott, amelyen Trilald Kául, India moszkvai nagykö­vete is részt vett. Kairóban megalakították as Afrikai Egység Szervezet tu­dományos és műszaki kérdé­sekkel foglalkozó tanácsának ideiglenes tudományos bi­zottságát. 200 ezer argentin vasutas lépett sztrájkba béremelési követeléssel. Ez Argentíná­ban idén már a harmadik nagy sztrájk, amely teljesen megbénította a vasúti közle­kedési. A Laoszi Hazafias Front Pártja üzenetet intézett a Laoszi Nemzetközi Bizottság elnökéhez és tiltakozott az ellen, hogy az amerikai im­perialisták legutóbb repülő­gépeket szállítottak Laoszba. Ajub Khan, pakisztáni elnök belementette, hogy 1965-ben Pelflingbe, Moszkvába. Lon­donba és Washingtonba láto­gat el. A Bajorországban állomá­sozó 24. amerikai gyaloghad­osztály téli nagygyakorlatát hétfőn félbe kellett szakítani, ugyanis már az első napok­ban három katona vesztett» életét. A gyakorlatozó egysé­gek járművei 80 esetben szenvedtek balesetet és ezek során 15 amerikai katona megsérült. A felvonuló ame- | rikai páncélosok öt lakóhá­zat súlyosan megrongáltak. Egy kétéltű páncélos jármű pedig a Dunába süllyedt. Az alabamai Selma bírósági épületében ismét nagyobb csoport néger jelent meg és kérte felvételét a szavazólis­tára. A hatóságok kérésüket megtagadták és a kivezényelt rendőrség 57 négert letartóz­tatott. A letartóztatottakat öt napi börtönbüntetéssel és 50 dollár pénzbírsággal sújtot­ták. Szvaran Szingh indiai kül­ügyminiszter kedden egyórás megberzélést folytatott fran­cia kollégájával: Couve de Murville-lel az ENSZ béke­fenntartó műveleteiről, a Ki- ' nai Népköztársasághoz fűződő kapcsolatokról és afrikai prob­lémákról. Portugália egy nyugatnémet riporter szemével Gyerekmup,"'r Következő útícéiunk észak­ra fekszik: falu Braganca kö­zelében. Itt kell megismer­kednünk az ország egyszerű embereinek életével. Útiköny­vem festői népünnepélyekről, álomszerű falvakról, a fenn­sík rideg szépségéről beszél. Ez alkalommal van időnk, nem vagyunk órához kötve. Javaslom, térjünk le a fő­úttól és haladjunk egy kicsit a toronyirányban. Néhány ki­lométerrel odébb felfedezek valamit, ami építkezésnek látszik. Teherautók kerekei­től kikoptatott mellékútra térünk. Valóban építkezés. A földmunkák és az alapfalak arra mutatnak, hogy itt gyár épül. Lassabban haladunk. Számozott kosarakat látok, amelyek kísértetiesen, maguk­tól mozognak. Megállunk. Ki­szállunk a kocsiból és fel­mászunk az útmenti töltésre. A számozott kosarak nem maguktól mozognak. Gyere­kek viszik a fejükön. Hét— tizenöt éves gyerekek élő láncot alkotnak, á betonke- verőgéo és az attól 150 mé­terre fekvő énítkezés között. Egy munkafelügyelő lelkiis­meretesen jegyzi minden ki­ürített kosár számát. Az építkezési vállalkozó hozzánk lép kényelmesen, lomposan, kedélyesen, nevet­ve. — Nem iskolaköteles gyer­mekek ezek? A tolmács megelőzi: — Csak részben. A leg­több elmúlt 10 éves. Portugáliában csak négy­éves az iskolakötelezettség. — Milyen hosszú a gyer­mekek munkaideje? A vállalkozó megrántja a vállát. — Nyolc óra, mint min­denkié. — És mennyit kapnak ezért? — Normális napibért. Amennyiben a kiszabott fel­adatukat teljesítik és nem lustálkodnak. — És mennyi az? — 25 escudo, — Óránként? Buta kérdés volt. Egymás­ra néztünk. Az építési vál­lalkozó a vállát vonoeatla. — Nem vagyunk Németor­szágban, Senhor. Higyje el, én sem örülök ennek. Csak azért teszem, hogy ne. éhez­zenek. ők és a szüleik. 25 es­cudo jó napibér egy gyer­meknek. A felnőttek se sok­kal többet kapnak. Kiszámítom: 25 escudo kb 3 DM-et tesz ki. Serapicos kis falu Bragan­ca mellett, Portugália északi határa közelében. Az idő hű­vös és barátságtalan. 1000 m magasan járunk. Kevés a ter­mőföld, Sok kő, sok szikla. A szántóföldek kicsinyek, az éhség nagy. A föld nem tart­ja el a falu 400 lakóját. A hivatalos ok: a talaj. A pa­rasztok rozsot termelnek. Az aratás alig nyújt annyit, hogy az életüket fenntartsák. Itt kitűnő hely volna gyümölcs- termesztésre. Idő kell azon­ban, amíg a fák teremnek. Miből éljenek közben? így hát a rozsnál maradnak. Kezembe veszem a földet, ujjaimmal morzsolom. Jó. fe­kete föld. Termőföld. Miért éheznek hát? Éiszaka magas lázam van Valószínűleg náthás lettem. Orvos után érdeklődöm. Tol­mácsom méltatlankodik. — Most éjsaaka? És itt, vidéken? Alig van orvos vidéken. A parasztok a természettől el­lenállóképesek. És a gyen­gék? Na igen, a természet maga is segít. Azonkívül minden kisvárosban van eirv „DISPENSARIO” valami gyógyszerészféle, receptköie- Iezettség nélkül, kiképzett ta­nácsadó. Reggel elmegyék a gyógyszertárba. Valamit ten­nem kell a láz ellen. Fehér­köpenyes úr fogad. — Mivel szolgálhatok? Tekintetem végigsiklik a gyógyszeres polcon. — Van penicillinje? — Természetesen. Mit ad­jak? Mit tudom én, mit kérjek. Nem vagyok orvos. — Mon­dom neki. Vállát vonogatja, — Erős a szíve? — Bólin­tok. — Akkor önnek ezt aján­lom! Középerős. Veszek egy am­pullával. Ott helyben megka­pom az injekciót. — Van itt kórház? — Saj­nálkozva rázza a fejét. A megyeszékhelyen természete­sen. De nem hiszem, hogy szabad ágyuk lenne. A kór­házak állandóan túlzsúfoltak, pedig sem szociális betegse­gély, sem betegpénztár nincs, A legtöbb beteg az egyház alamizsnáján él. Nem csoda, ha a gyermek- halandóság Portugáliában ma­gasabb, mint Európa bármely más országában. Csak 1959- ben 25 ezer gvermek halt meg Salazar birodalmában. Útikönyvem erről röviden csak ennyit említ meg: „A csecsemőhalandóság Sah-zár kormányzásának 20 éve alatt minden 1000 él vesző le­tett csecsemőből 140-ről 95-re csökkent". (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents