Kelet-Magyarország, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-10 / 34. szám

Oz országgyűlési ciklus „féiideie“ Szarvosfatárfalva MÚLTJA JELENE JÖVŐJE Két év képviselői munkájáról — Miről tárgyal a most kezdődő ülésszak ? Beszélgetés I/áss Istvánnéval, az országgyűlés elnökével Mint ismeretes, a népköztár­saság Elnöki Tanácsa február 10-re szerdára összehívta az- országgyülést. Ez az ülésszak nagyjából a mostani parlamen­ti ciklus munkájának félidejét iS jelzi. Ezért felkerestük Vass Istvánná elvtársnőt, az ország­gyűlés elnökét, s az elmúlt két év képviselői munkájával, a küszöbön álló ülésszakkal, s a további tervekkel; feladatok­kal kapcsolatos néhány kérdést tettünk fel. — Hogyan értékeli Vass elvtársnő az országgyű­lési képviselői munka edd/i tapasztalatait? Milyen tanulságai van­nak a képviselők „há­zon kívüli” tevékenysé­gének? — Elöljáróban ott kezdeném, ahol a legnagyobb volt a fejíő- •lés ebben az időszakban: a képviselők aktivitásával, öröm­mel számolhatunk be árról, hogy — különösen 1964-ben — elevenebbé, közvetlenebbé és szorosabbá vált a képviselők kapcsolata választóikkal. „Há­zon kívül”, tehát az üléssza­kok közötti időben is hövekvő szerepét vállaltak a lakosság tigyéS-bajós dolgainak intézé­séből választókerületük, a közösség gohdjaiból. A képvi­selők a két év alatt több mint kétezer alkalommal tartottak fogadónapot, illetve fogadó­órákat. amelyeken közérdekű cs egyéni kérések problémák ezrei merüllek fel. —A képviselői munka hatékonyságát a válasz­tók — érthetően — el­sősorban azon mérik 1c. hogy mennyire sikerült országgyűlési képvise­lőinknek egy-egy ügy végére járni; elintézni, eredményesen lezárni. Milyen tapasztalatai vannak ftyen szempont­ból pz országgyűlés elnö­kének? — A választók körében való­boa.így merül fel a kérdés, flár elmondhatom, a közéle­tünkre mind jellemzőbb őszih- te légkör ezen a területen is érezteti hatását. Ez alatt azt értem, hogy ha egy-egy képvi­selőnk hatáskörét, lehetőségeit meghaladja a gondjaira bízott p?óblémá. éát iha rfiát- több­nyire az „indulásnál” á kérdés felvetésénél közli választóival, akik ezt megértik. — be arra is vannak már példák, amikor a képviselők — adott esetben helyi és órsüfeos érdek konfliktusáról, ütközé­séről lévén szó — éppen na­gyobb áttekintésük révén felis­merik, hogy a helyi, a megyei érdeket összhangba kell hozni az országossal és ézt őszintén niég is mondják választóiknak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen nyílt állásfogla­lás nem csorbítja a képviselő tekintélyét. Ezt a tekintélyt csak erősíti választóinak bi­zalmát elmélyíti, há az ország­gyűlést képviselő alkalom adtáh bátran Vállai közérdekű — dé első pillanatban esetleg népszerűtlen — feladatot ts. — Egy kicsit konkrétabban szólva: jelenlegi, a gazdasági ftpítőmuhkdban előttünk álló feladataink megoldásában is akkor adnak a képviselők ma­ximális segítséget, ha ott van­nak az ..első vonalban”. Ha okos, értő szívvel és szóval se­gítenék a gyorsabb előrehala­dásunkat gátló akadályok el­hárításában — az országgyű­lésben és megyéjükben, válasz- ló kerületükben egyaránt. — S e kis kitérő után vála­szolok az eredeti kérdésre. A képviselők miriditikább megis­merik a megyei és az országos szervek mechanizmusát. Azt, hogy egy-egy konkrét, jogos ügyben hol kell kopogtatniok. Ök maguk is többségükben fe­lelős posztókor! dolgoznak, így szerepük — mind több esétben — nem egyszerű postás szerep; többnyire szakszerűen érvelő, vitatkozó partnerei az adott ügyben a hivatali veze­tőknek és sok esetben