Kelet-Magyarország, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-10 / 34. szám

am évfolyam, m. szám ÄRA; SO miéi 1965. FEBRUAR 10.. SZERDA *• Üzemi tartalékok Msö segítséget esek az vár­löt, aki saját maga mindent megtett az ügy érdekében. Ér­demes ezen elgondolkodni idei gazdasági feladataink számba­vételekor és végrehajtásakor. Mert bár kétségtelen, általá­nosságban a terv nem tartal­maz feszített mennyiségi elő­irányzatokat, célkitűzéseink végrehajtása mégsem könnyű. Hiszen a tervezett gazdasági előrehaladást a tavalyinál nem több beruházással és alig több munkáslétszámmal kell megva­lósítanunk. Nem is szólva ar­ról, hogy külkereskedelmünk . nemzetközi fizetési mérle­günk javítása miatt az ipari exportnak lényegesen gyorsab­ban kell növekednie, mint a termelésnek és az importnak. A múltban szinte gyakorlat­tá vált egyes vállalatainknál, hogy a termelésnövekedést — csak több beruházással, illetve megnövelt munkáslétszámmal, a többletexportot növekvő im­porttal teljesítettek. Ez az út hovatovább járhatatlanná vált. Az idei feladatok akkor old­hatók meg ha a vállalatok ma­ximálisan és öntevékenyen fel­tárják. s kihasználják belső erőforrásaikat, lehetőségeiket Az öntevékenység fokozásá­nak fontos feltételét, a vállalati vezetőknek a korábbinál na­gyobb önállóságát a közel­múltban kiadott felsőszintű rendelkezések biztosították. Például az új munkaügyi ren­delkezések növelték a vállalat- vezetők hatáskörét. Lehetővé Vált bogy a problémákat azon a lépcsőfokon döntsék el, ahol felmerülnek s ahol azok helyes elintézésének minden feltétele adva van. A nagyobb önállóság azon­ban nemcsak nagyobb hatás­kört, de nagyobb felelősséget is jelent. Olyan értelemben is hogy a központi határozatok­ban rögzített elveket miként váltják át a mindennapok gyakorlatává. Korábban sok panasz hangzott el amiatt hogy a vállalatok ve­zetőinek gyakran apróbb kér­désben is megkötik a kezét, s a minisztériumok olyan kérdé­sekben is maguknak tartották fenn a döntés jogát, amely bő­ven belefért volna a vállalati igazgató hatáskörébe. Ezekben a bírálatokban kétségtelenül sok igazság volt. De az utóbbi időben ezzel éppen ellentétes jelenségek tapasztalhatók. A vállalati igazgatók egy része nem számol a megváltozott helyzettel nem él a kibővült hatáskörrel és olyan kis jelen­tőségű — néhány száz vagy ezer forintos — ügyekben is a minisztériumhoz fordul dönté­sért, mellyel tulajdonképpen még neki sem szabadna fog­lalkoznia, hanem az illetékes beosztottjaira kellene bíznia. — A döntések és a felelősség- vállalás valamint a belső tar­talékok feltárása azért nem vá­lasztható el egymástól mert az öntevékeny vállalati munká­nak talán ez a legkönnyebben megoldható eleme, s azok a vállalati vezetők, akik ezzel sem élnek még kevésbé képe­sek feltárni a nehezebben mozgósítható belső erőforráso­kat tartalékokat Az üzemi tartalékok feltáró sér-v természetesen már a! múltban is igen jelentős ered­ményei voltak. Ennek csupán i az volt a szépséghibája hogy erre a vállalatokat igen gyak-; ran valamilyen külső kényszer! inspirálta. Az egyik vállalat például a termelési feladatai­nak bővüléséhez meglehetősen magas beruházási keretet igé­nyelt. A beruházási összeget meg is kaphatta volna, azon­ban kiderült: új üzemrész épí­tésére nincs mód mert a vál­lalat területén nincs erre hely. S csak miután a fejlesztésnek ez a külterjes rnódta n eklett, akkor ültek össze • vállalatvezetők, hogy felkutas­sák a termelés bővítésének olyan lehetőségét amely ax eredeti megoldásnál lényegesen olcsóbban produkálja ugyanazt az eredményt. Minthogy a népgazdaság te­herbíró képessége korlátozott, s ugyanakkor az üzemekben a .kapun belül” még igen sok tartalék lelhető fel helyes len­ne olyan munkamódszert kia­lakítani és állandósítani, hogy a vállalatok csak abban az esetben forduljanak a külső segítséghez, amikor már & sa­ját lehetőségeiket valóban ki­merítették. A .segíts maga­don...” közmondást tehát köz- gazdasági nyelvre így lehetne befordítani”; a vállalat fej­lesztése érdekében ,tedd meg saját