sikerül eredményt elérniük. — H;; a jelenlegi or *rággyülési ciklus eddi­gi kétéves tevékenységé­nek fő tanulságát kíván­nánk összefoglalni, mit mondhatnánk erről rö­viden? — A képviselők, de maguk a választók is jól tudják, hogy a törvényhozói megbíza­tás nemcsak arra a néhány ülésszakra szól, ameiyet az Elnöki Tanács égy-egy évben összehív. Én éppen abban lá­tom az elmúlt időszak nagy pozitívumát hogy a képvise­lők a parlamenten kívül ép­pen olyán felelősen foglalkoz­nak választóik problémáival — kisebbekkel és országos jelen­tőségűekkel egyaránt —, mint amikor az Országháziján törvényt alkotnak. — Az ülésszakok közötti időben a képviselői munka fofltos fórumai az országgyű­lési állandó bizottságok, s a megyei képviselőcsoportok ülései is. Ezekre rendszeresen meghívják az érintett kerület párt- és álláml vonalon fele­lős „gazdáit" is. Sok figye­lemre méltó javaslat, hasznos dlképzelés született és indult él már a képviselőcsoportok, vagy az állandó bizottságok üléseiről' a megvalósulás útjá­ra. — Anélkül, hogy elébe akarnánk vágni a most kezdődő ülésszaknak, mondhatna-e ezzel kap- i csolatban valamit Vassj elvtársnő? j — az esztendő első Üléssza- < kának — köztudomásúan — i fő napirendi pontja az elmúlt népgazdasági év tanúságainak számbavétele és aZ új ér' ál­lami költ* égvetési tervének megvitatása, majd törvény­erőre emelése. Bizonyos va­gyok benne, hogy országgyű­lésünk e tevékenysége most iá rítgy felelősséggel párosul. A képvielők érzik kötelezettsé­gük súlyát, s figyelmük első­sorban arra fog irányulni: mit kellene jobban, s mit le­hetne jobban és olcsóbban megvalósítanunk 1965-ben. — Költségvetési vitáink ha­ladó hagyománya szerint ez alkalommal sem csak pénz­ügyi értelemben lesz tanács­kozásunk központjában a költ­ségvetés. Szigorúbb takarékos­ságról, a termelékenység nö­velésének módozatairól, az építkezések jobb koncentrálá­sáról, sok szervezeti és mű­szaki tennivalóról lesz szó. Űe vitánkban nem csupán az objektív tényezők szerepelnek majd. Apellálunk az emberi öntudatra, a közösség, hazánk érdekeire és sok olyan ténye­zőre is, amelyek együtt ko­vácsolják szorosabbra dolgozó népünk egységét, viszik si­kerre n szocializmus építésé­ben előttünk álló feladatokat —, mondotta befejezésül Vass Istvánná elvtársrto, az ország- gyűlés elnöke. Tabi László: Vadászat A Z Osszagos Erdészeti Főigazgatóság közleményét, amelyet a vadászati idényről, valamint az egyéni vadászatról tett közzé, figyelmesen elolvastam. Hogyj miért olvastam el, azt nem tudnám megmondani. Vadászni sém társakkal, sem egymagámban nem járok, a vadak és vadá­szok konfliktusában bika, őzbak, fácánkakas, nyúl és vadga­lamb mind végelgyengülésben szendetülne jobb léire. Tanulmányozva az említett közleményt, mégis megelége­dést éreztem, mert láttam, hogy az erdők s mezők vadjai csak áz esztendőnek egy bizonyos szakában lőhetók agyon, aeon túl vagy annak előtte fegyvert fogni reájuk szigorúan tilos. A „vadászati tilalom” fogalmát már eddig is ismertem persze, de kellemesen lepett meg, hogy ennek időbeli ha-j tárai milyen aprólékos pontossággal, mondhatnám műgond-j dal vnnttalZ megállapítva, s hogy a közlemény az esztendő! nagyobb részében nyugodt életei biztosit a vadaknak. Csak; példaként kívánóm tnepémlíteni, hogy golyóra érett szarvas- i bikára tnitidössze szeptember 1-től október 31-ig lehet va- dászni, as év tíz hónapjában a szarvasbika minden aggoda­lom nélkül mászkálhat áz erdőben. Az is rokonszenves dolog,: hogy Csak a golyóra érett szarvasbikát szabad lelőni, de még rokonszenvesebb