erőből mindazt! amit megtehetsz és akkor — de csak akkor — joggal elvárha­tod az állam segítségét is." G. 1. Szovjet kormánynyilatkozat a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni provokációról Világszerte tiltakozások az amerikai beavatkozás ellen KGST tanácskozás Budapesten A KGST kőolaj- és gázipa­rt állandó bizottsága munka­tervének megfelelően feb­ruár a—6 között Budapesten a bitumengyártással és gyár­tásfejlesztéshez szükséges tudományos kutatás további irányának meghatározásával foglalkozó szemináriumot tar­tottak. A résztvevők meghallgat­tak és megtárgyaltak 37 be­számolót a hitumengyártás technológiájáról, a fogyasz­tás jelenlegi helyzetéről és távLati lehetőségeiről, a gyár­táshoz szükséges nyersanya­gokról, komponensekről, a gyártási folyamatok korszerű­sítéséről, valamint a bitume­nek választékával, minőségé­vel, szabványosításával, szál­lításával és csomagolásával összefüggő kérdésekről. Az országok kicserélték tapaszta­lataikat a különböző bitu­menfajták előállításáról, a minőség javításáról, a tech­nológia tökéletesítéséről, va­lamint a távlati gyártásfej­lesztés fő irányairól. Balázs István, a gramostat' rfalvl Ady Tsz-ben mint esz­tergályos dolgozik. Munkáját nagy szorgalommal látja eL Hammel J. tel*. Moszkva, (TASZSZ): A szovjet kormány bejelen­tette, hogy az Egyesült Álla­mok fegyveres erőinek a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság ellen elkövetett új ko­moly provokációi láttán „a Szovjetunió kénytelen szövetségeseivel és bará­taival együtt további in­tézkedéseket tenni a Viet­nami Demokratikus Köz­társaság biztonságának és védelmi képességének megerősítés« érdekében”. A nyilatkozat hangsúlyoz­za: „Senki ne kételkedjék ab­ban, hogy a Szovjetunió meg­teszi ezt, hogy a szovjet nép teljesíteni fogja Internaciona­lista kötelességét a testvéri szocialista ország iránt.” A nyilatkozat utalva a va­sárnap és hétfőn elkövetett amerikai provokációkra han­goztatja: — Az amerikai légierők gépeinek a VDK lakott te­rületei ellen intézett ka­lóztámadásai felháborít­ják a szovjet népet A szovjet nép csakúgy, mint minden, az imperialista önkény és agresszió ellen fellépő nép, határozottan elítéli ezeket a támadáso­kat — Az Egyesült Államok hi­vatalos körei olyan látszatot akarván kelteni, mintha lenne valami jogcímük a Vietnami Demokratikus Köztársaság el­leni újabb fegyveres agressziói cselekményekre arra hivatkoz­nak, hogy a dél-vietnami haza­fiak a felszabadító harc során csapásokat mérnek az Egyesült Átlamok által megszállt Dél- Vietnam területén lévő katonai objektumokra. De ki jogosítot­ta fel az Egyesült Á'lamokat arra, hogy a dél-vietnami par­tizánok akcióiért a megszállók­ra és cinkosaikra mért vere­ségekért bosszúból bombázzák egy harmadik ország — a Vi­etnami Demokratikus Köztár­saság — területét? — Micsoda elképzelés az, hogy egy független orszá­got agresszió tágyává le­het tenni csupán azért, mert a szomszédságában ég a talaj az amerikai inter­venciósok talpa alatt? Ha teret engednek az ilyen koncepcióknak, az nemcsak az ENSZ alapokmányát rúgná fel, hanem szétzúzná az államközi kapcsolatok minden alapját is és a durva önkényt és erősza­kot állítaná a helyükbe. — A Szovjetunió mindenkor állást foglalt és állást foglal az Egyesült Államokkal való normális kapcsolatok megte­remtése, e kapcsolatok megja­vítása mellett De a kapcsola­tok fejlődése kétoldalú folya­mat és e téren nem lehet fél­reértés. Ez a folyamat össze­egyeztethetetlen az olyan ag­resszív politikai megnyilatko­zásokkal amelyek semmivé te­hetik a szovjet—amerikai kap­csolatok megjavítása érdeké­ben tett különböző lépéseket. — A szovjet kormány ha­tározottan támogatja a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának nyilatkozatát, amely ti'ta- kozik az Egyesült Álla­moknak a VDK-val szem­ben elkövetett katonai ak­ciói, az Egyesült Államok fegyveres erőinek és fegy­verzetének növelése ellen Dél-Víetnamban. A szovjet kormány teljes mér­tékben csatlakozik a Viet­nami Demokratikus Köz­társaság kormányának ah­hoz a követeléséhez hogy ves­senek véget az ilyen akcióknak, biztosítsák a Vietnamra vo­natkozó 1954. évi genfi megál­lapodások szigorú teljesítését, védjék meg Indokínában és Délkelet-Ázsiában a békét. — A Szovjetunió az Egye­sült Államok fent említett ak­ciói láttán, kénytelen lesz szö­vetségeseivel és barátaival együtt további intézkedéseket tenni a Vietnami Demokratikus Köztársaság biztonságának és védelmi képességének megerő­sítése érdekében. Senki ne ké­telkedtek abban, hogy a Szov­jetunió megteszi ezt, hogy a szovjet nép teljesíteni fogja internacionalista kötelességét a testvéri szocialista ország iránt. HANOI: A VNA — a Vietnami Tá­jékoztató Iroda — legújabb jelentése szerint a vietnami néphadsereg egységei vasárnap és hétfőn nem tíz, hanem ti­zenkettő amerikai repülőgé­pet lőttek le. Az AP és az AFP jelentése szerint hétfőn délután az ameri­kaiak fényképezés céljából fe derítő repülőgépeket küldtek Dong Hói körzete fölé. A telderítőgepeket kísérő vadászok tüzet nyi­tottak az észak-vietmmi légvédelem egységeire. Az AP jelentése szerint meg­kezdődött Dél-Vietnamban ál­lomásozó amerikai katonák családtagjainak hazaszállítása az Egyesült Államokba. A tervek szerint majdnem két­ezer személyt kell legfeljebb tíz nap alatt elszállítani Dél- Vietnamból. Az AFP és az AP je entése szerint Westmo­reland tábornok, a Dél-Viet­namban állomásozó amerikai csapatok főparancsnoka elren­delte, hogy az amerikaiak te­gyenek meg minden előkészü­letet az esetleges újabb meg­lepetés: zerű partizár akciók el­hárítására. Amerikai katonai részről továbbra Is napirenden tartják újabb csapaterősítések küldő ét Dél-Vietnamba. Fedorenko, a Szovjetunió ál­landó ENSZ-képviselője hét­főn íelfcertate Seydoux írar.cü» nagykövetet, * Biztonsági Ta­nács e havi elnökét, A fél­órás megbeszélés után Fedo­renko újságírók előtt kije.en- tette, nem került szóba a Biz­tonsági Tanács összeiúvása a vietnami helyzettel kapcsolat­ban. A nagykövet szerint a Szovjetunió lépéseit a továbbá események határozzák meg. Johnson elnök kedden dél­előtt értekezletet tart a sze­nátus és a képviseiöház de­mokratapárti vezetőivel és tá­jékoztatja őket a legújabb fej­leményekről. A DPA washingtoni tudósító­ja úgy értesült, hogy a vietna­mi események ellenére Johnson elnök változatla­nul fenntartja azt a szán­dékát, hogy még lebet..leg ebben az étjyen ellátogas­son a Szovjetunióba, majd az Egyesült Államokban fogadja a szovjet kor­mány vezetőit. Reedy, „ Fehér Ház sajtótite kára hétfőn ugyanis kijelen­tette, a legutóbbi események nem késztették Johnsont ere­deti terveinek megváltoztatá­sára. A Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen elkövetett provokatív amerikai légitá­madások továbbra is foglal­koztatják a világközvéleményt. Pekinrrben hétfőn este újabb tüntetés volt az amerikai ag­resszió ellen. A Hanoiban megjelenő ked­di lapok hangoztatják, hogy az elmúlt két nap során a VDK területe ellen elkövetett amerikai légitámadásokért az Egyesült Államok kormányá­nak kell viselnie n teljes fe­lelősseget. A Francia Kommunista Párt hétfőn közleményben ítélte el az Érzák-Vietnam ellen végre­hajtott amerikai légitámadá­sokat. A közlemény hangoztat­ja, hogy az amerikai impe­rialisták a tűzzel játszanak. A francia közvélemény tudatá­ban van. milyen súlyos ve­szélyek fenyegetik most a vi­lágbékét. Az Olasz Kommunista Párt titkársága nyilatkozatában szintén elítéli az amerikai lé­gitámadásokat és fes/ólítia az olasz kormányt: ne csatla­kozzék az amerikaiak délkelet- ázsiai agresszív politikájához; Bertrand Rüssel ismert an­gol békeharcos levelet intézett Johnson elnökhöz. A levé ben elítéli az amerikai repülőgé­pek által a VDK területe él­jen végrehajtott bombatáma­dásokat, amelyek következ­ményei szörnyű veszélynek te­szik ki az emberiséget. Az is­mert angol tudós és békehar­cos hasonló tartalmú levelet küldött az ENSZ-hez. Wilson angol minisztere'nőkhöz és Ho Si Minh-hez, a VDK elnö- kéhez. Otto Winzer az NDK kül­ügyminiszterének első helyet­ÚPólytatts a 3. oldalon»

Next

/
Thumbnails
Contents