lenrie, ha golyóra érettnek nein a vadász, hanem maga a bika nyilvánítaná magát. (Ez ma még perste utópia.) A szarvasbikához hasonlóan több hónapos nyugal­mát biztosít a közlemény a szárcsának, az őszutónak, a seregélynek, sőt, még a Vetési varjúnak is. Ez az emberséges intézkedés valósággal meghatott. Ekkor azonban a közle­mény végére értem $ ott ézl őlvásiam: „Egész évbén szabad vadászni a nyestre, a nyusttra, továbbá a verébre és a ga­tyás ölyvre.” „Egész éVbénr Kegyetlen szavak. Ok négyen még egy hón&pig. még egy napig sent élvezhetik a biztonság nagysze­rű örömét! A nyestnek nincsenek gondtalan napjai. A nyuszi is kapkodhatja a fejét egész évben. S vajon, mit érezhet a gatyás ölyv, teszem azt augusztus harmudikán. amikor látja, hogy az erdei szalonka egész családjával együtt kirándulni megy, s a szembe jövő vadász barátságosan köszön nekik, mivelhogy szeptember elsejéig nem vadászhat rájuk, mit érezhet ilyenkor a gatyás ölyv? S csoda-é. ha a verebek mind feljönnek Pestre ilyen körülmények között? Még késön, elalvás előtt ii miattuk szomorkodtám. S ek­kor egészen váratlanul a gatyás ölyvről — tudja az ég miért — eszembe jutott a Patyolat. Hogy tudniillik a Patyolatra is egész évben szabód vadászni, a Patyolat is lőhető az év minden szakában, s a humoristák élve a vadászati tilalom hiányával, löttik iS a Patyolatot, sőt, Valamennyi fiókját is. S a verébről eszembe jutott n KIK. ez a lényegében szürke madár, amely szintén lőhető egész évben, nyáron is, télen is. Ha a humorista Vadászni akar, de a szarvashibára tilalom van nem jön zavarba, ott a KJK-rhadár n~t nyugtuk r-r. tő- heti. S a nyestről eszembe jutott a KÖZÉRT, s a nyusziról a közlekedés. Megy a humorista az erdőben, vállán a szh.iva gyilkos fegyvere, metfldt egy fácánkakast, de arra éppen ak­kor tilalom van, belelő tehát a KÖZÉttT-be. Nem vala­mi nagy Vad — gondolja —, de viszont bármikór lőhető, nem lehet belőlé kellenletlénsége. Sajátságos... — mondtam ihágambanmiért sajnálom én a gatyás ölyvet, a verebet, a nyestet és a hyusztot, hiszen hozzájuk semmi közöm. Es miért nem esik meg^ a szívem a KIK-ken, a közlekedésen, a Patyolaton ét á KÖZERT-en, akikre olykor magam is fegyvert érnélek? S hát már fél­álomban voltam, meg tudtafn felelni magamnak: mert igazán szívből azokat tudja sajnálni az ember, akikre mások na- dá sznak. A múltat Két ház Képviseli, Íme az egyik. Két idős testvér Páti Gusztáv és Agnes az Ady Tsz nyugdíjasai laknak benne. Egyedül élnek, de nem elhagyottan, A nagy szövetkezeti család gondoskodik róluk. Az úttörők is el-ellátogatnak hozzájuk. Ha a falu legszorgalmasabbjai után érdeklődünk, sokan említik Gereben Pál csa­ládját. Aki 1951 óta tagja a szövetkezetnek. Az édesapa cseléd ember volt régen. Cé- génydányádon Kende bárónál dohánykertész, később a Jene! féle birtokon szolgált. Most az Ady Termelőszövetkezet erőssége a család, idén öten dolgoztak, s a kereset ehhez iga­zodik. Több mint 120 ezer forintot kaptak munkaegységeikre. A népes család jobbára este találkozik. Ilyenkor Miklós és Sanyi — legkisebbek iskolai élményeikről számolnak be. A lányok kézimunkáznak, a férfiszámba menő fiúk néhanapján koccintanak ts édesapjuk­kal. Ez már a Jövő arca Sza mostatárfalván. A Szép hát Bódi Pál építési brigádvezetőé. Am ilyenek sorakoznak utcaszerte, díszes kertek, virágok, a házak előtt fenyőfácsEák. új iskola, az utcákon betonjárda és vízvezeték, A szorgalmasan dolgozó szövetkezeti kSttég gyarapodásának ékes bizonyító kai. Foto; Hammel Jóméi

Next

/
Thumbnails
Contents